IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Szomaházy István Estétol-Reggelig Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
2003 21| Miben rejlett a szédületes fölénye? Ezt Győry aligha tudta 2004 22| dolgozószobájában... Csak sziveskedjék fölfáradni az emeletre, majd az udvarmester 2005 13| nézett körül, s csakhamar fölfedezte azt a kis pirosbéléses csónakot, 2006 21| és zöld viharkalapokkal fölfegyverkezve lebzseljenek a villamfényes 2007 12| kardokat árult... Laci három fölfegyverzett huszárt kardostul megevett 2008 1| Vilmához, hogy egyáltalában fölháboritónak találják a szerzőnek azt 2009 22| fiatalkori fantáziámat annyira fölhevitette?... És a sirboltban, ahova 2010 22| orrát megint szemtelenül fölhuzta, sápadtan igy szóltam a 2011 22| között, ahol a kedvem szerint fölidézhettem a daliás magyar fiuk képét, 2012 22| gyermek-hangocskája remegett a fölindulástól, amikor ezeket mondta, s 2013 20| fölött kövér betükből, ez a fölirás állott: „Grosse Eisenbahn-Katastrophe 2014 22| folyóiratok, a megyék és követek följegyzései, a naplók, a diáriumok, 2015 22| három hétbe tartott, amig a följegyzéseimmel valahogy elkészültem, s 2016 17| Helgoland szigetére, s pontosan följegyzi azt az összeget, a mibe 2017 19| jövedelmét?~ ~Mayer epésen fölkacagott.~ ~- Hallja, maga talán 2018 23| Az államtitkár (haragosan fölkapja a fejét).~ ~A kis leány: 2019 17| lombjait megaranyozzák a fölkelő nap sugarai...~ ~ ~ 2020 1| és vagy három hét mulva fölkeresett a szerkesztőségben. Mikor 2021 22| reggel, még kilenc óra előtt, fölkerestem főtisztelendő Somlár Piusz 2022 22| lábától e lármás nagyvárosba fölkerültem... Istenem, lehetséges-e, 2023 22| néhány sort, amit a portással fölküldhetsz a méltóságos urnak...~ ~ 2024 19| szónoklat hallatára naivul föllelkesedik: ez mind él, mert mind elkölti 2025 21| tudatában volt annak, hogy föllépés és nagyuri modor tekintetében 2026 1| hittem... hogy magának a föllépésében is van valami rendkivüli... 2027 9| nem ragaszkodom a további föllépéseimhez...~ ~A világhirü impresszárió, 2028 13| innánk estefelé.~ ~- Sört, a föllépését megelőző estén? Inkább arzénikumot, 2029 1| mint orfeuménekesnő fog föllépni a bécsi Ronacherben... Ez 2030 1| méltóságos asszony mindjobban fölmelegedett előkelő gavallérja iránt, 2031 21| vad lázongása közepette fölmelegithetné.~ ~- Ha elpusztulnék, ugy 2032 11| aztán az ura kiséretében fölment a közjegyzői irodába. Schóber, 2033 4| miatt jövök, amely már rég fölmondta volna a szolgálatot, ha 2034 10| téged, szegény kis fiam, fölnevelhet, mert a halottakkal még 2035 22| kezem a kilincsre tettem és fölnyitom: de az első percben nem 2036 12| mint lovakkal, bensőleg fölöttébb büszke volt arra, hogy doktor 2037 18| játékterembe.)~ ~Tamássy (fölrántja az ajtót): Megölte magát! 2038 22| mikor éjjelenként hirtelen fölriadok az álmomból, s órákig is 2039 15| holnap az indiai gőzösre fölszálljon, de magával viszi a holt 2040 15| födelét...~ ~De csakhamar fölszáritotta a könyeit, husz lira borravalót 2041 22| neki, hogy a ritka kincseit föltárta előttem, de ő egy kézmozdulattal 2042 21| müvészére, a gyanus szédelgőre föltekintett...~ ~ ~ 2043 2| Péter, a komornyik, diszesen fölteriti az asztalt a tölgyfaburkolatos 2044 5| pénzért, mert az evésre föltétlenül szükség van... De a szinház, 2045 2| kiment a konyhába a könyvért, föltette a szemére a csontkeretes 2046 22| automobilok tülköltek, egyszerre fölujult minden emlékem, amely oly 2047 3| ahol az egyik tragédia fölváltotta a másikat. Egy francia baba, - 2048 20| jólelküséget illeti, nyugodtan fölvehette volna a versenyt mindenkivel, 2049 18| a földre. Utána hajol és fölveszi, majd a kendőt le akarja 2050 1| valamit a beirásért, s kell-e fölvételi vizsgálatot tenniök a növendékeknek? 2051 14| a derék emberbarátok is fölvették városi bundáikat, hogy a 2052 2| respektussal - annak most fölvitte a jó istenke a dolgát... 2053 22| tessék bejönni, majd mindjárt fölviszem a levelet...~ ~Már nyitotta 2054 22| Bessenyei Györgyék idejéből fönmaradt... Hiszen az ő nagyapja 2055 16| csodálkozva.~ ~- Vladár, halászati főfelügyelő ur nevében.~ ~A titkár most 2056 1| netalán vörös a hajam, s fogadalmat tesz, hogy hüségesen befogja 2057 1| annyi tündérmesét hallott, - fogadják oly szivesen, mintha régi 2058 7| fiatal teremtést ingujjban fogadjon...~ ~Gondolhatjátok, hogy 2059 7| aki tudja, hogy senkit se fogadok otthon, kissé zavartan nyitott 2060 19| meghivásokat pedig elvileg nem fogadott el, mert az volt a meggyőződése, 2061 22| impertinens hidegséggel fogadta a legelmésebb bókjaimat... 2062 20| ahol már hangos lármával fogadtak bennünket. Még nem igen 2063 20| segitségét, s a becsületszavammal fogadtam neki, hogy a pénzét két 2064 2| kedvvel tértek át a következő fogásra...~ ~A kosztosok néha bepillantottak 2065 13| összeszedelőzködött s a fogasról egy duplabéléses havelockot 2066 8| hogy valami uj, ingerlő fogást kitaláljon, aki remegve, 2067 16| mint önöktől hallom - a foglalkozása szerint pontyokhoz és csukákhoz 2068 12| aki egész életében nem foglalkozott mással, mint lovakkal, bensőleg 2069 6| egész magyar közvéleményt foglalkoztatták: Wechsler tábornok - akkor 2070 5| hogy ilyen ostobaságokkal foglalkozzék...~ ~Komlóssy ur később, 2071 5| szinházba. Kissé félénken foglaltak helyet a nézőtéren, miközben 2072 8| csirkét, a legkövérebb foglyot... A királyné huslevest 2073 10| Az én vérem vagy, hát meg fogod érteni, hogy huszonkétéves 2074 14| mig a gyerekek, akiknek a foguk szinte hallhatólag vacogott, 2075 20| osztályt, de a legkisebb főherceg előtt is térdet hajtva pukkerliznek 2076 8| udvari méltóságok, sőt a főhercegek is valamennyien mámorosan, 2077 10| összes földi vagyonunk, s a főigazgató, akinél végre ma délután 2078 22| szivem elszorul és sirás fojtogatja a torkomat arra a gondolatra, 2079 18| sohasem végeztem félmunkát. (Fojtott hangon). Ma itt még kivégzés 2080 8| vörösréz-kondéroknak, mikor egy reggel a főkonyhamester izgatottan rontott be a 2081 19| kényelmetlen helyiség, néhány foltos iróasztallal és pénzszekrénynyel, 2082 16| inditani ellenem, mert a bátyja folyamodását még nem intéztem el, s mikor 2083 2| láthatatlan barátait...~ ~Igy folydogált az élet a bástyára dülő 2084 12| a paraszt Takácsok vére folyik benned... Gyere csak ide, 2085 22| irodalmi müve, az egykori folyóiratok, a megyék és követek följegyzései, 2086 9| lekötöttem, s hogy az előleget folyósithassam neki, nemcsak a magam ékszereit 2087 22| magával a kastély hatalmas folyosóin, amelynek falairól egyenruhás, 2088 22| képtárban, a márványkockás folyosókon és a könyvtárterem hatalmas 2089 2| gazdasszony, az emeleti folyosón kötögette a harisnyáit ( 2090 22| hangjai hallatszottak ki a folyosóra. Haboztam, hogy bemenjek-e, 2091 19| Pénztáregyletben őriz... A folyószámláját más fogja megdézsmálni 2092 19| hangulatában is ridegen tovább folytatja hétköznapi munkáját. Róla 2093 12| aludj öreg, majd holnap folytatjuk, ahol elhagytuk...~ ~ ~ 2094 22| hogy hosszu beszélgetéseket folytatok gyermeki életem szereplőivel, 2095 10| később eszeveszett küzdelmet folytattam, hogy elveszett milliómat 2096 8| határszélén?... Talán a folytonos és lealázó vereségek hire?... 2097 2| Először is tizenkét font marhahus, fontja egy forint 2098 2| tizenkét font marhahus, fontja egy forint és hatvan krajcár... 2099 17| megütötted az osztálysorsjáték főnyereményét?~ ~- A főnyereményt nem 2100 17| osztálysorsjáték főnyereményét?~ ~- A főnyereményt nem ütöttem meg, - válaszolt 2101 19| végén adós marad a kávéházi főpincérnek... Az a szegény fickó csak 2102 7| szerencsém látni a tegnapi főpróbán, s igy a szegény Oszkárral 2103 1| Igyekeztem tréfára forditani a beszélgetést, de ők makacsul 2104 17| marad, olyan, mint a hátára forditott teknősbéka: egyáltalában 2105 22| fiam, akkor ne én hozzám fordulj, mert a mi könyvtárunkban 2106 22| életem egyik legnagyobb fordulópontja előtt állok...~ ~- Beszélj 2107 19| érzéseket és gondolatokat forgatnak a szivükben és az elméjükben... 2108 22| temették. A város ki volt forgatva a rendes képéből, a kastély 2109 8| reggeltől estig serényen forgatván a sülteket a lábasok sistergő 2110 22| Esterházy herceg brilliántos forgója mögött, a sarkantyumat összeütve 2111 2| Még jó, ha egy pengő forintért adják kötegét, akkor is 2112 17| kétszáz, száz, vagy ötven forintja hiányzik a tervei megvalósitásához, 2113 9| veszendőnek indult százezer forintjára, fütyülök a nagyérdemü közönségre, 2114 17| tollat hoz, szerény két forintnyi jutalom fejében. A furcsa 2115 20| negyven év alatt néhány forintocskát, s mivel engem, még hadnagykorom 2116 18| Tamássy (gunyosan): Öt forintod még maradt? Akkor nem tudom, 2117 19| csődöt s ez nekem tizenötezer forintomba került, mert a gazembernek 2118 22| bölcsészeti kar kétszáz forintját?... Ez talán kissé eszére 2119 15| egy bőrkötényes, fuvaros formáju ember pedig hatalmas ládát 2120 20| makulátlan tisztességem forog kockán...~ ~- Kártyaadósságaid 2121 20| szünetlen lázadások és forradalmak szinhelye...~ ~ ~ 2122 20| lehet látni, mint azokat a forradalmakat, melyek a viz sima tükre 2123 4| a kávéház és a gyógyitó források között, nem más, mint az 2124 8| ajtó előtt, sőt Petrik, a főszakács is aggodalmas arccal törülgette 2125 19| halála után amugy is semmivé foszlik... Aki a karácsonyesti csillagok 2126 4| a király őfelségének főudvarmestere.~ ~- Tudja, hogy ez hallatlan 2127 4| időző XIV. Róbert királynak főudvarmesterétől, d’Escal gróftól jött s 2128 4| hadsegédével végigkocsizott a fürdő főutcáján, az emberek földig hajolva 2129 15| uriember lépett a krematorium foyerjébe, csöndesen bólintott az 2130 12| vendégeket, a vén Takácsné két főzőasszonynyal dolgozott hajnal óta a konyhában. 2131 19| végén adós marad a kávéházi főpincérnek?... Én, mint szolid kereskedő, 2132 3| kékszemü Pierrette, a haján franciás szalmacsokorral, egy babszemnyi 2133 9| nem neveztek ugyan ilyen franciásan, de aki a divatos, nyári 2134 10| mennyi pénz száznyolcvan frank? Nekünk csak arra volt elég, 2135 10| sorába, havi száznyolcvan franknyi fizetéssel... Ennyit kap 2136 1| sejteti, hogy az a gőgös fráter sikerrel fog udvarolni neki...~ ~- 2137 6| fejbevágnám azt a két részeg frátert, aki öt üveg sör megivásával 2138 22| voltam járatos a semmitmondó frázisok tudományában... Némán megráztam 2139 23| válaszszal... mert én nem egy frázist akarok kicsikarni a méltóságos 2140 9| Maga talán az édesapja Fredinek? - kérdezte hitetlenül.~ ~- 2141 9| mint annak idején az isteni Fredivel. Mibe kerülne, ha ma este 2142 13| uriember. A katona XVII. Frigyes Keresztély, az uralkodó 2143 5| operettet játszottak, egy frivol házasságtörési komédiát, 2144 23| volna gondolnom... Ez a fruska fölnyitotta a szememet, - 2145 1| egy csinos, gesztenyeszinü fruskának helyet adjon, aki minden 2146 22| eszére téritené azt a hencegő fruskát, aki azt hiszi, hogy az 2147 23| amit tőlem, együgyü, kis fruskától hallott, és amikor elmentem, 2148 7| tekintetét szemrehányólag függesztette rám, aztán halkan szólott:~ ~- 2149 11| gyönyörüséggel gondoltam a magam függetlenségére és szabad voltára... És 2150 2| megpillantva magam a szemközt függő tükörben, kábultan megsimitom 2151 4| lakáj széttárta a portière függönyeit, s halkan igy szólott:~ ~- 2152 4| ajtónál, ahonnét, a sárgás függönyökön át beszürődő napsugár tompitott 2153 19| sötétségéből és a piszkos függönyön néha megjelent egy kéz árnyéka. 2154 22| pihent éjjelenként az ő függönyös ágyacskájában... Mert engem 2155 19| Félrehuzta kissé a függönyt és óvatosan kinézett az 2156 11| költségeiket, most pedig csak tőlük függött, hogy Európa legelőkelőbb 2157 19| dallamos és csodálatosan fülbemászó hang.~ ~Mayer ur megrőkönyödve 2158 16| odanyomta az ajkát a Tóthfalvy fülére, s akkor egyszerre megeredtek 2159 15| falazzuk el őket a fali fülkébe, hanem, hacsak lehet, hagyjuk 2160 15| hütőkamrákat, a skatulyaformáju kis fülkéket, ahova a hamvakat elhelyezik, 2161 21| leányok komolyan hallgatták a fülükbe susogott ostobaságokat, 2162 6| PÉTERHEGYI HIÉNA~ ~A téli fürdőhely penziójában történt, egy 2163 4| földig hajlongtak előtte, s a fürdői közönség a földi nagyságokat 2164 11| hogy Európa legelőkelőbb fürdőjében töltsék el a közelgő nyári 2165 17| havasok, az éjszaki tengeri fürdők levegője áramlik feléje, 2166 12| éveiben előkelő külföldi fürdőkbe vitte fiatal feleségét, 2167 9| de aki a divatos, nyári fürdőkben vérbeli uralkodó hercegeknek 2168 5| magát, a primadonna pedig fürdőkosztümben jelent meg, amely sokkal 2169 4| uralkodója volt Európának, akit a fürdőn szinte legendás nimbusz 2170 20| hadikikötőbe vitte az abbáziai fürdővendégeket. Egész sereg szép asszony 2171 22| miközben tetőtől-talpig fürkésző pillantással nézett végig 2172 16| lovagiasság keretén belül - fürkészve tekintett egymásra, vajjon 2173 8| volna végig selymes ősz fürtjein, melyek alól annyi nagy 2174 19| tárcájába, de ugy érezte, hogy a füstölés se ér sokat; a tagjai mindinkább 2175 13| a levegője pedig csupa füszer, csupa hegyi illat... A 2176 15| a hamvakat elhelyezik, a fütőházat, a kerek kis ablakokat, 2177 9| egymásnak.~ ~A tenorista fütyörészve hallgatta az erélyes beszédet, 2178 22| akasztófa-domb kövér, zöld füvén heverésztem... Oly elevenen 2179 20| mint huszéves barátság füzött, s akivel két hét óta reggeltől-estig 2180 11| egyáltalán semmiféle rokonság se füzte őket össze, sőt az utolsó 2181 11| eltéphetlen láncokkal lenne hozzám füzve, mindig megindult szivvel 2182 6| úgy érezte, hogy meg kell fulladnia ennyi vakmerőség hallatára - 2183 22| csodálkozva, és a hangja még furcsábbnak tetszett, mint rendesen.~ ~- 2184 7| engeditek meg, hogy egy-egy furfangos analfabéta a fejetek fölé 2185 4| ezelőtt... Valami udvari futár hozta - gondolom, igy hivják - 2186 6| mondta Hámori, - miközben a futárját előre tolta. Az őrnagyok 2187 9| állott, akinek kontya csak futtában volt feltüzve, mintha épp 2188 22| már megcsap a fáradtság fuvalma, amikor még most is ugy 2189 15| sirjába, egy bőrkötényes, fuvaros formáju ember pedig hatalmas 2190 5| mérgesen.~ ~E szavak után lágy fuvolahangok suhantak ki a zenekarból, 2191 4| ezt a nevet olvasta le: B. G. Call & Co. Annyira megijedt, 2192 20| Eisenbahn-Katastrophe in Galántha”, nagy részletességgel volt 2193 20| hogy két kilométernyire a galánthai vasuti állomástól a bécsi 2194 1| aki beleszeretett a saját Galatea-szobrába: én a piszeorru, ravasz, 2195 22| átvezetett a fegyvertermen, a galériákon, az archivum polcai között, 2196 5| ijedten huzta be a fejét a gallérjába, miközben mondhatatlan elkeseredéssel 2197 17| gummikerekü pedig veszett galoppban robog befelé az Andrássy-uton, 2198 2| Péter komoran ballag le a garádicsokon s mindig vigan, csillogó 2199 19| szegény fickó csak a nyomorult garasainak hág a nyakára, de maga az 2200 22| is, akik a magyar nemesi gárdában szolgáltak. Minden Szentandrássy 2201 22| éves koráig ott lakott a gárdaházban, s Bécsből kellett ideszállitani 2202 23| való eszem, s ha igy minden garde nélkül beállitottam egy 2203 22| egyenlőnek érezte magát a régi gárdistákkal, akikhez most mindörökre 2204 22| amelyen a kamarás a néhai gárdistákról beszél.~ ~- Őt is, meg a 2205 6| áthelyezték egy erdélyi garnizonba. De nagyon komolynak mégse 2206 9| amivel Brüsszelben lekötött, gavallérosan elengedi nekem, én, bizony 2207 4| varrni, uj találmányokkal nem gazdagitják az emberiséget: azt kérdem 2208 22| virágágy mellett. A kastély gazdája teljességgel láthatatlan 2209 3| egy uri házat, - a volt gazdám most kuriai biró - de mondhatom 2210 7| ebédre várakoztam, amikor a gazdasszonyom, aki tudja, hogy senkit 2211 7| de mivel tudtam, hogy a gazdasszonyommal mégse lehet oly könnyen 2212 2| Viszloczky diadalmasan a gazdasszonyt - azt mondtad, hogy egy 2213 19| forintomba került, mert a gazembernek ilyen nagy összeget hiteleztem... 2214 6| tehát ez az a jómadár... No, gazfickó, most az egyszer a karmaim 2215 3| éjjel, mikor magam is térdig gázoltam a süppedő hóban s az Üllői-ut 2216 12| falu portengerén keresztül gázolva, kiértek a hullámzó vetések 2217 6| hirtelen észrevette, hogy a gégéje megunta a hetvenéves szolgálatot... 2218 16| Ha parancsolja, akár a gellérthegyi kioszkba is elmegyek önökkel, - 2219 6| aggasztóan terjedni kezdett, a generálist pedig, aki az asszonyok 2220 7| végignéznie annak a sok genienek a munkáját, aki egy hosszu 2221 9| az, mert a Dumas ur öreg gentlemanjét már régen agyonjátszották 2222 16| hogy egy ilyen tökéletes gentlemannel megismerkedhettem. Ha csakugyan 2223 3| fájdalomtól s öntudatlanul, szinte gépiesen ismételte:~ ~- Jaj nekem, 2224 1| huncut és raffinált kis gépiróleány szédületes karrierjét irtam 2225 10| hosszadalmas kis fiam? A gérokkos fiatalember kerek ötszázezer 2226 1| félkörbe állt, hogy egy csinos, gesztenyeszinü fruskának helyet adjon, 2227 22| Szentandrássy széles gesztussal mutatott a zsufolásig telt 2228 18| vállat von s a kezével olyan gesztust csinál, mintha ezt akarná 2229 22| dusgazdag Szentandrássy Géza alakja, s én, mint minden 2230 2| Akkor el is szárad, gézenguz, a tied is, meg a Walternéé 2231 3| egy furcsa, seprőbajuszos gigerli, meg a jó Isten tudja még 2232 22| nyaranként tértem vissza girbe-gurba hazámba, hogy két hónapig 2233 19| kincs, mint az, amit maga a Giró- és Pénztáregyletben őriz... 2234 19| Hitelbankban, s check-számlám a Giro-Egyletben és a postatakarékpénztárnál.~ ~- 2235 9| irgalmatlanul kidobja, mikor a gitárjával legközelebb jelentkezik 2236 19| kupé ablakából az égbenyuló glecscser hósipkájára, aki hajnalig 2237 21| a gyanus és kellemetlen globetrotterrel.~ ~Bizonyos volt, hogy Hétfáy 2238 3| ó jaj, - mondta a kicsi gnóm - szegényke aligha el nem 2239 3| emberke, térdigérő, fehér gnóm-szakállal, gyorsan kinyitotta az ispotály 2240 16| gazember, aki téged, kis gömböc, nem szeret? - válaszolta 2241 7| kétségbeesést affektáló kis gömbölyüséghez.~ ~- Nem kell, hogy megmondja, 2242 16| keblemre!~ ~A két fél erre görcsösen megölelte egymást, ami Vladár 2243 19| hogy ma is a főkönyv előtt görnyed?... Nem hallja a harangokat, 2244 15| érzést kelt a szivünkben, s a göröngy, mely a koporsóra hull, 2245 13| megnézzük a lovas-szobrot és a Goethe-muzeumot, délben pedig megebédelünk 2246 10| almanach megfordult, s aki gőgösen azt az elvet vallotta, hogy 2247 8| között, az idegen rablók golyóitól, mig itthon gyászbaborult 2248 20| templomtornyot egész az utolsó gombig elnyelnének.~ ~- Kedves 2249 22| ahhoz, hogy a villamos lámpa gombját fölcsavarjam, egyszerre 2250 4| mint a gombkötőt, pedig a gombkötő, ha érti a mesterségét, 2251 4| embernek tartják, mint a gombkötőt, pedig a gombkötő, ha érti 2252 16| Tóthfalvy éppen a gallérját gombolta össze, mikor az egyik segéd 2253 21| A tó fölött nedves köd gomolygott, mely sötét felhőfátyolba 2254 21| hömpölyögnek el a földi lét gondjai és keserüségei...~ ~A milliomos 2255 4| feje, a hadsegéd vették gondjaikba, mig végre - a nyolcadik 2256 20| mikor megtudta, hogy anyagi gondjaim vannak... Elfogadtam a segitségét, 2257 5| megjegyzést elmondott előtte. Az a gondolat, hogy ő csupasz vállal mutatkozzék 2258 15| nyugodni az örök elválás gondolatába...~ ~ ~ 2259 23| fecsérelné az idejét és a gondolatait?... Hiszen ez az édes, öreg 2260 22| már annyira beleszoktam a gondolatba, hogy mindennap itt látom 2261 8| is eltörpültek, ahhoz a gondolathoz képest, hogy a királyasszony 2262 19| vajjon micsoda érzéseket és gondolatokat forgatnak a szivükben és 2263 15| Évezredek óta megszoktuk a gondolatot, hogy drága halottainkat 2264 22| embereket, mert reszketek a gondolattól, hogy sajnálkozó tekintettel 2265 21| És a kis zenenövendék nem gondolhat oly félénk tisztelettel 2266 7| ingujjban fogadjon...~ ~Gondolhatjátok, hogy az első percben tiltakoztam 2267 19| ártatlan telefont.~ ~- Mire gondoljak: a szegényekre és a gyermekekre?... 2268 11| ezt a késői ajándékot, s gondoljon oly szeretettel reám, mint 2269 4| viszonyok, se az általános gondolkodásmód... Azt hiszem, hogy Európában 2270 11| asszonyság abbahagyta a gondolkodást, fekete ruhát vett magára, 2271 23| méltóságos államtitkár ur gondolkodni fog azon, amit tőlem, együgyü, 2272 14| felállithatsz?~ ~- Nem.~ ~- Hát gondolkozz, hogy mi az, ami a legnagyobb 2273 19| szegényekre és a gyermekekre gondolna... Nem szégyenli magát, 2274 23| ha egyáltalában nem is gondolnak többé arra a kérdéses fiatalemberre... 2275 22| hősei, mi történt velük, gondolnak-e ők is reám, ahogy én elálmodozom 2276 23| nevetésére kellett volna gondolnom... Ez a fruska fölnyitotta 2277 8| szervezetét?... A katonákra gondolt-e, akik rakásra hullanak odalenn 2278 22| bolondos fickó?... Talán azt gondoltad, hogy Szentandrássy kamarás 2279 1| üdének, ragyogó szellemünek gondolunk, szóda bicarbonát kér a 2280 22| egyik oszlop mellett, arra gondolva, hogy miért nevezte a furcsa 2281 6| számolni egymással... Majd lesz gondom rá, hogy legalább utólag 2282 8| aki kerek negyven év óta gondoskodik a királyasszony testi jóvoltáról... 2283 1| okleveles - feleségek számára gondoskodik-e az intézet megfelelő férjekről?~ ~ 2284 14| megkereshesse, karácsony hetében gondterhelt ábrázattal rótta a világosságban 2285 14| Igen, igen, mégis csak van gondviselés! A szegény embernek is kijut 2286 20| aki ime, hálát rebeg a Gondviselésnek, amiért a jóltevőjét, az 2287 10| kerülnek ki a legnagyobb gonosztévők és a legnagyobb emberbarátok...~ ~ 2288 11| mit szóljon: a nagy vagyon gondolatára szinte hidegség futott át 2289 6| válaszolni akart valamit a gorombaságra, de a gyereket most egyszerre 2290 11| asszony kevés lelkesebb gorurmandot talált e hazában, mint én 2291 10| falusi kastélyában a fél góthai almanach megfordult, s aki 2292 21| párisi boulevardokon, a gőzösön, mely Dower és Ostende között 2293 15| utazik, hogy holnap az indiai gőzösre fölszálljon, de magával 2294 14| egy vasuti vonatot, amely gőzzel jár?~ ~- Azt se.~ ~- Vagy 2295 3| halinában, két hórihorgas gránátos, egy zöldkockás harlekin, 2296 21| melyen földije a született grandseigneurök fagyos biztosságával mozog...~ ~- 2297 11| első, aki a szerencséjéhez gratulálok...~ ~- A szerencsémhez? 2298 21| az évi jövedelme - furcsa grimászokkal utánozta a leghiresebb newyorki 2299 13| Kié?~ ~- Crailsthal grófé, a fenséges ur udvarmesteréé... 2300 1| mit csináljak Szentgróthy gróffal, aki eddig jogosan remélhette, 2301 4| megismerhette.~ ~Call ur a grófi asztalnál is szerényen mosolygott, 2302 22| gárdisták, akik a legszebb grófkisasszonyokat hozták haza Magyarországba 2303 4| amerikai jelentkezett d’Escal grófnál, aki előbb gondosan végignézte, 2304 22| udvarolok a legbájosabb bécsi grófnénak, s a magyar táncommal bámulatba 2305 22| a csodaszép Hohenwarth grófnéval, akinek az arcképét a rózsaszin 2306 4| Negyednap Call ur már a grófok asztalánál ült, mert a fürdő 2307 4| társadalmi rangfokozatoknak... A grófot itt még mindig több embernek 2308 1| valamennyien Szentgróthy grófról, hogy a bátorságom végre 2309 4| főudvarmesterétől, d’Escal gróftól jött s szószerint igy hangzott:~ ~ 2310 13| fejedelem”-be egy forró grogra...~ ~Petterson ökölbe szoritotta 2311 18| Néha megjelenik egy-egy groom is, aki meggyszinü, testhezálló 2312 20| betükből, ez a fölirás állott: „Grosse Eisenbahn-Katastrophe in 2313 15| az eljárása meglehetősen groteszknek tünik föl a mi szemünkben, 2314 21| melyek szepegő törpékként gubbaszkodtak össze a félelmetes hegyóriások 2315 22| sápadtan igy szóltam a Gubicsek-féle kávéház előtt:~ ~- Kisasszony, 2316 22| fejemben, mig egyszer (éppen a Gubicsek-kávéház előtt) hirtelen a homlokomra 2317 17| Henschelt, sőt a francia Guide-ot is, ha véletlenül ráakad 2318 5| ujólag a szeméhez emelte a gukkerét.~ ~Az eszmecsere e kijelentéssel 2319 20| hidjáról kiváncsi pestiek gukkerezték a ködbe olvadó chersói partot, 2320 23| édesapám pedig könyvelő a gummigyárban...~ ~Az államtitkár (mosolyog 2321 14| hajasbabát Erzsikének, s egy gummihuszárt Bandinak, a legkisebbik 2322 17| szerzett barátnőjének. A gummikerekü pedig veszett galoppban 2323 14| izgatottan.~ ~A zálogos pokoli gunnyal elnevette magát, de aztán 2324 1| regényhőseinkhez, akik maró gunynyal vagy szellemes nonchalence-szal 2325 4| társadalomban?... Ötletet - legalább gyakorlati ötletet - nem produkálnak, 2326 8| egyszerre csak odatéved a gyakorlótérre, ahol a régi, csataindulót, 2327 22| bizonyos koron tul az ember gyakrabban gondol a gyermekségére, 2328 4| szalonkabátot öltött, s gyalog elsétált a Blanka-nyaralóig, 2329 3| Vagy ötnegyedórai kinos gyaloglás után egy magas, szürke ház 2330 12| kézen fogva vezette tovább a gyalogösvényen, melynek két oldalán sötétzöld 2331 19| fickó él, aki tiz mértföldet gyalogol egy asszony csókjáért, aki 2332 5| Komlóssyék este hét után gyalogszerrel elmentek a szinházba. Kissé 2333 3| Összekapaszkodtunk a sikos gyaloguton s igy törtettünk kifelé 2334 14| már oly ingósága, melyet a gyanakodó Weisz Samu kongó pénzekkel 2335 15| kötelességéhez hiven átvizsgálta a gyanusitott ember podgyászát is. Az 2336 4| szólott:~ ~- Ez a szivar az én gyáramban készült. Szivja el Felix 2337 4| uralkodik, én szivarokat gyártok: mind a ketten egyformán 2338 15| tisztelettel átnyujtotta a gyászbaöltözött angolnak.~ ~- Ime, uram, - 2339 15| családjának...~ ~Amig beszélt, egy gyászcilinderes uriember lépett a krematorium 2340 15| majd maga mellett...~ ~A gyászfátyolos cilinder ekkor már rég eltünt 2341 22| lábáról, mig a rosszak, a gyávák, a nyomorultak egy-egy Antóniusz 2342 5| szándékát megvalósitsa, mindig gyáván és férfiatlanul meghátrált.~ ~- 2343 20| meghalok... Tulajdonképp gyávaság is, hogy ezt előlegesen 2344 22| herceg, kalpagján káprázatos gyémánttal, amely a nap fényességével 2345 4| vagyok... Sőt a dohányzás gyengesége annyira erőt vett már rajtam, 2346 5| zenekarból, s a primadonna, erdei gyepágyán hanyatt dőlve, nyitott ajakkal, 2347 2| megnyilik s barátaim, a bádogos gyerekei, félénken besurrannak, mint 2348 17| a feleségére meg a kis gyerekeire gondol, akik e pillanatban 2349 14| Mit hozakodik elő éretlen gyerekekkel? A sajtót, mely a hetedik 2350 19| hintalovakat a maszatos gyerekeknek, s miért egyem mákos kalácsot, 2351 19| vegyen rajta egy sípot a kis gyerekének... Az én anyám is sípot 2352 21| kóbor kutyát, - gondolta gyerekes érzékenységgel, mig az 2353 12| bezárta a budapesti lakást, s gyerekestül, dadástul, szobalányostul 2354 6| az ijedten elhalványuló gyerekhez, s olyan hangon, hogy szinte 2355 19| édesanyjára gondolt, aki gyerekkorában kergetőzött vele a kis falusi 2356 6| módjára nézett a sápadt gyerekre, aki tisztességtudóan meghajolt 2357 14| kinematográfot, melyet a gyerekszobában felállithatsz?~ ~- Nem.~ ~- 2358 12| surrant be titokzatosan a gyerekszobába. A vén Takács volt, a lókupec, 2359 22| Terézia udvarából...~ ~A gyermek-hangocskája remegett a fölindulástól, 2360 22| sziklái között valaha a gyermekcsatáink lefolytak, az utcákon, amelyek 2361 14| ha arról van szó, hogy a gyermekeimet megörvendeztessem, akkor 2362 14| módjára dolgozott, csakhogy gyermekeinek a mindennapi kenyeret megkereshesse, 2363 14| Kétségbeesve gondolt arra, hogy a gyermekeit semmivel se lepheti meg 2364 22| jut a kis város, ahol a gyermekéveimet eltöltöttem. Nem tudom: 2365 14| Torokhang asztaltársaság nagy gyermekfelruházó ünnepet rendezett, s a tágas 2366 22| beszélgetéseket folytatok gyermeki életem szereplőivel, tréfás 2367 22| izgatottan tette kicsike gyermekkezét a vállamra.~ ~- A magyar 2368 1| abban a városban, melyről gyermekkorában annyi tündérmesét hallott, - 2369 22| cserépkályha mellett... Hova tüntek gyermekkorom hősei, mi történt velük, 2370 19| a hóesés láttára nem a gyermekmesékre gondolt, hanem igy szólott 2371 22| ember gyakrabban gondol a gyermekségére, s rég sirbatért, kedves 2372 3| hasonlóval mindeddig csak a gyermekszobákban és a játékkereskedések kirakatában 2373 3| mely nyilván valami apró gyermektől eredt, monotón, de szivettépő 2374 3| volt, uram, a legkedvesebb gyermekünk, mert a többi, fájdalom, 2375 19| ezresbankó, amit valaki a gyertya lángjánál eléget... Tudja, 2376 7| kérdeztem tőle annyi gyöngédséggel, amennyi egyáltalában csak 2377 15| ezüstös csókokat lehel a gyöngén hullámzó oceánra, dédelgető, 2378 1| vannak vetve a hétköznapi gyöngeségeknek?... De akárhányszor még 2379 22| mintha egyszerre százezer gyöngyvirág csilingelt volna körülöttem 2380 12| ezt, hogy az öreg lókupec gyönyörködve felejtette rajta a szemét.~ ~- 2381 21| karosszékében. Az egyetlen gyönyörüség, mely még megmaradt a számára, 2382 22| az övék volt ez az egész gyönyörüséges világ... Elszéledtek, porrá 2383 22| megvan, ami a Bessenyei Györgyék idejéből fönmaradt... Hiszen 2384 12| különös lelkifurdalások gyötörték a miatt, hogy az apja sajószentjánosi, 2385 9| megédesiteni a földi lét gyötrelmeit. Monbleu kisasszonyról senki 2386 3| hely, ahol a beteg babákat gyógyitjuk, vagy ahonnan a szegény 2387 4| unatkozva ödöng a kávéház és a gyógyitó források között, nem más, 2388 4| minden évben itt járok... A gyomrom miatt jövök, amely már rég 2389 4| nehéz szivar tönkretenné a gyomromat... Különben azt hiszem, 2390 21| dörmögte magában boszusan Győri doktor, mikor egy-egy nagy 2391 6| méltóságod, hogy a kardját mint gyorsárut fogja lehozatni ide Tirolba, 2392 6| méltóságos uram, a ma reggeli gyorsvonattal jött Budapestről... Hámorinak 2393 1| hanem rohanok haza, hogy gyorsan elolvassam a Marmontel egyik 2394 16| kaparintotta el társai elől a győzelem pálmáját.~ ~A két urat azonban 2395 6| első partie az ujságiró győzelmével véget ért, az öreg ur váratlanul 2396 22| utóljára, amikor a Napoleon győző hadseregéből véletlenül 2397 23| mondták és meg is vannak győződve róla, hogy igy van... de 2398 22| levelet, de a harmadik napon győzött bennem a dac és a szerelem, 2399 21| kalandorok megfordulnak. Honnan győzte a fényüző és nagyuri életmódot? 2400 14| bélyegek helyett szekundákat gyüjtesz, a kezed már reggel tiz 2401 14| kellemetlenség! - mondta a köréje gyülekező uraknak. - A kőnyomatos 2402 7| közé kaparinthatok egyet a gyülöletes ellenségből... És jaj annak, 2403 1| hasonló jelenet...~ ~Oly gyülölettel beszéltek valamennyien Szentgróthy 2404 21| gondolatban, hogy embertársait gyülöli, s hogy haragos üstökösként 2405 21| körülbelül husz esztendő óta gyülölt. Ez az ember mindenütt az 2406 20| KATASZTRÓFA~ ~Hangos társaság gyült össze a nagy kiránduló hajón, 2407 12| tejfölös csirkét és a pompás gyümölcsöket. És Laci komoran, de egy 2408 12| lókupec, aki hideg sültet és gyümölcsöt csempészett az unokája ágyába. 2409 9| hogy késő este álmosan, gyürődötten térjen magához, miután a 2410 14| mészárosmester, akinek ujjain óriási gyürük csillogtak.~ ~- Mit tennénk? 2411 6| orditott rá:~ ~- Ha rá mer gyujtani arra a cigarettára, hát 2412 4| alázatosan összelapulva gyujtott rá egy nyolckrajcáros szivarra...~ ~- 2413 22| hajnali világosság ki nem gyulad... Ők az én barátaim, akik 2414 21| ugyancsak különböző anyagokból gyurta össze a természet szeszélye, 2415 17| megcsillognak a fjordok ezüstös habjai... Csak akkor tér magához, 2416 10| sötétkék tenger csillogó habjaira néznek. És e pillanatban, 2417 3| szőkehaju, francia baba, aki habkönnyüségü tülanglé-ruhát viselt, egy 2418 20| még a napfényben ragyogó habok hátán se tud megfeledkezni 2419 20| tulajdonképp mit mondott? A kék habokon olajsárga vitorlák lebegtek, 2420 13| szelid alkonyat borult a habokra, de a Kogel még fázékonyan 2421 5| mintha pokolian föl lennék háborodva... Pedig nemcsak hogy nem 2422 8| játszadoztak?...~ ~Talán a véres háboru, mely immár három hét óta 2423 22| ugy megállták a helyüket a háboruk tüzében, mint a szép asszonyok 2424 23| ur egy pillanatig se fog habozni, hiszen olyan jól, olyan 2425 9| frankot? - kérdezte aztán habozva.~ ~Az impresszárió boldogan 2426 8| végleg bucsut fog mondani a habverőknek és a vörösréz-kondéroknak, 2427 12| alattvalója maradt, hogy bátran hadat üzenhetett volna velük a 2428 2| konyhacédulát, a nagy könyvet... Hadd lássam példának okáért, 2429 22| honvédség is, s a derék hadfiak háromszoros sortüzet adtak 2430 20| az arzenált, a kikötőt, a hadihajókat, aztán - mivel még a hajó 2431 20| kiránduló hajón, mely az osztrák hadikikötőbe vitte az abbáziai fürdővendégeket. 2432 22| oda nem helyezik az öreg hadnagyé mellé, aki immár kerek száz 2433 20| forintocskát, s mivel engem, még hadnagykorom óta, szinte apailag szeret, 2434 8| fogta volna el, a karjaival hadonázva, igy szólott:~ ~- Zsirt, 2435 6| rá a szemét, amelytől a hadosztály egész tisztikara remegett. 2436 6| nyugalmazott sajóvölgyi hadosztály-parancsnok... Két hét óta lakik nálunk, 2437 4| a kabinetiroda feje, a hadsegéd vették gondjaikba, mig végre - 2438 4| XIV. Róbert, nagyritkán, hadsegédével végigkocsizott a fürdő főutcáján, 2439 22| amikor a Napoleon győző hadseregéből véletlenül idetévedt egy 2440 22| Szentandrássy kamarást, a régi hadvezér unokáját, a familia legutolsó 2441 8| reménye nélkül annak, hogy hadvezéri pálcáját, a főzőkanalat, 2442 19| csak a nyomorult garasainak hág a nyakára, de maga az életét 2443 19| életét még csak örökségül se hagyhatja a jókedvü fickókra, akik 2444 11| mint legnagyobb jóltevőmre, hagyjam a vagyonomat? Kérem, fogadja 2445 7| legostobább hizelgéseiket, nem hagyjátok őket a faképnél, mikor a 2446 8| Az ég kegyelme ne hagyjon el bennünket, de ugy áll 2447 15| fülkébe, hanem, hacsak lehet, hagyjuk a hamvaikat továbbra is 2448 10| ejtenék, de hogy titeket itt hagylak, az elfacsarja a szivemet... 2449 20| megkönyörült rajtam, s nem kell itt hagynom ezt az édes, ezt a ragyogó 2450 22| ragyogó élete lefolyt... Itt hagyom, buvárkodjék közöttük a 2451 19| szent és tiszteletreméltó hagyományai. Ezek közül való a szivtelen 2452 22| cimborájukat, egészen egyedül hagytak a világon... A gárdisták 2453 8| most, az öregség derekán se hagyták cserben. És mégis: az agg 2454 3| este negyvenfokos lázban hagytam el. Ha nincs jobb dolga, 2455 13| Felsőkabát? Posztóbéléssel? Haha! Még csak az kéne, hogy 2456 9| hölgy egy szegény, beteg hajadon volt, én azonban egy egészséges 2457 22| akik valamikor a selymes hajamat végigsimitották, lármás, 2458 3| egy kékszemü Pierrette, a haján franciás szalmacsokorral, 2459 14| hintalovat veszek Miskának, egy hajasbabát Erzsikének, s egy gummihuszárt 2460 12| máskülönben az egész vármegyével hajba kapott volna. Mikor Sándor 2461 22| szeretettel megsimogatta a barna hajfürteimet, - és mintha magában beszélt 2462 15| simogatta végig ezüstfehér hajfürtjeit.~ ~Szegény ember, - mondta 2463 22| érdemrendes öreg ur, ezüstfehér hajfürtökkel, amelyek szinte bájossá 2464 9| rothadt narancsokat fognak hajigálni a fejéhez, s kipisszegik, 2465 22| maszatos kézzel, fölborzolt hajjal kószálok a sziklás dombok 2466 5| szunnyadt a lázadásra való hajlandóság. De mivel sokkal bátrabban 2467 12| féltékenyen megőrizte parasztos, hajlithatatlan büszkeségét. Sándor, tanulmányainak 2468 12| sütötte le a szemét, de Laci hajlithatatlanul ismételte:~ ~- Már Pesten 2469 21| vallott, aki megszokta, hogy hajlongó derekak veszik körül. Miben 2470 4| ki, a pincérek a földig hajlongtak előtte, s a fürdői közönség 2471 12| főzőasszonynyal dolgozott hajnal óta a konyhában. A Sándor 2472 22| beszélgetnek velem, amig csak a hajnali világosság ki nem gyulad... 2473 12| sokáig elkerülte. Egy juniusi hajnalon tehát bezárta a budapesti 2474 9| estig zsákokat hordozott a hajókra. Ez kell nekem, nem pedig 2475 18| zsebkendőt leejti a földre. Utána hajol és fölveszi, majd a kendőt 2476 16| komolyan beszélek.~ ~- Akkor hajolj idébb hozzám, hogy egy bizalmas 2477 23| unokája bölcsője fölé fog hajolni, - és ebben a korban, ahelyett, 2478 5| majd szenteskedő arccal hajolt közelebb a feleségéhez.~ ~- 2479 4| főutcáján, az emberek földig hajolva lóbálták feléje a kalapjukat.~ ~- 2480 20| gyült össze a nagy kiránduló hajón, mely az osztrák hadikikötőbe 2481 21| legdiszkrétebb kisérlete is hajótörést szenvedett azon a gőgös 2482 22| Bessenyeyek, a Báróczyak között, a hajporos milieuben, amelynek minden 2483 22| ágyamban, velük lovagolok tüzes hajrában az Esterházy herceg brilliántos 2484 17| legkülönbözőbb utazási terveken, hajszálnyi pontossággal kieszeli a 2485 17| nyitott kocsin a város felé hajtatnak, aggodalmasan tapogatja 2486 3| vettem és a bátyám lakására hajtattam, ahol a vendégsereg még 2487 8| megdicsőült pillantással hajtották fejüket a pallos alá, mintha 2488 20| főherceg előtt is térdet hajtva pukkerliznek az Angiolina 2489 22| Hát a munkájával hogy halad, kis barátom?...~ ~- A munkám 2490 22| előtt aranyos uniformisokban haladtak a kengyelfutók, a vadászok, 2491 16| a csöndes, szimpatikus halaktól egy nyelves, hisztérikus 2492 10| croupier-k ismerünk: a halál jegyét. Mi akárhányszor 2493 22| magasságban, mert legalább halálában egyenlőnek érezte magát 2494 11| találod ki? A szegény ember a haláláig se tudott megfeledkezni 2495 20| emberek, semhogy valakit a halálba kergetnének... De azzal 2496 9| nekem azt a soha meg nem hálálható szivességet, hogy Fredi 2497 8| csöndjéből. Az elesettek halálhörgése nem hallatszik ide a palotába 2498 22| kezeit dörzsölgetve.~ ~Ismét hálálkodni kezdtem neki, hogy a ritka 2499 10| miért ne lennék őszinte a halálom percében? - sokkal nagyobb 2500 4| megváltoznék az idegbajok és halálozások statisztikája, ha minden 2501 7| legrosszabb ötleteiket is hálásan megkacagják, s naivul felültök 2502 16| Életemben sohase szerettem a halat, de most azt mondom: szervusz, 2503 11| köszönetet mondjak önnek. Hálátlan és ostoba ember volnék, 2504 11| amily melegen, sirig tartó hálával gondol önre, - igaz tisztelője: 2505 9| kedvencét... Két hét óta a halhatatlan művész reggelig a legpiszkosabb 2506 3| babszemnyi tót legény, virágos halinában, két hórihorgas gránátos, 2507 10| volt elég, hogy éhen ne haljunk. Az édesanyád még olyan 2508 22| láttam életemben...~ ~De a hall emeleti részén már várakozott 2509 8| mintha egyáltalában nem is hallaná azokat a szavakat, amelyeket 2510 2| mondja, (mintha a hangját is hallanám) hát csakugyan nem kergetőzöl 2511 12| jól megtanultad egyszeri hallásra... Tudtál már ezelőtt is 2512 18| kiabálás, artikulátlan hangok hallatszanak be. A játékterem egészen 2513 22| harmónium bánatos hangjai hallatszottak ki a folyosóra. Haboztam, 2514 5| Komlóssyné csaknem elsülyedt a hallatukra. De ez még nem volt minden: 2515 16| mondta, - édes öregem, hallgass ide... Tizennyolc éve vagyok 2516 7| hozzám:~ ~- Drága mester, hallgasson meg: én a szegény Oszkárnak 2517 9| még csak megbotránkozott hallgatással fogadja az isteni művészt, 2518 23| csak a rossz nők kérését hallgatja meg?... (Dacosan néz az 2519 7| időtöket, nyugodt arccal hallgatjátok végig a legostobább hizelgéseiket, 2520 22| Beszélj fiam, beszélj, hallgatlak, - válaszolta Somlár tanár 2521 13| eltünt a homályban, mely a hallgató vizre feküdt... A kecskeszakállas 2522 19| tenni kezéből a telefon hallgatóját, de a rejtelmes hang most 2523 8| horgasztják le a fejüket, miért hallgatóznak visszafojtott lélegzettel 2524 8| visszafojtott lélekzettel hallgatóztak az ajtó előtt, sőt Petrik, 2525 9| A tenorista fütyörészve hallgatta az erélyes beszédet, nagyot 2526 21| rózsásarcu leányok komolyan hallgatták a fülükbe susogott ostobaságokat, 2527 14| akiknek a foguk szinte hallhatólag vacogott, lassan kifelé 2528 12| Félénken körülnézett, hogy nem hallja-e valaki, aztán ölébe ültette 2529 13| kirándulásával... Az ördög hallotta, hogy valaki március derekán 2530 12| el nem árulod, hogy kitől hallottad, nem kapsz egy falatot vacsorára...~ ~ 2531 22| francia szót csak akkor hallottak utóljára, amikor a Napoleon 2532 8| hüdötten ült székén, nem hallva, nem látva semmit abból, 2533 20| hogy sokkal szivesebben hallgatnám az asszonyok pletykáit, 2534 21| hogy a vasuti kalauz, a hálókocsiellenőr, a nagy hotelek portásai 2535 16| megvivjak érte... Ezt még a halóporában se fogom megbocsátani neki...~ ~ 2536 15| a gondolatot, hogy drága halottainkat átadjuk az anyaföldnek, 2537 15| szemünkben, akik kedves halottainktól fájó szivvel veszünk bucsut 2538 10| fiam, fölnevelhet, mert a halottakkal még ezek a gőgös nagyurak 2539 10| két brutális napszámos a halottas házba visz, hidegség fut 2540 22| hullámzó sokaság várta a halottat, s az öreg püspök a harangok 2541 15| kegyeletünk, melylyel szegény halottatok iránt viseltetünk, hazug, 2542 15| ezüstsipkás bácsi, aki a nagy, halotthamvasztó telepet a kiváncsi látogatók 2543 9| csaptam be, hanem a dédanyám halotti maszkját is... Százezer 2544 22| jártam volna, ahol ötven év halottjai, dicsősége, ragyogó emlékei 2545 4| Egyik délután Call valami halványkék levelet vett elő a zsebéből 2546 1| bele lát a lelkünkbe, s a hamis pénzt még az irodalomban 2547 21| Ezt aligha sejtette valaki Hammerfest és Palermo között. Némelyek 2548 6| gyorsvonattal jött Budapestről... Hámorinak hivják és ujságiró.~ ~Érdekes, 2549 18| törődik, mint én a szivarom hamujával. Itt van, játszik, hercegi 2550 15| A szinmüvész a kedvese hamvait rejtő bádogszelencét gyöngéden 2551 15| skatulyaformáju kis fülkéket, ahova a hamvakat elhelyezik, a fütőházat, 2552 5| csókjaival... És a leány, mig hamvasszőke fejét a mezitelen karjain 2553 15| ablakokat, amelyeken át a hamvasztás müveletét a kiváncsiak ( 2554 2| ablakok mögött vihogtak, hancuroztak, az istállóban két jámbor 2555 22| belülről egy harmónium bánatos hangjai hallatszottak ki a folyosóra. 2556 22| sirbadőlt világ szineiről és hangjairól beszéltek neki?... Mi oka 2557 21| vele csak a jóakaró elnézés hangján álltak szóba. Talán Hétfáy 2558 6| annyira magához, hogy a hangjának egyáltalában hasznát vehesse.~ ~- 2559 9| közönségre, sőt fütyülök a Fredi hangjára is, mert nekem nem a hangja 2560 18| való kiabálás, artikulátlan hangok hallatszanak be. A játékterem 2561 9| mint ahogy tudok, s ha a hangommal nincs megelégedve, hát Isten 2562 18| Ezer korona.~ ~A croupier (hangosabban): Ezer korona.~ ~2. játékos: 2563 19| helyén van.~ ~A titokzatos hangot azonban ez a támadás nem 2564 19| aki a karácsonyest ünnepi hangulatában is ridegen tovább folytatja 2565 15| hozzátartozik a végső bucsu hangulatához. Évezredek óta megszoktuk 2566 7| nem fél az embergyilkoló hangulataimtól. - Nézze, ne vágjon semmit 2567 19| De Mayer, aki nem volt a hangulatok embere, a hóesés láttára 2568 19| nem dolgozik érzésekkel és hangulatokkal. Azt lehetett volna hinni, 2569 19| lassan szitált a hó. Komor és hangulatos téli kép volt ez, amelyet 2570 4| aztán - szokatlanul kegyes hangulatban lévén - más témára tért 2571 9| mi történik ezek után a hangversenyteremben?... A közönség, mely tizenöt 2572 4| gróftól jött s szószerint igy hangzott:~ ~Blanka-nyaraló. ~ ~XIV. 2573 17| ez a sztereotip kiáltás hangzik el az ajkáról. Ujságot, 2574 10| csontgolyót, hogy aztán előkelő hanyagsággal seperjem be az unatkozó 2575 8| hüséges agyvelő fölé?... A hanyatlás hideg lehellete suhant volna 2576 8| Nickelsdorf ereje rohamosan hanyatlott, s már-már ugy látszott, 2577 5| primadonna, erdei gyepágyán hanyatt dőlve, nyitott ajakkal, 2578 10| alapjában jószivü ur, aki a haragjában meggondolás nélkül agyon 2579 6| megint összetalálkoztak a haragosak. A generális dühös kandur 2580 22| ezüstfehér fatörzseivel, haragoszöld tisztásaival, egy-egy domboldallal, 2581 23| A kis leány: Óh, hiába haragszik a méltóságos államtitkár 2582 23| bizonyitom be, hogy nem haragszom arra a szemtelen kis perszónára, 2583 1| között, - szólt egy másik, haragtól kipirult kisasszony. - Honti 2584 11| urát... És ilyenkor - ne haragudjék meg rám - mindig mennyei 2585 4| mondta:~ ~- Már ne tessék haragudni, de akkor uraságod nem sokat 2586 4| mondta ezt, hogy az urak nem haragudtak meg érte, sőt jóizüen nevettek 2587 19| görnyed?... Nem hallja a harangokat, melyeknek szava odahallatszik 2588 16| Ferenciek templomában delet harangoztak, a segédek, az orvosok, 2589 3| szoritott a keményszivü, harcedzett katonával.~ ~- Legyen férfi! - 2590 22| lelkem ott szeretne járni a harcmezőkön, a szép asszonyok szalonjában, 2591 2| emeleti folyosón kötögette a harisnyáit (persze csak délután, mert 2592 10| volt kénytelen hozatni a harisnyás komornyikkal, s ekkor már 2593 18| Tegnapelőtt változatosság okáért, harmadfélezret.~ ~Reöth: Ezt se neked találták 2594 18| Senki többet?... Kétezerszáz harmadszor!~ ~(Függöny.)~ ~ ~ ~ 2595 21| okozott neki örömet, s igy harmincéves korában már többnyire ásitva 2596 19| esztendőben?~ ~- Legfeljebb háromezer forintot, de az is sok... 2597 9| impresszárió, aki Fredit egy háromhónapos turnéra lekötöttem, s hogy 2598 13| föl, hogy indulhassunk. Háromnegyedkor, ha megengedi, kopogtatni 2599 22| Vasárnapi Ujságban láttam, s aki háromszáz évvel ezelőtt százhatvan 2600 22| honvédség is, s a derék hadfiak háromszoros sortüzet adtak a nyitott 2601 16| akartam legyilkolni ezért a hárpiáért...~ ~ ~ 2602 17| kéköves ember felé sietett, harsány hangon kiáltozta feléje 2603 8| megrázkódott és talpra ugrott, s harsányul, mintha hirtelen valami 2604 19| utálatos időben...~ ~Még egy hasábot dobott a vaskályhába, s 2605 20| kiméletlen keménységgel hasitotta a tajtékzó viztömeget.~ ~- 2606 1| hogy az életben cseppet se hasonlitunk a regényhőseinkhez, akik 2607 1| egyik regényében is van egy hasonló jelenet...~ ~Oly gyülölettel 2608 3| különösebb figura, akihez hasonlóval mindeddig csak a gyermekszobákban 2609 4| életükből senkinek semmi haszna... Nem röstellik ezt kérem, 2610 4| ha az itteni vizet nem használnám.~ ~- És jól érzi magát az 2611 4| szabójuk, akit lenéznek, hasznossá tudja tenni magát az emberi 2612 4| társadalomra, ha csak azt a hasznukat nem nézem, hogy az általános 2613 23| államtitkár ur kedvéért haszontalanokká legyenek, - azok még a király 2614 5| forintot dobjon ki efféle haszontalanságokért. Ha a férj - főképp házasságuk 2615 4| kérem, őszintén szólva, mind haszontalan emberek a társadalomra, 2616 2| mint valaha... Néha annyira hatalmába kerit a képzelődés, hogy 2617 19| láttára a titokzatos, égi hatalmakra gondol, akinek a harangok 2618 4| őszinteségnél még nagyobb hatalom is van e tökéletlen földgömbön 2619 17| egyedül marad, olyan, mint a hátára forditott teknősbéka: egyáltalában 2620 12| messziről egy sötét erdőfolt határolt a látóhatár széle felé. 2621 4| ez a kis amerikai emberke határozottan mulatságos volt. XIV. Róbert 2622 8| röviden azt jelentette, hogy a határszélen ismét kilencezer katonát 2623 8| óta dühöngött az ország határszélén?... Talán a folytonos és 2624 2| levegője, ugy látszik, jó hatással van e mogorva férfiu lelki 2625 7| elbizakodott, amikor már a hátatokon fölemelkedett a magasba... 2626 19| a különböző impressziók hatása alatt... Aki egy szegény 2627 4| önnek, hogy mit szeretnék: hátha kitalálnánk valami olyan 2628 10| feleségem... Mellette a hatnapos kis baba, melylyel a jó 2629 6| megdöbbentette, hogy ijedten hátrált a dohányzószoba felé.~ ~- 2630 11| nagylelküségnek valami titokzatos háttere lehet, ijedten, majdnem 2631 10| felöltöttem a szmokingomat: hattól nyolcig szolgálatom volt 2632 4| ideges kártyázók elnézték a hátuk mögül, s a doktor, amikor 2633 2| baromfi-köztársaságok kotkodácsoltak, hátul, a félszer mellett, a magyarruhás 2634 19| egy teremtett lélek, ha hátulról, az iroda ablakából, ki 2635 23| Lássa, mennyire meg van hatva, - mindjárt tudtam én, hogy 2636 4| ilyen tétlenségben töltenek hatvan-hetven-nyolcvan esztendőt, mig a szabójuk, 2637 9| belebocsátkozott az előlegbe... Ha a hatvanezer forintot, amivel Brüsszelben 2638 9| Nem ötvenezret, hanem hatvanezret adok önnek... Ha beleegyezik, 2639 22| fiatalságát, Ferenc dédapám pedig hatvanhét éves koráig ott lakott a 2640 11| diszharmónia nélkül értem meg a hatvanötödik esztendőmet...~ ~Kedves 2641 4| uraságod nem sokat ért a havanna-szivarokhoz.~ ~Call ur erre ismét szerényen 2642 4| osztogatta szét uj barátai közt a havannákat, mig maga alázatosan összelapulva 2643 4| milyennek kell lennie az igazi havannának...~ ~Felix megnézte a szivart 2644 13| Nem engedte, hogy a havelockomat elhozzam, pedig majdnem 2645 13| fogasról egy duplabéléses havelockot akasztott le.~ ~- Mi ez? - 2646 10| rendes employer-k sorába, havi száznyolcvan franknyi fizetéssel... 2647 22| tudom, méltóságos ur...~ ~- Haydn egy szerzeményét, amit a 2648 5| Komlóssyné.~ ~- Azt is a bolondok házába kellene vinni, aki ezért 2649 11| lelkesebb gorurmandot talált e hazában, mint én vagyok. Azt merném 2650 2| Odafönn, a vár legöregebb házában, a vaskosaras kanonoki kastélyban, 2651 10| beavatottak tudni fogják, hogy hazádnak egyik legkiválóbb nemzetségéből 2652 8| pillanatban meghaljanak a hazáért, de a királyasszonyt semmiféle 2653 22| között, a városka alacsony házai közé... Miféle titka van 2654 12| huszárt kardostul megevett hazáig s még mindig oly tekintélyes 2655 1| itt, mintha önök közé - hazajött volna.~ ~Ez a találkozás 2656 10| pénzért alkalmatlankodom nála. Hazajöttem és felöltöttem a szmokingomat: 2657 15| melankholiának, mely a temetőből hazajövet elfog bennünket, lényeges 2658 13| kóboroltak a vaskosaras házak között, délben pedig betértek 2659 22| ormukon a vaskosaras, kanonoki házakkal, a kivilágitott püspöki 2660 22| tértem vissza girbe-gurba hazámba, hogy két hónapig a piactéri 2661 16| Tizennyolc éve vagyok házas, s ez idő alatt még nem 2662 10| Ugyanegy napon lettem házasemberré és két milliónyi vagyonnak 2663 10| a tanácsot, hogy sohase házasodjál meg. És ha mégis megteszed, 2664 12| öreg parasztot az előkelő házasság, de bizonyos, hogy a Sándor 2665 12| szabadságukat. Takácsot, aki házassága első éveiben előkelő külföldi 2666 20| a szinházak, s a készülő házasságok kerültek szóba, majd valaki - 2667 10| akart mondani rám, amikor a házasságom hirét meghallotta, de szavait 2668 5| operettet játszottak, egy frivol házasságtörési komédiát, melyben csiklandós 2669 5| haszontalanságokért. Ha a férj - főképp házasságuk első évtizedében - homályosan 2670 10| baba, melylyel a jó Isten a házasságunkat megajándékozta... Rajtam 2671 3| évig szolgáltam egy uri házat, - a volt gazdám most kuriai 2672 12| sajószentjánosi, falusi házát oly sokáig elkerülte. Egy 2673 9| matróz-korcsmákból kell hazavinnem a tenoristák tenoristáját, 2674 22| verseit olvasgattam, amikor a házigazda egy délután csöndesen benyitott 2675 2| csakugyan tisztelkedett a házigazdánál, de csak annak utána, hogy 2676 2| emlékezett meg az illusztris házigazdáról, aki a negyedik vagy ötödik 2677 22| visszament a kapu mellett lévő házikójába, mig én, a komornyik után 2678 19| városrészben, csupán János, a háziszolga lakott, aki karácsony éjszakáján 2679 19| összetalálkozott Jánossal, a háziszolgával és a feleségével, akik most 2680 8| hogy az agg művész, - a háznak leghivebb szolgája - végleg 2681 19| estéről ott maradtak, a háztető fölött, a kémények körül 2682 3| utcákon, a dértől fehér háztetők és kémények között! Borzongás 2683 23| hogy azok az emberek mind hazudnak, amikor a méltóságos államtitkár 2684 4| hiszem, hogy a király előtt hazudnom kellene... Ő uralkodik, 2685 2| akarom, de a sárgarépa hazugság, annyi szent... Mered-e 2686 22| boritott, megzavarodva fölfelé haladtam, a lélegzetem szinte elállt 2687 21| meggyülöltetik az emberrel, - mondta haragosan, mig lodenköpenyegébe burkolózva, 2688 14| elnök kipirulva rontott he a terembe.~ ~- Hallatlan 2689 1| szemében, mert ő a magányos hegyei közt talán olyanformát képzelt, 2690 2| melynek ablakai a csatári hegyekre néztek, élt, talán félszázadig 2691 21| gubbaszkodtak össze a félelmetes hegyóriások lábánál. A tó fölött nedves 2692 21| világos hotelek alatt. A hegyvidékek komor és ijesztő viharja 2693 12| egyik pihenő parasztot.~ ~- Hej, szedte-vette mihaszna naplopói, - 2694 17| hogy juthat el az ember Helgoland szigetére, s pontosan följegyzi 2695 3| Hát nem látja? Ez az a hely, ahol a beteg babákat gyógyitjuk, 2696 20| Adriában is vannak olyan helyek, melyek két egymásra állitott 2697 7| magam, aztán felálltam a helyemből, s egészen odaléptem a kétségbeesést 2698 17| kölcsönökért (néha a hordár öt-hat helyen keres, amig rám akadt, s 2699 19| hogy a nyelve mindig a helyén van.~ ~A titokzatos hangot 2700 20| Szenttamássy kipirulva ugrott föl a helyéről, a szeme ragyogott a felindulástól, 2701 1| sorsa...~ ~Valamennyien helyeselték ezt a megjegyzést, látszott 2702 18| klub-kalandor, - most ez a tipus helyettesiti a Rózsa Sándorokat és a 2703 22| én koporsómat is oda nem helyezik az öreg hadnagyé mellé, 2704 22| szivét, fantáziáját, érzéseit helyezte az én törékeny testembe... 2705 19| kicsiny, szük, kényelmetlen helyiség, néhány foltos iróasztallal 2706 5| rögtön bezáratnám ezt a helyiséget, - mondta a feleségének, 2707 22| akik épp ugy megállták a helyüket a háboruk tüzében, mint 2708 18| valamennyien felugrálnak a helyükről s izgatottan, magukon kivül 2709 1| ember ritkán jut abba a helyzetbe, hogy egy szép asszony sorsával 2710 4| szerény vendég társadalmi helyzete: a vendéglős maga szolgálta 2711 1| magukat a legkritikusabb helyzetekből... A szöghaju, délceg gavallér 2712 20| áll a dolog, hogy mostani helyzetemből nem menekülhetek másképp, 2713 22| kissé eszére téritené azt a hencegő fruskát, aki azt hiszi, 2714 4| a Bockok, Uppmannok és Henry Clayk egyenrangu társa, 2715 17| bujja, a magyart, a nagy Henschelt, sőt a francia Guide-ot 2716 6| megfenyegette az ujjával a hepciáskodó ujságirót.~ ~- Mielőtt az 2717 12| délfelé, mikor a csipkés kis hercegeket a kék festőruhájához szorithatta...~ ~ 2718 9| fürdőkben vérbeli uralkodó hercegeknek szokta megédesiteni a földi 2719 22| gárdisták, élükön Eszterházy herceggel, a kapitányukkal... A menet 2720 1| barna fejecskéiket, s egy hermelinboás kis bakfis majdnem könyezve 2721 22| homályából...~ ~Vagy három hétbe tartott, amig a följegyzéseimmel 2722 14| megkereshesse, karácsony hetében gondterhelt ábrázattal rótta 2723 14| gyerekekkel? A sajtót, mely a hetedik nagyhatalom, nem szabad 2724 18| kettesére. Most huzták be hetedszer az összes tételeket.~ ~Reöth: 2725 18| Hogy érted ezt?~ ~Tamássy: Hetek óta figyelem ezt az embert 2726 4| sétatereket, Call ur jó két héten keresztül meg birta őrizni 2727 21| Csak akkor riadt föl, mikor Hétfáyt, kalandor-honfitársát megismerte.~ ~- 2728 8| kezéből a kegyetlen végzet két héttel ezelőtt kicsavarta a főzőkanalat...~ ~ ~ 2729 2| már mélyen benne volt a hetvenben, mig az öreg Peternák állitólag 2730 10| szinésznőt. Az apám, aki akkor a hetvenedik éve körül járt, borzasztó 2731 6| hogy a gégéje megunta a hetvenéves szolgálatot... Most mindketten 2732 2| a tészták, a saláták, a hetyepetyék következtek, mert a vén 2733 2| hogy sohase alszik... Ott heverész, nyitott szemmel, elgondolkodva, 2734 2| este szünet nélkül ott heverészett az ágyában... A lábaiban 2735 22| akasztófa-domb kövér, zöld füvén heverésztem... Oly elevenen támadt föl 2736 4| redingotban, mig cilindere ott hevert az egyik fauteuilben... 2737 5| asszonyt, még pedig oly hevesen, hogy szinte fizikai fájdalmat 2738 17| száz, vagy ötven forintja hiányzik a tervei megvalósitásához, 2739 7| nem lehetett jóvátenni a hibát; az ebédlő ajtaja felnyilt, 2740 13| majdnem megvesz az Isten hidegje... Ha most tüdőgyuladást 2741 21| szenvedett azon a gőgös hidegségen, amelylyel Győry a barátságos 2742 12| Laci komoran, de egy martir hidegségével koplalta végig a vacsoraidőt, 2743 19| éjszakán s ő egyedül, a hidegtől borzongva, ült itt a kicsike 2744 7| aki holnap a legteljesebb hidegvérrel fogom konstatálni róla, 2745 20| is el szokták vesziteni a hidegvérüket és a józanságukat...~ ~A 2746 20| surolt födélzeten, a kapitány hidjáról kiváncsi pestiek gukkerezték 2747 6| végre leszámoltam vele a hiénáért...~ ~ ~ 2748 6| Az ilyen tacskó mer hiénának mondani egy vén katonát, 2749 19| sodrából.~ ~- Mayer ur, legyen higgadt, mert különben sohase fogjuk 2750 1| jókedvü asszonyok után jár, - higyje el, már közel álltam ahhoz, 2751 22| tiszt válláról ezüsttel himzett párducbőr omlott le, amelyet 2752 19| hangulatokkal. Azt lehetett volna hinni, hogy az egész épületben 2753 19| feleségükre... Miért vegyek hát én hintalovakat a maszatos gyerekeknek, 2754 14| szegény ember. Ebből egy hintalovat veszek Miskának, egy hajasbabát 2755 22| elhagyta... Mi volt igaz e hirből, senkise tudta, de a kisvárosi 2756 20| Fremdenblatt”-ot...~ ~Én már a hirdetéseket és a szinlapokat nézegettem, - 2757 8| ebédlőből hozzája érkező hireket, akinek lelke előtt még 2758 6| még őrnagy, - volt az a hirhedt katona, aki egy péterhegyi 2759 13| szinház tagja mutatkozott be a hirneves idegennek.~ ~- Ünnepelt 2760 10| származol. Ez a név valamikor a históriában is szerepelt, sőt a patinája 2761 2| hiába szenteskedel... Azt hiszitek, hogy a vén embert könnyen 2762 4| Amerikában neveltek, azt hiszszük...~ ~Call ur nagy lélegzetet 2763 16| szimpatikus halaktól egy nyelves, hisztérikus asszonyhoz térni meg, ha 2764 7| harmincöt év óta mindig azzal hitegette a világot, hogy a vesebaja 2765 19| forintom van a Magyar Általános Hitelbankban, s check-számlám a Giro-Egyletben 2766 19| gazembernek ilyen nagy összeget hiteleztem... Mindennap fizetésképtelenné 2767 9| édesapja Fredinek? - kérdezte hitetlenül.~ ~- Több vagyok, mint az 2768 21| nagyon hamar megunta azokat a hitványlelkü hizelgőket, akik rendszerint 2769 3| volt a vigság, lám, ily hitványul kell kimulnia... Nézze meg 2770 12| kaszinózni szokott. De a hiusága jelentékenyen megcsökkent, 2771 17| jegyzeteit, s miközben a hivatala felé siet, rezignáltan dörmögi:~ ~- 2772 11| lehorgasztott fejjel ment a hivatalába, s bizonyosra vettem, hogy 2773 17| jól megy.~ ~- Valami uj hivatalba jutottál?~ ~- Ahogy veszszük. 2774 14| ajándékot venni a kicsikéinek. A hivatalban nem lehetett szó további 2775 16| Én egyszerü és becsületes hivatalnok vagyok, akit sokkal inkább 2776 2| tizenkét óra után, ha a hivatalok ajtait bezárják, nagyszakállas, 2777 19| telefonba, de a nyilvántartási hivatalt nem ijesztette meg a lármájával: 2778 22| könyvtárosa is volt, s igy hivatásánál fogva minden regényt végigolvasott, 2779 15| bünös, s kötelességéhez hiven átvizsgálta a gyanusitott 2780 12| unokáját?... Tegezze és hivja a nevén, mint engem, amikor 2781 22| törtem a fejemet, hogy miért hivnak egy inast Louis-nak a Bakony 2782 20| megakadályozta az ebédhez hivó csöngetyüszó, s barátom 2783 7| hallgatjátok végig a legostobább hizelgéseiket, nem hagyjátok őket a faképnél, 2784 21| megunta azokat a hitványlelkü hizelgőket, akik rendszerint a milliomosok 2785 7| meleg vérben... A protekció, hizelkedés nem használ nálam; mindenkinek 2786 4| emberek többnyire puhák, hizelkedők és szolgalelküek... Az iparos 2787 12| seprő-bajuszát...~ ~A gyerek hizelkedve borult a vén ember piros 2788 2| a konyhába is kinézett s hizelkedve megcsipkedte a Walterné 2789 3| térdig gázoltam a süppedő hóban s az Üllői-ut végén, a nedves 2790 3| bukdácsol itt a külvárosi hóbuckák között?~ ~Szomoruan bólogattam.~ ~- 2791 7| pirospozsgás arcu, gömbölyü, idegen hölgyecske állt előttem, aki félig 2792 5| embertől, ha az egy szembejövő hölgyet, puszta véletlenségből, 2793 21| ezer és ezer kilométernyire hömpölyögnek el a földi lét gondjai és 2794 19| volt a hangulatok embere, a hóesés láttára nem a gyermekmesékre 2795 19| verődik egy vékony fénysugár a hóesésbe. De az ablak - bár éjfél 2796 19| álomként cseng a fülébe, aki a hóesésben távoli tündérmeséket idéz 2797 2| nyári melegség, se a téli hófuvás nem tartotta vissza attól, 2798 22| feleségével, a csodaszép Hohenwarth grófnéval, akinek az arcképét 2799 21| a tenger neki csillog a holdfényben, a narancsfák őt veszik 2800 19| kivánatosakká tegye... A sok drága holmi most békén pihen a hatalmas 2801 13| kiskedden, tisztelt barátom... Holnapra oly rekedt fogsz lenni, 2802 13| kenyerét elrabold?... Majd holnapután, kiskedden, tisztelt barátom... 2803 15| fölszálljon, de magával viszi a holt feleségét is... Azt mondja, 2804 10| mondat közepén egyszerre csak holtan esett össze... Ugyanegy 2805 9| istenáldotta talentum mindennap holtrészegen támolyog haza, hogy késő 2806 18| lehet következtetni, hogy a holttestet elszállitották, ismét telni 2807 8| Az öregség kegyetlen homálya borult volna e hüséges agyvelő 2808 22| akarja támasztani a feledés homályából...~ ~Vagy három hétbe tartott, 2809 4| előtt, szivében azzal a homályos sejtelemmel, hogy az őszinteségnél 2810 5| házasságuk első évtizedében - homályosan célozgatott arra, hogy a 2811 5| csitri leány, s egész a homlokáig elvörösödött, ha valaki 2812 3| Oxigén doktor ráncos homlokkal közelitett az egyik vaságy 2813 22| elválasztotta...~ ~Végigsimitottam a homlokom és körülnéztem: mintha egyszerre 2814 22| Gubicsek-kávéház előtt) hirtelen a homlokomra csaptam, s igy szóltam magamhoz:~ ~- 2815 22| most vajjon az angol park homokos utjain, a hüvös képtárban, 2816 22| girbe-gurba hazámba, hogy két hónapig a piactéri kávéház törzsközönségét 2817 11| töltsék el a közelgő nyári hónapokat.~ ~Mikor egészen megzavarodva 2818 9| az embert, akit még két hónappal ezelőtt öreg császárok szoritottak 2819 17| adhatok...~ ~A komor ur nem honorálja ezt a megjegyzést, hanem 2820 14| Weisz Samu kongó pénzekkel honorált volna.~ ~- Mi az, a mit 2821 1| nekem ugy tetszik, elválik Hontitól s mint orfeuménekesnő fog 2822 22| könyörögte ki magának az öreg honvédezredestől, aki nagy tisztelője volt 2823 22| kirukkolt a városban állomásozó honvédség is, s a derék hadfiak háromszoros 2824 1| kalucsnit és Jäger-inget hord, s a szellemes crocquisiró, 2825 17| kétkoronás kölcsönökért (néha a hordár öt-hat helyen keres, amig 2826 17| állásokat tölti be, s állandóan hordárokat szokott küldeni hozzám kétkoronás 2827 9| szerelme okoz neki, megoszsza a hordárokkal és a kocsisokkal... Az istenáldotta 2828 9| reggeltől estig zsákokat hordozott a hajókra. Ez kell nekem, 2829 22| aki a régi testőrök szivét hordozta behorpadt mellkasában... 2830 20| titkos és veszedelmes aknákat hordozunk magunkban, - szólott közbe 2831 15| azóta állandóan magával hordozza. Nem lehetetlen, hogy néha 2832 8| miatt aggódnak, ki miatt horgasztják le a fejüket, miért hallgatóznak 2833 3| épp akkor szedte ki egy horgolótüvel a karácsonyra kapott közhuszár 2834 3| virágos halinában, két hórihorgas gránátos, egy zöldkockás 2835 15| Egy felsőmagyarországi Horváth nevü család: apa, anya és 2836 22| öltöztette a végzet, hány hős, akit egy szellő ledönt 2837 6| kegyelméből.~ ~Az affér két hőse: a generális és az ujságiró 2838 1| korlátlanul rendelkezhessenek a hőseikkel. A feminizmus bajnokai még 2839 12| vetett a nagyapjára, majd hősiesen igy szólt:~ ~- Ezt már Pesten 2840 19| ablakából az égbenyuló glecscser hósipkájára, aki hajnalig ott ül a hajó 2841 21| sötét felhőfátyolba vonta a hósipkás magasságokat. A hegyi ösvényeket 2842 1| hogy nem tudok megválni a hősnőmtől. Ugy jártam, mint Pygmaleon, 2843 4| Blanka-nyaralóig, ahova a portás csak hosszabb magyarázat után bocsátotta 2844 10| a Rivierán. Miért lennék hosszadalmas kis fiam? A gérokkos fiatalember 2845 22| tájékozódjam... Vagy két óra hosszáig ott buvárkodtam a bibliotékában, 2846 1| piszeorru, ravasz, bájos kis hősnőmbe bolondultam bele, még pedig 2847 10| ruhában se járhatott, mint a Hotel de Paris harmadik szobaasszonya, 2848 21| mig az elegáns portás, a hotelje kapujában, felületesen megemelte 2849 3| doktornak és kisiettem a hótól fehér utcára. Még egy darabig 2850 6| volt, a vonatok elakadtak a hóviharban, de itt napsugaras tavasz 2851 17| tintát, papirt és tollat hoz, szerény két forintnyi jutalom 2852 14| vonva igy szólott:~ ~- Mit hozakodik elő éretlen gyerekekkel? 2853 20| valami hitvány kifogással hozakodjam elő...~ ~A váratlan vallomás 2854 7| legerősebb legényeket is - ne hozakodjatok elő nekem azzal, hogy az 2855 10| uj pénzt volt kénytelen hozatni a harisnyás komornyikkal, 2856 14| gyermekeknek az ajándékokat hozni szokta.~ ~- Fiacskám, szólott 2857 22| legszebb grófkisasszonyokat hozták haza Magyarországba a Mária 2858 22| Hiszen éppen egy levelet hoztam, portás ur... Főtisztelendő 2859 22| menj, fiam, menj, - és hozz dicsőséget ránk, akiknek 2860 9| csöngetett a szobaleányának, hogy hozza be a tintát a dolgozószobája 2861 19| dobott a vaskályhába, s ujra hozzáfogott az iráshoz, de ugy érezte, 2862 15| akit Karinthiából küldtek hozzánk... Holnap elégetjük és visszaküldjük 2863 15| mely a koporsóra hull, hozzátartozik a végső bucsu hangulatához. 2864 23| asszonyok és a rossz leányok hozzátartozóit nevezi ki... Ezt mondták 2865 15| drága teremtést, aki minden hozzátartozóját elhagyta kedvéért, ott érzi 2866 8| müvész mozdulatlanul, félig hüdötten ült székén, nem hallva, 2867 7| következetesen csak mint tehetetlen hülyék szerepeltek... Nem vagyok 2868 1| s fogadalmat tesz, hogy hüségesen befogja tartani az összes §§- 2869 22| külföldi attasé kedvéért hütlenül elhagyta... Mi volt igaz 2870 15| technikai szerkezetét, a hütőkamrákat, a skatulyaformáju kis fülkéket, 2871 16| Vladár két lapost kapott a hüvelykujjára és egy ötcentiméteres bőrhorzsolást 2872 23| szép feleségét, vagy a szép hugát küldi ide... sőt a krajcáros 2873 22| zsebébe.~ ~- Ezt vidd el a kis hugodnak, s mondd meg neki, hogy 2874 23| bérbevett valahol egy szép hugot, akit azelőtt nem is ismert, 2875 15| göröngy, mely a koporsóra hull, hozzátartozik a végső bucsu 2876 13| csakhamar odakünnt járt a hullámokon... Csöndes, szelid alkonyat 2877 12| oldalán sötétzöld oceánja hullámzott a különféle vetéseknek. 2878 8| gondolt-e, akik rakásra hullanak odalenn a meredek sziklák 2879 16| pillanataiban keserü könyeket hullat a néma kecsegékre és potykákra, 2880 4| csak a harmadik hét elején hullott le, amikor egyszer, ebéd 2881 7| könyek most még sürübben hullottak az arcocskájára, a tekintetét 2882 17| mondja a kicsike aranyos humorral, - de ha szódabikarbónát 2883 1| Mesék az irógépről. Egy huncut és raffinált kis gépiróleány 2884 12| szántóföldje...~ ~A gyerek huncutkodva elnevette magát:~ ~- Nem 2885 21| mig a szemük ragyogott a huncutságtól. Egy borotvált arcu, duplatokás 2886 7| megérdemlik, hogy maróluggal és husánggal kezeljük őket. Ismeritek 2887 1| tanácsait... De amig a husból és vérből való feleségek 2888 1| A méltóságos asszony hűséges maradt az urához, és én - 2889 8| csalhatatlan müvészével, a huslevesek felülmulhatatlan költőjével?... 2890 2| a kosztosai életét rövid husz-harminc évecskével meghosszabbitja... 2891 20| az öreg, nyugalmazott huszárezredes...~ ~Bámulva néztem Szenttamássyra: 2892 22| diszbe öltözött megyei huszárok kivont karddal, oldalukon 2893 12| mézeskalácsos nagyszerü huszárokat, sziveket és kardokat árult... 2894 12| Laci három fölfegyverzett huszárt kardostul megevett hazáig 2895 22| miután látta, hogy egy huszesztendős, tejfölösképü gyerkőc áll 2896 17| szerény számitással, legalább huszezer a személyes ismerőseim közé 2897 19| a szinházban, a mikor a huszezerforintos tenorista énekelni kezd, 2898 10| hát meg fogod érteni, hogy huszonkétéves koromban feleségül vettem 2899 23| viselkedett, mint valami huszonnégyéves segédfogalmazó...~ ~Az államtitkár ( 2900 19| mely tespedt lustasággal huzódott meg a kereskedői városrészben, 2901 12| hogy a Sándor apja félt és huzódozott a menyétől. Ugy látszik, 2902 6| melyek kristályos fehérségben huzódtak el a messze látóhatár széléig... 2903 18| kapott a kettesére. Most huzták be hetedszer az összes tételeket.~ ~ 2904 22| félénken, dobogó szivvel huztam meg a cirádás vasajtó csöngettyüjét. 2905 6| pillantással szemlélte az ide-odatolt figurákat. Mikor az első 2906 18| zsebkendővel?~ ~Tamássy: Ej, ideadja-e vagy nem?~ ~(Kicsavarja 2907 16| beszélek.~ ~- Akkor hajolj idébb hozzám, hogy egy bizalmas 2908 16| amikor a bátyja ügyében idefenn járt Nagyságodnál a miniszteriumban...~ ~ 2909 4| alaposan megváltoznék az idegbajok és halálozások statisztikája, 2910 1| és tulfinomakká teszik az idegeinket, hogy amikor egy szép asszonynak, 2911 16| értelmetlen arccal tekintett az idegenekre, de egyszerre elnevette 2912 12| Talán a nádaslakó pákász idegenkedése volt ez a jól öltözött emberektől...~ ~ 2913 1| Mikor meglátott, kissé idegenkedve állt meg az iróasztalom 2914 13| mutatkozott be a hirneves idegennek.~ ~- Ünnepelt ember, - szólt 2915 1| hogy ezt az irka-firkáló idegent, e sorok iróját, aki őszinte 2916 15| kiváncsiak (akiknek elég erős az idegzetük hozzá) végignézhetik, s 2917 12| mint engem, amikor még idehaza betyárkodtam...~ ~Laci konzekvens 2918 9| melyek önhöz, bájos hölgy, idehoztak... Én is azért jöttem, hogy 2919 22| ami a Bessenyei Györgyék idejéből fönmaradt... Hiszen az ő 2920 23| akit szeretnek... Akik idejönnek és mosolyognak és a szemükkel 2921 23| megreggelizett és aztán rögtön idejött hozzám... bizony Isten megmondta 2922 23| annak, hogy én titokban idejöttem... mert lány is vagyok... 2923 12| abroszon...~ ~Messziről idelátszott egy rozzant csür, mely otrombán 2924 23| hogy én a csitri fejemmel idemerészkedtem... De nekem megvan ám a 2925 11| bizonyosak, hogy miből fedezik az idén a nyaralási költségeiket, 2926 22| gárdaházban, s Bécsből kellett ideszállitani a kriptába, ahol az ősei 2927 22| hadseregéből véletlenül idetévedt egy lovas kürasszier... 2928 4| önérzet divatja s hogy az idevaló emberek többnyire puhák, 2929 19| hóesésben távoli tündérmeséket idéz vissza a lelkébe, melyeket 2930 11| is élénken vissza tudom idézni a lelkembe azt a keserüséget, 2931 9| hozott magával, abból az időből, mikor reggeltől estig zsákokat 2932 12| urfi nem szokta meg a mi időjárásunkat... A nap ugy tüz le ilyenkor, 2933 15| családot az üvegszekrénybe. Időközben egy gyászbaborult, fiatal 2934 19| vett nekem, amikor annyi idős voltam, mint a maga fia...~ ~ ~ 2935 7| az emberekkel töltitek az időtöket, nyugodt arccal hallgatjátok 2936 4| uralkodójának, a fürdőben időző XIV. Róbert királynak főudvarmesterétől, 2937 16| I.~ ~Ifjabb Tóthfalvy Miklós belügyminiszteri 2938 9| Monbleu kisasszony lakik, akit ifjukorában nem neveztek ugyan ilyen 2939 16| töltötte el reményteljes ifjuságát. Vladár ur, aki - mint önöktől 2940 11| a kedves férjéé: fáradt igavonó állatként küzdöttem volna 2941 10| a monte-karlói játékbank igazgatóságának, s könyörtelenül besöpröm 2942 1| melyik utcában van az általam igazgatott Feleségképző Akadémia, mennyi 2943 13| szinházba. Mikor Petterson az igazgatóval végzett, a kecskeszakállas 2944 22| testőrkapitány zenekarát igazgatta... Abban az időben volt 2945 4| tökéletlen földgömbön s hogy az igazmondás voltaképpen csak akkor ér 2946 7| vagyok?... Hiszen nincs az az igazság, amit föl ne kellene áldozni 2947 22| megtapsolnak... És az álmom igazsággá lesz, mert nincs, aki fölébreszszen 2948 23| merte mondani a szemembe az igazságot...~ ~Az államtitkár (merően 2949 6| társasághoz:~ ~- Mégis égbekiáltó igazságtalanság, hogy a verebet tartják 2950 7| ravasz kópéknak, akiknek igazuk van, a mikor az együgyüségtekre 2951 23| mondjon. Azt se kivánom, hogy igéreteket tegyen nekem, mert bizonyos 2952 20| hogy nem tudom betartani az igéretemet...~ ~- Miért nem kéred meg 2953 1| visszatértek e tárgyra, s komoly igéretet, sőt úgynevezett becsületszót 2954 18| összeesem!~ ~1. játékos: Igyék egy pohár vizet!~ ~3. játékos: 2955 1| abszolutizmustól megóvják...~ ~Igyekeztem tréfára forditani a beszélgetést, 2956 21| sötétségben, a szállodája felé igyekezett...~ ~Az ebéd ideje már elmult, 2957 7| fitos orrocskáját... Olyan ijedtnek és izgatottnak látszott, 2958 5| suttogta később, mikor az ijedtségéből valahogyan magához tért.~ ~ 2959 22| De ő nem vette észre az ijedtségemet, s ragyogó pillantással 2960 19| nyilvántartási hivatalt nem ijesztette meg a lármájával: az előbbi 2961 10| pedig, akinek este a comme il faut uri embert kellett 2962 13| csupa füszer, csupa hegyi illat... A mester ujjá fog születni, 2963 21| narancsfák őt veszik körül illatukkal, - minden azért van a világon, 2964 12| fehér homlokát. Mikor az illedelmes gyermekek később tisztességtudóan 2965 12| tudtam én, mert odahaza illedelmesen kell beszélnünk... De ugy-e 2966 5| ifju hölgy feszes trikóban illegette magát, a primadonna pedig 2967 7| föl a kabátját, mert nem illenék, hogy egy ilyen fiatal teremtést 2968 19| Kiváncsian a füléhez illesztette az egyik kagylót, s idegesen 2969 5| öltözék oly felháboritóan illetlen volt, hogy Komlóssyné ijedten 2970 5| művésznő még merészebb és illetlenebb mozdulatokkal igyekezett 2971 2| negyedévenként pontosan elhozta az illetményeket s Hamrák Péter kivette a 2972 17| el az ajkáról. Ujságot, illusztrált lapot már junius elseje 2973 2| szavakban emlékezett meg az illusztris házigazdáról, aki a negyedik 2974 1| megint szegényebb vagyok egy illuzióval...~ ~Ne vegyék szerénytelenségnek, 2975 23| méltóságos államtitkár urról ilyeneket mondanak... Ezzel a szép, 2976 2| bőrbugyellárist... A kanonok ilyentájt érdeklődött néha a vagyoni 2977 19| a meggyőződése, hogy az ilyesmi sokkal többe kerül, mint 2978 5| az élvezettől...~ ~- És ilyesmiért dobnak ki az emberek három 2979 10| koldus. A bank azonban az ilyesmivel nem törődik; aki akadékoskodik, 2980 22| közöttük a kedve szerint, én imádkozni fogok a jó Istenhez, hogy 2981 3| támolyogva, beesett ábrázattal imádkozott. Meg lehetett ismerni, hogy 2982 1| valami szelid fenség, ami imponál az asszonyoknak... valami 2983 18| egyenruhája nagyon gazdag és impozáns. Aranysujtásos, kék frakkot 2984 18| Józsikat.~ ~Reöth: Mindez csak impresszió, aminek nincs pozitiv alapja.~ ~ 2985 18| neuraszténikusok sokkal többet adunk az impresszióinkra, mint a pozitiv adatokra. 2986 19| sir, remeg a különböző impressziók hatása alatt... Aki egy 2987 18| az embert s folyton az az impresszióm, hogy az előkelő flegmája 2988 1| tanácsaimat, de én azzal az impresszióval tekintettem utána, hogy 2989 20| Grosse Eisenbahn-Katastrophe in Galántha”, nagy részletességgel 2990 9| márványos medencéből.~ ~- Az inasom azt jelentette, hogy az 2991 22| fejemet, hogy miért hivnak egy inast Louis-nak a Bakony lábánál, 2992 15| Brindisibe utazik, hogy holnap az indiai gőzösre fölszálljon, de 2993 8| még arra is ügyel, hogy indiszkrét hirek ki ne kerüljenek a 2994 16| fegyelmi vizsgálatot akart inditani ellenem, mert a bátyja folyamodását 2995 18| Honnan került ide ez az individuum? Nem tudom. Te épp oly kevésbbé 2996 20| aztán - mivel még a hajó indulásáig több volt egy teljes óránknál - 2997 10| lettem, mint az apám. Büszke, indulatos, de alapjában jószivü ur, 2998 13| órára készüljön föl, hogy indulhassunk. Háromnegyedkor, ha megengedi, 2999 13| tenoristának.~ ~- Előre mester, induljunk, a jó Isten nevében... Verjük 3000 14| vacogott, lassan kifelé indultak, a derék emberbarátok is 3001 1| Utóiratban pedig a felől kért információt, vajjon a kitünően levizsgázott - 3002 18| látta, milyen véres volt az inge?~ ~1. játékos: Két napig