IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Szomaházy István Estétol-Reggelig Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
3003 14| szegény ember szomoruan. Az ingeim, a zsebkendőim, az alsónadrágjaim 3004 8| felriadt, hogy valami uj, ingerlő fogást kitaláljon, aki remegve, 3005 14| abszolute nem volt már oly ingósága, melyet a gyanakodó Weisz 3006 17| A barátom jól mulat, én ingyen vacsorázom, s mindennap 3007 10| unokaöcscse, aki két nap óta inkognitóban mulat a Rivierán. Miért 3008 4| rebegte:~ ~- Köszönöm.~ ~Inkognitója csak a harmadik hét elején 3009 4| meg birta őrizni szigoru inkognitóját. Az ebédlő terrászán őt 3010 2| asszony, most itt szigoru inkvizició lesz... Elő a konyhacédulát, 3011 13| néhány korsó bajor sört innánk estefelé.~ ~- Sört, a föllépését 3012 6| öreg ur, aki a sarokban az „Innsbrucker Tageblatt”-ot olvassa?~ ~- 3013 13| kacér vadász-kastélyból integetett feléjük egy kivilágitott 3014 1| irók ritkán találkozunk az intelligens olvasóinkkal. És ez talán 3015 16| a halak e szerencsétlen intendánsát. Én csak öt percig voltam 3016 21| sokáig kóborolt föl s alá az interlakeni faházak között, melyek szepegő 3017 19| Hát Budapestnek már interurbán összeköttése van Pekinggel?~ ~- 3018 8| amelyeket környezete hozzája intéz...~ ~Immár teljes tizennégy 3019 1| számára gondoskodik-e az intézet megfelelő férjekről?~ ~Mindezek 3020 17| véredényeket m. sz. nevü intézetnél.~ ~Az iskolatársam itt abbahagyta 3021 15| öreg felé, s pár angol szót intézett hozzá. A vén ember helyeslőleg 3022 1| diszkréten azt a kérdést intézi hozzám, hogy nőtlen ember 3023 1| házasságnak nevezett, ósdi intézményt, - persze olyan tanácsok, 3024 6| s én alaposan el fogom intézni azt az affért, melynek csak 3025 16| bátyja folyamodását még nem intéztem el, s mikor udvariasan arra 3026 19| százalékra kell kiegyeznem az inzolvens adósaimmal?...~ ~Az utóbbi 3027 10| unatkozó gazdagok, a merész iparlovagok, a kéltségbeesett kis egzisztenciák 3028 4| hizelkedők és szolgalelküek... Az iparos a kereskedőt csodálja, a 3029 4| kedvében, előzékenyebb volt iránta, mint rendesen, hálás pillantással 3030 21| Talán Hétfáy bőkezübb volt irántuk, mint ő? Győry ezt egy pillanatig 3031 3| Üllői-uton, a Tisztviselő-telep irányába. Vagy ötnegyedórai kinos 3032 1| jött egy komoly és megható irás is, amit valahonnan Erdélyből 3033 17| lányok néha belenéznek az irásba a háta mögül, a barátai 3034 19| vaskályhába, s ujra hozzáfogott az iráshoz, de ugy érezte, hogy a pillái 3035 9| szivességet, hogy Fredi urat irgalmatlanul kidobja, mikor a gitárjával 3036 16| néven, de én igazán nem irigylem a halak e szerencsétlen 3037 21| merte volna bevallani, - az irigység is. Mert bár a mellényzsebéből 3038 21| A Győry lelke egyszerre irigységgel és vágyakozásokkal telt 3039 14| iskolatársaim megpukkadnak irigységükben.~ ~ ~ ~ 3040 1| a kéréssel, hogy ezt az irka-firkáló idegent, e sorok iróját, 3041 1| jutottam, s azt kellett volna irnom az utolsó lapra, hogy: vége: - 3042 1| filiszter jelenik meg az iró képében, egy kicsinyes nyárspolgár, 3043 23| szertartásos pózban megáll az iróasztala mellett. Várakozik.)~ ~A 3044 11| kapaszkodott bele a hatalmas iróasztalba. Ha a villám előttük csapott 3045 19| helyiség, néhány foltos iróasztallal és pénzszekrénynyel, mig 3046 11| kiséretében fölment a közjegyzői irodába. Schóber, a közjegyző, mosolyogva 3047 19| borzongva, ült itt a kicsike irodában, hogy az ujévi mérlegen 3048 11| távozni akartak a közjegyzői irodából, Schóber ujra belenyult 3049 19| szava odahallatszik az irodájába?... Nem látja a csillagokat, 3050 19| kalapját, csöndesen távozott az irodájából. A nagy udvaron már térdig 3051 22| testőrség élete, kalandjai, irodalmi müve, az egykori folyóiratok, 3052 9| az énekmüvészet, vagy az irodalom terén aratta-e valamikor 3053 22| Piusz tanár urat, az egykori irodalom-professzoromat, aki a kegyesrendi gimnázium 3054 1| s a hamis pénzt még az irodalomban se hajlandó elfogadni az 3055 1| ezzel a cimmel: Mesék az irógépről. Egy huncut és raffinált 3056 1| irka-firkáló idegent, e sorok iróját, aki őszinte bünbánattal 3057 1| aki ugy jár a maga kedves irójával, mint Marmontelnek, a hires 3058 22| előtted... Különben várj, majd irok néhány sort, amit a portással 3059 22| nemesi testőrök a francia iróktól?... Hogy a feladatomat megoldhassam, 3060 10| ahol az utolsó levelemet irom, az egyetlen szobácskánkban - 3061 1| olyanformát képzelt, hogy az irónak három szeme, két orra van... 3062 17| sulya alatt...~ ~- Kinek irtál? - kérdezi az egyik jóbarát 3063 11| arra a délutánra, ott az iskola-utcai kis szobában?...~ ~Én nagyon 3064 22| a kisvárosból, amelynek iskolái már nem voltak képesek rá, 3065 21| szegődnek. Elvégezte az iskoláit, unalomból három diplomát 3066 10| condamine-ban a croupierek iskoláját, aztán - a sikerült vizsga 3067 14| kapok rá, hogy az összes iskolatársaim megpukkadnak irigységükben.~ ~ ~ ~ 3068 12| mikor a vizsgát letettem az iskolában...~ ~- Nem mondasz igazat, 3069 16| aprittatni a férjével. Nem ismerem Vladár urat, de igen valószinünek 3070 1| felviditott az én bájos ismeretlenemmel való találkozás, mert a 3071 23| utjáról, hanem egy utcai ismeretség kedvéért is épp ugy letérnek 3072 16| igaz, hogy ön is örül az ismeretségnek, bizonyitsa be azzal, hogy 3073 20| misztikus titkot rejteget ismeretlen mélységeiben... Ki törődnék 3074 7| elől vitték... Oh, mester, ismeri-e ön a tüdővészes ember érzékenységét?... 3075 7| husánggal kezeljük őket. Ismeritek ti a szinpadi szerzőt? Évszám 3076 6| bemutatkoznunk, mert már ismerjük egymást.~ ~Oly hallatlan 3077 21| személyesen is meg akarna ismerkedni gazdag és világgyülölő honfitársával. 3078 9| müvészek piócája, akit épp ugy ismernek a délamerikai városokban, 3079 1| vallomásokról van szó - be kell ismernem, hogy a Férjek Országos 3080 3| imádkozott. Meg lehetett ismerni, hogy valaha szintén ballettáncosnő 3081 17| legalább huszezer a személyes ismerőseim közé tartozik. Amint tudod, 3082 12| sorra szomszédolta az összes ismerőseit, hogy a drága, szép pesti 3083 21| hiszem, hogy sok év óta jó ismerősök vagyunk.~ ~- Igen, - szólt 3084 9| nagy Wallried sokkal jobban ismerte a maga emberét, semhogy 3085 16| csakugyan nem méltóztatik ismerni. A sértést nem is ő ellene 3086 8| könnyekkel a szemükben ismételték a boldogitó tényt, hogy 3087 3| numerusra. Sietnem kell az ispotályba, mert egy betegemet az este 3088 2| vihogtak, hancuroztak, az istállóban két jámbor paripa ropogtatta 3089 9| hordárokkal és a kocsisokkal... Az istenáldotta talentum mindennap holtrészegen 3090 8| alól...~ ~A szakácsművészet istenasszonya hagyta volna cserben érdemes, 3091 8| Nickelsdorf még kedvence volt az isteneknek, akik oly csillogó tehetségekkel 3092 22| tölgyfabutorok között, s egy öreg, istenfélő barát ülne az alacsony 3093 22| én imádkozni fogok a jó Istenhez, hogy segitse és támogassa 3094 5| ezt a karcsu, s mégis oly istenien gömbölyü teremtést... Ha 3095 2| Walterné levesei fölött istenkáromlás lenne csak úgy szó nélkül 3096 18| Gazember!~ ~A bankár: Az élő Istenre esküszöm!...~ ~Tamássy: 3097 6| meg rangfokozatban a jó Istent...~ ~A tábornok megigazitotta 3098 2| vaskosaras házban (bár Neczpály istentelenül káromkodik, ha veszit), 3099 9| legpiszkosabb lebujokban iszik, hogy nagy boldogságát, 3100 3| s a szivem megdermedt az iszonyattól; a Paprika Jancsi keblén, 3101 20| némasággal szemlélte a kis isztriai hegyi falvakat, melyek a 3102 4| alatt, csöndes mosolylyal itta a feketéjét, s ha a pincér, 3103 12| édesapádnak... Te vagy az én igazi ivadékom, te cserfes, pattogó mókus... 3104 16| inkább érdekel a sügérek ivási ideje, mint a catalauni, 3105 23| azonnal a Pogány Sándor ivét.~ ~(Függöny.)~ ~ ~ 3106 6| zsömlyéjére, néhány kortyot ivott a teájából, aztán elővette 3107 12| szobaleányt, miért nem tesz ivóvizet az asztalra?...~ ~Félelmes 3108 12| volna. Mikor Sándor első izben látogatott haza mint diplomás 3109 7| Fölösleges tehát tovább izgatnia magát, kisasszony, biztositom 3110 16| hogy egész este ellened izgatott, sőt arra kényszeritett, 3111 18| körül. Mindnyájan nagyon izgatottak és lehangoltak.)~ ~1. játékos: 3112 7| orrocskáját... Olyan ijedtnek és izgatottnak látszott, hogy még én, a 3113 8| aki remegve, egy gyerkőc izgatottságával leste az ebédlőből hozzája 3114 22| amelyeket jóformán nem is láttam izgatottságomban, mert szinte megdöbbentett 3115 1| kedélyhangulatban leszek, s hogyan izlik az ebédutáni szivarom... 3116 1| királyokat, esetleg kalucsnit és Jäger-inget hord, s a szellemes crocquisiró, 3117 3| hallatszott a legkinosabb jajgatás - de én a féluton elfogtam.~ ~- 3118 12| szentelte a hivatalos óráit. A jánosi kupec, aki egész életében 3119 16| hanem a felesége, Vladár Jánosné ellen. De megbizónk, mint 3120 19| leereszkedéssel a bámuló Jánosnéhoz:~ ~- Itt van, majd vegyen 3121 19| kapuban összetalálkozott Jánossal, a háziszolgával és a feleségével, 3122 3| csak azt a szegény Paprika Jánost, aki ott a szoba közepén 3123 6| penziójában történt, egy januári reggelen, mikor az ablakon 3124 9| perccel utóbb Wallried ur egy japán szobácskában volt, melynek 3125 20| egy kávéházba, hogy a sok járás-kelés után kipihenjük magunkat. 3126 22| az időben még nem voltam járatos a semmitmondó frázisok tudományában... 3127 10| édesanyád még olyan ruhában se járhatott, mint a Hotel de Paris harmadik 3128 21| sziklaszörnyetegek. Győry jóideig járkált a zivatarban, mely a turistasmokkokat 3129 8| egy más, mesebeli világban járna. Hiába voltak a király gyöngéd 3130 22| mintha láthatatlan kisértetek járnának közöttük?... A jó isten 3131 22| egy magános klastromban járnék, valahol a jó isten háta 3132 22| A lelkem ott szeretne járni a harcmezőkön, a szép asszonyok 3133 2| egyszerre csak eltünik, az utcán járó tivornyázók hangját nem 3134 13| cirkált ide-oda a könnyü járómüvel, majd balfelé tartott, ahol 3135 22| mocsárba, s amelyről az a mese járta, hogy onnan hozzák a kisbabákat... 3136 17| éneklik s a cigány vitustáncot járva cifrázza a szegény Lehár 3137 18| miképp alakult volna tovább a játék?~ ~Pár pillanat mulva, miközben 3138 18| a ketten visszamennek a játékasztalhoz.~ ~Tamássy (egy játékoshoz): 3139 10| szolgája vagyok a monte-karlói játékbank igazgatóságának, s könyörtelenül 3140 10| éppen most jöttem haza a játékbankból... Az asztalfiókban a revolver, 3141 3| választotta s mióta egy gróf urfi játékfiókjába került, soha még feléje 3142 3| a gyermekszobákban és a játékkereskedések kirakatában találkoztam...~ ~ 3143 10| Amikor negyedszer nyert, a játékmester uj pénzt volt kénytelen 3144 18| játékasztalhoz.~ ~Tamássy (egy játékoshoz): Hogy megy neked?~ ~Egy 3145 18| kidülledt szemmel figyeli a játékot.)~ ~A bankár: Mindenki tett? 3146 18| hangok hallatszanak be. A játékterem egészen üres, csupán egyetlen 3147 18| revolver lövés hallatszik a játékterembe.)~ ~Tamássy (fölrántja az 3148 8| ahol a kicsike fenségek játszadoztak?...~ ~Talán a véres háboru, 3149 18| Az urak diszkrét csöndben játszanak, a tónus nagyon finom és 3150 18| Hallatlan!” - „Nem szabad játszani!” - „Ilyen szerencsét még 3151 18| epizód halálos csendben játszódik le.)~ ~Tamássy: Megálljon! 3152 6| melynek csak az első része játszódott le a péterhegyi kávéházban...~ ~- 3153 10| hogy sokkal nagyobb pénzbe játszom, mint a mellettem ülő yorki 3154 5| szinházban egy francia operettet játszottak, egy frivol házasságtörési 3155 22| Megismerte, hogy mit játszottam az imént?~ ~- Nem tudom, 3156 2| fahidon a szigetvári ostromot játsztad barátaiddal, a többi megátalkodott 3157 3| ahol a vendégsereg még javában mulatott. A gyermekek is 3158 13| veszi, bátor leszek némi javaslatokkal szolgálni... Délelőtt bejárjuk 3159 6| karcsu csónakok ringatóztak, jázminillatu szellők suhantak ide... 3160 5| efféle léhaságért...~ ~A jegyek azonban mégis ott maradtak, 3161 10| croupier-k ismerünk: a halál jegyét. Mi akárhányszor biztosak 3162 17| Busan összecsomagolja hát a jegyzeteit, s miközben a hivatala felé 3163 9| Én nem szentimentális jeleneteket akarok itt rögtönözni, hanem 3164 12| nagyszerüen mulatott a jeleneten... Mikor a parasztok kitakarodtak 3165 15| szótlanul néztük végig a különös jelenetet, mig az öreg meghatottan 3166 21| volna fizetni a kalandor jelenlegi és jövendőbeli vagyonát, 3167 23| esküszöm, hogy ha valaki az én jelenlétemben ezentul rosszakat fog mondani 3168 18| mind nagyobb tömegekben jelennek meg a kártyaasztal körül. 3169 1| tenni, az mindig aggasztó jelenség. Mikor a fiatalabb bohémvilágban - 3170 12| kaszinózni szokott. De a hiusága jelentékenyen megcsökkent, mikor Sándor 3171 9| asztal mellől. Kit szabad jelentenem?~ ~Az impresszárió elővette 3172 4| bocsátotta be. Az amerikai jelentkezett d’Escal grófnál, aki előbb 3173 9| a gitárjával legközelebb jelentkezik önnél...~ ~Monbleu kisasszony 3174 10| végre ma délután audienciára jelentkeztem, azt mondta, hogy világgá 3175 4| személyesen fogadni óhajtja önt. Jelentkezzék nálam, tiz perccel tizenegy 3176 8| volna annak az eseménynek a jelentőségét, hogy a királyné huslevest 3177 20| nagy lumennek, de ami a jellemet, tisztességet és jólelküséget 3178 9| mesterségbelijeit ősidők óta jellemzi.~ ~- Igenis, a kisasszony 3179 14| hálaadó versike előadására jelt adjon, az elnök kipirulva 3180 21| előtte, mig vele csak a jóakaró elnézés hangján álltak szóba. 3181 17| irtál? - kérdezi az egyik jóbarát alattomosan.~ ~A levéliró 3182 10| ődöngtem az utcán, mint a jobbfajta koldus. A bank azonban az 3183 10| élek végig, a szivemre tett jobbommal esküszöm neked, hogy egész 3184 20| mert a játékosok sokkal jobbszivü emberek, semhogy valakit 3185 22| ajánlott?... Tessék csak velem jönni, azonnal bevezetem a méltóságos 3186 21| hogy ötvenmillió az évi jövedelme - furcsa grimászokkal utánozta 3187 19| És elkölti az egész jövedelmét?~ ~Mayer epésen fölkacagott.~ ~- 3188 17| pedig meglehetősen jól jövedelmező hivatalom.~ ~- Mi az?~ ~- 3189 21| magát, mintha csak tolakodó jövevény lenne ebben a kacagó sokaságban... 3190 12| tartotta ezt a csipkeruhás jövevényt, s mord arccal sántikált 3191 4| járok... A gyomrom miatt jövök, amely már rég fölmondta 3192 1| áll - s hamarosan tisztába jövünk vele, hogy a nyájas olvasó 3193 23| léhaságokra, mint valami fiatal jogász... Egy ilyen hatalmas nagy 3194 1| találják a szerzőnek azt a jogát, hogy korlátlanul rendelkezhessenek 3195 19| A tömzsi emberke tehát joggal megvetette a sok léhütőt, 3196 9| mert ehhez igazán nincs jogom... De akármi történt, bizonyos 3197 1| Szentgróthy gróffal, aki eddig jogosan remélhette, hogy az udvarlását 3198 16| mint férj, mindenesetre jogositva van rá, hogy a feleségén 3199 6| öt üveg sör megivásával jogot mer váltani ahhoz, hogy 3200 6| fehérséggel ragyogott be a Johann-Kogel havas orma, hogy egy zilált 3201 21| sziklaszörnyetegek. Győry jóideig járkált a zivatarban, mely 3202 22| ur, - mondtam neki, - a jóindulatára és a segitségére van szükségem, 3203 23| csupán akkor hajlandó némi jóindulatra, ha szép asszonyok vagy 3204 16| könnyitesz a sziveden - szólott jóindulattal a miniszteri titkár.~ ~A 3205 1| készülődöm hozzá, hogy ide jőjjek, hanem azért is, mert mi 3206 3| el. Ha nincs jobb dolga, jőjjön velem, érdekes dolgokat 3207 17| arca csakugy ragyogott a jókedvtől.~ ~- Hát téged mi lelt? - 3208 20| jellemet, tisztességet és jólelküséget illeti, nyugodtan fölvehette 3209 20| Gondviselésnek, amiért a jóltevőjét, az atyai barátját, ilyen 3210 11| hogy önre, mint legnagyobb jóltevőmre, hagyjam a vagyonomat? Kérem, 3211 6| belerémült, - úgy, tehát ez az a jómadár... No, gazfickó, most az 3212 3| harlekin keresi a kenyerét egy jómódu polgári családnál... A szegény 3213 17| és ostoba, - ha csak egy jóravaló mentora nem akad. Nos, édes 3214 20| nincsenek a csillagok alatt... A jóság, vagy a rosszaság mindig 3215 7| haldokló számára kérem a jóságát, drága mester... Hiszen 3216 8| értitek-e?... Hála néked, oh jóságos istenem, hogy ezt a napot 3217 12| kevesebbjébe, mint a falusi jószága, s a Sajószentjános és Budapest 3218 2| fiskális, Muzsnay, a püspöki jószágkormányzó s Peternák, a hosszu indzsellér, 3219 23| hogy azokkal a haszontalan jószágokkal szóba álltam... hogy nem 3220 14| kivül-belül megtekintette az öreg jószágot, megforgatta, a füléhez 3221 7| pillanatban már nem lehetett jóvátenni a hibát; az ebédlő ajtaja 3222 8| gondoskodik a királyasszony testi jóvoltáról... A vén Nickelsdorf két 3223 20| vesziteni a hidegvérüket és a józanságukat...~ ~A további beszélgetést 3224 22| kis városból; - a Katona József-dijat nem nyertem meg és a szürkeszemü 3225 22| egyetem kétszázforintos Katona József-diját... Ha tehát oly kegyes lenne, 3226 22| pályázni akarok a Katona József-dijért, amely arra a kérdésre van 3227 22| lenne, ha pályáznék a Katona József-dijra, s megnyerném a bölcsészeti 3228 11| megmutatná a levelet, a vagyon a József-fiárvaház tulajdonába kerül...~ ~Rédeyné 3229 18| Sándorokat és a Savanyu Józsikat.~ ~Reöth: Mindez csak impresszió, 3230 3| feküdt.~ ~- Mi történt a juhászszal? - kérdeztem suttogva a 3231 14| segitségére sietett.~ ~- Akarod a Jules Verne összes müveit?~ ~- 3232 12| oly sokáig elkerülte. Egy juniusi hajnalon tehát bezárta a 3233 17| hoz, szerény két forintnyi jutalom fejében. A furcsa vendég 3234 22| urhoz?~ ~- Már miért ne juthatnál be, te bolondos fickó?... 3235 10| csontgolyót, mert ugyan hova jutnánk, ha a karunkon kivül még 3236 17| Valami uj hivatalba jutottál?~ ~- Ahogy veszszük. Ha 3237 1| Mikor a történetnek a végére jutottam, s azt kellett volna irnom 3238 8| az agg művész felgyürte a kabátja ujját, a szeme fiatalos 3239 14| hiszen rossz cipőben, vékony kabátocskában jöttek ide, s dideregve 3240 22| barátságosan begyömöszölte a kabátom zsebébe.~ ~- Ezt vidd el 3241 22| és a szerelem, s ünneplő kabátomba öltözve, - miután a borbélylyal 3242 4| majd a testőrhadnagy, a kabinetiroda feje, a hadsegéd vették 3243 5| mezitelen karjain pihenteti, kábitó pillantással néz reá, hogy 3244 2| szemközt függő tükörben, kábultan megsimitom a homlokomat 3245 19| pillanatra, egy gyermek kacagásában ujjászületik, egy boldogtalannak 3246 21| tolakodó jövevény lenne ebben a kacagó sokaságban... Mit ért a 3247 3| részt?~ ~- Háboruban? - kacagott fel félelmetesen az ezredes. - 3248 22| a sors azt a sirnivalóan kacagtató, bolondos tréfát elkövette 3249 4| szöktette meg valami croupier - kacagva igy szólott:~ ~- Szavamra 3250 14| hiába kacsintott rá oly kacérul. Kenéz urnak abszolute nem 3251 23| mosolyognak és a szemükkel kacsintanak, azok nemcsak a méltóságos 3252 14| zálogház cégtáblája is hiába kacsintott rá oly kacérul. Kenéz urnak 3253 19| gyerekeknek, s miért egyem mákos kalácsot, mikor husz százalékra kell 3254 22| magyar testőrség élete, kalandjai, irodalmi müve, az egykori 3255 21| ki tudta volna fizetni a kalandor jelenlegi és jövendőbeli 3256 21| riadt föl, mikor Hétfáyt, kalandor-honfitársát megismerte.~ ~- Bocsánat, - 3257 10| százezreket fizettem ki egy kalandornak, mig odahaza pár szelet 3258 12| pörge kalapját és csak a kalap alól nézte a fehérruhás 3259 4| hajolva lóbálták feléje a kalapjukat.~ ~- Ő felségével csak ugy 3260 22| velem...~ ~Megemeltem a kalapomat és távoztam, s még ezen 3261 18| szerencséjéhez?~ ~Reöth: Kalapot emelek előtte.~ ~Tamássy: ( 3262 21| bizonyos, hogy a vasuti kalauz, a hálókocsiellenőr, a nagy 3263 22| szüksége rá, hogy tovább kalauzoljam...~ ~Nagyot lélegzettem 3264 5| mellett, mig a szivem csak ugy kalimpál attól a gyönyörüségtől, 3265 19| és moldonok, a nehézszagu kalmukok és parketek s a temérdek 3266 19| végső pillanatot, amikor a kalmukraktárának bucsut mond... Élni a könnyelmü 3267 22| katonát ábrázolt: vörös magyar kalpagban, kócsagtollában ezüst 3268 22| ott ült a daliás herceg, kalpagján káprázatos gyémánttal, 3269 1| és a királyokat, esetleg kalucsnit és Jäger-inget hord, s a 3270 12| mord arccal sántikált el a kályha mögé, mikor a fiatal leány 3271 22| alázatosan bekopogtattam a kamaráshoz, hogy a jóságáért köszönetet 3272 22| megpillantottam Szentandrássy kamarást, a régi hadvezér unokáját, 3273 5| rám, mint valami éretlen kamaszra, minden szavamat, minden 3274 12| Takács pedig kezébe fogta a kampós botját, hogy a rozsvetésekre 3275 8| arra kényszeritette, hogy kanalát és tranchirozó kését oly 3276 12| Sándor, aki már ledőlt a kanapéra, felütötte a fejét a vánkosok 3277 19| hevertek a finom vásznak és a kanavászok, a vastag flanelek és moldonok, 3278 22| tartotta kezében az óriási kandellábereket... Mindez olyan volt, mintha 3279 6| haragosak. A generális dühös kandur módjára nézett a sápadt 3280 2| bepillantottak ebéd után a kanonokhoz, de többnyire csak a mogorva 3281 22| völgyekbe és a magas hegyek közé kanyarodtak, a mig ablakom alatt elkésett 3282 10| franknyi fizetéssel... Ennyit kap a többi is, aki a bank számlálatlan 3283 7| kegyelméből ismét a körmeim közé kaparinthatok egyet a gyülöletes ellenségből... 3284 16| aki nem egy vivóversenyen kaparintotta el társai elől a győzelem 3285 11| két öreg ember sápadtan kapaszkodott bele a hatalmas iróasztalba. 3286 12| felesége az első kocsiba kapaszkodtak föl, László és Ella pedig 3287 12| Budapest közt fennálló postai kapcsolat majdnem kizárólag az öreg 3288 6| magát egyszer a kezeim közé kaphatom... Most végre itt van az 3289 20| tisztára surolt födélzeten, a kapitány hidjáról kiváncsi pestiek 3290 1| titokzatosság, mint Némo kapitányban... De maga - ne vegye rossz 3291 22| Eszterházy herceggel, a kapitányukkal... A menet előtt aranyos 3292 12| végre is keserves arccal kapitulált...~ ~Kegyetlen forróság 3293 13| a körutam elején náthát kapjak...~ ~- Náthát? Vegye tudomásul, 3294 14| És a gyerekek most nem kapják meg a téli ruhát?~ ~Az elnök 3295 8| konyhába, s lélegzet után kapkodva kiáltotta:~ ~- Nickelsdorf, 3296 12| nagyapuskám, mert akkor te sem kapnál ebédet...~ ~- Gyere hát, 3297 22| csöndességében. Én sokszor azon kapom magamat, hogy hosszu beszélgetéseket 3298 12| hogy kitől hallottad, nem kapsz egy falatot vacsorára...~ ~ 3299 2| többi élő világtól... A káptalan fiskusa negyedévenként pontosan 3300 19| különös gondolatra... A kapuban összetalálkozott Jánossal, 3301 22| rendes képéből, a kastély kapui tárva-nyitva állottak, a 3302 21| elegáns portás, a hotelje kapujában, felületesen megemelte előtte 3303 3| gyorsan kinyitotta az ispotály kapuját.~ ~- Hogy van a betegünk? - 3304 22| levelet...~ ~Már nyitotta is a kaput és bebocsátott, s én a következő 3305 22| tiz percbe tartott, amig a kaputól a kastély főbejárata elé 3306 4| mig a többiek kiváncsian kapkodták ki egymás kezéből a levelet.~ ~ 3307 22| megnyerném a bölcsészeti kar kétszáz forintját?... Ez 3308 14| magának is egyszer egy jó karácsonya...~ ~Kenéz zsebre tette 3309 19| szivtelen agglegény, aki a karácsonyest ünnepi hangulatában is ridegen 3310 19| A TITOKZATOS HANG~ (Karácsonyi mese)~ ~Nekünk elbeszélőknek 3311 12| Az öreg Takács különös karakter volt, - a fiával szemben 3312 22| törzsközönségét bámulatba ejtsem a karambol-müvészetemmel, hogy ott lubickoljak megint 3313 2| kanonok lenézőleg intett:~ ~- Karattyolhatsz nekem, pörgetheted a nyelvedet, 3314 7| róla, hogy minden kisérlete kárbavesznék nálam...~ ~Nyugodtan végignéztem 3315 6| A péterhegyi hiéna”. A kardaffér miatt, főképp a Hámori cikkei 3316 22| öltözött megyei huszárok kivont karddal, oldalukon cifra lódinggal 3317 6| Megérkezett a tábornok ur kardja? - kérdezte az őszhaju katonától.~ ~- 3318 12| huszárokat, sziveket és kardokat árult... Laci három fölfegyverzett 3319 6| őszhaju katonától.~ ~- A kardom? Ahhoz, hogy magát felkoncoljam, 3320 16| mégis boldog vagyok, hogy kardomat e kitünő férfiu kardjával 3321 12| három fölfegyverzett huszárt kardostul megevett hazáig s még mindig 3322 22| juthat be... A lépcsőház karfája mintha vert aranyból lett 3323 8| igy szólott:~ ~- Zsirt, karfiolt, zellert, zöld borsót, egykettő... 3324 22| káprázatos termet, amelynek karikás ablaküvegein tompán, szeliden 3325 15| dragonyos ezredes, akit Karinthiából küldtek hozzánk... Holnap 3326 3| akinek ki volt törve a jobb karja, egyhanguan, fájdalmasan 3327 5| hamvasszőke fejét a mezitelen karjain pihenteti, kábitó pillantással 3328 9| impresszárió boldogan tárta szét a karjait.~ ~- Nem ötvenezret, hanem 3329 8| részegség fogta volna el, a karjaival hadonázva, igy szólott:~ ~- 3330 7| Egy kövér, fiatalember karján ment, aki testvérek között 3331 18| pillanatban Tamássy megragadja a karját. Az egész epizód halálos 3332 6| gazfickó, most az egyszer a karmaim közé kerültél...~ ~A váratlan 3333 10| És egy napon - a nizzai karnevál legelső napján - szédülő 3334 22| most egyszerre megfogta a karomat és mosolyogva igy szólt 3335 12| Meg akarod tanulni a káromkodást? - mondta a lókupec csillogó 3336 2| bár Neczpály istentelenül káromkodik, ha veszit), de nappal egyszerre 3337 12| könyes szemmel ölelte meg a káromkodó, kipirult gyereket:~ ~- 3338 12| Majd igy kettecskén káromkodunk itt ebédutánonkint...~ ~- 3339 22| munkáját megkezdje...~ ~Karonfogott, s gyors léptekkel vitt 3340 13| beleegyezőleg vállat vont, aztán karonfogva indult el a szolgálatkész 3341 22| megáll a szivverésem... A karosszékből ugyanis egy kicsike, pupos, 3342 8| naphosszat a boltozatos konyha karosszékében, szinte együgyüen, kialudt 3343 1| kis gépiróleány szédületes karrierjét irtam le, az aranyszőke 3344 7| Ugy vagyok velük, mint a kártékony állatokkal, akiket minden 3345 1| Egyesületétől, melynek tagjai titkos kartellben vannak egymással, tekintélyes 3346 19| és parketek s a temérdek karton és batiszt, mely innen röpül 3347 20| tisztességem forog kockán...~ ~- Kártyaadósságaid vannak?~ ~- A kártyaadósságok 3348 20| Kártyaadósságaid vannak?~ ~- A kártyaadósságok nem ejtenének ennyire kétségbe, 3349 18| tömegekben jelennek meg a kártyaasztal körül. Mindnyájan nagyon 3350 2| türelmetlenül várja, a kibontott kártyacsomóval a kezében...~ ~Éjjel csönd 3351 20| annyit válaszolhatok, hogy a kártyás ember soha se mond le véglegesen 3352 20| Csak az, ami már sok kártyással megesett: két hónap alatt 3353 20| klubja olvasótermében, vagy kártyaszobáiban megfordult...~ ~Szenttamásy - 3354 4| többi vendéget, az ideges kártyázók elnézték a hátuk mögül, 3355 1| Irja meg, hogy hajnalig kártyázott a kaszinóban, s ott az egész 3356 21| tökéletességre emelte a kártyakeverés tudományát: mindez azonban 3357 10| ugyan hova jutnánk, ha a karunkon kivül még a szivünket is 3358 22| márványoszlopok közt, a karzat művészi faragványain belül, 3359 22| nélkül nem távozhattam a kastélyból, félénken kopogni kezdtem 3360 8| sulylyal nehezedett rá az egész kastélyra, a park fáira, sőt talán 3361 8| messzeségben van a királyi kastélytól és a felséges asszony szárnyas 3362 10| fejjel támolyogtam ki a kaszinóból a tengerpartra: mindössze 3363 10| megválthattam...~ ~Még jó, hogy a kaszinói urak könyörületesek voltak 3364 21| már többnyire ásitva ült a kaszinója karosszékében. Az egyetlen 3365 20| nobilis fiu volt, aki a kaszinójában is nagy szerepet játszott, 3366 12| mellől, ahol a szenzálokkal kaszinózni szokott. De a hiusága jelentékenyen 3367 20| VASUTI KATASZTRÓFA~ ~Hangos társaság gyült 3368 6| ahhoz, hogy egy korrekt katonába belekössön...~ ~- A részeg 3369 22| furcsa szeszélyből, ezt a katonai tisztességet könyörögte 3370 8| ellenség csapatai?... A katonákat esküjök kötelezi, hogy minden 3371 8| törékeny szervezetét?... A katonákra gondolt-e, akik rakásra 3372 20| meghatva beszélt az öreg katonáról, de én nem igen hallgattam 3373 6| Öt perccel később a katonás öreg ur pedánsan összehajtogatta 3374 6| kardja? - kérdezte az őszhaju katonától.~ ~- A kardom? Ahhoz, hogy 3375 3| keményszivü, harcedzett katonával.~ ~- Legyen férfi! - mondta 3376 3| gondolok, akik most a magányos kávéházakba menekülnek, ahonnét elérhetetlen 3377 17| városba s a legközelebbi kávéházból tintát, papirt és tollat 3378 7| és hirtelen befordultak a Kazinczy-utcába...~ ~ ~ 3379 12| kiáltással borult az édes apa kebelére, a fiatal asszony pedig 3380 8| nélkül, hogy viharedzett kebléből a sóhajtáson kivül egyéb 3381 3| iszonyattól; a Paprika Jancsi keblén, a skarlátvörös köntös alatt, 3382 9| elszakitottam az ön apai kebléről? - kiáltott föl Monbleu 3383 16| keserü könyeket hullat a néma kecsegékre és potykákra, akikhez a 3384 2| ablakdeszkára dőlve olvasgatom a kecskebőrös Robinson történetét, s a 3385 1| Ez attól függ, milyen kedélyhangulatban leszek, s hogyan izlik az 3386 4| ha a pincér, véletlen jó kedvében, előzékenyebb volt iránta, 3387 11| legelső kérőm, akit a te kedvedért kikosaraztam... Hiszen ön 3388 1| rajta; ez az asszony az én kedvemért többé nem fog másképp bánni 3389 8| Az öreg Nickelsdorf még kedvence volt az isteneknek, akik 3390 9| királyok és a császárok kedvencét... Két hét óta a halhatatlan 3391 15| kiszolgáltatta. A szinmüvész a kedvese hamvait rejtő bádogszelencét 3392 4| amely még a többinél is kedvesebb lenne...~ ~Call biccentett 3393 4| eszére...~ ~Az urak igen kedvesnek találták az amerikai őszinteségét, 3394 2| felköszöntő után s vidor kedvvel tértek át a következő fogásra...~ ~ 3395 8| és remegéssel?...~ ~Az ég kegyelme ne hagyjon el bennünket, 3396 1| terveim... Ha akarom, még kegyelmes asszony is lehet belőle, 3397 8| földi könyörgéseket oly kegyelmesen meghallgatja...~ ~ ~ 3398 22| irodalom-professzoromat, aki a kegyesrendi gimnázium könyvtárát kezelte.~ ~- 3399 23| szolgál itt a minisztériumban, kegyeskedjék kinevezni valóságos segédfogalmazóvá...~ ~ 3400 14| ártatlan macskákat és kutyákat kegyetlenül megkinozod, - de én mégis 3401 2| Walterné leveseit mennyei kéjjel felszürcsöljék... A pecsenyénél 3402 9| csöngetyügombot, mire egy kékfrakkos, aranygombos lakáj jelent 3403 12| szobalányostul kihajtatott a keleti pályaudvarba.~ ~Az öreg 3404 6| után, országos felháborodás keletkezett, mely a kormányt majd csaknem 3405 2| mindnyájan megloptok... De keljek csak még egyszer föl, álljak 3406 21| puritán gondolkodás a lényeges kellék, hanem az a nagyszerü tudomány, 3407 21| az élete csupa ragyogó és kellemes szenzáció?... A Győry lelke 3408 1| amelyek nekünk férfiaknak, kellemesek... A könyvből az derül ki, 3409 21| összetalálkozott ismét a gyanus és kellemetlen globetrotterrel.~ ~Bizonyos 3410 14| a terembe.~ ~- Hallatlan kellemetlenség! - mondta a köréje gyülekező 3411 12| könyörögve.~ ~Az öreg Takács kelletlenül böködte botjával a szoba 3412 6| pillantásával találkoznia kelljen, az öreg ur mérgesen megigazitotta 3413 22| miután a borbélylyal is kellő módon kicsinosittattam 3414 6| félnél szenzációs meglepetést keltett: az ujságiró is, a generális 3415 10| a merész iparlovagok, a kéltségbeesett kis egzisztenciák ezreseit, 3416 1| És a kiábrándulás, amit keltünk, annyira érzékenyekké és 3417 15| nevezetességeit: a különböző kemencék technikai szerkezetét, a 3418 12| Suridum-buridum rontom-bontom...” De keményen mondd, ahogy én...~ ~- Suridum-buridum, 3419 20| mely gyorsan, kiméletlen keménységgel hasitotta a tajtékzó viztömeget.~ ~- 3420 3| utra tévedt. A legidősebb a kéményseprői pályát választotta s mióta 3421 3| bánatosan kezet szoritott a keményszivü, harcedzett katonával.~ ~- 3422 3| amelynek bordáiból kilátszott a kenderkóc. Egy rokonszenves tót legény 3423 18| hajol és fölveszi, majd a kendőt le akarja tenni az asztalra, 3424 13| Posztóbéléssel? Haha! Még csak az kéne, hogy a mester átizzadva 3425 2| helyéből Muzsnay Mihály s kenetes szavakban emlékezett meg 3426 22| uniformisokban haladtak a kengyelfutók, a vadászok, a vigyázó mesterek, 3427 6| tükörablak mellé, kissé szomoruan kente föl a vajat a piritott zsömlyéjére, 3428 1| szép asszony sorsával a kénye-kedve szerint rendelkezhessék...~ ~ 3429 19| kereskedői kontor: kicsiny, szük, kényelmetlen helyiség, néhány foltos 3430 6| mézet csöpögtetett a vajas kenyerére, igy szólott Karolin kisasszonyhoz, 3431 11| küzdöttem volna a mindennapi kenyérért... Mert önből, aki már akkor 3432 14| gyermekeinek a mindennapi kenyeret megkereshesse, karácsony 3433 16| ellened izgatott, sőt arra kényszeritett, hogy a legjobb barátommal 3434 8| mely e nagy férfiut arra kényszeritette, hogy kanalát és tranchirozó 3435 8| királyasszonyt semmiféle törvény se kényszeriti arra, hogy huslevest egyék... 3436 17| a háta mögül, a barátai kényszeritik, hogy koccintson velük, 3437 10| játékmester uj pénzt volt kénytelen hozatni a harisnyás komornyikkal, 3438 19| Komor és hangulatos téli kép volt ez, amelyet nem enyhitett 3439 1| filiszter jelenik meg az iró képében, egy kicsinyes nyárspolgár, 3440 22| ki volt forgatva a rendes képéből, a kastély kapui tárva-nyitva 3441 4| uralkodót, akit már annyi képen látott s aki igy magasabbnak, 3442 22| amelynek iskolái már nem voltak képesek rá, hogy rengeteg tudásszomjamat 3443 22| homokos utjain, a hüvös képtárban, a márványkockás folyosókon 3444 7| mikor a „Fekete hétfő” képtelen tirádáit végighallgattam, 3445 5| asszony ugyanis egész a képtelenségig féltékeny volt, annyira 3446 15| kiváncsi látogatók előtt képviseli, tört németséggel elmagyarázta 3447 2| annyira hatalmába kerit a képzelődés, hogy tisztán hallom a becsipett 3448 13| előjele...~ ~- A mester kissé képzelődő, ennyi az egész... Olyan 3449 1| afrikai oroszlánvadásznak képzeltünk, néha egy köszvényes filiszter 3450 1| gondolunk, szóda bicarbonát kér a kávéházban a felszolgáló 3451 4| gazdagitják az emberiséget: azt kérdem hát: egyáltalában miért 3452 19| agyvelejét, s feleljen szépen a kérdéseimre... Azt akarom, hogy saját 3453 22| értelmesen válaszolhattam a kérdésére.~ ~- Igenis, méltóságos 3454 22| József-dijért, amely arra a kérdésre van kitüzve, hogy mit tanultak 3455 20| visszafizetem... Ha azt kérdezed, hogy miben reménykedtem, 3456 23| leány: A nevét méltóztatik kérdezni... a neve Pogány Sándor... 3457 19| rám ugyan ki gondol, ha kérdeznem szabad?... A dombovári Deutsch 3458 22| hires testőrhadnagyot? - kérdeztem elfogultan, mert szinte 3459 17| ráakad valahol.~ ~- Utazol? - kérdik tőle a barátai, akik a verejtékes 3460 20| igéretemet...~ ~- Miért nem kéred meg az ezredest, hogy tovább 3461 7| analfabéta a fejetek fölé kerekedjék... Nem is tudom, hogy mi 3462 14| füléhez tartotta, majd a kerekei közé is vetett egy szigoru 3463 3| csöndesen tolt kifelé egy kerekes vaságyat, amelyben egy mozdulatlan 3464 7| Hat hónap mulva, a Kerepesi-uton, összetalálkoztam véletlenül 3465 22| ember, mert a levélbeli kérésekre mindig megnyitotta az erszényét... 3466 23| nem is ismert, s annak a kérésére nevezett ki a méltóságos 3467 23| lenne, hogy csak a rossz nők kérését hallgatja meg?... (Dacosan 3468 5| nyugodtan odaadnám egyhavi keresetemet, ha az életéből egy rövid 3469 15| pihent. Pár pillanatnyi keresgélés után egy kicsike etuis-t 3470 3| fiam pedig mint harlekin keresi a kenyerét egy jómódu polgári 3471 19| amelyben majd a nagyságos kereskedelmi tanácsos ur is megjelenik 3472 4| ötletet - nem produkálnak, a kereskedéshez nem értenek, cipőt nem tudnak 3473 4| szolgalelküek... Az iparos a kereskedőt csodálja, a kereskedő a 3474 20| még munkával is meg tudnám keresni a mindennapi kenyeremet... 3475 23| jönnek ide kegyes szine elé a kérésükkel... A multkor az is meg volt 3476 13| A katona XVII. Frigyes Keresztély, az uralkodó herceg nevében 3477 12| ugy tüz le ilyenkor, hogy keresztülfurja a kis szalmakalapját... 3478 16| nem szokásos a lovagiasság keretén belül - fürkészve tekintett 3479 10| azt mondta, hogy világgá kerget, ha még egyszer pénzért 3480 20| semhogy valakit a halálba kergetnének... De azzal a gondolattal, 3481 2| hallanám) hát csakugyan nem kergetőzöl már lurkó a Szent-Benedek-hegy 3482 19| gondolt, aki gyerekkorában kergetőzött vele a kis falusi szobában, 3483 2| elgondolkodva, néha a pipáját kéri, néha az öreg Magyar Sajtó-t 3484 17| kisasszonyok a Vig özvegy keringőjét éneklik s a cigány vitustáncot 3485 2| Néha annyira hatalmába kerit a képzelődés, hogy tisztán 3486 9| hogy összekulcsolt kezekkel kérjem önt: engedje vissza apai 3487 14| megállapodni benne, hogy mit kérjen. Az angyal végre jóságosan 3488 11| hozzám... Ő volt a legelső kérőm, akit a te kedvedért kikosaraztam... 3489 1| lenne célja, hogy tovább is kerteljek: én is kéréssel kezdem az 3490 16| s mikor udvariasan arra kértem, hogy ne zavarjon a munkámban, 3491 22| faóriásainál, vagy egy-egy komor kertészlegénynél, aki nagy öntözőkannájával 3492 8| hogy indiszkrét hirek ki ne kerüljenek a betegszoba csöndjéből. 3493 9| az isteni Fredivel. Mibe kerülne, ha ma este egyszerüen kidobná 3494 22| és a dicsőségben... Ezért kerülöm az embereket, mert reszketek 3495 20| s a készülő házasságok kerültek szóba, majd valaki - egy 3496 6| az egyszer a karmaim közé kerültél...~ ~A váratlan találkozásnak 3497 6| hogy magát felkoncoljam, a kés meg a villa is elegendő, - 3498 22| Vajjon hasonlit-e rá a kései unoka?... Egy pillanatig 3499 16| hogy a magány pillanataiban keserü könyeket hullat a néma kecsegékre 3500 10| távoztam, egyszerre valami vad keserüség fogott el: az a semmittévő 3501 21| el a földi lét gondjai és keserüségei...~ ~A milliomos szédülve 3502 11| idézni a lelkembe azt a keserüséget, melylyel a lakásukról eltávoztam... 3503 3| isznak, de szivük tele van keserüséggel: ó, mi jó lett volna családot 3504 11| fogadja tőlem szivesen ezt a késői ajándékot, s gondoljon oly 3505 4| esztendő óta állandóan nálunk készitteti a szivarjait. Most bizonyosan 3506 10| aggasztóan megdézsmálta a készletünket. Amikor negyedszer nyert, 3507 11| balatoni nyaraló, s tekintélyes készpénz került váratlanul az ezüsthaju 3508 21| birtoka, a sok papirja és készpénze, mikor az élnitudás nagy 3509 16| megnevezni a segédeit?~ ~- Készséggel a rendelkezésükre állok. 3510 13| mester, azután öt órára készüljön föl, hogy indulhassunk. 3511 22| reszketett, mintha sirni készülne.~ ~- Elmegy? - szólt halkan, - 3512 1| tizenhatéves korom óta mindig készülődöm hozzá, hogy ide jőjjek, 3513 5| elvörösödött, ha valaki egy kétértelmü megjegyzést elmondott előtte. 3514 18| Kétezer!~ ~3. játékos: Kétezerötven!~ ~1. játékos: Hatvan!~ ~ 3515 22| pálcával, a kócsag alján kétfejü sassal, amelynek mellében 3516 1| lehet önálló akarata... A kétféle tanács azzal az eredménynyel 3517 22| Kismartonban, a fiatal, kéthetes feleségével, a csodaszép 3518 17| hordárokat szokott küldeni hozzám kétkoronás kölcsönökért (néha a hordár 3519 20| kártyaadósságok nem ejtenének ennyire kétségbe, mert a játékosok sokkal 3520 7| helyemből, s egészen odaléptem a kétségbeesést affektáló kis gömbölyüséghez.~ ~- 3521 11| A vén agglegény legalább kétszázezer koronáig állt, - s ők egész 3522 22| fogom nyerni az egyetem kétszázforintos Katona József-diját... Ha 3523 19| hanem meg is tartja... Nekem kétszázhatvanezer forintom van a Magyar Általános 3524 22| nevezte a furcsa öreg ember kétszer is „fiuk”-nak a magyar testőröket, 3525 16| és csukákhoz van szokva, kétszeresen érezheti, mi az: a csöndes, 3526 18| pointeur kilencet kapott a kettesére. Most huzták be hetedszer 3527 18| Reöth: Mit?~ ~Tamássy: Neki kettője maradt, de a pointeur kilencet 3528 18| játékos: Kilencest vettem a kettőre. Csak egyem van.~ ~A croupier: ( 3529 8| egy művész lelkesedésével kevert, kotyvasztott és tranchirozott, 3530 11| jó ebéd, a szép asszony kevés lelkesebb gorurmandot talált 3531 12| alatt, nem került sokkal kevesebbjébe, mint a falusi jószága, 3532 19| halló, - várjon csak egy keveset, Mayer ur...~ ~- Mit akar 3533 19| függönyön néha megjelent egy kéz árnyéka. Valaki még ébren 3534 1| kerteljek: én is kéréssel kezdem az intim vallomásaimat. 3535 1| városban)~ ~Ha valaki azzal kezdi, hogy bizalmas vallomásokat 3536 1| hogy tökéletesek legyünk... Kezdjék meg maguk, majd mi követni 3537 21| egyáltalában nem tudta, hogy mit kezdjen az életével? A kártya nem 3538 6| pápaszemét, s valóságos dühhel kezdte fixirozni a penzió legujabb 3539 6| az ablakok is reszketni kezdtek bele, igy orditott rá:~ ~- 3540 23| hogy egy pólyásbaba pufók kezecskéjével dédelgettetné magát, rossz, 3541 14| szekundákat gyüjtesz, a kezed már reggel tiz órakor olyan 3542 18| már minden bizonyiték a kezedben van.~ ~Tamássy: Annyi, mintha 3543 6| amikor magát egyszer a kezeim közé kaphatom... Most végre 3544 9| jöttem, hogy összekulcsolt kezekkel kérjem önt: engedje vissza 3545 10| bank számlálatlan millióit kezeli...~ ~Tudod-e kis fiam, hogy 3546 7| maróluggal és husánggal kezeljük őket. Ismeritek ti a szinpadi 3547 22| kegyesrendi gimnázium könyvtárát kezelte.~ ~- Főtisztelendő tanár 3548 2| levest, mikor a vendégek kezeltek egymással, rögtön az asztalra 3549 1| a sorsa kizárólag az én kezembe van letéve, s igy nem tartozom 3550 12| fejebubjára és most már kézen fogva vezette tovább a gyalogösvényen, 3551 18| Ne szennyezzétek be a kezeteket!~ ~A bankár (szánalmasan 3552 22| a naplók, a diáriumok, a kéziratos memoire-ok: mindaz ezer 3553 22| föltárta előttem, de ő egy kézmozdulattal félbeszakitott.~ ~- Én vagyok 3554 5| pénzen inkább két pár meleg keztyüt vittél volna haza a lányaidnak... 3555 22| hogy még mindig maszatos kézzel, fölborzolt hajjal kószálok 3556 3| szoba közepén a legjobban kiabál...~ ~Követtem a doktort 3557 18| mögött. Össze-vissza való kiabálás, artikulátlan hangok hallatszanak 3558 18| izgatottan, magukon kivül kiabálnak össze-vissza. A komornyikok 3559 1| olvasóinkkal összetalálkozunk. És a kiábrándulás, amit keltünk, annyira érzékenyekké 3560 1| találkozás többnyire - kölcsönös kiábrándulással jár. Mi irók gyorsan kiábrándulunk 3561 1| baj, hogy az olvasók is kiábrándulnak belőlünk, s átkozottul gyorsan 3562 1| három szeme, két orra van... Kiábrándultan köszönte meg a tanácsaimat, 3563 1| kiábrándulással jár. Mi irók gyorsan kiábrándulunk abból a tévedésünkből, hogy 3564 17| második részéhez jut, s a kiadási tételek után a bevételi 3565 12| vendégeit, Takács hangos kiáltással borult az édes apa kebelére, 3566 17| sietett, harsány hangon kiáltozta feléje az utcán át:~ ~- 3567 13| kollegája lelkesedve igy kiáltson fel: salve! Üdvözlöm önt 3568 7| Hiszen ön az egyetlen, aki a kialudni készülő életét pár órával 3569 12| botját, hogy a rozsvetésekre kiballagjon. Laci, aki nem szokta meg 3570 16| kifogása Nagyságodnak a kibékülés ellen? - kérdezte a titkártól.~ ~- 3571 23| olyan jól, olyan pompásan kibeszélgettük magunkat egymással.~ ~Az 3572 2| indzsellér barátfülét akar kicigánykodni másnapra a nemzetes asszonytól...~ ~ 3573 18| ideadja-e vagy nem?~ ~(Kicsavarja a kezéből a zsebkendőt s 3574 8| végzet két héttel ezelőtt kicsavarta a főzőkanalat...~ ~ ~A királyasszony 3575 23| én nem egy frázist akarok kicsikarni a méltóságos államtitkár 3576 17| elkomorodik s igy szól ahhoz a kicsikéhez, aki éppen az ölébe telepedett:~ ~- 3577 14| karácsonyesti vacsora költsége? A kicsikéim éhesen fognak lefeküdni, 3578 14| miből fog ajándékot venni a kicsikéinek. A hivatalban nem lehetett 3579 14| a szegény, felruházandó kicsikék ültek szomoruan a nagyterem 3580 2| Péter, mikor a jó kedve kicsillant, vidáman kocintgatott képzelt 3581 22| borbélylyal is kellő módon kicsinosittattam magamat, - félénken, dobogó 3582 1| meg az iró képében, egy kicsinyes nyárspolgár, aki ecetestormát 3583 22| hogy majdnem a könnyeim kicsordultak... A vár havas kősziklái, 3584 5| miközben a nyála majdnem kicsurgott a gyönyörüségtől.~ ~A többiek 3585 7| van szó, hogy a darabját kidicsérjétek, de otthon, az intim családi 3586 9| Fredi urat irgalmatlanul kidobja, mikor a gitárjával legközelebb 3587 9| kerülne, ha ma este egyszerüen kidobná a lakásából Fredi urat? 3588 4| fogom bevárni kérem, amig kidobnak, - szólott Call ur önérzettel.~ ~ 3589 13| Sondersbergbe, mert különben kidobom a csónakból.~ ~Lenck közömbösen 3590 18| háta mögé s mereven, szinte kidülledt szemmel figyeli a játékot.)~ ~ 3591 19| mikor husz százalékra kell kiegyeznem az inzolvens adósaimmal?...~ ~ 3592 12| csak meg gyorsan...~ ~A kiéhezett Laci mohón nekiesett a sültnek 3593 7| kell attól tartania, hogy a kiejtett szó messzire elhallatszik, 3594 22| rengeteg tudásszomjamat kielégitsék, s csak nyaranként tértem 3595 4| fogok rá, hogy a kivánságát kielégitsem...~ ~A király helyeslőleg 3596 21| és minden gyönyörüségét kiélvezhessük...~ ~Annyira elmerült a 3597 21| gyönyörüségét százszorosan kiélvezték e boldog semmittévők, akiktől 3598 1| magasztos vonás, amivel kiemelkedik a többiek közül... valami 3599 12| portengerén keresztül gázolva, kiértek a hullámzó vetések közé, 3600 13| sem válaszolt a kollégája kifakadására, de a sötétben pokoli elégtétellel 3601 22| amely a zöld fák körül kifehérlett... Huszonöt év óta most 3602 4| ő egyéb principiumait is kifejtette előttük.~ ~- Tudják, hogy 3603 4| az elméletét minél jobban kifejthesse, de szavait nem fejezhette 3604 16| hozzája lépett.~ ~- Nincs kifogása Nagyságodnak a kibékülés 3605 16| kérdezte a titkártól.~ ~- Kifogásom? Éppen ellenkezőleg. Roppantul 3606 20| semhogy valami hitvány kifogással hozakodjam elő...~ ~A váratlan 3607 20| Szenttamássyra: a jó fiu, a kifogástalan gavallér, a tetőtől-talpig 3608 7| megtörülte, aztán az orrát is kifujta, hogy egészen magához térjen, 3609 3| a derekát pedig rubintos kigyó szoritotta össze. De az 3610 12| trécselt. A vetések közt kigyózó ösvényen egy zöldkalapos 3611 19| melyek a kicsike szobákban kigyulladnak?... Mayer, Mayer, azt mondom, 3612 12| dadástul, szobalányostul kihajtatott a keleti pályaudvarba.~ ~ 3613 13| kecskeszakállas a kapu alól kihallatszó hangos krákogást meghallotta, 3614 4| mozdulattal tudtára adta, hogy a kihallgatásnak vége. Mire zavarából magához 3615 22| Féléjszakán át tünődve kószáltam a kihalt utcákon, miközben fantasztikusnál 3616 20| váratlan izgalomtól... Szinte kihivólag, diadalmasan tekintett rám, 3617 8| becsületes lelkeket ennyire kihozta a sodrukból?... Ki miatt 3618 22| hogy mi az, ami ennyire kihozza a sodrából, de nem volt 3619 2| könyezve suttogom:~ ~- Oh te kihült szivü, te cinikus öreg: 3620 2| aztán vidám pipaszó mellett kiitta a maradék bort... Az asztalon 3621 12| félénken menekült előlük a kijárás felé, amelyen tul négy ficánkoló 3622 16| elismerőleg igy szólott:~ ~- Ez a kijelentése nagyon lovagias és én boldog 3623 5| gukkerét.~ ~Az eszmecsere e kijelentéssel véget ért, de az olvasót 3624 14| gondviselés! A szegény embernek is kijut néha egy sugárnyi az ünnep 3625 15| mondta halkan, - ennek kijutott a megpróbáltatásokból. Gyönyörü, 3626 9| mert akkor, bizony Isten, kikacagom...~ ~A nagy Wallried sokkal 3627 23| méltóságos államtitkár urról, én kikarmolom mind a két szemét, olyan 3628 19| esztelenül élt a mai napig...~ ~- Kikérem magamnak, hogy velem ilyen 3629 19| kell, az nagyon kevésből kikerül... Én kávéházba egyáltalában 3630 22| akiknek a szárnya alól kikerültél...~ ~Két napig haboztam, 3631 9| ölelése, melyet még a nápolyi kikötőből hozott magával, abból az 3632 13| mikor a csónak az öbölben kikötött. A tenorista feltürt gallérral 3633 20| végigjártuk az arzenált, a kikötőt, a hadihajókat, aztán - 3634 11| kérőm, akit a te kedvedért kikosaraztam... Hiszen ön is emlékszik 3635 20| innsbrucki tanár, aki az imént a kikutathatatlan mélységekről beszélt, melyek 3636 3| mellét, amelynek bordáiból kilátszott a kenderkóc. Egy rokonszenves 3637 2| hat forint ötven, ámbár kilencen alul szóba se akartak állni 3638 18| Kettő!~ ~Egy játékos: Kilencest vettem a kettőre. Csak egyem 3639 18| kettője maradt, de a pointeur kilencet kapott a kettesére. Most 3640 8| hogy a határszélen ismét kilencezer katonát mészároltak le az 3641 2| állitólag emelt fővel haladt a kilencvenedik életéve felé...~ ~A Viszloczky 3642 2| elbolondithatjátok, pedig még kilencvenéves se vagyok, hát megvan még 3643 22| Entrez!~ ~A kezem a kilincsre tettem és fölnyitom: de 3644 7| is nyomott vagy kilencven kilót... Ez volt a szegény Oszkár, 3645 20| hajó orrába, mely gyorsan, kiméletlen keménységgel hasitotta a 3646 2| került a mai ebéd?~ ~Walterné kiment a konyhába a könyvért, föltette 3647 19| holnap reggel fáradtan, kimerülve jöjjön be az üzletbe, amelyből 3648 9| testhez tapadó, rózsaszinü kimónában, egy sárgahaju, csodálkozó 3649 22| királynő ama nevezetes szavakat kimondotta: „Ugy kivánom, hogy testem 3650 3| lám, ily hitványul kell kimulnia... Nézze meg az anyját, 3651 22| kezdtem neki, hogy a ritka kincseit föltárta előttem, de ő egy 3652 14| Azt se.~ ~- Vagy egy kinematográfot, melyet a gyerekszobában 3653 19| nekem örömet szerezzenek... Kinevetnek és az üzletüket egy éjszakán 3654 23| államtitkár ur nagyon szigoru a kinevezések dolgában, s csupán akkor 3655 23| minisztériumban, kegyeskedjék kinevezni valóságos segédfogalmazóvá...~ ~ 3656 23| kell várakoznia arra, hogy kinevezzék, annál később vehet el engem 3657 3| irányába. Vagy ötnegyedórai kinos gyaloglás után egy magas, 3658 6| hogy éjjelenként nagy láz kinozza - s csak harmadnap jelent 3659 9| kérdezte kétségbeesve.~ ~Fredi kinyult a takaró alól, hogy az éjjeli 3660 5| pillanatra, amikor mindezekért a kinzásokért egyszer véglegesen boszut 3661 10| látvány már meglehetősen kiölt belőlem minden érzést, de 3662 16| parancsolja, akár a gellérthegyi kioszkba is elmegyek önökkel, - felelte 3663 20| hogy a sok járás-kelés után kipihenjük magunkat. A kávéházban már 3664 21| néha az uti fáradalmait kipihente.~ ~- Hallatlan, már ismét 3665 9| fognak hajigálni a fejéhez, s kipisszegik, sőt leköpik azt az embert, 3666 14| magában, amig egy-egy fényes kirakat előtt a homlokáról kiütköző 3667 3| gyermekszobákban és a játékkereskedések kirakatában találkoztam...~ ~Oxigén 3668 23| hatalmas nagy ur, aki még a királylyal is akkor beszélhet, amikor 3669 9| überművészt, az archiénekest, a királyok és a császárok kedvencét... 3670 1| letegezi a császárokat és a királyokat, esetleg kalucsnit és Jäger-inget 3671 4| nyitott szájjal bámult a királyra, aki most egy könnyed mozdulattal 3672 13| aztán torkig vagyok a maga kirándulásával... Az ördög hallotta, hogy 3673 20| látnivalókat, melyekkel a kirándulók szórakozni szoktak, végigjártuk 3674 13| ujjá fog születni, mire a kirándulásról visszatérünk...~ ~- De a 3675 5| gondolok, hát talán a hideg is kirázná ijedtében, de ha megpukkad, 3676 18| csakhamar összeszedi magát, kirohan s a következő pillanatban 3677 18| Micsoda botrány!~ ~(Mindnyájan kirohannak s az ajtót becsukják maguk 3678 20| lehet tovább élni...~ ~- Kiről beszélsz?~ ~- Leykam ezredesről, 3679 22| családi cimert. A temetésre kirukkolt a városban állomásozó honvédség 3680 13| a kecskeszakállas már a kisajtóban várakozott rá.~ ~- A mesternek 3681 6| estén, mikor a penzió bécsi kisasszonya épp a zongora mellett szórakoztatta 3682 6| kenyerére, igy szólott Karolin kisasszonyhoz, a penzió felszolgáló pincérnőjéhez:~ ~- 3683 9| lét gyötrelmeit. Monbleu kisasszonyról senki se tudta, vajjon a 3684 6| körülötte settenkedő Karolin kisasszonyt:~ ~- Az a nyápic fiu uj 3685 22| járta, hogy onnan hozzák a kisbabákat... Amig nyitott szemmel 3686 20| öblöcskét, a társaság már kisebb kottériákra oszlott, melyek 3687 3| tarlatán ruhát visel - a kisebbik fiam pedig mint harlekin 3688 17| Mikor a feleségét a vonathoz kiséri, a legfantasztikusabb terveket 3689 6| huszéves kora óta hüséges kisérője volt, egyszerre aggasztóan 3690 3| látvány még álmomban is kisért - nyögve tapogatta széles 3691 13| tenorista a lépcső aljáig kisérte a vendégmüvészt...~ ~- Most 3692 22| ropognak, mintha láthatatlan kisértetek járnának közöttük?... A 3693 6| pillantást vetve rá - mérgesen kisietett az ebédlőből, s igy szólott 3694 3| Köszöntem a doktornak és kisiettem a hótól fehér utcára. Még 3695 8| müködés után, most egyszerre kisiklott a talaj a lábai alól...~ ~ 3696 7| Azt mondom nektek, hogy ez kislányos szentimentalizmus; ezek 3697 7| összetalálkoztam véletlenül a szepegő kisleánynyal. Egy kövér, fiatalember 3698 22| szerzeményét, amit a mester a kismartoni kastélyban irt, amikor a 3699 22| dédapám is ott mulatott Kismartonban, a fiatal, kéthetes feleségével, 3700 7| Megérdemelném, hogy a szemem kisüljön szégyenletemben, még most 3701 2| tolvajnak nézzenek?... Hiszen kisülne a szemem, ha a nagyságom 3702 23| államtitkár urnak, aki a kisujjában is többet tud, mint én... 3703 22| hogy husz év óta nem járt a kisváros utcáin, a kaszinóban sohase 3704 22| hirből, senkise tudta, de a kisvárosi asszonyok szivesen elhitték, 3705 22| akiket a királyasszony kiszemelt a számára?~ ~Ezen az estén 3706 15| krematorium a bánatos férjnek kiszolgáltatta. A szinmüvész a kedvese 3707 22| zenét adjak egy szürkeszemü kisasszonynak, aki nappal impertinens 3708 13| elrabold?... Majd holnapután, kiskedden, tisztelt barátom... Holnapra 3709 12| jeleneten... Mikor a parasztok kitakarodtak a pajtából, ő is utánuk 3710 1| irták:~ ~- Majd ha Edison kitalálja a feleség-automatát, akkor 3711 4| hogy mit szeretnék: hátha kitalálnánk valami olyan arómát, amely 3712 7| kell, hogy megmondja, ugyis kitalálom: a szegény Oszkár egy ravasz 3713 1| lenne az, aki a feleségek kitanitásával foglalkozik?~ ~- Én, nagyságos 3714 4| gondosan végignézte, aztán kitanitotta az udvari etikett elemeire.~ ~- 3715 8| sóhajtáson kivül egyéb hang is kitört volna... Mi történt az öreg 3716 12| szépen el nem árulod, hogy kitől hallottad, nem kapsz egy 3717 1| kért információt, vajjon a kitünően levizsgázott - vagyis röviden: 3718 22| amely arra a kérdésre van kitüzve, hogy mit tanultak a magyar 3719 14| kirakat előtt a homlokáról kiütköző verejtékcseppeket letörölte.~ ~ 3720 22| félelmetes arccsontjait, s vad, kiugró szemeit, amelyek fenyegető 3721 1| meg neki a régi jó barát kiváltságait: engedjék meg, hogy ugy 3722 4| körülirja valamiképp, hogy mit kiván: hát bizonyára törekedni 3723 19| asszonyokat szépekké és kivánatosakká tegye... A sok drága holmi 3724 6| Huszonnégy órán át néma kiváncsisággal nézegették egymást, de egy 3725 1| divatban maradnak, addig ne kivánja tőlünk, hogy tökéletesek 3726 8| a királyné husleves után kivánkozik... Ki gondolt volna e pillanatban 3727 23| asszonyok cirógatása után kivánkoznék?... Mert a jó asszonyok 3728 1| először a felől, hogy mit kivánnak tőlünk a férfiak... Az édes 3729 2| meggyógyulok te gaz siheder, hiába kivánod, hogy a föld alá menjek...~ ~ 3730 9| hanem épp oly komoly üzletet kivánok kötni magával, mint annak 3731 8| kell, aludni akarok... Az a kivánságom, hogy aludhassam, hogy mindig 3732 14| hozzád: micsoda ajándékot kivánsz karácsonyra?~ ~Lacika tágra 3733 18| Fojtott hangon). Ma itt még kivégzés lesz!~ ~Reöth (vállat von): 3734 18| croupier fizet, a bankár kiveszi a zsebkendőjét, megtörli 3735 1| ki, hogy a férfi, csekély kivétellel, tökéletes lény, s hogy 3736 19| csillogott az ablakon át kivetődő világosságban. De Mayer, 3737 19| nadrágzsebébe és egy ezüstforintot kivéve, igy szólott leereszkedéssel 3738 22| hatalmas parkot, s a fák közül kivillogó rokokó-palotát... Mikor 3739 3| babatemető hideg földjébe kiviszszük. Szomoru dolog ez, uram, 3740 22| öltözött megyei huszárok kivont karddal, oldalukon cifra 3741 14| cilinder-órát... A komor Weisz Samu kivül-belül megtekintette az öreg jószágot, 3742 2| már türelmetlenül várja, a kibontott kártyacsomóval a kezében...~ ~ 3743 19| hihetetlen álmosság bénitja meg a kifagyott, vörös kezét. Elővette hát 3744 12| csipkés kis nadrágot, melyből kilátszott a gyerek rózsaszinü térde, 3745 22| tetszett, mintha egy magános klastromban járnék, valahol a jó isten 3746 14| szólott:~ ~- Mennyit akar a klepsidrára?~ ~- Három forintot, felelte 3747 13| elégedve a sondersbergi klimával? Azt mondom önnek, hogy 3748 18| multjából ismerünk. Elegáns klub-kalandor, - most ez a tipus helyettesiti 3749 18| előkelő.~ ~A szoba az ismert klub-kártyaszobák mintájára van berendezve, 3750 20| mindenkivel, aki előkelő klubja olvasótermében, vagy kártyaszobáiban 3751 21| temetnének el, mint egy kóbor kutyát, - gondolta gyerekes 3752 17| kieszeli a leggyönyörübb kóborlások programmját, s miközben 3753 21| az unatkozó doktor sokáig kóborolt föl s alá az interlakeni 3754 13| megtekintse. Jó darabig kóboroltak a vaskosaras házak között, 3755 22| egész délutánokon át ott kóboroltam a kastély körül, lesve az 3756 16| A sügérek barátja most koccintásra emelte a poharát, Tóthfalvy 3757 17| barátai kényszeritik, hogy koccintson velük, de ő mindez akadályok 3758 2| kedve kicsillant, vidáman kocintgatott képzelt cimboráival... Némelykor 3759 16| csendesen falatoztak és kocintgattak, de Vladár ur egyszer csak 3760 2| Mihály. A többiek lelkesen kocintottak a felköszöntő után s vidor 3761 20| makulátlan tisztességem forog kockán...~ ~- Kártyaadósságaid 3762 1| hogy már szinte félénken kockáztattam meg egy megjegyzést.~ ~- 3763 2| nagyszakállas, fehérhaju bácsik kocognak fölfelé a vár meredekjén... 3764 22| kócsagtollában ezüst pálcával, a kócsag alján kétfejü sassal, amelynek 3765 22| vörös magyar kalpagban, kócsagtollában ezüst pálcával, a kócsag 3766 20| beleszaladt egy tehervonatba, öt kocsi szilánkká zuzódott, s az 3767 12| Sándor és a felesége az első kocsiba kapaszkodtak föl, László 3768 21| berlini gyorsvonat étkező kocsijában, a montekarlói kaszinó trente-asztala 3769 17| Hajnaltájt, mikor egy nyitott kocsin a város felé hajtatnak, 3770 2| mellett, a magyarruhás Antal kocsis huzta a szivattyus kutat, 3771 9| megoszsza a hordárokkal és a kocsisokkal... Az istenáldotta talentum 3772 3| bolyongtam a külvárosban, aztán kocsit vettem és a bátyám lakására 3773 21| lábánál. A tó fölött nedves köd gomolygott, mely sötét felhőfátyolba 3774 20| kiváncsi pestiek gukkerezték a ködbe olvadó chersói partot, öreg 3775 2| egyszerre elibém a multak ködéből?... De a minap ott állott 3776 13| a Kogel még fázékonyan a ködökbe burkolózott, s mindinkább 3777 22| mindinkább növekedett - szerényen köhécselni kezdtem, amire Szentandrássy 3778 6| gyereket most egyszerre köhögési roham fogta el, ami annyira 3779 12| a nagyapa pedig ijedten köhögni kezdett...~ ~- Ki tanitott 3780 17| az ő dija se kerül ki a kölcsönből), ma szembejött velem az 3781 14| szó további előlegről, a kölcsönök rég beszüntek és a zálogház 3782 17| küldeni hozzám kétkoronás kölcsönökért (néha a hordár öt-hat helyen 3783 1| a találkozás többnyire - kölcsönös kiábrándulással jár. Mi 3784 17| néhány apróbb, pillanatnyi kölcsönt. Most már hála Isten check-számlám 3785 19| postatakarékpénztárnál.~ ~- Hát mennyit költ el egy esztendőben?~ ~- 3786 21| asszonyok nyelvén nem értett, a költekezés nem okozott neki örömet, 3787 5| néven vette a fölösleges költekezést.~ ~- Azt hiszem, okosabban 3788 1| halálos unalomtól...~ ~A költemény és a költő tehát nem egészen 3789 22| királynő képét, s szerelmes költeményekben dicsőitette azokat a hölgyeket, 3790 19| forintot, de az is sok... Mire költenék?... Se feleségem, se macskám, 3791 15| elzárja elölünk. A temető költészete szomoruan édes érzést kelt 3792 21| Hétfáy hercegi elegánciával költötte el ebédjét a luxusvonatok 3793 8| huslevesek felülmulhatatlan költőjével?... Minő váratlan csapás 3794 19| Hallja, maga talán lirai költőnek néz engem, aki hónap végén 3795 14| a karácsonyesti vacsora költsége? A kicsikéim éhesen fognak 3796 11| fedezik az idén a nyaralási költségeiket, most pedig csak tőlük függött, 3797 10| állással. Két évig a bank költségén végeztették velem a condamine-ban 3798 12| királynak...~ ~- Ejnye beste kölyke, hogy mersz engem meghazudtolni?~ ~- 3799 12| kalapját:~ ~- Nagyszerü kölyök vagy... és a paraszt Takácsok 3800 12| mondta a nyolcesztendős kölyöknek.~ ~Megvetéssel nézte végig 3801 4| a királyra, aki most egy könnyed mozdulattal tudtára adta, 3802 22| benyomásom, hogy majdnem a könnyeim kicsordultak... A vár havas 3803 8| valamennyien mámorosan, könnyekkel a szemükben ismételték a 3804 19| kalmukraktárának bucsut mond... Élni a könnyelmü fickó él, aki tiz mértföldet 3805 19| Azért, mert maga százszor könnyelmübb, mint a lirai költő, aki 3806 23| róla, mert rosszak, mert könnyelmüek, mert az utolsók... Ezt 3807 16| elérzékenyülve.~ ~- Beszélj, ha ezzel könnyitesz a sziveden - szólott jóindulattal 3808 3| Jancsi keblén, a skarlátvörös köntös alatt, gyüszünyi lyuk tátongott. 3809 7| ellentállni e bájos szemek könyeinek? Nos, hát mondja meg a szegény 3810 15| csakhamar fölszáritotta a könyeit, husz lira borravalót adott 3811 16| magány pillanataiban keserü könyeket hullat a néma kecsegékre 3812 1| fiatal asszony, aki keserves könyekkel sirta tele a kis chamois-szinü 3813 12| csipje meg!~ ~A lókupec könyes szemmel ölelte meg a káromkodó, 3814 8| mindenhatónak, aki a földi könyörgéseket oly kegyelmesen meghallgatja...~ ~ ~ 3815 8| az udvarhölgyek nedves és könyörgő szemei: a királyné láztól 3816 16| kérjek önöktől. Alázattal könyörgöm, adják át legmelegebb részvétemet 3817 22| ezt a katonai tisztességet könyörögte ki magának az öreg honvédezredestől, 3818 12| a mezőre, - mondta neki könyörögve.~ ~Az öreg Takács kelletlenül 3819 10| játékbank igazgatóságának, s könyörtelenül besöpröm a milliomosok és 3820 1| férfiaknak, kellemesek... A könyvből az derül ki, hogy a férfi, 3821 23| Erzsi... az édesapám pedig könyvelő a gummigyárban...~ ~Az államtitkár ( 3822 2| Walterné kiment a konyhába a könyvért, föltette a szemére a csontkeretes 3823 20| adta a takarékpénztári könyvét, mikor megtudta, hogy anyagi 3824 1| urával...~ ~Röviddel ennek a könyvnek a megjelenése után tárcaciklust 3825 22| amelyen belül egy óriási könyvtár vaskos kötetei tüntek a 3826 22| tehát oly kegyes lenne, hogy könyvtárában való buvárkodást megengedné, 3827 22| a kegyesrendi gimnázium könyvtárát kezelte.~ ~- Főtisztelendő 3828 22| akarja, mindjárt átmehetünk a könyvtárba, mert nem akarom, hogy egyetlen 3829 22| percben már egyedül voltam a könyvtárban, amelynek csöndjét nem zavarta 3830 22| néhány segédkönyvre a tanári könyvtárból...~ ~Somlár tanár ur e közben 3831 22| aki egyuttal a kaszinó könyvtárosa is volt, s igy hivatásánál 3832 22| márványkockás folyosókon és a könyvtárterem hatalmas boltozatai alatt? 3833 22| hozzám fordulj, mert a mi könyvtárunkban erről a korszakról semmitse 3834 13| pikkelhaubés katona, s egy köpenybe burkolt, kecskeszakállas 3835 7| vén ember elkeseredetten köpött egyet a kurtakorcsma padlójára.~ ~- 3836 7| asztal mellett, vagy baráti körben, ahol nem kell attól tartania, 3837 14| kellemetlenség! - mondta a köréje gyülekező uraknak. - A kőnyomatos 3838 7| Isten kegyelméből ismét a körmeim közé kaparinthatok egyet 3839 10| mentett meg attól, hogy a körmeimmel egy-egy szerencsés nyerő 3840 8| azokat a szavakat, amelyeket környezete hozzája intéz...~ ~Immár 3841 10| komornyikkal, s ekkor már a körülállók suttogni kezdték, hogy a 3842 20| müveltséggel magyarázta a körülállóknak, hogy az Adriában is vannak 3843 21| nevü uri csavargóval, akit körülbelül husz esztendő óta gyülölt. 3844 23| szép asszonyok és leányok körülcirógassák... dédelgessék... meg is 3845 4| tudomány kell... De ha felséged körülirja valamiképp, hogy mit kiván: 3846 3| mesterség, elhiheti...~ ~Körüljártunk az ispotály nagy termében, 3847 20| rosszaság mindig azoktól a külső körülményektől függ, amelyek közt a mi 3848 22| Végigsimitottam a homlokom és körülnéztem: mintha egyszerre százezer 3849 6| az ujságját, érdeklődve körülnézett az étteremben, s megpillantva 3850 13| kedvem sincs ám ahhoz, hogy a körutam elején náthát kapjak...~ ~- 3851 15| hozzá) végignézhetik, s a körutunk végén, az egyik üvegszekrényből 3852 9| haragosan vállat vont, aztán köszönés nélkül távozott a tenorista 3853 8| annyi emlékezetes sikerét köszönhette, még most, az öregség derekán 3854 1| ezt csak magának fogom köszönni, mert maga világositott 3855 4| meglássam... Sok élvezetet köszönök önnek, kedves Call, mert 3856 19| asszonyra, aki alázatosan köszönt neki és igy szólott magában:~ ~- 3857 1| orra van... Kiábrándultan köszönte meg a tanácsaimat, de én 3858 3| oly nyomasztónak tetszett. Köszöntem a doktornak és kisiettem 3859 2| reszkető, megindult hangon köszöntötte föl láthatatlan barátait...~ ~ 3860 22| jöttem, hogy mégegyszer köszönetet mondjak a jóságáért, amelylyel 3861 1| oroszlánvadásznak képzeltünk, néha egy köszvényes filiszter jelenik meg az 3862 2| egy pengő forintért adják kötegét, akkor is csak ugy félvállról 3863 7| minden becsületes embernek kötelessége pusztítani...~ ~- És harmincöt 3864 15| szédelgésben volt bünös, s kötelességéhez hiven átvizsgálta a gyanusitott 3865 11| köszönhetem a boldogságomat... Nem kötelességem-e hát, hogy önre, mint legnagyobb 3866 9| mert erre a szerződésem kötelez... De a magánéletembe ne 3867 8| A katonákat esküjök kötelezi, hogy minden pillanatban 3868 22| mellé, antik, nagyértékü kötésekben, melyeknek hátán tompa fényben 3869 22| memoire-ok: mindaz ezer és ezer kötetben sorakozott egymás mellé 3870 22| egy óriási könyvtár vaskos kötetei tüntek a szemembe... A csavart 3871 9| oly komoly üzletet kivánok kötni magával, mint annak idején 3872 2| gazdasszony, az emeleti folyosón kötögette a harisnyáit (persze csak 3873 17| vacsorázom, s mindennap kötök néhány apróbb, pillanatnyi 3874 2| vén kanonok rég a templom kövei alatt porladozik (magam 3875 16| Vladár urhoz, egy zömök, kövérke nyárspolgárhoz, aki éppen 3876 19| hogy valaki ostoba csinyt követ el vele.~ ~A dallamos hang 3877 22| folyóiratok, a megyék és követek följegyzései, a naplók, 3878 1| úgynevezett becsületszót követeltek tőlem, hogy a Lehmann Vilma 3879 4| adta ki neki utasitásait a követendő kura tekintetében. Call 3880 16| tegnapi gazságot el nem követi...~ ~- Micsoda gazságot?~ ~- 3881 22| igy szólt hozzám:~ ~- Most következik a méltóságos ur dolgozószobája... 3882 2| a saláták, a hetyepetyék következtek, mert a vén Viszloczky azt 3883 18| behallatszó mondatból arra lehet következtetni, hogy a holttestet elszállitották, 3884 1| Kezdjék meg maguk, majd mi követni fogjuk a példájukat...~ ~ 3885 16| Az első üveget gyorsan követte a második és a harmadik, 3886 19| ház üres és néma volt; a kövezett udvaron ládák és csomagok 3887 20| hordozunk magunkban, - szólott közbe nevetve egy szép asszony.~ ~ 3888 14| épp most értesit, hogy közbejött akadályok miatt nem jöhet 3889 14| elnök bosszusan nézett a közbeszólóra, aztán vállat vonva igy 3890 19| rejtelmes hang most sietve közbeszólt:~ ~- Halló, halló, - várjon 3891 21| világgyülölő honfitársával. De a közeledés legdiszkrétebb kisérlete 3892 22| érzem, mintha rohamosan közelednék az az idő, amikor igazán 3893 23| hogy ilyen kéréssel merne közeledni hozzám, de didereg a félelemtől, 3894 11| fürdőjében töltsék el a közelgő nyári hónapokat.~ ~Mikor 3895 3| boszusan a cilinderesnek, aki a közeli lámpa alatt kiváncsi pillantásokat 3896 15| fogjuk többé itt érezni a közelünkben. De vajjon csakugyan meg 3897 3| horgolótüvel a karácsonyra kapott közhuszár szemét...~ ~ ~ 3898 10| tekintettel, hogy a veszteségem közismert dolog volt a fejedelemség 3899 21| tisztelettel Beethovenre, a közkatona a nagy Napoleonra, mint 3900 2| te cinikus öreg: ugyan mi közöd ahhoz a sápadt fiucskához, 3901 1| s száz meg száz levélben közölték velem a tárgyra vonatkozó 3902 1| se más, mint akármelyik közönséges ember... Én azt hittem... 3903 22| Itt hagyom, buvárkodjék közöttük a kedve szerint, én imádkozni 3904 22| láthatatlan kisértetek járnának közöttük?... A jó isten tudja... 3905 8| eszme pattant ki félszázados közpályája alatt?...~ ~Nem, istennek 3906 10| botránytól, melynek egy koporsó a központja, itt Monte-Carlóban betegesen 3907 1| Vagy rendezzen egy párbajt közte és a férj között, - szólt 3908 2| becsületemre mondom, hogy szétütök köztetek...~ ~Hamrák Péter megolvasta 3909 22| világ elől...~ ~Igy élt a köztudatban a dusgazdag Szentandrássy 3910 11| mindennapi: három ház - köztük egy budapesti - néhány szőlő, 3911 6| ezelőtt az egész magyar közvéleményt foglalkoztatták: Wechsler 3912 15| podgyászát is. Az egyik kofferben több értéktárgyon kivül 3913 15| gyöngéden elcsomagolta a kofferjébe, magával hozta az oceánon 3914 13| kapunk és kitünő nürnbergi kolbászt.~ ~- Hallja, - mondta a 3915 9| mulattatja, engem nyomorult koldussá tesz, mert olyan bolondot 3916 13| sondersbergi közönség nevében!~ ~- Kollega ur szinte az énekmüvészet 3917 13| engedje meg, hogy egy szerény kollegája lelkesedve igy kiáltson 3918 13| átöltözködik, aztán hires kollégáját elkalauzolta a szinházba. 3919 9| forinttal fizessem meg az ön kolosszális kudarcait. Ha meg nem becsüli 3920 4| mondom, Call, hogy maga kolosszálisan nagyszerü fiu!~ ~Egyik délután 3921 22| palota, a Séd völgye, a régi kolostorral, ahol valamikor vörös barátok 3922 20| amint a „Fremdenblatt” egyik kolumnáját elibém tartotta.~ ~- Olvasd 3923 21| tünt föl neki, hogy a földi komédiában, melynek mindannyian - bölcsek 3924 21| előtt.~ ~- Ezek a német komédiások még a Mont-Blankot is meggyülöltetik 3925 21| utánozta a leghiresebb newyorki komikusokat. Mintha csupa oxigén lett 3926 5| elárulja.~ ~A nevezett hétfőn a Komlóssy-pár váratlan ajándékhoz jutott: 3927 5| volt az életükben, mert Komlóssynénak, aki jó gazdasszony és szigoru 3928 6| erdélyi garnizonba. De nagyon komolynak mégse találhatták a péterhegyi 3929 21| vagyunk, nem a vagyon, a komolyság, a puritán gondolkodás a 3930 10| kénytelen hozatni a harisnyás komornyikkal, s ekkor már a körülállók 3931 18| hercegi borravalókat oszt a komornyikoknak, - ennyi az egész, amit 3932 18| a világitás ragyogó, a komornyikok egyenruhája nagyon gazdag 3933 2| hogy előbb Walternével konferált. Mikor Viszloczky a sárgarépa 3934 4| vállat vont, aztán szemtelen konfidenciával ezt mondta:~ ~- Már ne tessék 3935 6| Hallja, - szólt a szemtelenül konfidenskedő fiatalemberhez, - hallja, 3936 17| pavillonban nem akad, a tüzilegény konflison megy be a városba s a legközelebbi 3937 14| a gyanakodó Weisz Samu kongó pénzekkel honorált volna.~ ~- 3938 14| órakor olyan fekete, mint a kongó-négeré, az ártatlan macskákat és 3939 6| fiatalembert, aki merészen, konok nyugalommal állta ki a pillantását.~ ~- 3940 7| legteljesebb hidegvérrel fogom konstatálni róla, hogy nem tud leirni 3941 7| másnap valamennyi ujság konstatálta, hogy a drámairó, akire 3942 19| mint a többi kereskedői kontor: kicsiny, szük, kényelmetlen 3943 9| csodálkozó leány állott, akinek kontya csak futtában volt feltüzve, 3944 8| végképp megrokkanva üldögélt konyhabeli karosszékében. A királyné 3945 2| inkvizició lesz... Elő a konyhacédulát, a nagy könyvet... Hadd 3946 8| Nickelsdorf két hét óta ül a konyhájában, a nélkül, hogy az alantasai 3947 8| borongott a kukták és a konyhaleányok ábrázatán, s nyomasztó sulylyal 3948 4| nem értek sokat, de ehhez konyitok valamicskét...~ ~Bizonyság 3949 14| köréje gyülekező uraknak. - A kőnyomatos lap szerkesztője, aki 3950 8| tüzben égett, mig a kukták, a konyhalányok, az alszakácsok, maguk is 3951 18| senkihez se ragaszkodik ilyen konzekvensül. Honnan került ide ez az 3952 8| zöld borsót, egykettő... Kopasszátok le a legszebb csirkét, a 3953 7| naivul felültök a ravasz kópéknak, akiknek igazuk van, a mikor 3954 17| összeköttetést Budapest és Kopenhága közt, kieszeli a legjobb 3955 12| egy martir hidegségével koplalta végig a vacsoraidőt, az 3956 22| távozhattam a kastélyból, félénken kopogni kezdtem az ajtón, s mivel 3957 13| Háromnegyedkor, ha megengedi, kopogtatni fogok.~ ~A nap még magasan 3958 19| egyszer már - majd ha a koporsójában fekszik - reggel nyolc órán 3959 2| kőkriptába, a márványból faragott koporsóját levitték... A kanonok is 3960 22| amig egy boldog napon az én koporsómat is oda nem helyezik az öreg 3961 15| szivünkben, s a göröngy, mely a koporsóra hull, hozzátartozik a végső 3962 2| a Viszloczky feje alól a kopott bőrbugyellárist... A kanonok 3963 17| miközben a szemét rövidlátóvá koptatja, a lelkében ugy érzi, hogy 3964 4| tündöklő betükkel irta bele a kor történetébe, a testi mivoltában 3965 6| tüdőcsucshurutja, mely huszéves kora óta hüséges kisérője volt, 3966 5| s az ember a Matuzsálem korát is megérheti a nélkül, hogy 3967 15| krematóriumában, s visszagondolva ama koratavaszi délután szelid derüjére, 3968 2| nem tudom, de hatvan éves korától kilencven éves koráig nem 3969 13| várakozik ránk... A peggaui korcsmában aztán egy kis söröcske is 3970 13| Poggauba, az öreg Péter apó korcsmájába... Ott jó bajor sört kapunk 3971 8| az udvari orvos szelid korholása, az udvarhölgyek nedves 3972 1| szerzőnek azt a jogát, hogy korlátlanul rendelkezhessenek a hőseikkel. 3973 5| a feleségéhez.~ ~- És a kormány ezt szó nélkül eltüri, - 3974 13| volna...~ ~Ujabb erővel kormányozta befelé a csónakot, szeszélyesen 3975 6| felháborodás keletkezett, mely a kormányt majd csaknem elsöpörte, 3976 17| miközben a többiek veszettül kornyikálnak, miközben a pezsgős palackok 3977 2| öregedtem meg, hogy vén koromra tolvajnak nézzenek?... Hiszen 3978 22| tapasztalta-e, hogy egy bizonyos koron tul az ember gyakrabban 3979 11| agglegény legalább kétszázezer koronáig állt, - s ők egész életükben 3980 1| mint a szemem fényére, s korrektül be is tartottam a szavamat... 3981 13| mégis jobb lenne, ha néhány korsó bajor sört innánk estefelé.~ ~- 3982 22| feltámaszsza, s most, e késő korszakban is ott éljen az Orczyak, 3983 22| vagyok hálás, amiért ezt a korszakot választotta... Boldoggá 3984 10| pusztulsz éhen és megéred azt a kort, amikor már az eszednek 3985 6| piritott zsömlyéjére, néhány kortyot ivott a teájából, aztán 3986 10| vénasszonyt, aki valami megrakott kosarat cipel a vállán... Ebből 3987 11| azon a nyári napon ki nem kosaraz? És rájöttem, hogy ugyanaz 3988 13| néha egész délután künn kószál a sondersbergi tó vizén...~ ~ 3989 13| derekán egy sötét tó vizén kószáljon... Egy, kettő vigyen vissza 3990 22| kézzel, fölborzolt hajjal kószálok a sziklás dombok között, 3991 22| kicsordultak... A vár havas kősziklái, ormukon a vaskosaras, kanonoki 3992 2| életéve felé...~ ~A Viszloczky kosztosait, akik különben megcsontosodott 3993 2| következő fogásra...~ ~A kosztosok néha bepillantottak ebéd 3994 19| kutyám, - ami ruhára meg kosztra kell, az nagyon kevésből 3995 2| egész baromfi-köztársaságok kotkodácsoltak, hátul, a félszer mellett, 3996 6| dohányzószoba felé.~ ~- Kotródjék a szobájába, - mondta aztán 3997 20| öblöcskét, a társaság már kisebb kottériákra oszlott, melyek élénken 3998 8| művész lelkesedésével kevert, kotyvasztott és tranchirozott, csakhogy 3999 22| dolgozószobájába, a fejem kóválygott a csodálkozástól: a tizezer 4000 22| fantasztikusabb tervek kóvályogtak a fejemben, mig egyszer ( 4001 2| székesegyház alá, a nagy kőkriptába, a márványból faragott koporsóját 4002 9| mert nekem nem szokásom a krajcároskodás...~ ~A sárgahaju leány tünődve 4003 2| sárgarépáért kilencvenöt krajcárt fizettél?~ ~Walterné sértődötten