IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Szomaházy István Estétol-Reggelig Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
4004 16| hiszen Tóthfalvy bejegyzett krakéler volt, aki nem egy vivóversenyen 4005 13| alól kihallatszó hangos krákogást meghallotta, nevetve igy 4006 13| megrémülve, veszett dühvel krákogott.~ ~- Azt hiszem, máris berekedtem, - 4007 15| E. S.~ Limited New-York Krema-~ tórium 1546.~ ~Tudják, 4008 15| németséggel elmagyarázta nekünk a krematórium összes nevezetességeit: 4009 15| látogatásom a milánói temető krematóriumában, s visszagondolva ama koratavaszi 4010 22| nyugszik a Szentandrássyak kriptájában...~ ~- A méltóságos ur Szentandrássy 4011 6| a hegyek között, melyek kristályos fehérségben huzódtak el 4012 20| zsebkendőjével a pápaszeme kristályüvegét megtisztitotta - az öreg 4013 9| még a tapétáit is óriási krizantémumok diszitettek, mig előtte, 4014 22| fiam, a néhai testőrök krónikása... Üljön le és meséljen 4015 12| nagyapjuk mellett a magas kucsir-kocsi szalmapárnáján. A vén kupec 4016 9| fizessem meg az ön kolosszális kudarcait. Ha meg nem becsüli magát, 4017 15| Naponként kapunk ilyen küldeményeket, - mondta magyarázólag. - 4018 17| állandóan hordárokat szokott küldeni hozzám kétkoronás kölcsönökért ( 4019 23| feleségét, vagy a szép hugát küldi ide... sőt a krajcáros ujságban 4020 4| Call, most még arra kérem, küldjön nekünk novemberre néhány 4021 22| meg, hogy Somlár tanár ur küldött... Biztositalak róla, hogy 4022 22| hogy az öreg piarista-pap küldte... Na, menj, fiam, menj, - 4023 15| ezredes, akit Karinthiából küldtek hozzánk... Holnap elégetjük 4024 22| regényes hirét hallottam, a különcködései nevetséges részleteit, mint 4025 12| sötétzöld oceánja hullámzott a különféle vetéseknek. Nemsokára odaértek 4026 17| boritékot akar. Mivel effajta különlegesség a pezsgős pavillonban nem 4027 3| tudja még hány különösebbnél különösebb figura, akihez hasonlóval 4028 3| jó Isten tudja még hány különösebbnél különösebb figura, akihez 4029 23| jó... olyan tisztességes külseje van...~ ~Az államtitkár ( 4030 22| nyomorultak egy-egy Antóniusz külsejével tobzódnak a sikerekben és 4031 17| vacsorázom velük a zöldben és a kültelkeken, bemutatok nekik egy sereg 4032 3| darabig odakünn bolyongtam a külvárosban, aztán kocsit vettem és 4033 3| ön hová bukdácsol itt a külvárosi hóbuckák között?~ ~Szomoruan 4034 13| gróf néha egész délután künn kószál a sondersbergi tó 4035 22| véletlenül idetévedt egy lovas kürasszier... De nem volt sok időm 4036 22| pillanatig megállottam a küszöbön: belülről egy harmónium 4037 16| mint maguk a délelőtti küzdelem hősei.~ ~- Szeretsz? - kérdezte 4038 16| röppenjek ki a lovagias küzdelmek porondjára. Én egyszerü 4039 10| herceg, később eszeveszett küzdelmet folytattam, hogy elveszett 4040 16| segédek, a doktorok s a küzdő felek már együtt ültek a 4041 11| fáradt igavonó állatként küzdöttem volna a mindennapi kenyérért... 4042 2| bucsuztak... Peternák (a vén kujon) olykor a konyhába is kinézett 4043 2| Éjjel, az iróasztal fölött kuksolva, némelykor bágyadtan leejtem 4044 7| járt a fejemben, hogy a kulisszák között egy szegény haldokló 4045 20| melyek ott tátonganak minden kulturember lelkében... - Az udvarias 4046 19| reszketve néz fel a vasuti kupé ablakából az égbenyuló glecscser 4047 21| zongorateremből egy amerikai kuplé melódiája suhant ki a szőnyeges 4048 5| komédiát, melyben csiklandós kuplékat énekeltek, s olyan szójátékokat 4049 12| és Ella pedig trécselve kuporodtak össze a nagyapjuk mellett 4050 4| utasitásait a követendő kura tekintetében. Call ur szerényen 4051 3| házat, - a volt gazdám most kuriai biró - de mondhatom önnek, 4052 12| pajtában...~ ~- Fogunk ám, - kurjantott az öreg vidáman, - még pedig 4053 2| kocsis huzta a szivattyus kutat, a kövér Walterné, a gazdasszony, 4054 11| a világ legháládatlanabb kutyája lennék, ha el nem ismerném, 4055 14| az ártatlan macskákat és kutyákat kegyetlenül megkinozod, - 4056 19| feleségem, se macskám, se kutyám, - ami ruhára meg kosztra 4057 21| temetnének el, mint egy kóbor kutyát, - gondolta gyerekes érzékenységgel, 4058 5| egészen az édes, a kicsiny lábahegyéig... És amellett itt ülök 4059 8| egyszerre kisiklott a talaj a lábai alól...~ ~A szakácsművészet 4060 2| heverészett az ágyában... A lábaiban volt-e a hiba, vagy másutt, 4061 7| szamarat, le lehet vonni a lábamról multszázadbeli trükkökkel... 4062 22| akit egy szellő ledönt a lábáról, mig a rosszak, a gyávák, 4063 8| serényen forgatván a sülteket a lábasok sistergő zsirjában, vagy 4064 22| azóta átéltem, hogy a Bakony lábától e lármás nagyvárosba fölkerültem... 4065 3| rokonszenves tót legény a lábszárát fájlalta, amelyről véges-végig 4066 3| vigyázni, hogy az ember lábujját le ne tapossa?~ ~- Éjjel 4067 14| 3. Lacika~ ~Lacikának, aki a gimnázium második 4068 12| érdemelte meg a vacsorát...~ ~Lacit odaállitották a sarokba. 4069 19| János rosszul szegezte be a ládákat, s a velourkendők, melyek 4070 15| formáju ember pedig hatalmas ládát cipelt be, amelyet az ezüstsipkás 4071 5| mérgesen.~ ~E szavak után lágy fuvolahangok suhantak ki 4072 9| este egyszerüen kidobná a lakásából Fredi urat? Természetesen 4073 3| kocsit vettem és a bátyám lakására hajtattam, ahol a vendégsereg 4074 1| vallomását, amikor egy napon, a lakásomon, azzal jött be a szobalány:~ ~- 4075 12| tehát bezárta a budapesti lakást, s gyerekestül, dadástul, 4076 11| keserüséget, melylyel a lakásukról eltávoztam... Nagyon boldogtalan 4077 10| kicsike fiam, a nyomoruságos lakásunk csöndjét...~ ~Mikor a világra 4078 20| sejtett, ijesztő indulatok laknak a saját lelke mélységeiben... 4079 6| fixirozni a penzió legujabb lakóját.~ ~- Úgy, - mondta aztán 4080 2| mig a vendégei lukullusi lakomákon dőzsölnek... Muzsnay Mihály 4081 4| megvizsgálta, meglehetősen lakonikus hangon adta ki neki utasitásait 4082 3| mindig maga volt a vigság, lám, ily hitványul kell kimulnia... 4083 6| aki az asszonyok minden lamentálására se mondott le arról, hogy 4084 5| volt minden: a szinpadi lámpák előtt egész sereg ifju hölgy 4085 11| asszony most eltéphetlen láncokkal lenne hozzám füzve, mindig 4086 19| ezresbankó, amit valaki a gyertya lángjánál eléget... Tudja, hogy mi 4087 8| napsugárral és vidámsággal... A lángok jókedvüen lobogtak, a zsir 4088 5| keztyüt vittél volna haza a lányaidnak... Én ugyan egy fabatkát 4089 2| kastély mélyén... A Walterné lányát egy szolgabiró vette feleségül 4090 2| nélkül sütött-főzött), a lánycselédek a muskátlis ablakok mögött 4091 1| asszonynak, s egy-egy fiatal lánynak bemutatnak bennünket, szinte 4092 3| is jól megnéztem: magas, lapátszakállu férfiu volt, a bajuszán 4093 6| négykolumnás tudósitást irt a lapjába, ezzel a cimmel: „A péterhegyi 4094 20| ott voltak a friss bécsi lapok, s inkább unalomból, semmint 4095 20| térdükön, a tegnapelőtti bécsi lapokat olvasták, s a zajos és jókedvü 4096 16| végződött tragikusan: Vladár két lapost kapott a hüvelykujjára és 4097 17| ajkáról. Ujságot, illusztrált lapot már junius elseje óta nem 4098 18| az előkelő flegmája alatt lappang valami. A szerencse senkihez 4099 1| kellett volna irnom az utolsó lapra, hogy: vége: - egyszerre 4100 22| csöndjét nem zavarta meg profán lárma: szinte ugy rémlett, hogy 4101 21| viharja volt ez, melynek lármáját félelmetes zugással verik 4102 19| hivatalt nem ijesztette meg a lármájával: az előbbi dallamos hang 4103 22| meg az ükapámat... Mert lásd kis fiam, a sors nagyon 4104 23| leányra).~ ~A kis leány: Lássa, mennyire meg van hatva, - 4105 2| a nagy könyvet... Hadd lássam példának okáért, mibe került 4106 22| a magyar testőröket, de lassanként magamhoz tértem ámulatomból, 4107 15| a cilinderét megemelve, lassu léptekkel tünt el a krematorium 4108 12| kocsiba kapaszkodtak föl, László és Ella pedig trécselve 4109 8| Ki tudhatja ezt, ki láthat be egy szenvedő asszony 4110 22| arcképét a rózsaszin szalonban láthatta... Hát a munkájával hogy 4111 20| Pólában megnéztük azokat a látnivalókat, melyekkel a kirándulók 4112 12| üldögélő öreg emberhez:~ ~- Látod, hogy nem árultalak el! 4113 11| örökségi ügyben mielőbb látogassa meg.~ ~- Csak nem hagyta 4114 15| gondolatban? Eszembe jut egy látogatásom a milánói temető krematóriumában, 4115 2| a temetésén) s most ime, látogatást tesz nálam a harmadik emeleten, 4116 15| halotthamvasztó telepet a kiváncsi látogatók előtt képviseli, tört németséggel 4117 12| Mikor Sándor első izben látogatott haza mint diplomás orvos, 4118 22| ragyogóan szép pünkösdi napon, látogattam megint haza, azon a napon, 4119 22| gondolatba, hogy mindennap itt látom körülöttem...~ ~Átölelt 4120 18| hideg, arrogáns s a pénzzel látszólag annyit se törődik, mint 4121 19| térdig ért a hó, a ládák alig látszottak ki belőle, a levegőben pedig 4122 11| elköltözött, jóformán nem is látták. Az asszonyt annyira megrázta 4123 8| huslevest, hallod-e?~ ~*~ ~Láttátok-e már a megöregedett harci 4124 8| székén, nem hallva, nem látva semmit abból, ami körülötte 4125 6| beszélte, hogy éjjelenként nagy láz kinozza - s csak harmadnap 4126 5| huszonöt év óta ott szunnyadt a lázadásra való hajlandóság. De mivel 4127 20| melynek mélye szünetlen lázadások és forradalmak szinhelye...~ ~ ~ 4128 7| egy szegény haldokló lesi lázasan a közönség tapsait... Tapsoltam 4129 3| betegemet az este negyvenfokos lázban hagytam el. Ha nincs jobb 4130 21| mely a természet e vad lázongása közepette fölmelegithetné.~ ~- 4131 8| könyörgő szemei: a királyné láztól kipirulva, csillogó tekintettel 4132 8| Talán a folytonos és lealázó vereségek hire?... Talán 4133 12| mikor Sándor egy táblai biró leányát vezette Budapesten az oltár 4134 5| gondol, hogy ezzel az édes leánynyal négyszemközt lehetne... 4135 22| végigszórt a világon, borzas kis leányokkal, akik egyidőben a nyelvüket 4136 3| nézett agg szüleinek. A leányom táncosnő lett, - aranycsillagos, 4137 23| államtitkár (merően néz a kis leányra).~ ~A kis leány: Lássa, 4138 2| üvegpoharakkal rakja teli, aztán leballag a pincébe, hogy a bort felhozza... 4139 22| Szentandrássy lelke boldogan lebeg a magasságban, mert legalább 4140 21| podgyásza széditő magasságban lebegett az övéi fölött, a modora 4141 20| habokon olajsárga vitorlák lebegtek, a viz sziporkázott a délelőtti 4142 9| reggelig a legpiszkosabb lebujokban iszik, hogy nagy boldogságát, 4143 21| viharkalapokkal fölfegyverkezve lebzseljenek a villamfényes boltok előtt.~ ~- 4144 20| olvasták, s a zajos és jókedvü lebzselők fölött májusi verőfény csillogott 4145 22| mellett ülve, én is ott lebzseltem álmaimban az aranyos ajtók 4146 14| leghaszontalanabb csibészeinek. A leckédet sohase tudod, bélyegek helyett 4147 22| hány hős, akit egy szellő ledönt a lábáról, mig a rosszak, 4148 12| szobában...~ ~Sándor, aki már ledőlt a kanapéra, felütötte a 4149 2| kuksolva, némelykor bágyadtan leejtem a tollat s félig lehunyt 4150 18| homlokát, aztán a zsebkendőt leejti a földre. Utána hajol és 4151 19| ezüstforintot kivéve, igy szólott leereszkedéssel a bámuló Jánosnéhoz:~ ~- 4152 18| bankárt, akinek a monoklija leesik.) Gazember!~ ~A bankár: 4153 12| Jobb lesz, ha szépen lefekszik az urfi a hideg, árnyékos 4154 12| szorithatta...~ ~Ebéd után lefeküdtek a vendégek a hüvös nappali 4155 22| Mikor hajnaltájt végre lefeküdtem, ugy tetszett, hogy a sötét 4156 11| közjegyzői ház lépcsőjén lefelé baktattak.~ ~Az asszony 4157 22| hiszi, hogy az egész világot lefitymálhatja...~ ~Boldog reménykedéssel 4158 22| amelyben a fiuk ragyogó élete lefolyt... Itt hagyom, buvárkodjék 4159 22| valaha a gyermekcsatáink lefolytak, az utcákon, amelyek a mély 4160 6| az őrnagyból tizenegy év leforgása után tábornok lett, sőt 4161 5| mert a harcias Komlóssyné a legártatlanabb pillantásait is konokul 4162 22| sarkantyumat összeütve udvarolok a legbájosabb bécsi grófnénak, s a magyar 4163 9| róla, mint a művészet egyik legbájosabb papnőjéről. Az impresszárió 4164 4| nyolcadik terem küszöbén - a legbelsőbb lakáj széttárta a portière 4165 17| iskolatársam, aki évek óta a legbizonytalanabb állásokat tölti be, s állandóan 4166 21| életében találkozott, Hétfáy a legboldogabb és a legokosabb ember... 4167 7| hogy a szinpadi szerző a legborzasztóbb Isten teremtése... Szerény, 4168 21| honfitársával. De a közeledés legdiszkrétebb kisérlete is hajótörést 4169 17| fejével bólint, aztán tovább legelész a rengeteg betütengerben. 4170 22| impertinens hidegséggel fogadta a legelmésebb bókjaimat... Ez a szürkeszemü 4171 11| tőlük függött, hogy Európa legelőkelőbb fürdőjében töltsék el a 4172 11| igen, nekem panaszolta el legelőször a boldogtalanságát... Később 4173 4| Európának, akit a fürdőn szinte legendás nimbusz vett körül: a Blanka-nyaraló 4174 7| szivóssággal élte tul a legerősebb legényeket is - ne hozakodjatok elő 4175 10| betegesen félnek...~ ~Ha legényember volnék, már rég valahol 4176 7| szivóssággal élte tul a legerősebb legényeket is - ne hozakodjatok 4177 17| feleségét a vonathoz kiséri, a legfantasztikusabb terveket festi ki maga elé, 4178 20| lejátszódnak... És az a legfélelmesebb a dologban, hogy a léleknek 4179 19| el egy esztendőben?~ ~- Legfeljebb háromezer forintot, de az 4180 8| Vagy elmondjam talán a legfrissebb udvari pletykákat?~ ~A szőke 4181 4| emeletre...~ ~A levél Európa leggavallérabb uralkodójának, a fürdőben 4182 17| a szalmaözvegy a világ leggyámoltalanabb teremtése. Mikor a feleségét 4183 11| Nagyságos asszonyom, én a világ legháládatlanabb kutyája lennék, ha el nem 4184 14| egyike vagy a Terézváros leghaszontalanabb csibészeinek. A leckédet 4185 4| volt. XIV. Róbert egyik leghatalmasabb uralkodója volt Európának, 4186 21| grimászokkal utánozta a leghiresebb newyorki komikusokat. Mintha 4187 8| az agg művész, - a háznak leghivebb szolgája - végleg bucsut 4188 3| fájdalom, rossz utra tévedt. A legidősebb a kéményseprői pályát választotta 4189 13| falak közé... Valami könnyü, légies kabátot viszünk, ami nem 4190 4| Tudják, hogy mit csodálok leginkább? - kérdezte a feketekávénál 4191 3| az öregeket... És ennek a legjobbnak és legkedvesebbnek kell, 4192 3| hangon. - Ez volt, uram, a legkedvesebb gyermekünk, mert a többi, 4193 3| És ennek a legjobbnak és legkedvesebbnek kell, ime, ily nyomorultul 4194 14| gummihuszárt Bandinak, a legkisebbik fiamnak.~ ~Néhány percig 4195 10| fogják, hogy hazádnak egyik legkiválóbb nemzetségéből származol. 4196 8| le a legszebb csirkét, a legkövérebb foglyot... A királyné huslevest 4197 17| konflison megy be a városba s a legközelebbi kávéházból tintát, papirt 4198 1| nonchalence-szal vágják ki magukat a legkritikusabb helyzetekből... A szöghaju, 4199 3| volt mindannyi között a legkülönb, ez még szerette és megbecsülte 4200 13| tudomásul, mester, hogy a legmakacsabb nátha is elmulik a sondersbergi 4201 16| Alázattal könyörgöm, adják át legmelegebb részvétemet Vladár urnak.~ ~- 4202 22| vetekedő fényüzés közepette, légmentesen elzárt, előkelő világban, 4203 2| feküdt... Odafönn, a vár legöregebb házában, a vaskosaras kanonoki 4204 21| Hétfáy a legboldogabb és a legokosabb ember... A napsugár az ő 4205 7| arccal hallgatjátok végig a legostobább hizelgéseiket, nem hagyjátok 4206 9| halhatatlan művész reggelig a legpiszkosabb lebujokban iszik, hogy nagy 4207 13| A sondersbergi tó a legpompásabb viz egész Európában... Kék, 4208 7| őket a faképnél, mikor a legrosszabb ötleteiket is hálásan megkacagják, 4209 4| német szivar, még pedig a legsilányabb német szivarok közül való.~ ~ 4210 6| hogy a verebet tartják a legszemtelenebb állatnak...~ ~Reggel gyönyörü 4211 8| legnagyobb események, a legszenzációsabb vivmányok is eltörpültek, 4212 7| arról volt nevezetes, hogy a legszerényebb megrovást is cukrozott pilulában 4213 19| éjszakai pihenését... És az a legszomorubb az egész dologban, hogy 4214 7| ellentállok, s aki holnap a legteljesebb hidegvérrel fogom konstatálni 4215 3| ragadós betegség nélkül is a legtöbb baba elpusztul. Nézze csak 4216 20| annál kevésbbé, mert a legtöbben nem is figyeltek arra, hogy 4217 6| kezdte fixirozni a penzió legujabb lakóját.~ ~- Úgy, - mondta 4218 11| engedje meg, hogy én legyek az első, aki a szerencséjéhez 4219 16| legjobb pajtásomat akartam legyilkolni ezért a hárpiáért...~ ~ ~ 4220 3| felé - onnan hallatszott a legkinosabb jajgatás - de én a féluton 4221 20| élhetik le az életüket, de a legtöbb halandó előbb, vagy később 4222 9| előtt állott, melyről még a legzsengébb ujságiró gyerekek is tudták, 4223 4| bocsássanak meg, de ez bizony léha és állati exisztencia...~ ~ 4224 18| Mindnyájan nagyon izgatottak és lehangoltak.)~ ~1. játékos: Ilyen skandalum! 4225 17| járva cifrázza a szegény Lehár Ferenc melódiáit, az egyik 4226 5| fabatkát se adnék ki az efféle léhaságért...~ ~A jegyek azonban mégis 4227 19| ismételte:~ ~- Mulatnak és léhaságokon jár a fejük, pedig az egyik 4228 23| csak nem gondol talán olyan léhaságokra, mint valami fiatal jogász... 4229 15| a hold ezüstös csókokat lehel a gyöngén hullámzó oceánra, 4230 8| fölé?... A hanyatlás hideg lehellete suhant volna végig selymes 4231 3| A juhász e pillanatban lehelte ki a lelkét. Még az éjjel 4232 15| állandóan magával hordozza. Nem lehetetlen, hogy néha a mellényzsebében 4233 5| édes leánynyal négyszemközt lehetne... Szegény ember vagyok, 4234 16| voltam szerencsés együtt lehetni Vladár urnővel, de még most 4235 23| államtitkár ur azt mondja, hogy az lehetséges?... Igaz lenne, hogy csak 4236 22| fölkerültem... Istenem, lehetséges-e, hogy a hajam fehér, s néha 4237 11| Rédeyt, amikor reggelenként lehorgasztott fejjel ment a hivatalába, 4238 6| kardját mint gyorsárut fogja lehozatni ide Tirolba, hogy csekélységemet 4239 22| emeleti szalonba. Végre lehozták a koporsót, diszbe öltözött 4240 22| padra, amig maga a választ lehozza neki...~ ~Helyet mutatott, 4241 19| joggal megvetette a sok léhütőt, aki ma öt forinttal - vagy 4242 2| leejtem a tollat s félig lehunyt szemmel a multakra gondolok... 4243 7| konstatálni róla, hogy nem tud leirni egy egyszerü, bővitett mondatot... 4244 20| melyek a viz sima tükre alatt lejátszódnak... És az a legfélelmesebb 4245 20| s barátom velem együtt lejött az étterembe, ahol már hangos 4246 6| méltóságos ur engem is szivesen lekaszabolna, de a penzióbeli vacsorákhoz 4247 6| ártatlan civilt a kardjával lekaszabolt, s Hámori volt az az ujságiró, 4248 9| fejéhez, s kipisszegik, sőt leköpik azt az embert, akit még 4249 4| fejezhette be: a király ugyanis lekötelezőleg mosolygott, aztán - még 4250 9| forintot, amivel Brüsszelben lekötött, gavallérosan elengedi nekem, 4251 9| egy háromhónapos turnéra lekötöttem, s hogy az előleget folyósithassam 4252 2| néha, éjszakának idején, leküld az öreg Neczpály fiskálisért, 4253 8| rontott be a konyhába, s lélegzet után kapkodva kiáltotta:~ ~- 4254 22| megzavarodva fölfelé haladtam, a lélegzetem szinte elállt a csodálkozástól: 4255 4| hiszszük...~ ~Call ur nagy lélegzetet vett, hogy az elméletét 4256 8| hallgatóznak visszafojtott lélegzettel az ajtó előtt?... Kinek 4257 22| kalauzoljam...~ ~Nagyot lélegzettem és megkopogtattam a cirádás 4258 10| Kicsi fiam, te siró és lélegző semmiség, hozzád intézem 4259 20| beszélt, melyek az emberi lélekben tátonganak. És megrémülve 4260 7| nálam; mindenkinek nyugodt lélekkel veszem ki a veséjét, aki 4261 20| legfélelmesebb a dologban, hogy a léleknek e vulkánikus természetéről 4262 8| asszonyok visszafojtott lélekzettel hallgatóztak az ajtó előtt, 4263 11| nekem egy kicsi helyet a lelkedben...~ ~Nedves szemmel tekintett 4264 8| aki e derék és becsületes lelkeket ennyire kihozta a sodrukból?... 4265 11| élénken vissza tudom idézni a lelkembe azt a keserüséget, melylyel 4266 2| akárhányszor felujulnak a lelkemben olyan emlékek, amikre husz-huszonöt 4267 3| nekem, jaj testemnek, jaj lelkemnek! Sohase lesz már belőlem 4268 21| egyszerre csak ránehezedett a lelkére. Mindeddig szinte tobzódott 4269 11| ebéd, a szép asszony kevés lelkesebb gorurmandot talált e hazában, 4270 8| harminc év óta egy művész lelkesedésével kevert, kotyvasztott és 4271 13| mutatott benne a hüvösen lelkesedő tenoristának.~ ~- Előre 4272 2| Muzsnay Mihály. A többiek lelkesen kocintottak a felköszöntő 4273 7| voltam, mint ti, akik minden lelkifurdalás nélkül engeditek meg, hogy 4274 12| feleségét, tavaly különös lelkifurdalások gyötörték a miatt, hogy 4275 6| testileg kissé megtörve, de lelkileg épp abban a kondicióban, 4276 17| jókedvtől.~ ~- Hát téged mi lelt? - kérdeztem tőle csodálkozva. - 4277 1| többnyire nagyon is bele lát a lelkünkbe, s a hamis pénzt még az 4278 9| a kezét.~ ~- Hát nem tud lemondani erről az alávaló életről? - 4279 5| gyönge legény, teljesen lemondott a célzásokról, s belenyugodott 4280 13| indult el a szolgálatkész Lenckkel, hogy a sondersbergi nevezetességeket 4281 1| hogy az elmés elbeszélő, a lendületes poéta a magánéletben voltaképpen 4282 4| esztendőt, mig a szabójuk, akit lenéznek, hasznossá tudja tenni magát 4283 16| tekintett egymásra, vajjon nem lenne-e célszerü, ha maguk is áttérnének 4284 4| meglátja, hogy milyennek kell lennie az igazi havannának...~ ~ 4285 22| ömlött be egy vékonyka sáv a lenyugodni készülő nap sugaraiból... 4286 13| lesz, amivel a torkunkat leöblithetjük...~ ~A vendégmüvész álmosan 4287 13| után a helybeli tenorista a lépcső aljáig kisérte a vendégmüvészt...~ ~- 4288 22| talán sohase juthat be... A lépcsőház karfája mintha vert aranyból 4289 22| között haladt föl a márványos lépcsőházon át az emeleti szalonba. 4290 22| csillogtak, a márványos lépcsőházra, a hatalmas termekre, s 4291 15| léptekkel tünt el a krematorium lépcsőin, a gyönyörü siremlékek között, 4292 11| mikor a közjegyzői ház lépcsőjén lefelé baktattak.~ ~Az asszony 4293 3| Oxigén doktor előre sietett a lépcsőkön, én izgatottan követtem. 4294 23| didereg a félelemtől, ha a lépcsőn véletlenül összetalálkozik 4295 22| méltóságos urnak...~ ~Megirta és lepecsételte a levelet, majd a szekrény 4296 10| örök megsemmisülés utjára lépek, adom neked azt a tanácsot, 4297 16| Tóthfalvynak, majd feszes lépésekkel távoztak a miniszteriumból. 4298 5| minden szavamat, minden lépésemet számonkéri, de most megvan 4299 17| közelitett, akin hatvan lépésnyiről meglátszott, hogy szalmaözvegy. 4300 23| A kis leány (még egy lépéssel közelebb megy az államtitkárhoz): 4301 14| a gyermekeit semmivel se lepheti meg szent karácsony estéjén, 4302 13| Ebéd után a mester kissé lepihenhet, alkonyattájban aztán csónakkirándulást 4303 18| hamisan játszik és én le fogom leplezni őt.~ ~Reöth: Vigyázz, nehogy 4304 2| elfelejtett pajtások alakjai lépnek ki... Mintha husz-huszonöt 4305 11| csapott volna le, ez aligha lepte volna meg őket annyira, 4306 20| nézegettem, - a szemem majd leragadt az álmosságtól, - mikor 4307 7| között egy szegény haldokló lesi lázasan a közönség tapsait... 4308 22| akik szintén kiváncsian leskelődtek be a sodronykeritésen át, 4309 22| kanári madarakkal, gondosan lesöpörgette reverendájáról a kendermagot, 4310 8| gyerkőc izgatottságával leste az ebédlőből hozzája érkező 4311 14| jöttek ide, s dideregve lesték azt a pillanatot, mikor 4312 8| a kukták lábujjhegyen, lesütött fejjel jártak a királyi 4313 22| kóboroltam a kastély körül, lesve az alkalmat, amikor a bánatos 4314 20| aki azóta, hogy végleg leszállt a lováról, a kaszinó bőrszékeiben 4315 6| ügyvédnek:~ ~- Most végre leszámoltam vele a hiénáért...~ ~ ~ 4316 9| óráig azon fáradozott, hogy letargikus álmából felébreszsze... 4317 1| büszke költő, aki verseiben letegezi a császárokat és a királyokat, 4318 8| tranchirozó kését oly hosszu időre letegye a kezéből, s hogy itt üljön 4319 18| csokrát és a gallérral együtt letépi.)~ ~A játékosok (fölemelt 4320 6| végre a tábornok, aki katona létére az őszinte szókimondás barátja 4321 23| ismeretség kedvéért is épp ugy letérnek róla, mert rosszak, mert 4322 22| ahova nehéz szarkofágját letették, vajjon megpihent-e végre 4323 12| tudtam, mikor a vizsgát letettem az iskolában...~ ~- Nem 4324 1| kizárólag az én kezembe van letéve, s igy nem tartozom beszámolni 4325 3| fájlalta, amelyről véges-végig letöredezett a sima zománc. A szoba másik 4326 14| kiütköző verejtékcseppeket letörölte.~ ~Kenéz ur nem ok nélkül 4327 22| majd a fiatal ur addig leül itt erre a padra, amig maga 4328 6| becsületszavamra mondom, hogy leütöm a derekát.~ ~Hámori megdöbbenve 4329 8| amit az előbb.~ ~- Vagy leüzenjek Nickelsdorfnak, hogy valami 4330 8| fénykorában a jobb kezét levágták volna? Mi történt volna 4331 13| baktatott kifelé a városból. A levegő még téliesen hideg volt, 4332 13| szájjal szivta magába a friss levegőt, s lelkesedve ütött a komoran 4333 22| lehetett gonosz ember, mert a levélbeli kérésekre mindig megnyitotta 4334 17| mit, én majd bedobom a leveledet, mielőtt hazamegyek. A ház 4335 1| Mindezek azonban bolondos levelek voltak, de jött egy komoly 4336 17| ellenére végig megirja a levelét. Később boritékba teszi, 4337 17| jóbarát alattomosan.~ ~A levéliró ünnepies, szinte sértődött 4338 17| ahhoz az ötletéhez, hogy levélpapirt meg boritékot akar. Mivel 4339 22| másfélmillió forintot... Megyei levéltárosunk, aki egyuttal a kaszinó 4340 17| ház előtt ugyis van egy levélszekrény...~ ~A férj helyeslőleg 4341 4| szokatlanul kegyes hangulatban lévén - más témára tért át.~ ~- 4342 2| olvasó, mert a Walterné levesei fölött istenkáromlás lenne 4343 2| vissza attól, hogy a Walterné leveseit mennyei kéjjel felszürcsöljék... 4344 2| vajjon?... Bizonyára a pompás levesekről, az aranysága somlyai borról 4345 2| elkészül az ebéddel s a levest, mikor a vendégek kezeltek 4346 22| majd a szekrény tetejéről levett egy pogácsa-almát, s barátságosan 4347 1| információt, vajjon a kitünően levizsgázott - vagyis röviden: okleveles - 4348 20| bankhivatalnok felé, aki nagy, lexikoni müveltséggel magyarázta 4349 19| egyszer, ha a földi mérlegét lezárják...~ ~- Nem is tudtam, hogy 4350 11| ruházott rám: azt, hogy egy lezárt boritékot adjak át a nagyságos 4351 5| Komlóssy huszonöt év óta mindig lesütött szemmel bámult a tányérjára, 4352 8| királyasszony az ujonnan feltalált liliomperfait megdicséri, most mindenütt 4353 15| a felirás állt:~ ~E. S.~ Limited New-York Krema-~ tórium 4354 17| utcán át:~ ~- Szervusz, Lipi... várj csak rám egy pillanatra!~ ~ 4355 15| fölszáritotta a könyeit, husz lira borravalót adott az ezüstsipkás 4356 2| állni velem... Aztán egy liter tejföl egy forint, két csomag 4357 4| az emberek földig hajolva lóbálták feléje a kalapjukat.~ ~- 4358 21| sarokban kék borszeszláng lobogott az ezüstös szamovár alatt. 4359 8| vidámsággal... A lángok jókedvüen lobogtak, a zsir boldogan sistergett, 4360 21| mondta haragosan, mig lodenköpenyegébe burkolózva, az esti sötétségben, 4361 22| karddal, oldalukon cifra lódinggal sorakoztak körülötte, mig 4362 18| mindenre esküszöm...~ ~Tamássy: Lódulj! (Lök egyet rajta, mire 4363 18| esküszöm...~ ~Tamássy: Lódulj! (Lök egyet rajta, mire a bankár 4364 18| következő pillanatban revolver lövés hallatszik a játékterembe.)~ ~ 4365 22| az angol parkra, amelynek lombjai között hófehér mellszobrok 4366 17| mig a távoli fenyveserdők lombjait megaranyozzák a fölkelő 4367 21| feszült a derekára, a cipőjét Londonból hozta, a nyakcsokrát a párisi 4368 9| csalódik, drága mester. Nem loptam a pénzemet és semmi kedvem 4369 22| adta át a levelemet.~ ~- Louis, vigye csak föl ezt a méltóságos 4370 22| hogy miért hivnak egy inast Louis-nak a Bakony lábánál, ahol francia 4371 12| nagyapa igen gazdag... Annyi lova, ökre, szántóföldje van, 4372 16| Uram, - szólt Tóthfalvy lovagiasan, - engem azzal vádoltak, 4373 16| ez a hang nem szokásos a lovagiasság keretén belül - fürkészve 4374 20| szerepet játszott, s mint lovagiassági szaktekintély ritkitotta 4375 22| a legszebb királyasszony lovagja? Amig éjszakánként ébren 4376 22| virrasztok az ágyamban, velük lovagolok tüzes hajrában az Esterházy 4377 22| lesz: trombitaharsogás közt lovagoltak el ágyam előtt a magyar 4378 16| ahhoz, hogy ezt a nemes lovagot személyesen is megismerhettem...~ ~ 4379 12| foglalkozott mással, mint lovakkal, bensőleg fölöttébb büszke 4380 20| hogy végleg leszállt a lováról, a kaszinó bőrszékeiben 4381 22| véletlenül idetévedt egy lovas kürasszier... De nem volt 4382 13| bejárjuk a várost, megnézzük a lovas-szobrot és a Goethe-muzeumot, délben 4383 20| Mikor a hajó elhagyta a kis lovránai öblöcskét, a társaság már 4384 22| karambol-müvészetemmel, hogy ott lubickoljak megint a Séd hideg vizében, 4385 2| csirkecombot, mig a vendégei lukullusi lakomákon dőzsölnek... Muzsnay 4386 20| Senki se tartotta nagy lumennek, de ami a jellemet, tisztességet 4387 2| csakugyan nem kergetőzöl már lurkó a Szent-Benedek-hegy sikos 4388 22| elgondolkodom a sötétben, mert lusta vagyok ahhoz, hogy a villamos 4389 19| sötét házban, mely tespedt lustasággal huzódott meg a kereskedői 4390 21| elegánciával költötte el ebédjét a luxusvonatok éttermében, s hófehér, aranytól 4391 9| megirhatom a checket a Crédit Lyonnais itteni fiókjára...~ ~Monbleu 4392 3| köntös alatt, gyüszünyi lyuk tátongott. A beteg borzasztóan 4393 17| van a Csak a véredényeket m. sz. nevü intézetnél.~ ~ 4394 14| kongó-négeré, az ártatlan macskákat és kutyákat kegyetlenül 4395 22| tanár ur, aki éppen a kanári madarai elé öntött friss kendermagot 4396 22| közben végzett a kanári madarakkal, gondosan lesöpörgette reverendájáról 4397 22| ugyanis egy kicsike, pupos, madárcsontu emberke nézett szembe velem, 4398 14| bizom benne, hogy egyszer magadba térsz és megjavulsz. Ez 4399 5| erdőség közepén... Szorits magadhoz, mert meghalok, ha nem szeretsz...~ ~ 4400 11| ami jól esett, megvonjak magamtól. Ha egy halandó ember elmondhatja 4401 9| hogy milliókat keresek magán?~ ~- Nem, fiacskám, hanem 4402 5| órácskát nekem áldozna...~ ~A magánbeszélgetés itt megszakadt, mert Komlóssyné 4403 1| elbeszélő, a lendületes poéta a magánéletben voltaképpen unalmas fickó... 4404 9| szerződésem kötelez... De a magánéletembe ne szóljon bele, mert akkor, 4405 5| pihegő leányt, s forró ajkát magánkivül elboritja a csókjaival... 4406 16| valószinünek tartom, hogy a magány pillanataiban keserü könyeket 4407 11| halandó ember elmondhatja magáról, hogy jól töltötte el az 4408 4| mesterségét, hasonlithatatlanul magasabb lény, mint az a férfi, aki 4409 4| annyi képen látott s aki igy magasabbnak, délcegebbnek tünt föl 4410 7| hátatokon fölemelkedett a magasba... Én harmincöt év óta tisztában 4411 21| fogja megközeliteni azt a magaslatot, melyen földije a született 4412 21| felhőfátyolba vonta a hósipkás magasságokat. A hegyi ösvényeket zuhogó 4413 1| az asszonyoknak... valami magasztos vonás, amivel kiemelkedik 4414 22| csöndességében. Én sokszor azon kapom magamat, hogy hosszu beszélgetéseket 4415 4| diplomás ur a mágnást, mig a mágnás az uralkodót nézi valami 4416 18| monoklis ur, afféle tipikus mágnás-arc, aki hidegen, unottan osztja 4417 4| telepei vannak s aki Európa mágnásait és fejedelmi családait évtizedek 4418 20| diszkrétül megrágalmazták a gőgös mágnásasszonyokat, akik élettelen tárgyaknak 4419 4| diplomás urat, a diplomás ur a mágnást, mig a mágnás az uralkodót 4420 1| nonchalence-szal vágják ki magukat a legkritikusabb helyzetekből... 4421 18| helyükről s izgatottan, magukon kivül kiabálnak össze-vissza. 4422 20| veszedelmes aknákat hordozunk magunkban, - szólott közbe nevetve 4423 22| tisztelője volt a most már magvaszakadt Szentandrássy-nemzetségnek. 4424 9| vagy a Balkán közepén... Magyarán: én vagyok az a szerencsétlen 4425 4| ahova a portás csak hosszabb magyarázat után bocsátotta be. Az amerikai 4426 4| megóhajtottam már egyszer magyarázni önnek, hogy mit szeretnék: 4427 15| küldeményeket, - mondta magyarázólag. - Ez egy dragonyos ezredes, 4428 20| nagy, lexikoni müveltséggel magyarázta a körülállóknak, hogy az 4429 10| Ur voltam: ez mindennek a magyarázata. Egy darabig jól esett az 4430 22| sassal, amelynek mellében Magyarország cimere ragyogott... A fiatal 4431 22| grófkisasszonyokat hozták haza Magyarországba a Mária Terézia udvarából...~ ~ 4432 2| tisztelői között, akiket oly magyaros vendégszeretettel fogad... 4433 2| hátul, a félszer mellett, a magyarruhás Antal kocsis huzta a szivattyus 4434 17| estig a menetrendet bujja, a magyart, a nagy Henschelt, sőt a 4435 21| Bocsánat, - mondta neki magyarul.~ ~Hétfáy nyájasan fordult 4436 18| aki nyer, azon a monoklis majmon kivül, aki a bankot adja. 4437 1| forditani a beszélgetést, de ők makacsul visszatértek e tárgyra, 4438 19| gyerekeknek, s miért egyem mákos kalácsot, mikor husz százalékra 4439 22| Szent-Benedek-hegy, amelyről a hatalmas malomkerekeket nézegettük, az Aranyosvölgy, 4440 23| rögtön kinevezem azt a nagy mamlaszt, aki nem hogy ilyen kéréssel 4441 21| hogy ő egy édes, szünetlen mámorban éljen, amelynek sohase lesz 4442 8| főhercegek is valamennyien mámorosan, könnyekkel a szemükben 4443 22| a romantikus történetek mámorossá és álmadozóvá tesznek, néha 4444 2| pipaszó mellett kiitta a maradék bort... Az asztalon négy-öt 4445 1| való feleségek divatban maradnak, addig ne kivánja tőlünk, 4446 1| Vilmám, én ezután is hü maradok hozzád...~ ~Megkezdtem tehát 4447 13| Csónakkirándulást márciusban? - szólott a tenorista csodálkozva.~ ~ 4448 16| pár órával ezelőtt majdnem markolatig beledöftem a szivedbe a 4449 1| borul az ura keblére... A Marlitt egyik regényében is van 4450 1| hogy gyorsan elolvassam a Marmontel egyik munkáját. Most ugyanis 4451 1| ugyanis fél óráig beszéltem Marmontellel, s oly borzalmasan unatkoztam, 4452 1| maga kedves irójával, mint Marmontelnek, a hires meseirónak az a 4453 1| a regényhőseinkhez, akik maró gunynyal vagy szellemes 4454 7| fickók megérdemlik, hogy maróluggal és husánggal kezeljük őket. 4455 12| És Laci komoran, de egy martir hidegségével koplalta végig 4456 16| pisztrángok barátját besorozom a mártirok közé...~ ~ 4457 12| vetéseknek. Nemsokára odaértek a Márton dülőjére, ahol a vén Takács 4458 22| napsugarak ömlöttek be, s négy márványba vésett faun titokzatos vigyorgással 4459 2| alá, a nagy kőkriptába, a márványból faragott koporsóját levitték... 4460 8| jártak a királyi konyha márványkockáin, a mosogató asszonyok visszafojtott 4461 22| utjain, a hüvös képtárban, a márványkockás folyosókon és a könyvtárterem 4462 2| ágyban fekszik, hanem a márványkoporsó födele alatt... Meg annyiban, 4463 22| tartson...~ ~Mikor a hófehér márványlépcsőn, amelyet vastag szőnyeg 4464 22| sötétlettek, s egész sereg hófehér márványszoborral, amelyek hol férfiasan merész, 4465 22| a szemembe... A csavart márványoszlopok közt, a karzat művészi faragványain 4466 9| szálloda egész személyzete másfél óráig azon fáradozott, hogy 4467 10| csiperkegomba eső után...~ ~Most másféléve annak, hogy mindennap ott 4468 22| némelyek szerint meghaladta a másfélmillió forintot... Megyei levéltárosunk, 4469 9| II.~ ~Másfélórával később Wallried ur egy kicsike, 4470 4| szivargyártással keresem a kenyeremet. Máshoz talán csakugyan nem értek 4471 3| egyik tragédia fölváltotta a másikat. Egy francia baba, - rövidszoknyás, 4472 19| idegesen beleorditott a másikba:~ ~- Halló, halló, itt a 4473 1| ifju költő azt mondja a másiknak, hogy „pár bizalmas szót 4474 12| summákat sem, amelyekért máskülönben az egész vármegyével hajba 4475 13| vendégszereplő müvészt a másnapi udvari ebédre meghivja; 4476 11| hittem, hogy nem érem meg a másnapot...~ ~Amint látja, nem volt 4477 2| barátfülét akar kicigánykodni másnapra a nemzetes asszonytól...~ ~ 4478 18| elsőször... Kétezerszáz másodszor... Senki többet?... Kétezerszáz 4479 21| öreg hölgyek támogatják, mások abban a véleményben voltak, 4480 12| életében nem foglalkozott mással, mint lovakkal, bensőleg 4481 12| nadrággal, kék szedertől maszatosan tért meg a nádfödeles szülői 4482 9| hanem a dédanyám halotti maszkját is... Százezer forintom 4483 9| gyerekek is tudták, hogy ott Matilde de Monbleu kisasszony lakik, 4484 9| tartok, hogy mindennap a matróz-korcsmákból kell hazavinnem a tenoristák 4485 12| az urias, aranyszegélyes matrózgallért. Ez lenne az ő vére, ez 4486 5| fölösleges pazarlás, s az ember a Matuzsálem korát is megérheti a nélkül, 4487 10| fiatalember, aki mindig a maximumokat rakta, aggasztóan megdézsmálta 4488 13| képest én csak pislákoló mécs vagyok. De azért engedje 4489 9| ki egy hófehér, márványos medencéből.~ ~- Az inasom azt jelentette, 4490 21| mikor a Hétfáy aranyszőke mefisztó-szakállát ujra megpillantotta valahol.~ ~ 4491 9| tünődve nézett maga elé.~ ~- Megadna ötvenezer frankot? - kérdezte 4492 16| kell - minden elégtételt megadok az önök szerencsétlen megbizójának...~ ~ 4493 10| jó Isten a házasságunkat megajándékozta... Rajtam szmoking, kemény 4494 10| területén, nagylelküleg megajándékoztak egy croupier-i állással. 4495 20| A további beszélgetést megakadályozta az ebédhez hivó csöngetyüszó, 4496 18| nekirontani, de Tamássy megakadályozza őket): Ne szennyezzétek 4497 16| elfáradni a kaszinóba, mindjárt megállapithatják a módozatokat, melyekkel 4498 14| fejét, de sehogyse tudott megállapodni benne, hogy mit kérjen. 4499 18| játszódik le.)~ ~Tamássy: Megálljon! Mutassa csak azt a zsebkendőt!~ ~ 4500 2| tizenhat tojás...~ ~- Hopp, megálljunk, - szakitotta félbe Viszloczky 4501 22| ajtajához értem, egy pillanatig megállottam a küszöbön: belülről egy 4502 22| rettenthetetlen vitézeké, akik épp ugy megállták a helyüket a háboruk tüzében, 4503 9| derekára tette a kezét, s megállván a szállodai ágy előtt, melyben 4504 17| távoli fenyveserdők lombjait megaranyozzák a fölkelő nap sugarai...~ ~ ~ 4505 12| padlóját.~ ~- Az urfinak megártana a meleg, mert az urfi nem 4506 13| kabátot viszünk, ami nem fog megártani az egészségünknek...~ ~A 4507 12| legény volt és ha egyszer megbarátkozott egy gondolattal, nem igen 4508 9| tizenötforintos támlásszékig megbecsülje... Ha tehát csak annyi sziv 4509 3| legkülönb, ez még szerette és megbecsülte az öregeket... És ennek 4510 3| hogy mindig szerettek és megbecsültek... És ennek a derék fickónak, 4511 2| ellentmondott neki... Később ujra megbékélt s reszkető, megindult hangon 4512 23| Az államtitkár (kissé megbiccenti a fejét, aztán várakozó 4513 11| Megboldogult ügyfelem még egy megbizást ruházott rám: azt, hogy 4514 16| megadok az önök szerencsétlen megbizójának...~ ~Tóthfalvy e szavak 4515 4| Nem, kedves Felix, maga - megbocsásson - téved. Ez német szivar, 4516 16| még a halóporában se fogom megbocsátani neki...~ ~E szavak után 4517 11| vasszekrény mélyébe.~ ~- Megboldogult ügyfelem még egy megbizást 4518 22| ki az emberek közé, mert megborzadnék tőle, ha a sajnálkozó pillantásukkal 4519 5| szivembe, - gondolta magában megborzadva.~ ~A szinházban egy francia 4520 5| megtelt szinházban, egyszerüen megborzasztotta és elrémitette.~ ~- Mit 4521 23| Az államtitkár (jókedvü megbotránkozással rázza meg a fejét).~ ~A 4522 22| hajam fehér, s néha már megcsap a fáradtság fuvalma, amikor 4523 17| feléje, s a fantáziájában megcsillognak a fjordok ezüstös habjai... 4524 2| is kinézett s hizelkedve megcsipkedte a Walterné tokáját... A 4525 2| kosztosait, akik különben megcsontosodott agglegények voltak, se a 4526 3| bohóc ágyához, s a szivem megdermedt az iszonyattól; a Paprika 4527 10| maximumokat rakta, aggasztóan megdézsmálta a készletünket. Amikor negyedszer 4528 19| folyószámláját más fogja megdézsmálni a holta után, de az élete 4529 8| boldogan sistergett, a csirkék megdicsőült pillantással hajtották fejüket 4530 6| roham fogta el, ami annyira megdöbbentette, hogy ijedten hátrált a 4531 4| mind a ketten egyformán megdolgozunk azért, hogy a társadalom 4532 13| Goethe-muzeumot, délben pedig megebédelünk a „Kék oroszlán”-ban... 4533 7| legalább az utolsó óráit megédesitem ezzel az álommal... Ugyebár 4534 9| uralkodó hercegeknek szokta megédesiteni a földi lét gyötrelmeit. 4535 16| igyekezett belebujni viharokból megedzett trikóingébe.~ ~- Uram, - 4536 9| s ha a hangommal nincs megelégedve, hát Isten neki, tépjük 4537 9| megoldással maga aligha lesz megelégedve...~ ~- Talán azt hiszi, 4538 13| Sört, a föllépését megelőző estén? Inkább arzénikumot, 4539 21| hotelje kapujában, felületesen megemelte előtte a sipkáját.~ ~A szálloda 4540 22| lenézőleg bánt velem...~ ~Megemeltem a kalapomat és távoztam, 4541 15| balzsebében. És a cilinderét megemelve, lassu léptekkel tünt el 4542 16| vendégei szeme közé.~ ~- Megengedjenek, - mondta aztán vállatvonva, 4543 22| könyvtárában való buvárkodást megengedné, olyan jót tenne velem, 4544 1| szeszélyétől függ egy édes és megennivaló teremtés sorsa...~ ~Valamennyien 4545 19| többe kerül, mint amennyit megér. A tömzsi emberke tehát 4546 7| padlójára.~ ~- Nincs rá okom? Megérdemelném, hogy a szemem kisüljön 4547 7| szentimentalizmus; ezek a fickók megérdemlik, hogy maróluggal és husánggal 4548 10| el nem pusztulsz éhen és megéred azt a kort, amikor már az 4549 16| fülére, s akkor egyszerre megeredtek a könyei.~ ~- Öregem, - 4550 8| pallos alá, mintha ők is megérezték volna annak az eseménynek 4551 20| mondta ezt, de én hirtelen megéreztem, hogy vérfagylalóan komoly 4552 1| bennünket, szinte delejesen megérezzük, hogy azt gondolja magában:~ ~- 4553 5| ember a Matuzsálem korát is megérheti a nélkül, hogy ilyen ostobaságokkal 4554 8| hogy ezt a napot mégegyszer megérnem engedted...~ ~És az agg 4555 8| fejedelemasszony - isten ne adja megérnünk e napot! - valaha a szemét 4556 2| bizonyosan, hogy csakugyan megérte-e Viszloczky Lázár a századik 4557 8| képzelni, ugy bizonyára megértitek az öreg Nickelsdorfot is, 4558 20| ami már sok kártyással megesett: két hónap alatt az utolsó 4559 19| bizonyos aggódással:~ ~- Megeshetik, hogy a gaz János rosszul 4560 12| fölfegyverzett huszárt kardostul megevett hazáig s még mindig oly 4561 21| doktor ugy érezte, hogy megfázott. Sok év óta talán most történt 4562 22| a jó isten háta mögött, megfeketült tölgyfabutorok között, s 4563 2| csakugyan mintha végképp megfeledkeztek volna arról, hogy mivel 4564 1| gondoskodik-e az intézet megfelelő férjekről?~ ~Mindezek azonban 4565 2| az iróasztalom előtt s megfenyegetett, hogy barackot ad, ha a 4566 6| vakmerőség hallatára - aztán megfenyegette az ujjával a hepciáskodó 4567 1| akkor aranynyal fogjuk megfizetni a maga tanácsait... De 4568 14| derbyre. Ha most decemberben megfogadom, olyan oddsot kapok rá, 4569 19| ami a lelkét és a szivét megfogja... Maga nem él, csak állati 4570 22| udvarmester most egyszerre megfogta a karomat és mosolyogva 4571 4| úgy ahogy, minden évben megfoltozza valamiképp az egészségemet... 4572 4| futott, hanem igen lassan és megfontolva jött fel hozzám a második 4573 13| aztán egy ügyes mozdulattal megforditotta a csónakot. Jó háromnegyed 4574 21| milliomosok és a kalandorok megfordulnak. Honnan győzte a fényüző 4575 9| szegény fiut, akit annyira, megfosztott a józan eszétől...~ ~- Én 4576 9| hogy valami csatornában megfulladjon... Ez a szerelem, mely önt 4577 10| jószivü ur, aki a haragjában meggondolás nélkül agyon tud ütni valakit, 4578 3| csodabalzsam, mely az én sebemet meggyógyitja? - csiripelte egy ezredestől 4579 2| le még a piacra és én is meggyógyulok te gaz siheder, hiába kivánod, 4580 19| fogadott el, mert az volt a meggyőződése, hogy az ilyesmi sokkal 4581 18| mindig suttogva.) Szent meggyőződésem, hogy ez az ember hamisan 4582 18| megjelenik egy-egy groom is, aki meggyszinü, testhezálló ruhát visel, 4583 21| komédiások még a Mont-Blankot is meggyülöltetik az emberrel, - mondta haragosan, 4584 15| életüktől és a végrendeletükben meghagyták, hogy itt Milánóban együtt 4585 16| rövid habozás, majd udvarias meghajlás után igy szólottak:~ ~- 4586 22| hirtelen összeszedtem magam és meghajoltam előtte...~ ~- A páter azt 4587 3| mert mindketten udvariasan meghajoltunk.~ ~- Tóth vagyok - mondtam 4588 22| amely némelyek szerint meghaladta a másfélmillió forintot... 4589 8| hogy minden pillanatban meghaljanak a hazáért, de a királyasszonyt 4590 1| remélhette, hogy az udvarlását meghallgatják?~ ~- Ojjé, hát ez is probléma, - 4591 8| fiatalsága gyönyörü akkordjait meghallja?... Csak ennek a hü állatnak 4592 23| szavát az egész országban meghallják, ostoba asszonyokra fecsérelné 4593 20| utasok közül tizenketten meghaltak. A halottak közt van Leykam 4594 1| voltak, de jött egy komoly és megható irás is, amit valahonnan 4595 15| kezébe fogta a kis dobozt, meghatott pillantást vetett rá, majd 4596 1| szóltam tehát, bizonyos meghatottsággal:~ ~- Kicsike Vilmám, én 4597 5| mindig gyáván és férfiatlanul meghátrált.~ ~- Ha megtudná, képes 4598 20| később elszégyelte magát és meghatva beszélt az öreg katonáról, 4599 12| kölyke, hogy mersz engem meghazudtolni?~ ~- Apa mondta és apa nem 4600 4| De az én millióim, tessék meghinni, nem vetnek valami dicső 4601 19| asszonyok régóta nem érdekelték, meghivásokat pedig elvileg nem fogadott 4602 16| azzal, hogy nem veti meg a meghivásomat, s eljön velünk reggelizni 4603 13| a másnapi udvari ebédre meghivja; a kecskeszakállas pedig 4604 2| husz-harminc évecskével meghosszabbitja... És a vendégek csakugyan 4605 7| ember életét pár pillanattal meghosszabbitsuk...~ ~Nem vagyok valami érzékeny 4606 13| mely a gyüszünyi öbölben meghuzódott.~ ~- Tudja, hogy kié ez 4607 6| jó Istent...~ ~A tábornok megigazitotta a gallérját - úgy érezte, 4608 6| kelljen, az öreg ur mérgesen megigazitotta a pápaszemét, s valóságos 4609 23| kérdéses fiatalemberre... Megigérik, hogy tanulmányozni fogják 4610 14| lap szerkesztője, aki megigérte, hogy részt vesz az ünnepen, 4611 4| B. G. Call & Co. Annyira megijedt, hogy szinte elsápadva dadogta:~ ~- 4612 4| közönség a földi nagyságokat megillető bámulattal és hódolattal 4613 22| magamhoz tértem ámulatomból, s megilletődve közeledtem az egyik polchoz, 4614 22| engem valami sajátságos megindulás fogott el, mintha az apámtól, 4615 22| asszonyok szivesen elhitték, s megindulva beszéltek a láthatatlan 4616 1| ha elmondok két esetet a megirandó memoire-jaimból, - hogy 4617 9| Ha beleegyezik, rögtön megirhatom a checket a Crédit Lyonnais 4618 22| egy tizkötetes munkát is megirhatsz...~ ~- Hát a főtisztelendő 4619 17| akadályok ellenére végig megirja a levelét. Később boritékba 4620 22| a méltóságos urnak...~ ~Megirta és lepecsételte a levelet, 4621 4| történetébe, a testi mivoltában is megismerhette.~ ~Call ur a grófi asztalnál 4622 16| nemes lovagot személyesen is megismerhettem...~ ~A sügérek barátja most 4623 21| hogy most személyesen is megismerkedhetem önnel...~ ~Megrázta régi 4624 16| ilyen tökéletes gentlemannel megismerkedhettem. Ha csakugyan igaz, hogy 4625 6| vissza a kardját... Ha ma megismétlődnék ez a jelenet, megint csak 4626 6| frátert, aki öt üveg sör megivásával jogot mer váltani ahhoz, 4627 14| egyszer magadba térsz és megjavulsz. Ez az oka, hogy most megjelentem 4628 5| melyet Komlóssy ur, az utóbbi megjegyzés után, titokban végiggondolt 4629 1| Röviddel ennek a könyvnek a megjelenése után tárcaciklust kezdtem 4630 14| hogy a sajtó mindenesetre megjelenjék.~ ~Az urak helyeslőleg bólintottak, 4631 22| jókedvü fiuk, akik éjjelenként megjelennek az ágyam mellett, - és vidáman 4632 14| megjavulsz. Ez az oka, hogy most megjelentem nálad, s azt a kérdést intézem 4633 7| legrosszabb ötleteiket is hálásan megkacagják, s naivul felültök a ravasz 4634 22| levélben, arra bizonyosan megkapja a választ, mert a méltóságos 4635 6| később a magyar nemességet is megkapta az uralkodó kegyelméből.~ ~ 4636 2| urat csak egy fityinggel is megkárositanám...~ ~A kanonok lenézőleg 4637 7| amikor egy szinpadi szerzőnek megkegyelmeztem.~ ~- És valóban nincs rá 4638 19| örülök, ha tizenötezeret megkeresek...~ ~- És elkölti az egész 4639 14| gyermekeinek a mindennapi kenyeret megkereshesse, karácsony hetében gondterhelt 4640 17| rengeteg betütengerben. Megkeresi az összeköttetést Budapest 4641 19| Régente ötvenezer forintot is megkerestem, mert a falusi zsidók pontosan 4642 16| jól magát, ha az életemet megkeseritheti... De mindezt még szivesen 4643 17| bevételi lap összeállitását is megkezdi. Már-már ott tart, hogy 4644 22| sietnie kell, hogy a munkáját megkezdje...~ ~Karonfogott, s gyors 4645 14| cognacozva várták, hogy az ünnep megkezdődjék, az elnök izgatottan futott 4646 17| lelkében ugy érzi, hogy máris megkezdte az utazását... A menetrend 4647 1| is hü maradok hozzád...~ ~Megkezdtem tehát a második részt, a 4648 9| legkisebb fájdalomtól is megkiméljem...~ ~ ~ 4649 4| zsebéből egy szivart, nyájasan megkinálta vele a pincért s mintegy 4650 14| és kutyákat kegyetlenül megkinozod, - de én mégis bizom benne, 4651 17| zsebébe dugja, hogy aztán megkönnyebbült szivvel, felujuló jókedvvel 4652 20| volna:~ ~- Ime, a jó Isten megkönyörült rajtam, s nem kell itt hagynom 4653 21| tekintetében sohase fogja megközeliteni azt a magaslatot, melyen 4654 22| Nagyot lélegzettem és megkopogtattam a cirádás szárnyasajtót, 4655 21| portásai és pincérei mind megkülönböztetett tisztelettel bókoltak előtte, 4656 4| alkalommal, hogy személyesen meglássam... Sok élvezetet köszönök 4657 4| Szivja el Felix és majd meglátja, hogy milyennek kell lennie 4658 7| hétfő” szerzője... Mikor megláttak, mind a ketten elpirultak 4659 11| Rédeyéket egy napon csinos meglepetés érte; a közjegyző hivatalos 4660 6| a két félnél szenzációs meglepetést keltett: az ujságiró is, 4661 17| verejtékes munka közben meglepik.~ ~A menetrend-smokk csak 4662 5| vidéki kereskedő, délben meglepte őket két szinházjegygyel. 4663 5| megszakadt, mert Komlóssyné ismét meglökte az urát.~ ~- Láttad, hogy 4664 2| hangon. Ugyis tudom, hogy meglopsz... hogy mindnyájan megloptok... 4665 2| meglopsz... hogy mindnyájan megloptok... De keljek csak még egyszer 4666 21| Győry aligha tudta volna megmagyarázni. De bizonyos, hogy a vasuti 4667 21| egyetlen gyönyörüség, mely még megmaradt a számára, abból állt, hogy 4668 1| ettől a világtól... Maga a megmentőm, a szabaditó angyalom, - 4669 10| elraboltam? Talán nem is tudnám megmondani neked. Ur voltam: ez mindennek 4670 9| vagyok berendezkedve... Megmondom hát őszintén, ahogy gondolom: 4671 17| teknősbéka: egyáltalában nem bir megmozdulni többé. Gyáva, ügyetlen és 4672 11| nagyságos asszony bárkinek is megmutatná a levelet, a vagyon a József-fiárvaház 4673 4| zsebéből s barátságosan megmutatta az asztaltársaság tagjainak.~ ~- 4674 16| Tehát hajlandó Nagyságod megnevezni a segédeit?~ ~- Készséggel 4675 5| véletlenségből, közömbösen megnézett.~ ~Komlóssy ur ilyenkor 4676 11| tudat, hogy mindenkit ugy megnézhetek, ahogy nekem tetszik... 4677 3| vetett rám.~ ~Én is jól megnéztem: magas, lapátszakállu férfiu 4678 20| öngyilkosságot...~ ~ ~Pólában megnéztük azokat a látnivalókat, melyekkel 4679 11| szembejövő szép asszonyt megnézzen, nekem mindig kétszeresen 4680 13| Délelőtt bejárjuk a várost, megnézzük a lovas-szobrot és a Goethe-muzeumot, 4681 2| pápa ő szentsége is bizvást megnyalta volna a száját...~ ~Nem 4682 22| a Katona József-dijra, s megnyerném a bölcsészeti kar kétszáz 4683 22| levélbeli kérésekre mindig megnyitotta az erszényét... A mai emberek 4684 5| hogy ebben a szörnyüségben megnyugszik, mert a lelke mélyén huszonöt 4685 7| elfoglalom, mindjárt az a megnyugtató érzés fog el, hogy ma a 4686 11| feleségére. De az asszony rögtön megnyugtatta:~ ~- Drága barátom, pedig 4687 16| A két fél erre görcsösen megölelte egymást, ami Vladár urat 4688 7| érzékenységét?... Egy rideg szó megölné a szerencsétlent, s ez 4689 18| Tamássy (fölrántja az ajtót): Megölte magát! A mentőket!~ ~2. 4690 11| később, amikor mind a ketten megöregedtünk!... Ha néha eszembe jutott, 4691 14| szó, hogy a gyermekeimet megörvendeztessem, akkor téged is szivesen 4692 4| rajtam, hogy élőszóval is megóhajtottam már egyszer magyarázni önnek, 4693 20| vele, hogy ez az egyetlen megoldás. Mindössze tizenkét napom 4694 9| azt hiszem, hogy ezzel a megoldással maga aligha lesz megelégedve...~ ~- 4695 22| iróktól?... Hogy a feladatomat megoldhassam, szükségem lenne néhány 4696 2| köztetek...~ ~Hamrák Péter megolvasta a pénzt, aztán alázatosan 4697 12| fiával szemben is féltékenyen megőrizte parasztos, hajlithatatlan 4698 11| mondta könyezve, - hát mégis megőriztél nekem egy kicsi helyet a 4699 5| életemben. Az ember egyszerüen megőrül, ha arra gondol, hogy ezzel 4700 18| zsebkendőt!~ ~A bankár: Megőrült?~ ~Tamássy (ellentmondást 4701 9| az ön szerelme okoz neki, megoszsza a hordárokkal és a kocsisokkal... 4702 1| szerzői abszolutizmustól megóvják...~ ~Igyekeztem tréfára 4703 22| szarkofágját letették, vajjon megpihent-e végre az utolsó nemesi testőr 4704 22| amikor a bánatos szerelmest megpillanthatom... Később elkerültem a kisvárosból, 4705 10| egyik-másik játékos arcán néha megpillantom azt a vonást, melyet csak 4706 21| mefisztó-szakállát ujra megpillantotta valahol.~ ~Ellenszenve nagyon 4707 22| egyik öblös karosszékben megpillantottam Szentandrássy kamarást, 4708 15| halkan, - ennek kijutott a megpróbáltatásokból. Gyönyörü, fiatal asszony 4709 14| az összes iskolatársaim megpukkadnak irigységükben.~ ~ ~ ~ 4710 7| meghosszabbithatja...~ ~Megragadta a kezemet és én most már 4711 20| eseményeit, s diszkrétül megrágalmazták a gőgös mágnásasszonyokat, 4712 10| vénasszonyt, aki valami megrakott kosarat cipel a vállán... 4713 2| kezdett, a szája szöglete megrándult, szóval közel állott ahhoz, 4714 8| Nickelsdorféval, aki egyszerre megrázkódott és talpra ugrott, s harsányul, 4715 22| frázisok tudományában... Némán megráztam a kezét és távoztam, s hosszu, 4716 23| penészvirág... aki megszületett... megreggelizett és aztán rögtön idejött 4717 5| karcsu termete érzékiesen megremegett... És Komlóssy ur most ugy 4718 14| lefeküdni, s nekem bizonyosan megreped a szivem, ha a szomoru arcocskájukat 4719 15| feleségét is... Azt mondja, megrepedne a szive, ha elválna tőle, - 4720 8| kialudt szemmel, végképp megrokkanva üldögélt konyhabeli karosszékében. 4721 19| fülbemászó hang.~ ~Mayer ur megrőkönyödve bámult a telefonra.~ ~- 4722 7| nevezetes, hogy a legszerényebb megrovást is cukrozott pilulában adta 4723 7| én, a vén embergyülölő is megsajnáltam.~ ~- Mivel szolgálhatok? - 4724 10| perccel azelőtt, hogy az örök megsemmisülés utjára lépek, adom neked 4725 14| nagyhatalom, nem szabad megsértenünk azzal, hogy egy ilyen szép 4726 16| Igenis, Nagyságod sulyosan megsértette a nevezett urnőt, még pedig 4727 16| sérelmet megtorolja...~ ~- Én megsértettem egy férjes asszonyt? - kiáltott 4728 2| függő tükörben, kábultan megsimitom a homlokomat s a szivem 4729 22| öregember pedig szeretettel megsimogatta a barna hajfürteimet, - 4730 3| olykor fél-éjjeleken át is megsiratom egyik-másik páciensemet...~ ~- 4731 1| munkái segitségével tudok megszabadulni ettől a halálos unalomtól...~ ~ 4732 5| A magánbeszélgetés itt megszakadt, mert Komlóssyné ismét meglökte 4733 5| tulajdonképpen elragadták és megszéditették, de volt jó dolga, hogy 4734 2| Viszloczky Lázár pedig megszégyenülten elhallgatott... És másnap 4735 15| ezüstsipkás bácsi gondosan megszemlélt, hogy aztán a szállitólevelet 4736 22| élő lény, akit életemben megszerettem, - és te is elhagysz, te 4737 21| olyan urra vallott, aki megszokta, hogy hajlongó derekak veszik 4738 15| hangulatához. Évezredek óta megszoktuk a gondolatot, hogy drága 4739 18| földre süti a szemét, végre megszólal az:~ ~1. játékos (halkan, 4740 22| volt bátorságom hozzá, hogy megszólaljak, de végre - a homály mindinkább 4741 18| szenzáció. Többen hangosan megszólalnak: „Hallatlan!” - „Nem szabad 4742 22| rajtam.~ ~Csak a második megszólitásra tértem annyira magamhoz, 4743 17| tintába, s levelet ir, ezzel a megszólitással:~ ~„Drága, egyetlen, aranyos, 4744 19| egy boldogtalannak a kezét megszoritja, egy szép vers, nóta vagy 4745 13| azért engedje meg, hogy megszoritsam a kezét, amely annyiszor 4746 7| hogy van szivem, s melegen megszoritottam a leány kezét... És este, 4747 23| ez a penészvirág... aki megszületett... megreggelizett és aztán 4748 1| körorvos...~ ~Egyszerre megszünt a varázs, amikor meglátott, 4749 12| ugy-e édes, jó nagyapuska, megtanit, ha jó viselem magamat?...~ ~- 4750 12| szeme-szája.~ ~- Hallod-e, de jól megtanultad egyszeri hallásra... Tudtál 4751 22| asszonyokat, akik lelkesedve megtapsolnak... És az álmom igazsággá 4752 1| találkozás, mert a fiatal asszony megtartotta a szavát és vagy három hét 4753 8| alszakácsok, maguk is félig megtébolyodva szaladgáltak össze-vissza 4754 23| kérdéses fiatalember érdekében megtehet? Óh, én előre tudtam, hogy 4755 14| komor Weisz Samu kivül-belül megtekintette az öreg jószágot, megforgatta, 4756 13| sondersbergi nevezetességeket megtekintse. Jó darabig kóboroltak a 4757 22| akikhez most mindörökre megtért.~ ~ ~ ~ 4758 10| házasodjál meg. És ha mégis megteszed, el ne végy valahogy olyan 4759 9| mint egy nősténytigrisben, megteszi nekem azt a soha meg nem 4760 20| pápaszeme kristályüvegét megtisztitotta - az öreg Adria egy sekély, 4761 18| kiveszi a zsebkendőjét, megtörli vele a homlokát, aztán a 4762 2| édes istenem, - mondta megtörten - hát ezért öregedtem meg, 4763 10| mesterségünk szolgálatába?~ ~Megtörtént, hogy néha százezreket fizettem 4764 7| a zsebkendőjét, a szemét megtörülte, aztán az orrát is kifujta, 4765 6| itt voltak: testileg kissé megtörve, de lelkileg épp abban a 4766 16| feleségén elkövetett sérelmet megtorolja...~ ~- Én megsértettem egy 4767 2| a nyelvedet, majd holnap megtudom, hogy miben áll a dolog... 4768 20| takarékpénztári könyvét, mikor megtudta, hogy anyagi gondjaim vannak... 4769 9| kiáltott föl Monbleu kisasszony megütődve.~ ~- Ugy van, kedves kisasszony, 4770 17| tőle csodálkozva. - Talán megütötted az osztálysorsjáték főnyereményét?~ ~- 4771 19| hogy már ezt a fecsegést is meguntam, s azért kérem, tegye le 4772 10| szerez neki, mintha jól megvacsorált volna, mig én arra se vagyok 4773 20| a szép, fiatal életemtől megválnék miatta. Van annyi erőm, 4774 1| éreztem, hogy nem tudok megválni a hősnőmtől. Ugy jártam, 4775 17| forintja hiányzik a tervei megvalósitásához, amikor nagy megdöbbenésére 4776 5| a sor, hogy a szándékát megvalósitsa, mindig gyáván és férfiatlanul 4777 20| tizenkét napom van még, - aztán megválthatom a jegyemet arra az ismeretlen 4778 10| vasuti jegyemet Beaulieube megválthattam...~ ~Még jó, hogy a kaszinói 4779 2| birtokot vásárolt... Minden megváltozik a világon, csak tulajdonképpen 4780 4| azt hiszem, hogy alaposan megváltoznék az idegbajok és halálozások 4781 4| pillanattól fogva alaposan megváltozott a szerény vendég társadalmi 4782 19| Nekünk elbeszélőknek is megvannak a magunk szent és tiszteletreméltó 4783 13| hivták a helybeli énekest, - megvárta, amig a vendégmüvész átöltözködik, 4784 13| elhozzam, pedig majdnem megvesz az Isten hidegje... Ha most 4785 6| tábornok pedig - még egy megvető pillantást vetve rá - mérgesen 4786 22| életem nagy tragédiájáért megvigasztalnak, ők, akik engem, a kicsike 4787 16| hogy a legjobb barátommal megvivjak érte... Ezt még a halóporában 4788 16| Vladár halászati felügyelő megvivtak egymással, nem végződött 4789 4| mögül, s a doktor, amikor megvizsgálta, meglehetősen lakonikus 4790 11| valamit, ami jól esett, megvonjak magamtól. Ha egy halandó 4791 22| a bibliotékába.~ ~- Nos, megy-e a munka, kis fiam? - kérdezte 4792 1| nyájas párisi olvasó. Nem is megyek, hanem rohanok haza, hogy 4793 22| az egykori folyóiratok, a megyék és követek följegyzései, 4794 7| engem ugyan hiába akart megbabonázni; gunyosan elnevettem magam, 4795 16| hogy az ön tisztelt nejét megbántottam. Nincs ugyan tudomásom erről 4796 16| Vladár Jánosné ellen. De megbizónk, mint férj, mindenesetre 4797 17| Később boritékba teszi, megcimezi s a zsebébe dugja, hogy 4798 12| a hiusága jelentékenyen megcsökkent, mikor Sándor egy táblai 4799 8| feltalált liliomperfait megdicséri, most mindenütt komor, vigasztalan 4800 22| ezeket mondta, s én zavartan, megdöbbenve néztem rá: ez a pupos, torzszülött 4801 15| vetett rá, majd egyszerre megeredtek a könyei. És mindnyájunk 4802 22| voltam az egyedüli ember, aki megértettem a szegény halott kivánságát. 4803 15| egyszer szomoru ciprusai alatt megfordult...~ ~Mi szótlanul néztük 4804 20| Elveszitettem a becsületemet, tehát meghalok... Tulajdonképp gyávaság 4805 22| csak köszönetet, amiért a meghalt pajtásaim emlékét föl akarja 4806 7| készülő életét pár órával meghosszabbithatja...~ ~Megragadta a kezemet 4807 13| mondom önnek, hogy tiz évvel megifjodva fogjuk ma elkölteni a vacsoránkat...~ ~- 4808 13| feküdt... A kecskeszakállas megkerülte az öblöt s merész evezőcsapásokkal 4809 17| hivatalom van. Még pedig meglehetősen jól jövedelmező hivatalom.~ ~- 4810 7| Szinházban... Kell-e most már megmondanom, hogy miért jöttem ide?~ ~ 4811 13| tökéletesen mindegy. A fő, hogy megmoshassam a kezemet, s egy tisztességes 4812 8| legnagyobb földi örömöket megszerezze, most munka nélkül, halálos 4813 22| hatalmas boltozatai alatt? Megvan-e még a tömérdek drágaság, 4814 19| tömzsi emberke tehát joggal megvetette a sok léhütőt, aki ma öt 4815 6| fehérbajuszos generális szinte megdöbbenve meresztette rá a szemét, 4816 9| szivükre... Ez, beláthatja, nem mehet igy tovább, s azért arra 4817 22| arattak, - és a valóságban nem mehetek ki az emberek közé, mert 4818 15| anyaföldnek, s a fájdalmas melankholiának, mely a temetőből hazajövet 4819 22| megtelt volna világossággal és melegséggel, s egy pillanatra az a csalódás 4820 2| agglegények voltak, se a nyári melegség, se a téli hófuvás nem tartotta 4821 22| kétfejü sassal, amelynek mellében Magyarország cimere ragyogott... 4822 20| szó, - s ijedten ültem le melléje a hajó orrába, mely gyorsan, 4823 21| irigység is. Mert bár a mellényzsebéből ki tudta volna fizetni a 4824 16| ötcentiméteres bőrhorzsolást a jobb mellére. A segédek e rövid vérengzés 4825 3| nyögve tapogatta széles mellét, amelynek bordáiból kilátszott 4826 10| nagyobb pénzbe játszom, mint a mellettem ülő yorki herceg, később 4827 22| amikor szemlesütve elhaladtam mellettük... Jó tiz percbe tartott, 4828 22| szivét hordozta behorpadt mellkasában... Később elkerültem a kis 4829 14| hogy egy ilyen szép ünnepen mellőzzük...~ ~És mig a gyerekek, 4830 22| amelynek lombjai között hófehér mellszobrok csillogtak, a márványos 4831 17| cifrázza a szegény Lehár Ferenc melódiáit, az egyik ur hirtelen elkomorodik 4832 21| zongorateremből egy amerikai kuplé melódiája suhant ki a szőnyeges fészekbe, 4833 10| megvan, amikor csak én, a méltatlan utód viselem. Az apám még 4834 1| megjegyzést, látszott rajtuk, hogy méltatlannak tartanak Lehmann Vilmához, 4835 1| Lehmann Vilma asszony ő méltóságának a sorsa kizárólag az én 4836 6| Szóval azt akarja mondani méltóságod, hogy a kardját mint gyorsárut 4837 8| ajtónállók, a katonák, az udvari méltóságok, sőt a főhercegek is valamennyien 4838 23| kedves, milyen elmés ember a méltóságos államtitkár ur. (Távozik, 4839 12| a csipkés kis nadrágot, melyből kilátszott a gyerek rózsaszinü 4840 20| tengert néztem, melynek mélye szünetlen lázadások és 4841 11| belenyult a vasszekrény mélyébe.~ ~- Megboldogult ügyfelem 4842 20| remetéjét, - annyira el volt mélyedve a gondolataiba, hogy egyáltalában 4843 20| gondolkodás láthatatlan mélyeiben, néha a jó és rossz indulatok 4844 2| is (Szilvássy János) már mélyen benne volt a hetvenben, 4845 1| másik az iránt érdeklődött, melyik utcában van az általam igazgatott 4846 20| mélységéről az emberi lélek mélységeire forditotta a beszélgetést. 4847 20| törődnék ilyenkor azokkal a mélységekkel, melyek a töprenkedő tanférfiak 4848 20| imént a kikutathatatlan mélységekről beszélt, melyek az emberi 4849 20| elméletekről - a tenger mélységéről az emberi lélek mélységeire 4850 20| sekély, pocsolya azokhoz a mélységekhez képest, melyek ott tátonganak 4851 1| elmondok két esetet a megirandó memoire-jaimból, - hogy nem dicsekedés a 4852 22| a diáriumok, a kéziratos memoire-ok: mindaz ezer és ezer kötetben 4853 16| a családi tüzhelye elől menekül. Mindez azonban nem tartozik 4854 20| mostani helyzetemből nem menekülhetek másképp, mint ha egy revolverrel 4855 3| most a magányos kávéházakba menekülnek, ahonnét elérhetetlen álomként 4856 22| fogott el, hogy el kell menekülnöm innen, mert amugy se lesz 4857 12| a vén lókupec félénken menekült előlük a kijárás felé, amelyen 4858 22| vigyázó mesterek, egy hófehér ménen pedig, amelyet kékruhás, 4859 22| herceggel, a kapitányukkal... A menet előtt aranyos uniformisokban 4860 17| megkezdte az utazását... A menetrend borgis-betüi közül a svájci 4861 13| de én nem kérek belőle... Menjen a pokolba, én nem akarok 4862 19| velourkendők, melyek Pincehelyre mennek, tönkreáznak ebben az utálatos 4863 9| hogy ez tovább is igy fog menni, hát alaposan csalódik, 4864 23| A kis leány: Lássa, mennyire meg van hatva, - mindjárt 4865 19| tréfáljon, - itt csakugyan a mennyország beszél... A nyilvántartási 4866 19| Nem is tudtam, hogy a mennyországba már be van vezetve a telefon, - 4867 8| már a megöregedett harci mént, mely egyszerre csak odatéved 4868 4| vele a pincért s mintegy mentegetőzve igy szólott:~ ~- Ez a szivar 4869 12| UNOKÁJA~ ~Takácsék tavaly mentek le először az öregekhez, 4870 10| akárhányszor csak a jó Isten mentett meg attól, hogy a körmeimmel 4871 18| mentőket! Telefonáljon rögtön a mentőknek!~ ~3. játékos: Micsoda botrány!~ ~( 4872 21| automobilon robogott végig Mentone és Cannes között.~ ~- Ez 4873 17| programmról. Én állitom össze a menüt, én csinálom barátaimnak 4874 7| beleegyeztem abba, hogy a menyasszonyának tekintsen, legalább az utolsó 4875 12| várta olyan kedvetlenül a menyét meg az unokáit, s két hét 4876 12| apja félt és huzódozott a menyétől. Ugy látszik, nagyon is 4877 22| vert aranyból lett volna, a menyezet üvegboltozatán át zöld napsugarak 4878 8| szemmel bámult az aranyos menyezetre, mintha egy más, mesebeli 4879 17| pillanatra ellágyul, maga elé mered; a feleségére meg a kis 4880 2| hazugság, annyi szent... Mered-e szemembe mondani, hogy a 4881 8| rakásra hullanak odalenn a meredek sziklák között, az idegen 4882 2| bácsik kocognak fölfelé a vár meredekjén... A Viszloczky Lázár mindennapos, 4883 8| együgyüen, kialudt pillantással meredve maga elé, napsugaras délben 4884 22| hol férfiasan merész, hol merengően asszonyi pillantással néztek 4885 5| szinpadon lévő művésznő még merészebb és illetlenebb mozdulatokkal 4886 6| végig a fiatalembert, aki merészen, konok nyugalommal állta 4887 7| tehetség nélkül a szinpadra merészkedik... Ugy vagyok velük, mint 4888 6| generális szinte megdöbbenve meresztette rá a szemét, amelytől a 4889 7| A tetszés még nagyobb méreteket öltött, amikor hire futott, 4890 18| Odaáll a bankár háta mögé s mereven, szinte kidülledt szemmel 4891 8| közül, hiszen a csatatér mérhetetlen messzeségben van a királyi 4892 19| sokkal sürgősebb, hogy a mérlegemmel mielőbb elkészüljek...~ ~ 4893 19| irodában, hogy az ujévi mérlegen dolgozzék. Neki nem volt 4894 19| megjelenik egyszer, ha a földi mérlegét lezárják...~ ~- Nem is tudtam, 4895 23| nem hogy ilyen kéréssel merne közeledni hozzám, de didereg 4896 11| hazában, mint én vagyok. Azt merném mondani, hogy minden zavaró 4897 23| igazságot...~ ~Az államtitkár (merően néz a kis leányra).~ ~A 4898 22| udvarmester ott eligazitja, hogy merre tartson...~ ~Mikor a hófehér 4899 12| Ejnye beste kölyke, hogy mersz engem meghazudtolni?~ ~- 4900 19| könnyelmü fickó él, aki tiz mértföldet gyalogol egy asszony csókjáért, 4901 8| menyezetre, mintha egy más, mesebeli világban járna. Hiába voltak 4902 1| mint Marmontelnek, a hires meseirónak az a rajongója, akitől 4903 22| krónikása... Üljön le és meséljen nekem valamit; itt a sötétségben 4904 22| regényt végigolvasott, azt mesélte róla, hogy szerelmi csalódás 4905 19| hétköznapi munkáját. Róla szól a mesém, melynek előbbi fejezeteit 4906 6| fehérségben huzódtak el a messze látóhatár széléig... Téli 4907 8| a csatatér mérhetetlen messzeségben van a királyi kastélytól 4908 13| vöröslámpa csillogott ki a messzeségből az utasok felé.~ ~- Hová 4909 7| tartania, hogy a kiejtett szó messzire elhallatszik, következetesen 4910 22| kengyelfutók, a vadászok, a vigyázó mesterek, egy hófehér ménen pedig, 4911 13| kisajtóban várakozott rá.~ ~- A mesternek mi a programmja a mai napra?~ ~- 4912 3| doktorság sem valami vidám mesterség, elhiheti...~ ~Körüljártunk 4913 9| impertinenciával, mely a mesterségbelijeit ősidők óta jellemzi.~ ~- 4914 4| pedig a gombkötő, ha érti a mesterségét, hasonlithatatlanul magasabb 4915 10| szivünket is odaadnók a mesterségünk szolgálatába?~ ~Megtörtént, 4916 8| ismét kilencezer katonát mészároltak le az ellenség csapatai?... 4917 14| tegyünk? kérdezte egy derék mészárosmester, akinek ujjain óriási gyürük 4918 16| áttérnének az agresszivitás mezejére? De mivel a titkár veszedelmes 4919 1| egytől-egyig bestiák, az uram már a mézesheteinkben kijelentette, hogy a jó 4920 12| templom elé, hol a városi mézeskalácsos nagyszerü huszárokat, sziveket 4921 12| Gyere hát, veszek neked mézeskalácsot...~ ~Elvitte az unokáját 4922 6| fiatalember, aki éppen mézet csöpögtetett a vajas kenyerére, 4923 5| mig hamvasszőke fejét a mezitelen karjain pihenteti, kábitó 4924 22| amelyek fenyegető zordonsággal meredtek rám... Vajjon hasonlit-e 4925 18| Pár pillanatnyi csend, mialatt mindenki tanácstalanul tekint 4926 22| városka alacsony házai közé... Miféle titka van a pupos vén ember 4927 1| tartozom beszámolni vele, hogy mik a jövendőbeli terveim... 4928 18| kiváncsi lenne rá, hogy miképp alakult volna tovább a játék?~ ~ 4929 2| évét és azt se tudom, hogy miképpen bukkant föl egyszerre elibém 4930 16| I.~ ~Ifjabb Tóthfalvy Miklós belügyminiszteri titkárnál 4931 15| végrendeletükben meghagyták, hogy itt Milánóban együtt égessük el mindnyájukat. 4932 2| gondolok... A mindennapi milieu-m egyszerre csak eltünik, 4933 22| Báróczyak között, a hajporos milieuben, amelynek minden gavallérja 4934 4| szólva, nem... De az én millióim, tessék meghinni, nem vetnek 4935 10| aki a bank számlálatlan millióit kezeli...~ ~Tudod-e kis 4936 9| Talán azt hiszi, hogy milliókat keresek magán?~ ~- Nem, 4937 10| folytattam, hogy elveszett milliómat visszaszerezzem. És egy 4938 10| órájában beszél hozzád. A két milliónak még a nyoma is elveszett, 4939 10| lettem házasemberré és két milliónyi vagyonnak boldog, törvényes 4940 21| vége... Nem mindegy-e, hogy mily uton jut hozzá, amikor az 4941 4| Felix és majd meglátja, hogy milyennek kell lennie az igazi havannának...~ ~ 4942 11| Sokszor gondoltam reá, hogy milyenre fordult volna az életem 4943 3| A szegény János volt mindannyi között a legkülönb, ez még 4944 21| földi komédiában, melynek mindannyian - bölcsek és ostobák, gazdagok 4945 21| ekkor ugy rémlett neki: hogy mindazok között, akikkel eddigi életében 4946 21| sohase lesz vége... Nem mindegy-e, hogy mily uton jut hozzá, 4947 22| volt az, akinek a kedvéért mindenáron ki akartam tünni a hétköznapi 4948 5| bámult a tányérjára, ha a mindenesleány az ebédet vagy a vacsorát 4949 8| enni, hála érte a hatalmas mindenhatónak, aki a földi könyörgéseket 4950 7| hizelkedés nem használ nálam; mindenkinek nyugodt lélekkel veszem 4951 9| tőlem azt az embert, akit mindenkinél jobban szeretek a világon: 4952 20| fölvehette volna a versenyt mindenkivel, aki előkelő klubja olvasótermében, 4953 2| meredekjén... A Viszloczky Lázár mindennapos, déli vendégei... Szilvássy 4954 18| szánalmasan dadogva): Esküszöm... mindenre esküszöm...~ ~Tamássy: Lódulj! ( 4955 10| igy nincs hozzá erőm, hogy mindentől bucsut vegyek... Az a részvét 4956 6| ütközetben vett részt, s mindenünnen becsülettel hozta vissza 4957 11| érte, csakugyan nem volt mindennapi: három ház - köztük egy 4958 8| Nem, istennek hála, minderről még nem lehetett szó. Az 4959 1| intézet megfelelő férjekről?~ ~Mindezek azonban bolondos levelek 4960 5| arra a pillanatra, amikor mindezekért a kinzásokért egyszer véglegesen 4961 1| állottam; a méltóságos asszony mindjobban fölmelegedett előkelő gavallérja 4962 6| jártak, de most a közös baj mindkettőjüket ide vezette a távoli havasok 4963 15| Milánóban együtt égessük el mindnyájukat. Az volt a végső óhajtásuk, 4964 15| megeredtek a könyei. És mindnyájunk szemeláttára forró, szenvedélyes 4965 20| szerencsés emberek, akik mindvégig viharok nélkül élhetik le 4966 16| idefenn járt Nagyságodnál a miniszteriumban...~ ~Tóthfalvy még mindig 4967 23| segédfogalmazó szolgál itt a minisztériumban, kegyeskedjék kinevezni 4968 16| feszes lépésekkel távoztak a miniszteriumból. A titkár tünődve nézett 4969 8| felülmulhatatlan költőjével?... Minő váratlan csapás lehetett, 4970 18| ismert klub-kártyaszobák mintájára van berendezve, a világitás 4971 4| megkinálta vele a pincért s mintegy mentegetőzve igy szólott:~ ~- 4972 22| sajátságos megindulás fogott el, mintha az apámtól, vagy a legjobb 4973 19| most jöttek haza az éjféli miséről... Mayer ur ránézett az 4974 19| feleségével, hogy az ünnepi misét végighallgassa. A ház üres 4975 22| valamikor vörös barátok miséztek, a papok sirboltja, amelynek 4976 3| valamennyien ébren voltak; Misi, a legfiatalabb, épp akkor 4977 14| Ebből egy hintalovat veszek Miskának, egy hajasbabát Erzsikének, 4978 4| kor történetébe, a testi mivoltában is megismerhette.~ ~Call 4979 22| térdig belesüppedtünk a mocsárba, s amelyről az a mese járta, 4980 17| közt, kieszeli a legjobb módját annak, hogy juthat el az 4981 22| miután a borbélylyal is kellő módon kicsinosittattam magamat, - 4982 21| hogy föllépés és nagyuri modor tekintetében sohase fogja 4983 21| lebegett az övéi fölött, a modora pedig olyan urra vallott, 4984 16| összemérhettem, mert ez adta meg a módot ahhoz, hogy ezt a nemes 4985 16| mindjárt megállapithatják a módozatokat, melyekkel az affért elintézhetjük...~ ~ 4986 22| előttem az óriási angolkert, mohos és ezüstfehér fatörzseivel, 4987 12| ivadékom, te cserfes, pattogó mókus... Gyere no, csókold meg 4988 19| kanavászok, a vastag flanelek és moldonok, a nehézszagu kalmukok és 4989 23| olyanformán int, mintha ezt mondaná: „Nem tudom”).~ ~A kis leány: 4990 18| ilyesmit csak akkor szabad mondanod, ha már minden bizonyiték 4991 16| tartozik a dologra, mert én - mondanom se kell - minden elégtételt 4992 12| az iskolában...~ ~- Nem mondasz igazat, mert Budapesten 4993 10| nem fejezhette be, mert a mondat közepén egyszerre csak holtan 4994 18| miközben egy-egy behallatszó mondatból arra lehet következtetni, 4995 7| leirni egy egyszerü, bővitett mondatot... Mert a „Fekete hétfő”- 4996 5| fejét a gallérjába, miközben mondhatatlan elkeseredéssel gondolt 4997 22| amiért a testőrökről ir, én mondhatok csak köszönetet, amiért 4998 9| ebben a pillanatban bucsut mondhatunk egymásnak.~ ~A tenorista 4999 1| De hiszen maga... hogy is mondjam csak?... maga semmivel se 5000 2| diadalmasan a gazdasszonyt - azt mondtad, hogy egy köteg sárgarépa 5001 5| énekeltek, s olyan szójátékokat mondtak, hogy Komlóssyné csaknem 5002 12| rézangyalát?...~ ~- Mit mondtál? - kérdezte az édesanyja 5003 18| Arculüti a bankárt, akinek a monoklija leesik.) Gazember!~ ~A bankár: