IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Szomaházy István Estétol-Reggelig Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
5004 5| talán érdekelni fogja az a monológ, melyet Komlóssy ur, az 5005 5| férj tovább folytathassa a monológját.~ ~- Ha véletlenül rá találok 5006 3| valami apró gyermektől eredt, monotón, de szivettépő fájdalommal 5007 21| a német komédiások még a Mont-Blankot is meggyülöltetik az emberrel, - 5008 10| koporsó a központja, itt Monte-Carlóban betegesen félnek...~ ~Ha 5009 10| hitvány szolgája vagyok a monte-karlói játékbank igazgatóságának, 5010 21| gyorsvonat étkező kocsijában, a montekarlói kaszinó trente-asztala mellett, 5011 10| járt, borzasztó átkot akart mondani rám, amikor a házasságom 5012 12| csipkeruhás jövevényt, s mord arccal sántikált el a kályha 5013 13| hallatszott a Petterson dühös mormogása:~ ~- Nem engedte, hogy a 5014 22| volna, halkan, ellágyulva mormolta:~ ~- Te vagy, kis fiam, 5015 2| mulattassa... Neczpály ilyenkor morogva felöltözködik, aztán felhajtat 5016 5| És amellett itt ülök morózus arccal a vén boszorkány 5017 10| mig odahaza pár szelet mortadellát vacsoráztunk, - s ez talán - 5018 9| pedig egy fájdalmas könyet morzsolt szét a szemében. Aztán igy 5019 8| konyha márványkockáin, a mosogató asszonyok visszafojtott 5020 20| lelkében... - Az udvarias mosoly, a sima beszéd alatt, a 5021 23| gummigyárban...~ ~Az államtitkár (mosolyog és helyeslőleg int).~ ~A 5022 23| szeretnek... Akik idejönnek és mosolyognak és a szemükkel kacsintanak, 5023 22| A vidéki nyárspolgárok mosolyogtak ezen a furcsa óhajtáson, 5024 2| tudja, hogyan történik: de mostanában, szürkülő fejjel, akárhányszor 5025 20| fájdalom, ugy áll a dolog, hogy mostani helyzetemből nem menekülhetek 5026 23| hirtelen közelebb jön): Ez a mozdulat ugyebár azt jelenti, hogy 5027 5| merészebb és illetlenebb mozdulatokkal igyekezett meghálálni. Komlóssy 5028 21| grandseigneurök fagyos biztosságával mozog...~ ~- A vénasszonyok öröme 5029 2| történetét, s a szomszéd mühelyből behallatszik hozzám az esztergapad 5030 8| Nickelsdorfnak, negyven esztendei müködés után, most egyszerre kisiklott 5031 22| élete, kalandjai, irodalmi müve, az egykori folyóiratok, 5032 14| Akarod a Jules Verne összes müveit?~ ~- Oh nem, felelte Lacika, 5033 15| amelyeken át a hamvasztás müveletét a kiváncsiak (akiknek elég 5034 2| a sakkjáték szenvedélyes müvelője... Ők négyen állandóan a 5035 20| felé, aki nagy, lexikoni müveltséggel magyarázta a körülállóknak, 5036 9| világszerte ismert uzsorás, a nagy müvészek piócája, akit épp ugy ismernek 5037 21| ő, a nábob, az élet nagy müvészére, a gyanus szédelgőre föltekintett...~ ~ ~ 5038 21| mikor az élnitudás nagy müvészetét nem hozta magával a bolondoknak 5039 8| a spékelés csalhatatlan müvészével, a huslevesek felülmulhatatlan 5040 21| véleményben voltak, hogy müvészi tökéletességre emelte a 5041 13| jött, hogy a vendégszereplő müvészt a másnapi udvari ebédre 5042 23| prémkabátot, prémsipkát, prémes muffot visel. Az ajtóban zavartan 5043 19| haragosan ismételte:~ ~- Mulatnak és léhaságokon jár a fejük, 5044 10| tengerpartról, nehogy a finom, a mulató, az ideges vendégek véletlenül 5045 22| kávéházba, mert bántott volna a mulatozó emberek lármája, hanem éjfélutánig 5046 19| dologkerülői, valamennyinek mulatságon jár az esze, - mondta az 5047 4| amerikai emberke határozottan mulatságos volt. XIV. Róbert egyik 5048 2| jöjjön fel a kastélyba és mulattassa... Neczpály ilyenkor morogva 5049 9| szerelem, mely önt pár hétig mulattatja, engem nyomorult koldussá 5050 8| regényhősök történeteivel mulattatni szokta.~ ~A királyné szomoruan 5051 2| bukkant föl egyszerre elibém a multak ködéből?... De a minap ott 5052 2| félig lehunyt szemmel a multakra gondolok... A mindennapi 5053 10| esküszöm neked, hogy egész multamból csak arra a napra gondolok 5054 18| ennyi az egész, amit a multjából ismerünk. Elegáns klub-kalandor, - 5055 23| szine elé a kérésükkel... A multkor az is meg volt irva a krajcáros 5056 7| le lehet vonni a lábamról multszázadbeli trükkökkel... Ki tud ellentállni 5057 8| Mit szólt volna Rafael, ha munkabirása fénykorában a jobb kezét 5058 1| szubvenciót kaptam ezért a munkáért.) Az asszonyok érdeklődve, 5059 1| unatkoztam, hogy csupán - a munkái segitségével tudok megszabadulni 5060 22| szalonban láthatta... Hát a munkájával hogy halad, kis barátom?...~ ~- 5061 22| fényben csillogtak a különböző munkák aranyos feliratai... Szentandrássy 5062 22| halad, kis barátom?...~ ~- A munkám ma befejeztem, méltóságos 5063 16| kértem, hogy ne zavarjon a munkámban, kijelentette, hogy gulyáshussá 5064 22| hogy valami tudományos munkán dolgozik, - folytatta a 5065 10| szorul a tanulásra és a munkára. Pár osztályt még csak elvégeztem 5066 22| hogy akár egy tizkötetes munkát is megirhatsz...~ ~- Hát 5067 2| sütött-főzött), a lánycselédek a muskátlis ablakok mögött vihogtak, 5068 12| velük a burkusoknak és a muszkáknak...~ ~ ~Mikor alkonytájt 5069 13| sondersbergi szinház tagja mutatkozott be a hirneves idegennek.~ ~- 5070 5| gondolat, hogy ő csupasz vállal mutatkozzék egy zsufolásig megtelt szinházban, 5071 21| szorongatják, az asszonyok neki mutogatják hófehér vállukat, a tenger 5072 9| ugy beszélt róla, mint a művészet egyik legbájosabb papnőjéről. 5073 9| adja vissza a nagy Fredit a művészetnek, mely őt már születésekor 5074 22| márványoszlopok közt, a karzat művészi faragványain belül, vagy 5075 5| ujráztattak, amit a szinpadon lévő művésznő még merészebb és illetlenebb 5076 9| hallgatással fogadja az isteni művészt, de közel az idő, amikor 5077 22| ahol a hires Dobrádi Ferkó muzsikált) s reggel, még kilenc óra 5078 22| öreg piarista-pap küldte... Na, menj, fiam, menj, - és 5079 21| Napoleonra, mint ahogy ő, a nábob, az élet nagy müvészére, 5080 12| kezet csókolt neki. Talán a nádaslakó pákász idegenkedése volt 5081 13| Háromnegyed óra alatt elérték a nádast, mely a kis alpesi tavat 5082 12| szedertől maszatosan tért meg a nádfödeles szülői házba...~ ~Nagyszerü 5083 12| Sándor, aki mindennap szakadt nadrággal, kék szedertől maszatosan 5084 12| fehér ruháját, a csipkés kis nadrágot, melyből kilátszott a gyerek 5085 19| És ekkor belenyult a nadrágzsebébe és egy ezüstforintot kivéve, 5086 21| csillárok fényességében, a piros nádszékekben szmokingos urak szivták 5087 12| csókold meg hamar a vén nagyapád seprő-bajuszát...~ ~A gyerek 5088 22| ősei csontjai pihennek... A nagyapám, az édesapám is gárdista 5089 12| biztató pillantást vetett a nagyapjára, majd hősiesen igy szólt:~ ~- 5090 12| trécselve kuporodtak össze a nagyapjuk mellett a magas kucsir-kocsi 5091 12| beszéljek vele...~ ~ ~A nagyapó egy barackot nyomott az 5092 12| beszélnünk... De ugy-e édes, jó nagyapuska, megtanit, ha jó viselem 5093 17| előtt, s én ütöm be a cigány nagybőgőjét, a mikor a szalmaözvegy 5094 9| százezer forintjára, fütyülök a nagyérdemü közönségre, sőt fütyülök 5095 22| sorakozott egymás mellé, antik, nagyértékü kötésekben, melyeknek hátán 5096 14| A sajtót, mely a hetedik nagyhatalom, nem szabad megsértenünk 5097 7| alázatos, amig tőletek függ, de nagyképü, impertinens, elbizakodott, 5098 21| koronát se szerzett, amióta a nagykoruságát átlépte, s mégis: mindenütt 5099 10| fejedelemség egész területén, nagylelküleg megajándékoztak egy croupier-i 5100 11| amikor eszébe jutott, hogy a nagylelküségnek valami titokzatos háttere 5101 12| éhesen lefeküdni? - szólott a nagymama részvéttel.~ ~- Éhesen fog 5102 3| Suridum-buridum, mindjárt odaér a nagymutató a XII-es numerusra. Sietnem 5103 11| megrázta az örömhir, hogy csak nagynehezen tudott valahára szóhoz jutni.~ ~- 5104 4| ődöngtek és mikor XIV. Róbert, nagyritkán, hadsegédével végigkocsizott 5105 16| bátorkodtunk fölkeresni Nagyságodat.~ ~- Kinek a nevében? - 5106 16| bátyja ügyében idefenn járt Nagyságodnál a miniszteriumban...~ ~Tóthfalvy 5107 4| fürdői közönség a földi nagyságokat megillető bámulattal és 5108 2| Hiszen kisülne a szemem, ha a nagyságom urat csak egy fityinggel 5109 15| üvegszekrényből egy szivarskatulya nagyságu dobozt vett elő, mely szinültig 5110 2| hivatalok ajtait bezárják, nagyszakállas, fehérhaju bácsik kocognak 5111 3| réztányérjait, mire egy nagyszakállu baba-ezredes, aki az ágy 5112 14| kicsikék ültek szomoruan a nagyterem padjaiban. Nem volt csoda, 5113 10| halottakkal még ezek a gőgös nagyurak is könyörületesek. Az olyan 5114 19| vánkosok közt találkozott a nagyváros utcáin... Ő, mint pufók 5115 22| Bakony lábától e lármás nagyvárosba fölkerültem... Istenem, 5116 22| Szentandrássy-kastély parkját a nagyvázsonyi országuttól elválasztotta...~ ~ 5117 21| néha végigszáguldott a nagyvilágon...~ ~- Ha vasuti kocsik 5118 12| nyolcesztendős kis pesti öreg pedig nagyszerüen mulatott a jeleneten... 5119 7| vagyis: én is oly ostoba, naiv és csapnivaló szamaritánus 5120 22| ember kétszer is „fiuk”-nak a magyar testőröket, de 5121 14| oka, hogy most megjelentem nálad, s azt a kérdést intézem 5122 16| mint a catalauni, vagy a nándorfejérvári ütközet. De ma mégis boldog 5123 20| innsbrucki tanár, aki még a napfényben ragyogó habok hátán se tud 5124 16| asszonyhoz térni meg, ha a napi munkáját elvégezte. Mert 5125 1| tárcaciklust kezdtem egyik napilapban, ezzel a cimmel: Mesék az 5126 6| se mondott le arról, hogy napjában tiz virginiát elszivjon, 5127 13| bár az ön dicsőségének napjához képest én csak pislákoló 5128 2| feleségül és Hamrák Péter, öreg napjaira, birtokot vásárolt... Minden 5129 10| nizzai karnevál legelső napján - szédülő fejjel támolyogtam 5130 12| alusszátok át az uristen szép napját?... Talpra iziben, ha jót 5131 22| követek följegyzései, a naplók, a diáriumok, a kéziratos 5132 8| töltötte a hosszu, őszi napokat, majdnem reménye nélkül 5133 4| dohánygyáros a következő napokban az ő egyéb principiumait 5134 22| hallottak utóljára, amikor a Napoleon győző hadseregéből véletlenül 5135 21| Beethovenre, a közkatona a nagy Napoleonra, mint ahogy ő, a nábob, 5136 9| szögletes ölelése, melyet még a nápolyi kikötőből hozott magával, 5137 20| megoldás. Mindössze tizenkét napom van még, - aztán megválthatom 5138 15| szállitólevelet aláirja.~ ~- Naponként kapunk ilyen küldeményeket, - 5139 12| lefeküdtek a vendégek a hüvös nappali szobában, az öreg Takács 5140 22| menyezet üvegboltozatán át zöld napsugarak ömlöttek be, s négy márványba 5141 8| mely egyszerre megtelt napsugárral és vidámsággal... A lángok 5142 10| amelyben a két brutális napszámos a halottas házba visz, hidegség 5143 12| dülőjére, ahol a vén Takács napszámosai dolgoztak, azaz, hogy dolgoztak 5144 2| csillogó szemekkel tér vissza a napvilágra... A pince levegője, ugy 5145 21| csillog a holdfényben, a narancsfák őt veszik körül illatukkal, - 5146 9| közel az idő, amikor rothadt narancsokat fognak hajigálni a fejéhez, 5147 2| maradék bort... Az asztalon négy-öt pohár is állott s Péter, 5148 2| világtól... A káptalan fiskusa negyedévenként pontosan elhozta az illetményeket 5149 2| illusztris házigazdáról, aki a negyedik vagy ötödik szobában rágicsál 5150 16| csakhamar összeszedelőzködött, s negyedóra mulva a segédek, a doktorok 5151 13| egészségünknek...~ ~A következő negyedórában a két müvész már vigan baktatott 5152 2| valóságban, pedig több egy negyedszázadánál, hogy a székesegyház alá, 5153 10| megdézsmálta a készletünket. Amikor negyedszer nyert, a játékmester uj 5154 4| bámulattal és hódolattal nézte. Negyednap Call ur már a grófok asztalánál 5155 2| szenvedélyes müvelője... Ők négyen állandóan a kanonoki táblánál 5156 12| hirtelen megjelent a zömök, négyesztendős Sándor, aki mindennap szakadt 5157 6| ujságiró, aki az afférról négykolumnás tudósitást irt a lapjába, 5158 5| ezzel az édes leánynyal négyszemközt lehetne... Szegény ember 5159 16| magát.~ ~- Nem egy szőke, negyvenéves, feketeruhás urhölgyről 5160 3| mert egy betegemet az este negyvenfokos lázban hagytam el. Ha nincs 5161 22| eddig csak a fantáziám járt néha-napján, a regényes, csillogó fantáziám, 5162 18| szerencsét még sohase láttam.” Néhányan az asztalra ütnek.~ ~A croupier ( 5163 19| hogy a pillái mindinkább nehezebbekké lesznek, s valami hihetetlen 5164 8| ábrázatán, s nyomasztó sulylyal nehezedett rá az egész kastélyra, a 5165 19| A kereskedő eddig is nehezen állta meg, hogy a hosszu 5166 19| flanelek és moldonok, a nehézszagu kalmukok és parketek s a 5167 12| parasztasszonyok jöttek szembe velük, néhol már arattak, takaritottak 5168 16| vádoltak, hogy az ön tisztelt nejét megbántottam. Nincs ugyan 5169 7| benneteket: „drága mester”-nek, amig arról van szó, hogy 5170 8| enni, értitek-e?... Hála néked, oh jóságos istenem, hogy 5171 12| A kiéhezett Laci mohón nekiesett a sültnek és tele szájjal 5172 22| harmadnap szorgalmasan nekifeküdtem a Szentandrássy-könyveknek, 5173 16| bevégezték a tusát és a felek nekiláttak az öltözködésnek. Tóthfalvy 5174 18| fölemelt ököllel akarnak nekirontani, de Tamássy megakadályozza 5175 21| gondolataiba, hogy hirtelen nekiütődött egy frakkos, szőkeszakállas 5176 20| ember ült, a ki mozdulatlan némasággal szemlélte a kis isztriai 5177 18| előkelő urak vesznek körül. Némelyikük frakkot és fehér nyakkendőt, 5178 6| lett, sőt később a magyar nemességet is megkapta az uralkodó 5179 8| A királyné szomoruan nemet intett.~ ~- Vagy elmondjam 5180 15| látogatók előtt képviseli, tört németséggel elmagyarázta nekünk a krematórium 5181 6| ha belebujhat az ágyába, nemhogy itt éjfélig szemtelenkedik.~ ~ 5182 19| biccentett a fejével, amiben némileg igaza is volt; nyolcvantagu 5183 1| valami titokzatosság, mint Némo kapitányban... De maga - 5184 15| A budapesti rendőrség nemrég letartóztatott egy szinészt, 5185 22| Boldoggá tesz, hogy a fiatalabb nemzedék is érdeklődik a pajtásaim 5186 2| kicigánykodni másnapra a nemzetes asszonytól...~ ~Hamrák Péter 5187 7| ma este kerül szinre a Nemzeti Szinházban... Kell-e most 5188 4| uralkodók, nyárspolgárok és nemzetközi szédelgők népesitik be - 5189 10| hazádnak egyik legkiválóbb nemzetségéből származol. Ez a név valamikor 5190 22| fantáziám, amely csodaszinekkel népesitette be a hatalmas parkot, s 5191 2| szigetén s édes álmokkal népesiti be a hátulsó udvari szobát?...~ ~ 5192 4| és nemzetközi szédelgők népesitik be - a szép asszonyokon 5193 4| felsége, a király!~ ~Call ur nesztelenül lépett a dolgozószoba vastag 5194 1| hozzám, még akkor is, ha netalán vörös a hajam, s fogadalmat 5195 18| Mi huszadik századbeli neuraszténikusok sokkal többet adunk az impresszióinkra, 5196 23| méltóztatik kérdezni... a neve Pogány Sándor... Már két 5197 10| becstelen férfiak közé. Ha a nevedet megmondod, kicsi fiam, a 5198 4| akiket a szabad Amerikában neveltek, azt hiszszük...~ ~Call 5199 12| unokáját?... Tegezze és hivja a nevén, mint engem, amikor még 5200 4| legnagyobb megdöbbenésére, ezt a nevet olvasta le: B. G. Call & 5201 23| gondoltam, mikor a kis unokám nevetésére kellett volna gondolnom... 5202 12| asszonykáról beszéljen nekik. Nevetett is, sirt is délfelé, mikor 5203 19| utcáin... Ő, mint pufók bébé: nevetni és sirni is szeretett volna 5204 22| hallottam, a különcködései nevetséges részleteit, mint a többiek, 5205 4| haragudtak meg érte, sőt jóizüen nevettek a beszédén. Sőt egy orosz 5206 7| elkövettem...~ ~- Miért nevezed ostobaságnak, hogy jószivü 5207 15| nekünk a krematórium összes nevezetességeit: a különböző kemencék technikai 5208 13| Lenckkel, hogy a sondersbergi nevezetességeket megtekintse. Jó darabig 5209 23| rossz leányok hozzátartozóit nevezi ki... Ezt mondták és meg 5210 1| következetesen vén csacsiknak szoktak nevezni - egy-egy ifju költő azt 5211 22| arra gondolva, hogy miért nevezte a furcsa öreg ember kétszer 5212 9| lakik, akit ifjukorában nem neveztek ugyan ilyen franciásan, 5213 9| impresszárió elővette a névjegyes tárcáját, de aztán mást 5214 6| becsülettel rászolgáljak a hiéna névre...~ ~Az ujságiró a jelenet 5215 15| felirás állt:~ ~E. S.~ Limited New-York Krema-~ tórium 1546.~ ~Tudják, 5216 20| ütöttem.~ ~- A delfineket nézed? - kérdeztem tőle.~ ~Nem 5217 5| is állandóan az aszfaltot nézegette, mert a harcias Komlóssyné 5218 6| órán át néma kiváncsisággal nézegették egymást, de egy estén, mikor 5219 20| hirdetéseket és a szinlapokat nézegettem, - a szemem majd leragadt 5220 22| hatalmas malomkerekeket nézegettük, az Aranyosvölgy, ahol néha 5221 4| csak azt a hasznukat nem nézem, hogy az általános pénzforgalmat 5222 1| velem a tárgyra vonatkozó nézeteiket... Akadtak jókedvü és okos 5223 4| mig a mágnás az uralkodót nézi valami félistennek... Pedig 5224 5| nagy, bársonyos, ezerfejü nézőtér is eltünik, s mig az erdőre 5225 5| félénken foglaltak helyet a nézőtéren, miközben az asszony pirulva 5226 15| megfordult...~ ~Mi szótlanul néztük végig a különös jelenetet, 5227 9| felbigygyesztett ajakkal nézve a vendégére. De Wallried, 5228 7| Hát annyira beteg?~ ~- Nézzen meg engem, - folytatta a 5229 2| hogy vén koromra tolvajnak nézzenek?... Hiszen kisülne a szemem, 5230 8| vetekedhetett volna az öreg Nickelsdorféval, aki egyszerre megrázkódott 5231 8| bizonyára megértitek az öreg Nickelsdorfot is, akinek kezéből a kegyetlen 5232 4| már, hogy értek valamit a nikotinhoz?~ ~Másnap már az egész fürdő 5233 4| a fürdőn szinte legendás nimbusz vett körül: a Blanka-nyaraló 5234 13| Verjük föl a fehér vizi nimfákat, akik még téli álmukat aluszszák...~ ~ 5235 20| jó emberek egyáltalában nincsenek a csillagok alatt... A jóság, 5236 10| visszaszerezzem. És egy napon - a nizzai karnevál legelső napján - 5237 20| Gazdag családból származó, nobilis fiu volt, aki a kaszinójában 5238 22| végre - a homály mindinkább növekedett - szerényen köhécselni kezdtem, 5239 4| általános pénzforgalmat növelik... Csak esznek, isznak, 5240 1| fölvételi vizsgálatot tenniök a növendékeknek? Utóiratban pedig a felől 5241 1| gunynyal vagy szellemes nonchalence-szal vágják ki magukat a legkritikusabb 5242 17| az összeget, a mibe egy nordkapi utazás kerül. Egész nyáron 5243 17| Még pedig egyenesen a Nordkapra...~ ~ 5244 9| sziv is van önben, mint egy nősténytigrisben, megteszi nekem azt a soha 5245 19| megszoritja, egy szép vers, nóta vagy szónoklat hallatára 5246 1| kérdést intézi hozzám, hogy nőtlen ember vagyok-e, mert hajlandó 5247 1| gavallér helyett, akit a novellái után afféle afrikai oroszlánvadásznak 5248 4| arra kérem, küldjön nekünk novemberre néhány ezer jó szivart, 5249 13| bajor sört kapunk és kitünő nürnbergi kolbászt.~ ~- Hallja, - 5250 3| odaér a nagymutató a XII-es numerusra. Sietnem kell az ispotályba, 5251 22| mire a portás egyszerre nyájasabbá lett, s mosolyogva igy szólott 5252 3| mondtam neki valamivel nyájasabban, mire ő is tisztességtudóan 5253 12| borult a vén ember piros nyakába:~ ~- Drága nagyapuskám, 5254 18| Reöth: Vigyázz, nehogy a te nyakadat tekerjék ki.~ ~Tamássy ( 5255 19| nyomorult garasainak hág a nyakára, de maga az életét fecséreli 5256 10| kemény plasztron, fekete nyakcsokor, mert éppen most jöttem 5257 21| cipőjét Londonból hozta, a nyakcsokrát a párisi rue Rivoliból, - 5258 6| ujságiró is, a generális is nyakig elvörösödött, de amig a 5259 21| volt, mint ő. A ruhái, a nyakkendői, az utisapkája, a podgyásza 5260 18| Némelyikük frakkot és fehér nyakkendőt, másik szmokingot, fekete 5261 5| mondta szigoruan, miközben a nyála majdnem kicsurgott a gyönyörüségtől.~ ~ 5262 11| miből fedezik az idén a nyaralási költségeiket, most pedig 5263 11| néhány szőlő, egy balatoni nyaraló, s tekintélyes készpénz 5264 22| tudásszomjamat kielégitsék, s csak nyaranként tértem vissza girbe-gurba 5265 1| iró képében, egy kicsinyes nyárspolgár, aki ecetestormát eszik 5266 16| urhoz, egy zömök, kövérke nyárspolgárhoz, aki éppen nagy szuszogások 5267 19| hires volt arról, hogy a nyelve mindig a helyén van.~ ~A 5268 2| Karattyolhatsz nekem, pörgetheted a nyelvedet, majd holnap megtudom, hogy 5269 21| érdekelte, az asszonyok nyelvén nem értett, a költekezés 5270 16| szimpatikus halaktól egy nyelves, hisztérikus asszonyhoz 5271 2| Elismerőleg csettintett a nyelvével, Viszloczky Lázár pedig 5272 22| leányokkal, akik egyidőben a nyelvüket öltögették rám, amikor ott 5273 18| nekem csak egy embert, aki nyer, azon a monoklis majmon 5274 22| amelylyel, remélem, meg fogom nyerni az egyetem kétszázforintos 5275 10| körmeimmel egy-egy szerencsés nyerő arcának ne essem... De alkalmasint 5276 22| Katona József-dijat nem nyertem meg és a szürkeszemü leány 5277 3| egy másik hang pedig, mely nyilván valami apró gyermektől eredt, 5278 19| szörnyü fáradtsággal tudta nyitva tartani a szemeit.~ ~- Teringettét, 5279 3| tátongott. A beteg borzasztóan nyögött a fájdalomtól s öntudatlanul, 5280 3| még álmomban is kisért - nyögve tapogatta széles mellét, 5281 18| 1. játékos: A banknak nyolca lesz!~ ~A bankár (magának 5282 4| gondjaikba, mig végre - a nyolcadik terem küszöbén - a legbelsőbb 5283 18| kártyát.)~ ~2. játékos: Nyolcam van.~ ~A bankár (megnézi 5284 10| felöltöttem a szmokingomat: hattól nyolcig szolgálatom volt a XIV-es 5285 16| rendelkezésükre állok. Ha ma este nyolckor szivesek lesznek elfáradni 5286 4| összelapulva gyujtott rá egy nyolckrajcáros szivarra...~ ~- Én mindig 5287 2| ur bugyellárisában kerek nyolcszázhusz forint van... Annak is száradjon 5288 18| játékos: Hatvan!~ ~2. játékos: Nyolcvan!~ ~3. játékos: Kétezerszáz!~ ~ 5289 19| amiben némileg igaza is volt; nyolcvantagu személyzete mind cserbenhagyta 5290 10| hozzád. A két milliónak még a nyoma is elveszett, a feleségem, 5291 6| beesett arccal, szemmellátható nyomaival annak, hogy az állapota 5292 8| konyhaleányok ábrázatán, s nyomasztó sulylyal nehezedett rá az 5293 3| ispotály levegője egyszerre oly nyomasztónak tetszett. Köszöntem a doktornak 5294 12| ebédutáni forróság el nem nyomja őket a rozzant deszkaalkotmány 5295 22| mig a rosszak, a gyávák, a nyomorultak egy-egy Antóniusz külsejével 5296 3| legkedvesebbnek kell, ime, ily nyomorultul elpusztulnia...~ ~- Hol 5297 10| hogy az ember minden földi nyomoruságát elfelejtse, - de azért unottan, 5298 2| betyárral?... Be szivesen nyomtam volna egy barackot a fejedre, 5299 22| kamarás urhoz, nála minden nyomtatott betü megvan, ami a Bessenyei 5300 6| Az Wechsler generális, a nyugalmazott sajóvölgyi hadosztály-parancsnok... 5301 6| fiatalembert, aki merészen, konok nyugalommal állta ki a pillantását.~ ~- 5302 5| férj már este kilenc órakor nyugalomra tér. Őszintébben szólva, 5303 20| Leykam János is, az öreg, nyugalmazott huszárezredes...~ ~Bámulva 5304 15| vajjon csakugyan meg kell-e nyugodnunk ebben a vigasztalan gondolatban? 5305 15| ha elválna tőle, - igy nyugodtabban fog átkelni az oceánon, 5306 5| hölgyeket, akik szemérmetlen nyugodtsággal tekintgettek az alattuk 5307 11| boldogságomat és a lelki nyugodtságomat önnek köszönhetem...~ ~Sokszor 5308 22| sötét falusi sirboltokban nyugosznak, s engem, öreg cimborájukat, 5309 22| aki immár kerek száz éve nyugszik a Szentandrássyak kriptájában...~ ~- 5310 22| mint a halottak, a sirban nyugvó erős és jókedvü fiuk, akik 5311 23| Az államtitkár (kezet nyujt a kis leánynak).~ ~A kis 5312 17| jólelkü leány szolgálatkészen nyujtja ki a kezét.~ ~- Tudod, mit, 5313 3| Egy Pierrette a levegőbe nyujtogatta a kezét: a szegény teremtésnek 5314 4| ünnepies arckifejezéssel nyujtott át neki egy vitézkötéses 5315 16| aztán gunyosan a kezét nyujtotta az egyik segédnek, aki ostoba 5316 16| segédek e szavak után kezet nyujtottak Tóthfalvynak, majd feszes 5317 9| két óra felé is ágyában nyujtózkodott, harcias hangon ezt mondta:~ ~- 5318 4| És jól érzi magát az ó-világban?~ ~Call ur fitymálva vállat 5319 15| fénybe vonta a hatalmas obeliszkek tetejét, egy pillanatig 5320 12| melynek két oldalán sötétzöld oceánja hullámzott a különféle vetéseknek. 5321 15| lehel a gyöngén hullámzó oceánra, dédelgető, gyöngéd szavakat 5322 5| de azt hiszem nyugodtan odaadnám egyhavi keresetemet, ha 5323 10| kivül még a szivünket is odaadnók a mesterségünk szolgálatába?~ ~ 5324 18| tudom, minek panaszkodol. (Odaáll a bankár háta mögé s mereven, 5325 12| meg a vacsorát...~ ~Lacit odaállitották a sarokba. Ella pedig, mikor 5326 12| vacsorát kapni... Egy-kettő, odaállsz a sarokba...~ ~- De édes 5327 1| megérteni őket. Ezt a levelet odacsempésztem a feleségem asztalára, aki 5328 3| Suridum-buridum, mindjárt odaér a nagymutató a XII-es numerusra. 5329 14| mikor a keze egyszerre csak odaért a mellénye zsebéhez, s ekkor 5330 12| különféle vetéseknek. Nemsokára odaértek a Márton dülőjére, ahol 5331 19| harangokat, melyeknek szava odahallatszik az irodájába?... Nem látja 5332 6| szellők suhantak ide... A fiu odahuzódott a nagy tükörablak mellé, 5333 13| evezőket, s a csónak csakhamar odakünnt járt a hullámokon... Csöndes, 5334 8| gondolt-e, akik rakásra hullanak odalenn a meredek sziklák között, 5335 22| bátorkodtam...~ ~Egészen odalépett mellém, s gyöngéden a kezem 5336 7| felálltam a helyemből, s egészen odaléptem a kétségbeesést affektáló 5337 8| alszakácsok, ha lábujjhegyen odamerészkedtek az ajtaja elé...~ ~Két hete 5338 12| rozsvetések között. A vén Takács odamutatott az ujjával:~ ~- Látja az 5339 16| A halászati felügyelő odanyomta az ajkát a Tóthfalvy fülére, 5340 8| mént, mely egyszerre csak odatéved a gyakorlótérre, ahol a 5341 6| le a kezéből az ujságot, odaugrott az ijedten elhalványuló 5342 14| decemberben megfogadom, olyan oddsot kapok rá, hogy az összes 5343 4| állandóan a kiváncsiak százai ődöngtek és mikor XIV. Róbert, nagyritkán, 5344 10| kellett adnom, nappal ugy ődöngtem az utcán, mint a jobbfajta 5345 20| elhagyta a kis lovránai öblöcskét, a társaság már kisebb kottériákra 5346 22| dolgozószobában, s az egyik öblös karosszékben megpillantottam 5347 13| kecskeszakállas megkerülte az öblöt s merész evezőcsapásokkal 5348 4| sétabotjával unatkozva ödöng a kávéház és a gyógyitó 5349 18| A játékosok (fölemelt ököllel akarnak nekirontani, de 5350 12| igen gazdag... Annyi lova, ökre, szántóföldje van, mint 5351 9| az az ügyetlen, szögletes ölelése, melyet még a nápolyi kikötőből 5352 23| szemét... hogy csókokra meg ölelésre gondoltam, mikor a kis unokám 5353 5| borul, ő reszketve magához öleli a pihegő leányt, s forró 5354 5| gondolom, amit akarok, s itt ölelkezem, csókolózom a szemeláttára... 5355 22| akik egyidőben a nyelvüket öltögették rám, amikor ott ültem velük 5356 16| merész rántással magára öltötte most a trikóinget, becsületes 5357 5| amennyit eltakart. Ez az öltözék oly felháboritóan illetlen 5358 16| és a felek nekiláttak az öltözködésnek. Tóthfalvy éppen a gallérját 5359 22| lelkét csenevész testbe öltöztette a végzet, hány hős, akit 5360 22| szerelem, s ünneplő kabátomba öltözve, - miután a borbélylyal 5361 22| ablak vérvörös üvegén át ömlött be egy vékonyka sáv a lenyugodni 5362 22| üvegboltozatán át zöld napsugarak ömlöttek be, s négy márványba vésett 5363 1| asszonynak sohase lehet önálló akarata... A kétféle tanács 5364 9| tehát csak annyi sziv is van önben, mint egy nősténytigrisben, 5365 11| mindennapi kenyérért... Mert önből, aki már akkor se volt valami 5366 4| nagyon terjedt el a férfias önérzet divatja s hogy az idevaló 5367 4| kidobnak, - szólott Call ur önérzettel.~ ~D’Escal gróf erre átadta 5368 20| meg fogom akadályozni az öngyilkosságot...~ ~ ~Pólában megnéztük 5369 9| érzelmeim szerint, melyek önhöz, bájos hölgy, idehoztak... 5370 21| felbőszitette, hanem - ezt bizonyára önmagának se merte volna bevallani, - 5371 9| legközelebb jelentkezik önnél...~ ~Monbleu kisasszony 5372 16| gellérthegyi kioszkba is elmegyek önökkel, - felelte szolgálatkészen 5373 4| szivarozó uraktól. - Azt, hogy önöknél Európában még mindig valami 5374 22| éppen a kanári madarai elé öntött friss kendermagot egy papirzacskóból.~ ~- 5375 22| kertészlegénynél, aki nagy öntözőkannájával néha megjelent valamelyik 5376 3| nyögött a fájdalomtól s öntudatlanul, szinte gépiesen ismételte:~ ~- 5377 10| pillanatban, melyet még öntudatom teljes birtokában élek végig, 5378 11| párját ritkitja ebben az önző korban. A boldogult Földy 5379 1| Reggel aztán bizonyos önundorral fejbelőtte magát...~ ~- 5380 12| alvást, belecsimpaszkodott az öregapja térdébe:~ ~- Vigyen el a 5381 7| Nézze, - mondta az öregasszony, aki tizenhatéves korom 5382 14| esztendővel ezelőtt - a néhai, öregebb Kenéz vásárolt.~ ~- Az órára 5383 2| mondta megtörten - hát ezért öregedtem meg, hogy vén koromra tolvajnak 5384 19| a gyermekek lármája, az öregek vidámsága; ebben a házban 5385 3| szerette és megbecsülte az öregeket... És ennek a legjobbnak 5386 12| tavaly mentek le először az öregekhez, hogy ott töltsék a nyári 5387 3| A doktor kezet fogott az öregekkel és komoran susogta:~ ~- 5388 22| barátomtól bucsuztam volna... Az öregember pedig szeretettel megsimogatta 5389 20| az ezer szinben tündöklő, örökéletü sikság, mely annyi misztikus 5390 21| ember egy virágcserepet se örökölt az őseitől, hogy munkával 5391 15| szinészt, aki állitólag valami örökösödési szédelgésben volt bünös, 5392 15| sirnál, amely hamvaikat örökre elzárja elölünk. A temető 5393 14| a szegény apám egyetlen öröksége, de ha arról van szó, hogy 5394 11| arra kérte, hogy egy fontos örökségi ügyben mielőbb látogassa 5395 19| használt életét még csak örökségül se hagyhatja a jókedvü fickókra, 5396 14| hogy őket az általános öröm még egyelőre hidegen hagyta, 5397 21| mozog...~ ~- A vénasszonyok öröme már megint pénzhez jutott 5398 14| néha egy sugárnyi az ünnep öröméből és boldogságából.~ ~ 5399 21| meglátszott, hogy az élet apró örömei nem untatják. Győry doktor 5400 21| hogy a tünő perc minden örömét és minden gyönyörüségét 5401 11| asszonyt annyira megrázta az örömhir, hogy csak nagynehezen tudott 5402 8| urnőjének a legnagyobb földi örömöket megszerezze, most munka 5403 14| mellénye zsebéhez, s ekkor örömrepesve felkiáltott:~ ~- Oh igen, 5404 16| csakugyan igaz, hogy ön is örül az ismeretségnek, bizonyitsa 5405 6| mondta aztán dühösen. - Örüljön, ha belebujhat az ágyába, 5406 16| ellenkezőleg. Roppantul örülni fogok, ha tisztelt ellenfelemmel 5407 17| tételek után a bevételi lap összeállitását is megkezdi. Már-már ott 5408 3| A kiáltás után mindig összecsapta a réztányérjait, mire egy 5409 17| napja is rávirradt. Busan összecsomagolja hát a jegyzeteit, s miközben 5410 19| őszszakállu Mayer, ismét összedörzsölte a kezeit és haragosan ismételte:~ ~- 5411 18| szivem! Félek, hogy mindjárt összeesem!~ ~1. játékos: Igyék egy 5412 20| az estéit... Az ezredes összegyüjtött negyven év alatt néhány 5413 6| katonás öreg ur pedánsan összehajtogatta az ujságját, érdeklődve 5414 6| téli penzió ebédlőjében összehozta őket. Tiz éven át két külön 5415 3| érdekes dolgokat fog látni.~ ~Összekapaszkodtunk a sikos gyaloguton s igy 5416 17| betütengerben. Megkeresi az összeköttetést Budapest és Kopenhága közt, 5417 9| Én is azért jöttem, hogy összekulcsolt kezekkel kérjem önt: engedje 5418 4| havannákat, mig maga alázatosan összelapulva gyujtott rá egy nyolckrajcáros 5419 16| kitünő férfiu kardjával összemérhettem, mert ez adta meg a módot 5420 12| még pedig déltől-estig!~ ~Összenéztek a holdvilágban, mint két 5421 19| az óriási üzletnek, ahol összepréselve hevertek a finom vásznak 5422 14| nézett maga elé, a homlokát összeráncolta, s ekkor egyszerre ragyogó 5423 2| felém bólintana... Ijedten összerezzenek s még mindig félelem fog 5424 18| ajtóhoz ütődik. De csakhamar összeszedi magát, kirohan s a következő 5425 12| egymást. A vén Takács később összeszedte a csontokat és megcsókolta 5426 22| pislogott, amikor hirtelen összeszedtem magam és meghajoltam előtte...~ ~- 5427 23| ha a lépcsőn véletlenül összetalálkozik velem... Kinevezem, - és 5428 6| virágos asztalánál, megint összetalálkoztak a haragosak. A generális 5429 7| mulva, a Kerepesi-uton, összetalálkoztam véletlenül a szepegő kisleánynyal. 5430 1| tapasztaljuk, mikor az olvasóinkkal összetalálkozunk. És a kiábrándulás, amit 5431 21| halljában egyszerre csak összetalálkozott ismét a gyanus és kellemetlen 5432 6| dohányzószoba ajtajában összeütközött az ujságiróval. Az öreg 5433 22| forgója mögött, a sarkantyumat összeütve udvarolok a legbájosabb 5434 2| cimboráival... Némelykor azonban összeveszett velük s dühösen felfortyant, 5435 19| egész dologban, hogy az összezsugorgatott, föl nem használt életét 5436 19| Budapestnek már interurbán összeköttése van Pekinggel?~ ~- Nem Kina, 5437 21| hósipkás magasságokat. A hegyi ösvényeket zuhogó zápor csapdosta, 5438 12| A vetések közt kigyózó ösvényen egy zöldkalapos vadász tünt 5439 16| egymást, ami Vladár urat arra ösztönözte, hogy egy üveg pezsgőt felbontasson. 5440 17| kölcsönökért (néha a hordár öt-hat helyen keres, amig rám akadt, 5441 16| kapott a hüvelykujjára és egy ötcentiméteres bőrhorzsolást a jobb mellére. 5442 9| sincs hozzá, hogy esténként ötezer forinttal fizessem meg az 5443 11| senkise volt, akitől egy ötezerkoronás örökség kitelt volna, az 5444 14| látni fogom.~ ~Mivel ujabb ötlet minden fejtörés ellenére 5445 17| konokul ragaszkodik ahhoz az ötletéhez, hogy levélpapirt meg boritékot 5446 8| Fantáziája még nem száradt ki, ötletei, melyeknek annyi emlékezetes 5447 7| faképnél, mikor a legrosszabb ötleteiket is hálásan megkacagják, 5448 3| Tisztviselő-telep irányába. Vagy ötnegyedórai kinos gyaloglás után egy 5449 10| gérokkos fiatalember kerek ötszázezer frankot elvitt az asztalunktól, 5450 9| szét a karjait.~ ~- Nem ötvenezret, hanem hatvanezret adok 5451 21| akiről mindenki tudta, hogy ötvenmillió az évi jövedelme - furcsa 5452 21| magasságban lebegett az övéi fölött, a modora pedig olyan 5453 1| frissen, hangos trécseléssel özönlött be a dolgozószobámba, ünnepiesen 5454 17| virgonc kisasszonyok a Vig özvegy keringőjét éneklik s a cigány 5455 4| d’Escal gróf, ~ a király őfelségének főudvarmestere.~ ~- Tudja, 5456 22| mosolyogtak ezen a furcsa óhajtáson, s az egész sokaságban talán 5457 15| mindnyájukat. Az volt a végső óhajtásuk, hogy ne falazzuk el őket 5458 4| órakor személyesen fogadni óhajtja önt. Jelentkezzék nálam, 5459 1| udvarlását meghallgatják?~ ~- Ojjé, hát ez is probléma, - szólt 5460 1| kizárólag az asszonyok az okai... (Zárjel kell - hiszen 5461 1| levizsgázott - vagyis röviden: okleveles - feleségek számára gondoskodik-e 5462 7| És valóban nincs rá okod, hogy szégyenkezzél miatta, - 5463 5| szinházjegygyel. Bőkezüségét azzal okolta meg, hogy Komlóssyék régóta 5464 5| költekezést.~ ~- Azt hiszem, okosabban tetted volna, ha ezen a 5465 13| mai napra?~ ~- Tud valami okosat? - kérdezte Petterson.~ ~ 5466 4| valami dicső fényt az emberek okosságára és józan eszére...~ ~Az 5467 9| boldogságát, melyet az ön szerelme okoz neki, megoszsza a hordárokkal 5468 21| értett, a költekezés nem okozott neki örömet, s igy harmincéves 5469 8| asztalára kerülnek?... Mi okozta a riasztó szomoruságot, 5470 11| tizennyolcéves koromban okoztam neki... De a vagyonát azért 5471 8| ágynak dőlt...~ ~A hideg októberi szél ártott-e meg neki, 5472 2| a szemére a csontkeretes okuláriumot, aztán komoly arccal beszámolt.~ ~- 5473 17| dörmögi:~ ~- A jövő nyáron okvetetlen elutazom... Még pedig egyenesen 5474 20| mit mondott? A kék habokon olajsárga vitorlák lebegtek, a viz 5475 22| huszárok kivont karddal, oldalukon cifra lódinggal sorakoztak 5476 22| sarokban, s felülről, az ólomkarikás ablak vérvörös üvegén át 5477 12| leányát vezette Budapesten az oltár elé...~ ~Nem lenne könnyü 5478 20| pestiek gukkerezték a ködbe olvadó chersói partot, öreg urak, 5479 17| már junius elseje óta nem olvas, hanem reggeltől estig a 5480 20| kolumnáját elibém tartotta.~ ~- Olvasd ezt! - kiáltotta rekedten 5481 14| amivel esténkint az ujságot olvasgatni szoktam...~ ~Kétségbeesve 5482 2| mindig az ablakdeszkára dőlve olvasgatom a kecskebőrös Robinson történetét, 5483 22| az öreg generális verseit olvasgattam, amikor a házigazda egy 5484 22| Ha mindent el szándékozik olvasni, amit a fiuk életéről talál, 5485 19| fejezeteit bizonyára minden olvasóm ismeri.~ ~*~ ~A nagy, sötét 5486 5| kijelentéssel véget ért, de az olvasót talán érdekelni fogja az 5487 20| mindenkivel, aki előkelő klubja olvasótermében, vagy kártyaszobáiban megfordult...~ ~ 5488 13| Európában... Kék, mint az olvasztott zafir, a levegője pedig 5489 23| rágalmakat?~ ~Az államtitkár (olyanformán int, mintha ezt mondaná: „ 5490 1| magányos hegyei közt talán olyanformát képzelt, hogy az irónak 5491 22| kicsike szörnyeteget, épp olyannak látnak, mint a dédapámat, 5492 22| ezüsttel himzett párducbőr omlott le, amelyet brilliánsokkal 5493 16| öt percre visszagondolok. Őnagysága fegyelmi vizsgálatot akart 5494 5| A szinházban egy francia operettet játszottak, egy frivol házasságtörési 5495 5| ha az életéből egy rövid órácskát nekem áldozna...~ ~A magánbeszélgetés 5496 8| lehunyja...~ ~- A Nickelsdorf órái, fájdalom, meg vannak számlálva, 5497 10| világcsavargóval, aki itt, a halála órájában beszél hozzád. A két milliónak 5498 3| Doktor Oxigén megnézte az óráját.~ ~- Suridum-buridum, mindjárt 5499 22| fölriadok az álmomból, s órákig is elgondolkodom a sötétben, 5500 20| indulásáig több volt egy teljes óránknál - betértünk egy kávéházba, 5501 22| korszakban is ott éljen az Orczyak, a Bessenyeyek, a Báróczyak 5502 6| reszketni kezdtek bele, igy orditott rá:~ ~- Ha rá mer gyujtani 5503 1| elválik Hontitól s mint orfeuménekesnő fog föllépni a bécsi Ronacherben... 5504 12| a sajószentjánosi vasuti őrháznál várta budapesti vendégeit, 5505 8| Mi történt volna a britt óriással, ha elveszik tőle a tollat, 5506 19| Giró- és Pénztáregyletben őriz... A folyószámláját más 5507 4| héten keresztül meg birta őrizni szigoru inkognitóját. Az 5508 8| ajtajai előtt szigoru katona őrködik, aki még arra is ügyel, 5509 22| körül fiatal magyar sereg őrködjék.” Európa egész története, 5510 6| be a Johann-Kogel havas orma, hogy egy zilált külsejü, 5511 22| A vár havas kősziklái, ormukon a vaskosaras, kanonoki házakkal, 5512 6| Wechsler tábornok - akkor még őrnagy, - volt az a hirhedt katona, 5513 6| péterhegyi hiéna bünét, mert az őrnagyból tizenegy év leforgása után 5514 6| futárját előre tolta. Az őrnagyok pedig, legalább az én tudtom 5515 6| csaknem elsöpörte, s az őrnagyot, állitólag büntetésből, 5516 7| hogy bebocsátom ide az oroszlánbarlangba... Bájos, édes kis leány, 5517 5| volna magát arra, hogy egy oroszlánketrecbe benyisson, mint arra, hogy 5518 1| novellái után afféle afrikai oroszlánvadásznak képzeltünk, néha egy köszvényes 5519 20| ültem le melléje a hajó orrába, mely gyorsan, kiméletlen 5520 4| majd közelebb vitte az orrához, aztán szerényen igy szólott:~ ~- 5521 20| tátonganak?~ ~*~ ~A hajó orrán, a fecsegő társaságtól elvonulva, 5522 1| pénzintézetben mindenkit az orránál fogva vezet, s végül feleségül 5523 7| sirva emelte rám a fitos orrocskáját... Olyan ijedtnek és izgatottnak 5524 13| Azt mondom, hogy az orrom baljóslatulag viszket... 5525 23| akinek minden szavát az egész országban meghallják, ostoba asszonyokra 5526 22| Szentandrássy-kastély parkját a nagyvázsonyi országuttól elválasztotta...~ ~Végigsimitottam 5527 18| ellentmondást nem türő hangon): Nem őrültem meg, de kérem, mutassa meg 5528 3| de furcsa név! Uraságod orvos-doktor?~ ~- Ugy van.~ ~- És most 5529 6| ágyban feküdt - a szanatórium orvosa aggodalmas arccal beszélte, 5530 16| harangoztak, a segédek, az orvosok, sőt a vivómester is épp 5531 1| a házasságnak nevezett, ósdi intézményt, - persze olyan 5532 22| asszonyok szalonjában, ahol az őseim annyi diadalt arattak, - 5533 21| virágcserepet se örökölt az őseitől, hogy munkával még talán 5534 10| tudni, hogy mi történt az ősi vagyonunkkal, melyet tőled, 5535 9| mely a mesterségbelijeit ősidők óta jellemzi.~ ~- Igenis, 5536 21| a gőzösön, mely Dower és Ostende között jár, a berlini gyorsvonat 5537 21| mindannyian - bölcsek és ostobák, gazdagok és szegények, 5538 11| lehet, ijedten, majdnem ostobán bámult a feleségére. De 5539 7| hogy életem legnagyobb ostobaságát elkövettem...~ ~- Miért 5540 7| elkövettem...~ ~- Miért nevezed ostobaságnak, hogy jószivü voltál? - 5541 2| rozzant fahidon a szigetvári ostromot játsztad barátaiddal, a 5542 16| nevében.~ ~A titkár most még őszintébb bámulattal tekintett a vendégei 5543 5| kilenc órakor nyugalomra tér. Őszintébben szólva, csak elhitette magával, 5544 4| kedvesnek találták az amerikai őszinteségét, de még inkább elbámultak 5545 4| homályos sejtelemmel, hogy az őszinteségnél még nagyobb hatalom is van 5546 7| főpróbán, s igy a szegény Oszkárral tökéletesen tisztában vagyok... 5547 7| megdöbbenve, mert a szegény Oszkárról most hallottam először életemben.~ ~- 5548 7| leány lehajtott fővel, - én Oszkárt épp oly kevéssé szeretem, 5549 22| mozdulatlanul álltam az egyik oszlop mellett, arra gondolva, 5550 20| társaság már kisebb kottériákra oszlott, melyek élénken tárgyalták 5551 19| az üzlet feje, a tömzsi, őszszakállu Mayer, ismét összedörzsölte 5552 19| beszél... A nyilvántartási osztály beszél, mely szent karácsony 5553 19| birodalom nyilvántartási osztálya, - felelte egy vékony, dallamos 5554 14| aki a gimnázium második osztályába járt, egy éjjel, karácsony 5555 17| csodálkozva. - Talán megütötted az osztálysorsjáték főnyereményét?~ ~- A főnyereményt 5556 4| majdnem bocsánatkérő arccal osztogatta szét uj barátai közt a havannákat, 5557 5| többiek azonban nem igen osztoztak a házaspár véleményében, 5558 20| kiránduló hajón, mely az osztrák hadikikötőbe vitte az abbáziai 5559 12| idelátszott egy rozzant csür, mely otrombán feketéllett a rozsvetések 5560 22| minap, egy éjjel, megint ottjártam a zegzugos városban, amelynek 5561 12| egész ház elcsendesült, egy óvatos alak surrant be titokzatosan 5562 3| huszonnégy tündérmesébe való páciens feküdt: két vagy három szőkehaju, 5563 3| is megsiratom egyik-másik páciensemet...~ ~- Talán valami ragadós 5564 3| van.~ ~- És most valami páciensétől jön?~ ~- Ellenkezőleg. De 5565 8| falak, melyek a felséges pácienst a külső világtól elválasztják...~ ~ 5566 14| ültek szomoruan a nagyterem padjaiban. Nem volt csoda, hogy őket 5567 7| köpött egyet a kurtakorcsma padlójára.~ ~- Nincs rá okom? Megérdemelném, 5568 12| böködte botjával a szoba padlóját.~ ~- Az urfinak megártana 5569 14| kezében, épp elhelyezkedett a padok előtt, hogy a gyermekeknek 5570 22| ur addig leül itt erre a padra, amig maga a választ lehozza 5571 14| Lacika tágra nyitotta pajkosságtól csillogó, kék szemét.~ ~- 5572 12| megint káromkodni fogunk ám a pajtában...~ ~- Fogunk ám, - kurjantott 5573 12| parasztok kitakarodtak a pajtából, ő is utánuk szaladt az 5574 8| kiáltotta:~ ~- Nickelsdorf, öreg pajtás, ébredj föl... A felséges 5575 22| világtól, s miért keresem a pajtásaimat a halottak között, akiknek 5576 22| találkozni fogok az álombéli pajtásaimmal...~ ~Igy szólt és én nem 5577 2| képek, vidám, elfelejtett pajtások alakjai lépnek ki... Mintha 5578 22| végigsimitották, lármás, jó pajtásokkal, akiket valami gonosz szél 5579 22| veszel tőlem... Nincs más pajtásom, mint a halottak, a sirban 5580 16| ismételte:~ ~- A legjobb pajtásomat akartam legyilkolni ezért 5581 12| neki. Talán a nádaslakó pákász idegenkedése volt ez a jól 5582 8| nélkül annak, hogy hadvezéri pálcáját, a főzőkanalat, valaha ismét 5583 14| s az énektanár, dirigáló pálcájával a kezében, épp elhelyezkedett 5584 22| kócsagtollában ezüst pálcával, a kócsag alján kétfejü 5585 21| sejtette valaki Hammerfest és Palermo között. Némelyek azt mondták 5586 8| pillantással hajtották fejüket a pallos alá, mintha ők is megérezték 5587 16| el társai elől a győzelem pálmáját.~ ~A két urat azonban az 5588 21| milliomos szédülve állt meg a pálmakert egy zugában: a magányosság 5589 22| a kivilágitott püspöki palota, a Séd völgye, a régi kolostorral, 5590 8| halálhörgése nem hallatszik ide a palotába és a királyné sóhajtásait 5591 22| egyszer jött ki a ragyogó palotából, akkor, amidőn az alsóvárosi 5592 22| aki - mikor még a bécsi palotájában lakott - egy külföldi attasé 5593 22| kastélyában járok. A királyi palotákkal vetekedő fényüzés közepette, 5594 10| tanulságos lesz rád az édesapád pályafutása. Tiz perccel azelőtt, hogy 5595 21| üstökösként szeli végig földi pályája vonalát. Most majdnem beleborzongott 5596 22| testőrökről akarok irni egy pályamunkát, amelylyel, remélem, meg 5597 3| legidősebb a kéményseprői pályát választotta s mióta egy 5598 12| szobalányostul kihajtatott a keleti pályaudvarba.~ ~Az öreg Takács a sajószentjánosi 5599 22| magamhoz:~ ~- Mi lenne, ha pályáznék a Katona József-dijra, s 5600 22| Arról van szó, hogy pályázni akarok a Katona József-dijért, 5601 18| Akkor nem tudom, minek panaszkodol. (Odaáll a bankár háta mögé 5602 11| bólintott:~ ~- Óh igen, nekem panaszolta el legelőször a boldogtalanságát... 5603 2| asztalra, amelyikért a római pápa ő szentsége is bizvást megnyalta 5604 2| Magyar Sajtó-t olvassa a pápaszemén keresztül... Olykor az is 5605 6| mérgesen megigazitotta a pápaszemét, s valóságos dühhel kezdte 5606 20| miközben a zsebkendőjével a pápaszeme kristályüvegét megtisztitotta - 5607 21| tiszamenti birtoka, a sok papirja és készpénze, mikor az élnitudás 5608 8| melylyel világraszóló remekeit papirra vetette?... Ha el tudjátok 5609 17| legközelebbi kávéházból tintát, papirt és tollat hoz, szerény két 5610 22| öntött friss kendermagot egy papirzacskóból.~ ~- Arról van szó, hogy 5611 13| az ágyu, - énekelhetsz a paplan alatt, de nem a szinházban...~ ~ ~ 5612 9| művészet egyik legbájosabb papnőjéről. Az impresszárió megnyomta 5613 22| vörös barátok miséztek, a papok sirboltja, amelynek vasajtaján 5614 12| Nagyszerü kölyök vagy... és a paraszt Takácsok vére folyik benned... 5615 12| vadász tünt föl, fejkendős parasztasszonyok jöttek szembe velük, néhol 5616 12| mulatott a jeleneten... Mikor a parasztok kitakarodtak a pajtából, 5617 12| is féltékenyen megőrizte parasztos, hajlithatatlan büszkeségét. 5618 12| ember kerül ki az ő sürü parasztvéréből. A feleségét harminc éven 5619 16| II.~ ~A párbaj, melyet Tóthfalvy miniszteri 5620 1| Vagy rendezzen egy párbajt közte és a férj között, - 5621 18| neked valamit.~ ~(Az egész párbeszéd alatt sürüen hallatszik 5622 22| válláról ezüsttel himzett párducbőr omlott le, amelyet brilliánsokkal 5623 10| járhatott, mint a Hotel de Paris harmadik szobaasszonya, 5624 2| Aztán négy pár csirke, párja csak hat forint ötven, ámbár 5625 19| a nehézszagu kalmukok és parketek s a temérdek karton és batiszt, 5626 22| Szentandrássy-kastély hires parkjában, ahol eddig csak a fantáziám 5627 22| rokokó Szentandrássy-kastély parkját a nagyvázsonyi országuttól 5628 22| lehajtott fővel mentem végig a parkon, a bólogató platán-lombok 5629 22| népesitette be a hatalmas parkot, s a fák közül kivillogó 5630 22| Szentandrássy-kastélyra, az angol parkra, amelynek lombjai között 5631 8| Nickelsdorffal, a világhirü parmezános rudak feltalálójával, a 5632 2| koráig nem mozdult ki a párnái közül... A cselédsége különben 5633 22| ágyam mellett, - és vidáman paroláznak és beszélgetnek velem, amig 5634 6| figurákat. Mikor az első partie az ujságiró győzelmével 5635 1| jár először a szőke Tisza partján, abban a városban, melyről 5636 1| szerző, az arisztokrata pártjára állottam; a méltóságos asszony 5637 20| gukkerezték a ködbe olvadó chersói partot, öreg urak, plaid-del a 5638 5| most ugy képzelte, hogy a pásztor egyszerre eltünik, sőt a 5639 5| tekintett az előtte álló pásztorra, miközben karcsu termete 5640 22| fölébreszszen belőle... Somlár páteren kivül te vagy az első idegen, 5641 10| históriában is szerepelt, sőt a patinája most is megvan, amikor csak 5642 16| bocsánatot kérjek.~ ~A halak patrónusa egy merész rántással magára 5643 8| melyek alól annyi nagy eszme pattant ki félszázados közpályája 5644 9| világhirü impresszárió, aki Pattit, Dusét s Barbi Alice-t is 5645 12| igazi ivadékom, te cserfes, pattogó mókus... Gyere no, csókold 5646 5| a szinház, az fölösleges pazarlás, s az ember a Matuzsálem 5647 9| Monbleu kisasszony nem pazarolt több fölösleges szót, hanem 5648 2| kéjjel felszürcsöljék... A pecsenyénél rendesen felállt a helyéből 5649 6| később a katonás öreg ur pedánsan összehajtogatta az ujságját, 5650 13| türelmetlenül várakozik ránk... A peggaui korcsmában aztán egy kis 5651 19| szitált, s a millió meg millió pehely tündériesen csillogott az 5652 19| interurbán összeköttése van Pekinggel?~ ~- Nem Kina, hanem az 5653 1| majd mi követni fogjuk a példájukat...~ ~Voltak, akik azt irták, 5654 2| nagy könyvet... Hadd lássam példának okáért, mibe került a mai 5655 19| levegőben pedig millió apró pelyhecske szitált. És Mayer ur - Isten 5656 23| Ez a kis zöldség... ez a penészvirág... aki megszületett... megreggelizett 5657 16| beledöftem a szivedbe a harci pengémet... Nem volt tizennyolc év 5658 10| Tudod-e kis fiam, hogy mennyi pénz száznyolcvan frank? Nekünk 5659 10| tudat, hogy sokkal nagyobb pénzbe játszom, mint a mellettem 5660 14| gyanakodó Weisz Samu kongó pénzekkel honorált volna.~ ~- Mi az, 5661 10| tengerpartra: mindössze annyi pénzem volt, hogy a vasuti jegyemet 5662 9| drága mester. Nem loptam a pénzemet és semmi kedvem sincs hozzá, 5663 5| tetted volna, ha ezen a pénzen inkább két pár meleg keztyüt 5664 12| kizárólag az öreg Takács pénzesleveleinek szentelte a hivatalos óráit. 5665 4| nézem, hogy az általános pénzforgalmat növelik... Csak esznek, 5666 21| vénasszonyok öröme már megint pénzhez jutott valahol, - dörmögte 5667 1| Vilmáét, aki a hatalmas pénzintézetben mindenkit az orránál fogva 5668 6| mult estén még nem lakott a penzióban, szintén megkérdezte a körülötte 5669 6| szivesen lekaszabolna, de a penzióbeli vacsorákhoz szerencsére 5670 6| HIÉNA~ ~A téli fürdőhely penziójában történt, egy januári reggelen, 5671 19| trattáikat, de most, mióta a pénzpiacon olyan nyomoruságos világ 5672 19| néhány foltos iróasztallal és pénzszekrénynyel, mig az üvegajtón át, a 5673 19| az, amit maga a Giró- és Pénztáregyletben őriz... A folyószámláját 5674 2| állapot iránt:~ ~- Mennyi pénzünk van, te megátalkodott tolvaj? 5675 8| szokták máskor elvégezni a penzumukat, reggeltől estig serényen 5676 18| Előkelő, hideg, arrogáns s a pénzzel látszólag annyit se törődik, 5677 22| elhaladtam mellettük... Jó tiz percbe tartott, amig a kaputól 5678 10| lennék őszinte a halálom percében? - sokkal nagyobb fájdalmat 5679 16| borzongás fog el, ha arra az öt percre visszagondolok. Őnagysága 5680 10| hidegen, mozdulatlan arccal perditem a csontgolyót, hogy aztán 5681 10| de azért unottan, hidegen perditjük tovább a csontgolyót, mert 5682 23| haragszom arra a szemtelen kis perszónára, aki még nekem, a hatalmas 5683 5| tudom azt a szemérmetlen perszónát...~ ~Az asszony helyeslőleg 5684 11| volt igazam, mikor ilyen pesszimista voltam, mert ma, negyven 5685 20| kapitány hidjáról kiváncsi pestiek gukkerezték a ködbe olvadó 5686 2| Hallod-e, (fordult Hamrák Péterhez) holnap ebéd után megmondod 5687 2| többnyire csak a mogorva Hamrák Pétertől bucsuztak... Peternák (a 5688 2| tejföl egy forint, két csomag petrezselyem két forint husz, egy köteg 5689 8| hallgatóztak az ajtó előtt, sőt Petrik, a főszakács is aggodalmas 5690 13| lármával verte föl a bóbiskoló Pettersont.~ ~- Talpra, talpra, a sondersbergi 5691 13| ez a csónak? - kérdezte Pettersontól.~ ~- Kié?~ ~- Crailsthal 5692 5| kérdezte sápadtan.~ ~- Pfuj! - felelte Komlóssy ur undorodva.~ ~ 5693 2| korában is maga járt le még a piacra és én is meggyógyulok te 5694 22| hazámba, hogy két hónapig a piactéri kávéház törzsközönségét 5695 22| Főtisztelendő Somlár Piusz irta, a piarista professzor, aki azt mondta 5696 22| mondd meg neki, hogy az öreg piarista-pap küldte... Na, menj, fiam, 5697 5| reszketve magához öleli a pihegő leányt, s forró ajkát magánkivül 5698 3| elé értünk, ahol a doktor pihegve megállott.~ ~- Itt vagyunk - 5699 19| sok drága holmi most békén pihen a hatalmas polcokon, mig 5700 2| csak délután, mert délelőtt pihenés nélkül sütött-főzött), a 5701 19| folytathassa az éjszakai pihenését... És az a legszomorubb 5702 12| dühösen bökte meg az egyik pihenő parasztot.~ ~- Hej, szedte-vette 5703 5| fejét a mezitelen karjain pihenteti, kábitó pillantással néz 5704 13| tekintélyes férfiu várta: egy pikkelhaubés katona, s egy köpenybe burkolt, 5705 19| iráshoz, de ugy érezte, hogy a pillái mindinkább nehezebbekké 5706 16| valószinünek tartom, hogy a magány pillanataiban keserü könyeket hullat a 5707 10| de ah, azért vannak néha pillanataim, amikor a szivem egyszerre 5708 15| viszi egy-egy utjára, olyan pillanatokban, mikor jól esik neki az 5709 20| bejelentem, de az ilyen pillanatokban még a bátor emberek is el 5710 16| még nem volt egy boldog pillanatom... Oh, ha tudnád, micsoda 5711 7| haldokló ember életét pár pillanattal meghosszabbitsuk...~ ~Nem 5712 4| kitünő színivalókkal. E pillanattól fogva alaposan megváltozott 5713 8| Csak ennek a hü állatnak pillantása vetekedhetett volna az öreg 5714 5| Komlóssyné a legártatlanabb pillantásait is konokul félremagyarázta.~ ~- 5715 6| konok nyugalommal állta ki a pillantását.~ ~- Maga az a hires legény, 5716 6| félre, nehogy a tábornok pillantásával találkoznia kelljen, az 5717 3| közeli lámpa alatt kiváncsi pillantásokat vetett rám.~ ~Én is jól 5718 6| azonban nem ijedt meg a kemény pillantástól, hanem nyugodtan folytatta:~ ~- 5719 22| megborzadnék tőle, ha a sajnálkozó pillantásukkal találkoznám... És nem én 5720 22| mig én, a komornyik után pillantva, azon törtem a fejemet, 5721 5| karjain pihenteti, kábitó pillantással néz reá, hogy aztán egyszerre 5722 4| egyik fauteuilben... Nyájas pillantása egy pillanatig jóságosan 5723 22| nem akarom, hogy egyetlen pillanatot is elveszitsen... Ha mindent 5724 7| legszerényebb megrovást is cukrozott pilulában adta be.~ ~Az öreg ember 5725 2| vissza a napvilágra... A pince levegője, ugy látszik, jó 5726 2| rakja teli, aztán leballag a pincébe, hogy a bort felhozza... 5727 19| s a velourkendők, melyek Pincehelyre mennek, tönkreáznak ebben 5728 21| nagy hotelek portásai és pincérei mind megkülönböztetett tisztelettel 5729 4| vendéglős maga szolgálta ki, a pincérek a földig hajlongtak előtte, 5730 6| kisasszonyhoz, a penzió felszolgáló pincérnőjéhez:~ ~- Ki az a fehérbajuszu, 5731 4| nyájasan megkinálta vele a pincért s mintegy mentegetőzve igy 5732 9| uzsorás, a nagy müvészek piócája, akit épp ugy ismernek a 5733 2| elgondolkodva, néha a pipáját kéri, néha az öreg Magyar 5734 2| az ebédlőben, aztán vidám pipaszó mellett kiitta a maradék 5735 6| szomoruan kente föl a vajat a piritott zsömlyéjére, néhány kortyot 5736 13| csakhamar fölfedezte azt a kis pirosbéléses csónakot, mely a gyüszünyi 5737 7| ebédlő ajtaja felnyilt, s egy pirospozsgás arcu, gömbölyü, idegen hölgyecske 5738 5| nézőtéren, miközben az asszony pirulva nézte a páholyokban ülő, 5739 8| Nickelsdorfnak, hogy valami ujfajta piskótát kitaláljon?~ ~A királyné 5740 13| napjához képest én csak pislákoló mécs vagyok. De azért engedje 5741 22| apró szemeivel nyájasan pislogott, amikor hirtelen összeszedtem 5742 22| akihez egy napon, amikor a pisze orrát megint szemtelenül 5743 1| saját Galatea-szobrába: én a piszeorru, ravasz, bájos kis hősnőmbe 5744 16| hiszem, nem tulzok, ha a pisztrángok barátját besorozom a mártirok 5745 10| ütni valakit, mig máskor pityeregve néz egy ismeretlen vénasszonyt, 5746 20| chersói partot, öreg urak, plaid-del a térdükön, a tegnapelőtti 5747 10| Rajtam szmoking, kemény plasztron, fekete nyakcsokor, mert 5748 22| rokokó-palotát... Mikor a hüvös platán-fasoron végigmentünk, egyszerre 5749 22| végig a parkon, a bólogató platán-lombok között, a városka alacsony 5750 20| hallgatnám az asszonyok pletykáit, mint hogy eféle szentimentális 5751 8| talán a legfrissebb udvari pletykákat?~ ~A szőke grófné most is 5752 20| Egész sereg szép asszony pletykázott a tisztára surolt födélzeten, 5753 20| az öreg Adria egy sekély, pocsolya azokhoz a mélységekhez 5754 21| nyakkendői, az utisapkája, a podgyásza széditő magasságban lebegett 5755 15| átvizsgálta a gyanusitott ember podgyászát is. Az egyik kofferben több 5756 2| Karattyolhatsz nekem, pörgetheted a nyelvedet, majd holnap 5757 1| elbeszélő, a lendületes poéta a magánéletben voltaképpen 5758 22| szekrény tetejéről levett egy pogácsa-almát, s barátságosan begyömöszölte 5759 13| kérdezte Petterson.~ ~- Poggauba, az öreg Péter apó korcsmájába... 5760 16| most koccintásra emelte a poharát, Tóthfalvy pedig röviden 5761 18| Neki kettője maradt, de a pointeur kilencet kapott a kettesére. 5762 13| kérek belőle... Menjen a pokolba, én nem akarok tudni maga 5763 5| vágok, s ugy teszek, mintha pokolian föl lennék háborodva... 5764 20| az öngyilkosságot...~ ~ ~Pólában megnéztük azokat a látnivalókat, 5765 22| galériákon, az archivum polcai között, s egyszerre csak 5766 14| rég ott vannak a zálogház polcain. Ha csak a szemüvegemet 5767 22| megilletődve közeledtem az egyik polchoz, hogy a könyvek elhelyezése 5768 22| mutatott a zsufolásig telt polcokra, aztán igy szólott:~ ~- 5769 23| korban, ahelyett, hogy egy pólyásbaba pufók kezecskéjével dédelgettetné 5770 23| hiszen olyan jól, olyan pompásan kibeszélgettük magunkat 5771 22| végigmentünk, egyszerre csak ott pompázott előttem az óriási angolkert, 5772 21| üldözte: Európa legkülönbözőbb pontjain következetesen összetalálkozott 5773 2| az asztalra állitja... E pontnál azonban meg kell állnunk, 5774 17| utazási terveken, hajszálnyi pontossággal kieszeli a leggyönyörübb 5775 1| bevehetnék a programmjukba azt a pontot, hogy a védtelen regényhősnőket 5776 16| a foglalkozása szerint pontyokhoz és csukákhoz van szokva, 5777 2| és a kosztosai is békén porladnak az anyaföldben... Miről 5778 2| rég a templom kövei alatt porladozik (magam is ott voltam a temetésén) 5779 16| ki a lovagias küzdelmek porondjára. Én egyszerü és becsületes 5780 19| Neki nem volt siránkozó porontya, az asszonyok régóta nem 5781 19| Ez is ugy tekint a porontyaira, mint az én anyám tekintett 5782 22| Miért vette körül magát e poros dokumentumokkal, amelyek 5783 4| dohányoznak? - mondta egy porosz gróf nevetve.~ ~- Nekem, 5784 15| elő, mely szinültig volt porráőrlött csontokkal.~ ~- Tudják, 5785 21| hálókocsiellenőr, a nagy hotelek portásai és pincérei mind megkülönböztetett 5786 22| irok néhány sort, amit a portással fölküldhetsz a méltóságos 5787 12| forróság volt, de a falu portengerén keresztül gázolva, kiértek 5788 4| legbelsőbb lakáj széttárta a portière függönyeit, s halkan igy 5789 22| falon egy embernagyságu portré, amely egy hatalmas szál 5790 22| hasonlit-e az ükapjára, akinek a portréját a régi Vasárnapi Ujságban 5791 12| és Budapest közt fennálló postai kapcsolat majdnem kizárólag 5792 19| check-számlám a Giro-Egyletben és a postatakarékpénztárnál.~ ~- Hát mennyit költ el 5793 13| mozdulatot tett.~ ~- Felsőkabát? Posztóbéléssel? Haha! Még csak az kéne, 5794 16| hullat a néma kecsegékre és potykákra, akikhez a családi tüzhelye 5795 23| államtitkár (szertartásos pózban megáll az iróasztala mellett. 5796 23| prémkabátot, prémsipkát, prémes muffot visel. Az ajtóban 5797 23| szolga feltár előtte. Rövid prémkabátot, prémsipkát, prémes muffot 5798 23| előtte. Rövid prémkabátot, prémsipkát, prémes muffot visel. Az 5799 20| érdeklődésből végiglapoztuk a „Pressé”-t és a „Fremdenblatt”-ot...~ ~ 5800 4| mindig valami hihetetlen prestige-e van a társadalmi rangfokozatoknak... 5801 4| következő napokban az ő egyéb principiumait is kifejtette előttük.~ ~- 5802 7| se volt, amikor ettől a principiumodtól eltértél volna? - kérdezte 5803 1| meghallgatják?~ ~- Ojjé, hát ez is probléma, - szólt egy vöröshaju kis 5804 4| gyakorlati ötletet - nem produkálnak, a kereskedéshez nem értenek, 5805 22| csöndjét nem zavarta meg profán lárma: szinte ugy rémlett, 5806 17| akkor tér magához, amikor a programm második részéhez jut, s 5807 13| rá.~ ~- A mesternek mi a programmja a mai napra?~ ~- Tud valami 5808 17| leggyönyörübb kóborlások programmját, s miközben a szemét rövidlátóvá 5809 17| egyáltalában gondoskodom az esti programmról. Én állitom össze a menüt, 5810 1| bajnokai még bevehetnék a programmjukba azt a pontot, hogy a védtelen 5811 7| vájkálhatok a meleg vérben... A protekció, hizelkedés nem használ 5812 22| mulva, egy ragyogóan szép pünkösdi napon, látogattam megint 5813 22| várta a halottat, s az öreg püspök a harangok zugása között 5814 4| idevaló emberek többnyire puhák, hizelkedők és szolgalelküek... 5815 23| Távozik, az ajtóban megáll és pukkerlit csinál, majd eltünik az 5816 23| ajtóban zavartan megáll és pukkerlizik.)~ ~Az államtitkár (kissé 5817 20| főherceg előtt is térdet hajtva pukkerliznek az Angiolina előtt. Később 5818 3| világossága. Csáját és meleg puncsot isznak, de szivük tele van 5819 22| a kriptába levitték, s a puskák durranása rémes lármával 5820 7| becsületes embernek kötelessége pusztítani...~ ~- És harmincöt év óta 5821 3| szegényke aligha el nem pusztul az éjjel...~ ~Oxigén doktor 5822 10| utolsó soraimat... Ha el nem pusztulsz éhen és megéred azt a kort, 5823 1| hősnőmtől. Ugy jártam, mint Pygmaleon, aki beleszeretett a saját 5824 17| Guide-ot is, ha véletlenül ráakad valahol.~ ~- Utazol? - kérdik 5825 8| sziklák között, az idegen rablók golyóitól, mig itthon gyászbaborult 5826 9| jelent meg az aranyvégü rácskerités előtt.~ ~- Itthon van az 5827 22| vetve néha az aranyvégü rácskeritésre, amely a finom, rokokó Szentandrássy-kastély 5828 14| hirtelen gondolt valamit, s a rácson át három ezüstforintost 5829 22| portás nézett ki érdeklődve a rácskeritésen.~ ~- Kit keres? - kérdezte 5830 10| bizonyára tanulságos lesz rád az édesapád pályafutása. 5831 8| történik...~ ~Mit szólt volna Rafael, ha munkabirása fénykorában 5832 1| irógépről. Egy huncut és raffinált kis gépiróleány szédületes 5833 23| amikor nem hittem el ezeket a rágalmakat?~ ~Az államtitkár (olyanformán 5834 23| szive van, hiába beszélnek a rágalmazók. De esküszöm, hogy ha valaki 5835 21| azonban épp ugy lehetett rágalom, mint valóság. Akárhogy 5836 9| nekem, én, bizony Isten, nem ragaszkodom a további föllépéseimhez...~ ~ 5837 2| negyedik vagy ötödik szobában rágicsál egy csirkecombot, mig a 5838 7| még ma is belepirulok, ha rágondolok... Egy téli napon volt, 5839 22| s csak évek mulva, egy ragyogóan szép pünkösdi napon, látogattam 5840 22| a sötét szoba egyszerre ragyogóvá lesz: trombitaharsogás közt 5841 7| A kegyetlen kritikus rágyujtott egy szivarra, aztán igy 5842 6| skatulyán, hogy egy cigarettára rágyujtson... De e pillanatban az öreg 5843 19| üzletüket egy éjszakán át ráiratják a feleségükre... Miért vegyek 5844 11| napon ki nem kosaraz? És rájöttem, hogy ugyanaz lett volna 5845 22| amelynek minden gavallérja rajongva zárta szivébe a bájos királynő 5846 1| a hires meseirónak az a rajongója, akitől egy barátja azt 5847 1| a megjegyzést, látszott rajtuk, hogy méltatlannak tartanak 5848 11| közjegyző hire. Földy János rájuk hagyta vagyonát? A vén agglegény 5849 22| sirbatért, kedves alakok rajzanak körülötte az éjszaka csöndességében. 5850 11| életükben se láttak még egy rakáson tizezer koronát. Hogy jutott 5851 8| katonákra gondolt-e, akik rakásra hullanak odalenn a meredek 5852 2| sötétzöld üvegpoharakkal rakja teli, aztán leballag a pincébe, 5853 10| aki mindig a maximumokat rakta, aggasztóan megdézsmálta 5854 3| találkoztam...~ ~Oxigén doktor ráncos homlokkal közelitett az 5855 21| magányosság érzése itt még jobban ránehezedett, mint odakünn... A zöld 5856 19| éjféli miséről... Mayer ur ránézett az asszonyra, aki alázatosan 5857 6| szerint, nem előzik meg rangfokozatban a jó Istent...~ ~A tábornok 5858 4| prestige-e van a társadalmi rangfokozatoknak... A grófot itt még mindig 5859 16| halak patrónusa egy merész rántással magára öltötte most a trikóinget, 5860 5| De mivel sokkal bátrabban rászánta volna magát arra, hogy egy 5861 6| legalább utólag becsülettel rászolgáljak a hiéna névre...~ ~Az ujságiró 5862 5| és kárörömmel telt meg, ravaszul igy szólott magában:~ ~- 5863 17| szeptember legelső napja is rávirradt. Busan összecsomagolja hát 5864 17| szalmaözvegy. Hamarosan kezet rázott hát velem s miközben gyors 5865 19| végighallgassa, de most dühösen rázta meg az ártatlan telefont.~ ~- 5866 8| csatatérről érkező rossz hirek rázták-e meg törékeny szervezetét?... 5867 14| felelte Lacika, a fejét rázva.~ ~- Vagy egy vasuti vonatot, 5868 23| jókedvü megbotránkozással rázza meg a fejét).~ ~A kis leány: 5869 18| komornyikok megdöbbenve a fejüket rázzák).~ ~Tamássy: Gazember! ( 5870 9| cigarettát elvegyen, jóizüen rágyujtott, aztán közömbösen igy felelt:~ ~- 5871 21| magányosság sulya egyszerre csak ránehezedett a lelkére. Mindeddig szinte 5872 20| emberre, aki ime, hálát rebeg a Gondviselésnek, amiért 5873 4| rendesen, hálás pillantással rebegte:~ ~- Köszönöm.~ ~Inkognitója 5874 2| fluidum, mely régi alchimisták receptjeiben maradt az utókorra... A 5875 11| mindig kárörömmel néztem Rédeyt, amikor reggelenként lehorgasztott 5876 4| előtt álldogált, hosszu redingotban, mig cilindere ott hevert 5877 10| szerencsével: egy kövér, redingotos fiatalember, aki mindig 5878 19| Hogy mennyit keresek?... Régente ötvenezer forintot is megkerestem, 5879 1| keblére... A Marlitt egyik regényében is van egy hasonló jelenet...~ ~ 5880 1| cseppet se hasonlitunk a regényhőseinkhez, akik maró gunynyal vagy 5881 1| pontot, hogy a védtelen regényhősnőket a szerzői abszolutizmustól 5882 8| grófné, aki eddig a szerelmes regényhősök történeteivel mulattatni 5883 22| beszéltek a láthatatlan regényhősről, aki fájdalmával, mint az 5884 22| hivatásánál fogva minden regényt végigolvasott, azt mesélte 5885 6| penziójában történt, egy januári reggelen, mikor az ablakon át csillogó 5886 11| kárörömmel néztem Rédeyt, amikor reggelenként lehorgasztott fejjel ment 5887 6| Igenis, méltóságos uram, a ma reggeli gyorsvonattal jött Budapestről... 5888 9| óta a halhatatlan művész reggelig a legpiszkosabb lebujokban 5889 6| harmadnap jelent meg ismét a reggelinél, sápadtan, beesett arccal, 5890 16| meghivásomat, s eljön velünk reggelizni az „Arany dinnyé”-be...~ ~- 5891 9| kisasszony most kelt föl a reggeliző asztal mellől. Kit szabad 5892 20| füzött, s akivel két hét óta reggeltől-estig együtt voltam... Gazdag 5893 1| lány előtt is - egy időre rehabilitáltam azokat a szerzőket, akikre 5894 21| derekak veszik körül. Miben rejlett a szédületes fölénye? Ezt 5895 20| mely annyi misztikus titkot rejteget ismeretlen mélységeiben... 5896 19| telefon hallgatóját, de a rejtelmes hang most sietve közbeszólt:~ ~- 5897 15| szinmüvész a kedvese hamvait rejtő bádogszelencét gyöngéden 5898 13| barátom... Holnapra oly rekedt fogsz lenni, mint az ágyu, - 5899 20| Olvasd ezt! - kiáltotta rekedten az izgalomtól.~ ~A cikkben, 5900 12| hogy dolgoztak volna, ha a rekkenő, ebédutáni forróság el nem 5901 17| én csinálom barátaimnak a reklámot a kicsike nők előtt, s én 5902 19| mert szenved, ujong, sir, remeg a különböző impressziók 5903 8| tölti el őket félelemmel és remegéssel?...~ ~Az ég kegyelme ne 5904 2| sértődötten vállat vont, az orra remegni kezdett, a szája szöglete 5905 8| tollat, melylyel világraszóló remekeit papirra vetette?... Ha el 5906 22| pályamunkát, amelylyel, remélem, meg fogom nyerni az egyetem 5907 1| gróffal, aki eddig jogosan remélhette, hogy az udvarlását meghallgatják?~ ~- 5908 8| hosszu, őszi napokat, majdnem reménye nélkül annak, hogy hadvezéri 5909 22| lefitymálhatja...~ ~Boldog reménykedéssel tértem haza (miután még 5910 20| azt kérdezed, hogy miben reménykedtem, csak annyit válaszolhatok, 5911 20| mond le véglegesen minden reményről... Akkor azt hittem, hogy 5912 16| urhölgynek az oldalán töltötte el reményteljes ifjuságát. Vladár ur, aki - 5913 23| jöttem, mert az az utolsó reményünk... (Majdnem sirva.) A méltóságos 5914 20| hivták a kiránduló hajó remetéjét, - annyira el volt mélyedve 5915 20| hogy eféle szentimentális rémitgetésekkel untatlak... De fájdalom, 5916 22| egy borzalmas csontkoponya rémitgetett bennünket, a Szent-Benedek-hegy, 5917 22| amikor még most is ugy rémlik előttem, hogy csak tegnap 5918 22| barátom, akivel az élet ezt a rémületes tréfát elkövette: hány szerelmes 5919 4| Most bizonyosan valami uj rendelést akar adni, - és ez neki 5920 16| segédeit?~ ~- Készséggel a rendelkezésükre állok. Ha ma este nyolckor 5921 1| sorsával a kénye-kedve szerint rendelkezhessék...~ ~A lányok idegesen rázták 5922 1| jogát, hogy korlátlanul rendelkezhessenek a hőseikkel. A feminizmus 5923 2| Hamrák Péter ebéd után rendet csinált az ebédlőben, aztán 5924 14| gyermekfelruházó ünnepet rendezett, s a tágas teremben már 5925 1| fejbelőtte magát...~ ~- Vagy rendezzen egy párbajt közte és a férj 5926 1| föllépésében is van valami rendkivüli... valami szelid fenség, 5927 5| fejét.~ ~- Ha én lennék a rendőrkapitány, rögtön bezáratnám ezt a 5928 15| CSONTDOBOZ~ ~A budapesti rendőrség nemrég letartóztatott egy 5929 21| hitványlelkü hizelgőket, akik rendszerint a milliomosok udvarához 5930 18| helyéből s dühösen oda megy Reöth-höz, aki eddig egy sarokban 5931 3| ember szive sokszor meg akar repedni a fájdalomtól. Azt mondják, 5932 22| napsugár aranyos csikjai ott repkedtek volna a kastély karcsu tornyán, 5933 2| sárgarépa, - mondta bizonyos respektussal - annak most fölvitte a 5934 16| emlékszem rá, hogy a halászati resszortban valaha ismerősöm lett volna...~ ~ 5935 11| a negyven év legnagyobb részében se volt okom a panaszra. 5936 8| mintha hirtelen valami részegség fogta volna el, a karjaival 5937 17| amikor a programm második részéhez jut, s a kiadási tételek 5938 22| életemben...~ ~De a hall emeleti részén már várakozott rám egy frakkos, 5939 19| fényében, csak egy kicsike részét lehetett látni az óriási 5940 22| kerülöm az embereket, mert reszketek a gondolattól, hogy sajnálkozó 5941 6| hogy szinte az ablakok is reszketni kezdtek bele, igy orditott 5942 22| különcködései nevetséges részleteit, mint a többiek, akik szintén 5943 20| Eisenbahn-Katastrophe in Galántha”, nagy részletességgel volt elmondva, hogy két 5944 10| mindentől bucsut vegyek... Az a részvét és fájdalom visz a sirba, 5945 16| könyörgöm, adják át legmelegebb részvétemet Vladár urnak.~ ~- Miért?~ ~- 5946 10| akinek a sorsa fájdalmat és részvétet tudna felébreszteni a szivedben...~ ~ 5947 22| Szentandrássyak unokája, a rettenthetetlen vitézeké, akik épp ugy megállták 5948 2| Viszloczky Lázár most csizmásan, reverendában jelenik meg előttem, holott 5949 22| madarakkal, gondosan lesöpörgette reverendájáról a kendermagot, aztán igy 5950 20| menekülhetek másképp, mint ha egy revolverrel utat török magamnak...~ ~- 5951 10| sietve magamhoz veszem a revolvert, csakhogy minél előbb végezzek...~ ~ ~ 5952 17| miközben a hivatala felé siet, rezignáltan dörmögi:~ ~- A jövő nyáron 5953 3| után mindig összecsapta a réztányérjait, mire egy nagyszakállu baba-ezredes, 5954 8| kerülnek?... Mi okozta a riasztó szomoruságot, mely ott 5955 21| mely a turistasmokkokat nem riasztotta vissza attól, hogy derékzsákokkal, 5956 19| karácsonyest ünnepi hangulatában is ridegen tovább folytatja hétköznapi 5957 18| Tessék tenni! Mindenki tett? Rien! (Oszt.)~ ~1. játékos: A 5958 19| ilyen tónusban beszéljen, - rikoltotta most a tömzsi emberke, aki 5959 6| melyen karcsu csónakok ringatóztak, jázminillatu szellők suhantak 5960 11| szerencse, ami valósággal párját ritkitja ebben az önző korban. A 5961 20| lovagiassági szaktekintély ritkitotta a párját a budapesti társaságban... 5962 10| óta inkognitóban mulat a Rivierán. Miért lennék hosszadalmas 5963 21| nyakcsokrát a párisi rue Rivoliból, - mégis: esetlennek és 5964 17| pedig veszett galoppban robog befelé az Andrássy-uton, 5965 21| aranytól csillogó automobilon robogott végig Mentone és Cannes 5966 9| szentimentális jeleneteket akarok itt rögtönözni, hanem épp oly komoly üzletet 5967 16| kezemben harci szablyával röppenjek ki a lovagias küzdelmek 5968 19| karton és batiszt, mely innen röpül szét az egész, nagy birodalomba, 5969 17| palackok dugói a levegőbe röpülnek, bemártja a tollat a tintába, 5970 4| senkinek semmi haszna... Nem röstellik ezt kérem, hogy ilyen tétlenségben 5971 1| másképp bánni az urával...~ ~Röviddel ennek a könyvnek a megjelenése 5972 7| világot, hogy a vesebaja rövidesen elviszi s e közben hihetetlen 5973 3| másikat. Egy francia baba, - rövidszoknyás, rózsaarcu, kékszemü - akinek 5974 17| programmját, s miközben a szemét rövidlátóvá koptatja, a lelkében ugy 5975 6| most egyszerre köhögési roham fogta el, ami annyira megdöbbentette, 5976 14| sóhajtozott: a karácsony rohamlépésekben közeledett, s ő még mindig 5977 10| tengerparti sziklára fog rohanni, ahonnan csak egy ugrás 5978 1| olvasó. Nem is megyek, hanem rohanok haza, hogy gyorsan elolvassam 5979 21| mely sebesen és tajtékozva rohant tova a világos hotelek alatt. 5980 9| Wallried ur egy kicsike, rokoko-palota előtt állott, melyről még 5981 22| s a fák közül kivillogó rokokó-palotát... Mikor a hüvös platán-fasoron 5982 11| Rédeyné, miközben az összes rokonain végigfutott az elméjében.~ ~ 5983 5| hogy Komlóssyék régóta rokoni vendégszeretettel bánnak 5984 11| Hiszen egyáltalán semmiféle rokonság se füzte őket össze, sőt 5985 3| kilátszott a kenderkóc. Egy rokonszenves tót legény a lábszárát fájlalta, 5986 22| reám, ahogy én elálmodozom róluk, itt, a hideg, nagy városban, 5987 2| az asztalra, amelyikért a római pápa ő szentsége is bizvást 5988 22| mint minden gyerek, akit a romantikus történetek mámorossá és 5989 1| orfeuménekesnő fog föllépni a bécsi Ronacherben... Ez attól függ, milyen 5990 19| amelyből a kenyerét és a rongyait megszerzi...~ ~Félrehuzta 5991 22| s a butorok titokzatosan ropognak, mintha láthatatlan kisértetek 5992 2| istállóban két jámbor paripa ropogtatta a zabot, - s a vén Viszloczky 5993 16| Kifogásom? Éppen ellenkezőleg. Roppantul örülni fogok, ha tisztelt 5994 17| asztalhoz, amely szinte roskad a különböző palackok sulya 5995 7| álommal... Ugyebár ön se lesz rosszabb, mint én vagyok?... Hiszen 5996 6| hogy az állapota ugyancsak rosszabbra fordult. Az ebédlőben rajta 5997 20| alatt... A jóság, vagy a rosszaság mindig azoktól a külső körülményektől 5998 9| de közel az idő, amikor rothadt narancsokat fognak hajigálni 5999 14| hetében gondterhelt ábrázattal rótta a világosságban égő utcákat.~ ~- 6000 22| tetszett, hogy valami francia royalista herceg kastélyában járok. 6001 18| vörös rozettát visel. A rozettás ur vállat von s a kezével 6002 18| aki a gomblyukában vörös rozettát visel. A rozettás ur vállat 6003 18| ez a tipus helyettesiti a Rózsa Sándorokat és a Savanyu 6004 3| francia baba, - rövidszoknyás, rózsaarcu, kékszemü - akinek ki volt 6005 21| vigsággal és jókedvvel. Fiatal, rózsásarcu leányok komolyan hallgatták 6006 22| grófnéval, akinek az arcképét a rózsaszin szalonban láthatta... Hát