IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Szomaházy István Estétol-Reggelig Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
6007 12| mely otrombán feketéllett a rozsvetések között. A vén Takács odamutatott 6008 12| a kampós botját, hogy a rozsvetésekre kiballagjon. Laci, aki nem 6009 3| aranycsillag, a derekát pedig rubintos kigyó szoritotta össze. 6010 8| a világhirü parmezános rudak feltalálójával, a spékelés 6011 21| a nyakcsokrát a párisi rue Rivoliból, - mégis: esetlennek 6012 17| Andrássy-uton. Csinos, szürke nyári ruha volt rajta, s az arca csakugy 6013 22| pillanat mulva egy vérvörös ruhába öltözött, ezüstzsinóros 6014 10| Az édesanyád még olyan ruhában se járhatott, mint a Hotel 6015 21| nagyobb ur volt, mint ő. A ruhái, a nyakkendői, az utisapkája, 6016 12| végig a gyerek tiszta, fehér ruháját, a csipkés kis nadrágot, 6017 19| macskám, se kutyám, - ami ruhára meg kosztra kell, az nagyon 6018 11| ügyfelem még egy megbizást ruházott rám: azt, hogy egy lezárt 6019 4| felsége akkor vendégünk lesz a ruhri kastélyban...~ ~A szivargyáros 6020 1| savanyu arccal válaszolja:~ ~- Sajnálom, édes öregem, de magamnak 6021 12| mint a falusi jószága, s a Sajószentjános és Budapest közt fennálló 6022 6| generális, a nyugalmazott sajóvölgyi hadosztály-parancsnok... 6023 14| gondoskodom róla, hogy a sajtó mindenesetre megjelenjék.~ ~ 6024 2| kéri, néha az öreg Magyar Sajtó-t olvassa a pápaszemén keresztül... 6025 14| elő éretlen gyerekekkel? A sajtót, mely a hetedik nagyhatalom, 6026 2| hosszu indzsellér, aki a sakkjáték szenvedélyes müvelője... 6027 6| megvetéssel.~ ~Ebéd után Hámori sakkot játszott egy pólai ügyvéddel, 6028 2| után a sültek, a tészták, a saláták, a hetyepetyék következtek, 6029 13| lelkesedve igy kiáltson fel: salve! Üdvözlöm önt a sondersbergi 6030 14| két forintot kapok Weisz Samunál, mondta csillogó szemmel 6031 12| szalmapárnáján. A vén kupec sanda hidegséggel nézte a két 6032 18| tipus helyettesiti a Rózsa Sándorokat és a Savanyu Józsikat.~ ~ 6033 12| jövevényt, s mord arccal sántikált el a kályha mögé, mikor 6034 2| szemembe mondani, hogy a sárgarépáért kilencvenöt krajcárt fizettél?~ ~ 6035 2| elhiszem, ha akarom, de a sárgarépa hazugság, annyi szent... 6036 22| brilliántos forgója mögött, a sarkantyumat összeütve udvarolok a legbájosabb 6037 22| a kócsag alján kétfejü sassal, amelynek mellében Magyarország 6038 22| át ömlött be egy vékonyka sáv a lenyugodni készülő nap 6039 3| csodabalzsam, mely az én sebemet meggyógyitja? - csiripelte 6040 21| zuhogó zápor csapdosta, mely sebesen és tajtékozva rohant tova 6041 3| elpusztulnia...~ ~- Hol kapta a sebet? - kérdeztem részvéttel. - 6042 3| háboruban. Egy dacos, vad fiu sebezte meg, akihez szegény gyermekem 6043 16| hajlandó Nagyságod megnevezni a segédeit?~ ~- Készséggel a rendelkezésükre 6044 23| kegyeskedjék kinevezni valóságos segédfogalmazóvá...~ ~Az államtitkár (kérdőleg 6045 22| édes fiam, oda... ott annyi segédkönyvet fogsz találni, hogy akár 6046 22| szükségem lenne néhány segédkönyvre a tanári könyvtárból...~ ~ 6047 16| kezét nyujtotta az egyik segédnek, aki ostoba pillantással 6048 1| tekintettem utána, hogy nem sokat segitettem rajta; ez az asszony az 6049 22| fogok a jó Istenhez, hogy segitse és támogassa a munkájában....~ ~ 6050 20| gondjaim vannak... Elfogadtam a segitségét, s a becsületszavammal fogadtam 6051 1| hogy csupán - a munkái segitségével tudok megszabadulni ettől 6052 4| szivében azzal a homályos sejtelemmel, hogy az őszinteségnél még 6053 18| Miből él? Mivel foglalkozik? Sejtelmed sincs róla. Előkelő, hideg, 6054 22| Ámulva néztem rá, mert sejtelmem se volt róla, hogy mi az, 6055 5| hogy a gyönyörüségét ne sejtesse a feleségével. Az asszony 6056 1| legutolsó tárca ugyanis azt sejteti, hogy az a gőgös fráter 6057 20| ébred annak, hogy nem is sejtett, ijesztő indulatok laknak 6058 21| nagyuri életmódot? Ezt aligha sejtette valaki Hammerfest és Palermo 6059 20| megtisztitotta - az öreg Adria egy sekély, pocsolya azokhoz a mélységekhez 6060 9| aztán mást gondolt, s a selyemből készült tárcát ismét visszatette 6061 8| befordult a fal felé és selyemtakaróját dideregve magára huzta...~ ~- 6062 22| amelyeknek falait különböző szinü selyemtapéták boritották, csillogó csecsebecsék, 6063 23| államtitkár ur is beláthatja, hogy semmiből nem élhetünk meg...~ ~Az 6064 20| lapok, s inkább unalomból, semmint érdeklődésből végiglapoztuk 6065 8| suttogta:~ ~- Nem kell, semmise kell, aludni akarok... Az 6066 22| még nem voltam járatos a semmitmondó frázisok tudományában... 6067 22| könyvtárunkban erről a korszakról semmitse találhatsz... De menj el 6068 10| keserüség fogott el: az a semmittévő félmilliót cipel a zsebében, 6069 21| százszorosan kiélvezték e boldog semmittévők, akiktől sok ezer és ezer 6070 19| mely a halála után amugy is semmivé foszlik... Aki a karácsonyesti 6071 18| lappang valami. A szerencse senkihez se ragaszkodik ilyen konzekvensül. 6072 4| alusznak, de az életükből senkinek semmi haszna... Nem röstellik 6073 7| gazdasszonyom, aki tudja, hogy senkit se fogadok otthon, kissé 6074 10| aztán előkelő hanyagsággal seperjem be az unatkozó gazdagok, 6075 12| meg hamar a vén nagyapád seprő-bajuszát...~ ~A gyerek hizelkedve 6076 3| csuhás barát, egy furcsa, seprőbajuszos gigerli, meg a jó Isten 6077 5| Ezt a nőt ki kellene seprüzni innen - suttogta később, 6078 16| hogy a feleségén elkövetett sérelmet megtorolja...~ ~- Én megsértettem 6079 8| penzumukat, reggeltől estig serényen forgatván a sülteket a lábasok 6080 16| méltóztatik ismerni. A sértést nem is ő ellene tetszett 6081 17| levéliró ünnepies, szinte sértődött arcot vág.~ ~- Erről ne 6082 2| krajcárt fizettél?~ ~Walterné sértődötten vállat vont, az orra remegni 6083 6| igy szólott a terrászon sétálgató pólai ügyvédnek:~ ~- Most 6084 4| kivül - a szállodákat és sétatereket, Call ur jó két héten keresztül 6085 4| összetöpörödött emberke, aki egyszerü sétabotjával unatkozva ödöng a kávéház 6086 14| dirigálnia, a kezeit dörzsölve settenkedett az anekdotázó urak körül, - 6087 6| megkérdezte a körülötte settenkedő Karolin kisasszonyt:~ ~- 6088 9| délamerikai városokban, mint Sidneyben, vagy a Balkán közepén... 6089 14| bundáikat, hogy a dolguk után siessenek.~ ~ 6090 3| nagymutató a XII-es numerusra. Sietnem kell az ispotályba, mert 6091 22| életéről talál, akkor ugyancsak sietnie kell, hogy a munkáját megkezdje...~ ~ 6092 1| urnak...~ ~Udvariasan elébe siettem a bájos deputációnak, mely 6093 2| én is meggyógyulok te gaz siheder, hiába kivánod, hogy a föld 6094 9| semhogy a további eszmecsere sikerében bizott volna. Mindössze 6095 9| aratta-e valamikor szenzációs sikereit, de azért mindenki csak 6096 22| Antóniusz külsejével tobzódnak a sikerekben és a dicsőségben... Ezért 6097 8| melyeknek annyi emlékezetes sikerét köszönhette, még most, az 6098 1| hogy az a gőgös fráter sikerrel fog udvarolni neki...~ ~- 6099 7| A „Fekete hétfő” nagy sikert aratott, s másnap valamennyi 6100 10| croupierek iskoláját, aztán - a sikerült vizsga után - nagy kegyesen 6101 20| szinben tündöklő, örökéletü sikság, mely annyi misztikus titkot 6102 3| ezüstös hang kétségbeesve sipitozott, egy másik hang pedig, mely 6103 2| te megátalkodott tolvaj? sipitozta vékony hangon. Ugyis tudom, 6104 3| éktelenitették el, s halkan, sipitozva sóhajtotta:~ ~- Oh, szegény 6105 22| fekete orgona, amelynek sipjai sárgás csontfényben csillogtak, 6106 21| felületesen megemelte előtte a sipkáját.~ ~A szálloda halljában 6107 22| kérdezte most ujra az előbbi sipogó gyermekhang, amire megdöbbenve 6108 19| dolgozzék. Neki nem volt siránkozó porontya, az asszonyok régóta 6109 22| hogy a szivem elszorul és sirás fojtogatja a torkomat arra 6110 10| ha egy napon a te gyönge sirásod föl nem veri kicsike fiam, 6111 10| részvét és fájdalom visz a sirba, amelyet szegény, ártatlan 6112 22| dokumentumokkal, amelyek egy sirbadőlt világ szineiről és hangjairól 6113 22| pajtásom, mint a halottak, a sirban nyugvó erős és jókedvü fiuk, 6114 22| gondol a gyermekségére, s rég sirbatért, kedves alakok rajzanak 6115 22| barátok miséztek, a papok sirboltja, amelynek vasajtaján egy 6116 22| alsóvárosi temető sötét sirboltjába elvitték... Ki jár most 6117 22| sortüzet adtak a nyitott sirboltnál, mert a halott, valami furcsa 6118 22| fájdalom, már sötét falusi sirboltokban nyugosznak, s engem, öreg 6119 15| krematorium lépcsőin, a gyönyörü siremlékek között, melyek a milánói 6120 11| reám, mint amily melegen, sirig tartó hálával gondol önre, - 6121 8| feleségek, apró gyermekek sirnak utánuk?... Ki tudhatja ezt, 6122 15| veszünk bucsut a nyitott sirnál, amely hamvaikat örökre 6123 22| amelylyel a sors azt a sirnivalóan kacagtató, bolondos tréfát 6124 10| magamat...~ ~Kicsi fiam, te siró és lélegző semmiség, hozzád 6125 1| eredménynyel járt, hogy most ott is sirok, ahol senki se lát... Az 6126 12| beszéljen nekik. Nevetett is, sirt is délfelé, mikor a csipkés 6127 1| aki keserves könyekkel sirta tele a kis chamois-szinü 6128 8| lobogtak, a zsir boldogan sistergett, a csirkék megdicsőült pillantással 6129 8| forgatván a sülteket a lábasok sistergő zsirjában, vagy egy-egy 6130 5| haragos maradt. - Ez a vén skatulya mer rosszakat beszélni erre 6131 15| szerkezetét, a hütőkamrákat, a skatulyaformáju kis fülkéket, ahova a hamvakat 6132 6| s a gyufát végighuzta a skatulyán, hogy egy cigarettára rágyujtson... 6133 22| kiváncsian leskelődtek be a sodronykeritésen át, a nélkül, hogy mást 6134 8| lelkeket ennyire kihozta a sodrukból?... Ki miatt aggódnak, ki 6135 6| részeg frátert, aki öt üveg sör megivásával jogot mer váltani 6136 13| korcsmában aztán egy kis söröcske is lesz, amivel a torkunkat 6137 17| Erről ne beszélj, - mondja sötéten, - ez nem ide való, ez szent 6138 10| szobában, melynek ablakai a sötétkék tenger csillogó habjaira 6139 22| amelyen tülevelü fenyvesek sötétlettek, s egész sereg hófehér márványszoborral, 6140 13| Félóra mulva elnyelte a sötétség az egész vidéket, csak valami 6141 21| lodenköpenyegébe burkolózva, az esti sötétségben, a szállodája felé igyekezett...~ ~ 6142 2| váratlanul elém bukkant a sötétségből az öreg Viszloczky Lázár, 6143 19| fénynyel vált ki az udvar sötétségéből és a piszkos függönyön néha 6144 8| mindenütt komor, vigasztalan sötétséget látott maga körül, s ugy 6145 22| meséljen nekem valamit; itt a sötétségben jól esik, ha az ember a 6146 22| órákig is elgondolkodom a sötétben, mert lusta vagyok ahhoz, 6147 8| a palotába és a királyné sóhajtásait óvatosan felfogják a bástyaszerü 6148 8| hogy viharedzett kebléből a sóhajtáson kivül egyéb hang is kitört 6149 9| részvéttel.~ ~Fredi nagyot sóhajtott, az impresszárió pedig egy 6150 3| el, s halkan, sipitozva sóhajtotta:~ ~- Oh, szegény fiacskám, 6151 14| Kenéz ur nem ok nélkül sóhajtozott: a karácsony rohamlépésekben 6152 5| ma este, - szólott nagyot sóhajtva a lelke mélyén, miközben 6153 22| park fái között hullámzó sokaság várta a halottat, s az öreg 6154 4| boldognak érezte magát, hogy a sokszoros amerikai milliomost, aki 6155 2| levesekről, az aranysága somlyai borról s a tölgyfaburkolatos 6156 13| átizzadva érjen vissza a sondorsbergi falak közé... Valami könnyü, 6157 5| feleségét, de ha arra került a sor, hogy a szándékát megvalósitsa, 6158 11| fordult volna az életem sora, ha akkor, azon a nyári 6159 10| szerződtettek a rendes employer-k sorába, havi száznyolcvan franknyi 6160 10| semmiség, hozzád intézem utolsó soraimat... Ha el nem pusztulsz 6161 22| oldalukon cifra lódinggal sorakoztak körülötte, mig két szőke, 6162 1| irka-firkáló idegent, e sorok iróját, aki őszinte bünbánattal 6163 12| az unokáit, s két hét óta sorra szomszédolta az összes ismerőseit, 6164 1| helyzetbe, hogy egy szép asszony sorsával a kénye-kedve szerint rendelkezhessék...~ ~ 6165 11| hogy ugyanaz lett volna a sorsom, mint a kedves férjéé: fáradt 6166 10| is békén viseltem volna a sorsomat, ha egy napon a te gyönge 6167 6| találkoztak egymással, mielőtt sorsuk a téli penzió ebédlőjében 6168 22| Különben várj, majd irok néhány sort, amit a portással fölküldhetsz 6169 22| derék hadfiak háromszoros sortüzet adtak a nyitott sirboltnál, 6170 10| Mikor a világra jöttél, öt sous volt az összes földi vagyonunk, 6171 8| rudak feltalálójával, a spékelés csalhatatlan müvészével, 6172 3| szoritotta össze. De az egykori star most csunyául megöregedett, 6173 4| idegbajok és halálozások statisztikája, ha minden ember le tudna 6174 5| félremagyarázta.~ ~- Nem sül ki a szemed, hogy folyton 6175 2| utókorra... A leves után a sültek, a tészták, a saláták, a 6176 8| estig serényen forgatván a sülteket a lábasok sistergő zsirjában, 6177 12| volt, a lókupec, aki hideg sültet és gyümölcsöt csempészett 6178 12| kiéhezett Laci mohón nekiesett a sültnek és tele szájjal szólott 6179 1| a körorvos szinvonalára sülyedtem a szemében, mert ő a magányos 6180 3| magam is térdig gázoltam a süppedő hóban s az Üllői-ut végén, 6181 19| kagylót, mert nekem sokkal sürgősebb, hogy a mérlegemmel mielőbb 6182 9| azért arra kérem, még pedig sürgősen, hogy adja vissza a nagy 6183 12| uri ember kerül ki az ő sürü parasztvéréből. A feleségét 6184 7| helyéből; a könyek most még sürübben hullottak az arcocskájára, 6185 18| Az egész párbeszéd alatt sürüen hallatszik a bankár felszólitása: „ 6186 18| csönd, mindenki a földre süti a szemét, végre megszólal 6187 6| a tavaszias verőfényben sütkéreztek, de délben, az ebédlő virágos 6188 5| életemet, s ha az utcán nem sütöm le a szemem, képes rá, hogy 6189 2| délelőtt pihenés nélkül sütött-főzött), a lánycselédek a muskátlis 6190 12| A vén Takács zavartan sütötte le a szemét, de Laci hajlithatatlanul 6191 17| megaranyozzák a fölkelő nap sugarai...~ ~ ~ 6192 22| a lenyugodni készülő nap sugaraiból... Ugy tetszett, mintha 6193 14| embernek is kijut néha egy sugárnyi az ünnep öröméből és boldogságából.~ ~ 6194 22| meghalt, nagy szellemek sugják a fülembe rég kialudt életük 6195 8| konyhaleányok ábrázatán, s nyomasztó sulylyal nehezedett rá az egész kastélyra, 6196 7| hogy az ismeretlen szerző sulyos betegen fekszik odahaza... 6197 16| megbotránkozva.~ ~- Igenis, Nagyságod sulyosan megsértette a nevezett urnőt, 6198 12| nem igen vont meg olyan summákat sem, amelyekért máskülönben 6199 13| tudni maga felől...~ ~Lenck sunyi alázatossággal elköszönt, 6200 20| asszony pletykázott a tisztára surolt födélzeten, a kapitány hidjáról 6201 12| elcsendesült, egy óvatos alak surrant be titokzatosan a gyerekszobába. 6202 21| komolyan hallgatták a fülükbe susogott ostobaságokat, mig a szemük 6203 3| az öregekkel és komoran susogta:~ ~- A doktorság sem valami 6204 3| uralkodik a babák közt? - susogtam félénken az Oxigén doktor 6205 15| dédelgető, gyöngéd szavakat suttog a porrá lett feleségéhez... 6206 5| a szenvedélytől lihegve suttogja:~ ~- Éjszaka van és egyedül 6207 10| s ekkor már a körülállók suttogni kezdték, hogy a szerencsés 6208 18| emelek előtte.~ ~Tamássy: (Suttogó hangon.) Gyere közelebb, 6209 2| szomoruságtól, miközben könyezve suttogom:~ ~- Oh te kihült szivü, 6210 17| a Csak a véredényeket m. sz. nevü intézetnél.~ ~Az iskolatársam 6211 1| világtól... Maga a megmentőm, a szabaditó angyalom, - és ezért személyesen 6212 21| a csirkefogó még mindig szabadlábon jár, - szólt néha megbotránkozva, 6213 4| tisztességes ember mindenütt szabadon megmondja azt, amit gondol, 6214 12| hogy ott töltsék a nyári szabadságukat. Takácsot, aki házassága 6215 6| szokás felkötni a harci szablyát...~ ~Wechsler tábornok csak 6216 16| élethivatásom, hogy a kezemben harci szablyával röppenjek ki a lovagias 6217 4| hatvan-hetven-nyolcvan esztendőt, mig a szabójuk, akit lenéznek, hasznossá 6218 15| félesztendeig tartott, - a száguldó tüdővész elrabolta tőle 6219 2| orra remegni kezdett, a szája szöglete megrándult, szóval 6220 2| bizvást megnyalta volna a száját...~ ~Nem tudom bizonyosan, 6221 8| karosszékében. A királyné szakácsa, aki harminc év óta egy 6222 8| Nickelsdorffal történt valami, a vén szakácscsal, aki kerek negyven év óta 6223 8| talaj a lábai alól...~ ~A szakácsművészet istenasszonya hagyta volna 6224 12| négyesztendős Sándor, aki mindennap szakadt nadrággal, kék szedertől 6225 4| felség, mert ehhez nagy szakértelem és tudomány kell... De ha 6226 13| tavat szegélyezte. Lenck szakértő szemmel nézett körül, s 6227 2| Hopp, megálljunk, - szakitotta félbe Viszloczky diadalmasan 6228 20| játszott, s mint lovagiassági szaktekintély ritkitotta a párját a budapesti 6229 8| maguk is félig megtébolyodva szaladgáltak össze-vissza a konyhában, 6230 12| a pajtából, ő is utánuk szaladt az ajtófélfáig.~ ~- Szedte-vette 6231 4| szivart és az aranyvörös szalagról, legnagyobb megdöbbenésére, 6232 15| megszemlélt, hogy aztán a szállitólevelet aláirja.~ ~- Naponként kapunk 6233 9| váratlanul visszaérkezett a szállodába.~ ~A tenorista oly szánalmas 6234 21| trente-asztala mellett, s a svájci szállodában, ahol néha az uti fáradalmait 6235 9| tette a kezét, s megállván a szállodai ágy előtt, melyben a világ 6236 21| az esti sötétségben, a szállodája felé igyekezett...~ ~Az 6237 4| szép asszonyokon kivül - a szállodákat és sétatereket, Call ur 6238 3| Pierrette, a haján franciás szalmacsokorral, egy babszemnyi csuhás barát, 6239 12| hogy keresztülfurja a kis szalmakalapját... Jobb lesz, ha szépen 6240 12| mellett a magas kucsir-kocsi szalmapárnáján. A vén kupec sanda hidegséggel 6241 17| tartozik. Amint tudod, a szalmaözvegy a világ leggyámoltalanabb 6242 22| lépcsőházon át az emeleti szalonba. Végre lehozták a koporsót, 6243 22| az arcképét a rózsaszin szalonban láthatta... Hát a munkájával 6244 22| harcmezőkön, a szép asszonyok szalonjában, ahol az őseim annyi diadalt 6245 4| bennünket...~ ~Másnap Call ur szalonkabátot öltött, s gyalog elsétált 6246 4| férfi, aki a porrá lett ősei számából vindikál magának érdemeket... 6247 2| az is eszébe jut, hogy a számadásait átvizsgálja, sőt néha, éjszakának 6248 7| véleményben van, hogy engem, a vén szamarat, le lehet vonni a lábamról 6249 7| ostoba, naiv és csapnivaló szamaritánus voltam, mint ti, akik minden 6250 1| hittem... istenem, talán szamárság is volt, amit hittem... 6251 12| teremtette az istenke a számat, hogy beszéljek vele...~ ~ ~ 6252 23| méltóságos államtitkár egy számgyakornokot számtisztté... Ez az oka 6253 7| mikor az együgyüségtekre számitanak... A szinpadi szerző áhitatos 6254 17| van, akik közül, szerény számitással, legalább huszezer a személyes 6255 10| kap a többi is, aki a bank számlálatlan millióit kezeli...~ ~Tudod-e 6256 8| órái, fájdalom, meg vannak számlálva, mondták a kukták, a konyhalányok, 6257 6| elviszi innen, még le fogunk számolni egymással... Majd lesz gondom 6258 5| szavamat, minden lépésemet számonkéri, de most megvan az elégtételem: 6259 21| borszeszláng lobogott az ezüstös szamovár alatt. A zongorateremből 6260 23| államtitkár egy számgyakornokot számtisztté... Ez az oka annak, hogy 6261 12| még mindig oly tekintélyes számu alattvalója maradt, hogy 6262 9| szállodába.~ ~A tenorista oly szánalmas arcot vágott, hogy a jószivü 6263 18| a kezeteket!~ ~A bankár (szánalmasan dadogva): Esküszöm... mindenre 6264 19| maga egy szegény, beteg és szánalomraméltó ember... Tudja, hogy miért?... 6265 6| napig az ágyban feküdt - a szanatórium orvosa aggodalmas arccal 6266 5| arra került a sor, hogy a szándékát megvalósitsa, mindig gyáván 6267 21| amelylyel Győry a barátságos szándékot már a csirájában elfojtotta...~ ~ 6268 22| elveszitsen... Ha mindent el szándékozik olvasni, amit a fiuk életéről 6269 2| belőle.~ ~- Akkor el is szárad, gézenguz, a tied is, meg 6270 2| nyolcszázhusz forint van... Annak is száradjon el a keze, aki csak egyetlen 6271 8| közé. Fantáziája még nem száradt ki, ötletei, melyeknek annyi 6272 22| sirboltban, ahova nehéz szarkofágját letették, vajjon megpihent-e 6273 20| voltam... Gazdag családból származó, nobilis fiu volt, aki a 6274 10| legkiválóbb nemzetségéből származol. Ez a név valamikor a históriában 6275 22| dicsőséget ránk, akiknek a szárnya alól kikerültél...~ ~Két 6276 8| kastélytól és a felséges asszony szárnyas ajtajai előtt szigoru katona 6277 22| megkopogtattam a cirádás szárnyasajtót, amire egy vékony gyermekhang 6278 3| követtem. Az emelet nagy szárnyasajtaja előtt furcsa zaj ütődött 6279 8| voltak a király gyöngéd szavai, az udvari orvos szelid 6280 2| Muzsnay Mihály s kenetes szavakban emlékezett meg az illusztris 6281 4| kacagva igy szólott:~ ~- Szavamra mondom, Call, hogy maga 6282 22| korszakról szólott, a XVIII. század második feléről, attól a 6283 14| MESÉK A HUSZADIK SZÁZADBÓL~ ~ 6284 2| megérte-e Viszloczky Lázár a századik évét és azt se tudom, hogy 6285 22| lehetett rá, hogy a XVIII. századot feltámaszsza, s most, e 6286 4| táján állandóan a kiváncsiak százai ődöngtek és mikor XIV. Róbert, 6287 19| mákos kalácsot, mikor husz százalékra kell kiegyeznem az inzolvens 6288 22| megint ott álltam előtte, a százesztendős orgona mellett...~ ~Elfogultan 6289 2| magamhoz való eszem... Az apám százéves korában is maga járt le 6290 10| Megtörtént, hogy néha százezreket fizettem ki egy kalandornak, 6291 22| háromszáz évvel ezelőtt százhatvan vitézzel védelmezte meg 6292 21| élet minden gyönyörüségét százszorosan kiélvezték e boldog semmittévők, 6293 19| amelyek millió valóságnál is szebbek: az él, mert érezni és álmodni 6294 15| állitólag valami örökösödési szédelgésben volt bünös, s kötelességéhez 6295 21| már ismét itt van ez a szédelgő, - gondolta a puritán Győry 6296 4| nyárspolgárok és nemzetközi szédelgők népesitik be - a szép asszonyokon 6297 21| nagy müvészére, a gyanus szédelgőre föltekintett...~ ~ ~ 6298 12| mindennap szakadt nadrággal, kék szedertől maszatosan tért meg a nádfödeles 6299 21| utisapkája, a podgyásza széditő magasságban lebegett az 6300 19| ön bolondokat beszél... Szedje hát össze azt a csekély 6301 3| legfiatalabb, épp akkor szedte ki egy horgolótüvel a karácsonyra 6302 21| keserüségei...~ ~A milliomos szédülve állt meg a pálmakert egy 6303 13| mely a kis alpesi tavat szegélyezte. Lenck szakértő szemmel 6304 1| magában:~ ~- Addio, - megint szegényebb vagyok egy illuzióval...~ ~ 6305 21| és ostobák, gazdagok és szegények, vének és tejfölösszájuak, - 6306 3| mondta a kicsi gnóm - szegényke aligha el nem pusztul az 6307 19| hogy a gaz János rosszul szegezte be a ládákat, s a velourkendők, 6308 21| a milliomosok udvarához szegődnek. Elvégezte az iskoláit, 6309 7| valóban nincs rá okod, hogy szégyenkezzél miatta, - szólt egy fiatalember 6310 7| hogy a szemem kisüljön szégyenletemben, még most is, pedig már 6311 19| gyermekekre gondolna... Nem szégyenli magát, hogy ma is a főkönyv 6312 8| mozdulatlanul, félig hüdötten ült székén, nem hallva, nem látva semmit 6313 2| negyedszázadánál, hogy a székesegyház alá, a nagy kőkriptába, 6314 15| gyászbaborult, fiatal asszony, székre állva, nagy buzgalommal 6315 22| lepecsételte a levelet, majd a szekrény tetejéről levett egy pogácsa-almát, 6316 22| ezüstveretü butorok álltak, antik szekrények és állványok, egy fekete 6317 9| takaró alól, hogy az éjjeli szekrényről egy cigarettát elvegyen, 6318 14| tudod, bélyegek helyett szekundákat gyüjtesz, a kezed már reggel 6319 13| Sondersbergbe, a birodalmi székvárosba megérkezett, a vasutnál 6320 12| erdőfolt határolt a látóhatár széle felé. Az öreg szemére huzta 6321 6| huzódtak el a messze látóhatár széléig... Téli nap volt, a vonatok 6322 3| baba-ezredes, aki az ágy szélén ült, némán egy könyet törölt 6323 15| Tudják, hogy mi volt a szelencében? Nem más, mint a letartóztatott 6324 15| az ura tiz centiméternyi szélességü fali sirjába, egy bőrkötényes, 6325 10| kalandornak, mig odahaza pár szelet mortadellát vacsoráztunk, - 6326 21| hogy haragos üstökösként szeli végig földi pályája vonalát. 6327 8| betegség, mely a birodalom szelidlelkü védőangyalát, a bájos királyasszonyt 6328 22| ahol csak meghalt, nagy szellemek sugják a fülembe rég kialudt 6329 1| fiatalnak, üdének, ragyogó szellemünek gondolunk, szóda bicarbonát 6330 22| végzet, hány hős, akit egy szellő ledönt a lábáról, mig a 6331 17| kerül ki a kölcsönből), ma szembejött velem az Andrássy-uton. 6332 12| karakter volt, - a fiával szemben is féltékenyen megőrizte 6333 12| A vén Takácsnak elállt a szeme-szája.~ ~- Hallod-e, de jól megtanultad 6334 3| némán egy könyet törölt ki a szeméből. A doktor bánatosan kezet 6335 5| félremagyarázta.~ ~- Nem sül ki a szemed, hogy folyton az asszonyokat 6336 5| feleségének, s ujólag a szeméhez emelte a gukkerét.~ ~Az 6337 8| udvarhölgyek nedves és könyörgő szemei: a királyné láztól kipirulva, 6338 22| furcsa kis törpe, aki apró szemeivel nyájasan pislogott, amikor 6339 7| tud ellentállni e bájos szemek könyeinek? Nos, hát mondja 6340 2| s mindig vigan, csillogó szemekkel tér vissza a napvilágra... 6341 15| a könyei. És mindnyájunk szemeláttára forró, szenvedélyes csókokkal 6342 21| tejfölösszájuak, - egyképpen szereplő személyei vagyunk, nem a vagyon, a 6343 23| AZ AUDIENCIA~ ~SZEMÉLYEK:~ Az államtitkár~ A kis 6344 17| számitással, legalább huszezer a személyes ismerőseim közé tartozik. 6345 19| igaza is volt; nyolcvantagu személyzete mind cserbenhagyta a mai 6346 9| miután a szálloda egész személyzete másfél óráig azon fáradozott, 6347 5| ölelkezem, csókolózom a szemeláttára... Most végre boszut állok 6348 9| az édes, buta, érzékeny szemforgatása, az az ügyetlen, szögletes 6349 7| szinpadi szerző áhitatos szemforgatással szólit benneteket: „drága 6350 2| És megpillantva magam a szemközt függő tükörben, kábultan 6351 22| pillantással néztek végig, amikor szemlesütve elhaladtam mellettük... 6352 19| szent karácsony éjszakáján szemlét tart a halandó emberek között, 6353 6| sápadtan, beesett arccal, szemmellátható nyomaival annak, hogy az 6354 4| felöl, mert a furcsa emberke szemmelláthatólag tetszett neki. Mosolyogva 6355 2| elgondolkodva huzta össze a szemöldökét.~ ~- Oh, a sárgarépa, - 6356 7| arcocskájára, a tekintetét szemrehányólag függesztette rám, aztán 6357 6| ágyába, nemhogy itt éjfélig szemtelenkedik.~ ~Hámori meghajolt és távozott, 6358 21| susogott ostobaságokat, mig a szemük ragyogott a huncutságtól. 6359 8| mámorosan, könnyekkel a szemükben ismételték a boldogitó tényt, 6360 23| idejönnek és mosolyognak és a szemükkel kacsintanak, azok nemcsak 6361 15| groteszknek tünik föl a mi szemünkben, akik kedves halottainktól 6362 14| zálogház polcain. Ha csak a szemüvegemet nem akarom becsapni, amivel 6363 9| I.~ ~A kis, szemüveges, tömzsi, folyton szuszogó 6364 12| csak ide, ülj le mellém a szénára...~ ~Félénken körülnézett, 6365 12| ijedten ugráltak föl a puha szénáról, a nyolcesztendős kis pesti 6366 11| már akkor se volt valami szende bakfis, nagyon is erős akaratu 6367 18| megakadályozza őket): Ne szennyezzétek be a kezeteket!~ ~A bankár ( 6368 22| védelmezte meg a török elől a szentandrási várat, a csóti-hegyen álló 6369 22| először gondoltam megint a Szentandrássy-kastélyra, az angol parkra, amelynek 6370 22| szorgalmasan nekifeküdtem a Szentandrássy-könyveknek, s éppen az öreg generális 6371 22| a most már magvaszakadt Szentandrássy-nemzetségnek. A vidéki nyárspolgárok 6372 22| hogy az ura a rengeteg Szentandrássy-vagyonnak, amely némelyek szerint 6373 22| testőrség dicsőitésének szenteli az idejét és a talentumát...~ ~ 6374 12| Takács pénzesleveleinek szentelte a hivatalos óráit. A jánosi 6375 2| nagyon jól tudom, hiába szenteskedel... Azt hiszitek, hogy a 6376 5| helyeslőleg bólintott, majd szenteskedő arccal hajolt közelebb a 6377 7| bizonyos, hogy elfogott a szentimentálizmus, annyira, hogy még ma is 6378 7| nektek, hogy ez kislányos szentimentalizmus; ezek a fickók megérdemlik, 6379 2| amelyikért a római pápa ő szentsége is bizvást megnyalta volna 6380 20| huszárezredes...~ ~Bámulva néztem Szenttamássyra: a jó fiu, a kifogástalan 6381 20| kártyaszobáiban megfordult...~ ~Szenttamásy - igy hivták a kiránduló 6382 22| gárdában szolgáltak. Minden Szentandrássy ott töltötte a fiatalságát, 6383 19| vizet bámulja... Ez él, mert szenved, ujong, sir, remeg a különböző 6384 5| szemét, s szégyenkezve, de a szenvedélytől lihegve suttogja:~ ~- Éjszaka 6385 21| kisérlete is hajótörést szenvedett azon a gőgös hidegségen, 6386 7| de olyan szomorunak és szenvedőnek látszik, hogy nem volt hozzá 6387 5| azért, amit huszonöt év óta szenvedtem...~ ~ ~ 6388 12| városházi lámpa mellől, ahol a szenzálokkal kaszinózni szokott. De a 6389 12| az unokája ágyába. Laci szepegve kérdezte:~ ~- Te vagy, nagyapa?~ ~- 6390 19| birodalomba, hogy az asszonyokat szépekké és kivánatosakká tegye... 6391 2| reménységét fejezte ki a szépszavu Muzsnay Mihály. A többiek 6392 14| elhalasztjuk az ünnepet a jövő hét szerdájára. Akkorra majd gondoskodom 6393 23| urat már nem szeretheti szerelemmel, és ha azt mondja, hogy 6394 9| boldogságát, melyet az ön szerelme okoz neki, megoszsza a hordárokkal 6395 20| magamnak...~ ~- De az Isten szerelmére, hát mi történt veled?~ ~- 6396 22| alkalmat, amikor a bánatos szerelmest megpillanthatom... Később 6397 7| kell attól tartania, hogy szerelmet akar vallani magának... 6398 18| ezresemből. A banknak félelmes a szerencséje.~ ~Tamássy (gunyosan): Öt 6399 11| én legyek az első, aki a szerencséjéhez gratulálok...~ ~- A szerencsémhez? 6400 7| Fekete hétfő”-t már volt szerencsém látni a tegnapi főpróbán, 6401 11| szerencséjéhez gratulálok...~ ~- A szerencsémhez? Hát micsoda szerencse ért 6402 6| a penzióbeli vacsorákhoz szerencsére nem szokás felkötni a harci 6403 9| sárgahaju leány most végre szerencsésen szóhoz juthatott:~ ~- Maga 6404 18| szabad játszani!” - „Ilyen szerencsét még sohase láttam.” Néhányan 6405 10| asztalnál. A bank nem játszott szerencsével: egy kövér, redingotos fiatalember, 6406 9| Csakhogy - bocsásson meg a szerénytelenségemért - én azt hiszem, hogy ezzel 6407 1| illuzióval...~ ~Ne vegyék szerénytelenségnek, ha elmondok két esetet 6408 18| tisztelt urnak a konzekvens szerencséjéhez?~ ~Reöth: Kalapot emelek 6409 7| Egy rideg szó megölné a szerencsétlent, s ez az oka, hogy az ön 6410 14| nemes munkában valamilyen szerepe jutott. Az asztaltársaság 6411 10| valamikor a históriában is szerepelt, sőt a patinája most is 6412 7| mint tehetetlen hülyék szerepeltek... Nem vagyok mai csirke, 6413 20| aki a kaszinójában is nagy szerepet játszott, s mint lovagiassági 6414 21| tejfölösszájuak, - egyképpen szereplő személyei vagyunk, nem a 6415 22| folytatok gyermeki életem szereplőivel, tréfás öreg urakkal, akik 6416 9| akit mindenkinél jobban szeretek a világon: Fredit, a tenoristák 6417 22| én csak a régi dolgokat szeretem, a mai világról annyit se 6418 23| államtitkár urat már nem szeretheti szerelemmel, és ha azt mondja, 6419 23| és ha azt mondja, hogy szereti, hát csal, hát hazudik, 6420 22| testembe... A lelkem ott szeretne járni a harcmezőkön, a szép 6421 23| se csalnák meg azt, akit szeretnek... Akik idejönnek és mosolyognak 6422 4| magyarázni önnek, hogy mit szeretnék: hátha kitalálnánk valami 6423 3| között a legkülönb, ez még szerette és megbecsülte az öregeket... 6424 3| mondhatom önnek, hogy mindig szerettek és megbecsültek... És ennek 6425 16| szólott:~ ~- Életemben sohase szerettem a halat, de most azt mondom: 6426 10| valószinüleg annyi örömet se szerez neki, mintha jól megvacsorált 6427 14| ami a legnagyobb örömet szerezné neked?~ ~Lacika tünődve 6428 19| ostobaságokkal, hogy nekem örömet szerezzenek... Kinevetnek és az üzletüket 6429 19| bébé: nevetni és sirni is szeretett volna erre a különös gondolatra... 6430 1| hét mulva fölkeresett a szerkesztőségben. Mikor meglátott, kissé 6431 15| különböző kemencék technikai szerkezetét, a hütőkamrákat, a skatulyaformáju 6432 12| olyan ember, aki könnyü szerrel eltérithette volna tőle. 6433 8| hirek rázták-e meg törékeny szervezetét?... A katonákra gondolt-e, 6434 22| méltóságos ur...~ ~- Haydn egy szerzeményét, amit a mester a kismartoni 6435 9| tartozom magának, mert erre a szerződésem kötelez... De a magánéletembe 6436 9| neki, tépjük darabokra a szerződést. Csakhogy - bocsásson meg 6437 10| vizsga után - nagy kegyesen szerződtettek a rendes employer-k sorába, 6438 1| védtelen regényhősnőket a szerzői abszolutizmustól megóvják...~ ~ 6439 1| rehabilitáltam azokat a szerzőket, akikre annyi védtelen ember 6440 7| végezni, mint a szinpadi szerzőkkel, utoljára is dühösen vállat 6441 7| Ismeritek ti a szinpadi szerzőt? Évszám egyebet se tesztek, 6442 14| uraknak. - A kőnyomatos lap szerkesztője, aki megigérte, hogy részt 6443 22| a halott, valami furcsa szeszélyből, ezt a katonai tisztességet 6444 21| gyurta össze a természet szeszélye, Győry müvelt, finomlelkü, 6445 13| kormányozta befelé a csónakot, szeszélyesen cirkált ide-oda a könnyü 6446 1| hiba, hogy egy ilyen ember szeszélyétől függ egy édes és megennivaló 6447 18| a kezéből a zsebkendőt s szétbontja. A zsebkendőben egész csomó 6448 5| felháborodva, hanem egyszerüen szétolvadok az élvezettől...~ ~- És 6449 4| küszöbén - a legbelsőbb lakáj széttárta a portière függönyeit, s 6450 2| becsületemre mondom, hogy szétütök köztetek...~ ~Hamrák Péter 6451 7| Oszkárt épp oly kevéssé szeretem, mint magát mester... De 6452 22| tülekedéstől, egy magános szigeten, ahol csak meghalt, nagy 6453 17| juthat el az ember Helgoland szigetére, s pontosan följegyzi azt 6454 2| befagyott s a rozzant fahidon a szigetvári ostromot játsztad barátaiddal, 6455 5| nélkül eltüri, - mondta szigoruan, miközben a nyála majdnem 6456 22| városban, amelynek havas sziklái között valaha a gyermekcsatáink 6457 10| egyenesen a tengerparti sziklára fog rohanni, ahonnan csak 6458 22| fölborzolt hajjal kószálok a sziklás dombok között, kiváncsi 6459 21| a fürdő fölött virrasztó sziklaszörnyetegek. Győry jóideig járkált a 6460 20| egy tehervonatba, öt kocsi szilánkká zuzódott, s az utasok közül 6461 16| érezheti, mi az: a csöndes, szimpatikus halaktól egy nyelves, hisztérikus 6462 20| a nyilt tenger, az ezer szinben tündöklő, örökéletü sikság, 6463 22| amelyek egy sirbadőlt világ szineiről és hangjairól beszéltek 6464 1| egy uj alak jelent meg a szinen, egy elbizakodott arisztokrata, 6465 22| végképpen eltünt a föld szinéről...~ ~A minap, egy éjjel, 6466 10| feleségül vettem egy vidéki szinésznőt. Az apám, aki akkor a hetvenedik 6467 15| nemrég letartóztatott egy szinészt, aki állitólag valami örökösödési 6468 20| előtt. Később a könyvek, a szinházak, s a készülő házasságok 6469 9| agyonjátszották a vidéki szinházakban, hanem az érzelmeim szerint, 6470 19| egyáltalában nem járok, szinházat pedig huszonöt év óta nem 6471 7| szivről - mondta az öreg szinházi kritikus, aki harmincöt 6472 5| délben meglepte őket két szinházjegygyel. Bőkezüségét azzal okolta 6473 20| lázadások és forradalmak szinhelye...~ ~ ~ 6474 4| évtizedek óta látja el kitünő színivalókkal. E pillanattól fogva alaposan 6475 20| már a hirdetéseket és a szinlapokat nézegettem, - a szemem majd 6476 7| fenomenális tehetség nélkül a szinpadra merészkedik... Ugy vagyok 6477 7| mester tudja, ma este kerül szinre a Nemzeti Szinházban... 6478 7| annyi ideje, mig a darabját szinrehozzák... Ezt a szinmüvet tavaly 6479 15| nagyságu dobozt vett elő, mely szinültig volt porráőrlött csontokkal.~ ~- 6480 1| gyógyszerész és a körorvos szinvonalára sülyedtem a szemében, mert 6481 22| brilliánsokkal diszitett sziporkázó csatt fogott össze...~ ~- 6482 20| vitorlák lebegtek, a viz sziporkázott a délelőtti napsugár tüzében, 6483 13| hiszem, máris berekedtem, - sziszegte mérgesen.~ ~Lenck semmit 6484 4| Escal gróf erre átadta a szivargyárost a második komornyiknak, 6485 4| értek hozzá, mert magam is szivargyártással keresem a kenyeremet. Máshoz 6486 4| állandóan nálunk készitteti a szivarjait. Most bizonyosan valami 6487 4| amerikai Call, a milliomos szivarkereskedő, a Bockok, Uppmannok és 6488 4| a feketekávénál a vigan szivarozó uraktól. - Azt, hogy önöknél 6489 4| át neki egy vitézkötéses szivarrudat.~ ~- Pompás havanna, - mondta 6490 15| egyik üvegszekrényből egy szivarskatulya nagyságu dobozt vett elő, 6491 2| magyarruhás Antal kocsis huzta a szivattyus kutat, a kövér Walterné, 6492 22| gavallérja rajongva zárta szivébe a bájos királynő képét, 6493 4| a Blanka-nyaraló előtt, szivében azzal a homályos sejtelemmel, 6494 16| markolatig beledöftem a szivedbe a harci pengémet... Nem 6495 10| részvétet tudna felébreszteni a szivedben...~ ~Most hitvány szolgája 6496 16| Beszélj, ha ezzel könnyitesz a sziveden - szólott jóindulattal a 6497 7| hogy az ön jó és nemes szivéhez apellálok... Egy haldokló 6498 12| mézeskalácsos nagyszerü huszárokat, sziveket és kardokat árult... Laci 6499 22| szolgálatára lehetek, s köszönöm, a szivemből köszönöm, hogy a nemes testőrség 6500 10| hagylak, az elfacsarja a szivemet... És ha eszembe jut, hogyan 6501 20| s elhiheted, hogy sokkal szivesebben hallgatnám az asszonyok 6502 16| állok. Ha ma este nyolckor szivesek lesznek elfáradni a kaszinóba, 6503 22| dolgozószobájában... Csak sziveskedjék fölfáradni az emeletre, 6504 3| gyermektől eredt, monotón, de szivettépő fájdalommal kiáltotta:~ ~- 6505 4| az én gyáramban készült. Szivja el Felix és majd meglátja, 6506 4| mindig csak könnyü szivarokat szivok - mondta - mert a nehéz 6507 7| elviszi s e közben hihetetlen szivóssággal élte tul a legerősebb legényeket 6508 7| Ne beszéljetek nekem a szivről - mondta az öreg szinházi 6509 13| Lenck nyitott szájjal szivta magába a friss levegőt, 6510 21| nádszékekben szmokingos urak szivták a cigarettájukat, egy sarokban 6511 19| hagyományai. Ezek közül való a szivtelen agglegény, aki a karácsonyest 6512 15| hogy voltaképpen mi vagyunk szivtelenek, akik - ha fájdalommal is - 6513 2| suttogom:~ ~- Oh te kihült szivü, te cinikus öreg: ugyan 6514 3| meleg puncsot isznak, de szivük tele van keserüséggel: ó, 6515 19| gondolatokat forgatnak a szivükben és az elméjükben... Ön, 6516 9| császárok szoritottak a szivükre... Ez, beláthatja, nem mehet 6517 15| szomoruan édes érzést kelt a szivünkben, s a göröngy, mely a koporsóra 6518 10| ha a karunkon kivül még a szivünket is odaadnók a mesterségünk 6519 22| hogy egyszerre megáll a szivverésem... A karosszékből ugyanis 6520 10| Hazajöttem és felöltöttem a szmokingomat: hattól nyolcig szolgálatom 6521 21| fényességében, a piros nádszékekben szmokingos urak szivták a cigarettájukat, 6522 18| fehér nyakkendőt, másik szmokingot, fekete csokrot visel. Többnek 6523 10| Hotel de Paris harmadik szobaasszonya, én pedig, akinek este a 6524 9| utóbb Wallried ur egy japán szobácskában volt, melynek még a tapétáit 6525 10| levelemet irom, az egyetlen szobácskánkban - mert többre a nyomoruságos 6526 6| dohányzószoba felé.~ ~- Kotródjék a szobájába, - mondta aztán dühösen. - 6527 9| nélkül távozott a tenorista szobájából.~ ~ 6528 19| csillagokat, melyek a kicsike szobákban kigyulladnak?... Mayer, 6529 1| lakásomon, azzal jött be a szobalány:~ ~- Kérem, vagy tiz kisasszony 6530 9| szót, hanem csöngetett a szobaleányának, hogy hozza be a tintát 6531 12| Csipje meg a kakas a szobaleányt, miért nem tesz ivóvizet 6532 22| Átmentünk vagy tiz-tizenkét szobán, amelyeknek falait különböző 6533 2| népesiti be a hátulsó udvari szobát?...~ ~A minap, egy éjjel, 6534 12| s gyerekestül, dadástul, szobalányostul kihajtatott a keleti pályaudvarba.~ ~ 6535 1| ragyogó szellemünek gondolunk, szóda bicarbonát kér a kávéházban 6536 17| aranyos humorral, - de ha szódabikarbónát akarsz, azt adhatok...~ ~ 6537 21| attól, hogy derékzsákokkal, szöges botokkal és zöld viharkalapokkal 6538 1| legkritikusabb helyzetekből... A szöghaju, délceg gavallér helyett, 6539 2| remegni kezdett, a szája szöglete megrándult, szóval közel 6540 2| hangját nem hallom és a szoba szögleteiből gyerekkori képek, vidám, 6541 21| mégis: esetlennek és szögletesnek érezte magát, mintha csak 6542 2| kicsike szemét kiváncsian reám szögzi... „Ej, ej, mondja, (mintha 6543 4| akinek a feleségét tavaly szöktette meg valami croupier - kacagva 6544 22| ők, akik engem, a kicsike szörnyeteget, épp olyannak látnak, mint 6545 19| elzsibbadtak, s már csak szörnyü fáradtsággal tudta nyitva 6546 5| elhitette magával, hogy ebben a szörnyüségben megnyugszik, mert a lelke 6547 5| kuplékat énekeltek, s olyan szójátékokat mondtak, hogy Komlóssyné 6548 6| vacsorákhoz szerencsére nem szokás felkötni a harci szablyát...~ ~ 6549 9| alku nélkül, mert nekem nem szokásom a krajcároskodás...~ ~A 6550 16| érezvén, hogy ez a hang nem szokásos a lovagiasság keretén belül - 6551 4| Mosolyogva végignézte, aztán - szokatlanul kegyes hangulatban lévén - 6552 6| katona létére az őszinte szókimondás barátja volt.~ ~Hámori kissé 6553 4| inkább elbámultak a Call ur szókimondásán, mikor a dohánygyáros a 6554 3| szintén ballettáncosnő volt, a szoknyáján most is ragyogott néhány 6555 14| esténkint az ujságot olvasgatni szoktam...~ ~Kétségbeesve gondolt 6556 16| pontyokhoz és csukákhoz van szokva, kétszeresen érezheti, 6557 22| amire egy vékony gyermekhang szólalt meg belülről:~ ~- Entrez!~ ~ 6558 23| amikor elmentem, igy fog szólani magában: Ez a kis zöldség... 6559 6| fellázitotta a kegyetlen szoldateszka ellen...~ ~Huszonnégy órán 6560 23| belép az ajtón, amelyet egy szolga feltár előtte. Rövid prémkabátot, 6561 2| A Walterné lányát egy szolgabiró vette feleségül és Hamrák 6562 10| odaadnók a mesterségünk szolgálatába?~ ~Megtörtént, hogy néha 6563 13| töltöttem el az énekmüvészet szolgálatában...~ ~Petterson beleegyezőleg 6564 22| fiam, boldog vagyok, ha a szolgálatára lehetek, s köszönöm, a szivemből 6565 13| aztán karonfogva indult el a szolgálatkész Lenckkel, hogy a sondersbergi 6566 4| többnyire puhák, hizelkedők és szolgalelküek... Az iparos a kereskedőt 6567 7| megsajnáltam.~ ~- Mivel szolgálhatok? - kérdeztem tőle annyi 6568 13| leszek némi javaslatokkal szolgálni... Délelőtt bejárjuk a várost, 6569 4| helyzete: a vendéglős maga szolgálta ki, a pincérek a földig 6570 22| a magyar nemesi gárdában szolgáltak. Minden Szentandrássy ott 6571 4| terrászán őt is csak ugy szolgálták ki, mint a többi vendéget, 6572 3| került... Én is husz évig szolgáltam egy uri házat, - a volt 6573 14| igen, igen - terólad, öreg szolgám, egészen megfeledkeztem... 6574 10| szmokingomat: hattól nyolcig szolgálatom volt a XIV-es asztalnál. 6575 19| főpincérnek?... Én, mint szolid kereskedő, tisztában vagyok 6576 7| áhitatos szemforgatással szólit benneteket: „drága mester”- 6577 12| De édesapám, csak nem szólitja urfinak az unokáját?... 6578 20| szavaira, mikor pedig később szólni akartam valamit, szomoruan 6579 11| köztük egy budapesti - néhány szőlő, egy balatoni nyaraló, s 6580 21| vágyakozásokkal telt meg, szomjas, égető vágyakozásokkal, 6581 2| a sápadt fiucskához, aki szomjuhozó szivvel bolyong a Robinson 6582 12| könnyü dolog kitalálni, miért szomoritotta meg az öreg parasztot az 6583 7| fiatal leányok, de olyan szomorunak és szenvedőnek látszik, 6584 2| a szivem elfacsarodik a szomoruságtól, miközben könyezve suttogom:~ ~- 6585 8| Mi okozta a riasztó szomoruságot, mely ott borongott a kukták 6586 2| Robinson történetét, s a szomszéd mühelyből behallatszik hozzám 6587 12| unokáit, s két hét óta sorra szomszédolta az összes ismerőseit, hogy 6588 19| egy szép vers, nóta vagy szónoklat hallatára naivul föllelkesedik: 6589 22| márványlépcsőn, amelyet vastag szőnyeg boritott, megzavarodva fölfelé 6590 22| délelőtt verőfénye... A szőnyegek között ezüstveretü butorok 6591 4| lépett a dolgozószoba vastag szőnyegére, majd egy pillanatra állva 6592 20| melyekkel a kirándulók szórakozni szoktak, végigjártuk az 6593 6| kisasszonya épp a zongora mellett szórakoztatta a rossz idő miatt egybeszorult 6594 22| vetekedett...~ ~Másnap, harmadnap szorgalmasan nekifeküdtem a Szentandrássy-könyveknek, 6595 1| ezért személyesen meg fogom szoritani a kezét, amint legközelebb 6596 16| ellenfelemmel barátilag kezet szorithatok...~ ~E szavak után, a segéd 6597 5| ugyszólván a szeme láttára szorithatom magamhoz ezt a karcsu, s 6598 12| hercegeket a kék festőruhájához szorithatta...~ ~Ebéd után lefeküdtek 6599 9| bizott volna. Mindössze arra szoritkozott tehát, hogy még egyszer 6600 5| százszor, ezerszer magamhoz szoritom azt a gyönyörü leányt a 6601 3| A doktor bánatosan kezet szoritott a keményszivü, harcedzett 6602 5| itt, az erdőség közepén... Szorits magadhoz, mert meghalok, 6603 21| meg, a lányok az ő kezét szorongatják, az asszonyok neki mutogatják 6604 10| vallotta, hogy a mi fajtánk nem szorul a tanulásra és a munkára. 6605 4| d’Escal gróftól jött s szószerint igy hangzott:~ ~Blanka-nyaraló. ~ ~ 6606 12| diplomás orvos, a vén Takács szótalan gyönyörüséggel nézte a városházi 6607 15| alatt megfordult...~ ~Mi szótlanul néztük végig a különös jelenetet, 6608 17| napon át megfordul, ez a sztereotip kiáltás hangzik el az ajkáról. 6609 1| vannak egymással, tekintélyes szubvenciót kaptam ezért a munkáért.) 6610 19| kereskedői kontor: kicsiny, szük, kényelmetlen helyiség, 6611 22| dolgozószobája... Itt már nincs szüksége rá, hogy tovább kalauzoljam...~ ~ 6612 6| Wechsler tábornok? Akkor nem is szükséges bemutatkoznunk, mert már 6613 1| Akadémia, mennyi a tandij, szükséges-e külön fizetni valamit a 6614 3| még feléje se nézett agg szüleinek. A leányom táncosnő lett, - 6615 9| művészetnek, mely őt már születésekor eljegyezte magának...~ ~ 6616 3| akihez szegény gyermekem születésnapi ajándékul került... Én is 6617 13| illat... A mester ujjá fog születni, mire a kirándulásról visszatérünk...~ ~- 6618 12| maszatosan tért meg a nádfödeles szülői házba...~ ~Nagyszerü ebéd 6619 2| Lázár reggel, délben, este szünet nélkül ott heverészett az 6620 22| ablaküvegein tompán, szeliden szüremlett be a májusi délelőtt verőfénye... 6621 2| történik: de mostanában, szürkülő fejjel, akárhányszor felujulnak 6622 5| volt férjes nő - épp oly szüzies maradt, mint egy tizenhat 6623 5| mélyén huszonöt év óta ott szunnyadt a lázadásra való hajlandóság. 6624 3| szegény teremtésnek ki volt szurva mind a két szeme. Egy tábornok - 6625 16| nyárspolgárhoz, aki éppen nagy szuszogások közt igyekezett belebujni 6626 9| szemüveges, tömzsi, folyton szuszogó német impresszárió, aki 6627 12| megcsökkent, mikor Sándor egy táblai biró leányát vezette Budapesten 6628 2| négyen állandóan a kanonoki táblánál ebédelnek, de majdnem mindig 6629 6| igy szólott:~ ~- Az ilyen tacskó mer hiénának mondani egy 6630 14| gyermekfelruházó ünnepet rendezett, s a tágas teremben már mindenki együtt 6631 6| sarokban az „Innsbrucker Tageblatt”-ot olvassa?~ ~- Az Wechsler 6632 4| megmutatta az asztaltársaság tagjainak.~ ~- Most kaptam, éppen 6633 22| unokáját, a familia legutolsó tagját, - s ekkor ugy éreztem, 6634 14| kivánsz karácsonyra?~ ~Lacika tágra nyitotta pajkosságtól csillogó, 6635 9| Fredi, mikor este, hét óra tájban, váratlanul visszaérkezett 6636 22| könyvek elhelyezése felől tájékozódjam... Vagy két óra hosszáig 6637 21| csapdosta, mely sebesen és tajtékozva rohant tova a világos hotelek 6638 20| keménységgel hasitotta a tajtékzó viztömeget.~ ~- Miért beszélsz 6639 12| ÖREG TAKÁCS ÉS AZ UNOKÁJA~ ~Takácsék tavaly mentek le először 6640 12| megharagszom...~ ~A vén Takácsnak elállt a szeme-szája.~ ~- 6641 12| kölyök vagy... és a paraszt Takácsok vére folyik benned... Gyere 6642 12| töltsék a nyári szabadságukat. Takácsot, aki házassága első éveiben 6643 20| szó nélkül nekem adta a takarékpénztári könyvét, mikor megtudta, 6644 12| velük, néhol már arattak, takaritottak a végtelenbe vesző zöld 6645 9| kétségbeesve.~ ~Fredi kinyult a takaró alól, hogy az éjjeli szekrényről 6646 8| most egyszerre kisiklott a talaj a lábai alól...~ ~A szakácsművészet 6647 22| olvasni, amit a fiuk életéről talál, akkor ugyancsak sietnie 6648 22| erről a korszakról semmitse találhatsz... De menj el méltóságos 6649 6| De nagyon komolynak mégse találhatták a péterhegyi hiéna bünét, 6650 1| egyáltalában fölháboritónak találják a szerzőnek azt a jogát, 6651 6| kerültél...~ ~A váratlan találkozásnak olyan előzményei voltak, 6652 22| sajnálkozó pillantásukkal találkoznám... És nem én vagyok az egyedüli, 6653 22| az az idő, amikor igazán találkozni fogok az álombéli pajtásaimmal...~ ~ 6654 6| a tábornok pillantásával találkoznia kelljen, az öreg ur mérgesen 6655 6| ujságiró egyáltalában nem találkoztak egymással, mielőtt sorsuk 6656 3| játékkereskedések kirakatában találkoztam...~ ~Oxigén doktor ráncos 6657 1| is, mert mi irók ritkán találkozunk az intelligens olvasóinkkal. 6658 12| egy gondolattal, nem igen találkozott olyan ember, aki könnyü 6659 4| cipőt nem tudnak varrni, uj találmányokkal nem gazdagitják az emberiséget: 6660 11| hangon szólott:~ ~- Hát nem találod ki? A szegény ember a haláláig 6661 5| monológját.~ ~- Ha véletlenül rá találok nézni a cselédre, két hétig 6662 15| fekete bádogszelencét is találtak, melyen ez a felirás állt:~ ~ 6663 9| kocsisokkal... Az istenáldotta talentum mindennap holtrészegen támolyog 6664 22| szenteli az idejét és a talentumát...~ ~Ámulva néztem rá, mert 6665 10| aranyait és ötfrankos tallérait. A mindennapi látvány már 6666 10| mindössze egy ötfrankos tallért nyert volna. És engem, mikor 6667 19| titokzatos hangot azonban ez a támadás nem hozta ki a sodrából.~ ~- 6668 12| az emeletes tyukketrecnek támaszkodva...~ ~Tiz óra felé, mikor 6669 22| pajtásaim emlékét föl akarja támasztani a feledés homályából...~ ~ 6670 5| halkan az urától, amikor a támlásszékeiken elhelyezkedtek.~ ~Komlóssy 6671 9| énekét egy tizenötforintos támlásszékig megbecsülje... Ha tehát 6672 22| Istenhez, hogy segitse és támogassa a munkájában....~ ~A következő 6673 21| hogy jószivü, öreg hölgyek támogatják, mások abban a véleményben 6674 22| azt kérdezi, hogy akarom-e támogatni a munkájában?... Édes fiam, 6675 14| boldogságtól szédülő fejjel támolygott ki az utcára, s ott igy 6676 9| talentum mindennap holtrészegen támolyog haza, hogy késő este álmosan, 6677 10| napján - szédülő fejjel támolyogtam ki a kaszinóból a tengerpartra: 6678 1| önálló akarata... A kétféle tanács azzal az eredménynyel járt, 6679 1| Kiábrándultan köszönte meg a tanácsaimat, de én azzal az impresszióval 6680 19| a nagyságos kereskedelmi tanácsos ur is megjelenik egyszer, 6681 10| lépek, adom neked azt a tanácsot, hogy sohase házasodjál 6682 18| csend, mialatt mindenki tanácstalanul tekint maga elé. Végre a 6683 22| lenne néhány segédkönyvre a tanári könyvtárból...~ ~Somlár 6684 1| fogjuk megfizetni a maga tanácsait... De amig a husból és vérből 6685 9| senki se tudta, vajjon a tánc, az énekmüvészet, vagy az 6686 23| veti, a lábát cinikusan táncoltatja).~ ~A kis leány (még egy 6687 22| bécsi grófnénak, s a magyar táncommal bámulatba ejtem az asszonyokat, 6688 3| agg szüleinek. A leányom táncosnő lett, - aranycsillagos, 6689 1| Feleségképző Akadémia, mennyi a tandij, szükséges-e külön fizetni 6690 20| mélységekkel, melyek a töprenkedő tanférfiak lelkében tátonganak?~ ~*~ ~ 6691 12| tanitsz majd káromkodni?~ ~- Tanitalak, de el ne árulj az édesanyádnak!... 6692 12| nagyapuskám, ugy-e máskor is tanitsz majd káromkodni?~ ~- Tanitalak, 6693 10| mi fajtánk nem szorul a tanulásra és a munkára. Pár osztályt 6694 12| hajlithatatlan büszkeségét. Sándor, tanulmányainak tizenöt esztendeje alatt, 6695 12| magamat?...~ ~- Meg akarod tanulni a káromkodást? - mondta 6696 10| hasznát veheted, bizonyára tanulságos lesz rád az édesapád pályafutása. 6697 22| kérdésre van kitüzve, hogy mit tanultak a magyar nemesi testőrök 6698 5| lesütött szemmel bámult a tányérjára, ha a mindenesleány az ebédet 6699 9| diszitettek, mig előtte, testhez tapadó, rózsaszinü kimónában, egy 6700 22| eltöltöttem. Nem tudom: más is tapasztalta-e, hogy egy bizonyos koron 6701 1| mi irók, sajnos, gyakran tapasztaljuk, mikor az olvasóinkkal összetalálkozunk. 6702 9| szobácskában volt, melynek még a tapétáit is óriási krizantémumok 6703 14| asztaltársaság tagjai - kövér, jól táplált urak, akik gyönyörü városi 6704 17| hajtatnak, aggodalmasan tapogatja meg a zsebében a levelet.~ ~- 6705 3| álmomban is kisért - nyögve tapogatta széles mellét, amelynek 6706 3| az ember lábujját le ne tapossa?~ ~- Éjjel csak a baglyok 6707 2| holott talán világéletében se taposta a pesti földet... De itt 6708 5| meghálálni. Komlóssy ur, a taps hallatára, ismét megrázta 6709 7| lesi lázasan a közönség tapsait... Tapsoltam hát, ahogy 6710 6| befejezte, igy szólott a tapsoló társasághoz:~ ~- Mégis égbekiáltó 6711 7| tart, csodálkozva együtt tapsolt velem... A tetszés még nagyobb 6712 5| véleményében, hanem eszeveszettül tapsoltak és ujráztattak, amit a szinpadon 6713 7| lázasan a közönség tapsait... Tapsoltam hát, ahogy a tüdőmtől és 6714 1| a terve?... A legutolsó tárca ugyanis azt sejteti, hogy 6715 1| könyvnek a megjelenése után tárcaciklust kezdtem egyik napilapban, 6716 19| a mit délután eltett a tárcájába, de ugy érezte, hogy a füstölés 6717 9| impresszárió elővette a névjegyes tárcáját, de aztán mást gondolt, 6718 9| gondolt, s a selyemből készült tárcát ismét visszatette a zsebébe.~ ~- 6719 20| mágnásasszonyokat, akik élettelen tárgyaknak tekintik az egész polgári 6720 20| oszlott, melyek élénken tárgyalták a fürdő apró eseményeit, 6721 3| lett, - aranycsillagos, tarlatán ruhát visel - a kisebbik 6722 4| és Henry Clayk egyenrangu társa, akinek Havanna szigetén 6723 4| megdolgozunk azért, hogy a társadalom eltartson bennünket...~ ~ 6724 4| mind haszontalan emberek a társadalomra, ha csak azt a hasznukat 6725 4| tudja tenni magát az emberi társadalomban?... Ötletet - legalább gyakorlati 6726 16| vivóversenyen kaparintotta el társai elől a győzelem pálmáját.~ ~ 6727 4| ült, mert a fürdő exkluziv társasága szinte boldognak érezte 6728 6| befejezte, igy szólott a tapsoló társasághoz:~ ~- Mégis égbekiáltó igazságtalanság, 6729 20| A hajó orrán, a fecsegő társaságtól elvonulva, egy utisipkás 6730 20| ritkitotta a párját a budapesti társaságban... Senki se tartotta nagy 6731 6| rossz idő miatt egybeszorult társaságot, a generális a dohányzószoba 6732 9| Az impresszárió boldogan tárta szét a karjait.~ ~- Nem 6733 1| rajtuk, hogy méltatlannak tartanak Lehmann Vilmához, hogy egyáltalában 6734 11| mint amily melegen, sirig tartó hálával gondol önre, - igaz 6735 9| Fredi torkában, s most ott tartok, hogy mindennap a matróz-korcsmákból 6736 16| urat, de igen valószinünek tartom, hogy a magány pillanataiban 6737 1| fényére, s korrektül be is tartottam a szavamat... A méltóságos 6738 2| volna arról, hogy mivel tartoznak az anyaföldnek... A legfiatalabb 6739 10| de volt idő, mikor én se tartoztam a becstelen férfiak közé. 6740 22| ott eligazitja, hogy merre tartson...~ ~Mikor a hófehér márványlépcsőn, 6741 3| pillanatban oly látvány tárult a szemem elé, amelyet soha 6742 22| képéből, a kastély kapui tárva-nyitva állottak, a park fái között 6743 3| köntös alatt, gyüszünyi lyuk tátongott. A beteg borzasztóan nyögött 6744 6| hóviharban, de itt napsugaras tavasz simogatta a betegek kipirult 6745 13| barlangokból már titokzatos tavaszi szellők suhantak a csöndesen 6746 6| idő volt és a betegek a tavaszias verőfényben sütkéreztek, 6747 13| nádast, mely a kis alpesi tavat szegélyezte. Lenck szakértő 6748 8| pillanatban arra az ostoba táviratra, mely röviden azt jelentette, 6749 19| dróthuzalon át, mely ismeretlen távolságokból fut ide a fehér háztetőkön 6750 22| de mivel bucsu nélkül nem távozhattam a kastélyból, félénken kopogni 6751 23| méltóságos államtitkár ur. (Távozik, az ajtóban megáll és pukkerlit 6752 11| Mikor egészen megzavarodva távozni akartak a közjegyzői irodából, 6753 4| akkor minden további nélkül távoznia kell...~ ~- Nem is fogom 6754 16| majd feszes lépésekkel távoztak a miniszteriumból. A titkár 6755 6| néhány kortyot ivott a teájából, aztán elővette a zsebéből 6756 5| szemem, képes rá, hogy otthon teáscsészéket vagdosson a fejemhez... 6757 15| nevezetességeit: a különböző kemencék technikai szerkezetét, a hütőkamrákat, 6758 12| kérdezte tőle most már tegeződve.~ ~- Arra teremtette az 6759 12| urfinak az unokáját?... Tegezze és hivja a nevén, mint engem, 6760 18| Tegnap este ugyanennyit. Tegnapelőtt változatosság okáért, harmadfélezret.~ ~ 6761 20| plaid-del a térdükön, a tegnapelőtti bécsi lapokat olvasták, 6762 23| kivánom, hogy igéreteket tegyen nekem, mert bizonyos vagyok 6763 14| néztek maguk elé.~ ~- Mit tegyünk? kérdezte egy derék mészárosmester, 6764 20| gyorsvonat beleszaladt egy tehervonatba, öt kocsi szilánkká zuzódott, 6765 9| Európán és Amerikán, most tehetetlen dühvel szoritotta ökölbe 6766 7| következetesen csak mint tehetetlen hülyék szerepeltek... Nem 6767 7| veséjét, aki fenomenális tehetség nélkül a szinpadra merészkedik... 6768 8| isteneknek, akik oly csillogó tehetségekkel bocsátották ide a halandó 6769 2| velem... Aztán egy liter tejföl egy forint, két csomag petrezselyem 6770 12| nézett, könyezve ette a tejfölös csirkét és a pompás gyümölcsöket. 6771 22| hogy egy huszesztendős, tejfölösképü gyerkőc áll a kapu előtt.~ ~- 6772 21| gazdagok és szegények, vének és tejfölösszájuak, - egyképpen szereplő személyei 6773 18| Vigyázz, nehogy a te nyakadat tekerjék ki.~ ~Tamássy (a Reöth vállára 6774 7| mely engem ostoba fejjel tekintélynek tart, csodálkozva együtt 6775 9| még a Cleopatra királynő tekintete se hozott volna ki a sodrából, 6776 7| hullottak az arcocskájára, a tekintetét szemrehányólag függesztette 6777 22| portás egy borotvált, szigoru tekintetü komornyiknak adta át a levelemet.~ ~- 6778 5| szemérmetlen nyugodtsággal tekintgettek az alattuk hullámzó közönségre. 6779 20| akik élettelen tárgyaknak tekintik az egész polgári osztályt, 6780 7| hogy a menyasszonyának tekintsen, legalább az utolsó óráit 6781 17| mint a hátára forditott teknősbéka: egyáltalában nem bir megmozdulni 6782 7| Egyiptomban, ahova a hideg tél elől vitték... Oh, mester, 6783 18| komornyikhoz): A mentőket! Telefonáljon rögtön a mentőknek!~ ~3. 6784 19| hangosan kiáltotta bele a telefonba, de a nyilvántartási hivatalt 6785 19| tudatára, hogy az egész telefonbeszélgetést csak álmodta. Vagy csakugyan 6786 14| havas háztetőkön fehérlő telefondrótok felé:~ ~- Igen, igen, mégis 6787 19| ur megrőkönyödve bámult a telefonra.~ ~- A mennyei birodalom?... 6788 19| dühösen rázta meg az ártatlan telefont.~ ~- Mire gondoljak: a szegényekre 6789 17| kicsikéhez, aki éppen az ölébe telepedett:~ ~- Nincs itt egy levélpapir 6790 4| Havanna szigetén óriási telepei vannak s aki Európa mágnásait 6791 15| a nagy, halotthamvasztó telepet a kiváncsi látogatók előtt 6792 2| sötétzöld üvegpoharakkal rakja teli, aztán leballag a pincébe, 6793 13| a városból. A levegő még téliesen hideg volt, de a hegyi barlangokból 6794 23| államtitkár ur tehát bizonyosan teljesiteni fogja az én kérésemet is...~ ~ 6795 22| jóságáért, amelylyel a kérésemet teljesitette.~ ~Éreztem, hogy rám néz 6796 22| mellett. A kastély gazdája teljességgel láthatatlan volt, azt beszélték 6797 10| nyomoruságos fizetésemből nem tellik - nyugodtan alszik a feleségem... 6798 18| holttestet elszállitották, ismét telni kezd a terem, a játékosok 6799 4| hangulatban lévén - más témára tért át.~ ~- Most van először 6800 19| kalmukok és parketek s a temérdek karton és batiszt, mely 6801 2| porladozik (magam is ott voltam a temetésén) s most ime, látogatást 6802 22| után a családi cimert. A temetésre kirukkolt a városban állomásozó 6803 21| Ha elpusztulnék, ugy temetnének el, mint egy kóbor kutyát, - 6804 15| fájdalmas melankholiának, mely a temetőből hazajövet elfog bennünket, 6805 22| amikor Szentandrássy Gézát temették. A város ki volt forgatva 6806 15| között, melyek a milánói temetőt oly feledhetetlenné teszik 6807 16| mulva, mikor a Ferenciek templomában delet harangoztak, a segédek, 6808 20| melyek két egymásra állitott templomtornyot egész az utolsó gombig elnyelnének.~ ~- 6809 20| verőfény csillogott a tükörsima tengeren. Mikor a hajó elhagyta a 6810 17| svájci havasok, az éjszaki tengeri fürdők levegője áramlik 6811 10| támolyogtam ki a kaszinóból a tengerpartra: mindössze annyi pénzem 6812 20| Az ablakon át a sima tengert néztem, melynek mélye szünetlen 6813 10| hogyan fognak elcipelni a tengerpartról, nehogy a finom, a mulató, 6814 22| buvárkodást megengedné, olyan jót tenne velem, amit sohase felejtenék 6815 14| gyürük csillogtak.~ ~- Mit tennénk? Egyszerüen elhalasztjuk 6816 1| kell-e fölvételi vizsgálatot tenniök a növendékeknek? Utóiratban 6817 17| Dalszinház-utca táján egy tenniszruhás, kéköves uriember közelitett, 6818 9| melyben a világ legelső tenoristája még délután két óra felé 6819 13| benne a hüvösen lelkesedő tenoristának.~ ~- Előre mester, induljunk, 6820 7| hát, ahogy a tüdőmtől és a tenyeremtől kitelt; és a közönség, mely 6821 23| államtitkár (elkomorodik és a tenyerével végigsimitja a homlokát).~ ~ 6822 8| szemükben ismételték a boldogitó tényt, hogy a királyné husleves 6823 9| megelégedve, hát Isten neki, tépjük darabokra a szerződést. 6824 12| kilátszott a gyerek rózsaszinü térde, az urias, aranyszegélyes 6825 12| belecsimpaszkodott az öregapja térdébe:~ ~- Vigyen el a mezőre, - 6826 20| legkisebb főherceg előtt is térdet hajtva pukkerliznek az 6827 3| összetöpörödött, kicsike emberke, térdigérő, fehér gnóm-szakállal, gyorsan 6828 20| öreg urak, plaid-del a térdükön, a tegnapelőtti bécsi lapokat 6829 18| Aranysujtásos, kék frakkot és rövid térdnadrágot viselnek. Néha megjelenik 6830 14| elnök kipirulva rontott he a terembe.~ ~- Hallatlan kellemetlenség! - 6831 14| ünnepet rendezett, s a tágas teremben már mindenki együtt volt, 6832 5| szólsz azokhoz a szemérmetlen teremtésekhez? - kérdezte halkan az urától, 6833 3| nyujtogatta a kezét: a szegény teremtésnek ki volt szurva mind a két 6834 5| beszélni erre az isteni teremtésre, akinél bájosabbat még sohasem 6835 19| egész épületben nincs egy teremtett lélek, ha hátulról, az iroda 6836 12| már tegeződve.~ ~- Arra teremtette az istenke a számat, hogy 6837 9| énekmüvészet, vagy az irodalom terén aratta-e valamikor szenzációs 6838 14| tulzás nélkül egyike vagy a Terézváros leghaszontalanabb csibészeinek. 6839 2| indzsellér urnak, hogy ne terheltessék neki benézni hozzám, mielőtt 6840 19| nyitva tartani a szemeit.~ ~- Teringettét, még elalszom itt a főkönyv 6841 22| Ez talán kissé eszére téritené azt a hencegő fruskát, aki 6842 6| volt, egyszerre aggasztóan terjedni kezdett, a generálist pedig, 6843 4| Európában még nem nagyon terjedt el a férfias önérzet divatja 6844 3| Körüljártunk az ispotály nagy termében, ahol az egyik tragédia 6845 20| a léleknek e vulkánikus természetéről legtöbbnyire még magunk 6846 22| mást, mint a káprázatos termet, amelynek karikás ablaküvegein 6847 5| pásztorra, miközben karcsu termete érzékiesen megremegett... 6848 23| államtitkár ur kedvéért térnek le a becsület utjáról, hanem 6849 11| asszonyról... De most talán térnénk át a végrendelet felolvasására...~ ~ 6850 16| hisztérikus asszonyhoz térni meg, ha a napi munkáját 6851 14| felkiáltott:~ ~- Oh igen, igen - terólad, öreg szolgám, egészen megfeledkeztem... 6852 4| inkognitóját. Az ebédlő terrászán őt is csak ugy szolgálták 6853 6| ebédlőből, s igy szólott a terrászon sétálgató pólai ügyvédnek:~ ~- 6854 14| benne, hogy egyszer magadba térsz és megjavulsz. Ez az oka, 6855 2| felköszöntő után s vidor kedvvel tértek át a következő fogásra...~ ~ 6856 10| volt a fejedelemség egész területén, nagylelküleg megajándékoztak 6857 17| ötven forintja hiányzik a tervei megvalósitásához, amikor 6858 1| hogy mik a jövendőbeli terveim... Ha akarom, még kegyelmes 6859 22| fantasztikusnál fantasztikusabb tervek kóvályogtak a fejemben, 6860 17| a legkülönbözőbb utazási terveken, hajszálnyi pontossággal 6861 17| kiséri, a legfantasztikusabb terveket festi ki maga elé, de amikor 6862 1| Vilmával?~ ~- Hogy mi a tervem? - dadogtam csodálkozva.~ ~- 6863 19| nagy, sötét házban, mely tespedt lustasággal huzódott meg 6864 11| vasszekrényből a Földy János testamentumát... A szerencse, mely Rédeyéket 6865 22| akinek lelkét csenevész testbe öltöztette a végzet, hány 6866 22| kimondotta: „Ugy kivánom, hogy testem körül fiatal magyar sereg 6867 3| ismételte:~ ~- Jaj nekem, jaj testemnek, jaj lelkemnek! Sohase lesz 6868 22| helyezte az én törékeny testembe... A lelkem ott szeretne 6869 9| diszitettek, mig előtte, testhez tapadó, rózsaszinü kimónában, 6870 18| groom is, aki meggyszinü, testhezálló ruhát visel, dús ezüst-zsinórzattal.~ ~ 6871 6| Most mindketten itt voltak: testileg kissé megtörve, de lelkileg 6872 22| megpihent-e végre az utolsó nemesi testőr szive, amelylyel a sors 6873 4| első komornyikhoz, majd a testőrhadnagy, a kabinetiroda feje, a 6874 22| gondolja, az egykori hires testőrhadnagyot? - kérdeztem elfogultan, 6875 22| kastélyban irt, amikor a testőrkapitány zenekarát igazgatta... Abban 6876 22| kétszer is „fiuk”-nak a magyar testőröket, de lassanként magamhoz 6877 22| tagja volt a Mária Terézia testőrségének...~ ~- A kastélyba menjek? - 6878 16| gyógyszerész a Vladárné testvérbátyja.~ ~A titkár most már helyeslőleg 6879 7| fiatalember karján ment, aki testvérek között is nyomott vagy kilencven 6880 12| Ella pedig, mikor a szegény testvérjére nézett, könyezve ette a 6881 5| haragos arcot vágok, s ugy teszek, mintha pokolian föl lennék 6882 17| levelét. Később boritékba teszi, megcimezi s a zsebébe 6883 22| mámorossá és álmadozóvá tesznek, néha egész délutánokon 6884 2| A leves után a sültek, a tészták, a saláták, a hetyepetyék 6885 7| szerzőt? Évszám egyebet se tesztek, mint hogy ezekkel az emberekkel 6886 13| aztán csónakkirándulást teszünk a sondersbergi tavon...~ ~- 6887 22| levelet, majd a szekrény tetejéről levett egy pogácsa-almát, 6888 15| vonta a hatalmas obeliszkek tetejét, egy pillanatig magam előtt 6889 18| A croupier (besöpri a téteket).~ ~A bankár: Tessék tenni! 6890 17| részéhez jut, s a kiadási tételek után a bevételi lap összeállitását 6891 4| röstellik ezt kérem, hogy ilyen tétlenségben töltenek hatvan-hetven-nyolcvan 6892 22| beszéltem... és most... amikor tetőled is elbucsuzom, ugy érzem, 6893 7| a kezemet és én most már tétovázva kérdeztem:~ ~- Hát annyira 6894 4| őszintén szólva már nem igen tetszenek nekem... Se az emberek, 6895 7| együtt tapsolt velem... A tetszés még nagyobb méreteket öltött, 6896 3| tartott. Aligha meg nem tetszettünk egymásnak, mert mindketten 6897 5| Azt hiszem, okosabban tetted volna, ha ezen a pénzen 6898 22| amelyek szinte bájossá tették komoly és barátságos arcát.~ ~- 6899 22| Entrez!~ ~A kezem a kilincsre tettem és fölnyitom: de az első 6900 16| ugyan tudomásom erről a tettemről, de ha igy volna, semmi 6901 4| Felix, maga - megbocsásson - téved. Ez német szivar, még pedig 6902 1| gyorsan kiábrándulunk abból a tévedésünkből, hogy az olvasók nem értenek 6903 3| többi, fájdalom, rossz utra tévedt. A legidősebb a kéményseprői 6904 2| el is szárad, gézenguz, a tied is, meg a Walternéé is... 6905 6| ujságiróval. Az öreg ur felbőszült tigris módjára nézte végig a fiatalembert, 6906 7| Gondolhatjátok, hogy az első percben tiltakoztam a betörés ellen, de mivel 6907 17| röpülnek, bemártja a tollat a tintába, s levelet ir, ezzel a megszólitással:~ ~„ 6908 14| Nos?~ ~- Adj egy biztos tipet a jövő évi derbyre. Ha most 6909 18| bankár monoklis ur, afféle tipikus mágnás-arc, aki hidegen, 6910 18| klub-kalandor, - most ez a tipus helyettesiti a Rózsa Sándorokat 6911 7| Fekete hétfő” képtelen tirádáit végighallgattam, mindig 6912 6| gyorsárut fogja lehozatni ide Tirolba, hogy csekélységemet gulyáshussá 6913 1| most jár először a szőke Tisza partján, abban a városban, 6914 21| ért a pesti bérpalotája, a tiszamenti birtoka, a sok papirja és 6915 22| cimere ragyogott... A fiatal tiszt válláról ezüsttel himzett 6916 12| Megvetéssel nézte végig a gyerek tiszta, fehér ruháját, a csipkés 6917 1| fölött áll - s hamarosan tisztába jövünk vele, hogy a nyájas 6918 2| kerit a képzelődés, hogy tisztán hallom a becsipett bádogos 6919 20| szép asszony pletykázott a tisztára surolt födélzeten, a kapitány 6920 22| fatörzseivel, haragoszöld tisztásaival, egy-egy domboldallal, amelyen 6921 2| másnap délben csakugyan tisztelkedett a házigazdánál, de csak 6922 2| legközelebb itt fog ülni a tisztelői között, akiket oly magyaros 6923 20| arról, hogy a makulátlan tisztességem forog kockán...~ ~- Kártyaadósságaid 6924 6| amelytől a hadosztály egész tisztikara remegett. A kis züllött 6925 3| kifelé az Üllői-uton, a Tisztviselő-telep irányába. Vagy ötnegyedórai 6926 10| könyet se ejtenék, de hogy titeket itt hagylak, az elfacsarja 6927 22| alacsony házai közé... Miféle titka van a pupos vén ember életének?... 6928 9| akarok betolakodni az ön titkába, mert ehhez igazán nincs 6929 22| fülembe rég kialudt életük titkait... Egy pillanatig mozdulatlanul 6930 16| Miklós belügyminiszteri titkárnál egy délben két komor külsejü, 6931 16| borjuszemeivel végignézett az elegáns titkáron, aztán elismerőleg igy szólott:~ ~- 6932 1| többiek közül... valami titokzatosság, mint Némo kapitányban... 6933 2| csak eltünik, az utcán járó tivornyázók hangját nem hallom és a 6934 22| urhoz...~ ~Átmentünk vagy tiz-tizenkét szobán, amelyeknek falait 6935 20| zuzódott, s az utasok közül tizenketten meghaltak. A halottak közt 6936 2| férfiu lelki világára... Tizenkettőig a kövér Walterné is elkészül 6937 8| intéz...~ ~Immár teljes tizennégy napja tartott az a kétségbeejtő 6938 19| mondott csődöt s ez nekem tizenötezer forintomba került, mert 6939 19| nyomoruságos világ van, örülök, ha tizenötezeret megkeresek...~ ~- És elkölti 6940 9| aki a Fredi énekét egy tizenötforintos támlásszékig megbecsülje... 6941 14| tüzhelyükhöz.~ ~Mikor az óra tizet ütött, s az énektanár, dirigáló 6942 22| fogsz találni, hogy akár egy tizkötetes munkát is megirhatsz...~ ~- 6943 22| egy-egy Antóniusz külsejével tobzódnak a sikerekben és a dicsőségben... 6944 21| lelkére. Mindeddig szinte tobzódott abban a gondolatban, hogy 6945 19| hogy az ilyesmi sokkal többe kerül, mint amennyit megér. 6946 18| Általános szenzáció. Többen hangosan megszólalnak: „ 6947 4| olyan arómát, amely még a többinél is kedvesebb lenne...~ ~ 6948 2| kilencvenöt krajcár... A többit még elhiszem, ha akarom, 6949 18| szmokingot, fekete csokrot visel. Többnek virág van a gomblyukában. 6950 10| egyetlen szobácskánkban - mert többre a nyomoruságos fizetésemből 6951 1| ne kivánja tőlünk, hogy tökéletesek legyünk... Kezdjék meg maguk, 6952 21| véleményben voltak, hogy müvészi tökéletességre emelte a kártyakeverés 6953 4| nagyobb hatalom is van e tökéletlen földgömbön s hogy az igazmondás 6954 22| feltárta az egyik nehéz tölgyfaajtót, amelyen belül egy óriási 6955 22| háta mögött, megfeketült tölgyfabutorok között, s egy öreg, istenfélő 6956 4| hogy ilyen tétlenségben töltenek hatvan-hetven-nyolcvan esztendőt, 6957 13| mester megengedi, hát együtt tölthetjük az esténket... Jó kis vacsorát 6958 7| hogy ezekkel az emberekkel töltitek az időtöket, nyugodt arccal 6959 13| kerek harminc esztendőt töltöttem el az énekmüvészet szolgálatában...~ ~ 6960 18| a játékosok mind nagyobb tömegekben jelennek meg a kártyaasztal 6961 22| boltozatai alatt? Megvan-e még a tömérdek drágaság, amely fiatalkori 6962 19| melyek Pincehelyre mennek, tönkreáznak ebben az utálatos időben...~ ~ 6963 6| hitvány tüdejét még jobban tönkretegye, hát becsületszavamra mondom, 6964 4| mondta - mert a nehéz szivar tönkretenné a gyomromat... Különben 6965 22| nem volt időm a további töprengésre, mert a kamarás most, a 6966 22| De nem volt sok időm a töprenkedésre, mert a komornyik pár perc 6967 20| a mélységekkel, melyek a töprenkedő tanférfiak lelkében tátonganak?~ ~*~ ~ 6968 1| az én Lehmann Vilmámat... Töredelmesen bevallom, hogy én, a szerző, 6969 4| mit kiván: hát bizonyára törekedni fogok rá, hogy a kivánságát 6970 1| tanitott, hogy meg kell törni a férjeket, akik különben 6971 19| vevőm, mert azok ugyan nem törődnek olyan ostobaságokkal, hogy 6972 20| ismeretlen mélységeiben... Ki törődnék ilyenkor azokkal a mélységekkel, 6973 3| szélén ült, némán egy könyet törölt ki a szeméből. A doktor 6974 22| szembe velem, egy furcsa kis törpe, aki apró szemeivel nyájasan 6975 21| faházak között, melyek szepegő törpékként gubbaszkodtak össze a félelmetes 6976 15| látogatók előtt képviseli, tört németséggel elmagyarázta 6977 14| angyal.~ ~A fiucska sokáig törte a fejét, de sehogyse tudott 6978 22| komornyik után pillantva, azon törtem a fejemet, hogy miért hivnak 6979 22| őrködjék.” Európa egész története, a magyar testőrség élete, 6980 4| betükkel irta bele a kor történetébe, a testi mivoltában is megismerhette.~ ~ 6981 8| a szerelmes regényhősök történeteivel mulattatni szokta.~ ~A királyné 6982 22| gyerek, akit a romantikus történetek mámorossá és álmadozóvá 6983 22| hanem gyönyörü, ragyogó történetekkel, amelyeknek az ükapám meg 6984 2| olvasgatom a kecskebőrös Robinson történetét, s a szomszéd mühelyből 6985 1| elnökigazgató urhoz. Mikor a történetnek a végére jutottam, s azt 6986 3| a sikos gyaloguton s igy törtettünk kifelé az Üllői-uton, a 6987 8| főszakács is aggodalmas arccal törülgette le homlokáról a verejtéket... 6988 3| kékszemü - akinek ki volt törve a jobb karja, egyhanguan, 6989 8| királyasszonyt semmiféle törvény se kényszeriti arra, hogy 6990 10| milliónyi vagyonnak boldog, törvényes urává...~ ~Most kilenc éve 6991 22| hónapig a piactéri kávéház törzsközönségét bámulatba ejtsem a karambol-müvészetemmel, 6992 2| sárgarépa kilencvenöt, tizenhat tojás...~ ~- Hopp, megálljunk, - 6993 5| igy szólott:~ ~- Inkább tojást és zsirt veszek azért a 6994 2| megcsipkedte a Walterné tokáját... A cselédlányok ilyenkor 6995 19| él, mert mind elkölti a tőkéjét, mely a halála után amugy 6996 21| érezte magát, mintha csak tolakodó jövevény lenne ebben a kacagó 6997 7| Szerény, alázatos, amig tőletek függ, de nagyképü, impertinens, 6998 3| szomoru apáca csöndesen tolt kifelé egy kerekes vaságyat, 6999 6| miközben a futárját előre tolta. Az őrnagyok pedig, legalább 7000 11| költségeiket, most pedig csak tőlük függött, hogy Európa legelőkelőbb 7001 2| pénzünk van, te megátalkodott tolvaj? sipitozta vékony hangon. 7002 2| öregedtem meg, hogy vén koromra tolvajnak nézzenek?... Hiszen kisülne 7003 22| kötésekben, melyeknek hátán tompa fényben csillogtak a különböző 7004 22| amelynek karikás ablaküvegein tompán, szeliden szüremlett be 7005 4| függönyökön át beszürődő napsugár tompitott világosságában, rögtön megismerte 7006 18| diszkrét csöndben játszanak, a tónus nagyon finom és előkelő.~ ~ 7007 19| magamnak, hogy velem ilyen tónusban beszéljen, - rikoltotta