IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Szomaházy István Estétol-Reggelig Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
7008 12| tul négy ficánkoló paripa toporzékolt türelmetlenül a kocsik előtt.~ ~ 7009 15| Limited New-York Krema-~ tórium 1546.~ ~Tudják, hogy mi 7010 9| fekszik a világhirü Fredi torkában, s most ott tartok, hogy 7011 13| boszusan, - most már aztán torkig vagyok a maga kirándulásával... 7012 22| elszorul és sirás fojtogatja a torkomat arra a gondolatra, hogy 7013 13| söröcske is lesz, amivel a torkunkat leöblithetjük...~ ~A vendégmüvész 7014 22| repkedtek volna a kastély karcsu tornyán, amely a zöld fák körül 7015 14| 1. A Torokhang-asztaltársaság~ ~A Torokhang asztaltársaság 7016 22| megdöbbenve néztem rá: ez a pupos, torzszülött emberke lenne a daliás Szentandrássyak 7017 16| szavak után kezet nyujtottak Tóthfalvynak, majd feszes lépésekkel 7018 21| sebesen és tajtékozva rohant tova a világos hotelek alatt. 7019 4| második komornyiknak, az továbbitotta az első komornyikhoz, majd 7020 15| lehet, hagyjuk a hamvaikat továbbra is a jó Isten napsugaras 7021 21| tenger kék vize mellett tovarohant.~ ~Hétfáy már nem volt ilyen 7022 3| termében, ahol az egyik tragédia fölváltotta a másikat. Egy 7023 22| barátaim, akik az életem nagy tragédiájáért megvigasztalnak, ők, akik 7024 16| egymással, nem végződött tragikusan: Vladár két lapost kapott 7025 8| kényszeritette, hogy kanalát és tranchirozó kését oly hosszu időre letegye 7026 8| kevert, kotyvasztott és tranchirozott, csakhogy felséges urnőjének 7027 19| zsidók pontosan beváltották a trattáikat, de most, mióta a pénzpiacon 7028 1| deputációnak, mely frissen, hangos trécseléssel özönlött be a dolgozószobámba, 7029 12| fehérruhás gyereket, a ki vidáman trécselt. A vetések közt kigyózó 7030 12| föl, László és Ella pedig trécselve kuporodtak össze a nagyapjuk 7031 23| államtitkárhoz): Mondja, hogy csak tréfál velem... hogy azok az emberek 7032 19| át a háta közepén.~ ~- Ne tréfáljon, - itt csakugyan a mennyország 7033 1| megóvják...~ ~Igyekeztem tréfára forditani a beszélgetést, 7034 22| gyermeki életem szereplőivel, tréfás öreg urakkal, akik valamikor 7035 23| van...~ ~Az államtitkár (tréfásan bókol).~ ~A kis leány: Igazam 7036 21| kocsijában, a montekarlói kaszinó trente-asztala mellett, s a svájci szállodában, 7037 5| sereg ifju hölgy feszes trikóban illegette magát, a primadonna 7038 16| belebujni viharokból megedzett trikóingébe.~ ~- Uram, - szólt Tóthfalvy 7039 16| rántással magára öltötte most a trikóinget, becsületes borjuszemeivel 7040 22| egyszerre ragyogóvá lesz: trombitaharsogás közt lovagoltak el ágyam 7041 22| elkövette: hány szerelmes trubadur jár itt a földön, akinek 7042 7| lábamról multszázadbeli trükkökkel... Ki tud ellentállni e 7043 22| képesek rá, hogy rengeteg tudásszomjamat kielégitsék, s csak nyaranként 7044 10| a magam koldus voltának tudata, s akárhányszor csak a jó 7045 21| pillanatig se hitte, s teljesen tudatában volt annak, hogy föllépés 7046 21| majdnem beleborzongott abba a tudatba, hogy egyedül van, s hogy 7047 8| papirra vetette?... Ha el tudjátok azt képzelni, ugy bizonyára 7048 1| Szegény asszony, - ha ez tudná, amit én tudok...~ ~Egy 7049 16| boldog pillanatom... Oh, ha tudnád, micsoda boszorkány az a 7050 4| kereskedéshez nem értenek, cipőt nem tudnak varrni, uj találmányokkal 7051 10| számlálatlan millióit kezeli...~ ~Tudod-e kis fiam, hogy mennyi pénz 7052 22| járatos a semmitmondó frázisok tudományában... Némán megráztam a kezét 7053 21| emelte a kártyakeverés tudományát: mindez azonban épp ugy 7054 22| páter azt irja, hogy valami tudományos munkán dolgozik, - folytatta 7055 16| megbántottam. Nincs ugyan tudomásom erről a tettemről, de ha 7056 13| kapjak...~ ~- Náthát? Vegye tudomásul, mester, hogy a legmakacsabb 7057 20| vette komolyan a fiatal tudós szavait, annál kevésbbé, 7058 6| az afférról négykolumnás tudósitást irt a lapjába, ezzel a cimmel: „ 7059 12| megtanultad egyszeri hallásra... Tudtál már ezelőtt is káromkodni?~ ~- 7060 4| egy könnyed mozdulattal tudtára adta, hogy a kihallgatásnak 7061 6| őrnagyok pedig, legalább az én tudtom szerint, nem előzik meg 7062 6| tesz, hogy azt a hitvány tüdejét még jobban tönkretegye, 7063 20| tanár gunyosan fordult egy tüdőcsucshurutban szenvedő bankhivatalnok 7064 6| havasok aljába: a Hámori tüdőcsucshurutja, mely huszéves kora óta 7065 13| Isten hidegje... Ha most tüdőgyuladást nem kapok, akkor soha...~ ~ 7066 7| Tapsoltam hát, ahogy a tüdőmtől és a tenyeremtől kitelt; 7067 15| félesztendeig tartott, - a száguldó tüdővész elrabolta tőle azt a szegény 7068 7| Oh, mester, ismeri-e ön a tüdővészes ember érzékenységét?... 7069 6| A fiu odahuzódott a nagy tükörablak mellé, kissé szomoruan kente 7070 2| megpillantva magam a szemközt függő tükörben, kábultan megsimitom a homlokomat 7071 20| májusi verőfény csillogott a tükörsima tengeren. Mikor a hajó elhagyta 7072 20| forradalmakat, melyek a viz sima tükre alatt lejátszódnak... És 7073 3| baba, aki habkönnyüségü tülanglé-ruhát viselt, egy skarlátvörös 7074 22| egy-egy domboldallal, amelyen tülevelü fenyvesek sötétlettek, s 7075 22| mértföldnyire vagyok minden emberi tülekedéstől, egy magános szigeten, ahol 7076 22| alatt elkésett automobilok tülköltek, egyszerre fölujult minden 7077 19| millió meg millió pehely tündériesen csillogott az ablakon át 7078 3| kicsi vaságyon huszonnégy tündérmesébe való páciens feküdt: két 7079 19| aki a hóesésben távoli tündérmeséket idéz vissza a lelkébe, melyeket 7080 1| melyről gyermekkorában annyi tündérmesét hallott, - fogadják oly 7081 15| meglehetősen groteszknek tünik föl a mi szemünkben, akik 7082 22| kedvéért mindenáron ki akartam tünni a hétköznapi emberiség közül, 7083 21| nagyszerü tudomány, hogy a tünő perc minden örömét és minden 7084 6| én tizenkét év óta várom türelemmel azt a napot, amikor magát 7085 23| egymással...~ ~Az államtitkár (türelmetlen mozdulatot tesz).~ ~A kis 7086 18| Tamássy (ellentmondást nem türő hangon): Nem őrültem meg, 7087 12| időjárásunkat... A nap ugy tüz le ilyenkor, hogy keresztülfurja 7088 11| is betekintett volna, a tüzbe kell dobnia a papirost. 7089 8| ujját, a szeme fiatalos tüzben égett, mig a kukták, a konyhalányok, 7090 15| állva, nagy buzgalommal tüzdelt néhány szál virágot az ura 7091 22| ágyamban, velük lovagolok tüzes hajrában az Esterházy herceg 7092 16| potykákra, akikhez a családi tüzhelye elől menekül. Mindez azonban 7093 14| visszatérni kialudt családi tüzhelyükhöz.~ ~Mikor az óra tizet ütött, 7094 17| pavillonban nem akad, a tüzilegény konflison megy be a városba 7095 2| vén Viszloczky azt a célt tüzte maga elé, hogy a kosztosai 7096 11| vagyon a József-fiárvaház tulajdonába kerül...~ ~Rédeyné bevonult 7097 1| annyira érzékenyekké és tulfinomakká teszik az idegeinket, hogy 7098 14| jóságosan az angyal, te tulzás nélkül egyike vagy a Terézváros 7099 16| magában:~ ~- Azt hiszem, nem tulzok, ha a pisztrángok barátját 7100 21| járkált a zivatarban, mely a turistasmokkokat nem riasztotta vissza attól, 7101 9| Fredit egy háromhónapos turnéra lekötöttem, s hogy az előleget 7102 16| egyhangulag bevégezték a tusát és a felek nekiláttak az 7103 12| vacsoraidőt, az emeletes tyukketrecnek támaszkodva...~ ~Tiz óra 7104 19| sárgás fénynyel vált ki az udvar sötétségéből és a piszkos 7105 22| Magyarországba a Mária Terézia udvarából...~ ~A gyermek-hangocskája 7106 21| rendszerint a milliomosok udvarához szegődnek. Elvégezte az 7107 8| orvos szelid korholása, az udvarhölgyek nedves és könyörgő szemei: 7108 1| jogosan remélhette, hogy az udvarlását meghallgatják?~ ~- Ojjé, 7109 13| Crailsthal grófé, a fenséges ur udvarmesteréé... A gróf néha egész délután 7110 1| gőgös fráter sikerrel fog udvarolni neki...~ ~- De bocsánat, 7111 22| a sarkantyumat összeütve udvarolok a legbájosabb bécsi grófnénak, 7112 21| bájos amerikai leánynak udvarolt. Csak akkor riadt föl, mikor 7113 19| és óvatosan kinézett az udvarra: a hó még mindig szitált, 7114 9| tenoristák tenoristáját, az überművészt, az archiénekest, a királyok 7115 1| crocquisiró, akit fiatalnak, üdének, ragyogó szellemünek gondolunk, 7116 13| igy kiáltson fel: salve! Üdvözlöm önt a sondersbergi szinház 7117 18| kártyákat, mintha az egész ügy nem is nagyon érdekelné.~ ~ 7118 8| őrködik, aki még arra is ügyel, hogy indiszkrét hirek ki 7119 13| közömbösen vállat vont, aztán egy ügyes mozdulattal megforditotta 7120 13| sondersbergi tó vizén...~ ~Ügyesen eloldotta a csónakot, s 7121 23| ur tanulmányozni fogja az ügyet, s mindent meg fog tenni, 7122 11| mélyébe.~ ~- Megboldogult ügyfelem még egy megbizást ruházott 7123 10| vagyunk róla, hogy egy-egy „ügyfelünk” innen egyenesen a tengerparti 7124 16| Mielőtt a lovagias ügyre áttérnék, előbb engedjék 7125 6| sakkot játszott egy pólai ügyvéddel, s a generális ellenséges 7126 6| terrászon sétálgató pólai ügyvédnek:~ ~- Most végre leszámoltam 7127 22| történetekkel, amelyeknek az ükapám meg a dédapám voltak a hősei... 7128 22| mint a dédapámat, meg az ükapámat... Mert lásd kis fiam, a 7129 22| Vajjon hasonlit-e az ükapjára, akinek a portréját a régi 7130 22| éjszakákon, amikor egyedül üldögélek a dolgozószobámban, s a 7131 12| szájjal szólott az ágyán üldögélő öreg emberhez:~ ~- Látod, 7132 8| szemmel, végképp megrokkanva üldögélt konyhabeli karosszékében. 7133 21| valami sajátságos fátum üldözte: Európa legkülönbözőbb pontjain 7134 9| tizenöt forintot fizet egy jó ülésért, most még csak megbotránkozott 7135 12| benned... Gyere csak ide, ülj le mellém a szénára...~ ~ 7136 3| gázoltam a süppedő hóban s az Üllői-ut végén, a nedves sötétben, 7137 3| igy törtettünk kifelé az Üllői-uton, a Tisztviselő-telep irányába. 7138 22| egy öreg, istenfélő barát ülne az alacsony harmónium 7139 2| már legközelebb itt fog ülni a tisztelői között, akiket 7140 2| Szilvássy János, az árvaszéki ülnök, Neczpály fiskális, Muzsnay, 7141 12| hallja-e valaki, aztán ölébe ültette a gyereket.~ ~- Mondd hát 7142 22| nagy cserépkályha mellett ülve, én is ott lebzseltem álmaimban 7143 13| hirneves idegennek.~ ~- Ünnepelt ember, - szólt a kecskeszakállas, - 7144 22| bennem a dac és a szerelem, s ünneplő kabátomba öltözve, - miután 7145 21| gyülöli, s hogy haragos üstökösként szeli végig földi pályája 7146 18| Tamássy (a Reöth vállára üt): Engem ne félts, még sohasem 7147 22| Elszéledtek, porrá lettek, nem ütik össze soha többé az ezüstsarkantyujukat, - 7148 16| vagy a nándorfejérvári ütközet. De ma mégis boldog vagyok, 7149 6| egy vén katonát, aki nyolc ütközetben vett részt, s mindenünnen 7150 18| láttam.” Néhányan az asztalra ütnek.~ ~A croupier (besöpri a 7151 10| meggondolás nélkül agyon tud ütni valakit, mig máskor pityeregve 7152 18| bankár támolyogva az ajtóhoz ütődik. De csakhamar összeszedi 7153 3| szárnyasajtaja előtt furcsa zaj ütődött a fülembe; mintha odabenn 7154 3| egy cilinderes uriemberrel ütődtem össze.~ ~- Hopp, - mondta 7155 3| odabenn valaki réztányérokat ütögetett volna össze, egy cérnaszál 7156 17| kicsike nők előtt, s én ütöm be a cigány nagybőgőjét, 7157 19| pénzszekrénynyel, mig az üvegajtón át, a villamos lámpa fényében, 7158 22| aranyból lett volna, a menyezet üvegboltozatán át zöld napsugarak ömlöttek 7159 22| ólomkarikás ablak vérvörös üvegén át ömlött be egy vékonyka 7160 16| pezsgőt felbontasson. Az első üveget gyorsan követte a második 7161 2| ezüstnemüvel és sötétzöld üvegpoharakkal rakja teli, aztán leballag 7162 15| körutunk végén, az egyik üvegszekrényből egy szivarskatulya nagyságu 7163 22| csillogó csecsebecsék, üvegszekrények, képek között, amelyeket 7164 15| intett, aztán felnyitotta az üvegszekrényt, melyben a magyar család 7165 15| visszatette a magyar családot az üvegszekrénybe. Időközben egy gyászbaborult, 7166 12| maradt, hogy bátran hadat üzenhetett volna velük a burkusoknak 7167 19| kimerülve jöjjön be az üzletbe, amelyből a kenyerét és 7168 19| szemében ő, a komoly, szögletes üzletember, egy édes, aranyos baba 7169 9| rögtönözni, hanem épp oly komoly üzletet kivánok kötni magával, mint 7170 19| lehetett látni az óriási üzletnek, ahol összepréselve hevertek 7171 19| Mayer ur, ma éjjel is az üzlettel foglalkozik, ahelyett, hogy 7172 19| szerezzenek... Kinevetnek és az üzletüket egy éjszakán át ráiratják 7173 12| megharagszom...~ ~A béresek ijedten ugráltak föl a puha szénáról, a nyolcesztendős 7174 10| rohanni, ahonnan csak egy ugrás kell, hogy az ember minden 7175 22| csodálkozástól: a tizezer könyv mind ugyanarról a korszakról szólott, a 7176 11| kosaraz? És rájöttem, hogy ugyanaz lett volna a sorsom, mint 7177 10| csak holtan esett össze... Ugyanegy napon lettem házasemberré 7178 8| a kétségbeejtő apátia, s ugyanennyi ideje volt, hogy a szerencsétlen 7179 18| kétezer koronát. Tegnap este ugyanennyit. Tegnapelőtt változatosság 7180 19| A föl nem használt élet ugyanolyan, mint az ezresbankó, amit 7181 1| s komoly igéretet, sőt úgynevezett becsületszót követeltek 7182 5| attól a gyönyörüségtől, hogy ugyszólván a szeme láttára szorithatom 7183 19| kicsike irodában, hogy az ujévi mérlegen dolgozzék. Neki 7184 8| Nickelsdorfnak, hogy valami ujfajta piskótát kitaláljon?~ ~A 7185 13| hegyi illat... A mester ujjá fog születni, mire a kirándulásról 7186 14| derék mészárosmester, akinek ujjain óriási gyürük csillogtak.~ ~- 7187 19| egy gyermek kacagásában ujjászületik, egy boldogtalannak a kezét 7188 8| művész felgyürte a kabátja ujját, a szeme fiatalos tüzben 7189 19| Ez él, mert szenved, ujong, sir, remeg a különböző 7190 8| hogy a királyasszony az ujonnan feltalált liliomperfait 7191 5| eszeveszettül tapsoltak és ujráztattak, amit a szinpadon lévő művésznő 7192 7| aratott, s másnap valamennyi ujság konstatálta, hogy a drámairó, 7193 6| az ujjával a hepciáskodó ujságirót.~ ~- Mielőtt az ördög elviszi 7194 6| ajtajában összeütközött az ujságiróval. Az öreg ur felbőszült tigris 7195 6| pedánsan összehajtogatta az ujságját, érdeklődve körülnézett 7196 6| péterhegyi hiéna az ország minden ujságolvasóját fellázitotta a kegyetlen 7197 1| magánéletben voltaképpen unalmas fickó... Nem egy olvasó 7198 8| most munka nélkül, halálos unalomban töltötte a hosszu, őszi 7199 1| megszabadulni ettől a halálos unalomtól...~ ~A költemény és a költő 7200 1| Marmontellel, s oly borzalmasan unatkoztam, hogy csupán - a munkái 7201 4| aki egyszerü sétabotjával unatkozva ödöng a kávéház és a gyógyitó 7202 18| kártya...~ ~1. játékos: Undoritó!~ ~(Pár pillanatnyi csend, 7203 5| Pfuj! - felelte Komlóssy ur undorodva.~ ~Megint elhallgattak, 7204 22| A menet előtt aranyos uniformisokban haladtak a kengyelfutók, 7205 22| Vajjon hasonlit-e rá a kései unoka?... Egy pillanatig az az 7206 12| kedvetlenül a menyét meg az unokáit, s két hét óta sorra szomszédolta 7207 23| ölelésre gondoltam, mikor a kis unokám nevetésére kellett volna 7208 21| az élet apró örömei nem untatják. Győry doktor tisztában 7209 20| szentimentális rémitgetésekkel untatlak... De fájdalom, ugy áll 7210 4| szivarkereskedő, a Bockok, Uppmannok és Henry Clayk egyenrangu 7211 1| asszony hűséges maradt az urához, és én - ha csak tiz bolondos, 7212 22| szereplőivel, tréfás öreg urakkal, akik valamikor a selymes 7213 14| mondta a köréje gyülekező uraknak. - A kőnyomatos lap szerkesztője, 7214 4| feketekávénál a vigan szivarozó uraktól. - Azt, hogy önöknél Európában 7215 4| Róbert egyik leghatalmasabb uralkodója volt Európának, akit a fürdőn 7216 4| levél Európa leggavallérabb uralkodójának, a fürdőben időző XIV. Róbert 7217 4| világhirü fürdőben, ahol uralkodók, nyárspolgárok és nemzetközi 7218 11| Nedves szemmel tekintett az urára, aki nem igen tudta, hogy 7219 10| vagyonnak boldog, törvényes urává...~ ~Most kilenc éve ennek, 7220 1| nem fog másképp bánni az urával...~ ~Röviddel ennek a könyvnek 7221 23| benne, hogy Pogány Sándor urból most már valóságos segédfogalmazó 7222 16| Azért, hogy ennek az urhölgynek az oldalán töltötte el reményteljes 7223 16| negyvenéves, feketeruhás urhölgyről beszélnek az urak, aki a 7224 12| gyerek rózsaszinü térde, az urias, aranyszegélyes matrózgallért. 7225 3| sötétben, egy cilinderes uriemberrel ütődtem össze.~ ~- Hopp, - 7226 12| mindig itt alusszátok át az uristen szép napját?... Talpra iziben, 7227 9| előtt.~ ~- Itthon van az urnője? - kérdezte Wallried, még 7228 8| tranchirozott, csakhogy felséges urnőjének a legnagyobb földi örömöket 7229 16| sulyosan megsértette a nevezett urnőt, még pedig tegnap délben, 7230 16| szerencsés együtt lehetni Vladár urnővel, de még most is borzongás 7231 22| barátságban van a méltóságos urral... Ha ő ajánlotta, akkor 7232 21| a puha és világosságban uszó csarnok: az élet minden 7233 19| mennek, tönkreáznak ebben az utálatos időben...~ ~Még egy hasábot 7234 12| gyereket.~ ~- Mondd hát szépen utánam: „Azt a füzfán fütyülő rézangyalát!”~ ~- 7235 21| jövedelme - furcsa grimászokkal utánozta a leghiresebb newyorki komikusokat. 7236 4| havanna, ez valami rossz német utánzás, ami nem ér egy fabatkát.~ ~- 7237 22| hogy talán vissza fogja utasitani a kérésemet, - de legnagyobb 7238 4| lakonikus hangon adta ki neki utasitásait a követendő kura tekintetében. 7239 20| mint ha egy revolverrel utat török magamnak...~ ~- De 7240 17| összeget, a mibe egy nordkapi utazás kerül. Egész nyáron át dolgozik 7241 17| hogy máris megkezdte az utazását... A menetrend borgis-betüi 7242 17| dolgozik a legkülönbözőbb utazási terveken, hajszálnyi pontossággal 7243 15| világon... Most Brindisibe utazik, hogy holnap az indiai gőzösre 7244 17| véletlenül ráakad valahol.~ ~- Utazol? - kérdik tőle a barátai, 7245 1| amint legközelebb Budapestre utazom...~ ~Amennyire a szomoru 7246 1| iránt érdeklődött, melyik utcában van az általam igazgatott 7247 23| becsület utjáról, hanem egy utcai ismeretség kedvéért is épp 7248 14| rótta a világosságban égő utcákat.~ ~- Baj, nagy baj, mondta 7249 16| belváros egyik eldugott utcájában. Jó darabig csendesen falatoztak 7250 21| szállodában, ahol néha az uti fáradalmait kipihente.~ ~- 7251 21| ruhái, a nyakkendői, az utisapkája, a podgyásza széditő magasságban 7252 20| társaságtól elvonulva, egy utisipkás fiatal ember ült, a ki mozdulatlan 7253 21| Ez az ember mindenütt az utjába került: a párisi boulevardokon, 7254 22| vajjon az angol park homokos utjain, a hüvös képtárban, a márványkockás 7255 23| kedvéért térnek le a becsület utjáról, hanem egy utcai ismeretség 7256 14| percig boldogan folytatta utját a havas utcákon át, de ekkor 7257 9| emlékszik rám...~ ~Pár perccel utóbb Wallried ur egy japán szobácskában 7258 10| amikor csak én, a méltatlan utód viselem. Az apám még dusgazdag 7259 1| tenniök a növendékeknek? Utóiratban pedig a felől kért információt, 7260 2| alchimisták receptjeiben maradt az utókorra... A leves után a sültek, 7261 6| gondom rá, hogy legalább utólag becsülettel rászolgáljak 7262 9| aki a nagy, az isteni, az utolérhetetlen Fredit az egész müvelt világon 7263 7| mint a szinpadi szerzőkkel, utoljára is dühösen vállat vontam... 7264 22| szót csak akkor hallottak utóljára, amikor a Napoleon győző 7265 23| mert könnyelmüek, mert az utolsók... Ezt én, a kis leány, 7266 21| Nem mindegy-e, hogy mily uton jut hozzá, amikor az élete 7267 20| amelyek közt a mi rövid, földi utunkat végigjárjuk...~ ~Senki se 7268 9| vagyok, a világszerte ismert uzsorás, a nagy müvészek piócája, 7269 14| foguk szinte hallhatólag vacogott, lassan kifelé indultak, 7270 14| kerül elő a karácsonyesti vacsora költsége? A kicsikéim éhesen 7271 12| alkonytájt a nagy eperfa alatt vacsorához ültek, Laci váratlanul igy 7272 12| hidegségével koplalta végig a vacsoraidőt, az emeletes tyukketrecnek 7273 6| lekaszabolna, de a penzióbeli vacsorákhoz szerencsére nem szokás felkötni 7274 13| megifjodva fogjuk ma elkölteni a vacsoránkat...~ ~- Én meg azt mondom 7275 12| hallottad, nem kapsz egy falatot vacsorára...~ ~A vén Takács zavartan 7276 13| szoritotta a kezét.~ ~- Vacsorázhatik, akivel akar, de én nem 7277 10| pár szelet mortadellát vacsoráztunk, - s ez talán - miért ne 7278 12| ösvényen egy zöldkalapos vadász tünt föl, fejkendős parasztasszonyok 7279 13| vidéket, csak valami kacér vadász-kastélyból integetett feléjük egy kivilágitott 7280 22| haladtak a kengyelfutók, a vadászok, a vigyázó mesterek, egy 7281 22| fájdalmával, mint az erdők vadja, büszkén elvonult a világ 7282 16| lovagiasan, - engem azzal vádoltak, hogy az ön tisztelt nejét 7283 17| szinte sértődött arcot vág.~ ~- Erről ne beszélj, - 7284 5| hogy otthon teáscsészéket vagdosson a fejemhez... Huszonöt év 7285 1| szellemes nonchalence-szal vágják ki magukat a legkritikusabb 7286 7| hangulataimtól. - Nézze, ne vágjon semmit se a fejemhez, de 7287 5| hogy álmos és haragos arcot vágok, s ugy teszek, mintha pokolian 7288 5| amig nyugodtan alszom, a vágókést beledöfje a szivembe, - 7289 12| nagyapuskám...~ ~Az öreg a földhöz vágta a zsiros, pörge kalapját:~ ~- 7290 1| hozzám, hogy nőtlen ember vagyok-e, mert hajlandó lenne rá, 7291 21| aki az édesapja rengeteg vagyonába csöppenve, nagyon hamar 7292 2| ilyentájt érdeklődött néha a vagyoni állapot iránt:~ ~- Mennyi 7293 10| házasemberré és két milliónyi vagyonnak boldog, törvényes urává...~ ~ 7294 11| legnagyobb jóltevőmre, hagyjam a vagyonomat? Kérem, fogadja tőlem szivesen 7295 10| sous volt az összes földi vagyonunk, s a főigazgató, akinél 7296 10| hogy mi történt az ősi vagyonunkkal, melyet tőled, te szegény 7297 6| éppen mézet csöpögtetett a vajas kenyerére, igy szólott Karolin 7298 6| kissé szomoruan kente föl a vajat a piritott zsömlyéjére, 7299 7| estém, amikor kedvem szerint vájkálhatok a meleg vérben... A protekció, 7300 6| meg kell fulladnia ennyi vakmerőség hallatára - aztán megfenyegette 7301 11| csak nagynehezen tudott valahára szóhoz jutni.~ ~- Szegény, 7302 5| később, mikor az ijedtségéből valahogyan magához tért.~ ~A férj helyeslőleg 7303 1| és megható irás is, amit valahonnan Erdélyből irt egy boldogtalan, 7304 22| öntözőkannájával néha megjelent valamelyik virágágy mellett. A kastély 7305 2| felfortyant, főképp, ha valamelyikük ellentmondott neki... Később 7306 7| sikert aratott, s másnap valamennyi ujság konstatálta, hogy 7307 19| Átkozott dologkerülői, valamennyinek mulatságon jár az esze, - 7308 4| sokat, de ehhez konyitok valamicskét...~ ~Bizonyság okáért a 7309 14| akinek a nemes munkában valamilyen szerepe jutott. Az asztaltársaság 7310 3| Tóth vagyok - mondtam neki valamivel nyájasabban, mire ő is tisztességtudóan 7311 1| sehogyse tudtam belenyugodni a válás gondolataiba... Igy szóltam 7312 20| reménykedtem, csak annyit válaszolhatok, hogy a kártyás ember soha 7313 22| magamhoz, hogy értelmesen válaszolhattam a kérdésére.~ ~- Igenis, 7314 1| az a másik savanyu arccal válaszolja:~ ~- Sajnálom, édes öregem, 7315 22| én nem tudtam, hogy mit válaszoljak neki: abban az időben még 7316 22| Szentandrássy urat keresem, - válaszoltam félszegen, bátortalanul.~ ~ 7317 23| nem elégszem meg ezzel a válaszszal... mert én nem egy frázist 7318 13| enni, aztán betérünk a „Választó fejedelem”-be egy forró 7319 5| gondolat, hogy ő csupasz vállal mutatkozzék egy zsufolásig 7320 22| tette kicsike gyermekkezét a vállamra.~ ~- A magyar testőrökről 7321 10| megrakott kosarat cipel a vállán... Ebből a fajtából kerülnek 7322 7| tartania, hogy szerelmet akar vallani magának... Elküldtem volna, 7323 22| ragyogott... A fiatal tiszt válláról ezüsttel himzett párducbőr 7324 23| államtitkár (felhuzza a vállát).~ ~A kis leány: Megvan 7325 16| Megengedjenek, - mondta aztán vállatvonva, de én egyáltalában nem 7326 1| aki őszinte bünbánattal vallja be, hogy most jár először 7327 20| lelke mélységeiben... Ezért vallom, hogy abszolut jó emberek 7328 20| hozakodjam elő...~ ~A váratlan vallomás annyira zavarba hozott, 7329 1| kéréssel kezdem az intim vallomásaimat. Azzal a kéréssel, hogy 7330 1| hogy meghallgatja szerelmi vallomását, amikor egy napon, a lakásomon, 7331 1| BIZALMAS VALLOMÁSOK~ (A szerző felolvasása egy 7332 1| azzal kezdi, hogy bizalmas vallomásokat akar tenni, az mindig aggasztó 7333 1| hiszen ugyis bizalmas vallomásokról van szó - be kell ismernem, 7334 1| sincs...~ ~Aki bizalmas vallomást tesz, arról előre tudják, 7335 21| modora pedig olyan urra vallott, aki megszokta, hogy hajlongó 7336 10| aki gőgösen azt az elvet vallotta, hogy a mi fajtánk nem szorul 7337 21| neki mutogatják hófehér vállukat, a tenger neki csillog a 7338 7| megkegyelmeztem.~ ~- És valóban nincs rá okod, hogy szégyenkezzél 7339 11| Olyan szerencse, ami valósággal párját ritkitja ebben az 7340 19| hallott, de amelyek millió valóságnál is szebbek: az él, mert 7341 16| ismerem Vladár urat, de igen valószinünek tartom, hogy a magány pillanataiban 7342 15| két leány. Közös akarattal váltak meg az életüktől és a végrendeletükben 7343 8| az alantasai közül szót váltott volna valakivel, a nélkül, 7344 5| mélyén, miközben az arca változatlanul szigoru és haragos maradt. - 7345 18| ugyanennyit. Tegnapelőtt változatosság okáért, harmadfélezret.~ ~ 7346 2| Viszloczky Lázár állapota nem változott meg: ő mindössze annyiban 7347 3| fog el, mikor a szegény vándorokra gondolok, akik most a magányos 7348 23| segédfogalmazó, s minél tovább kell várakoznia arra, hogy kinevezzék, annál 7349 23| megbiccenti a fejét, aztán várakozó állásban marad).~ ~A kis 7350 7| az asztalnál, s az ebédre várakoztam, amikor a gazdasszonyom, 7351 7| drámairó, akire oly régen várakozunk, végre csakugyan megérkezett...~ ~- 7352 22| török elől a szentandrási várat, a csóti-hegyen álló vércsefészket? 7353 1| Egyszerre megszünt a varázs, amikor meglátott, a gyógyszerész 7354 2| felöltözködik, aztán felhajtat a várba... A kanonok már türelmetlenül 7355 2| a fejedre, ha a kezem a várbástyától a Séd völgyéig ér...”~ ~ 7356 12| amelyekért máskülönben az egész vármegyével hajba kapott volna. Mikor 7357 17| tüzilegény konflison megy be a városba s a legközelebbi kávéházból 7358 12| szótalan gyönyörüséggel nézte a városházi lámpa mellől, ahol a szenzálokkal 7359 22| platán-lombok között, a városka alacsony házai közé... Miféle 7360 9| ugy ismernek a délamerikai városokban, mint Sidneyben, vagy a 7361 19| huzódott meg a kereskedői városrészben, csupán János, a háziszolga 7362 13| szolgálni... Délelőtt bejárjuk a várost, megnézzük a lovas-szobrot 7363 4| értenek, cipőt nem tudnak varrni, uj találmányokkal nem gazdagitják 7364 14| jöttek ide - cognacozva várták, hogy az ünnep megkezdődjék, 7365 3| homlokkal közelitett az egyik vaságy felé - onnan hallatszott 7366 3| tolt kifelé egy kerekes vaságyat, amelyben egy mozdulatlan 7367 3| elfelejteni. A huszonnégy kicsi vaságyon huszonnégy tündérmesébe 7368 22| papok sirboltja, amelynek vasajtaján egy borzalmas csontkoponya 7369 22| szivvel huztam meg a cirádás vasajtó csöngettyüjét. Pár pillanat 7370 21| bolondoknak ebbe a furcsa vásárjába, melyet életnek mondanak? 7371 22| akinek a portréját a régi Vasárnapi Ujságban láttam, s aki háromszáz 7372 10| számára egy jó üveg bort vásároljak, pedig a doktor ma reggel 7373 19| Még egy hasábot dobott a vaskályhába, s ujra hozzáfogott az iráshoz, 7374 19| fahasábokat tett a kicsike vaskályhára, mert az iroda meglehetősen 7375 22| belül egy óriási könyvtár vaskos kötetei tüntek a szemembe... 7376 22| Benyujtottam a levelet az ajtó vasrácsán, mire a portás egyszerre 7377 11| Schóber ujra belenyult a vasszekrény mélyébe.~ ~- Megboldogult 7378 11| közjegyző pedig kivette a vasszekrényből a Földy János testamentumát... 7379 13| székvárosba megérkezett, a vasutnál két tekintélyes férfiu várta: 7380 19| összepréselve hevertek a finom vásznak és a kanavászok, a vastag 7381 22| ezelőtt százhatvan vitézzel védelmezte meg a török elől a szentandrási 7382 8| a birodalom szelidlelkü védőangyalát, a bájos királyasszonyt 7383 6| nálunk, s legalább március végéig itt marad...~ ~Öt perccel 7384 1| urhoz. Mikor a történetnek a végére jutottam, s azt kellett 7385 3| lábszárát fájlalta, amelyről véges-végig letöredezett a sima zománc. 7386 17| édes öregem, én junius végétől szeptember elejéig a szalmaözvegyek 7387 7| mégse lehet oly könnyen végezni, mint a szinpadi szerzőkkel, 7388 18| Engem ne félts, még sohasem végeztem félmunkát. (Fojtott hangon). 7389 10| Két évig a bank költségén végeztették velem a condamine-ban a 7390 10| revolvert, csakhogy minél előbb végezzek...~ ~ ~ 7391 5| gyönyörü leányt a szinpadon, s végigcsókolom a szőke fejétől kezdve egészen 7392 11| miközben az összes rokonain végigfutott az elméjében.~ ~Mivel az 7393 5| megjegyzés után, titokban végiggondolt magában, anélkül, hogy az 7394 9| az egész müvelt világon végighordozta, dühösen a derekára tette 7395 6| cigarettatárcáját, s a gyufát végighuzta a skatulyán, hogy egy cigarettára 7396 20| mi rövid, földi utunkat végigjárjuk...~ ~Senki se vette komolyan 7397 4| nagyritkán, hadsegédével végigkocsizott a fürdő főutcáján, az emberek 7398 20| unalomból, semmint érdeklődésből végiglapoztuk a „Pressé”-t és a „Fremdenblatt”- 7399 22| Mikor a hüvös platán-fasoron végigmentünk, egyszerre csak ott pompázott 7400 16| becsületes borjuszemeivel végignézett az elegáns titkáron, aztán 7401 15| erős az idegzetük hozzá) végignézhetik, s a körutunk végén, az 7402 7| meleg és érző szivével kell végignéznie annak a sok genienek a munkáját, 7403 7| kárbavesznék nálam...~ ~Nyugodtan végignéztem rajta, de a leány nem mozdult 7404 11| levelet előttem tartozik végigolvasni, s aztán, mielőtt bárki 7405 22| hivatásánál fogva minden regényt végigolvasott, azt mesélte róla, hogy 7406 23| elkomorodik és a tenyerével végigsimitja a homlokát).~ ~A kis leány: 7407 22| valamikor a selymes hajamat végigsimitották, lármás, jó pajtásokkal, 7408 22| országuttól elválasztotta...~ ~Végigsimitottam a homlokom és körülnéztem: 7409 15| ege alatt...~ ~Szeretettel végigsimogatta a doboz fedelét, aztán visszatette 7410 8| fái között az előző napon végigsöpört? Avagy a csatatérről érkező 7411 21| számára, abból állt, hogy néha végigszáguldott a nagyvilágon...~ ~- Ha 7412 22| akiket valami gonosz szél végigszórt a világon, borzas kis leányokkal, 7413 5| arcot vágott, majd gondosan végigtanulmányozta a szinlapot. A páholyokban 7414 9| Dusét s Barbi Alice-t is végigvitte Európán és Amerikán, most 7415 7| hétfő” képtelen tirádáit végighallgattam, mindig csak az járt a fejemben, 7416 20| kirándulók szórakozni szoktak, végigjártuk az arzenált, a kikötőt, 7417 22| amelyben boldog voltam, végképpen eltünt a föld szinéről...~ ~ 7418 11| most talán térnénk át a végrendelet felolvasására...~ ~Az öreg 7419 15| váltak meg az életüktől és a végrendeletükben meghagyták, hogy itt Milánóban 7420 12| arattak, takaritottak a végtelenbe vesző zöld abroszon...~ ~ 7421 10| ha mégis megteszed, el ne végy valahogy olyan asszonyt, 7422 19| Jánosnéhoz:~ ~- Itt van, majd vegyen rajta egy sípot a kis gyerekének... 7423 16| megvivtak egymással, nem végződött tragikusan: Vladár két lapost 7424 13| egy tisztességes kabátot vehessek magamra.~ ~Lenck - igy hivták 7425 23| kinevezzék, annál később vehet el engem feleségül... Nagyon 7426 10| már az eszednek is hasznát veheted, bizonyára tanulságos lesz 7427 22| üvegén át ömlött be egy vékonyka sáv a lenyugodni készülő 7428 3| volna össze, egy cérnaszál vékonyságu, ezüstös hang kétségbeesve 7429 5| igen osztoztak a házaspár véleményében, hanem eszeveszettül tapsoltak 7430 4| feketéjét, s ha a pincér, véletlen jó kedvében, előzékenyebb 7431 5| szembejövő hölgyet, puszta véletlenségből, közömbösen megnézett.~ ~ 7432 19| szegezte be a ládákat, s a velourkendők, melyek Pincehelyre mennek, 7433 21| biztosságával mozog...~ ~- A vénasszonyok öröme már megint pénzhez 7434 10| pityeregve néz egy ismeretlen vénasszonyt, aki valami megrakott kosarat 7435 13| mosolylyal helyet foglalt a vendég-müvész mellett.~ ~- Természetesen 7436 12| őrháznál várta budapesti vendégeit, Takács hangos kiáltással 7437 12| Nagyszerü ebéd várta a budapesti vendégeket, a vén Takácsné két főzőasszonynyal 7438 9| felbigygyesztett ajakkal nézve a vendégére. De Wallried, akit még a 7439 4| szolgálták ki, mint a többi vendéget, az ideges kártyázók elnézték 7440 4| vendég társadalmi helyzete: a vendéglős maga szolgálta ki, a pincérek 7441 13| lépcső aljáig kisérte a vendégmüvészt...~ ~- Most szépen feküdjék 7442 13| énekmüvészet apostola? - kérdezte a vendégművész nyájasan.~ ~- Ugy van, mester, 7443 3| lakására hajtattam, ahol a vendégsereg még javában mulatott. A 7444 13| herceg nevében jött, hogy a vendégszereplő müvészt a másnapi udvari 7445 4| császár ő felsége akkor vendégünk lesz a ruhri kastélyban...~ ~ 7446 21| gazdagok és szegények, vének és tejfölösszájuak, - egyképpen 7447 9| divatos, nyári fürdőkben vérbeli uralkodó hercegeknek szokta 7448 7| szerint vájkálhatok a meleg vérben... A protekció, hizelkedés 7449 1| tanácsait... De amig a husból és vérből való feleségek divatban 7450 22| várat, a csóti-hegyen álló vércsefészket? Még visszaemlékeztem rá, 7451 6| igazságtalanság, hogy a verebet tartják a legszemtelenebb 7452 12| Engem ugyse, több a véred, mint az édesapádnak... 7453 17| check-számlám is van a Csak a véredényeket m. sz. nevü intézetnél.~ ~ 7454 14| előtt a homlokáról kiütköző verejtékcseppeket letörölte.~ ~Kenéz ur nem 7455 17| kérdik tőle a barátai, akik a verejtékes munka közben meglepik.~ ~ 7456 8| törülgette le homlokáról a verejtéket... Mi történt vajjon a derék 7457 10| emberbarátok...~ ~Az én vérem vagy, hát meg fogod érteni, 7458 16| mellére. A segédek e rövid vérengzés után egyhangulag bevégezték 7459 8| Talán a folytonos és lealázó vereségek hire?... Talán az alattomos 7460 20| hirtelen megéreztem, hogy vérfagylalóan komoly dolgokról lehet szó, - 7461 10| te gyönge sirásod föl nem veri kicsike fiam, a nyomoruságos 7462 21| lármáját félelmetes zugással verik vissza a fürdő fölött virrasztó 7463 13| baljóslatulag viszket... Verjen meg az Isten, ha ez nem 7464 13| induljunk, a jó Isten nevében... Verjük föl a fehér vizi nimfákat, 7465 14| sietett.~ ~- Akarod a Jules Verne összes müveit?~ ~- Oh nem, 7466 19| iroda ablakából, ki nem verődik egy vékony fénysugár a hóesésbe. 7467 20| lebzselők fölött májusi verőfény csillogott a tükörsima tengeren. 7468 6| és a betegek a tavaszias verőfényben sütkéreztek, de délben, 7469 22| szüremlett be a májusi délelőtt verőfénye... A szőnyegek között ezüstveretü 7470 19| kezét megszoritja, egy szép vers, nóta vagy szónoklat hallatára 7471 1| mellé... A büszke költő, aki verseiben letegezi a császárokat és 7472 22| éppen az öreg generális verseit olvasgattam, amikor a házigazda 7473 20| nyugodtan fölvehette volna a versenyt mindenkivel, aki előkelő 7474 22| lépcsőház karfája mintha vert aranyból lett volna, a menyezet 7475 7| hitegette a világot, hogy a vesebaja rövidesen elviszi s e közben 7476 7| nyugodt lélekkel veszem ki a veséjét, aki fenomenális tehetség 7477 22| ömlöttek be, s négy márványba vésett faun titokzatos vigyorgással 7478 22| is elhagysz, te is bucsut veszel tőlem... Nincs más pajtásom, 7479 9| gondolom: én fütyülök az ön veszendőnek indult százezer forintjára, 7480 13| meghajolt.~ ~- Ha szivesen veszi, bátor leszek némi javaslatokkal 7481 2| istentelenül káromkodik, ha veszit), de nappal egyszerre fölélénkül 7482 20| bátor emberek is el szokták vesziteni a hidegvérüket és a józanságukat...~ ~ 7483 18| Baccarat-asztal, melyet előkelő urak vesznek körül. Némelyikük frakkot 7484 12| takaritottak a végtelenbe vesző zöld abroszon...~ ~Messziről 7485 10| való tekintettel, hogy a veszteségem közismert dolog volt a fejedelemség 7486 15| halottainktól fájó szivvel veszünk bucsut a nyitott sirnál, 7487 22| amely a nap fényességével vetekedett...~ ~Másnap, harmadnap szorgalmasan 7488 8| a hü állatnak pillantása vetekedhetett volna az öreg Nickelsdorféval, 7489 22| járok. A királyi palotákkal vetekedő fényüzés közepette, légmentesen 7490 8| világraszóló remekeit papirra vetette?... Ha el tudjátok azt képzelni, 7491 12| oceánja hullámzott a különféle vetéseknek. Nemsokára odaértek a Márton 7492 1| leányok számára, akik még nem vetik meg a házasságnak nevezett, 7493 4| millióim, tessék meghinni, nem vetnek valami dicső fényt az emberek 7494 4| kabinetiroda feje, a hadsegéd vették gondjaikba, mig végre - 7495 19| dolgozni többé, azért magára véve a kabátját, és a kalapját, 7496 19| fizetésképtelenné lesz egy-két vevőm, mert azok ugyan nem törődnek 7497 1| mindenkit az orránál fogva vezet, s végül feleségül megy 7498 19| megszólalt a láthatatlan vezetéken keresztül:~ ~- Mayer, szegény 7499 3| kérdeztem suttogva a vezetőmtől.~ ~Oxigén doktor lehajtotta 7500 22| kékruhás, szőkehaju apródok vezettek, ott ült a daliás herceg, 7501 19| mennyországba már be van vezetve a telefon, - szólott a tömzsi 7502 3| most csunyául megöregedett, viaszarcát mély barázdák éktelenitették 7503 19| gyermekek lármája, az öregek vidámsága; ebben a házban a rideg 7504 22| kabátom zsebébe.~ ~- Ezt vidd el a kis hugodnak, s mondd 7505 13| elnyelte a sötétség az egész vidéket, csak valami kacér vadász-kastélyból 7506 2| kocintottak a felköszöntő után s vidor kedvvel tértek át a következő 7507 17| a virgonc kisasszonyok a Vig özvegy keringőjét éneklik 7508 1| minden rossz firkáló azzal vigasztalódik, hogy ő magasan az olvasók 7509 3| aki mindig maga volt a vigság, lám, ily hitványul kell 7510 21| fészekbe, mely tele volt vigsággal és jókedvvel. Fiatal, rózsásarcu 7511 5| fejemhez... Huszonöt év óta ugy vigyáz rám, mint valami éretlen 7512 22| kengyelfutók, a vadászok, a vigyázó mesterek, egy hófehér ménen 7513 22| a levelemet.~ ~- Louis, vigye csak föl ezt a méltóságos 7514 22| márványba vésett faun titokzatos vigyorgással tartotta kezében az óriási 7515 20| rossz indulatok borzalmas viharai dühöngenek... Ezt azonban 7516 8| valakivel, a nélkül, hogy viharedzett kebléből a sóhajtáson kivül 7517 21| hegyvidékek komor és ijesztő viharja volt ez, melynek lármáját 7518 21| szöges botokkal és zöld viharkalapokkal fölfegyverkezve lebzseljenek 7519 20| emberek, akik mindvégig viharok nélkül élhetik le az életüket, 7520 16| közt igyekezett belebujni viharokból megedzett trikóingébe.~ ~- 7521 2| muskátlis ablakok mögött vihogtak, hancuroztak, az istállóban 7522 2| van e mogorva férfiu lelki világára... Tizenkettőig a kövér 7523 10| sok minden történt azzal a világcsavargóval, aki itt, a halála órájában 7524 2| harmadik emeleten, holott talán világéletében se taposta a pesti földet... 7525 10| jelentkeztem, azt mondta, hogy világgá kerget, ha még egyszer pénzért 7526 21| akarna ismerkedni gazdag és világgyülölő honfitársával. De a közeledés 7527 18| mintájára van berendezve, a világitás ragyogó, a komornyikok 7528 21| tajtékozva rohant tova a világos hotelek alatt. A hegyvidékek 7529 3| hogy még az összes ablakok világosak?~ ~Oxigén doktor megnyomta 7530 1| fogom köszönni, mert maga világositott föl először a felől, hogy 7531 22| velem, amig csak a hajnali világosság ki nem gyulad... Ők az én 7532 3| csillog feléjük az ablak világossága. Csáját és meleg puncsot 7533 4| beszürődő napsugár tompitott világosságában, rögtön megismerte az uralkodót, 7534 22| egyszerre megtelt volna világossággal és melegséggel, s egy pillanatra 7535 20| ezt az édes, ezt a ragyogó világosságot...~ ~Helyeslőleg bólintottam, 7536 8| tőle a tollat, melylyel világraszóló remekeit papirra vetette?... 7537 22| dolgokat szeretem, a mai világról annyit se tudok, mint a 7538 9| kisasszony: én Wallried vagyok, a világszerte ismert uzsorás, a nagy müvészek 7539 6| felkoncoljam, a kés meg a villa is elegendő, - mondta a 7540 11| hatalmas iróasztalba. Ha a villám előttük csapott volna le, 7541 21| fölfegyverkezve lebzseljenek a villamfényes boltok előtt.~ ~- Ezek a 7542 21| ékszerei szinte égtek a villámos csillárok fényességében, 7543 1| le, az aranyszőke Lehmann Vilmáét, aki a hatalmas pénzintézetben 7544 1| méltatlannak tartanak Lehmann Vilmához, hogy egyáltalában fölháboritónak 7545 1| meghatottsággal:~ ~- Kicsike Vilmám, én ezután is hü maradok 7546 1| bolonditja az én Lehmann Vilmámat... Töredelmesen bevallom, 7547 1| ugy fogok vigyázni Lehmann Vilmára, mint a szemem fényére, 7548 1| Mi az ön terve Lehmann Vilmával?~ ~- Hogy mi a tervem? - 7549 4| porrá lett ősei számából vindikál magának érdemeket... Maguk 7550 5| bolondok házába kellene vinni, aki ezért pénzt ad - felelte 7551 18| fekete csokrot visel. Többnek virág van a gomblyukában. A bankár 7552 22| néha megjelent valamelyik virágágy mellett. A kastély gazdája 7553 21| szőkeszakállas ember egy virágcserepet se örökölt az őseitől, hogy 7554 15| buzgalommal tüzdelt néhány szál virágot az ura tiz centiméternyi 7555 6| arról, hogy napjában tiz virginiát elszivjon, hirtelen észrevette, 7556 17| pavillonban, miközben a virgonc kisasszonyok a Vig özvegy 7557 21| verik vissza a fürdő fölött virrasztó sziklaszörnyetegek. Győry 7558 23| őszhaju, öreg bácsi ugy viselkedett, mint valami huszonnégyéves 7559 18| frakkot és rövid térdnadrágot viselnek. Néha megjelenik egy-egy 7560 3| habkönnyüségü tülanglé-ruhát viselt, egy skarlátvörös Paprika 7561 10| mindennek ellenére is békén viseltem volna a sorsomat, ha egy 7562 15| szegény halottatok iránt viseltetünk, hazug, felületes és affektált...~ ~ 7563 20| becsületes, öreg ember bizalmával visszaéltem, csakugyan nem lehet tovább 7564 22| álló vércsefészket? Még visszaemlékeztem rá, hogy diákkoromban akárhányszor 7565 9| hét óra tájban, váratlanul visszaérkezett a szállodába.~ ~A tenorista 7566 13| a felsőkabát, amit majd visszafelé magamra veszek...~ ~A kecskeszakállas 7567 20| a pénzét két hónap alatt visszafizetem... Ha azt kérdezed, hogy 7568 16| el, ha arra az öt percre visszagondolok. Őnagysága fegyelmi vizsgálatot 7569 15| temető krematóriumában, s visszagondolva ama koratavaszi délután 7570 15| hozzánk... Holnap elégetjük és visszaküldjük a családjának...~ ~Amig 7571 18| vigyázz!~ ~Mind a ketten visszamennek a játékasztalhoz.~ ~Tamássy ( 7572 22| Helyet mutatott, aztán visszament a kapu mellett lévő házikójába, 7573 22| komornyik pár perc mulva visszatért.~ ~- A méltóságos ur várja 7574 1| beszélgetést, de ők makacsul visszatértek e tárgyra, s komoly igéretet, 7575 22| bibliotékában, s mikor délfelé ismét visszatértem a Szentandrássy kamarás 7576 13| születni, mire a kirándulásról visszatérünk...~ ~- De a hidegség, tisztelt 7577 10| hogy elveszett milliómat visszaszerezzem. És egy napon - a nizzai 7578 13| hogy az orrom baljóslatulag viszket... Verjen meg az Isten, 7579 7| kritikus egyik kollégája, aki viszont arról volt nevezetes, hogy 7580 4| nekem... Se az emberek, se a viszonyok, se az általános gondolkodásmód... 7581 13| Valami könnyü, légies kabátot viszünk, ami nem fog megártani az 7582 22| unokája, a rettenthetetlen vitézeké, akik épp ugy megállták 7583 4| arckifejezéssel nyujtott át neki egy vitézkötéses szivarrudat.~ ~- Pompás 7584 22| évvel ezelőtt százhatvan vitézzel védelmezte meg a török elől 7585 20| A kék habokon olajsárga vitorlák lebegtek, a viz sziporkázott 7586 22| Karonfogott, s gyors léptekkel vitt magával a kastély hatalmas 7587 7| ahova a hideg tél elől vitték... Oh, mester, ismeri-e 7588 5| inkább két pár meleg keztyüt vittél volna haza a lányaidnak... 7589 17| keringőjét éneklik s a cigány vitustáncot járva cifrázza a szegény 7590 8| események, a legszenzációsabb vivmányok is eltörpültek, ahhoz a 7591 16| segédek, az orvosok, sőt a vivómester is épp ugy el voltak ázva, 7592 16| krakéler volt, aki nem egy vivóversenyen kaparintotta el társai elől 7593 21| alján, vagy a tenger kék vize mellett tovarohant.~ ~Hétfáy 7594 22| lubickoljak megint a Séd hideg vizében, s éjjeli zenét adjak egy 7595 13| nevében... Verjük föl a fehér vizi nimfákat, akik még téli 7596 13| homályban, mely a hallgató vizre feküdt... A kecskeszakállas 7597 10| iskoláját, aztán - a sikerült vizsga után - nagy kegyesen szerződtettek 7598 12| már akkor tudtam, mikor a vizsgát letettem az iskolában...~ ~- 7599 20| keménységgel hasitotta a tajtékzó viztömeget.~ ~- Miért beszélsz ilyen 7600 16| szentpáli gyógyszerész a Vladárné testvérbátyja.~ ~A titkár 7601 22| kivilágitott püspöki palota, a Séd völgye, a régi kolostorral, ahol 7602 2| kezem a várbástyától a Séd völgyéig ér...”~ ~Csodálatos, hogy 7603 22| utcákon, amelyek a mély völgyekbe és a magas hegyek közé kanyarodtak, 7604 1| is probléma, - szólt egy vöröshaju kis leány fitymálva. - Irja 7605 13| balfelé tartott, ahol egy vöröslámpa csillogott ki a messzeségből 7606 8| mondani a habverőknek és a vörösréz-kondéroknak, mikor egy reggel a főkonyhamester 7607 23| hogy miért jöttem ide a vőlegényem tudta nélkül... sőt az édesapám 7608 23| államtitkár urat, hogy a vőlegényemet, aki mint dijtalan segédfogalmazó 7609 2| az ágyában... A lábaiban volt-e a hiba, vagy másutt, nem 7610 10| föltámadt bennem a magam koldus voltának tudata, s akárhányszor csak 7611 11| függetlenségére és szabad voltára... És máskor, amidőn Rédey 7612 21| szeli végig földi pályája vonalát. Most majdnem beleborzongott 7613 1| asszonyoknak... valami magasztos vonás, amivel kiemelkedik a többiek 7614 10| néha megpillantom azt a vonást, melyet csak mi, croupier-k 7615 17| teremtése. Mikor a feleségét a vonathoz kiséri, a legfantasztikusabb 7616 21| magában akárhányszor, mig vonatja az égbenyuló havasok alján, 7617 1| közölték velem a tárgyra vonatkozó nézeteiket... Akadtak jókedvü 7618 6| széléig... Téli nap volt, a vonatok elakadtak a hóviharban, 7619 14| rázva.~ ~- Vagy egy vasuti vonatot, amely gőzzel jár?~ ~- Azt 7620 7| a vén szamarat, le lehet vonni a lábamról multszázadbeli 7621 7| utoljára is dühösen vállat vontam... A következő pillanatban 7622 22| szerelmi csalódás miatt vonult vissza a világtól, s embergyülöletének 7623 22| Érted most már, hogy miért vonultam vissza a világtól, s miért 7624 14| közbeszólóra, aztán vállat vonva igy szólott:~ ~- Mit hozakodik 7625 20| dologban, hogy a léleknek e vulkánikus természetéről legtöbbnyire 7626 2| gézenguz, a tied is, meg a Walternéé is... Harminc éve csaltok, 7627 2| kanonok pedig behivatta Walternét.~ ~- Öreg asszony, most 7628 2| annak utána, hogy előbb Walternével konferált. Mikor Viszloczky 7629 3| mindjárt odaér a nagymutató a XII-es numerusra. Sietnem kell 7630 10| nyolcig szolgálatom volt a XIV-es asztalnál. A bank nem játszott 7631 22| akárhányszor reszketve néztem a XVI. századbeli Szentandrássy 7632 13| kecskeszakállas uriember. A katona XVII. Frigyes Keresztély, az 7633 10| játszom, mint a mellettem ülő yorki herceg, később eszeveszett 7634 2| jámbor paripa ropogtatta a zabot, - s a vén Viszloczky Lázár 7635 13| Kék, mint az olvasztott zafir, a levegője pedig csupa 7636 3| szárnyasajtaja előtt furcsa zaj ütődött a fülembe; mintha 7637 20| bécsi lapokat olvasták, s a zajos és jókedvü lebzselők fölött 7638 14| gyáva Kenéz izgatottan.~ ~A zálogos pokoli gunnyal elnevette 7639 14| az eszébe, Kenéz betért a zálogüzletbe, s szó nélkül átnyujtotta 7640 21| hegyi ösvényeket zuhogó zápor csapdosta, mely sebesen 7641 1| az asszonyok az okai... (Zárjel kell - hiszen ugyis bizalmas 7642 21| már elmult, a boltokat már zárni kezdték, s a doktor ugy 7643 22| minden gavallérja rajongva zárta szivébe a bájos királynő 7644 4| kihallgatásnak vége. Mire zavarából magához tért, már odakünn 7645 20| váratlan vallomás annyira zavarba hozott, hogy pár percig 7646 19| aki ilyen késő éjszaka zavarja az embert? - kérdezte a 7647 16| udvariasan arra kértem, hogy ne zavarjon a munkámban, kijelentette, 7648 22| uram, ezer bocsánat, hogy zavarni bátorkodtam...~ ~Egészen 7649 11| merném mondani, hogy minden zavaró diszharmónia nélkül értem 7650 19| fölnyitotta a szemét, s zavarodottan ébredt annak a tudatára, 7651 22| könyvtárban, amelynek csöndjét nem zavarta meg profán lárma: szinte 7652 22| éjjel, megint ottjártam a zegzugos városban, amelynek havas 7653 8| szólott:~ ~- Zsirt, karfiolt, zellert, zöld borsót, egykettő... 7654 22| amikor a testőrkapitány zenekarát igazgatta... Abban az időben 7655 5| fuvolahangok suhantak ki a zenekarból, s a primadonna, erdei gyepágyán 7656 21| lesz valóság... És a kis zenenövendék nem gondolhat oly félénk 7657 22| hideg vizében, s éjjeli zenét adjak egy szürkeszemü kisasszonynak, 7658 6| Johann-Kogel havas orma, hogy egy zilált külsejü, csontosarcu fiatalember, 7659 21| Győry jóideig járkált a zivatarban, mely a turistasmokkokat 7660 17| Együtt vacsorázom velük a zöldben és a kültelkeken, bemutatok 7661 12| közt kigyózó ösvényen egy zöldkalapos vadász tünt föl, fejkendős 7662 3| hórihorgas gránátos, egy zöldkockás harlekin, egy kékszemü Pierrette, 7663 23| szólani magában: Ez a kis zöldség... ez a penészvirág... aki 7664 3| véges-végig letöredezett a sima zománc. A szoba másik végén pedig 7665 6| bécsi kisasszonya épp a zongora mellett szórakoztatta a 7666 6| mikor a bécsi kisasszony a zongorajátékát befejezte, igy szólott a 7667 10| észrevegyenek valamit, ha a zongoraládára gondolok, amelyben a két 7668 21| ezüstös szamovár alatt. A zongorateremből egy amerikai kuplé melódiája 7669 22| szemeit, amelyek fenyegető zordonsággal meredtek rám... Vajjon 7670 9| időből, mikor reggeltől estig zsákokat hordozott a hajókra. Ez 7671 22| ültem velük egy alacsony zsámolyon, a kiszolgált cserépkályha 7672 14| egyszerre csak odaért a mellénye zsebéhez, s ekkor örömrepesve felkiáltott:~ ~- 7673 18| zsebkendőt s szétbontja. A zsebkendőben egész csomó kártya van.)~ ~ 7674 20| innsbrucki professzor, miközben a zsebkendőjével a pápaszeme kristályüvegét 7675 18| A bankár: Mit akar a zsebkendővel?~ ~Tamássy: Ej, ideadja-e 7676 14| jó karácsonya...~ ~Kenéz zsebre tette a pénzt, boldogságtól 7677 14| szomoruan. Az ingeim, a zsebkendőim, az alsónadrágjaim már rég 7678 19| megkerestem, mert a falusi zsidók pontosan beváltották a trattáikat, 7679 8| lángok jókedvüen lobogtak, a zsir boldogan sistergett, a csirkék 7680 8| sülteket a lábasok sistergő zsirjában, vagy egy-egy müvész ambiciójával 7681 12| Az öreg a földhöz vágta a zsiros, pörge kalapját:~ ~- Nagyszerü 7682 7| Amikor a szinházban a zsölleszékemet elfoglalom, mindjárt az 7683 6| kente föl a vajat a piritott zsömlyéjére, néhány kortyot ivott a 7684 6| tisztikara remegett. A kis züllött azonban nem ijedt meg a 7685 21| állt meg a pálmakert egy zugában: a magányosság érzése itt 7686 22| az öreg püspök a harangok zugása között haladt föl a márványos 7687 21| melynek lármáját félelmetes zugással verik vissza a fürdő fölött 7688 21| magasságokat. A hegyi ösvényeket zuhogó zápor csapdosta, mely sebesen 7689 20| tehervonatba, öt kocsi szilánkká zuzódott, s az utasok közül tizenketten