Szomaházy István
Estétol-Reggelig
Text

AZ UJ DUVAL

I.

«»

Link to concordances:  Standard Highlight

Link to concordances are always highlighted on mouse hover

AZ UJ DUVAL

I.

A kis, szemüveges, tömzsi, folyton szuszogó német impresszárió, aki a nagy, az isteni, az utolérhetetlen Fredit az egész müvelt világon végighordozta, dühösen a derekára tette a kezét, s megállván a szállodai ágy előtt, melyben a világ legelső tenoristája még délután két óra felé is ágyában nyujtózkodott, harcias hangon ezt mondta:

- Ha maga azt hiszi, hogy ez tovább is igy fog menni, hát alaposan csalódik, drága mester. Nem loptam a pénzemet és semmi kedvem sincs hozzá, hogy esténként ötezer forinttal fizessem meg az ön kolosszális kudarcait. Ha meg nem becsüli magát, s nem tér a tisztességes utra, hát akkor ebben a pillanatban bucsut mondhatunk egymásnak.

A tenorista fütyörészve hallgatta az erélyes beszédet, nagyot ásitott, aztán igy felelt a tömzsi emberke szavaira:

- Édes öregem, én ezután se fogok jobban énekelni, mint ahogy tudok, s ha a hangommal nincs megelégedve, hát Isten neki, tépjük darabokra a szerződést. Csakhogy - bocsásson meg a szerénytelenségemért - én azt hiszem, hogy ezzel a megoldással maga aligha lesz megelé­gedve...

- Talán azt hiszi, hogy milliókat keresek magán?

- Nem, fiacskám, hanem nagyon is belebocsátkozott az előlegbe... Ha a hatvanezer forintot, amivel Brüsszelben lekötött, gavallérosan elengedi nekem, én, bizony Isten, nem ragaszko­dom a további föllépéseimhez...

A világhirü impresszárió, aki Pattit, Dusét s Barbi Alice-t is végigvitte Európán és Amerikán, most tehetetlen dühvel szoritotta ökölbe a kezét.

- Hát nem tud lemondani erről az alávaló életről? - kérdezte kétségbeesve.

Fredi kinyult a takaró alól, hogy az éjjeli szekrényről egy cigarettát elvegyen, jóizüen rá­gyujtott, aztán közömbösen igy felelt:

- Énekelni tartozom magának, mert erre a szerződésem kötelez... De a magánéletembe ne szóljon bele, mert akkor, bizony Isten, kikacagom...

A nagy Wallried sokkal jobban ismerte a maga emberét, semhogy a további eszmecsere sikerében bizott volna. Mindössze arra szoritkozott tehát, hogy még egyszer haragosan vállat vont, aztán köszönés nélkül távozott a tenorista szobájából.



«»

Best viewed with any browser at 800x600 or 768x1024 on touch / multitouch device
IntraText® (VA2) - Some rights reserved by EuloTech SRL - 1996-2011. Content in this page is licensed under a Creative Commons License