3. Lacika

Lacikának, aki a gimnázium második osztályába járt, egy éjjel, karácsony előtt, megjelent álmában az a jó angyal, aki a gyermekeknek az ajándékokat hozni szokta.

- Fiacskám, szólott jóságosan az angyal, te tulzás nélkül egyike vagy a Terézváros leghaszon­talanabb csibészeinek. A leckédet sohase tudod, bélyegek helyett szekundákat gyüjtesz, a kezed már reggel tiz órakor olyan fekete, mint a kongó-négeré, az ártatlan macskákat és kutyákat kegyetlenül megkinozod, - de én mégis bizom benne, hogy egyszer magadba térsz és megjavulsz. Ez az oka, hogy most megjelentem nálad, s azt a kérdést intézem hozzád: micsoda ajándékot kivánsz karácsonyra?

Lacika tágra nyitotta pajkosságtól csillogó, kék szemét.

- És meg is fogom kapni, amit most kérek tőled?

- Meg, válaszolta mosolyogva az angyal.

A fiucska sokáig törte a fejét, de sehogyse tudott megállapodni benne, hogy mit kérjen. Az angyal végre jóságosan a segitségére sietett.

- Akarod a Jules Verne összes müveit?

- Oh nem, felelte Lacika, a fejét rázva.

- Vagy egy vasuti vonatot, amely gőzzel jár?

- Azt se.

- Vagy egy kinematográfot, melyet a gyerekszobában felállithatsz?

- Nem.

- Hát gondolkozz, hogy mi az, ami a legnagyobb örömet szerezné neked?

Lacika tünődve nézett maga elé, a homlokát összeráncolta, s ekkor egyszerre ragyogó szem­mel fordult az angyalhoz.

- Megvan! kiáltotta boldogan.

- Nos?

- Adj egy biztos tipet a jövő évi derbyre. Ha most decemberben megfogadom, olyan oddsot kapok rá, hogy az összes iskolatársaim megpukkadnak irigységükben.