II. A menetrend-smokk.

- Pincér, a menetrendet!

Minden kávéházban, ahol csak a hosszu, nyári napon át megfordul, ez a sztereotip kiáltás hang­zik el az ajkáról. Ujságot, illusztrált lapot már junius elseje óta nem olvas, hanem reggeltől estig a menetrendet bujja, a magyart, a nagy Henschelt, sőt a francia Guide-ot is, ha véletlenül ráakad valahol.

- Utazol? - kérdik tőle a barátai, akik a verejtékes munka közben meglepik.

A menetrend-smokk csak a fejével bólint, aztán tovább legelész a rengeteg betütengerben. Megkeresi az összeköttetést Budapest és Kopenhága közt, kieszeli a legjobb módját annak, hogy juthat el az ember Helgoland szigetére, s pontosan följegyzi azt az összeget, a mibe egy nordkapi utazás kerül. Egész nyáron át dolgozik a legkülönbözőbb utazási terveken, hajszálnyi pontossággal kieszeli a leggyönyörübb kóborlások programmját, s miközben a szemét rövid­látóvá koptatja, a lelkében ugy érzi, hogy máris megkezdte az utazását... A menetrend borgis-betüi közül a svájci havasok, az éjszaki tengeri fürdők levegője áramlik feléje, s a fantáziájá­ban megcsillognak a fjordok ezüstös habjai... Csak akkor tér magához, amikor a programm második részéhez jut, s a kiadási tételek után a bevételi lap összeállitását is megkezdi. Már-már ott tart, hogy csupán kétszáz, száz, vagy ötven forintja hiányzik a tervei megvalósitásá­hoz, amikor nagy megdöbbenésére észreveszi, hogy szeptember legelső napja is rávirradt. Busan összecsomagolja hát a jegyzeteit, s miközben a hivatala felé siet, rezignáltan dörmögi:

- A jövő nyáron okvetetlen elutazom... Még pedig egyenesen a Nordkapra...