III. Levél a fenyvesekbe.

A pezsgős pavillonban, miközben a virgonc kisasszonyok a Vig özvegy keringőjét éneklik s a cigány vitustáncot járva cifrázza a szegény Lehár Ferenc melódiáit, az egyik ur hirtelen el­komorodik s igy szól ahhoz a kicsikéhez, aki éppen az ölébe telepedett:

- Nincs itt egy levélpapir meg egy boriték?

- Levélpapir az nincs, - mondja a kicsike aranyos humorral, - de ha szódabikarbónát akarsz, azt adhatok...

A komor ur nem honorálja ezt a megjegyzést, hanem konokul ragaszkodik ahhoz az ötletéhez, hogy levélpapirt meg boritékot akar. Mivel effajta különlegesség a pezsgős pavillonban nem akad, a tüzilegény konflison megy be a városba s a legközelebbi kávéházból tintát, papirt és tollat hoz, szerény két forintnyi jutalom fejében. A furcsa vendég ekkor félrevonul az egyik sarokba, s miközben a többiek veszettül kornyikálnak, miközben a pezsgős palackok dugói a levegőbe röpülnek, bemártja a tollat a tintába, s levelet ir, ezzel a megszólitással:

„Drága, egyetlen, aranyos, imádott fiacskám!”

A lányok néha belenéznek az irásba a háta mögül, a barátai kényszeritik, hogy koccintson velük, de ő mindez akadályok ellenére végig megirja a levelét. Később boritékba teszi, meg­cimezi s a zsebébe dugja, hogy aztán megkönnyebbült szivvel, felujuló jókedvvel üljön vissza az asztalhoz, amely szinte roskad a különböző palackok sulya alatt...

- Kinek irtál? - kérdezi az egyik jóbarát alattomosan.

A levéliró ünnepies, szinte sértődött arcot vág.

- Erről ne beszélj, - mondja sötéten, - ez nem ide való, ez szent dolog.

S egy pillanatra ellágyul, maga elé mered; a feleségére meg a kis gyerekeire gondol, akik e pillanatban egy fenyveserdő közepén ő róla álmodnak...

Hajnaltájt, mikor egy nyitott kocsin a város felé hajtatnak, aggodalmasan tapogatja meg a zsebében a levelet.

- Erről egészen megfeledkeztem, - mondja tünődve.

Az egyik jólelkü leány szolgálatkészen nyujtja ki a kezét.

- Tudod, mit, én majd bedobom a leveledet, mielőtt hazamegyek. A ház előtt ugyis van egy levél­szekrény...

A férj helyeslőleg bólint, aztán átadja a szent dolgot frissen szerzett barátnőjének. A gummi­kerekü pedig veszett galoppban robog befelé az Andrássy-uton, mig a távoli fenyveserdők lombjait megaranyozzák a fölkelő nap sugarai...