BACCARAT

Baccarat-asztal, melyet előkelő urak vesznek körül. Némelyikük frakkot és fehér nyakkendőt, másik szmokingot, fekete csokrot visel. Többnek virág van a gomblyukában. A bankár monoklis ur, afféle tipikus mágnás-arc, aki hidegen, unottan osztja le a kártyákat, mintha az egész ügy nem is nagyon érdekelné.

Az urak diszkrét csöndben játszanak, a tónus nagyon finom és előkelő.

A szoba az ismert klub-kártyaszobák mintájára van berendezve, a világitás ragyogó, a komor­nyi­kok egyenruhája nagyon gazdag és impozáns. Aranysujtásos, kék frakkot és rövid térd­nadrágot viselnek. Néha megjelenik egy-egy groom is, aki meggyszinü, testhezálló ruhát visel, dús ezüst-zsinórzattal.

Idő: éjfélután egy órakor.

A bankár: Tessék tenni! Mindenki tett? Nincs tovább! (Leosztja a kártyát.)

Egy játékos: (Megnézi a kártyáját.) Kérek!

A bankár: (Leosztja és magának is vesz.) Kettő!

Egy játékos: Kilencest vettem a kettőre. Csak egyem van.

A croupier: (Besöpri a tételeket.)

Tamássy: (Felugrik a helyéből s dühösen oda megy Reöth-höz, aki eddig egy sarokban a pénzét olvasta.) Láttad ezt?

Reöth: Mit?

Tamássy: Neki kettője maradt, de a pointeur kilencet kapott a kettesére. Most huzták be hetedszer az összes tételeket.

Reöth: Mennyit adsz le?

Tamássy: Ma este kétezer koronát. Tegnap este ugyanennyit. Tegnapelőtt változatosság okáért, harmadfélezret.

Reöth: Ezt se neked találták ki, öregem.

Tamássy: Hát kinek találták ki? Mondj nekem csak egy embert, aki nyer, azon a monoklis majmon kivül, aki a bankot adja. Mit szólsz ennek a tisztelt urnak a konzekvens szeren­cséjéhez?

Reöth: Kalapot emelek előtte.

Tamássy: (Suttogó hangon.) Gyere közelebb, mondok neked valamit.

(Az egész párbeszéd alatt sürüen hallatszik a bankár felszólitása: „Tessék tenni! Mindenki tett? Nincs tovább!” A croupier néha fizet, de legtöbbnyire behuzza a tételeket.)

Reöth: És pedig?

Tamássy: (Még mindig suttogva.) Szent meggyőződésem, hogy ez az ember hamisan játszik.

Reöth: Kedves barátom, ilyesmit csak akkor szabad mondanod, ha már minden bizonyiték a kezedben van.

Tamássy: Annyi, mintha már minden bizonyiték a kezemben volna.

Reöth: Hogy érted ezt?

Tamássy: Hetek óta figyelem ezt az embert s folyton az az impresszióm, hogy az előkelő flegmája alatt lappang valami. A szerencse senkihez se ragaszkodik ilyen konzekvensül. Honnan került ide ez az individuum? Nem tudom. Te épp oly kevésbbé tudod, mint én. A barátaid barátai egy napon felhozták ide s ők is ugy ismerték meg, hogy a barátaik barátai bemutatták nekik. Miből él? Mivel foglalkozik? Sejtelmed sincs róla. Előkelő, hideg, arrogáns s a pénzzel látszólag annyit se törődik, mint én a szivarom hamujával. Itt van, játszik, hercegi borravalókat oszt a komornyikoknak, - ennyi az egész, amit a multjából ismerünk. Elegáns klub-kalandor, - most ez a tipus helyettesiti a Rózsa Sándorokat és a Savanyu Józsikat.

Reöth: Mindez csak impresszió, aminek nincs pozitiv alapja.

Tamássy: Mi huszadik századbeli neuraszténikusok sokkal többet adunk az impresszióinkra, mint a pozitiv adatokra. Ez az ember hamisan játszik és én le fogom leplezni őt.

Reöth: Vigyázz, nehogy a te nyakadat tekerjék ki.

Tamássy (a Reöth vállára üt): Engem ne félts, még sohasem végeztem félmunkát. (Fojtott hangon). Ma itt még kivégzés lesz!

Reöth (vállat von): Még egyszer figyelmeztetlek, hogy vigyázz!

Mind a ketten visszamennek a játékasztalhoz.

Tamássy (egy játékoshoz): Hogy megy neked?

Egy játékos: Ez az öt forint van az ezresemből. A banknak félelmes a szerencséje.

Tamássy (gunyosan): Öt forintod még maradt? Akkor nem tudom, minek panaszkodol. (Odaáll a bankár háta mögé s mereven, szinte kidülledt szemmel figyeli a játékot.)

A bankár: Mindenki tett? Nincs tovább! (Leosztja a kártyát.)

2. játékos: Nyolcam van.

A bankár (megnézi a kártyáját): Ez kilenc!

Általános szenzáció. Többen hangosan megszólalnak: „Hallatlan!” - „Nem szabad játszani!” - „Ilyen szerencsét még sohase láttam.” Néhányan az asztalra ütnek.

A croupier (besöpri a téteket).

A bankár: Tessék tenni! Mindenki tett? Rien! (Oszt.)

1. játékos: A banknak nyolca lesz!

A bankár (magának is vesz kártyát): Baccarat! (A croupierhez): Tessék fizetni!

2. játékos: Ez az isten csodája!

(Amig a croupier fizet, a bankár kiveszi a zsebkendőjét, megtörli vele a homlokát, aztán a zsebkendőt leejti a földre. Utána hajol és fölveszi, majd a kendőt le akarja tenni az asztalra, de e pillanatban Tamássy megragadja a karját. Az egész epizód halálos csendben játszódik le.)

Tamássy: Megálljon! Mutassa csak azt a zsebkendőt!

A bankár: Megőrült?

Tamássy (ellentmondást nem türő hangon): Nem őrültem meg, de kérem, mutassa meg azt a zsebkendőt!

A bankár: Mit akar a zsebkendővel?

Tamássy: Ej, ideadja-e vagy nem?

(Kicsavarja a kezéből a zsebkendőt s szétbontja. A zsebkendőben egész csomó kártya van.)

A játékosok (valamennyien felugrálnak a helyükről s izgatottan, magukon kivül kiabálnak össze-vissza. A komornyikok megdöbbenve a fejüket rázzák).

Tamássy: Gazember! (Arculüti a bankárt, akinek a monoklija leesik.) Gazember!

A bankár: Az élő Istenre esküszöm!...

Tamássy: Ne esküdj! (Megragadja a csokrát és a gallérral együtt letépi.)

A játékosok (fölemelt ököllel akarnak nekirontani, de Tamássy megakadályozza őket): Ne szennyezzétek be a kezeteket!

A bankár (szánalmasan dadogva): Esküszöm... mindenre esküszöm...

Tamássy: Lódulj! (Lök egyet rajta, mire a bankár támolyogva az ajtóhoz ütődik. De csak­hamar összeszedi magát, kirohan s a következő pillanatban revolver lövés hallatszik a játék­terembe.)

Tamássy (fölrántja az ajtót): Megölte magát! A mentőket!

2. játékos (az egyik komornyikhoz): A mentőket! Telefonáljon rögtön a mentőknek!

3. játékos: Micsoda botrány!

(Mindnyájan kirohannak s az ajtót becsukják maguk mögött. Össze-vissza való kiabálás, artikulátlan hangok hallatszanak be. A játékterem egészen üres, csupán egyetlen játékos marad benn, aki nyugodtan tovább osztja a kártyákat, mintha kiváncsi lenne rá, hogy miképp alakult volna tovább a játék?

Pár pillanat mulva, miközben egy-egy behallatszó mondatból arra lehet következtetni, hogy a holttestet elszállitották, ismét telni kezd a terem, a játékosok mind nagyobb tömegekben jelennek meg a kártyaasztal körül. Mindnyájan nagyon izgatottak és lehangoltak.)

1. játékos: Ilyen skandalum! Ilyen skandalum!

2. játékos: Még most is dobog a szivem! Félek, hogy mindjárt összeesem!

1. játékos: Igyék egy pohár vizet!

3. játékos: Brr, - látta, milyen véres volt az inge?

1. játékos: Két napig erről fogok álmodni...

3. játékos: És mindennek a kártya az oka... a piszkos... a nyomorult kártya...

1. játékos: Undoritó!

(Pár pillanatnyi csend, mialatt mindenki tanácstalanul tekint maga elé. Végre a croupier kérdőleg néz az egyik urra, aki a gomblyukában vörös rozettát visel. A rozettás ur vállat von s a kezével olyan gesztust csinál, mintha ezt akarná mondani: „Nekem mindegy!”)

A croupier: Kérek ajánlatot a bankra!

Ismét csönd, mindenki a földre süti a szemét, végre megszólal az:

1. játékos (halkan, szégyenkezve): Ezer korona.

A croupier (hangosabban): Ezer korona.

2. játékos: Ezerötszáz!

3. játékos: Ezerhatszáz!

1. játékos: Kétezer!

3. játékos: Kétezerötven!

1. játékos: Hatvan!

2. játékos: Nyolcvan!

3. játékos: Kétezerszáz!

A croupier: Kétezerszáz elsőször... Kétezerszáz másodszor... Senki többet?... Kétezerszáz harmadszor!

(Függöny.)