Rész

   1  1|                                            A kétszivű Pethő.~ ~
   2  1|                                       I.~ ~A cigány abbahagyta a muzsikálást;
   3  1|                   I.~ ~A cigány abbahagyta a muzsikálást; a kávés pedig,
   4  1|                  abbahagyta a muzsikálást; a kávés pedig, aki eddig két
   5  1|                   amelyen már átvilágított a hajnali derengés.~ ~- Terringettét,
   6  1|                    egyik vendég, aki éppen a pezsgő maradékát hajtotta
   7  1|                  Mindjárt reggel lesz...~ ~A kávés fölugrott a márványasztal
   8  1|                lesz...~ ~A kávés fölugrott a márványasztal mellől, s
   9  1|                    márványasztal mellől, s a kasszába sietett, hogy a
  10  1|                   a kasszába sietett, hogy a napi bevételt össze­szá­mítsa,
  11  1|                  bevételt össze­szá­mítsa, a pincérek fölrakták a székeket
  12  1|      össze­szá­mítsa, a pincérek fölrakták a székeket az asztalok tetejére,
  13  1|             székeket az asztalok tetejére, a cigányok pedig óvatosan
  14  1|                pedig óvatosan kisurran­tak a kávéház hátulsó ajtaján.
  15  1|                 ajtaján. Az asztalnál csak a két mulató vendég maradt.~ ~-
  16  1|               vendég maradt.~ ~- Igyuk meg a szent János áldását és menjünk, -
  17  1|                   nyolckor órát kell adnom a törvényszéki elnök leányának.
  18  1|                   akarsz menni? - kérdezte a barátja.~ ~- Hova? Ezt jól
  19  1|                  Ezt jól adod. Azt hiszem, a legfőbb ideje, hogy hazamenjünk!~ ~
  20  1|                    hazamenjünk!~ ~Megitták a pálinkát, - a kassza márványlapján
  21  1|                     Megitták a pálinkát, - a kassza márványlapján itták
  22  1|              márványlapján itták meg, hogy a kávéssal koccinthassanak, -
  23  1|        koccinthassanak, - aztán eltávoztak a kávéházból. A bakonyvári
  24  1|                   eltávoztak a kávéházból. A bakonyvári főtéren még egy
  25  1|                   három óránál, s ilyenkor a kisváros lakossága még csöndes
  26  1|                 tehervonat füttyjelzése és a közeli grófi parkból édes
  27  1|                 akácillat lengett feléjök. A két fiatalember szótlanul
  28  1|               szótlanul haladt egy darabig a házak között, de az egyik
  29  1|                 hanem kerüld még meg velem a parkot... Most képtelen
  30  1|                        Hát menjünk!...~ ~S a két jóbarát, egymásba karolva,
  31  1|               karolva, ismét visszafordult a főtér felé, hogy a Klastromutcán
  32  1|           visszafordult a főtér felé, hogy a Klastromutcán át bekanyarodjék
  33  1|             Klastromutcán át bekanyarodjék a grófi parknak. A park ugyan
  34  1|             bekanyarodjék a grófi parknak. A park ugyan zárva volt ilyenkor,
  35  1|                    zárva volt ilyenkor, de a rácskerítés mellett gyönyörü
  36  1|                  édes erdei illat áradt ki a szunnyadó fák közül.~ ~A
  37  1|                   a szunnyadó fák közül.~ ~A két fiatalember hallgatva
  38  1|                 hallgatva sétált egy ideig a park körül; szivarra gyujtottak,
  39  1|            szivarra gyujtottak, s élvezték a pom­pás, hajnali levegőt,
  40  1|                     hajnali levegőt, amely a pezsgő mámorát hamarosan
  41  1|                  mámorát hamarosan kifujta a fejükből. A szilaj hangulat,
  42  1|              hamarosan kifujta a fejükből. A szilaj hangulat, amely a
  43  1|                   A szilaj hangulat, amely a kávéházban elfogta őket,
  44  1|   szentimentálizmusnak adott helyet, annak a kellemes, kissé tunya, de
  45  1|                hatása már eloszlott. Ez az a pillanat, amikor az ember
  46  1|                   többé, de lelkesedésében a keblére tudná ölelni az
  47  1|                    ilyenkor fogamzanak meg a nagy tervek, amelyeknek
  48  1|                 nagy tervek, amelyeknek az a sajátságuk, hogy nyomtalanul
  49  1|                  hogy nyomtalanul eltünnek a nappal világosságában.~ ~
  50  1|                   nappal világosságában.~ ~A fiatal urak a bakonyvári
  51  1|            világosságában.~ ~A fiatal urak a bakonyvári értelmiség elitjéhez
  52  1|             elitjéhez tartoztak; az egyik, a csöndesebb, másfél évvel
  53  1|               évvel ez­előtt telepedett le a kis városban, hogy édesatyjának,
  54  1|            ügyvédnek az irodáját át­vegye. A másik már kalandosabb ekszisztencia
  55  1|             dominiumot örökölt az apjától. A fiatal gavallér ekkor a
  56  1|                    A fiatal gavallér ekkor a nyakába vette a világot,
  57  1|             gavallér ekkor a nyakába vette a világot, jó összeköttetései
  58  1|            Monte-Karlóban mulatott, nyáron a belga tengerpart valamelyik
  59  1|                 októberi délután, hirtelen a tudatára ébredt annak a
  60  1|                    a tudatára ébredt annak a kellemetlen körülménynek,
  61  1|                 százhúsz forint hazai pénz a vagyona, amelyet e pillanatban
  62  1|            ma­gáé­nak mondhat... Hova lett a többi? A birtok, a fogatok,
  63  1|              mondhat... Hova lett a többi? A birtok, a fogatok, az ékszerek,
  64  1|                    lett a többi? A birtok, a fogatok, az ékszerek, a
  65  1|                    a fogatok, az ékszerek, a lovak, az érték­papirok?
  66  1|                   Csak annyit tudott, hogy a kártyán régi idők óta nem
  67  1|                   volt szerencséje, s hogy a roulette meg a trente et
  68  1|         szerencséje, s hogy a roulette meg a trente et quarante se igen
  69  1|                   azt még talán két nappal a katasztrófa előtt se gyanította...
  70  1|                    becsületére válik, hogy a csapás nem verte le a lábáról;
  71  1|                 hogy a csapás nem verte le a lábáról; pár percig csodálkozva
  72  1|               percig csodálkozva nézett ki a hotel ablakán, aztán vállat
  73  1|                    élünk...~ ~Becsomagolta a holmiját, kifizette a szállodai
  74  1|         Becsomagolta a holmiját, kifizette a szállodai számlát, s a legközelebbi
  75  1|           kifizette a szállodai számlát, s a legközelebbi vonattal elutazott
  76  1|               minden ember ismerte; hiszen a kis város a birtoka szomszédságában
  77  1|                ismerte; hiszen a kis város a birtoka szomszédságában
  78  1|                 érkezett, délben fölnézett a kaszinóba, s a polgármesternek,
  79  1|                   fölnézett a kaszinóba, s a polgármesternek, aki tárt
  80  1|                forint az egész vagyonom... A többi volt, nincs. Most
  81  1|                    volt, nincs. Most tehát a magam emberségéből kell
  82  1|                   s e végből szükségem van a maga támogatására, bátyám...~ ~-
  83  1|                   támogatásomra? - szólott a polgármester, aki úgy nézett
  84  1|               polgármester, aki úgy nézett a fiatal úrra, mintha az épp
  85  1|                    most szabadult volna ki a Lipótmezőről.~ ~- Úgy van.
  86  1|                        Úgy van. Az égen és a földön nincs más tudományom,
  87  1|               tehát, hogy taníttassa velem a kisleányát, s ajánljon az
  88  1|                ajánljon az ismerőseinek is a jóindulatukba...~ ~Tudvalevőleg
  89  1|                    három napig tart, s így a bakonyváriak is természetesnek
  90  1|                   találták nemsokára, hogy a borzavölgyi uradalom fiatal
  91  1|            uradalom fiatal örököse tanítja a gyermekeiket a zongorázás
  92  1|             örököse tanítja a gyermekeiket a zongorázás elemeire. A fiatal
  93  1|        gyermekeiket a zongorázás elemeire. A fiatal urat, aki a kisvárosiak
  94  1|               elemeire. A fiatal urat, aki a kisvárosiak szemében az
  95  1|                  életébe.~ ~- Óh, csókolom a kezét, - mondotta szerényen,
  96  1|                mosolyogva, amikor Bayerné, a gazdag vas­ke­res­­kedő
  97  1|                   felesége, vagy Takácsné, a lisztes özvegy elsején a
  98  1|                   a lisztes özvegy elsején a havi fizetését átadta. És
  99  1|                  szeretettel simogatta meg a tanítványai pufók arcocskáját,
 100  1|                pufók arcocskáját, miközben a mama a meg­elé­gedéstől
 101  1|               arcocskáját, miközben a mama a meg­elé­gedéstől szinte
 102  1|                  szótlanul sétálgattak már a park körül, Gyurka végre
 103  1|                Gyurka végre meg­szólította a barátját.~ ~- Előbb azt
 104  1|                    halljuk hát, hogy mi az a szörnyűséges titok?...~ ~
 105  1|                   szörnyűséges titok?...~ ~A fiatal ügyvéd - őt Pethő
 106  1|                hogy már közel állok szinte a megőrülés­hez...~ ~Gyurka
 107  1|                   Gyurka megállott, s mind a két kezét rátette a barátja
 108  1|                   mind a két kezét rátette a barátja vállára.~ ~- És
 109  1|                    esemény az, hogy valaki a te korodban szerelmes?~ ~-
 110  1|                tudom, hogy ez nem tartozik a ritkaságok közé... Ha csak
 111  1|                    még nem igen volt példa a történelemben.~ ~- Csak
 112  1|                       Az ügyvéd belekarolt a barátjába, s míg a fiatalembert
 113  1|              belekarolt a barátjába, s míg a fiatalembert bizalmasan
 114  1|             egyiket épp úgy szeretem, mint a másikat, annyira, hogy némelykor
 115  1|                    már most, hogy van okom a kétségbeesésre?~ ~S míg
 116  1|           eltitkol­jak előtted... Még csak a titoktartásodat sem kérem,
 117  1|                     fájdalom, nincs kedvem a nevetéshez...~ ~Gyurka derülten
 118  1|                     Gyurka derülten nézett a barátja szemébe: látszott
 119  1|             látszott rajta, hogy nem veszi a dolgot valami tragikusan...
 120  1|                     aztán fitymálva intett a kezével.~ ~- Kedves barátom,
 121  1|                    megtennél, ha más lenne a helyedben: jóízüen nevetek
 122  1|                 helyedben: jóízüen nevetek a szörnyűséges bajodon. Két
 123  1|                    könyveket, amiket eddig a poéták megírtak, de ráadásul
 124  1|                   is el kellene pusztítani a föld színéről... Nemcsak
 125  1|                   föld színéről... Nemcsak a regények és a szerelmes
 126  1|                      Nemcsak a regények és a szerelmes költemények válnának
 127  1|            válnának egyszerre ósdiakká, de a szent házasság intézménye
 128  1|            intézménye is rövidesen kimenne a divatból... Legalább így,
 129  1|                változik napról-napra, mint a teknika vagy a tudomány
 130  1|          napról-napra, mint a teknika vagy a tudomány vívmányai... Aki
 131  1|                 nőre gondol, épp úgy, mint a bibliai vagy a középkori
 132  1|                   úgy, mint a bibliai vagy a középkori amorozók... A
 133  1|                    a középkori amorozók... A két szerelem magyarán mondva
 134  1|                 Azt hiszed? - kiáltott föl a fiatal ügyvéd idegesen. -
 135  1|                   aki napok óta nem alszom a töprengés miatt... Azt hiszed,
 136  1|           képzelődöm? Szó sincs róla. Mind a két ideálo­mat igazán szeretem,
 137  1|                   az egyiket épp úgy, mint a másikat... Kiváncsi vagy
 138  1|                   másikat... Kiváncsi vagy a nevökre is?... Szívesen
 139  1|                  Lénárt Bandinénak hívják, a másikat Jablonszky Sárinak.
 140  1|                Sárinak. És ha tudni akarod a részleteket, hát azokkal
 141  1|                  sétatéri padra, s mialatt a levegő mindinkább áttetszővé
 142  1|                 áttetszővé lett, és távol, a keleti égbolton narancsszínü
 143  1|                   napon, ha jól emlékszem, a főgimnázium majálisán, megbarátkoztunk
 144  1|                    hogy Lénártné csinosabb a többi asszonynál, de akkor
 145  1|                  megdöbbenve éreztem, hogy a lusta közömbösségemnek hosszu
 146  1|                 este hozzájuk csatlakoztam a sétatéren... Nem tudom,
 147  1|                   mentem el, most hirtelen a leggraciózusabb női lénynek
 148  1|                  világ­életemben láttam... A nézése, a mosolya, a beszéde,
 149  1|        világ­életemben láttam... A nézése, a mosolya, a beszéde, sőt
 150  1|                       A nézése, a mosolya, a beszéde, sőt az alakja is,
 151  1|                    köznapinak láttam, mint a többit... És nem egyszer
 152  1|               történt, hogy míg fennhangon a legközömbösebb dolgok felől
 153  1|                    beszélgettünk, odabenn, a lelkem mélyén, így szóltam
 154  1|                 asszony lesz az átkod vagy a jó szerencséd...~ ~- És
 155  1|               szalónban, hirtelen elfogott a vágy, hogy mindent bevalljak
 156  1|                    tudok, hogy később mind a ketten könnyeztünk... Az
 157  1|                    csak lopva szögezte rám a szemét, de utóbb ő is úgy
 158  1|                   mint azok, de mi egészen a sír széléig szenvedünk,
 159  1|                  szenvedünk, anélkül, hogy a lelkünkbe pillantást engednénk
 160  1|                  rájöttem, hogy nincs erőm a lemondáshoz... Sokszor vitatkoztunk
 161  1|                       Sokszor vitatkoztunk a dologról, s Lénártné összetett
 162  1|                   szereti az urát, mert ez a rideg számjegyember sohase
 163  1|             Bourget vagy Prévost hősnőinek a példáját?~ ~- Jobban, mint
 164  1|                  már többször sírva borult a nyakamba, s kijelentette,
 165  1|                 egyetlen férfi, aki igazán a lelkébe lát...~ ~Gyurka
 166  1|                   intett.~ ~- Sírva borult a nyakadba? Bizonyos kombinációk
 167  1|             kombinációk útján tényleg arra a következtetésre jut az ember,
 168  1|                    ki az ágyamból, mert az a gondolat kínoz, hogy talán
 169  1|                    kínoz, hogy talán ebben a pillanatban ő mártirszelídséggel
 170  1|                  veszett jókedvvel huzatok a fülembe a cigánnyal, a szívem
 171  1|                jókedvvel huzatok a fülembe a cigánnyal, a szívem belülről
 172  1|             huzatok a fülembe a cigánnyal, a szívem belülről elfacsarodik
 173  1|                 belülről elfacsarodik arra a gondolatra, hogy az én szőke
 174  1|                   az öklömmel megdöngessem a bezárt kapuját... És ha
 175  1|                     Halljuk most már, hogy a kis Sárikával hogy áll a
 176  1|                   a kis Sárikával hogy áll a dolog?~ ~Az ügyvéd szeme
 177  1|                   ügyvéd szeme felvillant, a beszéde elevenebbé lett;
 178  1|                    látszott rajta, hogy ez a téma távolról sem szomorítja
 179  1|                szomorítja el annyira, mint a másik. Most szinte fiatalabbnak;
 180  1|                  amikor mindennap kilestem a fehérruhás Sárikát az angol
 181  1|                  prédikált. Később, amikor a felső leányiskolába járt,
 182  1|                    mindennapos vendég volt a házunk­ban és Sárika már
 183  1|                 mind­jobban megszoktam azt a gondolatot, hogy a komoly,
 184  1|          megszoktam azt a gondolatot, hogy a komoly, finom kis leány
 185  1|                    komoly, finom kis leány a feleségem lesz... Husvét
 186  1|                  előtt mindig átborzongott a hátamon a hideg, abbeli
 187  1|              mindig átborzongott a hátamon a hideg, abbeli boldogságomban,
 188  1|               boldogságomban, hogy Sárikát a piaci emeletes házban viszontláthatom...
 189  1|                 Talán tíz éven át is ennek a gondo­latnak éltem, anélkül,
 190  1|            meg­szorítottuk egymás kezét, - a kapuban, amikor az esti
 191  1|              szerelmes vagyok bele... Hogy a gesztenyehaju, szürkeszemü
 192  1|              tehetném, mert tegnap, amikor a könyvesboltból hazakisértem,
 193  1|            hazakisértem, végképp döntöttem a sorsom fölött.~ ~- Hogyan
 194  1|                      Hogyan döntöttél?~ ~- A jó Isten tudja, hogyan történt,
 195  1|                őszintén megmondtam neki... A német regényekről meg a
 196  1|                    A német regényekről meg a nőegylet felolvasóestéiről
 197  1|         felolvasóestéiről beszéltünk, s én a Hartmann divatkereskedése
 198  1|                  elhalványodott, mert erre a diskurzusra bizonyosan nem
 199  1|                      Többet nem beszéltünk a dologról... A kapuban megszorította
 200  1|                   beszéltünk a dologról... A kapuban megszorította a
 201  1|                    A kapuban megszorította a kezemet, s eltünt a lépcsőn,
 202  1|          megszorította a kezemet, s eltünt a lépcsőn, az üvegajtó mögött...
 203  1|                 elég.~ ~- Most már nemcsak a szívem kényszerít rá, hogy
 204  1|                 szívem kényszerít rá, hogy a kezét megkérjem, hanem a
 205  1|                   a kezét megkérjem, hanem a becsület­ér­zé­sem is...
 206  1|                     hát most szükségem van a baráti tanácsodra...~ ~Szamosi
 207  1|                  Szamosi Gyurka megvakarta a fejebubját, kissé elgondolkodott,
 208  1|                    talán ki tudok okosodni a beszédedből... Most azonban
 209  1|                 azonban feküdjünk le, mert a kofák már kirakodtak a piacon...~ ~
 210  1|                mert a kofák már kirakodtak a piacon...~ ~
 211  1|               praktizált Bakonyvárott. Még a kiegyezés előtt telepedett
 212  1|             kiegyezés előtt telepedett meg a kis túl a dunai városban,
 213  1|                   telepedett meg a kis túl a dunai városban, ahol atyja
 214  1|                  ahol atyja hosszu időn át a vármegye első tisztviselője
 215  1|                  bizalmas tanácsadója volt a bakonyvári familiáknak,
 216  1|               familiáknak, szivesen látták a bécsi egye­temről hazatérő
 217  1|                      Kevéssel azután, hogy a fiatalember a doktori pályát
 218  1|                 azután, hogy a fiatalember a doktori pályát megkezdte,
 219  1|                  doktori pályát megkezdte, a vicispán megtért a családi
 220  1|              megkezdte, a vicispán megtért a családi sírboltba, ahol
 221  1|                  sok év óta várakozott rá. A fiút azonban kegyeikbe fogadták
 222  1|                 azonban kegyeikbe fogadták a hálás kisvárosiak, annál
 223  1|                   doktor ugyancsak értette a mesterségét.~ ~Az orvos
 224  1|                maga volt; Szebenyi Ilonát, a püspöki jószágkormányzó
 225  1|                    egyetlen leányát. Házuk a csöndes és nyugodt megelégedés
 226  1|                  megelégedés tanyája volt; a doktor nemes ambicióval
 227  1|                egész az önfeláldozásig élt a férjének és a gazdaságának.
 228  1|           önfeláldozásig élt a férjének és a gazdaságának. Régimódi,
 229  1|                 azzal törődött benne, hogy a környezete boldog legyen.
 230  1|              környezete boldog legyen. Még a cselédek is tíz-tizenöt
 231  1|                    Jablonszkyéknál, mintha a ház­beliek nemes önzetlensége
 232  1|                reájok is átragadt volna.~ ~A doktorék harmonikus életét
 233  1|                  harmonikus életét azonban a végzet, úgy látszik, megirigyelte;
 234  1|               súlyos csapások zavarták meg a derék és tisztalelkü emberek
 235  1|                   Három gyermekük, akikkel a sors megáldotta házasságukat,
 236  1|                 rövid időközökben meghalt; a híres orvos, aki annyi kétség­be­esett
 237  1|              küszöbéről tudta távoltartani a kegyetlen csontembert, a
 238  1|                   a kegyetlen csontembert, a maga házát nem bírta megóvni
 239  1|                    házát nem bírta megóvni a borzalmas vendég látogatásától.
 240  1|                vendég látogatásától. Ő is, a felesége is, tehetetlenül
 241  1|               kicsikék rémes harcot vívtak a halállal, amely utóvégre
 242  1|                  az emeletes piaci házból; a szegény szülők örömét, reménységét
 243  1|                   könyörtelenül elrabolták a kicsiny koporsók, amelyeket,
 244  1|                leírhatatlanul rémes napon, a cinikus idegenek elvittek
 245  1|                  mérhetetlen bánatukban; s a gyász hosszu időkön át ott
 246  1|                    időkön át ott tanyázott a csöndes és tisztaságtól
 247  1|               hallanak maguk körül, amikor a gondviselés váratlanul megkönyörült
 248  1|                 tizenöt évvel azután, hogy a kis Erzsike lázas teste
 249  1|                   teste mindörökre kihült, a gólya váratlanul beállított
 250  1|                    Jablonszky doktor ekkor a negyvennegyedik évében járt,
 251  1|                   nem várták többé. Amikor a férfi első ízben állott
 252  1|                férfi első ízben állott meg a gyermeke égszínkék bölcsője
 253  1|               megindult pillantást váltott a feleségével, miközben -
 254  1|               mondott el néhány szót ahhoz a rejtélyes hatalomhoz, amely
 255  1|                rejtélyes hatalomhoz, amely a földiek sorsát intézi.~ ~-
 256  1|            megmozdult volna, - legyen elég a szenvedé­sekből, amiket
 257  1|            könyörgök hozzád, hagyd itt ezt a kicsike lelket, aki az elveszett
 258  1|                    hitemet visszaadta...~ ~A gondviselést, úgy látszik,
 259  1|                    úgy látszik, meghatotta a néma ima; a kis leányt nem
 260  1|                     meghatotta a néma ima; a kis leányt nem kivánták
 261  1|               vidám gyermekké serdült, aki a szülőit mindazokért a szenvedésekért
 262  1|                  aki a szülőit mindazokért a szenvedésekért kárpótolta,
 263  1|                 gyászba borították. Amikor a selymeshaju leányka hízelked­ve
 264  1|                  ölébe, s forró kezecskéit a megindult férfi nyaka köré
 265  1|                    férfi nyaka köré fonta, a doktor szemét elfutották
 266  1|                   doktor szemét elfutották a könnyek, s halkan, hálától
 267  1|                   mégis csak meg volt írva a sors könyvében, hogy mi
 268  1|                   is boldogok legyünk...~ ~A kis leányt úgy nevelték
 269  1|              valami hercegkisasszonyt; még a szellőtől, a napsugártól
 270  1|        hercegkisasszonyt; még a szellőtől, a napsugártól is féltették.
 271  1|                 Sárika már hétéves korában a saját pony-fogatán kocsikázott,
 272  1|                 kocsikázott, később pedig, a havas téli estéken, a város
 273  1|               pedig, a havas téli estéken, a város minden előkelő leánya
 274  1|                város minden előkelő leánya a Jablonszky-ház ebédlő­jében
 275  1|          gyakorolta magát Sárikával együtt a táncolás művészetében. Amikor
 276  1|              táncolás művészetében. Amikor a bakfisleányka, szép és komoly
 277  1|                  és komoly mamája oldalán, a kisváros utcáin végigment,
 278  1|                 kisváros utcáin végigment, a kereskedőnék kifutottak
 279  1|                    kereskedőnék kifutottak a bolt elé, hogy egy pillantást
 280  1|                    egy pillantást vessenek a viruló gyermekre, akinek
 281  1|              Szinte észrevétlenül érte meg a tizennyolcadik esztendejét;
 282  1|          tizennyolcadik esztendejét; pedig a szülőknek úgy tetszett,
 283  1|                 szoknyács­kájában tipegett a gyermekszoba parkettjén,
 284  1|                  gügyögő szóval altatgatta a babáit a szőnyeges fészekben.
 285  1|                 szóval altatgatta a babáit a szőnyeges fészekben. Mily
 286  1|                    mily rohanva tünt el ez a hosszu idő a multak tengerében!
 287  1|                    tünt el ez a hosszu idő a multak tengerében! A doktor,
 288  1|                   idő a multak tengerében! A doktor, napi munkájából
 289  1|             hazatérve, amikor vacsora után a világos ebédlőben a megszokott
 290  1|                   után a világos ebédlőben a megszokott karosszékében
 291  1|                lopva egy pillantást vetett a leányára, aki elmerülve
 292  1|              olvasott valami könyvet, vagy a kézimunkájával babrált,
 293  1|                 hogy gyönyörü? - sugta oda a feleségének, aki a kredencben
 294  1|               sugta oda a feleségének, aki a kredencben rakosgatott,
 295  1|               kredencben rakosgatott, vagy a fehérnemüs szekrénynél volt
 296  1|                 nevetett belé, így szólott a felnőtt kisleányához:~ ~-
 297  1|            kisleányához:~ ~- Hagyd már azt a munkát és gyere ide egy
 298  1|              ledobta az asztalfutóját vagy a tálcakendőjét, s hizelkedő
 299  1|          kupo­rodott az édesapja ölébe. És a doktor, elfeledkezve róla,
 300  1|                 úgy becézgette, dédelgette a leányát, mint valaha, tizenöt
 301  1|                   vagy játékszert keresett a télikabátja zsebében...~ ~-
 302  1|            Szeretsz? - kérdezte tőle, amíg a torkát szinte fojtogatta
 303  1|                   torkát szinte fojtogatta a sírás.~ ~A leány ilyenkor
 304  1|               szinte fojtogatta a sírás.~ ~A leány ilyenkor a két keze
 305  1|                  sírás.~ ~A leány ilyenkor a két keze közé fogta az édesapja
 306  1|                fogta az édesapja arcát, de a szerelmi vallomását már
 307  1|               közbe:~ ~- Ne rontsad el azt a leányt, hiszen már úgyis
 308  1|                lenne... Inkább hagyd, hogy a kézimunkájával végezzen,
 309  1|                     mert ha így halad, hát a jövő télen se lesz készen
 310  1|                   se lesz készen vele...~ ~A doktor ilyenkor gyáván meghátrált,
 311  1|                    gyáván meghátrált, mert a felesége neki épp úgy imponált,
 312  1|                neki épp úgy imponált, mint a leányá­nak. Tréfásan elhessegette
 313  1|                   elhessegette hát magától a hizelkedő Sárikát, miközben
 314  1|                 Igaza van az édesanyádnak, a legfőbb ideje, hogy a tálcakendőket
 315  1|        édesanyádnak, a legfőbb ideje, hogy a tálcakendőket bevégezzed...~ ~
 316  1|              affektálj, apa, törődöl is te a tálcakendőmmel... Sokkal
 317  1|                  itt ülnék az öledben...~ ~A doktor ekkor a fejét rázta
 318  1|                öledben...~ ~A doktor ekkor a fejét rázta és szerelmes
 319  1|                szerelmes pillantást vetett a leányára.~ ~- Na már csakugyan
 320  1|                         Máskor azonban, ha a betegeivel szokatlanul korán
 321  1|                szokatlanul korán végzett s a rendelőszobából átnézett
 322  1|                   rendelőszobából átnézett a lakásba, ahol Sárika, az
 323  1|                    meg­döbbenve szaladt ki a feleségéhez, aki éppen a
 324  1|                   a feleségéhez, aki éppen a szakácsnővel tárgyalt:~ ~-
 325  1|                        Te mondtad, hogy az a kis leány a hálószobát tisztogassa? -
 326  1|               mondtad, hogy az a kis leány a hálószobát tisztogassa? -
 327  1|                    tisztogassa? - kérdezte a fejét rázva.~ ~- És mi kifogásod
 328  1|              ellene, ha én mondtam?~ ~- Az a kifogásom, hogy nem akarom,
 329  1|           kifogásom, hogy nem akarom, hogy a kezeit feltörje... Mirevaló
 330  1|                kezeit feltörje... Mirevaló a szobaleány, ha a gyermekeddel
 331  1|                  Mirevaló a szobaleány, ha a gyermekeddel végezteted
 332  1|                    gyermekeddel végezteted a legdurvább munkát?... Ha
 333  1|                 aki azt kívánja tőle, hogy a lakását tisztogassa...~ ~
 334  1|               két-három napig nem törődött a hálószobával és az éjjeliszekrények
 335  1|               karrierjének első fejezetére a bakonyváriak még igen jól
 336  1|               évvel ezelőtt lehetett, hogy a Schober Péter fia cég tulajdonosa,
 337  1|              Budapestről Bakonyvárra azzal a szán­dékkal, hogy a gyereket
 338  1|                  azzal a szán­dékkal, hogy a gyereket a füszerüzletében
 339  1|               szán­dékkal, hogy a gyereket a füszerüzletében kitanítja.
 340  1|                 füszerüzletében kitanítja. A kaszinóban, dominózás közben,
 341  1|                 szerződésével tulajdonképp a kegyeletnek áldoz, mert
 342  1|                    kegyeletnek áldoz, mert a fiu édesanyja nem más, mint
 343  1|                szentkép-utcai házában, sőt a füszer- és gyarmatáru-üzlet
 344  1|                   Kertész Máriát egyenesen a szentkép-utcai házból vezette
 345  1|                 pesti izraelita családhoz, a gyerek pedig visszakerült
 346  1|                    Bakony­várra, ugyanabba a hajlékba, ahol az édesanyja
 347  1|       negyedszázadon át őrölte minden este a feketére pörkölt kávészemeket...~ ~
 348  1|                Lénárt Endre tehát kitanult a füszerüzletben, sok szidást
 349  1|         füszerüzletben, sok szidást kapott a főnökétől, még több verést
 350  1|                 főnökétől, még több verést a segédektől, de mindez, alapjában
 351  1|                  tisztességesen megtanulta a füszerességhez szükséges
 352  1|                   Mint segéd is ott maradt a Schober Péter fia üzletében,
 353  1|                   Schober Károly kizárólag a szőlőgazda­ságnak szentelte
 354  1|   szőlőgazda­ságnak szentelte az idejét és a tehetségeit, teljesen a
 355  1|                    a tehetségeit, teljesen a maga izlése szerint kormányozta
 356  1|                 izlése szerint kormányozta a hatvan évvel ezelőtt alapított
 357  1|                ekkor már nem igen törődött a füszerekkel és gyarmatárúkkal;
 358  1|       okle­ve­lekről álmodozva, amelyekkel a szakemberek a pincészetét
 359  1|                   amelyekkel a szakemberek a pincészetét kitüntetnék.~ ~
 360  1|                 pincészetét kitüntetnék.~ ~A megvagyonosodott kereskedő
 361  1|                  csak újév napján törődött a boltjával, amikor Lénárt
 362  1|                 hogy Schober, aki akkor is a boros palackjai etiketjeit
 363  1|                    valamit: vegye át tőlem a saját nevére az üzletet.~ ~
 364  1|               tudni, hogy az örömtől, vagy a meglepetéstől-e? Azután
 365  1|                 megtehetném, nem cserélnék a római pápával se, de hol
 366  1|                   se, de hol vegyem én azt a pénzt, ami az ilyen vállalkozáshoz
 367  1|                 négy- vagy ötezer forintom a takarékpénztárban, hiszen
 368  1|          fölösleges krajcárt sem! De mi az a négy- vagy ötezer forint?...
 369  1|               négy- vagy ötezer forint?... A Schober-üzlethez az annyi,
 370  1|                    megtörölte egy kendővel a mintapalackot, aztán ráütött
 371  1|                    hogy nem vagyok barátja a sok beszédnek, hát most
 372  1|               végezni... Én eladom magának a füszerüzletet, még pedig
 373  1|              minden cikket tíz százalékkal a beszerzési áron alul...
 374  1|                    beszerzési áron alul... A vételár fejében egyelőre
 375  1|                   négyezer forintot fizet, a többit pedig negyedéves
 376  1|                  Ha fölcsap, hát menjen el a közjegyzőhöz, az majd megcsinálja
 377  1|                   majd megcsinálja magával a szükséges iratokat...~ ~
 378  1|                    az ő cégtáblája függött a történelmi jellegü firma
 379  1|           történelmi jellegü firma helyén. A Kertész Mária fia e váratlan
 380  1|                    számottevő tagjává lett a bakonyvári társadalomnak...~ ~
 381  1|              társadalomnak...~ ~Azok, akik a változás következtében a
 382  1|                   a változás következtében a régi cég rohamos sülyedésétől
 383  1|                   Lénárt Endre jól értette a dolgát, s ugyancsak föllendítette
 384  1|                   fáradságának meg is volt a jutalma: az új ember vagyonhoz,
 385  1|                 jutott. Három év mulva már a városi képviselőtestület
 386  1|              röviddel azután pedig, amikor a Bakonyvári Nép­bankot megalapították,
 387  1|                     hogy vagyonos ember; s a respektust, amellyel polgártársai
 388  1|              körülvették, még emelte, hogy a leendő virilista a hírneves
 389  1|                    hogy a leendő virilista a hírneves Harpagonnál is
 390  1|            fukarabb volt. Ha egyszer ráült a pénzesládájára, egy krajcár
 391  1|                   de annyit se engedett ki a kezei közül a maga jószántából.
 392  1|                  engedett ki a kezei közül a maga jószántából. A kaszinóba
 393  1|                  közül a maga jószántából. A kaszinóba ugyan följárt,
 394  1|                kaszinóba ugyan följárt, de a pincérnek, aki eleintén
 395  1|                eleintén neki is fölkínálta a feketét és a kapucinert,
 396  1|                    fölkínálta a feketét és a kapucinert, furfangosan
 397  1|              később... Otthon már megittam a feketémet...~ ~A takarékbetétjei
 398  1|                  megittam a feketémet...~ ~A takarékbetétjei már meglehetősen
 399  1|          agglegény-élettel; de csodálatos: a házasságában nem a pénzt
 400  1|             csodálatos: a házasságában nem a pénzt kereste, hanem - legalább
 401  1|                  kereste, hanem - legalább a látszat szerint - a szívére
 402  1|               legalább a látszat szerint - a szívére hallgatott. A törvényszéki
 403  1|                      a szívére hallgatott. A törvényszéki elnökék nevelőnőjét
 404  1|               nevelőnőjét vette feleségül, a molett, piszeorru Terka
 405  1|               kisasszonyt, aki néhanapján, a kis növendékével sétálgatva,
 406  1|                     barátságosan megállott a boltja előtt, s hosszan
 407  1|                   mesélt neki Budapestről, a szülői szegénységről, s
 408  1|                    szülői szegénységről, s a sziniiskoláról, amelybe
 409  1|                 iratkozott be, de ahonnan, a pályatársnői intrikái folytán,
 410  1|               kellett. Szerencsére megvolt a tanitónői diplomája is,
 411  1|                  éhen haljon, mégse került a sor.~ ~Terka kisasszony,
 412  1|            kisasszony, egy áprilisi estén, a növendékei nélkül jött be
 413  1|                  növendékei nélkül jött be a boltba, s citromot meg kocka­­cukrot
 414  1|                    Lénártnak föltünt, hogy a szemei ki vannak sírva,
 415  1|                     kérdezte érdeklődve.~ ~A leány lemondólag intett,
 416  1|                   szegény leányt, mindjárt a születése után a vízbe fojtanának...~ ~
 417  1|                  mindjárt a születése után a vízbe fojtanának...~ ~A
 418  1|                    a vízbe fojtanának...~ ~A kereskedő ösztökélésére
 419  1|                   fölmondás nélkül kitette a házából.~ ~- És most mi
 420  1|                    házából.~ ~- És most mi a szándéka? - kérdezte Lénárt.~ ~-
 421  1|                         Mi lenne? Ma éjjel a szállodában alszom és holnap
 422  1|                  és holnap reggel elutazom a szüleimhez...~ ~Lénárt erre
 423  1|              nyújtotta át csinos vevőjének a citromot és a kockacukrot,
 424  1|                    vevőjének a citromot és a kockacukrot, de másnap reggel,
 425  1|             kockacukrot, de másnap reggel, a vonat indulása előtt, megvárta
 426  1|                 megvárta Terka kisasszonyt a szálloda kapujában. Ezt
 427  1|                 Hát mit tegyek? - kérdezte a leány elbámulva.~ ~- Én
 428  1|                     iskolába se jártam, de a szivem és az eszem azért
 429  1|         kisasszonynak nem volt kifogása, s a házasság két hónap mulva
 430  1|            vagyonos úriasszony tért vissza a bakonyvári társadalomba.~ ~
 431  1|            továbbra is meg volt-e elégedve a választásával, az földerítetlen
 432  1|                    de annyi bizonyos, hogy a fiatal asszony a házasság
 433  1|            bizonyos, hogy a fiatal asszony a házasság után nem törődött
 434  1|                  nem törődött valami sokat a férje hangulataival. Csinosan
 435  1|             öltözködött, napos vendég volt a séta­téren, a színházban,
 436  1|                  vendég volt a séta­téren, a színházban, a cukrászda
 437  1|                  séta­téren, a színházban, a cukrászda terraszán, az
 438  1|             barátokat is szerzett, sőt azt a diadalt is megérte, hogy
 439  1|                   diadalt is megérte, hogy a törvényszéki elnökné egy
 440  1|               örökre hozzánk került... Azt a kis ostobaságot, remélem,
 441  1|               vég­képpen elfelejtette...~ ~A szokatlan nyájasságnak persze
 442  1|                nyájasságnak persze megvolt a titkos magyarázata: az elnök
 443  1|                  volt adósodva, s legutóbb a Bakonyvári Népbanknál próbálta
 444  1|             Népbanknál próbálta elhelyezni a váltóit...~ ~Lénárt közömbösen
 445  1|                    Lénárt közömbösen nézte a felesége sikerét; a házastársak
 446  1|                  nézte a felesége sikerét; a házastársak között egyáltalán
 447  1|                    mindketten akkor voltak a legboldogabbak, ha valami
 448  1|              tisztán. Annyi bizonyos, hogy a férj gúnyosan ujságolta
 449  1|              gúnyosan ujságolta otthon, ha a Terka asszony valamelyik
 450  1|               asszony valamelyik udvarlója a vőlegénysorba lépett, vagy
 451  1|                   társaságában mutatkozott a főutcán, a felesége pedig
 452  1|        társaságában mutatkozott a főutcán, a felesége pedig igen érthető
 453  1|             érthető célzásokat tett azokra a férfiakra, akik még ünnepi
 454  1|                  erősen sáfrányszagúak. Ez a viszony azonban nem akadályozta
 455  1|                azonban nem akadályozta meg a jólelkü gólyát abban, hogy
 456  1|                 jólelkü gólyát abban, hogy a Lénárt-házban időnkint látogatásokat
 457  1|                    látogatásokat tegyen.~ ~A vázlat tökéletlen volna,
 458  1|             anyakönyvvezetőnél megfordult. A pisze orra, a pajkos szemei
 459  1|                  megfordult. A pisze orra, a pajkos szemei csakhamar
 460  1|               szereztek neki Bakonyvárott: a kis város asszonyai magok
 461  1|                 város asszonyai magok közt a szí­nész­nőnek hívták. Sőt
 462  1|               hívták. Sőt egyízben, amikor a jótékony nőegyesület műkedvelői
 463  1|            műkedvelői előadást rende­zett, a figyelmes rendezőség őt
 464  1|                    őt szólította föl, hogy a Szép Helénát eljátssza...~ ~
 465  1|                                      IV.~ ~A hajnali sétát követő délelőtt
 466  1|              hajnali sétát követő délelőtt a két jó barát a Huppinger-féle
 467  1|                    délelőtt a két jó barát a Huppinger-féle sörcsarnokban
 468  1|              sörcsarnokban találkozott; ez a szűk és sötét helyiség volt
 469  1|                szűk és sötét helyiség volt a bakonyvári értelmiség legkedvesebb
 470  1|            Huppinger özvegy ember volt, de a leányai, - Ilka és Róza, -
 471  1|                   öregségét megaranyozzák. A két viruló, kacér leány
 472  1|              veszedelmesen neki adta magát a sörivásnak; délelőtt tizenegy
 473  1|                   hivatalok kiürültek, míg a Huppinger-sörcsarnokban
 474  1|                jókedvü férfiak ingerkedtek a kezeik közül angolna módjára
 475  1|                    hivatalban dolga akadt, a hajdu vagy a hivatalszolga
 476  1|                  dolga akadt, a hajdu vagy a hivatalszolga oly bámuló
 477  1|                hogy igya ki az Óceánt.~ ~- A fogalmazó urat tetszik keresni? -
 478  1|                   tudom, tizenkettőig tart a hivatalos óra...~ ~- A hivatalos
 479  1|                tart a hivatalos óra...~ ~- A hivatalos óra kilenctől
 480  1|                    és Szamosi Gyurka tehát a Huppinger-sörcsarnokban
 481  1|                   alkalmas asztal után. De a Szent Péter-templomban,
 482  1|                   helyhez jutni, mint itt, a bakonyvári értelmiség népszerü
 483  1|                    gyönyörüséggel élvezvén a jéghideg söröcs­két, vagy
 484  1|                  jéghideg söröcs­két, vagy a két leánnyal ingerkedve,
 485  1|          fáradhatatlanul futkostak ide-oda a vendégek közt.~ ~- Terringettét,
 486  1|             alkalmas zug után, így szólott a barátjához:~ ~- Azt hiszem,
 487  1|              hiszem, jobb lenne, ha inkább a Weninger-kávéházban telepednénk
 488  1|               csapolt sör van előttem...~ ~A gondviselés segített a két
 489  1|                     A gondviselés segített a két fiatalember baján: egy
 490  1|                  szalutá­lással jelentette a sarokasztalnál ülő központi
 491  1|               központi szolgabirónak, hogy a főispán a hivatalában várakozik
 492  1|              szolgabirónak, hogy a főispán a hivatalában várakozik rá. (
 493  1|                 hivatalában várakozik rá. (A régi képviselő, Huszthy
 494  1|                    választásra készülődött a kerület.) A szolgabiró tehát
 495  1|                    készülődött a kerület.) A szolgabiró tehát nagy káromkodások
 496  1|        káromkodások között távozott, s így a sarokasztalt Pethő Géza
 497  1|              villámgyorsan meghódította.~ ~A leányok eléjök állították
 498  1|                  leányok eléjök állították a friss söröket; Szamosi Gyurka
 499  1|                 kérdezte:~ ~- Gondolkodtál a problémám felől?~ ~Gyurka
 500  1|                 felől?~ ~Gyurka megtörölte a bajuszát, aztán jóindulattal
 501  1|          hánykolódtam az ágyamban, mert az a rossz szokásom van, hogy
 502  1|                 reggel három óra után csak a legnagyobb fáradsággal tudok
 503  1|                   különben úgy járok, mint a mult éjjel... Hosszu ideig
 504  1|                   s így volt rá időm, hogy a te problémáddal foglalkozzam...
 505  1|               csakugyan lehetséges-e, hogy a normális idegzetü em­ber
 506  1|                    szerelmes?... Elfogadom a te álláspontodat, s készpénznek
 507  1|                    élnénk, egy­szerü lenne a probléma megoldása: feleségül
 508  1|           megoldása: feleségül vennéd mind a két ideálodat, s a páratlan
 509  1|                    mind a két ideálodat, s a páratlan napo­kon épp oly
 510  1|                  csüggnél az egyiken, mint a páros napokon a másikon.
 511  1|              egyiken, mint a páros napokon a másikon. De ezt a bölcs
 512  1|                  napokon a másikon. De ezt a bölcs elintézést nálunk
 513  1|                    rideg elzárással sújtja a szigoru büntetőtörvénykönyv.
 514  1|           egyébként hajlandó is lenne arra a baráti szivességre, hogy
 515  1|                   baráti szivességre, hogy a feleségétől elváljon. Itt
 516  1|                  elváljon. Itt lenne ennek a módnak az ellen­kezője is:
 517  1|            tudniillik egyiket se veszed el a kettő közül. Ez azonban
 518  1|                  el­járás lenne, mint amit a néhai angol lord követett,
 519  1|                   angol lord követett, aki a haláltól való félelmében
 520  1|                  egyiket feleségül veszed, a másikról pedig le­mondasz;
 521  1|            másikról pedig le­mondasz; mert a francia regények kettős
 522  1|                eldöntése, melyik legyen az a kettő közül, akiről lemondasz,
 523  1|            magadhoz csatolsz?... Hogy erre a kérdésre a kellő alapossággal
 524  1|                       Hogy erre a kérdésre a kellő alapossággal válaszolhassak,
 525  1|                kissé az érzéseket, amelyek a két szerelemben dominálnak.
 526  1|                 Megengeded, úgy-e, hogy az a mámor, amellyel Jablonszky
 527  1|             Lénártnét körülveszed. Az első a desztillált szerelem, amelyet
 528  1|         desztillált szerelem, amelyet csak a legminimá­lisabb mértékben
 529  1|                zavarnak meg idegen elemek; a másodikban viszont sokkal
 530  1|                  több az idegen elem, mint a tulajdonképpen való szerelem.
 531  1|                    ereidben lázasan kering a vér, mert arra a csókra
 532  1|                    kering a vér, mert arra a csókra gondolsz, amit tegnap
 533  1|               tegnap kaptál tőle, s aminek a párját holnap fogod megkapni,
 534  1|                    az emeleti szalonban... A Sárika ártatlan kis személyével
 535  1|                 még arra se gondolsz, hogy a kezecskéjét megszorítsad...
 536  1|                kezecskéjét megszorítsad... A Sárika egyszerü látása boldoggá
 537  1|                minden idegszálad megfeszül a fájdalmas izgalomtól, ha
 538  1|                   ha az asszonyt, akit már a karjaidban tartottál, a
 539  1|                    a karjaidban tartottál, a mások jelenlétében látod
 540  1|                érzékeid királynője, Sárika a szivedé. Beismered-e, hogy
 541  1|                  be, ez nem változtat azon a borzalmas valóságon, hogy
 542  1|                  Várj, még nem jutottam el a konkluzióhoz. Az az érzés,
 543  1|               sohase lehet hasonlóvá ahhoz a másikhoz, amely Sárika látásakor
 544  1|                     amely Sárika látásakor a szívedbe áramlik? Az asszonyból
 545  1|                    tizennyolc éves bakfis, a férjes asszony nem kelthet
 546  1|                 férjes asszony nem kelthet a férfiak szívében. Lángolóbbakat,
 547  1|                   soha... Ám fordítsuk meg a dolgot: vajjon a leányból
 548  1|             fordítsuk meg a dolgot: vajjon a leányból is hiányzik-e a
 549  1|                   a leányból is hiányzik-e a képesség ahhoz, hogy az
 550  1|              szerelem dolgában, föl­­vegye a versenyt? A választ önmagad
 551  1|                     föl­­vegye a versenyt? A választ önmagad is megadhatod:
 552  1|             választ önmagad is megadhatod: a legcsitribb leány is rendelkezhetik
 553  1|                  is asszonnyá lesz. Vagyis a különbség az: asszony­ból
 554  1|           asszony­ból sohasem lehet leány, a leány ellenben minden pillanatban
 555  1|                   akkor egy kézben egyesül a két fejedelmi hatalom: a
 556  1|                   a két fejedelmi hatalom: a feleséged, akit igaz szerelemből
 557  1|            szerelemből csatoltál magadhoz, a szívednek is, az érzékeidnek
 558  1|            szívednek is, az érzékeidnek is a királynőjévé lesz. Megérted
 559  1|                   most már, hogy melyik az a tanács, amit, ha a lelkiismeretemre
 560  1|               melyik az a tanács, amit, ha a lelkiismeretemre hallgatok,
 561  1|              Szeretettel közelébb húzódott a barátjához, aki fejét a
 562  1|                    a barátjához, aki fejét a könyökére támasztva, tágranyilt
 563  1|           lélekzettel figyelt rá. S karját a fiatal ügyvéd vállára téve,
 564  1|                   hangon folytatta:~ ~- Ez a hosszu, unalmas fejtegetés
 565  1|                  csak arra való volt, hogy a logika fegyverével is meggyőz­zelek
 566  1|                   amit cselekedned kell... A szíved különben amúgy is
 567  1|               családi tűzhelyet hagyott el a kedvedért, talán szintén
 568  1|                  amely féltékenyen megőrli a készülő boldog­­ságot...
 569  1|                   készülő boldog­­ságot... A férj, aki csupán szeretője
 570  1|                 férj, aki csupán szeretője a feleségének, nem lehet tökéletesen
 571  1|               nyugodt; az asszony csak azé a férfié igazán, aki egy személyben
 572  1|                 igazán, aki egy személyben a barátja, a szeretője, a
 573  1|                  egy személyben a barátja, a szeretője, a tanítómestere,
 574  1|                    a barátja, a szeretője, a tanítómestere, a nevelője,
 575  1|                szeretője, a tanítómestere, a nevelője, szóval mindene...
 576  1|                nevelője, szóval mindene... A más tanítványa a mi lelkünket
 577  1|                mindene... A más tanítványa a mi lelkünket sohase értheti
 578  1|              egészen...~ ~Elhallgatott, de a szemében őszinte szeretet
 579  1|                       És el mered vállalni a felelősséget azért, hogy
 580  1|                   felelősséget azért, hogy a másik szerelem emléke sohase
 581  1|                   sohase fogja meg­rontani a boldogságomat?~ ~- El, -
 582  1|                   Gyurka, komoran bólintva a fejével.~ ~A fiatal ügyvéd
 583  1|              komoran bólintva a fejével.~ ~A fiatal ügyvéd csöngetett
 584  1|                  Gyurkával együtt távozott a sörcsarnokból. Az utcán
 585  1|                        V.~ ~Vacsora után - a tavaszi és nyári estéken -
 586  1|              épkézláb embere ott járt-kelt a grófi park körül elhúzódó
 587  1|                   elhúzódó sétatéren, hogy a friss levegőt élvezze és
 588  1|                   friss levegőt élvezze és a Weninger - kávéházból kihallatszó
 589  1|         gyönyörködjék. Nappal itt mindenki a dolgával volt elfoglalva;
 590  1|                    este zsufolásig megtelt a kis sétatér pletykázó mamákkal,
 591  1|              papákkal, akik be-beszaladtak a kávéházba, hogy egy pohár
 592  1|                    el nem cipelte őket. Ez a séta volt a kisváros egyetlen
 593  1|               cipelte őket. Ez a séta volt a kisváros egyetlen szórakozása;
 594  1|               egyetlen szórakozása; belül, a parkban, az aranyos rácskerítés
 595  1|            füttyentgettek, távolról pedig, a szomszédos mezőkről, idáig
 596  1|                mezőkről, idáig hallatszott a virrasztó tücskök cirpelése.
 597  1|               virrasztó tücskök cirpelése. A bakonyvári kisasszonyok
 598  1|                   bekötött fejjel üldözték a bujdokoló porszemeket, ki-kinéztek
 599  1|                   porszemeket, ki-kinéztek a konyhába, hogy a főzés titkait
 600  1|               ki-kinéztek a konyhába, hogy a főzés titkait elsajá­títsák,
 601  1|           lábaikkal szorgalmasan hajtották a varrógép kerekeit, vagy
 602  1|               fölújult életkedvvel siettek a sétatérre, hogy másfél órán
 603  1|                  órán át kedvükre kivegyék a részüket a tavasz vagy a
 604  1|               kedvükre kivegyék a részüket a tavasz vagy a nyár örömeiből.
 605  1|                   a részüket a tavasz vagy a nyár örömeiből. Ez volt
 606  1|                    nyár örömeiből. Ez volt a flirt megengedett ideje,
 607  1|                  megengedett ideje, amikor a leányok látszólag közömbösen,
 608  1|        barátnőikkel beszélgetve, csöndesen a hátuk mögött ballagtak.
 609  1|             csatornái hirtelen megeredtek, a kis emeleti ablakok mögött
 610  1|                    mögött ökölbe szorultak a leányok rózsás kacsói, s
 611  1|                   leányok rózsás kacsói, s a kisasszonyok zúgolódva néztek
 612  1|              kisasszonyok zúgolódva néztek a plafond felé, ahol a jó
 613  1|                néztek a plafond felé, ahol a jó Isten trónusát sejtették.~ ~-
 614  1|                  nem volt elég ahhoz, hogy a bakonyvári utcákat fölöntözzed?...
 615  1|              picurkát szórakozhatnék?...~ ~A jó Isten, úgy látszik, szerette
 616  1|               Isten, úgy látszik, szerette a bakonyvári kisasszonyokat,
 617  1|            kisasszonyokat, mert e vidéken, a meteoroló­gusok följegyzései
 618  1|                  kis hirtelen nyári zápor, a nedvesség vacsora utánig
 619  1|               jóságában, így szólott volna a sötét felhőkárpitok mögött:~ ~-
 620  1|               sétáljanak odalenn nyugodtan a szerelmes kicsikék... Majd
 621  1|                      Majd tíz óra után, ha a bakonyvári sétatér kiürült,
 622  1|                   vagy másfél órával, hogy a gazdáknak se lehessen kifo­gá­suk...~ ~
 623  1|                 kifo­gá­suk...~ ~Ez estén, a Huppinger-sörcsarnokban
 624  1|               lovagolhatott már föl- s alá a sétáló tömegben, amikor
 625  1|                    amikor végre megdobbant a szíve: a városház felől
 626  1|                  végre megdobbant a szíve: a városház felől Jablonszky
 627  1|                    Középen az öreg doktor, a vacsora utáni szivarját
 628  1|               szivarját szíva, két oldalán a nők, szinte puritán módon
 629  1|                    batisztblúzban, amelyet a nyakán kék szalag fogott
 630  1|              szalag fogott össze... Amikor a park hatalmas kapuja elé
 631  1|                 hatalmas kapuja elé értek, a fiatal ügyvéd lekapta a
 632  1|                    a fiatal ügyvéd lekapta a kalapját.~ ~- Kezeiket csókolom...
 633  1|                 kívánni, doktor bácsi...~ ~A doktorné nyájasan intett,
 634  1|                   intett, Sárika elpirult, a doktor pedig odanyujtotta
 635  1|                  doktor pedig odanyujtotta a kezét.~ ~- Szervusz, fiam...
 636  1|                   ezentúl is, hiába tartod a szemem elé a diplomádat...
 637  1|                  hiába tartod a szemem elé a diplomádat... Nagyon is
 638  1|              amikor sehogyse akartad, hogy a torkodba belenézzek...~ ~
 639  1|                       Apailag megsimogatta a fiatalember arcát; tehette,
 640  1|                    mindennapos vendég volt a Pethőék házában. Géza úrfi
 641  1|                    már egész kicsi korában a doktor bácsi piros és zöldszínü
 642  1|                    az asztal mellé, amikor a doktor és az édesapja vacsora
 643  1|                  ügyvédbe, elengedve kissé a hölgyeket, akik maguk is
 644  1|               maguk is gyönyörködve nézték a fiatalembert... Pethő ekkor
 645  1|                       Talán hagynánk, hogy a hölgyek előre menjenek néhány
 646  1|                 meg és tegyünk úgy, mintha a szivarunkat akarnánk meggyujtani...~ ~
 647  1|              elmaradtak egy darabig, aztán a doktor vidáman szólt:~ ~-
 648  1|                    hát mégis elmondom, ami a szívemet nyomja... Én szerelmes
 649  1|                    Sejti már most, hogy mi a kérésem?... Ha becsületes
 650  1|                    bizonyosan megvan rólam a véleménye, - akkor adja
 651  1|                akkor adja hozzám feleségül a kisleányt...~ ~Elhallgatott
 652  1|                 aztán hirtelen ellágyultak a vonásai és apai jósággal
 653  1|                 bácsi, nagyon jól tudja... A minap együtt beszéltük meg,
 654  1|                  hogy nem tud szóhoz jutni a meglepetéstől... De aztán
 655  1|                    De aztán szeliden rázta a fejét és így szólott:~ ~-
 656  1|                    szentül azt hiszi, hogy a kis leánya örökké csak a
 657  1|                   a kis leánya örökké csak a babáira fog gondolni...
 658  1|                  ijedten veszi észre, hogy a kis leányá­ból nagy kisasszony
 659  1|                   szeretettel megsimogatta a fiatalember arcát. És a
 660  1|                    a fiatalember arcát. És a könnyekig megindulva folytatta:~ ~-
 661  1|                    Ha már minden apának az a szomoru sors jut osztályrészül,
 662  1|                    jut osztályrészül, hogy a drága szemefényét egy idegen
 663  1|                    nevelje föl, hát én még a legkevésbbé zúgolódhatom,
 664  1|           legkevésbbé zúgolódhatom, hiszen a kis leányom választása legalább
 665  1|                   Jól ismerlek fiam, és az a hitem, hogy az olyan apának,
 666  1|                   az olyan apának, amilyen a tied volt, a fia se lehet
 667  1|               apának, amilyen a tied volt, a fia se lehet más, mint jóravaló
 668  1|                  máris úgy szeretlek, mint a saját fiamat... Holnap azonban
 669  1|                 azonban bővebben beszélünk a dologról; ebéd után várni
 670  1|              csésze feketére...~ ~Megrázta a fiatalember kezét, miközben
 671  1|           fiatalember kezét, miközben mind a ketten közel állottak ahhoz,
 672  1|                 öreg úrhoz:~ ~- Már azt is a szívemből köszönöm, amit
 673  1|             eltávoztam...~ ~Gyorsan elment a sétatérről, s a lakására
 674  1|             Gyorsan elment a sétatérről, s a lakására érve eloltotta
 675  1|                    lakására érve eloltotta a gyertyát és lefeküdt. Bár
 676  1|                  gyertyát és lefeküdt. Bár a mult éjjel jóformán semmit
 677  1|          világosodott, hunyta le kimerülve a szemeit. Lázas, nyughatatlan
 678  1|           fölébredt, jó időbe került, amíg a tegnapi est történetére
 679  1|                   sokáig csöndesen bámulta a szoba mennyezetét, majd
 680  1|             mennyezetét, majd végigsimítva a homlokát így szólott:~ ~-
 681  1|                   szólott:~ ~- Most minden a jó Istentől függ... A kockát
 682  1|               minden a jó Istentől függ... A kockát visszavonhatatlanul
 683  1|                 elvetettem...~ ~Ebéd után, a doktorék előszobájában,
 684  1|                    doktorék előszobájában, a szobaleány bizalmas mosolygással
 685  1|             fogadta.~ ~- Méltóztassék ide, a rendelőszobába... A tekintetes
 686  1|                   ide, a rendelőszobába... A tekintetes úr már várakozik
 687  1|       visszaemlékezett. Hányszor járt itt, a fekete bőrbútorok között,
 688  1|                   bőrbútorok között, abban a korban, amikor még a labdázás
 689  1|                 abban a korban, amikor még a labdázás volt az egyedüli
 690  1|                   minden apróságot ismert. A nagy karosszéket, a hatalmas
 691  1|                ismert. A nagy karosszéket, a hatalmas pipatóriumot, az
 692  1|               pipatóriumot, az íróasztalt, a bőrbekötött könyvekkel,
 693  1|                    bőrbekötött könyvekkel, a csillogó műszereket, a kitömött
 694  1|                     a csillogó műszereket, a kitömött hiúzt, amely ott
 695  1|                    tegnap lett volna, hogy a doktor bácsi barackot nyomott
 696  1|              doktor bácsi barackot nyomott a fejére, s jóságosan így
 697  1|                  majd mindjárt megírom azt a bizonyítványt... Pethő Géza...
 698  1|                  esztendeje volt ennek, de a fiskális úgy érezte, hogy
 699  1|                    járt itt utoljára... És a régi hangulat még inkább
 700  1|            hangulat még inkább föltámadott a szívében, amikor a doktor
 701  1|             föltámadott a szívében, amikor a doktor bácsi most is nyájasan
 702  1|                most is nyájasan állott föl a helyéből, barackot nyomott
 703  1|                 helyéből, barackot nyomott a fejére, mint valaha, a régi
 704  1|             nyomott a fejére, mint valaha, a régi időkben, s jóságosan,
 705  1|                    Ülj le csak, fiam, ebbe a karosszékbe... És most:
 706  1|                 tegnap este mondottál...~ ~A kitömött hiúz csodálkozva
 707  1|                 Pethőnek úgy rémlett, hogy a kis bestia a fejét csóválja.
 708  1|                 rémlett, hogy a kis bestia a fejét csóválja. És tisztán,
 709  1|                   üvegszemü állat így szól a csöndességben:~ ~- Ej, ej,
 710  1|                 csöndességben:~ ~- Ej, ej, a Pethő-fiúcska már másra
 711  1|                  már másra is gondol, mint a spárgára kötött labdájára!...
 712  1|                    furcsa dolgok történnek a világban, ha már az a hangos
 713  1|            történnek a világban, ha már az a hangos kis betyár is a szent
 714  1|                  az a hangos kis betyár is a szent házasságról ábrándozik...~ ~-
 715  1|                  egyszerre magához tért és a szemét meleg ragaszkodással
 716  1|                ragaszkodással függesztette a házi­gazdára. Aztán halkan,
 717  1|                házi­gazdára. Aztán halkan, a saját hangjától megindulva,
 718  1|                bácsi; adja nekem feleségül a kis leányát...~ ~A doktor
 719  1|               feleségül a kis leányát...~ ~A doktor most közelebb húzódott
 720  1|                 közelebb húzódott hozzá, s a fiatalember kezét szeretettel
 721  1|                     hallgass reám: mielőtt a kérésedre válaszolnék, óhajtom,
 722  1|                 válaszolnék, óhajtom, hogy a szívembe láss... Még talán
 723  1|                 szívembe láss... Még talán a sírban se tudnék nyugodni,
 724  1|            nyugodni, ha enélkül bíznám rád a legdrágább kincsemet...
 725  1|           kincsemet... Azóta ismersz, hogy a legelső szó az ajkadat elhagyta;
 726  1|             ajkadat elhagyta; de azt, hogy a lelkem mélyén mit szen­vedtem,
 727  1|              nagyon sokat szenvedtünk mind a ketten, amíg a kis leá­nyunk
 728  1|            szenvedtünk mind a ketten, amíg a kis leá­nyunk ilyen nagyra
 729  1|             leá­nyunk ilyen nagyra nőtt... A fiatalságunk könnyekkel
 730  1|                  három­szor veszítettük el a hitünket az isteni gondviselésben...
 731  1|                    vala­mikor megértsd! Ez a gyermek akkor jött, amikor
 732  1|                    első szót kimondotta... A gyermeke mindenkinek drága;
 733  1|             gyermeke mindenkinek drága; de a mienket még drágábbá tették
 734  1|                mienket még drágábbá tették a szenvedések, amelyeket megérkezése
 735  1|         kiáltottunk... Ha egy este kiütött a tagjaira a láz forrósága,
 736  1|                    este kiütött a tagjaira a láz forrósága, én, az orvos,
 737  1|                bajról, megtörve imádkoztam a jó Istenhez, hogy legyen
 738  1|                 könyörületes hozzánk... És a jó Isten meghallgatott bennünket:
 739  1|                   meghallgatott bennünket: a gyermek szép, okos és egészséges
 740  1|                   és egészséges lett... És a szíve meg­érezte, hogy mennyire
 741  1|                    és ragaszkodással, mint a miénk... Amióta él, megszokta,
 742  1|                 olyan idő is jöhet, amikor a kicsikénket elviszik tőlünk;
 743  1|                  egyszer majd elérkezik az a nap, amikor a kacagás megint
 744  1|                 elérkezik az a nap, amikor a kacagás megint örökre elmúlik
 745  1|              kacagás megint örökre elmúlik a házunkból... Azt mondod,
 746  1|                    mit tehetünk róla, hogy a gondviselés ilyeneknek alkotott
 747  1|                  alkotott bennünket?... Ez a gyermek az életünk és a
 748  1|                    a gyermek az életünk és a boldogságunk; ő az öröm,
 749  1|                   boldogságunk; ő az öröm, a béke, a szeretet, a poézis
 750  1|           boldogságunk; ő az öröm, a béke, a szeretet, a poézis a mi
 751  1|                  öröm, a béke, a szeretet, a poézis a mi földi világunkban...
 752  1|                 béke, a szeretet, a poézis a mi földi világunkban...
 753  1|                    megérted-e, mi történik a szívünkben, amikor az ő
 754  1|                   mered-e magadra vállalni a felelősséget, hogy bennünket
 755  1|          kárpótolni fogsz neki, amikor már a sír mélyén porladunk?~ ~
 756  1|           beszédében, de nem engedett időt a fiatalembernek, hogy válaszoljon,
 757  1|                  változ­tatni többé... Ezt a gyermeket, aki a béke és
 758  1|                       Ezt a gyermeket, aki a béke és szeretet levegőjében
 759  1|              levegőjében nőtt fel, megölné a legelső csalódás... Egy
 760  1|                   épp úgy összetörné, mint a virágot a legelső őszi szellő...
 761  1|                 összetörné, mint a virágot a legelső őszi szellő... Érzesz-e
 762  1|                  magadban annyi erőt, hogy a kedvéért mindenről le­mondani
 763  1|                    majdnem rettegve nézett a fiatalemberre, aki bátran
 764  1|        fiatalemberre, aki bátran kiállotta a pillantását. És a könnyezésig
 765  1|                kiállotta a pillantását. És a könnyezésig meghatva attól,
 766  1|            becsületesen válaszolt:~ ~- Itt a kezem rá, hogy jó és szerető
 767  1|                    és szerető férje leszek a kis leányának... Ne féljen,
 768  1|               doktor bácsi, én mondom ezt, a maga egykori Gézuskája...~ ~
 769  1|                maga egykori Gézuskája...~ ~A doktor most kitárta a karjait
 770  1|                      A doktor most kitárta a karjait és a keblére ölelte
 771  1|                  most kitárta a karjait és a keblére ölelte a fiatalembert.
 772  1|                karjait és a keblére ölelte a fiatalembert. Mindketten
 773  1|                  Mindketten sírtak; hiszen a boldogság majdnem kiáradt
 774  1|                  boldogság majdnem kiáradt a szívükből.~ ~Jó ideig meghatottan
 775  1|                    csak meg­keményedtek, s a hangja fenyegetővé vált,
 776  1|                  óvjon meg attól, hogy azt a gyermeket boldogtalanná
 777  1|                  ellene; ha már meghaltam, a sírból is megátkozlak...
 778  1|                Ijesztő komolysággal nézett a fiatalemberre, öreg szeme
 779  1|                   de hirtelen megenyhültek a vonásai, s ismét a hangján
 780  1|            megenyhültek a vonásai, s ismét a hangján szólott, amely a
 781  1|                   a hangján szólott, amely a vendégét az imént annyira
 782  1|                   vagy te képes arra, hogy a szívünket összetörjed...~ ~
 783  1|                jóságos ravaszsággal intett a fiatalembernek, aztán lábujjhegyen
 784  1|                    aztán lábujjhegyen ment a szom­széd szoba ajtajáig,
 785  1|           kinyitott. És akkor hangosan, de a szívében mérhetetlen szeretettel
 786  1|                   lépj elő, hadd beszéljek a fejeddel...~ ~
 787  1|           megszólal, Remenyik Xav. Ferenc, a székesegyház regens chori-ja,
 788  1|               művészi cifraságot biggyeszt a gyönyörü nászinduló után,
 789  1|                gyönyörü nászinduló után, s a lakodalmas menet kikanyarodik
 790  1|                 egykori kolostor-növendék. A tömjénfüstös, virágillatos,
 791  1|                 lassanként egészen kiürül; a pálcás urak, a csipkeruhás,
 792  1|             egészen kiürül; a pálcás urak, a csipkeruhás, fiatal leányok,
 793  1|               csipkeruhás, fiatal leányok, a nehéz selyembe burkolt mamák,
 794  1|               halad kifelé az új házaspár, a gyertyák sorfalán át, a
 795  1|                    a gyertyák sorfalán át, a szentképek hallgatag üdvözlése
 796  1|               hallgatag üdvözlése mellett, a szelíd, az édes nyári alko­nyatba.
 797  1|                várja őket: Juhász ezredes, a helyőrség parancsnoka, Bogdán,
 798  1|             helyőrség parancsnoka, Bogdán, a polgármester, Szelestey,
 799  1|                  öreg vicispán, körülöttük a honorációrok serege, a mosolygó
 800  1|          körülöttük a honorációrok serege, a mosolygó asszonyok, a hangosan
 801  1|              serege, a mosolygó asszonyok, a hangosan kacagó leányok,
 802  1|                   kacagó leányok, távolabb a határok előtt ficánkoló
 803  1|           ficánkoló lovak szomszédságában, a kíváncsiak százai.~ ~Az
 804  1|                 illatosak, amíg messziről, a grófi park fáiról, ujongó
 805  1|              ujongó madarak éneke köszönti a szerelmeseket. A nehéz tölgyfakapuhoz
 806  1|                  köszönti a szerelmeseket. A nehéz tölgyfakapuhoz támaszkodva
 807  1|                      Ez Csépányi Alojzius, a helybeli főgimnázium vicerektora,
 808  1|               főgimnázium vicerektora, aki a vőlegényt még abból az időből
 809  1|                   az időből ismeri, amikor a ködös téli hajnalokon a
 810  1|                    a ködös téli hajnalokon a piaristák templomában minisztrált.
 811  1|                    is, sírva is egyszerre, a maga öreg karját odanyujtja
 812  1|                maga öreg karját odanyujtja a fele­ségének, amíg a hullámzó
 813  1|            odanyujtja a fele­ségének, amíg a hullámzó tömeg, a cerimónia
 814  1|                     amíg a hullámzó tömeg, a cerimónia végeztével, egyszerre
 815  1|            összefoly, egymásba olvad, amíg a katonák szalutálnak, az
 816  1|               katonák szalutálnak, az urak a kalapjukat emelgetik, az
 817  1|                    emelgetik, az asszonyok a csipke­felhőbe burkolt menyasszonyt
 818  1|          kritizálják: az új férj fölsegíti a feleségét a selyembéléses
 819  1|                 férj fölsegíti a feleségét a selyembéléses batárra, a
 820  1|                   a selyembéléses batárra, a megyés püspök díszfogatára,
 821  1|               püspök díszfogatára, amelyet a kegyelmes úr a háziorvosa
 822  1|                     amelyet a kegyelmes úr a háziorvosa örömünnepére
 823  1|           örömünnepére átengedett. És amíg a meggyszínü huszár feszesen
 824  1|              huszár feszesen elhelyezkedik a bakon, a kocsis a lovak
 825  1|            feszesen elhelyezkedik a bakon, a kocsis a lovak közé vág,
 826  1|            elhelyezkedik a bakon, a kocsis a lovak közé vág, a férfi
 827  1|                   kocsis a lovak közé vág, a férfi könnyekig meghatva,
 828  1|                   is kap feleletet, hiszen a fiatal asszony pillantása
 829  1|                    először tudta meg, hogy a majálisi táncosa szerelmes
 830  1|             egyébre sem gondolt, mint reá. A szülei csöndes, izgalmak
 831  1|                 amíg az emeleti ablakokból a hópihékbe burkolózó piaci
 832  1|                  amikor lámpagyújtás után, a kézimunkáját a kezébe vette,
 833  1|          lámpagyújtás után, a kézimunkáját a kezébe vette, mindig a csinos,
 834  1|        kézimunkáját a kezébe vette, mindig a csinos, kissé szomoru fiu
 835  1|                   anyuska szigorúan állott a háta mögé, hogy a zongoratudományát
 836  1|                   állott a háta mögé, hogy a zongoratudományát ellenőrizze,
 837  1|                   ő gondo­latai ott jártak a távol jövőben, amely majd
 838  1|                 apa... Az imént lehajoltam a pamutomért, s a vér egy
 839  1|                 lehajoltam a pamutomért, s a vér egy kissé a fejembe
 840  1|              pamutomért, s a vér egy kissé a fejembe szállott...~ ~Hogyan
 841  1|                merte volna bevallani, hogy a pirulásában nem a pamut
 842  1|                     hogy a pirulásában nem a pamut a hibás, hanem egy
 843  1|                    pirulásában nem a pamut a hibás, hanem egy furcsa
 844  1|           szorgal­mas kis feleség fog ülni a családi lámpa alatt, amíg
 845  1|                    majd Pethő Géza olvassa a házikabátjában az ujságot...
 846  1|               Szinte félt, hogy aggódó apa a lelkébe láthat, s elrejtett
 847  1|             buzgalommal folytatta ilyenkor a tálcakendője vagy az asztalfutója
 848  1|                asztalfutója himzését, amíg a doktor elégedetlenül csóválta
 849  1|             színezgette ezt az édes álmot? A jó Isten tudja. Lehet, hogy
 850  1|                 előtt is, hogy mi történik a szívében. Ez a kis kényeztetett
 851  1|                    történik a szívében. Ez a kis kényeztetett hercegnő
 852  1|        kényeztetett hercegnő nem tartozott a banális, könnyen hevülő
 853  1|                    hevülő teremtések közé; a kacérságnak pedig még az
 854  1|           elrejteni hosszu éveken át, hogy a fiatal ügyvédet szereti!
 855  1|                 valósággal kétségbeejtette a viselkedésével. Ha Pethő
 856  1|                  önfeledten szorította meg a kezét, ha a hangja megremegett
 857  1|                 szorította meg a kezét, ha a hangja megremegett az érzéstől,
 858  1|                megremegett az érzéstől, ha a szemét majdnem elfutották
 859  1|                  szemét majdnem elfutották a könnyek; az ő lelke mindig
 860  1|                maradt. Csak otthon, amikor a doktor, az esti séták után,
 861  1|                doktor, az esti séták után, a kaput becsukta, s halkan,
 862  1|                 szótlanul haladtak fölfelé a gyöngén kivilágított lépcsőházban,
 863  1|         lépcsőházban, facsarodott el kissé a szíve a részvéttől, miközben
 864  1|               facsarodott el kissé a szíve a részvéttől, miközben bűn­bánólag
 865  1|                este vissza fogom szorítani a kezét, ezért a jó Istenke
 866  1|                   szorítani a kezét, ezért a jó Istenke bizonyára nem
 867  1|                  megint csak elfeledkezett a fogadalmáról.~ ~- Hát csakugyan
 868  1|                   esti séták után, mialatt a füstös, cigányzenétől hangos
 869  1|             cigányzenétől hangos kávéházba a rendes társasághoz benézett.
 870  1|               rendes társasághoz benézett. A lány pedig, ugyanabban az
 871  1|                   caprice-vánkosát, s amíg a szülei szabályos lélekzete
 872  1|            lélekzete be­hallatszott hozzá, a sötétségben, amely a szobára
 873  1|                hozzá, a sötétségben, amely a szobára borult, végre meg
 874  1|         szégyenkezve.~ ~De aztán fölnézett a sötét plafondra, a kezét
 875  1|               fölnézett a sötét plafondra, a kezét összekulcsolta, mint
 876  1|              tetszett, - fölébredt, s ime, a zöld zsalugátereken át már
 877  1|             zsalugátereken át már besütött a napvilág, s a feje fölött,
 878  1|                 már besütött a napvilág, s a feje fölött, a szentkép
 879  1|                 napvilág, s a feje fölött, a szentkép körül, világos
 880  1|              világos aranysávok táncoltak. A szerelem tehát nem ártott
 881  1|             szerelem után ime, most ott ül a férje oldalán, a nagy, virágos
 882  1|                    ott ül a férje oldalán, a nagy, virágos batár mélyében,
 883  1|               gyorsan robogott végig velük a kisváros utcáin. A gyalogjárón
 884  1|                   velük a kisváros utcáin. A gyalogjárón megállottak
 885  1|                    megállottak az emberek, a boltokból kifutottak a vevők,
 886  1|                     a boltokból kifutottak a vevők, a kávéház terraszán
 887  1|              boltokból kifutottak a vevők, a kávéház terraszán székekre
 888  1|                terraszán székekre állottak a vendégek, csakhogy a nászmenetet
 889  1|              állottak a vendégek, csakhogy a nászmenetet megláthassák.
 890  1|                 himnuszok hallatszanak. És a könnyezésig elérzékenyülve,
 891  1|                 szorosan odakul­cso­lódott a férje kezére, s halkan,
 892  1|                  csak sírni tudok most, de a beszédhez nincs erőm...~ ~
 893  1|                   erőm...~ ~Pethő behúnyta a szemét, s míg a keze megremegett
 894  1|                   behúnyta a szemét, s míg a keze megremegett a boldogságtól,
 895  1|                   s míg a keze megremegett a boldogságtól, halkan rebegte:~ ~-
 896  1|                    imádlak! Emlékszel arra a majálisra, amelyikről először
 897  1|              először, hogy szeretlek, azon a hajnalon, amikor nem akartál
 898  1|               haragudtam rád... És később, a nyári napokon, amikor egész
 899  1|               kegyetlen légy hozzám!?...~ ~A fiatal asszony fölemelte
 900  1|                   fiatal asszony fölemelte a pillantását, és elpirulva
 901  1|            szerettelek, mint te engem...~ ~A batár most befordult az
 902  1|                 szíve hangosan megdobbant: a Lénárt-féle üzlet előtt
 903  1|            esküvőről visszatérő fogatokra. A trécselő, szivarozó férfiak
 904  1|                    mosolyogva beszélgetett a barátaival, míg szemét a
 905  1|                   a barátaival, míg szemét a közeledő batárra függesztette.
 906  1|                   gyakorlott tekintetét ez a hazug póz nem tévesztette
 907  1|              ösmerte kedv­esét, semhogy ez a látszólagos könnyedség tévútra
 908  1|                   vezethette volna... Amíg a kocsi az üzlet előtt elrobogott,
 909  1|                  elrobogott, s ő zavartan, a fölindulástól reszketve
 910  1|                    fölindulástól reszketve a cilinderét megemelte, az
 911  1|                  volt az egyetlen, aki ezt a pillantást fölfogta; a többiek
 912  1|                 ezt a pillantást fölfogta; a többiek gyönyörködve nézték
 913  1|                többiek gyönyörködve nézték a fátyolfelhőbe burkolt menyasszonyt,
 914  1|                 lelkesen feléjök lengették a kalapjukat, Lénárt pedig
 915  1|         megköszönje, az asszony már eltünt a boltajtóból...~ ~A Jablonszky-ház
 916  1|                  eltünt a boltajtóból...~ ~A Jablonszky-ház kapujában
 917  1|                    közelebbről láthassa... A ház összes cselédei nekiálltak
 918  1|                 nekiálltak Sárikának, hogy a kezét és a ruháját összecsókolják,
 919  1|                 Sárikának, hogy a kezét és a ruháját összecsókolják,
 920  1|               összecsókolják, s Pethő csak a karjai ügyességével tudott
 921  1|                 tudott valahogy utat törni a pálmafákkal földiszített
 922  1|                    lépcsőházig... Odafönn, a régimódi folyosón, egy öreg,
 923  1|                 öreg, falusi nagynéni, aki a lakodalmi ebéd gondjai miatt
 924  1|                  az esküvőre, sírva borult a nyakába a tizenötperces
 925  1|                     sírva borult a nyakába a tizenötperces menyecskének.~ ~-
 926  1|              tizennyolc­éves korában... És a jövendőbelid, istenkém,
 927  1|                         Talán ki se engedi a kezeiből a pironkodó Sárikát,
 928  1|                    ki se engedi a kezeiből a pironkodó Sárikát, ha e
 929  1|                  Sárikát, ha e pillanatban a násznép is meg nem érkezik
 930  1|                 násznép is meg nem érkezik a lakodalmas házhoz... De
 931  1|                    lakodalmas házhoz... De a lépcsőház most egyszerre
 932  1|           lépcsőház most egyszerre megtelt a selyemuszályos hölgyek,
 933  1|                    selyemuszályos hölgyek, a frakkos urak sokaságával,
 934  1|               nyerseséggel szabadította ki a sirdogáló Sárit a szentimentális,
 935  1|          szabadította ki a sirdogáló Sárit a szentimentális, vén néni
 936  1|                  kívánunk mi is szerencsét a fiatal asszonykának... Maga
 937  1|                 akit egyszerre körülfogott a gratulálók és kiváncsiak
 938  1|               tömege... Pethő doktor, akit a sokaságban elszakítottak
 939  1|                   sokaságban elszakítottak a feleségétől, az ebédlő ajtajában
 940  1|                  úr kimerülve támaszkodott a falnak s a kezeivel végigsimította
 941  1|                    támaszkodott a falnak s a kezeivel végigsimította
 942  1|                  kérdezte Pethő ijedten.~ ~A doktor mosolyogva rázta
 943  1|                    doktor mosolyogva rázta a fejét, de a mosolya is kissé
 944  1|               mosolyogva rázta a fejét, de a mosolya is kissé fájdalmas,
 945  1|                  mondotta szeliden, - csak a régi asztmám fogott el egy
 946  1|               hozzá van szokva ahhoz, hogy a halál ő felsége néha leadja
 947  1|                   felsége néha leadja nála a névjegyét... És abba, hogy
 948  1|                  bölcs ember belenyugszik, a doktor még inkább, mint
 949  1|                  mint más... Mi nem félünk a haláltól; hiszen jó ismerősök
 950  1|                     Ha nyughatatlanná tett a gondolat, hogy egyszer csak
 951  1|               gon­doltam mindeddig remegve a halálra; mert a drága, jó
 952  1|                    remegve a halálra; mert a drága, jó kisleányomat féltettem...
 953  1|              odaborult az apósa keblére és a következő percben mindketten
 954  1|                   fakadtak. E pilla­natban a fiatal férj szent esküvéssel
 955  1|                hogy jó és hűséges ura lesz a feleségének. És a boldogság
 956  1|                 ura lesz a feleségének. És a boldogság első, édes mámorában
 957  1|                     hogy meg fogja tartani a fogadalmát...~ ~
 958  1|                                     VII.~ ~A kis Bakonyvár régente nehéz
 959  1|            tornyában, ahonnan békés időben a háztetőtüzeket és a Csevice-patak
 960  1|                 időben a háztetőtüzeket és a Csevice-patak rakoncátlankodásait
 961  1|                  hangon az esti imádságot. A vidéken sokáig a török volt
 962  1|                imádságot. A vidéken sokáig a török volt az úr, s bár
 963  1|              haragos török pasa prezideált a bástyába vágott, régi városházon.
 964  1|                   vágott, régi városházon. A falak még most, a béke idejében
 965  1|              városházon. A falak még most, a béke idejében is megőrizték
 966  1|                  szomoru korszak emlékeit; a vár emeleti ablakai körül
 967  1|                ágyúgolyók feketéllettek ki a Csevice-völgyére. A vár
 968  1|       feketéllettek ki a Csevice-völgyére. A vár maga elég tisztességes
 969  1|                bástyái mögött most már nem a katonák fegyvere zörgött,
 970  1|                    fegyvere zörgött, hanem a kanonokok tyúkjai kotkodácsoltak
 971  1|           kanonokok tyúkjai kotkodácsoltak a meleg, nyári délutánokon.~ ~
 972  1|                meleg, nyári délutánokon.~ ~A várban a püspökön, a kanonokokon
 973  1|                    délutánokon.~ ~A várban a püspökön, a kanonokokon
 974  1|                       A várban a püspökön, a kanonokokon és a piarista-atyákon
 975  1|                 püspökön, a kanonokokon és a piarista-atyákon kivül csak
 976  1|                piarista-atyákon kivül csak a városka néhány ős­régi,
 977  1|                 patricius családja lakott. A tűztorony alatt a káptalan
 978  1|                  lakott. A tűztorony alatt a káptalan direktora bibelődött
 979  1|            direktora bibelődött naphosszat a jácintjaival, a püspöki
 980  1|                 naphosszat a jácintjaival, a püspöki palota átellenében
 981  1|                Óhidy János fúrt-faragcsált a vaskosaras abla­kok mögött,
 982  1|                vaskosaras abla­kok mögött, a malomvölgybe vezető út sarkán
 983  1|                    vezető út sarkán pedig, a sárgára meszelt kuriában,
 984  1|             elhelyezve, emberemlékezet óta a Pethő-familia legidősebb
 985  1|                 legidősebb férfitagja volt a házigazda.~ ~Mikor építették
 986  1|               házigazda.~ ~Mikor építették a házat, senki sem tudta pontosan,
 987  1|                   pontosan, de még Ács úr, a püspöki levéltáros is meg
 988  1|                 volt győződve felőle, hogy a Pethő-kuria közvetetlenül
 989  1|                  Pethő-kuria közvetetlenül a török hódoltság után épült
 990  1|                  hódoltság után épült föl. A pallérok akkor mindenesetre
 991  1|                 megbízható emberek voltak; a sárga ház falai szilárdul
 992  1|                   falai szilárdul dacoltak a hosszu századévek viharaival.
 993  1|              hosszu századévek viharaival. A szobák, amelyekben valamikor
 994  1|               szobák, amelyekben valamikor a kicsike Pethők a napvilágot
 995  1|                 valamikor a kicsike Pethők a napvilágot megpillantották,
 996  1|       tudva­levőleg 1797-ben volt óbestere a franciák ellen induló vármegyei
 997  1|                  amelynek lejtős kert volt a folytatása, jóformán lenyúlt
 998  1|               folytatása, jóformán lenyúlt a vár aljáig, ahol már szorgalmas
 999  1|                   dolgoztak kis házaikban, a patak partján. Az emeleti
1000  1|             partján. Az emeleti ablakokból a játszadozó Pethő-fiúcskák