Rész

 1  1|        János áldását és menjünk, - szólott az egyik. - Reggel nyolckor
 2  1|        cigarettára gyujtott, s így szólott:~ ~- Hát jó, majd ezentúl
 3  1|             Az én támogatásomra? - szólott a polgármester, aki úgy
 4  1|        szomo­rúan, lehajtott fővel szólott:~ ~- Akár hiszed, akár nem,
 5  1|        csak úgy nevetett belé, így szólott a felnőtt kisleányához:~ ~-
 6  1|          szigorúan, korholó hangon szólott közbe:~ ~- Ne rontsad el
 7  1|      tekintélyét vissza­nyerve így szólott:~ ~- Igaza van az édesanyádnak,
 8  1|      ren­dez­gette, váratlanul így szólott az üzletvezetőjéhez:~ ~-
 9  1|   aranysárga folyadékot, aztán így szólott:~ ~- Mondanék magának valamit:
10  1|           itt lehetetlen leülni, - szólott bosszusan Pethő Géza.~ ~
11  1|      valami alkalmas zug után, így szólott a barátjához:~ ~- Azt hiszem,
12  1|           elé bámult, aztán halkan szólott:~ ~- És el mered vállalni
13  1|            végtelen jóságában, így szólott volna a sötét felhőkárpitok
14  1|        pillantás volt, - aztán így szólott halkan az öreg úrhoz:~ ~-
15  1|      szeliden rázta a fejét és így szólott:~ ~- Az ilyen bolond apa,
16  1|           fog érzékenyülni, halkan szólott az öreg úrhoz:~ ~- Már azt
17  1|        végigsimítva a homlokát így szólott:~ ~- Most minden a jó Istentől
18  1|            fejére, s jóságosan így szólott hozzá:~ ~- Ülj csak le,
19  1|            hirtelen megnémultál? - szólott az öreg doktor nyájasan. -
20  1|        saját hangjától megindulva, szólott:~ ~- Ismétlem, amit tegnap
21  1|       fenyegetővé vált, amikor így szólott:~ ~- Most, ebben az ünnepies
22  1|         vonásai, s ismét a hangján szólott, amely a vendégét az imént
23  1|        mérhetetlen szeretettel így szólott:~ ~- Titkolózó kisasszony,
24  1|       halkan, mintha álmodnék, így szólott:~ ~- Hogy boldog vagy-e?...
25  1|            friss salátát szedek, - szólott most hirtelen a kövér Zsuzsa,
26  1|          ez igazán kedves dolog, - szólott a fiatal férj is boldogan.
27  1|       helyet foglalt, szepegve így szólott:~ ~- De vacsora után elkisértek
28  1|      ugyebár a kliensed?~ ~- Az, - szólott Pethő, aki most egyszerre
29  1|        maradnának ebédre nálunk, - szólott Lénárt úr vendég­szeretőleg.~ ~
30  1|            Pethőné pedig jókedvüen szólott az urához:~ ~- Még mindig
31  1|      vágytól egészen megrészegülve szólott magában:~ ~- Milyen izgató,
32  1|         távozott, Sárika elbájolva szólott az urához:~ ~- Most is azt
33  1|   pillantásra.~ ~- Hiába mondja, - szólott fojtott hangon, nehogy a
34  1|            szeret...~ ~- Igazán? - szólott Lénártné vígan, hangosan
35  1|             halkan, szenvedélyesen szólott:~ ~- Hát mi a vége?... Esküszöm
36  1|   mutatóujját az ajakára, s halkan szólott az ismerős szobaleányhoz:~ ~-
37  1|         meglátta...~ ~- Maga az? - szólott megdöbbenve, miközben egészen
38  1| kétségbevonnia...~ ~- Ne sírjon, - szólott, s a kezeit nem vonta vissza
39  1|  csillogott, majdnem eszeveszettül szólott:~ ~- És ha becstelenné is
40  1|           az urára, aztán komolyan szólott:~ ~- Nem vagyok én afféle
41  1|       fiatal férj néha csintalanul szólott az anyósához:~ ~- Mit gondol
42  1|           ez aztán a meglepetés, - szólott valaki a kert küszöbén. -
43  1|            asszonyok beszédét, így szólott, egészen megzavarodva a
44  1| szorongatta a Sárika kezét, halkan szólott:~ ~- Édes fiam, csak mostantól
45  1|           az ágya fölé borult, így szólott:~ ~- Istennek hála, mégis
46  1|       elsápadt kissé, s halkan így szólott magában:~ ~- Szépen vagyunk!~ ~
47  1|         szokatlan komolysággal így szólott hozzá:~ ~- Várjon, amíg
48  1|          szendén, lesütött szemmel szólott:~ ~- Nos hát, beszéljen,
49  1|            makacsul, szilaj daccal szólott:~ ~- Akármi is történik,
50  1|            míg Lénártné mosolyogva szólott:~ ~- Lássa, hogy maga se
51  1|            nyájasan, baráti hangon szólott:~ ~- Ügyvéd uram, gyujtson
52  1|    megcsóválta ősz fejét. Majd így szólott magában, elgondolkodva:~ ~-
53  1|    napsugaras tájék fölött, halkan szólott:~ ~- Milyen gyönyörü mindez,
54  1|       könnyedén a vállát vonva így szólott:~ ~- Ej, úgy látszik, minden
55  1|   fájdalmában.~ ~- Minden hiába, - szólott lázasan, majdnem magánkivül, -
56  1|        magához a férfit és lázasan szólott:~ ~- Oh, mennyire szeretlek!...
57  1|        mutatóujját, s dörgő hangon szólott:~ ~- El innen!... Ne közelíts
58  1|           erejének megfeszítésével szólott:~ ~- A halálod órájában
59  1|      elöntötte a boldogság, halkan szólott:~ ~- Csókolj meg...~ ~Pethő
60  1|       földiekkel, alig hallhatólag szólott:~ ~- Megbocsátok, hiszek
61  3|         bohém...~ ~- Nevetséges, - szólott magában megvígasztalódva, -
62  4|       aztán kissé szégyenkezve így szólott magában:~ ~- Szegény, jó
63  4|          az inas elgondolkodva így szólott magában:~ ~- Hátha megtagadja
64  4|            a következő percben így szólott az inashoz:~ ~- Egy szegény
65  4|        szolgája ekkor hangosan így szólott:~ ~- Ego te absolvo, in