Rész

 1  1|                cigarettára gyujtott, s így szólott:~ ~- Hát jó, majd
 2  1|               csak három napig tart, s így a bakonyváriak is természetesnek
 3  1|             látták, s Szamosi Gyurka - így hívták az új zongoramestert -
 4  1|               ha más mesélne ilyet, de így, fájdalom, nincs kedvem
 5  1|         kimenne a divatból... Legalább így, az európai formá­jában...
 6  1|              odabenn, a lelkem mélyén, így szóltam magamhoz: Ez az
 7  1|  divatkereskedése előtt egyszerre csak így szólottam hozzá: „Sárika,
 8  1|     pillanatnál; komolyan rámnézett, - így csak ő tud nézni az egész
 9  1|      elgondolkodott, aztán vállatvonva így szólt:~ ~- Hát bizony ez
10  1|               édes, szőke leány hagyta így el őket mérhetetlen bánatukban;
11  1|                   Igy nevelkedett föl, így lett eladóleánnyá Jablonszky
12  1|                csak úgy nevetett belé, így szólott a felnőtt kisleányához:~ ~-
13  1|       kézimunkájával végezzen, mert ha így halad, hát a jövő télen
14  1|              tekintélyét vissza­nyerve így szólott:~ ~- Igaza van az
15  1|              ren­dez­gette, váratlanul így szólott az üzletvezetőjéhez:~ ~-
16  1|                     Meg, főnök úr.~ ~- Így tehát tiszta képünk van
17  1|           aranysárga folyadékot, aztán így szólott:~ ~- Mondanék magának
18  1|              tanitónői diplomája is, s így arra, hogy éhen haljon,
19  1|              valami alkalmas zug után, így szólott a barátjához:~ ~-
20  1|        káromkodások között távozott, s így a sarokasztalt Pethő Géza
21  1|                lesz, de ez már egyszer így van és nem segíthetek rajta...
22  1|               álmatlanul fetrengtem, s így volt rá időm, hogy a te
23  1|           kútfeje, végtelen jóságában, így szólott volna a sötét felhőkárpitok
24  1|                pillantás volt, - aztán így szólott halkan az öreg úrhoz:~ ~-
25  1|              szeliden rázta a fejét és így szólott:~ ~- Az ilyen bolond
26  1|              gondolni... És lám, aztán így jár, mint én: egyszerre
27  1|                Kérem, mentsen ki, hogy így búcsúzatlanul eltávoztam...~ ~
28  1|                végigsimítva a homlokát így szólott:~ ~- Most minden
29  1|          nyomott a fejére, s jóságosan így szólott hozzá:~ ~- Ülj csak
30  1|          tanuló... makacs hörghurut... Így ni, majd add át szépen Szlavik
31  1|               amint az üvegszemü állat így szól a csöndességben:~ ~-
32  1|               fenyegetővé vált, amikor így szólott:~ ~- Most, ebben
33  1|                mérhetetlen szeretettel így szólott:~ ~- Titkolózó kisasszony,
34  1|              Mi bajod? Mi izgatott föl így egyszerre?~ ~- Semmi, apa...
35  1|               halkan, mintha álmodnék, így szólott:~ ~- Hogy boldog
36  1|            Igazán elutazott?... No, ha így van, hát bevallom, hogy
37  1|               helyet foglalt, szepegve így szólott:~ ~- De vacsora
38  1|                 De hiszen tudják, hogy így délelőtt az ember nem igen
39  1|                az asztalát. A társaság így nagyon megnövekedett, s
40  1|         szándéka, hogy most már mindig így fog bánni velem?... Igazán
41  1| meg­győződéssel bólintott, s áhítattal így felelt:~ ~- Nagyon szép.~ ~
42  1|               a felköszöntője keltett, így szólt:~ ~- Én már csak ilyen
43  1|         kisérte az asszonyok beszédét, így szólott, egészen megzavarodva
44  1|          Sárikát s gaz alattomossággal így szólt hozzá:~ ~- Hidd el,
45  1|            pillantást váltva Pethővel, így válaszolt:~ ~- Na, nem irigylem
46  1|             amely az ágya fölé borult, így szólott:~ ~- Istennek hála,
47  1|               elsápadt kissé, s halkan így szólott magában:~ ~- Szépen
48  1|               s szokatlan komolysággal így szólott hozzá:~ ~- Várjon,
49  1|       fizetésükből kénytelenek élni, s így sokkal alaposabban foglalkoznak
50  1|            megcsóválta ősz fejét. Majd így szólott magában, elgondolkodva:~ ~-
51  1|               könnyedén a vállát vonva így szólott:~ ~- Ej, úgy látszik,
52  2|               jókedvü ember lehet...~ ~Így nőtt, izmosodott lassanként
53  2|               pillantást vetett volna, így szólt magában Kemény György,
54  2|             éttermében, a párbaj­orvos így szólt a többiekhez:~ ~-
55  2|     kizárólagos érdemük, egyértelmüleg így szólottak:~ ~- Bizonyos,
56  3|     összegombolta a fekete kabátját és így szólt magában egy bölcs
57  4|               aztán kissé szégyenkezve így szólott magában:~ ~- Szegény,
58  4|    megtelepedése után is változatlanul így szólottak:~ ~- Bárcsak száz
59  4|               a portában vá­ra­kozott, így képzelte... És aggodalmasan
60  4|             még, az inas elgondolkodva így szólott magában:~ ~- Hátha
61  4|           gvárdián a következő percben így szólott az inashoz:~ ~-
62  4|                szolgája ekkor hangosan így szólott:~ ~- Ego te absolvo,
63  5|           mondom, kedves barátom, - és így is van. De ezt maga aligha
64  5|               ördögöké, de azt hiszem, így se voltam a legcsunyább...~ ~
65  5|             könnyektől fátyolos hangon így szóltam hozzá:~ ~- Nagyon