Rész

 1  1|            lovak, az érték­papirok? Ezt ő maga sem tudta egészen tisztán.
 2  1|         szögezte rám a szemét, de utóbb ő is úgy elérzékenyült, mint
 3  1|               talán ebben a pillanatban ő mártirszelídséggel kénytelen
 4  1|          történik, hanem azért, hogy az ő jó hírét megkíméljem...~ ~-
 5  1|                érzéseimet... Egyszer, - ő akkor afféle tizenhatéves
 6  1|              minek is szóltam volna?... Ő épp oly jól tudta, mint
 7  1|                 valami nagy ujságot, de ő mégis igen elhalványodott,
 8  1|          komolyan rámnézett, - így csak ő tud nézni az egész világon, -
 9  1|                 vett feleségül, amilyen ő maga volt; Szebenyi Ilonát,
10  1|         borzalmas vendég látogatásától. Ő is, a felesége is, tehetetlenül
11  1|               összeszidta az apát, - az ő szidása egyébként nem volt
12  1|                hat héttel később már az ő cégtáblája függött a történelmi
13  1|              Nép­bankot megalapították, ő is bekerült az igazgatóságba.
14  1|                magyarázata: az elnök úr ő méltósága igen el volt adósodva,
15  1|                mint Lénárt Endréné úrnő ő nagyságát. Ha keleti államban
16  1|            házában. Géza úrfi szinte az ő felügyelete alatt nőtt fel;
17  1|                beteg volt, később pedig ő is odatelepedett az asztal
18  1|              fogok vallani... Hiszen az ő beleegyezése nélkül nem
19  1|                 virrasztanak fölötte, s ő is épp úgy féltett bennünket,
20  1|              életünk és a boldogságunk; ő az öröm, a béke, a szeretet,
21  1|                 a szívünkben, amikor az ő sorsát másra bízzuk?...
22  1|       zongoratudományát ellenőrizze, az ő gondo­latai ott jártak a
23  1|                ötlött: az, hogy egyszer ő is mint szorgal­mas kis
24  1|                elfutották a könnyek; az ő lelke mindig büszke és zárkózott
25  1|               üzlet előtt elrobogott, s ő zavartan, a fölindulástól
26  1|         összetalál­ko­zott az övével... Ő volt az egyetlen, aki ezt
27  1|              szokva ahhoz, hogy a halál ő felsége néha leadja nála
28  1|                meséi elevenednek meg, s ő a lármás nagyvilágból egyszerre
29  1|                 is dolgom volt a püspök ő excellenciájánál, hát gondoltam,
30  1|              mama előtt eláruljatok!... Ő megigértette velem, hogy
31  1|               ketten megőrültünk kissé, ő is csak úgy visszaemlékezik,
32  1|               szívesen lement volna, de ő még, az esküvője óta, sohase
33  1|              volt, hogy Lénártné még az ő házassága után se szándékozik
34  1|              válaszoljon. Míg látszólag ő is a betyárnótára figyelt,
35  1|                 ez a gyö­nyörü teremtés ő miatta boldogtalan, halkan,
36  1|                Pethő csapodár szívét az ő szelid és tulboldog kis
37  1|           Akárhányszor megtörtént, hogy ő maga bontott ki egy új köteg
38  1|         rózsaszínernyős éjjeli lámpa, s ő egy csókkal elbúcsúzott
39  1|           fogadalmát, annak nem annyira ő volt az oka, mint inkább
40  1|                azokra az időkre, amikor ő volt a Novák főhadnagy úr
41  1|            szegény ördögök voltak, mint ő. Igy tehát a szerelemben
42  1| elviselhe­tet­lennek tűnt föl előtte... Ő is ama férfiak közé tartozott,
43  1|                leányomat illeti, hát az ő sorsa miatt nincs miért
44  1|           találta a gondolatot, hogy az ő csitri Sárikáját, aki még
45  1|                 mamájának tekinti... Az ő naiv, ártatlan kis­lánya,
46  1|                rá; látszott rajta, hogy ő is csak úgy érez, mint a
47  1|                félrehajtsa. És akkor az ő arca is ónszínüvé vált;
48  2|              volt Szabó Elemérnek, s az ő révén az egész társaság
49  2|            vállalkozó viveurök közt, az ő kicsinységének tudatában.
50  2|                 napjai elteltek valaha. Ő bizony alig ismert mást
51  2|                    De hiszen, hölgyeim, ő az, aki a Ruppmann-pörben
52  2|               ad semmit a külsőre, mert ő is az igazi nagyságok közül
53  3|        végigborzongott a sejtelem, hogy ő ütötte meg a kétszázezer
54  3|          kétszázezer forint? - és talán ő volt valamennyi közt az
55  3|                 megnyugodva abban, hogy ő a nagy sorsjáték nyertese,
56  4|   megtévelyedett lélek, hát ugy-e, hogy ő is rászorul az egyházra!...
57  4|                uram, az utolsó órájában ő is csak rászorul hát a barátokra,
58  4|                nem hagyja el végképp az ő engedelmes szolgáit. A gyárban
59  5|           asszonytipus érdekel, melynek ő a legméltóbb kép­viselője, -
60  5|                hosszu útra elkísérjen - ő mindig nagyobb rabszolga
61  5|           jóakarattal közeledett felém. Ő szótalanul, látható tisztelettel