Rész

 1  1|            édesatyjának, egy ósdi, öreg ügyvédnek az irodáját át­vegye.
 2  1|     gyakran én kisértem haza... Az öreg doktor, az édesapja, mindennapos
 3  1|                           II.~ ~Az öreg Jablonszky doktor harmincnyolc
 4  1|       hektikában. Az asszony most, öreg napjai­ra, dajkának állott
 5  1|    elveszteni egy­mást. Középen az öreg doktor, a vacsora utáni
 6  1|           látom, fiam, hogy milyen öreg ember vagyok... Ha már neked
 7  1|        aztán így szólott halkan az öreg úrhoz:~ ~- Ha megengedné
 8  1|            szorongva pillantott az öreg doktorra, aki egy pillanatig
 9  1|           elfogultsággal állott az öreg doktor előtt, aki úgy látszott,
10  1|    érzékenyülni, halkan szólott az öreg úrhoz:~ ~- Már azt is a
11  1|          megnémultál? - szólott az öreg doktor nyájasan. - Bátran
12  1|             Azt mondod, fiam, hogy öreg gyerekek vagyunk, és igazad
13  1|          ölelgették egymást, de az öreg ember vonásai egyszerre
14  1|            nézett a fiatalemberre, öreg szeme kísértetiesen fölvillant,
15  1|        polgármester, Szelestey, az öreg vicispán, körülöttük a honorációrok
16  1|         sírva is egyszerre, a maga öreg karját odanyujtja a fele­ségének,
17  1|     hirtelen elpirult; ilyenkor az öreg doktor gyöngéden simogatta
18  1|           a régimódi folyosón, egy öreg, falusi nagynéni, aki a
19  1|         doktorral, az apósával. Az öreg úr kimerülve támaszkodott
20  1|             Ez azonban nem baj, az öreg ember hozzá van szokva ahhoz,
21  1|      püspöki palota átellenében az öreg Óhidy János fúrt-faragcsált
22  1|           néha baktatott végig egy öreg kanonok a hallgató házak
23  1|          volt minden, ami ebben az öreg házban körül­vette! Úgy
24  1|       utcai kapu, s egy kémlelődő, öreg bácsi nem áll meg tétovázva
25  1|            oldalt bele­karolnak az öreg úrba, majd versenyt szaladnak,
26  1|             Csak nem kívánod, hogy öreg napjaimra összeszidjanak?~ ~
27  1|               Ez az érv hatott. Az öreg úr, nagy sóhajtva, belenyugodott
28  1|          az ügyészi állás, mert az öreg Veress József, aki az én
29  1| csúfolkodjék... Mit akar egy olyan öreg asszonytól, amilyen én vagyok?...
30  1|           az asszonyt, hogy még az öreg doktor is hálásan ölelte
31  1|             A malmokon túl volt az öreg Moysinger korcsmakertje,
32  1|         változás!~ ~A konyhában az öreg Jablonszkyné dirigált, a
33  1|         töltötték az estéjöket. Az öreg doktor nem igen beszélt,
34  1|     könnyes szemmel mosolygott. Az öreg doktor vigyázva megsímogatta
35  1|           türelmetlenül várták; az öreg doktor kacagtató gyerekességeket
36  1|                          XIV.~ ~Az öreg doktor elgondolkozva baktatott
37  1|        kerten és a majorságon s az öreg orvos ezt a rövid útat is,
38  1|     megvilágosodott volna kissé az öreg ember sóvárgó pillantása
39  1|            kis csermely partján, s öreg szíve ragyogó álmokkal telt
40  1|           munkája támasztott... Az öreg doktor tünődve állott egy
41  1|      elbájoló idillben. A baba! Az öreg doktor szíve elfacsarodott
42  1|       túlzott örömöket, amelyek az öreg embert mindenért kárpó­tol­ják,
43  1|          előtt leskelődnek...~ ~Az öreg doktor csöndesen bólintott,
44  1|            Ej, úgy látszik, minden öreg ember gyerekké lesz újra...
45  1|           látszik, örökké tart. Mi öreg emberek, néha botorul azt
46  1|     ismerősnek tetszett neki... Az öreg doktor fölkapta a fejét,
47  1|    fölhangzott; egy halálrasebzett öreg ember rettentő, fuldok­lásszerü
48  1|         arca is ónszínüvé vált; az öreg doktor ott állt az egyik
49  1|            van? - kérdezte, míg az öreg ember üveges szemeit kétségbeejtő
50  1|            gyalogösvény felé... Az öreg doktor mozdulatlanul nézett
51  1|       tanácstalanul nézte az alélt öreg embert, de egyszerre csak
52  1|            mellett, hajnal felé az öreg doktor hirtelen felült az
53  1|         meg...~ ~Pethő ráborult az öreg doktorra, s ajkát az apósa
54  2|         Balogh kisasszony révén az öreg Balogh Sándorra is átfordult
55  2|        éles jogászi elméjéről. Egy öreg kuriai bíró egyszer hallhatólag