Rész

 1  1|           megcsinálták?~ ~- Meg, főnök úr.~ ~- Így tehát tiszta képünk
 2  1|        passzivákról?~ ~- Igenis, főnök úr.~ ~Schober erre az ablak
 3  1|            vegyem át az üzletet, főnök úr? Hiszen, ha megtehetném,
 4  1|                pénze?~ ~- De van főnök úr... Van négy- vagy ötezer
 5  1|                     Higyje meg, Lénárt úr, okosabb dolog lenne, ha
 6  1|           titkos magyarázata: az elnök úr ő méltósága igen el volt
 7  1|              után, egy izgatott fiatal úr járt türelmetlenül az akác-sorban:
 8  1|         rendelőszobába... A tekintetes úr már várakozik odabenn...~ ~
 9  1|          rebegi:~ ~- Óh, főtisztelendő úr... milyen boldog vagyok...~ ~
10  1|      díszfogatára, amelyet a kegyelmes úr a háziorvosa örömünnepére
11  1|        doktorral, az apósával. Az öreg úr kimerülve támaszkodott a
12  1|         vidéken sokáig a török volt az úr, s bár Bakonyvár tanácsurai
13  1|             tudta pontosan, de még Ács úr, a püspöki levéltáros is
14  1|              Ez az érv hatott. Az öreg úr, nagy sóhajtva, belenyugodott
15  1|              most megszakította Lénárt úr, aki lihegve, mosolygó arccal
16  1| becsületszavamra mondom, hogy a doktor úr hízott vagy két kilóval,
17  1|          megszokott... Mert bár Lénárt úr most már előkelő tagja volt
18  1|             üveg édes pálinkát. Lénárt úr mexikói szivarokat vett
19  1|               nálunk, - szólott Lénárt úr vendég­szeretőleg.~ ~Lénártné
20  1|            karonfogva távozott, Lénárt úr hangos segédlete mellett.~ ~-
21  1|                társas lény...~ ~Lénárt úr végre visszatért a boltjába.
22  1|              üres poharat a tekintetes úr számára...~ ~Pethő azonban
23  1|            teremtés, azonfelül Szamosi úr, Pethő barátja, aki a legőrültebb
24  1|            kitárták a karjukat, Lénárt úr pedig hatalmasan megrázta
25  1|           feleségem mellé... Főhadnagy úr kérlek, szoríts egy kis
26  1|             van, mint magá­nak, doktor úr...~ ~A közfigyelem e kis
27  1|              ajtó felé, ahonnan Lénárt úr, a felesége, meg Novák hadnagy
28  1|              kissé hátramaradt, Lénárt úr boldogan hadonászva közeledett.~ ~-
29  1|          udvariasan hajlongott, Lénárt úr harsány hangon kezdett kiabálni
30  1|              asztalra került, s Lénárt úr, aki tapintatlan ember volt,
31  1|       rendelkezésére állok...~ ~Lénárt úr, aki a kirándulások tekintetében
32  1|       váltócskát fog benyujtani Lénárt úr pénzintézetébe, a két férfi
33  1|        befejezték a kuglizást s Lénárt úr, akivel a perfid Novák hadnagy
34  1|               kabátját, aztán a Lénárt úr hangos sajnálatára, búcsuzni
35  1|               legyek röpködtek, Lénárt úr pedig a kaszinó hűvös nagytermében
36  1|             találkozhatunk”. És Lénárt úr, aki szintén ott állott
37  1|               ő volt a Novák főhadnagy úr helyében, s heteken át hasztalanul
38  1|             már holnap Novák főhadnagy úr fog deklamálni a hűvös vizitszobában...
39  1|                         XIII.~ ~Lénárt úr a bolthelyiségben a szállítócég
40  1|                a dologról, mert Lénárt úr időközben kidobta a szállító-cég
41  2|             filozófiáját, de egy másik úr izgatottan csapta le erre
42  4|            érette. Caudéran Oktáv gróf úr, a vágvölgyi francia, húsz
43  4|         szolgáit. A gyárban a Caudéran úr mesterkedései dacára sem
44  4|           kéjes lustaságában, Caudéran úr megtelepedése után is változatlanul
45  4|                híre messze elkerült az Úr istenfélő szolgái közé...
46  4|         lényeges a különbség. Caudéran úr pár hónap mulva a családját
47  4|              hegyek közt, míg Caudéran úr szorgal­masan kuksolt a
48  4|                voltak, akik a Caudéran úr aranyszínü pálinkájára esküdtek.
49  4|        kifürkészhetetlenek... Caudéran úr közel járt hozzá, hogy a
50  4|                         II.~ ~Caudéran úr még élt, mikor a pap megérkezett.
51  4|            spiritus sancti.~ ~Caudéran úr szemében szenvedő mosoly
52  4|             berohant, kezét a Caudéran úr szívére tette... Pár percig
53  4|              pokolba kerülj, amiért az Úr szegény szolgái ellen törtél...~ ~
54  4|                az elköltözött Caudéran úr lelkiüdvéért...~ ~ ~