Rész

 1  1|                Nos, halljuk hát, hogy mi az a szörnyűséges titok?...~ ~
 2  1|          sétatéren... Nem tudom, hogy mi történhetett velem, de az
 3  1|         beszél nekem az érzéseiről... Mi célja volna ennek?... Én
 4  1|        Bourget vagy Prévost hősnői... Mi talán épp olyan boldogtalanok
 5  1|  boldogtalanok vagyunk, mint azok, de mi egészen a sír széléig szenvedünk,
 6  1|      csalhatatlan bizonyítékom...~ ~- Mi az?~ ~- Hogy már többször
 7  1|              jól tudta, mint én, hogy mi ketten nem élhetünk egymás
 8  1|           írva a sors könyvében, hogy mi is boldogok legyünk...~ ~
 9  1|        kérdezte a fejét rázva.~ ~- És mi kifogásod van ellene, ha
10  1|           fölösleges krajcárt sem! De mi az a négy- vagy ötezer forint?...
11  1|          bőbeszédüen elmondotta, hogy mi történt vele; az elnökné
12  1|        kitette a házából.~ ~- És most mi a szándéka? - kérdezte Lénárt.~ ~-
13  1|                  kérdezte Lénárt.~ ~- Mi lenne? Ma éjjel a szállodában
14  1|     elképzelhető megoldásra...~ ~- És mi az?~ ~- Nem vitatkozom veled
15  1|    kétségbevonhatatlan igazságot.~ ~- Mi az?~ ~- Analizálnunk kell
16  1|         mindene... A más tanítványa a mi lelkünket sohase értheti
17  1|                  Sejti már most, hogy mi a kérésem?... Ha becsületes
18  1|   gondviselésben... Te még nem tudod, mi az: három kicsike koporsót
19  1|               féltett bennünket, mint mi őt. Tegnap estig még álmunkban
20  1|                a szeretet, a poézis a mi földi világunkban... Hát
21  1|        világunkban... Hát megérted-e, mi történik a szívünkben, amikor
22  1|             úgy fogod szeretni, ahogy mi szeret­jük?... Van-e szívedben
23  1|               meg az arcocskáját.~ ~- Mi bajod? Mi izgatott föl így
24  1|            arcocskáját.~ ~- Mi bajod? Mi izgatott föl így egyszerre?~ ~-
25  1|              még Pethő előtt is, hogy mi történik a szívében. Ez
26  1|                Ha anyuska tudná, hogy mi jár az eszemben! - gondolta
27  1|       Terringettét, hát hadd kívánunk mi is szerencsét a fiatal asszonykának...
28  1|               még inkább, mint más... Mi nem félünk a haláltól; hiszen
29  1|           Ugy-e épp úgy ügyelsz, mint mi, hogy egy rossz pillanata
30  1|         kertajtó mögött. Isten tudja, mi lesz a vége a rémes hadüzenetnek,
31  1|               kezét.~ ~- Viszont ime, mi is megigérjük, hogy holnap
32  1|             Hát magának, doktor uram, mi a baja?~ ~- Nekem? Legföljebb
33  1|       szenvedélyesen szólott:~ ~- Hát mi a vége?... Esküszöm magának,
34  1|               ezt a kedveskedést.~ ~- Mi jut az eszébe?... Ha azt
35  1|               helyéről:~ ~- Fiacskám, mi búcsuzkodni fogunk, mert
36  1|           hozzá:~ ~- Hidd el, drágám, mi férfiak csak azért ebédelünk,
37  1|             Ez aztán a helyes legény, mi?... Szavamra mondom, már
38  1|        magában:~ ~- Szépen vagyunk!~ ~Mi volt az, ami annyira megdöbbentette?
39  1|              én vagyok... De különben mi szükség rá, hogy titokban
40  1|            erre a pesti trabukkóra... Mi ugyan itt Bakonyvárott meg
41  1|             úgy látszik, örökké tart. Mi öreg emberek, néha botorul
42  1|           csak annyian vannak, mint a mi időnk­ben. Bizony bele kell
43  1|               majdnem magánkivül, - a mi sorsunk mindörökre meg van
44  2|               szerencsés véletlené... Mi többiek viszünk előre minden
45  2| szükségtelennek tartod?~ ~- Teljesen. Mi öten, akik e percben ezt
46  3|                       Hát mit gondol, mi érdekem van abban, hogy
47  3|    kétszázezer forintos főnyereményt. Mi lenne, ha ez a megvetett
48  3|            minden áldo­zatra képes... Mi lesz a hatórai találkával?...
49  5|               a nyakába borultam:~ ~- Mi történhetik velem? A gazdag,
50  5|          hiszen az a hivatása, hogy a mi szegény lelkünkben búvárkodjék, -
51  5|             Az ilyen fájdalmakat csak mi asszonyok ismerjük, akik
52  5|             már, kedves barátom, hogy mi történt a maga szegény kis