Rész

 1  1|       vendég volt a házunk­ban és Sárika már gyerekkorában tudta,
 2  1|        gesztenyehaju, szürkeszemü Sárika valamikor egy más ember
 3  1|        csak így szólottam hozzá: „Sárika, most mondani fogok valamit,
 4  1|   takarékoskodniok kellett volna. Sárika már hétéves korában a saját
 5  1|           eladóleánnyá Jablonszky Sárika. Szinte észrevétlenül érte
 6  1|    esztendővel ezelőtt, mikor még Sárika cukrot vagy játékszert keresett
 7  1|          átnézett a lakásba, ahol Sárika, az édesanyja parancsából,
 8  1|       volt valami vesze­delmes, - Sárika pedig két-három napig nem
 9  1| szenvedéllyel szereted Jablonszky Sárika kisasszonyt, mint Lénárt
10  1|         az emeleti szalonban... A Sárika ártatlan kis személyével
11  1|     kezecskéjét megszorítsad... A Sárika egyszerü látása boldoggá
12  1|           az érzékeid királynője, Sárika a szivedé. Beismered-e,
13  1|           ahhoz a másikhoz, amely Sárika látásakor a szívedbe áramlik?
14  1|     asszony fekete pongyolájában, Sárika fehér batisztblúzban, amelyet
15  1|         doktorné nyájasan intett, Sárika elpirult, a doktor pedig
16  1|         tavaszi alkonyat volt ez! Sárika úgy érezte, hogy az orgonaszó
17  1|   lábasokról és a fazekakról...~ ~Sárika megbotránkozva rázta a fejét,
18  1|         és erőszakos fiataloknál! Sárika könnyezve esküszik meg,
19  1|       Pethő zavartan vállat vont, Sárika azonban válaszolt az édesapja
20  1|      elpirulva hümmögött valamit, Sárika pedig graciózusan meghajolt:~ ~-
21  1|          udva­rol­janak neki...~ ~Sárika élénken ellentmondott, de
22  1|     gardirozása mellett távozott, Sárika elbájolva szólott az urához:~ ~-
23  1|           a fiatalok boldogságát; Sárika feltünő gyakran szenvedett
24  1|                             XI.~ ~Sárika hatheti távollét után visszaérkezett
25  1|           Utánad vágyakoztam...~ ~Sárika hazaérkezése ismét visszaállította
26  1|       konyhába, az ebédlőbe, ahol Sárika megható buzgalommal teljesítette
27  1|         március végén? - kérdezte Sárika csodálkozva.~ ~- Aki a pénzt
28  1|       aztán ne legyen gondod...~ ~Sárika megbotránkozva nézett az
29  1|         Néha vacsora után, amikor Sárika, gyermek módjára, elaludt
30  1|       hunyd be a szemedet...~ ~És Sárika engedelmeskedve hunyta be
31  1|    keresztelni a kis névtelent?~ ~Sárika ilyenkor rémülten szaladt
32  1|         szinte a könnyei folytak, Sárika pedig zavarodottan susogta:~ ~-
33  1|   bolondom? - susogta hizelkedve. Sárika pedig komoly meg­győződéssel
34  1|          hogy sört iszom? - szólt Sárika megborzongva.~ ~- Nem gondolom?
35  1|           mond, az szentírás...~ ~Sárika húzódott ugyan egy kissé,
36  1|            mint az édesanyja...~ ~Sárika elpirult, Lénártné megbotránkozva,
37  1|        össze­hasonlítás nagyon is Sárika hátrányára ütött ki; a Lénártné
38  1|          hasonló asszonykára...~ ~Sárika engedelmesen fölvette a
39  1| elcsitítani, gondosan fölgyűrte a Sárika gallérját, s apai gyöngédséggel
40  1|   boldog­ságtól...~ ~Most, hogy a Sárika szobájából hangos gyereksírás
41  1|    délelőtti álmát aludta. S amíg Sárika bágyadt, de büszke pillantást
42  1|          az urunkra hasonlít...~ ~Sárika elégedetten bólintott, Jablonszkyné
43  1|     maradt, mert most mindannyian Sárika ágya körül töltötték az
44  1|          ellágyulva szorongatta a Sárika kezét, halkan szólott:~ ~-
45  1|          megcsókolta a vejét, míg Sárika, a rózsaszínü selyempaplan
46  1|       britannikákra. Este, amikor Sárika szobájában kigyulladt a
47  1|         öregek eltávozzanak, hogy Sárika elálmosodjék s végre egyedül
48  1|       vele, mint otthon szokta, a Sárika hálószobájában... De aztán
49  1|      hideg.~ ~- Senki, apa...~ ~- Sárika alszik?~ ~- Alszik, apa...~ ~