Rész

 1  1|          igen, édes fiam, szerelmes vagyok... Ez az oka, hogy már közel
 2  1|          hiszed, akár nem, két nőbe vagyok egyszerre szerelmes... Az
 3  1|         hogy némelykor komolyan meg vagyok ijedve az állapotom miatt...
 4  1|           Amint mondottam, két nőbe vagyok szerelmes: egy férjes asszonyba
 5  1|            volna rá több példa, itt vagyok én, aki napok óta nem alszom
 6  1|        célja volna ennek?... Én nem vagyok fiatal leány és arra, hogy
 7  1|             s kijelentette, hogy én vagyok az egyetlen férfi, aki igazán
 8  1|          néha éjjel, amikor egyedül vagyok odahaza, félőrülten ugrom
 9  1| gyerekkorában tudta, hogy szerelmes vagyok bele... De mivel komoly
10  1|           egész szivemmel szerelmes vagyok bele... Hogy a gesztenyehaju,
11  1|        lelkiismerettel?... Bizonyos vagyok benne, hogy száz kilo­mé­tert
12  1|                Maga tudja, hogy nem vagyok barátja a sok beszédnek,
13  1|              Én csak egyszerü ember vagyok, - folytatá Lénárt, - iskolába
14  1|               Mondd, hogy filiszter vagyok, talán igazad lesz, de ez
15  1|              hogy milyen öreg ember vagyok... Ha már neked is diplomád
16  1|     szívemet nyomja... Én szerelmes vagyok Sárikába, doktor bácsi...
17  1|             Nagyon-nagyon szerelmes vagyok bele, s talán túl se tudnám
18  1|             lehetnék, mert bizonyos vagyok benne, hogy az én édes kis
19  1|         milyen boldog, milyen hálás vagyok!... De most megyek, doktor
20  1|        Derék... nagyon derék... meg vagyok elégedve, fiacskám.~ ~Ez
21  1|   főtisztelendő úr... milyen boldog vagyok...~ ~Amíg Jablonszky doktor,
22  1|         öreg asszonytól, amilyen én vagyok?... Tizesztendős házasság,
23  1|        bizonyosan belátná, hogy nem vagyok bűnös, s hogy magát most
24  1|       Akármi történt, én most is az vagyok, aki voltam, s a szívem
25  1|        Feleség dolgában egészen meg vagyok elégedve a jó Istenke végzésével.~ ~
26  1|     Legföljebb talán az, hogy álmos vagyok kissé, mert az utóbbi időben
27  1|          közül hibás valaki, hát én vagyok az... Hiszen előre is elképzelhettem
28  1|         véleménye, hogy jellemtelen vagyok, akkor csakugyan jobb, ha
29  1|           Talán gonosz és szívtelen vagyok, de ez az igazság. És abból
30  1|          szívemet eltölti, bizonyos vagyok benne, hogy maga is csak
31  1|           komolyan szólott:~ ~- Nem vagyok én afféle nagyvilági dáma,
32  1|           csak ilyen szókimondó fiu vagyok és azzal vége... És ha a
33  1|                  Becstelen gazember vagyok, de nem tehetek róla...
34  1|          szegény asszonyra, mint én vagyok... De különben mi szükség
35  1|          magam módja szerint boldog vagyok... Miért küzd a végzet ellen?...
36  3|            kártyás, veszekedő fickó vagyok, de van egy bogaram: szívemből
37  3|        megvígasztalódva, - csak nem vagyok még annyira együgyü, hogy
38  4|              tisztelendő fráter, én vagyok. Dominique, az inas, a francia
39  4|       magára a ruháit.~ ~- Kocsival vagyok itt, - mondta, miután nagyot
40  5|             akarja tudni, hány éves vagyok?~ ~- Nem, nem, az fölösleges
41  5|         amint tudja, most másodszor vagyok férjnél. Az első uramhoz,
42  5|             Én talán gyámoltalanabb vagyok, mint ezek? Nem, drágám,
43  5|        másnap este - hiszen asszony vagyok én is - sóhajtva magamra
44  5|                Most már vén asszony vagyok, hát bevallhatom: egy percig
45  5|            érzésem támadt, hogy nem vagyok egyedül. Ijedten fölvetettem
46  5|                Nagyon szerencsétlen vagyok és most hirtelen rámszakadt
47  5|          mert úgy éreztem, hogy nem vagyok egyedül többé...~ ~Sejti