Rész

 1  1|           gyönyörü út vezetett végig, míg belülről édes erdei illat
 2  1|             belekarolt a barátjába, s míg a fiatalembert bizalmasan
 3  1|            okom a kétségbeesésre?~ ~S míg Gyurka csodálkozva nézett
 4  1|             nem egyszer történt, hogy míg fennhangon a legközömbösebb
 5  1|          boltok, hivatalok kiürültek, míg a Huppinger-sörcsarnokban
 6  1|        egyszerü látása boldoggá tesz; míg ellenben minden idegszálad
 7  1|     hallgatták udvarlóik trécselését, míg az okos mamák, az asszony
 8  1|            Pethő behúnyta a szemét, s míg a keze megremegett a boldogságtól,
 9  1|            beszélgetett a barátaival, míg szemét a közeledő batárra
10  1|              a kékselyem fotelekbe, s míg a szobaleány mögött bezáródott
11  1|               elő egy fali polcból, s míg az asszonyok belemártogatták
12  1|          külföldi attasénak látszott, míg a másfélmázsás nagybőgős
13  1|           kissé zavartan nézett szét, míg az egyik árvaszéki ülnök,
14  1|              az asszony rózsás arcát, míg Pethő idegesen szívta a
15  1|         sápadtan, felindulva beszélt, míg az asszony ajkai veszedelmesen
16  1|               arra, hogy válaszoljon. Míg látszólag ő is a betyárnótára
17  1|               lesel­kedik a sírás. És míg a szíve majdnem elfacsarodott
18  1|         gyöngén ellenkező asszonyt, s míg a lélekzete gyorsabbá vált,
19  1|           feleségét a hálószobába. És míg a boldogan dünnyögő asszonykát
20  1|   imádságszerü áhítat költözött... És míg a pillái lassan-lassan megnedvesedtek,
21  1|     ostromolni az ártatlan fabábukat, míg az asszonyok Pethő társaságában
22  1|               a vár csöndes utcáin, s míg a déliesen kihalt városon
23  1|               és megcsókolta a vejét, míg Sárika, a rózsaszínü selyempaplan
24  1|             egyszerre elszorult... És míg torkát szinte a sírás fojtogatta,
25  1| gyerekességeket művelt a kis babával, míg az asszonyok csöndes boldogsággal
26  1|              is vacogni kezdett belé, míg a keze akaratlanul is ökölbe
27  1|             az ismerősei köszöntését, míg Pethő a legközönségesebb
28  1|             zavartan nézett maga elé, míg Lénártné mosolyogva szólott:~ ~-
29  1|    káposztafejek és zellerágyak közt, míg a szíve édes és boldog nyugalommal
30  1|           örömrepesve nyújtja feléje, míg az édesanyja büszke mosollyal
31  1|          lopózott a szerelmesekhez, s míg a szeme előtt csodá­latos
32  1|            mondta az utolsó szavakat, míg az asszony megdöbbenve nézett
33  1|          Valami baja van? - kérdezte, míg az öreg ember üveges szemeit
34  1|             egyszerre megrázkódott, s míg a szemét undorral és megvetéssel
35  1|             vérvörös foltok támadtak, míg Pethő a rémülettől megdermedve
36  1|             maradni a hideg világban, míg az apja, a jó pajtása, az
37  1|          Senki sincs itt? - kérdezte, míg a Pethő hátán végigfutott
38  1|      gyöngédséggel nézett a vejére, s míg sápadt arcát elöntötte a
39  2|           álmatlan éjszakámba került, míg valahogy a fölszínre kerekedtem...
40  3|             hogy gazdag emberré lett. Míg az egyik padon fáradtan
41  4|           fölbotorkázott az emeletre, míg az inas egyedül maradt a
42  4|           csatangoltak a hegyek közt, míg Caudéran úr szorgal­masan
43  4|              szükség, - szólt halkan, míg a nők jajveszékelve az ágyra
44  4|             hátradőlt a kocsiülésen s míg a lovak vígan ügettek vele
45  4|             haragosan ökölbe szorult, míg ajka kegyellenül ezt dörmögte:~ ~-
46  5|              Mert az elsőt szerettem, míg a másodikhoz csupán tisztelet