Rész

 1  1|           megmondom... Az egyiket Lénárt Bandinénak hívják, a másikat
 2  1|                            III.~ ~Lénárt Endre karrierjének első
 3  1|       házból vezette oltárhoz egy Lénárt nevezetü péklegény, aki
 4  1|         pörkölt kávészemeket...~ ~Lénárt Endre tehát kitanult a füszerüzletben,
 5  1|      törődött a boltjával, amikor Lénárt fekete császárkabátban tisztelgett
 6  1|        saját nevére az üzletet.~ ~Lénárt e szavakra elsápadt; nem
 7  1|           szükséges iratokat...~ ~Lénárt fuldokolva rebegett hálát,
 8  1|       be­ismerték, hogy tévedtek; Lénárt Endre jól értette a dolgát,
 9  1|   meglehetősen emelkedtek, amikor Lénárt Endre szakított az agglegény-élettel;
10  1|        válaszolt.~ ~- Higyje meg, Lénárt úr, okosabb dolog lenne,
11  1|         mi a szándéka? - kérdezte Lénárt.~ ~- Mi lenne? Ma éjjel
12  1|        elutazom a szüleimhez...~ ~Lénárt erre szó nélkül nyújtotta
13  1|          ember vagyok, - folytatá Lénárt, - iskolába se jártam, de
14  1|        társadalomba.~ ~Megbánta-e Lénárt Endre pillanatnyi nagylelküségét,
15  1|         elhelyezni a váltóit...~ ~Lénárt közömbösen nézte a felesége
16  1|          Sárika kisasszonyt, mint Lénárt Endréné úrnő ő nagyságát.
17  1|          vezethetnéd oltárhoz, ha Lénárt Endre egyébként hajlandó
18  1|           lengették a kalapjukat, Lénárt pedig hangosan, szinte mámoros
19  1|        jókora tapintatlanságot... Lénárt János ugyebár a kliensed?~ ~-
20  1|        Hát egyszerűen azért, mert Lénárt Jánost ugyancsak földühösítetted
21  1|           napja észrevettem, hogy Lénárt csak úgy immel-ámmal köszönt
22  1|      rólatok beszélt a feketénél, Lénárt tüntetőleg fölkelt az asztaltól
23  1|         holnap délben menjetek el Lénárt Jánosékhoz...~ ~- Nagyon
24  1|   beszélgetést most megszakította Lénárt úr, aki lihegve, mosolygó
25  1|    annyira megszokott... Mert bár Lénárt úr most már előkelő tagja
26  1|        néhány üveg édes pálinkát. Lénárt úr mexikói szivarokat vett
27  1|          ebédre nálunk, - szólott Lénárt úr vendég­szeretőleg.~ ~
28  1|          pár karonfogva távozott, Lénárt úr hangos segédlete mellett.~ ~-
29  1|       elvégre is társas lény...~ ~Lénárt úr végre visszatért a boltjába.
30  1|      tisztek kitárták a karjukat, Lénárt úr pedig hatalmasan megrázta
31  1|   asszonyának egészségére...~ ~És Lénárt felé fordulva, tréfás elkeseredéssel
32  1|        annyira feltünő volt, hogy Lénárt résztvevőleg feléje fordult:~ ~-
33  1| tekintettek az ajtó felé, ahonnan Lénárt úr, a felesége, meg Novák
34  1|        asszony kissé hátramaradt, Lénárt úr boldogan hadonászva közeledett.~ ~-
35  1|    hadnagy udvariasan hajlongott, Lénárt úr harsány hangon kezdett
36  1|   nemsokára az asztalra került, s Lénárt úr, aki tapintatlan ember
37  1|    mindnyájan koccin­tottak... És Lénárt, elégülten a hatással, amit
38  1|         rendelkezésére állok...~ ~Lénárt úr, aki a kirándulások tekintetében
39  1|         váltócskát fog benyujtani Lénárt úr pénzintézetébe, a két
40  1|          befejezték a kuglizást s Lénárt úr, akivel a perfid Novák
41  1|      fölvette a kabátját, aztán a Lénárt úr hangos sajnálatára, búcsuzni
42  1|           dongó legyek röpködtek, Lénárt úr pedig a kaszinó hűvös
43  1|           nem találkozhatunk”. És Lénárt úr, aki szintén ott állott
44  1|     elmondott. És másnap, mialatt Lénárt a kaszinóban kibicelt, már
45  1|                           XIII.~ ~Lénárt úr a bolthelyiségben a szállítócég
46  1|     beszélhettek a dologról, mert Lénárt úr időközben kidobta a szállító-cég