Rész

 1  1|            az a pillanat, amikor az ember nem részeg többé, de lelkesedésében
 2  1|             Bakonyvárra. Ott minden ember ismerte; hiszen a kis város
 3  1|         csak meglátszik, hogy finom ember...~ ~Most, hogy vagy tíz-tizenöt
 4  1|       hiszen tudom, hogy becsületes ember vagy... Amint mondottam,
 5  1|            a következtetésre jut az ember, hogy ez nem az ellenszenv
 6  1|            Sárika valamikor egy más ember felesége legyen?... Inkább
 7  1|            is volt a jutalma: az új ember vagyonhoz, tekintélyhez
 8  1|          tudták róla, hogy vagyonos ember; s a respektust, amellyel
 9  1|     elbámulva.~ ~- Én csak egyszerü ember vagyok, - folytatá Lénárt, -
10  1|             helye. Huppinger özvegy ember volt, de a leányai, - Ilka
11  1|             Huppinger-sörcsarnokban ember ember hátán szo­ron­gott,
12  1|       Huppinger-sörcsarnokban ember ember hátán szo­ron­gott, s nekihevült,
13  1|            esőt küldened, amikor az ember egy picurkát szórakozhatnék?...~ ~
14  1|              fiam, hogy milyen öreg ember vagyok... Ha már neked is
15  1|      ölelgették egymást, de az öreg ember vonásai egyszerre csak meg­keményedtek,
16  1|       istenkém, milyen szép, csinos ember...~ ~Talán ki se engedi
17  1|            azonban nem baj, az öreg ember hozzá van szokva ahhoz,
18  1|           édes fiam... Minden bölcs ember belenyugszik, a doktor még
19  1|             Tudod, hogy a kisvárosi ember egész a túlzásig érzékeny,
20  1|         József, aki az én korombeli ember, aligha fog már sokáig vesződni
21  1|       tökéletesen megfeled­kezik az ember... Már két-három napja észrevettem,
22  1|        tudják, hogy így délelőtt az ember nem igen számít látogatókra...
23  1|            ami éppen jól esik... Az ember elvégre is társas lény...~ ~
24  1|      reggelig, hiszen a szivéből az ember a legdrágább emlékeit nem
25  1|             a nézetben van, hogy az ember máról-holnapra kitörölheti
26  1|         ölelte a szívére.~ ~- Derék ember vagy, s a jó Isten meg fog
27  1|       korban már komollyá legyen az ember...~ ~- Helyes, szívem, mától
28  1|        Igazán nem is csodálhatja az ember, ha az irigy ura ilyen féltékenyen
29  1|          Lénárt úr, aki tapintatlan ember volt, csakhamar a levegőbe
30  1|           ott még ahhoz is lusta az ember, hogy a helyéből kimozduljon...
31  1|           nem nagy város... ahol az ember kedve szerint elbújhat...
32  1| megvilágosodott volna kissé az öreg ember sóvárgó pillantása előtt...
33  1|            úgy látszik, minden öreg ember gyerekké lesz újra... Még
34  1|             egy halálrasebzett öreg ember rettentő, fuldok­lásszerü
35  1|               kérdezte, míg az öreg ember üveges szemeit kétségbeejtő
36  1|        méltó, hogy egy tisztességes ember cipője hoz­zád érjen...
37  2|           mához egy esztendőre nagy ember lesz, ugyanennél az asztalnál
38  2|          egyetlen váltót sem lát az ember... Hej, ha egy eleven nagykereskedő
39  2|    bólogattak.~ ~- Elmés és jókedvü ember lehet...~ ~Így nőtt, izmosodott
40  2|      terringettét, az a fő, hogy az ember ne adja be a derekát...
41  2|          Bizonyos, hogy igazán nagy ember, ezt az irigység sem tagadhatja...~ ~ ~
42  3|      udvarolnak, mert a magunkfajta ember egyéb témát is talál, hogy
43  3|   főnyereményt megütötte? Félmillió ember vásárolta a Transversalis
44  3|             szólt magában egy bölcs ember józanságával:~ ~- A szép
45  5|           megalázott, összetört vén ember mindörökre elhagyta szülőföldjét...