Rész

 1  1|        akár nem, két nőbe vagyok egyszerre szerelmes... Az egyiket
 2  1|          Két nőbe vagy szerelmes egyszerre?... Ha ez lehetséges volna,
 3  1|   szerelmes költemények válnának egyszerre ósdiakká, de a szent házasság
 4  1|     emberi szív képes arra, hogy egyszerre két nagy sze­rel­met is
 5  1|       többi asszonynál, de akkor egyszerre csak megtetszett nekem;
 6  1|  Hartmann divatkereskedése előtt egyszerre csak így szólottam hozzá: „
 7  1|         e váratlan esemény révén egyszerre számottevő tagjává lett
 8  1|          aztán így jár, mint én: egyszerre csak ijedten veszi észre,
 9  1|       hallgatlak...~ ~Pethő most egyszerre magához tért és a szemét
10  1|         de az öreg ember vonásai egyszerre csak meg­keményedtek, s
11  1|     doktor, nevetve is, sírva is egyszerre, a maga öreg karját odanyujtja
12  1|          a cerimónia végeztével, egyszerre csak összefoly, egymásba
13  1|       bajod? Mi izgatott föl így egyszerre?~ ~- Semmi, apa... Az imént
14  1|    házhoz... De a lépcsőház most egyszerre megtelt a selyemuszályos
15  1|         az új menyecskével, akit egyszerre körülfogott a gratulálók
16  1|          ő a lármás nagyvilágból egyszerre csak a szerelem és a boldogság
17  1|          szólott Pethő, aki most egyszerre élénken kipirult.~ ~- Azonfelül
18  1|       lépett és kinyújtózkodott, egyszerre csak a szívébe nyilallott
19  1|     hitem, hogy két nőt szeretek egyszerre. Ha tudná, mennyit töprengtem,
20  1|    futkosott Lénártné után, most egyszerre megható gyöngédséget érzett
21  1|          sétáltak, aztán a férfi egyszerre meg­állott.~ ~- Ugy-e, hogy
22  1|   kezdeni a falatozáshoz, amikor egyszerre új vendégek tüntek föl a
23  1|    bontatott, de mivel az alkony egyszerre csak hűvössé vált, Pethő
24  1|       következtében, Pethő szíve egyszerre ismét visszafordult a feleségéhez.
25  1|    szeretem...~ ~A baba érkezése egyszerre lecsillapította Pethő érzéki
26  1| vároldalon, amikor a város felől egyszerre új sétálók közeledtek; egy
27  1|          megpillantotta, a szíve egyszerre elszorult... És míg torkát
28  1| simította végig a homlokát, majd egyszerre örvendve fölkiáltott:~ ~-
29  1|       hálószobájában... De aztán egyszerre csak magához tért az álmadozá­saiból,
30  1|     kedves idillt megzavarja, de egyszerre csak ijedten megállt; a
31  1|         hörgés hangzott... Aztán egyszerre megrázkódott, s míg a szemét
32  1|        De Jablonszky doktor most egyszerre fölegyenesedett, a szeme
33  1|         az alélt öreg embert, de egyszerre csak föl­ocsudott a kábultságából,
34  3|    hallgatott egy darabig, aztán egyszerre a szép asszony felé fordult.~ ~-
35  3|       vére a szívére tódul, mert egyszerre eszébe jutott a svábhegyi
36  3|     táncolnak a lába alatt, mert egyszerre megcsapta a remény, hogy
37  3|   darabig a sorsjegyre, de aztán egyszerre fölülkerekedett benne a
38  4|   zongorajátékát, de éjféltájban egyszerre rosszul lett s pár perc
39  4|        vele lefelé a hegyi úton, egyszerre csak megriadva hallgatódzni
40  5|      turistaházhoz értünk volna, egyszerre érdeklődve végignéztem a
41  5|         sirhattam, nem tudom, de egyszerre az az érzésem támadt, hogy
42  5|        szerettek és dédelgettek, egyszerre leküzdhetetlen vágy fogott