Rész

 1  1|        quarante se igen kedvezett neki... De hogy ennyire jutott,
 2  1|            hogy mindent bevalljak neki... Nem igen tudom már, hogy
 3  1|           én félóráig könyörögtem neki, hogy karonfogva sétáljon
 4  1|       szerelemről szólottam volna neki... De minek is szóltam volna?...
 5  1|       mindezt őszintén megmondtam neki... A német regényekről meg
 6  1|               Nem mondottam ezzel neki valami nagy ujságot, de
 7  1|       meghátrált, mert a felesége neki épp úgy imponált, mint a
 8  1|  kaligrafikus példányát bemutatta neki. Egy ilyen alkalommal történt,
 9  1|           pincérnek, aki eleintén neki is fölkínálta a feketét
10  1|           előtt, s hosszan mesélt neki Budapestről, a szülői szegénységről,
11  1|           kapujában. Ezt mondotta neki:~ ~- Az éjjel sokat gondolkodtam
12  1|     különös melléknevet szereztek neki Bakonyvárott: a kis város
13  1|      férfilakossága veszedelmesen neki adta magát a sörivásnak;
14  1|      barátjába, - és ezt mondotta neki:~ ~- Ma este meg fogom kérni
15  1|           minden lépését!... Csak neki, csak érette éltünk, s az
16  1|         akkor is kárpótolni fogsz neki, amikor már a sír mélyén
17  1|      Talán fájdalmat is szereztem neki, hogy megint ilyen hideg
18  1|          öt percnyi alvás után, - neki legalább annyinak tetszett, -
19  1|        majd mindkettőnket pótolsz neki... Ugy-e szeretni fogod?...
20  1|        fogod?... Ugy-e nem okozol neki fájdalmat... Ugy-e épp úgy
21  1|        hiszed, apa, nem mondottam neki, hogy menjünk el?... mindjárt,
22  1|      össze­állí­tottuk, mondottam neki, de a csacsi uracskámnak
23  1|     gyorsan az úrért és mondd meg neki, hogy jőjjön föl. Kedves
24  1|         tartsák és udva­rol­janak neki...~ ~Sárika élénken ellentmondott,
25  1|          lelkesedéssel udvaroltak neki... Pethő nem udvarolt, de
26  1|     aranyifjúság vígan integetett neki a pezsgős poharakkal, az
27  1|           messziről odakiál­totta neki:~ ~- Isten hozott komám,
28  1|         lelkesedés­sel udvaroltak neki. Az asztalnál kívülök még
29  1|       szinte őrületesnek tetszett neki az a gondolat, hogy mindörökre
30  1| ál­mo­dozik.~ ~- Ha örömet akarsz neki szerezni, hát kínáld meg
31  1|    csipkés vánkoson, úgy tünt föl neki, mintha egy édes, naiv gyermeké
32  1|        udvariasan kezet csókoltak neki, Lénártné pedig megható
33  1|        hangja ismerősnek tetszett neki... Az öreg doktor fölkapta
34  1|     halkan, szinte susogva mondja neki:~ ~- Nem jobb lesz, ha mindennek
35  2|    figyelemmel helyet szorítottak neki, mert mindannyian őt tekintették
36  4|         alá! Ha most meg is adják neki az abszo­luciót, eddig bizonyosan
37  5|          Emma hercegnő, - mondtam neki mosolyogva, - nem haragszik
38  5|           mert a szíve azt mondta neki, hogy most még sokkal jobban
39  5|           fölé, mindent elmondtam neki, ami a szívemet elfacsarta,