Rész

 1  1|         kérdezte a barátja.~ ~- Hova? Ezt jól adod. Azt hiszem, a
 2  1|              lovak, az érték­papirok? Ezt ő maga sem tudta egészen
 3  1|           üdvözölte, isteni flegmával ezt mondta:~ ~- Kedves bátyám,
 4  1|                   Ha azt hiszed, hogy ezt egy-két szóban el lehet
 5  1|             elérzékenyült, mint én... Ezt mondta: Ha igazán szeret,
 6  1|             vagytok?~ ~- Hogyan érted ezt?~ ~- Még mindig ragaszkodik
 7  1|               világon, - s egyszerüen ezt mondotta: „Igaza van, ezt
 8  1|             ezt mondotta: „Igaza van, ezt régen tudom...” És mosolygott...
 9  1|           könyörgök hozzád, hagyd itt ezt a kicsike lelket, aki az
10  1|           valamit az édesapja fülébe. Ezt súgta:~ ~- Ugyan ne affektálj,
11  1|               meglepetéstől-e? Azután ezt mondotta:~ ~- Én vegyem
12  1|               kapucinert, furfangosan ezt válaszolta:~ ~- Most még
13  1|     kisasszonyt a szálloda kapujában. Ezt mondotta neki:~ ~- Az éjjel
14  1|             elkeseredett gyűlölködés? Ezt senki se tudta, talán magok
15  1|           páros napokon a másikon. De ezt a bölcs elintézést nálunk
16  1|            belekarolt barátjába, - és ezt mondotta neki:~ ~- Ma este
17  1|           lehet változ­tatni többé... Ezt a gyermeket, aki a béke
18  1|               annyi megbocsátás, hogy ezt az érzékeny lelket az élet
19  1|               doktor bácsi, én mondom ezt, a maga egykori Gézuskája...~ ~
20  1|              évig szőtte, színezgette ezt az édes álmot? A jó Isten
21  1|               Ő volt az egyetlen, aki ezt a pillantást fölfogta; a
22  1|     mindörökre lemondjon róla; s hogy ezt a gyönyörü, kívánatos asszonyt
23  1|     parancsának...~ ~Nevetve mondotta ezt, de a szeme elárulta, mit
24  1|            Oly meggyőző hévvel mondta ezt, hogy az asszony egy pillanatra
25  1|       mozdulattal elhárította magától ezt a kedveskedést.~ ~- Mi jut
26  1|             gonoszság, mint megcsalni ezt a szelid, ezt az ártatlan
27  1|               megcsalni ezt a szelid, ezt az ártatlan teremtést?...
28  1|            majorságon s az öreg orvos ezt a rövid útat is, szokása
29  1| kimondhatatlan kétségbeeséssel mondta ezt, hogy Pethő megindultan
30  1|             megszólalhat, alkalmasint ezt mondja, mielőtt utolsó vándorlását
31  2|               Mi öten, akik e percben ezt az asztalt körülüljük, bárkit
32  2|          nyugalmával segítette mindig ezt a szegény tehetetlen ördögöt.
33  2|        revueket. Mindnyájan szerették ezt a jó és tehetetlen fiut,
34  2|             összeül, sem csinálja meg ezt a mesébe illő remekművet.~ ~
35  2|               hogy igazán nagy ember, ezt az irigység sem tagadhatja...~ ~ ~
36  4|             felé tartott, moso­lyogva ezt mondta:~ ~- Szó, ami szó,
37  4|         szorult, míg ajka kegyellenül ezt dörmögte:~ ~- Istentelen
38  5|          barátom, - és így is van. De ezt maga aligha érti, hiszen
39  5|               a rajta esett sérelmet. Ezt az axiómát nem a drámaírók