Rész

 1  1|         és a közeli grófi parkból édes akácillat lengett feléjök.
 2  1|      vezetett végig, míg belülről édes erdei illat áradt ki a szunnyadó
 3  1|      nevetve Gyurka.~ ~- De igen, édes fiam, szerelmes vagyok...
 4  1|            s egy másfélesztendős, édes, szőke leány hagyta így
 5  1|        akkor lehetsz, ha ezzel az édes, elragadó ártatlansággal
 6  1|          lépéssel...~ ~- Beszélj, édes fiam, szívesen hallgatlak...
 7  1|          vagyok benne, hogy az én édes kis cicámnak jó dolga lesz
 8  1|     szeretettel megsimogatta:~ ~- Édes fiam, hallgass reám: mielőtt
 9  1|   üdvözlése mellett, a szelíd, az édes nyári alko­nyatba. Az ajtóban
10  1|        szőtte, színezgette ezt az édes álmot? A jó Isten tudja.
11  1|          már régen belenyugodtam, édes fiam... Minden bölcs ember
12  1|            Most már őt se féltem, édes fiam; hiszen itt vagy te,
13  1| feleségének. És a boldogság első, édes mámorában hitte is, hogy
14  1|           Jaj, drága apám, milyen édes vagy!... De most már, akármit
15  1|        galibát csinálsz magadnak, édes fiam... Tudod, hogy a kisvárosi
16  1|           az utódja, de most már, édes fiam, azt hiszem, hogy keresztet
17  1|      képzelem... Igen csodál­lak, édes fiam, hiszen legénykorodban
18  1|      számít látogatókra... Kicsi, édes asszonyka, isten hozta nálunk...
19  1|        adjon be valami jó, kicsit édes pálinkát... De nini, becsületszavamra
20  1|   ellenére behozatott néhány üveg édes pálinkát. Lénárt úr mexikói
21  1|    majdnem elfacsarodott attól az édes fájdalomtól, hogy ez a gyö­nyörü
22  1|        iránt érzek... A feleségem édes és áldott terem­tés, de
23  1|          a kedvese fülébe:~ ~- Óh édes fiam... édes fiam... ne
24  1|       fülébe:~ ~- Óh édes fiam... édes fiam... ne kívánd tőlem...
25  1|         meg rajtam... Fiacskám... édes fiacskám... mennyire szeretlek...~ ~
26  1|         tünt föl neki, mintha egy édes, naiv gyermeké lenne, aki
27  1|           amúgy is este lesz...~ ~Édes pillantást vetett Sárikára,
28  1|         izga­tottan, a pásztoróra édes reménységében gondolta:~ ~-
29  1|        susogta:~ ~- Istenem, mily édes, mily ennivaló. A homloka
30  1|        kezét, halkan szólott:~ ~- Édes fiam, csak mostantól kezdve
31  1|          lefeküdt, a szíve valami édes nyugalommal telt meg, s
32  1|     zellerágyak közt, míg a szíve édes és boldog nyugalommal telt
33  1|         élő lény nagy komolyan az édes mamájának tekinti... Az
34  1|          a malom mögött elterült, édes madárcsicsergés hallatszott
35  1|            aki sohase bántott?... Édes, drága kis leányom, bár
36  1|          rohant hozzá:~ ~- Apa... édes apa... az Istenért...~ ~
37  1|        Megbocsátok, hiszek neked, édes fiam.~ ~A következő pillanatban
38  2|         képviselte. Szőke volt és édes és állítólag Kemény Györgyben