Rész

 1  1|             talán föl se tünt, hogy Lénártné csinosabb a többi asszonynál,
 2  1|          vitatkoztunk a dologról, s Lénártné összetett kezekkel kért,
 3  1|         lennék gyalogolni, csakhogy Lénártné forró ajkát megcsókolhassam,
 4  1|         jelenlétében látod viszont. Lénártné az érzékeid királynője,
 5  1| konkluzióhoz. Az az érzés, amellyel Lénártné iránt viseltetel, ugyebár
 6  1|       uracskámnak az a nézete, hogy Lénártné kacér asszony, aki nem való
 7  1|      szomszédos hálószoba ajtaja, s Lénártné, japán selyem kimonóban,
 8  1|      szobaleány leszaladt a boltba, Lénártné az új menyecskét kedveskedve
 9  1|             hogy viziteljenek nála. Lénártné a vendégek tiltakozása ellenére
10  1|             úr vendég­szeretőleg.~ ~Lénártné nyájasan megcsókolta Sárikát,
11  1|    tisztelkedtek az új házaspárnál. Lénártné gyönyörü vizitelő ruhában
12  1|         tovább tíz percnél, s mikor Lénártné a katonák lovagias gardirozása
13  1|            a búcsúhangversenyre,... Lénártné megint csodamódra szép és
14  1|           az asztal felé tartott.~ ~Lénártné semmit se felelt, csak szerényen
15  1|     főhadnagy odább húzta a székét, Lénártné pedig kissé idegesen hátrált,
16  1|      asszonnyal az asztal alatt; de Lénártné most óvatosan vissza­húzta
17  1|         egészen bizonyos volt, hogy Lénártné még az ő házassága után
18  1|            válaszolt a kérdésére.~ ~Lénártné azonban jókedvüen elnevette
19  1|                   Igazán? - szólott Lénártné vígan, hangosan fölkacagva,
20  1|         eljőjjek? - súgta halkan.~ ~Lénártné fölvette a kabátját, aztán
21  1|       szívvel belépett az ebédlőbe. Lénártné, aki csipkés pongyolában
22  1|           ki­csordultak a szeméből. Lénártné arcáról is eltünt most már
23  1|             eszeveszetten futkosott Lénártné után, most egyszerre megható
24  1|          tiszt jókedvüen szalutált, Lénártné pedig megölelgette Sárikát.~ ~-
25  1|     édesanyja...~ ~Sárika elpirult, Lénártné megbotránkozva, ütött az
26  1|             sem küldött nekünk...~ ~Lénártné kedveskedve közelebb húzódott
27  1|       felesége szánalmasan eltörpül Lénártné mellett... Amíg a széken
28  1|       Sárika hátrányára ütött ki; a Lénártné karcsu, tökéletes termete,
29  1|    udvariasan kezet csókoltak neki, Lénártné pedig megható bensőséggel
30  1|        olykor még fenyegetéssel is. Lénártné sokáig gúnyos mosollyal
31  1|            és irigység...~ ~Mielőtt Lénártné meg a főhadnagy megismerhették
32  1|            szemét. Mindegyre csak a Lénártné gúnyos nevetését s a főhadnagy
33  1|         megkérni a kezemet? - szólt Lénártné ingerkedve, miközben kacér
34  1|      egyeznie, hogy meghallgat...~ ~Lénártné nem válaszolt, mert a szobalánya
35  1|          elballagott a piac felé, s Lénártné csak akkor tért át szerelmes
36  1|       zavartan nézett maga elé, míg Lénártné mosolyogva szólott:~ ~-
37  1|             karját.~ ~- El innen!~ ~Lénártné most fölemelkedett a földről,