Rész

 1  1|         Szeretsz? - kérdezte tőle, amíg a torkát szinte fojtogatta
 2  1|            mindaddig ott ragadtak, amíg az elálmosodó familia karhatalommal
 3  1|        fölébredt, jó időbe került, amíg a tegnapi est történetére
 4  1|         szenvedtünk mind a ketten, amíg a kis leá­nyunk ilyen nagyra
 5  1|         most csodamódra illatosak, amíg messziről, a grófi park
 6  1|          milyen boldog vagyok...~ ~Amíg Jablonszky doktor, nevetve
 7  1|         odanyujtja a fele­ségének, amíg a hullámzó tömeg, a cerimónia
 8  1|         összefoly, egymásba olvad, amíg a katonák szalutálnak, az
 9  1|        örömünnepére átengedett. És amíg a meggyszínü huszár feszesen
10  1|          családi tűzhelye mellett, amíg az emeleti ablakokból a
11  1|        ülni a családi lámpa alatt, amíg karosszékben majd Pethő
12  1|          az asztalfutója himzését, amíg a doktor elégedetlenül csóválta
13  1|        kicsike caprice-vánkosát, s amíg a szülei szabályos lélekzete
14  1|        tévútra vezethette volna... Amíg a kocsi az üzlet előtt elrobogott,
15  1|         latin könyveit olvasgatta, amíg a vacsora el nem készült.
16  1|            vendé­geink vannak...~ ~Amíg a szobaleány leszaladt a
17  1|      föllépő budapesti orfeumot, - amíg a déli harangszó hirtelen
18  1|           szívébe láthatott volna! Amíg az álnok férj ilyen lesújtó
19  1|       egymagában a lakása felé. És amíg az ódon, vaskosaras házak
20  1|            a kedvese szenvedélyét. Amíg bársonyos ujjai hízelkedve
21  1|           parancsolni? - kérdezte, amíg szalvétájával a piros abroszt
22  1|         örömmel és csodálkozással. Amíg a tiszt meg az asszony kissé
23  1| had­nagyhoz:~ ~- Mit szól hozzá?~ ~Amíg a hadnagy udvariasan hajlongott,
24  1|    hallotta, hogy miről van szó... Amíg látszólag közömbösen figyelt
25  1|       eltörpül Lénártné mellett... Amíg a széken hátradőlve, cigarettával
26  1|          meg­döbbenve érezte, hogy amíg a felesége iránt csak gyöngédség
27  1|            kellemes félhomályában, amíg az utcán, a rekkenő nyári
28  1|          délelőtti álmát aludta. S amíg Sárika bágyadt, de büszke
29  1|         szólott hozzá:~ ~- Várjon, amíg a cselédeknek szólok, aztán,
30  1|           addig forgatja a szemét, amíg végre...~ ~Nem fejezte be
31  1|           lassúsággal tette meg... Amíg félig-meddig el­szene­sedett
32  1|          halál csak addig ijesztő, amíg az ittmaradó kedveseinkért
33  1|          távozzék... de azonnal... amíg ép csontokkal megteheti...~ ~
34  3|  főnyereményekre szorúljak...~ ~De amíg sötét, naftalinos lakásán
35  4|     magában ájtatosan a jó fráter, amíg szőrcsuháját hamarosan magára
36  5|            bujtam meg a karjaiban, amíg odalenn haragos hullámok