Rész

 1  1|           emeletes piaci házból; a szegény szülők örömét, reménységét
 2  1|     okosabb dolog lenne, ha minden szegény leányt, mindjárt a születése
 3  1|          húsz évig ült minden este szegény apám a nagy diófa alatt,
 4  1|            törülközővel kötötte be szegény anyám a torkomat... Ki gondolta
 5  1|           azt hittük, hogy rólunk, szegény emberekről, egészen megfeledkeztek...
 6  1|       meggyőződésre jutott, hogy a szegény kis felesége szánalmasan
 7  1|         helyőrség tisztjei épp oly szegény ördögök voltak, mint ő.
 8  1|          száz szem vigyáz az olyan szegény asszonyra, mint én vagyok...
 9  1|         rántott levest készített a szegény kis beteg számára, még egy
10  1|       kezeit tördelve dadogta:~ ~- Szegény kicsi leányom... szegény
11  1|           Szegény kicsi leányom... szegény babuskám... szegény, ártatlan
12  1|     leányom... szegény babuskám... szegény, ártatlan szivecském te!...
13  1|            hogy megölnek, mert te, szegény kis bolondom, nem fogod
14  2|            egész társaság ismerte. Szegény és gyámoltalan fiú volt,
15  2| nyugalmával segítette mindig ezt a szegény tehetetlen ördögöt. Ha csinos
16  2|      Sóhajtva válaszolt ilyenkor a szegény és ügyefogyott doktor:~ ~-
17  3|           a húzás napját, - melyik szegény ördög nem hiszi, hogy egyszer
18  4|            kapusát.~ ~- Valamelyik szegény sváb paraszt megint a végét
19  4|            Nyissa ki hamar, mert a szegény uram a legutolsó perceit
20  4|       magammal vigyem a kastélyba. Szegény uram régóta betegeskedik,
21  4|        késő lesz, mire hazaérünk s szegény gazdám a halotti szentségek
22  4|        résztvevően bólogatott.~ ~- Szegény, megtévelyedett lélek, hát
23  4|           nélkül dolgoztak, hogy a szegény pátereknek a mindennapi
24  4|           így szólott magában:~ ~- Szegény, jó uram, az utolsó órájában
25  4|        esküdtek. És szó ami szó, a szegény kolostor megérezte az alávaló
26  4|          egyelőre nem fenyegette a szegény barátokat, a gvárdián a
27  4|          bosszút mindazért, amit a szegény gazdám vétkezett ellene?
28  4|        szólott az inashoz:~ ~- Egy szegény haldokló várakozik rám?
29  4|       pokolba kerülj, amiért az Úr szegény szolgái ellen törtél...~ ~
30  5|          kedves barátom, hanem egy szegény, halálosan unatkozó fürdővendég...~ ~
31  5|       éreztem iránta! Mikor később szegény apám a börtönből kiszabadult,
32  5|            teljesítsem?~ ~Az uram, szegény, tanácstalanul forgatta
33  5|           az a hivatása, hogy a mi szegény lelkünkben búvárkodjék, -
34  5| viszontlátni néhány hét mulva, s a szegény édesapja talán nem is oly
35  5|             hogy mi történt a maga szegény kis Emma hercegnőjével?