IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
| Alphabetical [« »] 38 2 4526 2 97 1 a 2610 abba 3 abbahagyott 1 abbahagyta 2 | Frequency [« »] ----- ----- ----- 2610 a 901 az 628 hogy 330 és | Szomaházy István A Kétszivu Petho Concordances a |
Rész
1001 1| játszadozó Pethő-fiúcskák egész a Papod kék ormáig elláthattak, 1002 1| melegedő haramiák ülték körül a vígan lobogó, erdei tüzeket.~ ~ 1003 1| lobogó, erdei tüzeket.~ ~A kis város lármája a vár 1004 1| tüzeket.~ ~A kis város lármája a vár bástyáira csak alig 1005 1| baktatott végig egy öreg kanonok a hallgató házak mentén, hogy 1006 1| úton, zöld cserépkorsóval a kezében, hogy a püspöki 1007 1| cserépkorsóval a kezében, hogy a püspöki kastély márványos 1008 1| vizet hozzon. Télen, amikor a körülfekvő hegyeket hó 1009 1| középkoriasan misztikus volt ez a hófehérbe öltözött térség, 1010 1| csinos lányok pletykáznak a piacon, s anekdotázó férfiak 1011 1| anekdotázó férfiak enyelegnek a sörcsarnokban a felszolgáló 1012 1| enyelegnek a sörcsarnokban a felszolgáló kisasszonyokkal.~ ~- 1013 1| kérdezte Pethő Géza, amikor a feleségét a maga házában 1014 1| Géza, amikor a feleségét a maga házában végigvezette. - 1015 1| élni más fedél alatt; ebben a sarokszobában született 1016 1| született az ükapám, meg a szépapám is, odalenn pedig, 1017 1| minden este szegény apám a nagy diófa alatt, a latin 1018 1| apám a nagy diófa alatt, a latin könyveit olvasgatta, 1019 1| könyveit olvasgatta, amíg a vacsora el nem készült. 1020 1| ebédlőben, láttam legelőször a doktor bácsit; egy januáriusi 1021 1| kötötte be szegény anyám a torkomat... Ki gondolta 1022 1| gondolta volna akkor, hogy a tréfás doktor bácsit valaha 1023 1| és ragaszkodással nézett a fiatal asszony szemébe, 1024 1| körülvette! Úgy érezte, hogy a gyermekkori meséi elevenednek 1025 1| meséi elevenednek meg, s ő a lármás nagyvilágból egyszerre 1026 1| nagyvilágból egyszerre csak a szerelem és a boldogság 1027 1| egyszerre csak a szerelem és a boldogság tündérszigetére 1028 1| beláthatatlan tenger választ el a földi emberek világától, 1029 1| kuszálják össze kaján mosollyal a halandók életsorsát...~ ~- 1030 1| szólott most hirtelen a kövér Zsuzsa, aki már harminc 1031 1| már harminc év óta viselte a szakácsnői méltóságot a 1032 1| a szakácsnői méltóságot a Pethő-házban.~ ~- Salátát? - 1033 1| Salátát? - kiáltott föl a ház ura ujjongva. - Eszerint, 1034 1| ujjongva. - Eszerint, ha a sejtelmem nem csal, ma idei 1035 1| még csak az kellene, hogy a konyhai dolgokba spicliskedjék... 1036 1| tekintetes asszony, bizony úgy... A Géza úrfira ráfér ez a lecke, 1037 1| A Géza úrfira ráfér ez a lecke, mert már gyermekkorában 1038 1| gyermekkorában is mindig leszedte a fedőket a lábasaimról és 1039 1| mindig leszedte a fedőket a lábasaimról és a fazekaimról...~ ~- 1040 1| fedőket a lábasaimról és a fazekaimról...~ ~- Jézuskám, 1041 1| Nohát most próbáljon meg a konyhába bejönni, ha az 1042 1| Pethő hencegve feszítette ki a mellét, s nagy hősködéssel 1043 1| azt hiszi, hogy megijedek a fenyegetésétől? El tetszik 1044 1| egyszerre... Holnap lesz a napja, hogy megint bemegyek 1045 1| napja, hogy megint bemegyek a konyhába, s az összes fedőket 1046 1| összes fedőket leszedem a lábasokról és a fazekakról...~ ~ 1047 1| leszedem a lábasokról és a fazekakról...~ ~Sárika megbotránkozva 1048 1| Sárika megbotránkozva rázta a fejét, Zsuzsa pedig, füles 1049 1| Zsuzsa pedig, füles kosarával a karján, eltünt a rácsos 1050 1| kosarával a karján, eltünt a rácsos kertajtó mögött. 1051 1| mögött. Isten tudja, mi lesz a vége a rémes hadüzenetnek, 1052 1| Isten tudja, mi lesz a vége a rémes hadüzenetnek, ha e 1053 1| bácsi nem áll meg tétovázva a küszöbön...~ ~- Drága, jó 1054 1| hozott az Isten! - kiáltja a menyecske, egész a homlokáig 1055 1| kiáltja a menyecske, egész a homlokáig kipirulva az örömtől. 1056 1| kipirulva az örömtől. Mert a látogató senki más, mint 1057 1| vitézül kitartotta, hogy a gyerekeket ne háborgassa, 1058 1| háborgassa, de most már talán a szemét se tudná lehúnyni 1059 1| lehúnyni egész éjszaka, ha a kisleányát a maga házában 1060 1| éjszaka, ha a kisleányát a maga házában meg nem látogatná...~ ~- 1061 1| kedves dolog, - szólott a fiatal férj is boldogan. 1062 1| szivart és pipát hozzanak.~ ~A doktor bácsi kissé zavartan 1063 1| házaspárt nem illik háborgatni a boldogságában... Én is voltam 1064 1| mivel amúgy is dolgom volt a püspök ő excellenciájánál, 1065 1| megnézlek...~ ~- Kinél, apa? A püspöknél? Hiszen a püspök 1066 1| apa? A püspöknél? Hiszen a püspök már két nappal ezelőtt 1067 1| hozzátok jöttem... De nehogy a mama előtt eláruljatok!... 1068 1| most már, akármit szól is a mama, nem engedlek haza 1069 1| nem maradnál nálunk...~ ~A doktor ijedten tiltakozik:~ ~- 1070 1| aminthogy én is, ahogy illik, a feleségemmel fogok vacsorázni 1071 1| összeszidjanak?~ ~Szigoru arcot ölt, a fejét is rázza, de ér is 1072 1| de ér is ezzel valamit a konok és erőszakos fiataloknál! 1073 1| annyit sem eszik, ha az apja a meghívását el nem fogadja, 1074 1| helyezkedik, csakhogy az apósát a lábáról levegye.~ ~- Ha 1075 1| Ha nem akarja apa, hogy a házi békénket elrontsa, 1076 1| Biztosítom róla, hogy sírás lenne a dologból, már pedig szép 1077 1| sírva ülne az asztalnál... A családi boldogságunk érdekében 1078 1| érdekében szükséges, hogy a rántott csirkénket és a 1079 1| a rántott csirkénket és a fejes salátánkat elfogadja...~ ~ 1080 1| elfogadja...~ ~S látva, hogy a doktor még habozik, gentleman 1081 1| módjára feléje nyújtotta a kezét.~ ~- Viszont ime, 1082 1| belenyugodott abba, hogy a felesége összeszidja. Amikor 1083 1| összeszidja. Amikor azonban a nagy diófa alatt a terített 1084 1| azonban a nagy diófa alatt a terített asztalnál helyet 1085 1| nincs bátorságom hozzá, hogy a feleségem színe elé kerüljek...~ ~ 1086 1| Pethőék már javában folytatták a köteles vizitelést, sőt 1087 1| Jablonszky doktor megszólította a vejét:~ ~- Hallod-e, szép 1088 1| édes fiam... Tudod, hogy a kisvárosi ember egész a 1089 1| a kisvárosi ember egész a túlzásig érzékeny, s mégis 1090 1| Lénárt János ugyebár a kliensed?~ ~- Az, - szólott 1091 1| Azonfelül igazgatója is a takarékpénztárnak, ahol 1092 1| fog már sokáig vesződni a peres aktákkal... Eddig 1093 1| aktákkal... Eddig úgy állott a dolog, hogy te leszel valamikor 1094 1| keresztet húzhatsz erre a reménységedre...~ ~- Miért, 1095 1| Tudod, hogy Bakonyvárott a sorrend is határoz, hát 1096 1| úgy immel-ámmal köszönt a kaszinóban, ma pedig, amikor 1097 1| ezredes rólatok beszélt a feketénél, Lénárt tüntetőleg 1098 1| egymagában lökdösni kezdte a billiárd-golyókat... Szóval 1099 1| vénkisasszony... Hát még a felesége, képzelem... Igen 1100 1| el?... mindjárt, amikor a listát összeállítottuk, 1101 1| összeállítottuk, mondottam neki, de a csacsi uracskámnak az a 1102 1| a csacsi uracskámnak az a nézete, hogy Lénártné kacér 1103 1| tanulnom kellene valakitől a kacérságot...~ ~- Nagyszerü! 1104 1| asszony rajta kívül nincs a városban?... Selmeczy Viktoréknál 1105 1| ünnepi díszben vonult végig a Pethő-házaspár a bakonyvári 1106 1| vonult végig a Pethő-házaspár a bakonyvári piacon: a férj 1107 1| Pethő-házaspár a bakonyvári piacon: a férj cilinderrel, gérokkban, 1108 1| gyönyörü szőke fürtjei. Amikor a Lénárt-ház kapuján befordultak, 1109 1| hirtelen visszavonult valaki, a villamos csöngetyü megszólalt, 1110 1| csöngetyü megszólalt, s a szalónban, ahova a vendégek 1111 1| megszólalt, s a szalónban, ahova a vendégek beléptek, csakhamar 1112 1| beléptek, csakhamar megjelent a szobaleány, akin meglátszott, 1113 1| tartott hajtóvadászatot a porszemekre.~ ~- A nagysága 1114 1| hajtóvadászatot a porszemekre.~ ~- A nagysága bocsánatot kéret 1115 1| Pethőék ünnepiesen leültek a kékselyem fotelekbe, s míg 1116 1| kékselyem fotelekbe, s míg a szobaleány mögött bezáródott 1117 1| egymásra. Aztán megnézték a rézkapcsos albumot, amelyben 1118 1| rézkapcsos albumot, amelyben a Lénárt-család kiváltságosai 1119 1| kissé együgyü külsejü urak, a kegyetlenségig kinyalt gyerekek, 1120 1| amely sehogysem találja meg a helyét. A Lénártok igen 1121 1| sehogysem találja meg a helyét. A Lénártok igen derék és szorgalmas 1122 1| szorgalmas emberek lehettek, de a fotografustól úgylátszik 1123 1| végiglapozták, amikor végre megnyílt a szomszédos hálószoba ajtaja, 1124 1| kimonóban, mosolyogva belibbent a szalónba.~ ~- Ugy-e megbocsátanak, 1125 1| vendégeink vannak...~ ~Amíg a szobaleány leszaladt a boltba, 1126 1| Amíg a szobaleány leszaladt a boltba, Lénártné az új menyecskét 1127 1| Olyan, mintha még mindig a viaszkos vászonba kötött 1128 1| csak, nem pirul el, amikor a szakácsné tekintetes asszonynak 1129 1| uracskája végképp visszavonult a világtól...~ ~Pethő elpirulva 1130 1| meghajolt:~ ~- Köszönöm a bókot... annál jobban esik... 1131 1| ambiciója az embernek, hogy a lakása rendben legyen, nem 1132 1| élénken ellentmondott, de a beszélgetést most megszakította 1133 1| mosolygó arccal rontott be a szalónba.~ ~- Ah, ez aztán 1134 1| szalónba.~ ~- Ah, ez aztán a kedves meglepetés... Nagyságos 1135 1| Nagyságos asszonyom, csókolom a kezét... Már azt hittük, 1136 1| becsületszavamra mondom, hogy a doktor úr hízott vagy két 1137 1| vagy két kilóval, mióta a becsületes emberek sorába 1138 1| asszonyom, gratulálok, ez a kegyed érdeme.~ ~Vígan, 1139 1| bőbeszédüen trécselt tovább, abban a modorban, amelyet odalenn, 1140 1| modorban, amelyet odalenn, a füszerüzlet polcai mögött, 1141 1| most már előkelő tagja volt a bakonyvári társadalomnak, 1142 1| mindig kellemesen izgatta az a tudat, hogy a pozicióját 1143 1| izgatta az a tudat, hogy a pozicióját mindenki elismeri, 1144 1| mindenki elismeri, s hogy a diplomás urak is kötelességüknek 1145 1| viziteljenek nála. Lénártné a vendégek tiltakozása ellenére 1146 1| asszonyok belemártogatták a nyelvöket az illatos italba, 1147 1| nyelvöket az illatos italba, a férfiak pedig szivarra gyujtottak, 1148 1| szerint hamarosan sorra vették a világegyetem legkülönfélébb 1149 1| világegyetem legkülönfélébb ügyeit: a színházi premiéreket, a 1150 1| a színházi premiéreket, a főispánné új felöltőjét, 1151 1| főispánné új felöltőjét, a cselédeket, a tisztek által 1152 1| felöltőjét, a cselédeket, a tisztek által rendezendő 1153 1| által rendezendő mulatságot, a nagy politikát, s a kávéházban 1154 1| mulatságot, a nagy politikát, s a kávéházban föllépő budapesti 1155 1| budapesti orfeumot, - amíg a déli harangszó hirtelen 1156 1| hirtelen föl nem hangzott és a fiatal menyecske ijedten 1157 1| menyecske ijedten föl nem ugrott a helyéből.~ ~- Istenkém, 1158 1| de az ilyenben nem érti a tréfát...~ ~- Kedves volna, 1159 1| mintha tudomást se venne a jelenlétéről. Miután az 1160 1| ezután kultiválni fogják a jó viszonyt, az új pár karonfogva 1161 1| mellett.~ ~- Remélem, hogy a hosszu, téli estéken gyakran 1162 1| Lénárt úr végre visszatért a boltjába. Pethőné pedig 1163 1| szép, rózsás teintje van, a termete pedig igazán gyönyörü. 1164 1| Nem csodálom, ha tetszik a férfiaknak...~ ~- Na szívem, 1165 1| teremtés, aki amellett még a nevetségig kacér is... Amennyivel 1166 1| Hizelkedve odatörlőzködött a feleségéhez, aki tréfásan, 1167 1| feleségéhez, aki tréfásan, de a szemében az őszinte hála 1168 1| lesújtó módon rágalmazta meg a volt szeretőjét, bensőleg 1169 1| összehasonlításokat tett a két asszony között, s a 1170 1| a két asszony között, s a szívében hirtelen föllobbanó 1171 1| Látta, hogy majdnem fölfalom a szememmel és azért viselkedett 1172 1| se venne... Pedig azokra a délutánokra, amikor mind 1173 1| délutánokra, amikor mind a ketten megőrültünk kissé, 1174 1| mulva Lénárték visszaadták a látogatást: szintén a déli 1175 1| visszaadták a látogatást: szintén a déli órákban jöttek, ünnepiesen, 1176 1| szertartásos dísszel, épp azon a napon, amikor a helybeli 1177 1| épp azon a napon, amikor a helybeli garnizon néhány 1178 1| garnizon néhány fiatal tisztje, a Pethő barátai, testületileg 1179 1| néhány rózsa volt tűzve... A frizurája is más volt, mint 1180 1| szerényen, mosolyogva ült a háziasszony oldalán... Oly 1181 1| oldalán... Oly szép volt, hogy a tisztek eleintén megzavarodtak, 1182 1| hirtelen elbágyadna... A látogatás nem tartott tovább 1183 1| percnél, s mikor Lénártné a katonák lovagias gardirozása 1184 1| nem púpos.~ ~Megcsókolta a feleségét, de a csók közben 1185 1| Megcsókolta a feleségét, de a csók közben dobogó szívvel 1186 1| közben dobogó szívvel gondolt a gyönyörü teremtésre, aki 1187 1| Amikor eszébe jutottak a jelenetek, amelyek pár hónappal 1188 1| amelyek pár hónappal ezelőtt a Lénárt-szalón rejtelmes 1189 1| aligha lesz ereje hozzá, hogy a folytatásról mindörökre 1190 1| aggasztó tünetek zavarták meg a fiatalok boldogságát; Sárika 1191 1| mosolyogva megnyugtatta a vejét:~ ~- Nincs semmi baj, 1192 1| egész... Mindezt jórészben a kis Pethő-úrfi okozza, akit 1193 1| Pethő-úrfi okozza, akit a gólya majd a nyár elejére 1194 1| okozza, akit a gólya majd a nyár elejére elhoz... Ha 1195 1| elhoz... Ha azt akarod, hogy a feleséged hamarosan magához 1196 1| magához térjen, hát ültesd föl a vasútra és vidd el valahova 1197 1| vasútra és vidd el valahova a délvidékre... Az kell szegénykének, 1198 1| szegénykének, hogy egész nap a tengerparton üldögéljen, 1199 1| tengerparton üldögéljen, s a jó, meleg napsugárral süttesse 1200 1| hosszabb időre Bakonyvárról, a szerencse váratlanul kedvezett: 1201 1| lekísérte az asszonyokat a tengerpartra, kibérelte 1202 1| elérzékenyülve megcsókolta a feleségét.~ ~- Azt megmondom, 1203 1| egyébre, mint az ebédre meg a vacsorára és az erős vörös 1204 1| írsz mindennap, inkább ülj a tengerparton, s a vizet 1205 1| inkább ülj a tengerparton, s a vizet nézzed... Aztán...~ ~ 1206 1| haza nyugodt szívvel... A feleségét, ha én velem van, 1207 1| elbúcsúzkodott és hazautazott, s a vonaton fájdalmas melanchóliával 1208 1| kinyújtózkodott, egyszerre csak a szívébe nyilallott a szalmaözvegyi 1209 1| csak a szívébe nyilallott a szalmaözvegyi állapot édessége... 1210 1| Kissé megállott, hogy a nyakkendőjét megigazítsa, 1211 1| megigazítsa, aztán belépett a kávéházba, hogy cigánymuzsikát 1212 1| cigánymuzsikát hallgasson...~ ~A kávéházban víg élet volt, 1213 1| most tartotta Bakonyvárott a búcsúhangversenyét. A cigányok 1214 1| Bakonyvárott a búcsúhangversenyét. A cigányok már a riviérai 1215 1| búcsúhangversenyét. A cigányok már a riviérai jelmezükbe voltak 1216 1| általános feltünést keltett... A primás magasabbrangu katonatisztnek, 1217 1| magasabbrangu katonatisztnek, a cimbalmos külföldi attasénak 1218 1| attasénak látszott, míg a másfélmázsás nagybőgős veszedelmesen 1219 1| nagykövethez... Nem csoda, ha a kávéház az utolsó zúgig 1220 1| Bakonyvárott nem tartozott a megszokott események közé, 1221 1| megszokott események közé, hogy a diplomáciai kar tagjai húzzák 1222 1| diplomáciai kar tagjai húzzák a csárdásokat és a keringőket...~ ~ 1223 1| húzzák a csárdásokat és a keringőket...~ ~Pethőt, 1224 1| keringőket...~ ~Pethőt, amikor a kávéházba lépett, hangos 1225 1| örömrivalgás fogadta... A megyei aranyifjúság vígan 1226 1| aranyifjúság vígan integetett neki a pezsgős poharakkal, az asszonyok 1227 1| asszonyok nyájasan viszonozták a köszöntését, Sárga Miska 1228 1| sok szép pénzt keresett a mulatós ügyvédtől, minden 1229 1| volt pénze, de aki mindig a leghangosabb volt a társaságban, 1230 1| mindig a leghangosabb volt a társaságban, már messziről 1231 1| gyorsan egy üres poharat a tekintetes úr számára...~ ~ 1232 1| Pethő azonban nem ült le a lármás fiatalok közé, hanem 1233 1| vágva feléjök, tovasietett. A kasszával szemben ugyanis, 1234 1| kasszával szemben ugyanis, a nagy tükör alatt, megpillantotta 1235 1| Lénártékat, akik szintén eljöttek a búcsúhangversenyre,... Lénártné 1236 1| csodamódra szép és pikáns volt, s a tisztek, akik a legutóbbi 1237 1| volt, s a tisztek, akik a legutóbbi találkozás óta 1238 1| fekete, csúnya asszonyka ült a férjével, bizonyos Lorenzné, 1239 1| férjével, bizonyos Lorenzné, a fogyasztási hivatal főnökének 1240 1| fogyasztási hivatal főnökének a felesége, egy örökké fecsegő, 1241 1| Szamosi úr, Pethő barátja, aki a legőrültebb csárdás közben 1242 1| higgadtan vitatkozott Lénárttal a magyar kereskedelem pangásának 1243 1| viszonozta Pethő köszöntését, a tisztek kitárták a karjukat, 1244 1| köszöntését, a tisztek kitárták a karjukat, Lénárt úr pedig 1245 1| pedig hatalmasan megrázta a fiskális kezét.~ ~- A kirelejszumát, 1246 1| megrázta a fiskális kezét.~ ~- A kirelejszumát, hogyne engednők 1247 1| semmi ceremónia... üljön ide a feleségem mellé... Főhadnagy 1248 1| szoríts egy kis helyet ennek a drága fiúnak...~ ~A főhadnagy 1249 1| ennek a drága fiúnak...~ ~A főhadnagy odább húzta a 1250 1| A főhadnagy odább húzta a székét, Lénártné pedig kissé 1251 1| az új vendéggel. Valaha, a régi, jó időkben, Pethő 1252 1| eszmecseréket folytatott a szép asszonnyal az asztal 1253 1| most óvatosan visszahúzta a lábacskáit, s szenvedélyesen 1254 1| szenvedélyesen kacérkodni kezdett a főhadnaggyal, aki úgynevezett 1255 1| kígyóbűvölő pillantással tekintett a szeme közé... Később azonban, 1256 1| poharát Pethőével is...~ ~A kávéházból időközben eltávozott 1257 1| kávéházból időközben eltávozott a szolidabb elem, a cigány 1258 1| eltávozott a szolidabb elem, a cigány közelébb vonult Lénártékhoz, 1259 1| közelébb vonult Lénártékhoz, a megyei aranyifjúság pedig, 1260 1| odahuzatta az asztalát. A társaság így nagyon megnövekedett, 1261 1| kérdezte halkan, miközben a hátán átfutott a hidegség 1262 1| miközben a hátán átfutott a hidegség arra a gondolatra, 1263 1| átfutott a hidegség arra a gondolatra, hogy ez a bájos 1264 1| arra a gondolatra, hogy ez a bájos teremtés valaha a 1265 1| a bájos teremtés valaha a szerelemtől elszédülve hullott 1266 1| szerelemtől elszédülve hullott a karjai közé. Most majdnem 1267 1| valóságnak hitt, puszta álom: a nyári délutánok csöndje, 1268 1| nyári délutánok csöndje, a félelem, hogy meglátják 1269 1| félelem, hogy meglátják őket, a csókok, a fogadalmak, az 1270 1| meglátják őket, a csókok, a fogadalmak, az esküvések, 1271 1| őrületesnek tetszett neki az a gondolat, hogy mindörökre 1272 1| lemondjon róla; s hogy ezt a gyönyörü, kívánatos asszonyt 1273 1| első ízben nem válaszolt a kérdésére.~ ~Lénártné azonban 1274 1| Hacsak azért nem, hogy a pezsgőjét a bluzomra öntötte...~ ~ 1275 1| azért nem, hogy a pezsgőjét a bluzomra öntötte...~ ~Bátran 1276 1| arca vérvörös lett erre a pillantásra.~ ~- Hiába mondja, - 1277 1| szólott fojtott hangon, nehogy a többiek meghallják, - látom, 1278 1| tudom, hogy neheztel rám... A látszat szerint talán igaza 1279 1| estétől reggelig, hiszen a szivéből az ember a legdrágább 1280 1| hiszen a szivéből az ember a legdrágább emlékeit nem 1281 1| az vagyok, aki voltam, s a szívem épp úgy tele van 1282 1| van magával, mint azokon a napokon, amelyekről talán 1283 1| napokon, amelyekről talán a halálom órájában se fogok 1284 1| megfeledkezni... És hiába adja most a haragosat, én tudom, hogy 1285 1| hangosan fölkacagva, de a kacagásából kiérzett a halálos 1286 1| de a kacagásából kiérzett a halálos keserüség. - Ha 1287 1| jelölje hát ki az időt, amikor a nyakába borulhatok, s meg 1288 1| pontosan eleget fogok tenni a parancsának...~ ~Nevetve 1289 1| Nevetve mondotta ezt, de a szeme elárulta, mit érez, 1290 1| még válaszolni se tudott a gúnyos megjegyzésre, nemcsak 1291 1| eszébe, hanem azért se, mert a főhadnagy lelkesen fölemelte 1292 1| főhadnagy lelkesen fölemelte a pezsgős poharát.~ ~- Bakonyvár 1293 1| elkeseredéssel folytatta:~ ~- Ez a kópé nagyon jól berendezte 1294 1| kópé nagyon jól berendezte a dolgát! És még azt merik 1295 1| azt merik mondani, hogy a férjek sajnálatraméltó 1296 1| egészen meg vagyok elégedve a jó Istenke végzésével.~ ~ 1297 1| míg Pethő idegesen szívta a cigarettáját. A fiatal ügyvéd 1298 1| idegesen szívta a cigarettáját. A fiatal ügyvéd nem volt jó 1299 1| izgatottság, amely e pillanatban a szívét eltöltötte. A rossz 1300 1| pillanatban a szívét eltöltötte. A rossz kedve annyira feltünő 1301 1| magának, doktor uram, mi a baja?~ ~- Nekem? Legföljebb 1302 1| meglehetősen hozzászoktam a korai lefekvéshez.~ ~- Ojjé, 1303 1| nekünk ugyan hiába adja a filisztert... Mit tagadja, 1304 1| magának, doktor úr...~ ~A közfigyelem e kis párbeszéd 1305 1| elfordult Pethőtől, mert a cigány egy alföldi betyárnótával 1306 1| Azt gondolja, hogy a házasságom ellenem bizonyít? 1307 1| ellenem bizonyít? És abban a nézetben van, hogy az ember 1308 1| máról-holnapra kitörölheti a szívéből az olyan asszonyt, 1309 1| eshetőséggel számoltam, hogy a maga szíve talán mindörökre 1310 1| gyalázatosan visszaéltem a jóságával? Ugyebár, gyűlölt, 1311 1| mostan is gyűlöl? Pedig ha a szívembe látna, tisztában 1312 1| még mindig nem válaszolt a szavaira, Pethő majdnem 1313 1| hogy nem gyűlöl... És hogy a multak kedvéért legalább 1314 1| válaszoljon. Míg látszólag ő is a betyárnótára figyelt, könnyedén 1315 1| elképzelhettem volna, hogy ez lesz a vége...~ ~Az ujjával a taktust 1316 1| lesz a vége...~ ~Az ujjával a taktust verte a cigány nótájához, 1317 1| ujjával a taktust verte a cigány nótájához, de Pethő 1318 1| ajka szélén ott leselkedik a sírás. És míg a szíve majdnem 1319 1| leselkedik a sírás. És míg a szíve majdnem elfacsarodott 1320 1| édes fájdalomtól, hogy ez a gyönyörü teremtés ő miatta 1321 1| szenvedélyesen szólott:~ ~- Hát mi a vége?... Esküszöm magának, 1322 1| régente... Nézzen rám, nézzen a szemembe és higyjen nekem...~ ~ 1323 1| elérzékenyülve tekintett a szemébe. Pethő megrázkódott 1324 1| szemébe. Pethő megrázkódott a tekintet hatása alatt, s 1325 1| alkalmat nekem, hogy maga előtt a szívemet kiönthessem... 1326 1| megengedi, hogy eljőjjek?... A becsületszavamat adom, hogy 1327 1| aki semmit se válaszolt a szavaira... Később, amikor 1328 1| szavaira... Később, amikor a társaság már készülődni 1329 1| asztalbontáshoz, még egyszer a közelébe lopózott az asszonynak.~ ~- 1330 1| halkan.~ ~Lénártné fölvette a kabátját, aztán a tükörhöz 1331 1| fölvette a kabátját, aztán a tükörhöz lépett, hogy a 1332 1| a tükörhöz lépett, hogy a kalapját megigazítsa. E 1333 1| észrevétlenül igent intett a fejével...~ ~Pár perc mulva 1334 1| utcáján bandukolt egymagában a lakása felé. És amíg az 1335 1| mellett végighaladt, nem a kicsiny, gyöngélkedő feleségére 1336 1| feleségére gondolt, hanem arra a csábító légyottra, amely 1337 1| légyottra, amely talán már a legközelebbi napon várakozik 1338 1| X.~ ~A fiatal ügyvéd, a Lénárt-ház 1339 1| X.~ ~A fiatal ügyvéd, a Lénárt-ház emeletére fölérve, 1340 1| fölérve, mosolyogva tette a mutatóujját az ajakára, 1341 1| az asszonya?~ ~- Igenis, a tekintetes asszony az ebédlőben 1342 1| oly régen nem láttuk már a tekintetes urat...~ ~Pethő 1343 1| Pethő megveregette a szobaleány arcát, - Mariska 1344 1| szobaleány arcát, - Mariska a régi bizalmasa volt, - aztán 1345 1| pongyolában lustálkodott a kanapén, s az ujság tárcáját 1346 1| megdöbbenve, miközben egészen a homlokáig elpirult.~ ~A 1347 1| a homlokáig elpirult.~ ~A fiatalember szó nélkül magához 1348 1| mint egykor, amikor még a szerelmesek túlzásával esküdtek 1349 1| elhárította magától ezt a kedveskedést.~ ~- Mi jut 1350 1| hogy azonnal ki ne menjek a szobából, hát viselkedjék 1351 1| De figyelmeztetem, hogy a legelső illetlensége után 1352 1| után ismét kitört belőle a hónapok óta magába fojtott 1353 1| szenvedély.~ ~- Komolyan az a szándéka, hogy most már 1354 1| És ha azután is az lesz a véleménye, hogy jellemtelen 1355 1| Izgatottan közelebb húzta a székét, s most már tajtékozó 1356 1| módjára zuhogott ki belőle a legkeservesebb önvallomás.~ ~- 1357 1| mert hónapokig az volt a hitem, hogy két nőt szeretek 1358 1| majdnem sírva fakadtam arra a gondolatra, hogy Sárikát 1359 1| energikusan kettévágom a csomót, s a köznapi morál 1360 1| kettévágom a csomót, s a köznapi morál törvényei 1361 1| törvényei szerint fogok dönteni a sorsom fölött... A becsület 1362 1| dönteni a sorsom fölött... A becsület kívánta, hogy 1363 1| nekem úgy rémlett, hogy az a becsület... De most borzadva 1364 1| keservesen csalódtam... A két szerelem közül az volt 1365 1| amit maga iránt érzek... A feleségem édes és áldott 1366 1| ez az igazság. És abból a nagy fájdalomból ítélve, 1367 1| csókokkal borította el, miközben a könnyei kicsordultak a 1368 1| a könnyei kicsordultak a szeméből. Lénártné arcáról 1369 1| arcáról is eltünt most már a szigorúság, vonásai megenyhültek 1370 1| részvéttel, fájdalmasan nézett a fiatalemberre, akinek őszinteségét 1371 1| Ne sírjon, - szólott, s a kezeit nem vonta vissza 1372 1| Pethő kezei közül, - mert a fájdalma engem is kétségbeejt. 1373 1| is csordulásig tele van a visszafojtott könnyekkel... 1374 1| rettenetes bűnt követnénk el mind a ketten... Maga most már 1375 1| És ugyebár lesz esze a jövőben?... Hiszen a fájdalmát 1376 1| esze a jövőben?... Hiszen a fájdalmát elviselhetőbbé 1377 1| elviselhetőbbé fogja tenni az a tudat, hogy az én sorsom 1378 1| sorsom se rózsásabb, mint a magáé...~ ~Gyöngéden, szeretettel 1379 1| szeretettel simogatta meg a Pethő tüzelő arcát, mintha 1380 1| arcát, mintha csak ez lenne a legjobb módja annak, hogy 1381 1| meg, hogy mennyire érti a csábítás művészetét: a jóság, 1382 1| érti a csábítás művészetét: a jóság, a részvét álarca 1383 1| csábítás művészetét: a jóság, a részvét álarca alatt lobbantotta 1384 1| alatt lobbantotta új lángra a kedvese szenvedélyét. Amíg 1385 1| ujjai hízelkedve babráltak a férfi hajfürtjei közt, forró 1386 1| hogy legyen esze...~ ~Ez a felhívás, - mint a szerelmesek 1387 1| Ez a felhívás, - mint a szerelmesek évszázadok óta 1388 1| magánkívül szorította magához a gyöngén ellenkező asszonyt, 1389 1| ellenkező asszonyt, s míg a lélekzete gyorsabbá vált, 1390 1| lélekzete gyorsabbá vált, a szeme csillogott, majdnem 1391 1| enyém fogsz maradni, még ha a halálommal is kell megfizetnem 1392 1| halálommal is kell megfizetnem a boldogságomért... Szeretsz 1393 1| Az asszony behunyta a szemét, de a karjai szorosabban 1394 1| asszony behunyta a szemét, de a karjai szorosabban kulcsolódtak 1395 1| szorosabban kulcsolódtak a férfi nyaka köré, az arca 1396 1| köré, az arca pedig lángolt a belső felindulástól. És 1397 1| szinte lázban égve súgta a kedvese fülébe:~ ~- Óh édes 1398 1| már nem szólt többet, mert a szíve dobogása elfojtotta 1399 1| szíve dobogása elfojtotta a szavát. Csak vasmarokkal 1400 1| vasmarokkal magához szorította a reszkető asszonyt, aki többé 1401 1| Bakonyvárra. Az ura csak a következő hétre várta, mert 1402 1| következő hétre várta, mert a leveleiben említést se tett 1403 1| leveleiben említést se tett a hazajövetele felől; annál 1404 1| hangos kiáltással rohant ki a konyhájából, s a következő 1405 1| rohant ki a konyhájából, s a következő pillanatban egy 1406 1| meghatottan ölelte magához a feleségét, aki sírva is, 1407 1| sírva is, nevetve is borult a férjecskéje nyakába.~ ~- 1408 1| Nedeczkyné végre megúnta a pityergésemet, s tegnap 1409 1| miért sírtál, te csacsi?~ ~A fiatal asszony szégyenkezve 1410 1| hazaérkezése ismét visszaállította a ház régi rendjét: Pethő 1411 1| rendjét: Pethő búcsút mondott a kávéháznak, vacsora után 1412 1| Jablonszky doktoréknál töltötte a lefekvés előtti órákat, 1413 1| tízszer-tizenötször is benézett a spájzba, a konyhába, az 1414 1| tízszer-tizenötször is benézett a spájzba, a konyhába, az ebédlőbe, ahol 1415 1| vagy, nincs semmi bajod?... A fejed nem fáj?... Nincs 1416 1| Sárika csodálkozva.~ ~- Aki a pénzt nem sajnálja, az március 1417 1| életem, ha kívánsz valamit, a többire már aztán ne legyen 1418 1| különösségek után kívánkozik... A legdrágább csemegénél is 1419 1| csemegénél is többet ér nekem, ha a kis uram nagyon szeret...~ ~ 1420 1| azonban nem sokat törődött a felesége tiltakozásával, 1421 1| tiltakozásával, hanem titokban a legritkább primeuröket meghozatta 1422 1| legritkább primeuröket meghozatta a gyöngélkedő asszonykának. 1423 1| minden este sírva fakadt arra a gondolatra, hogy unokája 1424 1| gondolatra, hogy unokája lesz, a kaszinóban annak a nézetének 1425 1| lesz, a kaszinóban annak a nézetének adott kifejezést, 1426 1| az nagy hasznára válik ám a jövendőbeli trónörökösnek...~ ~ 1427 1| megható gyöngédséget érzett a szelid kis felesége iránt. 1428 1| doktor is hálásan ölelte a szívére.~ ~- Derék ember 1429 1| Derék ember vagy, s a jó Isten meg fog áldani 1430 1| már nem félek attól, hogy a kicsike leányom egyedül 1431 1| egy gondos dada, szinte a karjai közt vitte be a feleségét 1432 1| szinte a karjai közt vitte be a feleségét a hálószobába. 1433 1| közt vitte be a feleségét a hálószobába. És míg a boldogan 1434 1| feleségét a hálószobába. És míg a boldogan dünnyögő asszonykát 1435 1| álmodj az angyalokról, akik a fejed fölött virrasztanak... 1436 1| baba, csicsijja, hunyd be a szemedet...~ ~És Sárika 1437 1| engedelmeskedve hunyta be a szemét, s nevető ajakkal, 1438 1| meggyujtotta az éjjeli lámpát, s a tompa, rózsaszínü fényben, 1439 1| rózsaszínü fényben, amely a hálószobát betöltötte, 1440 1| betöltötte, hosszan elnézte a szendergő feleségét. A szőke 1441 1| elnézte a szendergő feleségét. A szőke fejecske, amely mozdulatlanul 1442 1| amely mozdulatlanul pihent a csipkés vánkoson, úgy tünt 1443 1| aki bizakodva teszi össze a kacsóját, amikor az álomistenke 1444 1| piszkosságaiból. Oly bájos volt ez a fejecske, hogy a Pethő szívébe 1445 1| volt ez a fejecske, hogy a Pethő szívébe imádságszerü 1446 1| áhítat költözött... És míg a pillái lassan-lassan megnedvesedtek, 1447 1| megnedvesedtek, vigyázva hajolt a szendergő asszony fölé, 1448 1| gonoszság, mint megcsalni ezt a szelid, ezt az ártatlan 1449 1| arra fogom szentelni, hogy a bűnömet jóvátegyem...~ ~ 1450 1| abban, hogy Sárikát, aki a legtávolabbi célzásra is 1451 1| is vérvörössé lett, néha a szülei előtt zavarba hozza... 1452 1| amikor szivarozva üldögéltek a Jablonszkyék derüs lámpavilága 1453 1| derüs lámpavilága alatt, a fiatal férj néha csintalanul 1454 1| Ferikének fogjuk keresztelni a kis névtelent?~ ~Sárika 1455 1| ilyenkor rémülten szaladt be a sötét hálószobába, s csak 1456 1| hizelkedésekkel kiédesgette onnan... A doktor ilyenkor úgy kacagott, 1457 1| úgy kacagott, hogy szinte a könnyei folytak, Sárika 1458 1| ideje volna, hogy ebben a korban már komollyá legyen 1459 1| Még ma este hozzá kezdek a norvég nyelv tanulásához...~ ~ 1460 1| Aztán az ölébe ültette a feleségét, s ott csókolta 1461 1| után, Pethőék kisétáltak a malmok felé. Az idő már 1462 1| tavasziasan enyhe volt, a patak partján rügyeztek 1463 1| patak partján rügyeztek a fák, s a veteményes-kertek, 1464 1| partján rügyeztek a fák, s a veteményes-kertek, a folyó, 1465 1| s a veteményes-kertek, a folyó, meg a nádfödeles 1466 1| veteményes-kertek, a folyó, meg a nádfödeles viskók fölött 1467 1| aranyos napsugár lebegett. A réten százszorszépek nyiltak, 1468 1| bogárka már lomhán sütkérezett a verőfényben. Pethő, akit 1469 1| verőfényben. Pethő, akit a tavasz csillogása mindig 1470 1| boldogan magához szorította a felesége karját, s szerelmes 1471 1| szerelmes pillantással tekintett a fiatal asszony szemébe... 1472 1| hallgatva sétáltak, aztán a férfi egyszerre megállott.~ ~- 1473 1| felelt:~ ~- Nagyon szép.~ ~A malmokon túl volt az öreg 1474 1| korcsmakertje, ahol vasárnaponkint a helyőrség bakái táncoltak 1475 1| helyőrség bakái táncoltak a szobalányokkal és a szakácsnőkkel, 1476 1| táncoltak a szobalányokkal és a szakácsnőkkel, de ahol hétköznaponkint 1477 1| de ahol hétköznaponkint a jómódu polgári családok 1478 1| családok is megfordultak. A kert ilyenkor még meglehetősen 1479 1| de Pethő most megállott a rozzant ajtó előtt.~ ~- 1480 1| kőbányai sört. Mit szólsz a tervemhez?~ ~- Csak nem 1481 1| engedelmesen követte férjeurát. A rügyező ribiszkebokrok 1482 1| pirosterítékes asztalok álltak, a vén korcsmáros ingujjban 1483 1| ingujjban szorgoskodott a fészer alatt, a korcsmárosné 1484 1| szorgoskodott a fészer alatt, a korcsmárosné a saláta- és 1485 1| fészer alatt, a korcsmárosné a saláta- és kalarábé-ágyakat 1486 1| kalarábé-ágyakat öntözgette, a gyerekek pedig lármásan 1487 1| lármásan kergetőztek egymással. A fiatal pár érkezése azonban 1488 1| érkezése azonban megzavarta a családi idillt, a Moysinger 1489 1| megzavarta a családi idillt, a Moysinger bácsi, piszkos 1490 1| bácsi, piszkos szalvétával a hóna alatt, szolgálatkészen 1491 1| szolgálatkészen megjelent, hogy a vendégeket üdvözölje.~ ~- 1492 1| kérdezte, amíg szalvétájával a piros abroszt végigsöpörte.~ ~ 1493 1| deklamálni kezdett:~ ~- Ami a spájzban, meg a konyhában 1494 1| Ami a spájzban, meg a konyhában jó falat akad, 1495 1| ha ezer forintba is kerül a lakoma, de ma úgy akarunk 1496 1| ma úgy akarunk élni, mint a Rothschildok és a Vanderbiltek...~ ~ 1497 1| mint a Rothschildok és a Vanderbiltek...~ ~A korcsmáros 1498 1| Rothschildok és a Vanderbiltek...~ ~A korcsmáros sietve tünt el 1499 1| korcsmáros sietve tünt el a konyhaajtó mögött, az asszony 1500 1| izgatottan futkosott ide-oda, a gyerekek bámészkodva álltak 1501 1| perc mulva már előttük volt a friss vaj, a lágy kenyér, 1502 1| előttük volt a friss vaj, a lágy kenyér, a hónapos retek, 1503 1| friss vaj, a lágy kenyér, a hónapos retek, s Moysinger 1504 1| nagy buzgalommal húzta ki a dugót a sörös üvegből. Már 1505 1| buzgalommal húzta ki a dugót a sörös üvegből. Már éppen 1506 1| éppen hozzá akartak kezdeni a falatozáshoz, amikor egyszerre 1507 1| egyszerre új vendégek tüntek föl a látóhatáron.~ ~- Terringettét, 1508 1| Terringettét, ez aztán a meglepetés, - szólott valaki 1509 1| meglepetés, - szólott valaki a kert küszöbén. - Asszony, 1510 1| felé, ahonnan Lénárt úr, a felesége, meg Novák hadnagy 1511 1| és csodálkozással. Amíg a tiszt meg az asszony kissé 1512 1| egymással... Persze, persze, a fiatal szerelmesek félénken 1513 1| szerelmesek félénken elbújnak a világ elől... De rosszul 1514 1| rosszul számítottak, mert a kiváncsi világ még a Moysinger-kertbe 1515 1| mert a kiváncsi világ még a Moysinger-kertbe is utánuk 1516 1| rázott Pethőékkel, miközben a szép asszony és lovagja 1517 1| megjelent az asztal mellett. A tiszt jókedvüen szalutált, 1518 1| megerősítette, kipirosította a tengeri levegő... És ezek 1519 1| tengeri levegő... És ezek a gödröcskék az arcán... akárcsak 1520 1| Elragadtatva nézte a fiatal asszonykát, halkan, 1521 1| Mit szól hozzá?~ ~Amíg a hadnagy udvariasan hajlongott, 1522 1| hangon kezdett kiabálni a sötétségben foglalatoskodó 1523 1| sok snitlinget, mert az a fődolog... Persze csak úgy, 1524 1| nincs kifogásuk ellene, hogy a magányukat megzavarjuk...~ ~ 1525 1| magányukat megzavarjuk...~ ~A vendéglős székeket és új 1526 1| tapintatlan ember volt, csakhamar a levegőbe tartotta a sörös 1527 1| csakhamar a levegőbe tartotta a sörös poharát.~ ~- A kis 1528 1| tartotta a sörös poharát.~ ~- A kis Pethő egészségére, akinek 1529 1| És Lénárt, elégülten a hatással, amit a felköszöntője 1530 1| elégülten a hatással, amit a felköszöntője keltett, így 1531 1| vagyok és azzal vége... És ha a kis Pethő rossz néven veszi, 1532 1| emlegetem, hát készségesen a rendelkezésére állok...~ ~ 1533 1| állok...~ ~Lénárt úr, aki a kirándulások tekintetében 1534 1| élénken foglalkozott azzal a gondolattal, hogy nemsokára 1535 1| Lénárt úr pénzintézetébe, a két férfi csakhamar nemes 1536 1| társaságában egyedül maradtak a kerti asztal mellett.~ ~- 1537 1| hát mentse ki magát ezért a rosszaságáért, hogy még 1538 1| is lusta az ember, hogy a helyéből kimozduljon... 1539 1| kimozduljon... Aki reggeltől-estig a sziklákon megtörő vizet 1540 1| attól, hogy tollat fogjon a kezébe... Még az uramnak 1541 1| Pethő gépiesen intett a fejével, de voltaképp nem 1542 1| asszonyok trécselésére, a szívében valami fájdalmas 1543 1| fájdalmas érzés lett úrrá; arra a meggyőződésre jutott, hogy 1544 1| meggyőződésre jutott, hogy a szegény kis felesége szánalmasan 1545 1| Lénártné mellett... Amíg a széken hátradőlve, cigarettával 1546 1| hátradőlve, cigarettával a szájában nézte a kuglizó 1547 1| cigarettával a szájában nézte a kuglizó férfiak játékát, 1548 1| kuglizó férfiak játékát, a lelke mélyén aggódva hasonlítgatta 1549 1| aggódva hasonlítgatta össze a két egymás mellett ülő asszonyt: 1550 1| egymás mellett ülő asszonyt: a diadalmas szépségében mosolygó 1551 1| szemmel nézte szomszédnőjét, a beteges, sápadt, bátortalan 1552 1| Sárikát, aki most már, hogy a kis baba látogatásának ideje 1553 1| Sárika hátrányára ütött ki; a Lénártné karcsu, tökéletes 1554 1| szinte részvétet keltett a törődött gyerekasszony, 1555 1| megdöbbenve érezte, hogy amíg a felesége iránt csak gyöngédség 1556 1| gyöngédség és szánalom van a szívében, az a másik tetszése 1557 1| szánalom van a szívében, az a másik tetszése szerint uralkodhatik 1558 1| szólott, egészen megzavarodva a lelke mélyén:~ ~- Becstelen 1559 1| lesz erőm hozzá, hogy erről a kacér és gyönyörü teremtésről 1560 1| teremtésről lemondjak...~ ~A férfiak időközben befejezték 1561 1| férfiak időközben befejezték a kuglizást s Lénárt úr, akivel 1562 1| kuglizást s Lénárt úr, akivel a perfid Novák hadnagy ravaszul 1563 1| hadnagy ravaszul megnyerette a partit, hangos diadalkiáltással 1564 1| tért vissza az asztalhoz... A győzelem örömére a boldog 1565 1| asztalhoz... A győzelem örömére a boldog nyerő még néhány 1566 1| hűvössé vált, Pethő fölállott a helyéről:~ ~- Fiacskám, 1567 1| fogunk, mert ez már nem a te egészségednek való idő... 1568 1| való idő... Jó lesz, ha a kabátodat is fölveszed, 1569 1| fölveszed, mert az ilyen esték a legveszedelmesebbek a hozzád 1570 1| esték a legveszedelmesebbek a hozzád hasonló asszonykára...~ ~ 1571 1| Sárika engedelmesen fölvette a kabátját, aztán a Lénárt 1572 1| fölvette a kabátját, aztán a Lénárt úr hangos sajnálatára, 1573 1| sajnálatára, búcsuzni kezdett... A férfiak udvariasan kezet 1574 1| pedig megható bensőséggel a nyakába borult.~ ~- Bármennyire 1575 1| észrevétlenül megszorította a Pethő odanyujtott kezét... 1576 1| Pethőnek hideg futott át a hátán... Egy percig mindenről 1577 1| szenvedéllyel tapadt rá... De a következő pillanatban már 1578 1| tért; udvariasan megemelte a kalapját, s karját feleségének 1579 1| És odakünn, mintha csak a lelkiismerete szavát akarná 1580 1| elcsitítani, gondosan fölgyűrte a Sárika gallérját, s apai 1581 1| XII.~ ~A kis baba megérkeztének legelső 1582 1| napjai ismét visszatérítették a Pethő csapodár szívét az 1583 1| csak azért ebédelünk, hogy a feketekávé jól essék...~ ~ 1584 1| Aztán szélvészként elrohant a kaszinóba, - már tudniillik, 1585 1| kaszinóba, - már tudniillik, a saját maga kijelentése szerint. 1586 1| után ismét egyedül lehetett a kedvesével odafönn, a vizitszoba 1587 1| lehetett a kedvesével odafönn, a vizitszoba kellemes félhomályában, 1588 1| félhomályában, amíg az utcán, a rekkenő nyári melegben, 1589 1| röpködtek, Lénárt úr pedig a kaszinó hűvös nagytermében 1590 1| ismerőseinek.~ ~Délelőtt, a sörcsarnokból jövet, Pethő 1591 1| Pethő rendesen beszólt a Lénárték füszeresboltjába, 1592 1| füszeresboltjába, amely egyúttal a bakonyvári nagytrafik volt.~ ~- 1593 1| szivarjaink - vannak, - szólt a szép asszony, a saját kezével 1594 1| szólt a szép asszony, a saját kezével szolgálva 1595 1| saját kezével szolgálva ki a fiatal ügyvédet.~ ~Máskor 1596 1| szivarunk van... Pöröljön a dohánygyárral, mert az tehet 1597 1| mert az tehet róla...~ ~Ez a kis párbeszéd hozzátartozott 1598 1| párbeszéd hozzátartozott a két szerelmes virágnyelvéhez; 1599 1| szerelmes virágnyelvéhez; a világos szivar ugyanis azt 1600 1| Jőjj, ebéd után várlak”, a sötét pedig azt: „Ma, fájdalom, 1601 1| aki szintén ott állott a dohányos polcok mellett, 1602 1| le oly szörnyen Pethőt az a végre is mindennapi tény, 1603 1| is mindennapi tény, hogy a dohánygyár sötét szivarokat 1604 1| világosabb szivarokat...~ ~Amire a felesége gúnyosan elkacagta 1605 1| válaszolt:~ ~- Na, nem irigylem a szemedet... Úgy látszik, 1606 1| szemedet... Úgy látszik, hogy a legújabb időben színvakságban 1607 1| színvakságban szenvedsz...~ ~Azokon a napokon, amikor a britannikák 1608 1| Azokon a napokon, amikor a britannikák az asszony szerint 1609 1| vitt egy-egy szál virágot a feleségének, aki már türelmetlenül 1610 1| türelmetlenül várakozott rá a kapu előtt. Ebéd után pedig, 1611 1| dobogó szívvel szaladt végig a vár csöndes utcáin, s míg 1612 1| vár csöndes utcáin, s míg a déliesen kihalt városon 1613 1| végigment, izgatottan, a pásztoróra édes reménységében 1614 1| Öt perc mulva itt lesz a karjaim között... és reszketni 1615 1| között... és reszketni fog a gyönyörüségtől és a boldogságtól...~ ~ 1616 1| fog a gyönyörüségtől és a boldogságtól...~ ~Most, 1617 1| boldogságtól...~ ~Most, hogy a Sárika szobájából hangos 1618 1| egyszerre ismét visszafordult a feleségéhez. Oly megható, 1619 1| oly különös is volt ez a változás!~ ~A konyhában 1620 1| is volt ez a változás!~ ~A konyhában az öreg Jablonszkyné 1621 1| öreg Jablonszkyné dirigált, a szobákat megcsappant üzemmel 1622 1| suttogva beszéltek egymással a segéd urak, Zsuzsánna pedig, 1623 1| segéd urak, Zsuzsánna pedig, a kövér Zsuzsánna, aki máskor 1624 1| fordult meg másutt, mint a piacon és a konyhában, most 1625 1| másutt, mint a piacon és a konyhában, most mindennap 1626 1| ötször-hatszor is besompolygott a felső helyiségekbe, s olvadékony, 1627 1| megindult pillantást vetett a kékernyős gyerekkocsira, 1628 1| gyerekkocsira, amelyben a trónörökös a délelőtti álmát 1629 1| gyerekkocsira, amelyben a trónörökös a délelőtti álmát aludta. 1630 1| büszke pillantást vetett a gyerekkocsi felé, Zsuzsánna 1631 1| mily édes, mily ennivaló. A homloka egészen a tekintetes 1632 1| ennivaló. A homloka egészen a tekintetes asszonyé, de 1633 1| Zsuzsánna szakvéleményét. A szemle csak akkor ért véget, 1634 1| végezve, szintén benézett a feleségéhez.~ ~- Terringettét, 1635 1| kapunk ebédet... Inkább a főzés után nézne, mint hogy 1636 1| főzés után nézne, mint hogy a gyereket fölkelti.~ ~De 1637 1| mozdulattal kikapta fiát a kocsiból, s dicsekedve szólt 1638 1| Zsuzsánnához:~ ~- Ez aztán a helyes legény, mi?... Szavamra 1639 1| mondom, már majdnem több a haja, mint az édesapjának...~ ~ 1640 1| édesapjának...~ ~Délután, a körútja végeztével, Jablonszky 1641 1| órák hosszáig nem vette le a tekintetét a szendergő gyermekről... 1642 1| nem vette le a tekintetét a szendergő gyermekről... 1643 1| érezhet? Némelykor óvatosan a karjaiba vette a siránkozó 1644 1| óvatosan a karjaiba vette a siránkozó csecsemőt, aki 1645 1| amely annyira hasonlított a Sárikáéra, elbámészkodva 1646 1| tekintett nagyapjára... A doktor gyöngéden magához 1647 1| gyöngéden magához ölelte a kicsikét, aztán kifejezhetetlen 1648 1| ragaszkodó pillantást vetett a leányára... És Pethőhöz 1649 1| s ellágyulva szorongatta a Sárika kezét, halkan szólott:~ ~- 1650 1| tulajdonképp az élet... Ez a legényke, a kicsike fiad, 1651 1| az élet... Ez a legényke, a kicsike fiad, majd megtanít 1652 1| fiad, majd megtanít rá...~ ~A nagyapai méltóság oly boldoggá 1653 1| megölelte és megcsókolta a vejét, míg Sárika, a rózsaszínü 1654 1| megcsókolta a vejét, míg Sárika, a rózsaszínü selyempaplan 1655 1| vigyázva megsímogatta aztán a leánya halvány arcocskáját 1656 1| százszorta jobban szeretem...~ ~A baba érkezése egyszerre 1657 1| érzéki föllobbanásait, s a szilaj szerelmes, aki máskor 1658 1| képtelen lett volna arra, hogy a lemondás fogalmával megbarátkozzék, 1659 1| egyáltalában nem gondolt többé a világos britannikákra. Este, 1660 1| Sárika szobájában kigyulladt a rózsaszínernyős éjjeli lámpa, 1661 1| egy csókkal elbúcsúzott a feleségétől, a maga szobájában, 1662 1| elbúcsúzott a feleségétől, a maga szobájában, amelyre 1663 1| mellett, idegesen figyelve, ha a baba olykor fölsikoltott 1664 1| fölsikoltott álmában...És amikor a zaj újólag elnémult, s végre, 1665 1| teljesen kifáradva lefeküdt, a szíve valami édes nyugalommal 1666 1| nyugalommal telt meg, s a sötétben, amely az ágya 1667 1| mint ama másik, amely még a józan eszemtől is megfosztott... 1668 1| csak részben tarthatta be a fogadalmát, annak nem annyira 1669 1| perfidül megakadályozta, hogy a szavának ura maradhasson. 1670 1| négy héttel azután, hogy a kis baba a gyarló világot 1671 1| azután, hogy a kis baba a gyarló világot megpillantotta, 1672 1| este kalap nélkül kisétált a bástyára. Egész nap valami 1673 1| dolgozott, s munka után, amikor a dolgát bevégezte, kissé 1674 1| bevégezte, kissé megfájdult a feje. Jó darabig kószált 1675 1| darabig kószált ide-oda a sziklás vároldalon, amikor 1676 1| sziklás vároldalon, amikor a város felől egyszerre új 1677 1| volt Lénártnéval, valamint a kis Milkával, a szomszéd 1678 1| valamint a kis Milkával, a szomszéd keztyüs leánykájával. 1679 1| szomszéd keztyüs leánykájával. A sétálás, főképp egy szép 1680 1| szeptemberi estén, nem tartozik a különös dolgok közé, de 1681 1| annyira megdöbbentette? A bakonyváriak aligha találtak 1682 1| vidám katona együtt szívja a pompás esti levegőt, pláne, 1683 1| lény is ott lábatlankodik a társaságukban. De Pethő 1684 1| ijed meg. Ez az esti séta a szőke Milkácska gardirozása 1685 1| gardirozása mellett, úgyszólván a specialitása volt Lénártnénak; 1686 1| az időkre, amikor ő volt a Novák főhadnagy úr helyében, 1687 1| át hasztalanul ostromolta a szép asszonyt szép szóval, 1688 1| hallgatta, de egy estén hirtelen a szemébe nézett, s szokatlan 1689 1| hozzá:~ ~- Várjon, amíg a cselédeknek szólok, aztán, 1690 1| akarja, sétálhatunk vacsoráig a várban... Ott senkisem háborgat 1691 1| akar tőlem...~ ~Fölszólt a szakácsnéjának az emeletre, 1692 1| benézett Cservenky bácsihoz, a keztyüshöz:~ ~- Megengedi, 1693 1| Hallgatva mentek föl a meredek úton, az asszony 1694 1| várakozó arccal haladt a fiatal ügyvéd oldalán. A 1695 1| a fiatal ügyvéd oldalán. A bástyán aztán leültette 1696 1| bástyán aztán leültette Milkát a püspöki rezidencia elé ( 1697 1| püspöki rezidencia elé (a hegyek felől zord, éjszaki 1698 1| mindent elmondhat, ami csak a szívén fekszik...~ ~Pethő 1699 1| És másnap, mialatt Lénárt a kaszinóban kibicelt, már 1700 1| kaszinóban kibicelt, már odafönt, a hűvös vizitszobában folytatták 1701 1| vizitszobában folytatták a megkezdett beszélgetést...~ ~ 1702 1| hanem Novák főhadnagyot is. A derék katona azok közé a 1703 1| A derék katona azok közé a tisztek közé tartozott, 1704 1| alaposabban foglalkoznak a váltójoggal, mint a stratégiai 1705 1| foglalkoznak a váltójoggal, mint a stratégiai tudományokkal. 1706 1| akkor élt igazán, amikor a cigány a fülébe húzta a 1707 1| igazán, amikor a cigány a fülébe húzta a kedves nótáját, 1708 1| a cigány a fülébe húzta a kedves nótáját, a pincér 1709 1| húzta a kedves nótáját, a pincér pedig szolgálatkészen 1710 1| pedig szolgálatkészen állt a háta mögött a pezsgős palackkal. 1711 1| szolgálatkészen állt a háta mögött a pezsgős palackkal. Az ilyen 1712 1| ritkán volt része, mert a bakonyvári helyőrség tisztjei 1713 1| voltak, mint ő. Igy tehát a szerelemben keresett kárpótlást; 1714 1| mert Bakonyvárott, ahol a ballettet csak hírből ismerik, 1715 1| minden harmadik évben akad, a szerelem, általában véve, 1716 1| általában véve, nem tartozik a költséges szórakozások közé. 1717 1| csinosabb szobaleánynak is. A szerelemben a rokonszenves, 1718 1| szobaleánynak is. A szerelemben a rokonszenves, katona az 1719 1| képviselte...~ ~Amikor most, a szelíd nyárutói alkonyaton 1720 1| nyárutói alkonyaton Pethő a közeledő társaságot megpillantotta, 1721 1| társaságot megpillantotta, a szíve egyszerre elszorult... 1722 1| És míg torkát szinte a sírás fojtogatta, keservesen, 1723 1| gyorsan megvigasztalódott a hűtlenségemért... Talán 1724 1| főhadnagy úr fog deklamálni a hűvös vizitszobában... Addig 1725 1| deklamál, addig forgatja a szemét, amíg végre...~ ~ 1726 1| végre...~ ~Nem fejezte be a mondatot, mert úgy érezte, 1727 1| hogy mindjárt megszakad a szíve... Az a gondolat, 1728 1| megszakad a szíve... Az a gondolat, hogy ez a gyönyörü 1729 1| Az a gondolat, hogy ez a gyönyörü asszony egy más 1730 1| esetleg le tudnak mondani még a szerelemről is, de abban 1731 1| tudnak megnyugodni, hogy a szerelmesük másé legyen... 1732 1| szerelmesük másé legyen... Mert a szerelem hasonlíthatatlanul 1733 1| hasonlíthatatlanul könnyebb bennük, mint a féltés és irigység...~ ~ 1734 1| Mielőtt Lénártné meg a főhadnagy megismerhették 1735 1| Pethő gyorsan befordult a püspöki palota felé, s a 1736 1| a püspöki palota felé, s a kanonok-házakat megkerülve, 1737 1| szinte lopva visszatért a lakására. Otthon már türelmetlenül 1738 1| kacagtató gyerekességeket művelt a kis babával, míg az asszonyok 1739 1| boldogsággal gyönyörködtek a rögtönzött idillben... A 1740 1| a rögtönzött idillben... A hancurozó nagyapa tréfás 1741 1| szép dolog, mondhatom... A helyett, hogy a serdülő 1742 1| mondhatom... A helyett, hogy a serdülő fiadat nevelnéd, 1743 1| elkényszeredve mosolygott, de a gondolatai egészen másutt 1744 1| s végre egyedül lehessen a szobájában. Sokáig föl- 1745 1| hajnalig se tudta lehúnyni a szemét. Mindegyre csak a 1746 1| a szemét. Mindegyre csak a Lénártné gúnyos nevetését 1747 1| Lénártné gúnyos nevetését s a főhadnagy diadalmas pillantását 1748 1| élénken kiszínezte azokat a jeleneteket, amelyek a mai 1749 1| azokat a jeleneteket, amelyek a mai estére következni fognak... 1750 1| fölizgatták, hogy szinte a foga is vacogni kezdett 1751 1| vacogni kezdett belé, míg a keze akaratlanul is ökölbe 1752 1| nem fogom megengedni, hogy a másé legyen...~ ~ 1753 1| XIII.~ ~Lénárt úr a bolthelyiségben a szállítócég 1754 1| Lénárt úr a bolthelyiségben a szállítócég kocsisával veszekedett, 1755 1| kocsisával veszekedett, a segédek udvariasan sürgölődtek 1756 1| udvariasan sürgölődtek a vevők körül, az utcán fiatal 1757 1| szerelmes gavallérok kószáltak, a bolt ajtajában pedig kokettül, 1758 1| házias pongyolában állt a szép asszony, nyájasan fogadva 1759 1| ismerősei köszöntését, míg Pethő a legközönségesebb arcával, 1760 1| legközönségesebb arcával, de voltaképp a felindulástól remegve, suttogta:~ ~- 1761 1| is, de úgy kell intéznie a dolgot, hogy tanuk nélkül 1762 1| csak nem akarja megkérni a kezemet? - szólt Lénártné 1763 1| miközben kacér mosollyal intett a polgármesternek, aki épp 1764 1| polgármesternek, aki épp ott sétált el a bolt előtt.~ ~- Ne tréfáljon, 1765 1| légyott után áhítozom, itt a kezem rá, hogy oly tisztességesen 1766 1| Lénártné nem válaszolt, mert a szobalánya megjelent a boltajtóban... 1767 1| mert a szobalánya megjelent a boltajtóban... Pénzt kért, 1768 1| friss gyümölcsöt hozzon a piacról, s a szép asszony 1769 1| gyümölcsöt hozzon a piacról, s a szép asszony fölhasználta 1770 1| fölhasználta az alkalmat, hogy a délutáni ablaktisztítás 1771 1| mondom, hogy minden ragyogjon a tisztaságtól, mert különben 1772 1| el hadd, ha feljövök.~ ~A szobaleány, miután megnyugtatón 1773 1| miután megnyugtatón válaszolt a kérdésre, elballagott a 1774 1| a kérdésre, elballagott a piac felé, s Lénártné csak 1775 1| ilyen urakat fogadjak... Aki a vízbe fullad, az nem jár 1776 1| jobban jár, mintha annak a pletykázó vénkisasszonynak 1777 1| pletykázó vénkisasszonynak a nyelvére kerül...~ ~- Hát 1778 1| valamit, itt is megmondhatja, a boltban, ahová bármikor 1779 1| Pethő konokul csóválta a fejét.~ ~- Nem, ez a hely 1780 1| csóválta a fejét.~ ~- Nem, ez a hely nem alkalmas... olyan 1781 1| Elgondolkozva simította végig a homlokát, majd egyszerre 1782 1| Kora délután sétáljon ki a malmok felé... Ott ugyan 1783 1| időtájt senki se jár... A Répás-malom mögött a kis 1784 1| A Répás-malom mögött a kis erdőben várni fogok 1785 1| találkozni velem, valahol a Suhogó tisztáson, holdfény 1786 1| Kettőkor várakozzék reám a malom mögött, de előre kikötöm, 1787 1| lennie... Mert annak, hogy a régi bizalmasság helyreálljon 1788 1| már örökre vége van...~ ~- A becsületszavamat adom rá, 1789 1| viselkedem...~ ~Megszorította a szép asszony kezét, de tovább 1790 1| tovább nem beszélhettek a dologról, mert Lénárt úr 1791 1| Lénárt úr időközben kidobta a szállító-cég kocsisát, s 1792 1| kipirulva jelent meg maga is a bolt ajtajában. A Pethő 1793 1| maga is a bolt ajtajában. A Pethő láttára azonban visszatért 1794 1| láttára azonban visszatért a jókedve, barátságosan megveregette 1795 1| barátságosan megveregette a fiskális arcát, s nyájasan, 1796 1| Ügyvéd uram, gyujtson rá erre a pesti trabukkóra... Mi ugyan 1797 1| Bakonyvárott meg nem érjük, hogy a nagytrafikos úrtól valaha 1798 1| elgondolkozva baktatott a molnárkert veteményes ágyai 1799 1| között, s újra meggyújtotta a szivarját, amelyet az imént 1800 1| imént óvatosan elhelyezett a tornácon, mielőtt a kis 1801 1| elhelyezett a tornácon, mielőtt a kis páciensét meglátogatta. 1802 1| páciensét meglátogatta. Amikor a szivar nagynehezen égni 1803 1| Ismét visszakerült tehát a konyha felé, s a molnárnénak, 1804 1| visszakerült tehát a konyha felé, s a molnárnénak, aki épp rántott 1805 1| rántott levest készített a szegény kis beteg számára, 1806 1| is, megtörténhetik, hogy a bubukájának úgy alkonyattájt 1807 1| alkonyattájt megnövekszik a láza... Ne ijedjen meg, 1808 1| tegyen egy Priessnitz-kötést a kicsike mellére...~ ~Az 1809 1| Jablonszky doktor pedig elindult a kocsija felé. Hogy a kapuhoz 1810 1| elindult a kocsija felé. Hogy a kapuhoz jusson, át kellett 1811 1| jusson, át kellett haladnia a veteményes kerten és a majorságon 1812 1| haladnia a veteményes kerten és a majorságon s az öreg orvos 1813 1| majorságon s az öreg orvos ezt a rövid útat is, szokása szerint, 1814 1| elszenesedett szivarját szívta, a gondolatai ezerfelé jártak, 1815 1| messze, nagyon messze, a múlt idők homályában, s 1816 1| múlt idők homályában, s a távol jövőben, amely most 1817 1| valami szomoru dolog, mert a doktor bácsi szeliden elmosolyodott, 1818 1| estétől reggelig, mert ez a pöfékelés nincs valami jótékony 1819 1| Hiszen sok keresni valóm ezen a világon nincs többé... A 1820 1| a világon nincs többé... A feleségem nem fog éhenhalni, 1821 1| feleségem nem fog éhenhalni, ha a szememet, behúnyom, ami 1822 1| szememet, behúnyom, ami pedig a kicsike leányomat illeti, 1823 1| aggódnom ezután... Hála legyen a jó Istennek, aki megengedte 1824 1| jókedvüen füstölve haladt végig a káposztafejek és zellerágyak 1825 1| és zellerágyak közt, míg a szíve édes és boldog nyugalommal 1826 1| elégedve az élet sikerével: a munkája, a küzdelmei, a 1827 1| élet sikerével: a munkája, a küzdelmei, a becsületes 1828 1| a munkája, a küzdelmei, a becsületes törekvései nem 1829 1| vesztek kárba... Valamikor, a régi rossz napokban, amikor... 1830 1| rossz napokban, amikor... a kicsike koporsókat kivitték 1831 1| kicsike koporsókat kivitték a házból... véghetetlen fájdalom 1832 1| véghetetlen fájdalom közepette még a gondviselés létezését is 1833 1| bűnbánólag bocsánatot kért attól a hatalmas lénytől, akiben 1834 1| s hálásan rebegte:~ ~- A sok szenvedést csak azért 1835 1| mérted reám, ugy-e, hogy a boldogság csak annál jobban 1836 1| voltál hozzám...~ ~Megállt a kerten átfolyó kis csermely 1837 1| ragyogó álmokkal telt meg... A malom fölött a kora nyári 1838 1| telt meg... A malom fölött a kora nyári délután csöndje 1839 1| délután csöndje lebegett, a vízen csillogószárnyu szitakötők 1840 1| pillangók dézsmálgatták a kövér káposztaleveleket, 1841 1| kövér káposztaleveleket, s a fűszálakon aranyos bogarak 1842 1| zummogva tovább szálljanak... A folyó lassan siklott végig 1843 1| partjai között, nagynéha, a távolabb eső majorságból 1844 1| hallatszott idáig s mindez a sok különféle álombaringató 1845 1| harmonikusan olvadt bele a malom felől idehallatszó 1846 1| idehallatszó döngésbe, amelyet a nagykerék munkája támasztott... 1847 1| tünődve állott egy pillanatig a zsongó magányosság közepette, 1848 1| magányosság közepette, s a szemét végighordozta a 1849 1| a szemét végighordozta a hallgató vidéken; a folyón, 1850 1| végighordozta a hallgató vidéken; a folyón, a távoli vizeken, 1851 1| hallgató vidéken; a folyón, a távoli vizeken, az alacsony 1852 1| az alacsony viskókon, s a kék hegyeken, amelyek kelet 1853 1| hegyeken, amelyek kelet felől a látóhatárt elzárták... És 1854 1| ünnepi áhítattal lebegett a napsugaras tájék fölött, 1855 1| milyen fájdalmas sokaknak az a tudat, hogy egyszer búcsut 1856 1| Még egy-két nap, vagy a legjobb esetben egy-két 1857 1| esetben egy-két esztendő, s a napsugár melegére átláthatatlan 1858 1| reszketve gondolnak erre a változásra!... De te, vén 1859 1| nem félsz tőle; hiszen a halál csak addig ijesztő, 1860 1| akiket legjobban szerettem a világon...~ ~A szemét lehúnyta, 1861 1| szerettem a világon...~ ~A szemét lehúnyta, hogy jobban 1862 1| lehúnyta, hogy jobban lássa a képet, amely most a lelke 1863 1| lássa a képet, amely most a lelke előtt megjelent; a 1864 1| a lelke előtt megjelent; a babát, aki kövér kacsóit 1865 1| gyönyörködik az elbájoló idillben. A baba! Az öreg doktor szíve 1866 1| doktor szíve elfacsarodott a boldogságtól, oly furcsának 1867 1| és megindítónak találta a gondolatot, hogy az ő csitri 1868 1| Sárikáját, aki még tegnap a bádogedényeivel játszogatott, 1869 1| Csak most érezte igazán a nagyapai méltóság örömeit, 1870 1| nagyapai méltóság örömeit, a tiszta, gyermekesen túlzott 1871 1| elveszített: az ifjúságát, a szerelmét, a munka lázáért, 1872 1| ifjúságát, a szerelmét, a munka lázáért, a siker mámoráért, 1873 1| szerelmét, a munka lázáért, a siker mámoráért, a jövőbe 1874 1| lázáért, a siker mámoráért, a jövőbe vetett reményekért... 1875 1| mégegyszer megcsillogtatod a gyermekkor drága hangulatait, 1876 1| ezüstös kacagásával űzöd el a félelmes szörnyetegeket, 1877 1| csöndesen bólintott, aztán a kezével kómikus mozdulatot 1878 1| élénken képzelte maga elé a kis unokáját, hogy a megszokástól 1879 1| elé a kis unokáját, hogy a megszokástól szinte enyelegni 1880 1| vele, mint otthon szokta, a Sárika hálószobájában... 1881 1| álmadozásaiból, s könnyedén a vállát vonva így szólott:~ ~- 1882 1| szivarját, aztán tovább ment a veteményes ágyak között, 1883 1| veteményes ágyak között, átkerült a kis csermely hídján, s épp 1884 1| hídján, s épp ki akart vágni a kocsiútra, amikor hirtelen 1885 1| az eszébe jutott valami. A kis erdőtől, amely a malom 1886 1| valami. A kis erdőtől, amely a malom mögött elterült, édes 1887 1| madárcsicsergés hallatszott ide, s a doktor bácsinak az az ötlete 1888 1| néhány szál erdei virágot a még mindig gyöngélkedő Sárikának... 1889 1| gyöngélkedő Sárikának... A kisleánya ugyanis imádta 1890 1| kisleánya ugyanis imádta a virágokat, annyira imádta, 1891 1| gyöngyvirág-bokrétával meglepte. A virágot jobban szerette, 1892 1| virágot jobban szerette, mint a játékszert, s akárhányszor 1893 1| le sápadó fejecskéjét... A doktor végigment egy kis 1894 1| pár percig gyönyörködött a nyári délutánban, amely 1895 1| elmerengve folytatta útját a misztikusan susogó fák között... 1896 1| egy-egy bogárkát, amely a szirmokon rejtőzött, s óvatosan 1897 1| rejtőzött, s óvatosan elhelyezte a fűben, nehogy a kis nyomorultnak 1898 1| elhelyezte a fűben, nehogy a kis nyomorultnak baja essék... 1899 1| magában:~ ~- Bokrétát viszek a kislányomnak... Vajjon megérem-e 1900 1| udvarolhassak?...~ ~Annyira elmerült a munkájában, hogy se nem 1901 1| föl, amikor közvetlenül a közelében valami különös 1902 1| hallatszott. Kiváncsian emelte föl a fejét, hogy a sűrűségben 1903 1| emelte föl a fejét, hogy a sűrűségben kémlelődjék, 1904 1| hirtelen visszahátrált; a fák között egy férfit s 1905 1| asszonyt pillantott meg... A fűben ültek, még pedig nagyon 1906 1| nagyon bizalmas pózban; a férfi végigterült a földön, 1907 1| pózban; a férfi végigterült a földön, s a fejét odahajtotta 1908 1| végigterült a földön, s a fejét odahajtotta az asszony 1909 1| odahajtotta az asszony ölébe... A doktor ijedten fülelt egy 1910 1| aztán mosolyogva biccentett a fejével.~ ~- Ez a divat, 1911 1| biccentett a fejével.~ ~- Ez a divat, úgy látszik, örökké 1912 1| nincsenek is szerelmesek a világon, pedig lám, most 1913 1| csak annyian vannak, mint a mi időnkben. Bizony bele 1914 1| bele kell nyugodnunk abba a szörnyü gondolatba, hogy 1915 1| szörnyü gondolatba, hogy ezek a fiatal csacsik talán még 1916 1| fiatal csacsik talán még a sírhalmunkon is csókolózni 1917 1| Tovább akart menni, nehogy a kedves idillt megzavarja, 1918 1| egyszerre csak ijedten megállt; a férfi hangja ismerősnek 1919 1| Az öreg doktor fölkapta a fejét, az arcát elöntötte 1920 1| megindulva figyelt, mint a szarvas, aki gyanus neszt 1921 1| hall az erdő tisztásán. A nagy nyári csöndben tisztán 1922 1| tisztán megértette, amit a bujkáló pár beszélt, s a 1923 1| a bujkáló pár beszélt, s a kezével félájultan támaszkodott 1924 1| lábujjhegyen közelebb lopózott a szerelmesekhez, s míg a 1925 1| a szerelmesekhez, s míg a szeme előtt csodálatos 1926 1| asszony keze gyöngéden babrál a férfi hajában, s tisztán 1927 1| Előbb vagy utóbb az lenne a vége, hogy minden kitudódnék, 1928 1| hogy minden kitudódnék, s a botrány mindkettőnket boldogtalanná 1929 1| minket, hanem azokat is, akik a nagy bűnünkben ártatlanok.~ ~ 1930 1| bűnünkben ártatlanok.~ ~A férfi most megragadta az 1931 1| lázasan, majdnem magánkivül, - a mi sorsunk mindörökre meg 1932 1| nélkül?... Nekem is megvan a jogom ahhoz, hogy boldog 1933 1| mindenkinek megvan, aki ebben a szomoru siralomvölgyben 1934 1| szomoru siralomvölgyben a halálra várakozik. Azt a 1935 1| a halálra várakozik. Azt a tudatot, hogy egyszer csak 1936 1| hogy egyszer csak rám borul a sötét éjszaka, s hogy hidegen, 1937 1| fogok feküdni évezredeken át a föld alatt, csak azzal enyhíthetem 1938 1| némiképp, ha legalább ez alatt a pár év alatt a magam módja 1939 1| ez alatt a pár év alatt a magam módja szerint boldog 1940 1| boldog vagyok... Miért küzd a végzet ellen?... Micsoda 1941 1| vissza attól, hogy maga is a boldogság után törekedjék?... 1942 1| elérkezik az az idő, amikor a dobogó szíve kihül... És 1943 1| ő is csak úgy érez, mint a kedvese... Egy pillanatig 1944 1| védőleg tartotta maga elé a kezét, de aztán meglankadt 1945 1| aztán meglankadt az ereje, a könnyek kicsordultak a szeméből, 1946 1| a könnyek kicsordultak a szeméből, s vad szenvedéllyel 1947 1| szenvedéllyel szorította magához a férfit és lázasan szólott:~ ~- 1948 1| nyugodt percem, ha erről a szerelemről lemondanék...~ ~ 1949 1| szilaj gyönyörüségével, azzal a perzselő, bűnös önzéssel, 1950 1| perzselő, bűnös önzéssel, amely a tünő pillanat kedvéért az 1951 1| magukhoz térítette őket az a váratlan zaj, amely a közelükben 1952 1| az a váratlan zaj, amely a közelükben fölhangzott; 1953 1| föl összeborzolt fejét, a férfi pedig egyszerre talpra 1954 1| egyszerre talpra ugrott, hogy a lombokat félrehajtsa. És 1955 1| fatörzsnek támaszkodva, a karjai reszkettek, a teste 1956 1| támaszkodva, a karjai reszkettek, a teste pedig görcsösen meg-megrándult, 1957 1| nem hagyta el az ajkát. A pillantása azonban, amivel 1958 1| pillantása azonban, amivel a férfira meredt, oly ijesztő 1959 1| egyszerre megrázkódott, s míg a szemét undorral és megvetéssel 1960 1| megvetéssel meresztette Pethőre, a kezeit tördelve dadogta:~ ~- 1961 1| ha magammal vihetnélek a föld alá... A jóságodnak, 1962 1| vihetnélek a föld alá... A jóságodnak, az egyenes lelkednek, 1963 1| jóságodnak, az egyenes lelkednek, a becsületes hűségednek az 1964 1| becsületes hűségednek az a jutalma, hogy megölnek, 1965 1| bolondom, nem fogod túlélni, ha a valóságra ébredsz...~ ~Olyan 1966 1| Pethő megindultan nyúlt a keze után... De Jablonszky 1967 1| egyszerre fölegyenesedett, a szeme szikrázott, s öles 1968 1| volna; olyan volt, mint a haldokló oroszlán, amely 1969 1| asszony meggörnyedve zokogott a fűben, Pethő pedig ijedten 1970 1| parancsolóan fölemelte a mutatóujját, s dörgő hangon 1971 1| megteheti...~ ~Odalépett a földön fetrengő asszonyhoz, 1972 1| földön fetrengő asszonyhoz, s a lábával megrúgta, mintha 1973 1| cipője hozzád érjen... A szemétből szedtek föl, de 1974 1| tisztességes urad jóságát, hogy a boldogságát, a becsületét 1975 1| jóságát, hogy a boldogságát, a becsületét sárba tiprod... 1976 1| ha arra gondolsz, hogy a kétségbeesésbe kergetsz 1977 1| leányom, bár ne érnéd meg a reggelt és sohase tudnád 1978 1| gyalázatos... te gyalázatos...~ ~A melléből hörgő zokogás tört 1979 1| hörgő zokogás tört ki, de a végső erejével még fölemelte 1980 1| végső erejével még fölemelte a karját.~ ~- El innen!~ ~ 1981 1| Lénártné most fölemelkedett a földről, s anélkül, hogy 1982 1| meggörnyedve távozott a gyalogösvény felé... Az 1983 1| mozdulatlanul nézett utána, a fejével csöndesen bólintott, 1984 1| egész hosszában végigesett a földön... A fejét odavágta 1985 1| hosszában végigesett a földön... A fejét odavágta az egyik 1986 1| foltok támadtak, míg Pethő a rémülettől megdermedve rohant 1987 1| eszméletlenül, sápadt arccal feküdt a fűben, a fájdalomtól eltorzult 1988 1| sápadt arccal feküdt a fűben, a fájdalomtól eltorzult vonásokkal, 1989 1| dédelgetett gyermekét látná, a szelíd kis mártirt, akinek 1990 1| támasz nélkül fog maradni a hideg világban, míg az apja, 1991 1| hideg világban, míg az apja, a jó pajtása, az egyetlen 1992 1| az egyetlen igaz barátja, a sírban porlad... Pethő pár 1993 1| egyszerre csak fölocsudott a kábultságából, s rémülten 1994 1| rémülten kiáltozni kezdett a ház felé:~ ~- Az Istenért... 1995 1| orvost, akárhonnan is...~ ~A következő percben ijedt 1996 1| ijedt emberek közeledtek a házból, s Antal, a Jablonszky 1997 1| közeledtek a házból, s Antal, a Jablonszky doktor kocsisa 1998 1| doktor kocsisa is beszaladt a malom elől, ahol az urára 1999 1| megfoghattam volna...~ ~ ~Amikor a síró asszonyok pár órára 2000 1| amely két nap óta megtagadta a szolgálatot, csodamódra