IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
| Alphabetical [« »] 38 2 4526 2 97 1 a 2610 abba 3 abbahagyott 1 abbahagyta 2 | Frequency [« »] ----- ----- ----- 2610 a 901 az 628 hogy 330 és | Szomaházy István A Kétszivu Petho Concordances a |
Rész
2001 1| sincs itt? - kérdezte, míg a Pethő hátán végigfutott 2002 1| Pethő hátán végigfutott a hideg.~ ~- Senki, apa...~ ~- 2003 1| alszik?~ ~- Alszik, apa...~ ~A nagybeteg kínos fájdalommal 2004 1| ép balkezével megragadja a veje kezét. És susogva, 2005 1| megfeszítésével szólott:~ ~- A halálod órájában olyan boldog 2006 1| amilyen boldoggá fogod tenni a kis leányomat... Sohase 2007 1| Sohase szabad tudnia arról a másikról... soha... soha!... 2008 1| Áldott légy, ha jóvá teszed a vétkedet... és minden átkával 2009 1| verjen meg az Isten, ha azzal a másikkal örökre nem szakítasz...~ ~- 2010 1| nem szakítasz...~ ~- Itt a kezem rá, apa...~ ~- Megígéred?~ ~- 2011 1| apa...~ ~- Megígéred?~ ~- A kicsike leányom életére 2012 1| véghetetlen gyöngédséggel nézett a vejére, s míg sápadt arcát 2013 1| míg sápadt arcát elöntötte a boldogság, halkan szólott:~ ~- 2014 1| apósa kezére szorította. És a beteg, a testi fájdalomtól 2015 1| szorította. És a beteg, a testi fájdalomtól zihálva, 2016 1| fájdalomtól zihálva, de a lelkében megbékülve a földiekkel, 2017 1| de a lelkében megbékülve a földiekkel, alig hallhatólag 2018 1| hiszek neked, édes fiam.~ ~A következő pillanatban visszaesett 2019 1| pillanatban visszaesett a vánkosára. És Pethő rémülten 2020 1| Pethő rémülten kiáltott ki a szomszéd szobába:~ ~- Jőjjetek 2021 1| mindjárt vége lesz...~ ~ ~A jajveszékelés közepette, 2022 1| jajveszékelés közepette, amely a szoba hajnali csöndjét fölverte, 2023 1| hajnali csöndjét fölverte, a halott mintha mosolyogva 2024 1| életemmel váltottam meg, hogy a szívemhez nőtt kis leányom, 2025 1| szívemhez nőtt kis leányom, a drága szememfénye boldog 2026 2| Kemény doktor karriérje.~ ~A hölgyeket lekísérték a fiakkerhez, 2027 2| A hölgyeket lekísérték a fiakkerhez, maguk visszatértek 2028 2| az asszonyoknak mondták - a megmaradt pezsgőt kiigyák. 2029 2| megmaradt pezsgőt kiigyák. A nagyteremben még járta néhány 2030 2| nagyteremben még járta néhány pár a csárdást, de a báli közönség 2031 2| néhány pár a csárdást, de a báli közönség nagyobb része 2032 2| nagyobb része eltávozott már a mulatságból. Az öt fiatalember, 2033 2| fiatalember, aki az egész estén át a lady patronesse szép leányának 2034 2| mámoros kedvvel tért vissza a fehér asztalhoz, amelyen 2035 2| belépők hevertek össze-vissza a palackok aranyos etiquetteje 2036 2| aranyos etiquetteje mellett.~ ~A szép Balogh kisasszony révén 2037 2| Sándorra is átfordult később a beszélgetés, s a társaság 2038 2| később a beszélgetés, s a társaság egyik tagja mereven 2039 2| mereven kétségbevonta, hogy ez a jeles politikus a saját 2040 2| hogy ez a jeles politikus a saját tehetségének köszönhetné 2041 2| tüneményes karriérjét. Minden a véletlen dolga, a szerencsés 2042 2| Minden a véletlen dolga, a szerencsés véletlené. Hevesen 2043 2| véletlené. Hevesen vitatta a maga filozófiáját, de egy 2044 2| izgatottan csapta le erre a szélestalpu poharat:~ ~- 2045 2| beszélni, hogy az emberek a szerencsés véletlennek köszönhetnének 2046 2| köszönhetnének valamit... Ez a véletlen közönséges fikció... 2047 2| egyszerűen az idegrendszerben van a kulcsa... Az erős és egészséges 2048 2| siet és hidegen megcsinálja a jövőjét... A lágy és szentimentális 2049 2| megcsinálja a jövőjét... A lágy és szentimentális 2050 2| szentimentális pedig kitör a pálya közepén, akár egy 2051 2| versenyparipa... Nem is a tehetségtől függ minden, 2052 2| Szabó Elemér doktor, a cigányképü párbajorvos, ( 2053 2| annak idején) földhöz csapta a szivarját:~ ~- Ez a naturálista 2054 2| csapta a szivarját:~ ~- Ez a naturálista smokkok hazug 2055 2| emberben annyi erő, hogy az a milliófejü tömeggel szemben 2056 2| több van egy unciával, mint a másikban, de vajjon mit 2057 2| Én azt mondom, minden a szerencse dolga, a szerencsés 2058 2| minden a szerencse dolga, a szerencsés véletlené... 2059 2| Öt társaságbeli gavallér a leggyatrább filiszterből 2060 2| közbekiáltottak:~ ~- És te még a tehetséget is szükségtelennek 2061 2| aranycvikkeres mérnök nevetve intett a kezével:~ ~- Szeretném látni, 2062 2| egész Budapest ismerni fogja a Kemény Gyuri nevét s húszezer 2063 2| irodájából...~ ~Kunevald, a bankigazgató, megáztatta 2064 2| bankigazgató, megáztatta kissé a nyelvét a Roedererben.~ ~- 2065 2| megáztatta kissé a nyelvét a Roedererben.~ ~- Becsületszavamra 2066 2| nem eskomptálnám előre azt a jövedelmet...~ ~Mindnyájan 2067 2| Mindnyájan nevettek, de a kis párbajorvos hevesen 2068 2| Tartok bármilyen fogadást a Kemény doktor csodaszerü 2069 2| tennetek, amit én mondok...~ ~A bankigazgató, a mérnök, 2070 2| mondok...~ ~A bankigazgató, a mérnök, a kis Andrássy-úti 2071 2| bankigazgató, a mérnök, a kis Andrássy-úti háziúr 2072 2| kis Andrássy-úti háziúr és a miniszteri titkár, mint 2073 2| szövetség koccintották össze a poharukat:~ ~- Tehát egy 2074 2| poharukat:~ ~- Tehát egy év a határidő... Ha Kemény Gyuriból 2075 2| asztalnál fogjuk megtartani a győzelmi lakomát...~ ~ ~ 2076 2| üggyel-bajjal tudta lerázni magáról a szigorlatok terheit. Szabó, 2077 2| terheit. Szabó, aki mint a főispán fia, dús apanage-t 2078 2| nyugalmával segítette mindig ezt a szegény tehetetlen ördögöt. 2079 2| legénylakásának dohányzóasztalát a főváros e szerencsés gavallérjai 2080 2| gavallérjai körülvették, a sarokban bizonyosan ott 2081 2| Mindnyájan szerették ezt a jó és tehetetlen fiut, aki 2082 2| kivattázott vállaira:~ ~- Jönnek-e a kliensek, Gyuri?... Hát 2083 2| oklevelének, még mindig ugyanabban a tejcsarnokban költötte el 2084 2| tejcsarnokban költötte el a vacsoráját, ahol diákkorának 2085 2| bizony alig ismert mást a női nemből, mint Julcsa 2086 2| mosolyogva kiszolgálta. A kis orvostanhallgatók, 2087 2| kis orvostanhallgatók, a könyvvezetők, akik ide jöttek 2088 2| ide jöttek be alkonyattájt a napi fáradalmak után, figyelemmel 2089 2| mindannyian őt tekintették a tejcsarnokbeli társaság 2090 2| társaság doyenjének...~ ~Mikor a Szabó Elemér vendégei csettintve 2091 2| volt, aki Gyuri szemében a női gráciát képviselte. 2092 2| Kemény Györgyben látta volna a régi lovagkor föltámadását. 2093 2| Mikor vezeti oltárhoz a kis Katinkát?~ ~Sóhajtva 2094 2| Sóhajtva válaszolt ilyenkor a szegény és ügyefogyott doktor:~ ~- 2095 2| doktor:~ ~- Mihelyt lejöhetek a harmadik emeletről és végleg 2096 2| emeletről és végleg otthagyhatom a Király-utcát... Ha egyszer 2097 2| annyira konszolidálva lesznek a viszonyaim, hogy föltétlenül 2098 2| forint bevételre...~ ~ ~A miniszteri tanácsosék februári 2099 2| hiszen, hölgyeim, ő az, aki a Ruppmann-pörben azt a nevezetes 2100 2| aki a Ruppmann-pörben azt a nevezetes védőbeszédet elmondotta...~ ~ 2101 2| védőbeszédet elmondotta...~ ~S a maga szeretetreméltó fantáziájával 2102 2| állítólagos Ruppmann-pörről, ahol a Kemény György beszédének 2103 2| az elnök zokogva kelt föl a helyéből és az ügyész megtörve 2104 2| megtörve jelentette ki, hogy a hallatlan beszéd hatása 2105 2| az egész vádat...~ ~Mikor a kaszinóban egy fiatal mágnás 2106 2| váltóviszonyai csődbe kerültek, a miniszteri titkár fitymálva 2107 2| titkár fitymálva hadonázott a levegőben:~ ~- Ugyan hagyják 2108 2| ügyvédeket, valamennyi csak a saját zsebével törődik... 2109 2| Kemény György doktort...~ ~A zsúrokon, ahol a Lipótváros 2110 2| doktort...~ ~A zsúrokon, ahol a Lipótváros nagykereskedő 2111 2| nagykereskedő kisasszonyai a páros és páratlan napokon 2112 2| napokon összetalálkoztak, a mérnök néha hirtelen másra 2113 2| hirtelen másra fordította a beszélgetést.~ ~- Ugyan, 2114 2| Ugyan, hallottátok-e már a Kemény Gyuri legújabb ötletét?... 2115 2| legújabb ötletét?... Magának a miniszternek mondta a szemébe, 2116 2| Magának a miniszternek mondta a szemébe, mikor a textil-iparról 2117 2| mondta a szemébe, mikor a textil-iparról volt szó 2118 2| valahonnan egy kitünő ötletet a gyanútlan Kemény György 2119 2| Kemény György számára, s a hölgyek tetszőleg bólogattak.~ ~- 2120 2| nőtt, izmosodott lassanként a Kemény György hírneve... 2121 2| lipótvárosi cég moratóriumot kért a hitelezőitől, a tulajdonosnak 2122 2| moratóriumot kért a hitelezőitől, a tulajdonosnak jóakarólag 2123 2| tulajdonosnak jóakarólag súgták a fülébe a tizedik vagy huszadik 2124 2| jóakarólag súgták a fülébe a tizedik vagy huszadik forrásból:~ ~- 2125 2| könnyű szerrel kiforgatja a legmakacsabb hitelezőt...~ ~ 2126 2| legendák keltek szárnyra a Kemény doktor furfangjáról, 2127 2| egyszer hallhatólag mondta a kioszkban:~ ~- Jeles eszü 2128 2| Jeles eszü jurista, a jövő embere...~ ~Egy ismert 2129 2| június elején fölbaktatott a vén király-utcai ház harmadik 2130 2| ügyvédjévé nevezte ki. Gruenthal, a nagy manchesteri bársonyraktár 2131 2| magánkívül mesélt egyszer a Gyuri egy fölebbezéséről:~ ~- 2132 2| összeül, sem csinálja meg ezt a mesébe illő remekművet.~ ~ 2133 2| Banális irodai munka volt, de a kereskedők méltánylólag 2134 2| méltánylólag nevettek össze a Kemény doktor csodálatos 2135 2| hogy tüszkölhettek tőle a bíró urak...~ ~Akinek zavaros 2136 2| nélkül hozzáindult, mint a nagy beteg a mindenható 2137 2| hozzáindult, mint a nagy beteg a mindenható professzorhoz. 2138 2| asztalán, megnyugodva távoztak a pörlekedő felek.~ ~- Dejszen, 2139 2| be mindeneket lassanként a kiváló jogász híre. Egyik 2140 2| jogász híre. Egyik hullám a másiknak adta, a nagyváros 2141 2| hullám a másiknak adta, a nagyváros mérhetetlen rétegei 2142 2| völgyeken és hegyeken átalvitték a csacsogó ujságok. Mint a 2143 2| a csacsogó ujságok. Mint a lángtenger, mely egy beláthatatlan 2144 2| gyujtószál segítségével...~ ~A koncertekben és a színház 2145 2| segítségével...~ ~A koncertekben és a színház földszintjén suttogva 2146 2| suttogva szóltak egymáshoz a leányok és az anyósok:~ ~- 2147 2| ott Kemény György, azzal a halványkék nyakkendővel...~ ~ 2148 2| halványkék nyakkendővel...~ ~A minisztert komolyan megszólították 2149 2| ügyvédi kamara kitüntette a választmányi tagsággal, 2150 2| választmányi tagsággal, mivel a túlnyomó rész azt tartotta, 2151 2| jogász nem hiányozhatik a kar szűkebb testületéből. 2152 2| Maguk sem tudták miért, de a kollégák is irigykedve suttogták:~ ~- 2153 2| hipnotizálva mondogatták maguk a pörbeli ellenfelek:~ ~- 2154 2| ha néhanapján megállott a lipótvárosi kliensek boltja 2155 2| hallgatták minden szavát a hajlongó kereskedők.~ ~ 2156 2| hajlongó kereskedők.~ ~A jourokon, ahol néha összetalálkozott 2157 2| ahol néha összetalálkozott a többiekkel, Szabó Elemér 2158 2| meg vagytok-e elégedve a Kemény doktor karriérjével?~ ~ 2159 2| ha néha előttük áradoztak a protegéjük ragyogó tehetségei 2160 2| asszony, hosszan nézvén a Kemény György ügyetlen szabásu 2161 2| mondogatta:~ ~- Nem ad semmit a külsőre, mert ő is az igazi 2162 2| láttak és félszegségeit a kitünő tehetségek naivitására 2163 2| Nem ért rá arra, hogy a jó modor kicsinyességeivel 2164 2| udvariasan állított be a Kemény György irodájába 2165 2| Kemény György irodájába a hírneves Biarritz, a Biarritz 2166 2| irodájába a hírneves Biarritz, a Biarritz és Társa cég főnöke, 2167 2| diplomatája és kirakván a maga arcképeit, mosolyogva 2168 2| arcképeit, mosolyogva fordult a csodálkozó doktorhoz:~ ~- 2169 2| csodálkozó doktorhoz:~ ~- Ime, ez a kisasszony százezer forintnyi 2170 2| forintnyi hozományt kap... ez a szőke tizenkétezer forint 2171 2| tizenkétezer forint apanage-t, ez a Tizianhaju egy budapesti 2172 2| Kemény doktor, aki most már a Hungáriában vacsorált és 2173 2| úgyszólván sohasem látta a kis Gál Katinkát, habozva 2174 2| lefekvés előtt, miután a holnap tárgyalandó pörökbe 2175 2| forradalom? Úgy érzem, hogy a tehetségeim nem növekedtek 2176 2| növekedtek meg azóta, hogy a tejcsarnokban költöttem 2177 2| tejcsarnokban költöttem el a vacsorámat... Pedig mégis 2178 2| Andrássy-úti kávéházba, hogy a régi pajtásokkal csevegjen 2179 2| félórácskát, ekként szólt a jó fiúkhoz, akik a bámulat 2180 2| szólt a jó fiúkhoz, akik a bámulat pillantásával tekintettek 2181 2| éjszakámba került, míg valahogy a fölszínre kerekedtem... 2182 2| Tudnék egyet-mást beszélni a tejcsarnokról és a huszonötkrajcáros 2183 2| beszélni a tejcsarnokról és a huszonötkrajcáros ebédekről... 2184 2| De hát terringettét, az a fő, hogy az ember ne adja 2185 2| hogy az ember ne adja be a derekát... Igy szóltam a 2186 2| a derekát... Igy szóltam a megpróbáltatás napjaiban: 2187 2| tornyosultak is ellenem a hullámok... Tanuljátok meg 2188 2| Tanuljátok meg ebből, hogy a csüggedés egyenlő a halállal 2189 2| hogy a csüggedés egyenlő a halállal és egészen biztos 2190 2| és egészen biztos lehet a sikerről, aki keményen nekifeszül 2191 2| aki keményen nekifeszül a viharoknak... Férfinak kell 2192 2| ügyvéd, aki ezidőszerint még a köruti tejcsarnoknál tartott, 2193 2| tartott, lemondólag nézett föl a fiatal mesterre:~ ~- Könnyü 2194 2| válaszolta:~ ~- Szó sincs róla, a tehetség sem megvetendő... 2195 2| erős akarat többet ér, mint a legfényesebb tehetség...~ ~ ~ 2196 2| Mikor Szabó Elemérék a következő évben megint együtt 2197 2| évben megint együtt ültek a Vigadó éttermében, a párbajorvos 2198 2| ültek a Vigadó éttermében, a párbajorvos így szólt a 2199 2| a párbajorvos így szólt a többiekhez:~ ~- Nos, mit 2200 2| Nos, mit szóltok hát a fogadásunkhoz? Kemény doktornak 2201 2| beszéltek az esetről és a tavalyi ellenzék tisztességgel 2202 2| tisztességgel visszavonult. De a mérnök, akinek egyik unokahúga 2203 2| unokahúga pár hét előtt a Kemény György menyasszonya 2204 2| előkelő tehetség...~ ~És a többiek, akik a maguk egyesült 2205 2| És a többiek, akik a maguk egyesült erejével 2206 2| maguk egyesült erejével a gyönge bárkát átsegítették 2207 2| gyönge bárkát átsegítették a hullámokon, mintegy hipnotizálva 2208 2| hullámokon, mintegy hipnotizálva a sikertől, melyben önmaguknak 2209 3| A sorsjegy.~ ~Juhász átellenben 2210 3| Juhász átellenben ült a szép asszonnyal az Estrella-nyaraló 2211 3| verandáján. Cigarettázott és a fekete kávéját kavargatta. 2212 3| magának, hogy szeret? - szólt a szép asszony, miközben a 2213 3| a szép asszony, miközben a karját kissé álmosan fonta 2214 3| csak próbára magukat, mint a középkori lovagokat! Teóriában 2215 3| valamennyi meghalna értünk, de a valóságban még egy kis fogfájást 2216 3| Budapesten kártyával töltené el a délutánt, itt a széptevéssel 2217 3| töltené el a délutánt, itt a széptevéssel szórakozik, 2218 3| darabig, aztán egyszerre a szép asszony felé fordult.~ ~- 2219 3| bogaram: szívemből megvetem a hazudozó embereket... A 2220 3| a hazudozó embereket... A szerelmi hazugságok szerintem 2221 3| karakterre mutatnak, mint a karriérért, vagy az anyagi 2222 3| kényszerít engem arra, hogy a szerelemről beszéljek magával?... 2223 3| szerelemről beszéljek magával?... A Szerelem nélkül is elég 2224 3| ostobák udvarolnak, mert a magunkfajta ember egyéb 2225 3| amit magáért elkövetnék... A sárkányokkal nem vívok meg, 2226 3| nem vennék több szivart a számba... Körülbelül az 2227 3| számba... Körülbelül az lenne a legnagyobb hőstett, amit 2228 3| hőstett, amit elkövethetnék, a többiért még csak a kisujjamat 2229 3| elkövethetnék, a többiért még csak a kisujjamat sem mozdítanám 2230 3| még mindig nevetett, de a nevetéséből már kiérzett 2231 3| miközben elpirulva nézett a Juhász szeme közé.~ ~- Mondtam, 2232 3| olyasmit, amit nem érzek...~ ~A szép asszony abbahagyta 2233 3| szép asszony abbahagyta a nevetést, néhány percig 2234 3| percig zavartan babrált a kávéskanalával, aztán kissé 2235 3| egy jó tulajdonsága: hogy a hazugság nem fér össze a 2236 3| a hazugság nem fér össze a jellemével... A többivel 2237 3| fér össze a jellemével... A többivel nem sokat törődném, 2238 3| de holnap még beszélünk a dologról... Menjen hát szépen 2239 3| dologról... Menjen hát szépen a kávéházba és ha holnap nem 2240 3| órakor?~ ~Faragóné lesütötte a szemét.~ ~- Hatkor jőjjön, 2241 3| Hatkor jőjjön, mikor a gyerekek a tengerparton 2242 3| jőjjön, mikor a gyerekek a tengerparton sétálnak, a 2243 3| a tengerparton sétálnak, a cselédeknek pedig a konyhában 2244 3| sétálnak, a cselédeknek pedig a konyhában van dolguk. Itt 2245 3| dolguk. Itt fogom várni a verandán...~ ~- Egyedül 2246 3| hanem most már szedje össze a sátorfáját...~ ~Juhász szerelmesen 2247 3| szerelmesen csókolta meg a szép asszony kezét, s miközben 2248 3| asszony kezét, s miközben a babérfák közt a kávéház 2249 3| miközben a babérfák közt a kávéház felé sietett, mámorosan 2250 3| Ime, elérkezett végre a boldogság órája... Még egy 2251 3| Még egy éjszaka - és a karjaimban fogom tartani 2252 3| karjaimban fogom tartani a világ leggyönyörűbb asszonyát... 2253 3| rendelt, de valószínü, hogy a málnaszörpöt is kávénak 2254 3| kávénak itta volna meg, ha a pincér azt állítja az asztalára. 2255 3| asztalára. Öntudatlanul, a holnapi napra gondolva, 2256 3| Talán éjfélig is ott ül a Volosca-kávéház márvány-asztala 2257 3| immár hatodszor akadt meg a szeme, végre ki nem zökkenti 2258 3| zökkenti az álmadozásából. A napihírben ez állott:~ ~( 2259 3| Föl nem vett főnyeremény.) A Transversalis Csatorna Sorsjáték 2260 3| értesülünk, máig sem vette föl a 4526. sorozat 38. számu 2261 3| Érdekes eset ez már abból a szempontból is, hogy a kétforintos 2262 3| abból a szempontból is, hogy a kétforintos sorsjegyek éppen 2263 3| kétforintos sorsjegyek éppen a legszegényebb néposztály 2264 3| körében vannak elterjedve. A kétszázezer forintos főnyeremény - 2265 3| holnapután, e hónap 31-én, a Transversalis Csatorna-Részvénytársaságra 2266 3| érezte, hogy minden vére a szívére tódul, mert egyszerre 2267 3| egyszerre eszébe jutott a svábhegyi jótékony bazár, 2268 3| haszontalan lim-lom között a Transversalis Csatorna sorsjegyeit 2269 3| előkelő kisasszonyai. Juhász a szőke Papp Sárikától vett 2270 3| ötforintost adott érte - a cifra papirost pedig még 2271 3| papirost pedig még aznap este a hamutartókkal, csokoládé-nyulakkal 2272 3| haszontalanságokkal együtt a könyves szekrénye alsó fiókjába 2273 3| Három hónap óta nem látta a sorsjegyet - még álmában 2274 3| álmában sem gondolt arra, hogy a cifra papirosnak értéke 2275 3| értéke is lehet, - de most a hátán végigborzongott a 2276 3| a hátán végigborzongott a sejtelem, hogy ő ütötte 2277 3| sejtelem, hogy ő ütötte meg a kétszázezer forintos főnyereményt. 2278 3| főnyereményt. Mi lenne, ha ez a megvetett papirfoszlány 2279 3| megvetett papirfoszlány viselné a keresett számokat? Juhász 2280 3| később megint urrá lett benne a józanság és a hidegvér.~ ~- 2281 3| lett benne a józanság és a hidegvér.~ ~- Ostobaság, - 2282 3| miért éppen én lennék, aki a főnyereményt megütötte? 2283 3| Félmillió ember vásárolta a Transversalis Csatorna sorsjegyeit 2284 3| engem szemelne ki arra, hogy a kabátomba kapaszkodjék...~ ~ 2285 3| Izgatottan ment végig a tengerparton (messziről 2286 3| is valószínü, hogy az övé a szerencsés sorsjegy? A többiek 2287 3| övé a szerencsés sorsjegy? A többiek bizonyára pontosan 2288 3| pontosan figyelemmel kísérték a húzás napját, - melyik szegény 2289 3| egyszer beröpül az ablakán a kétszázezer forint? - és 2290 3| aki sorsjegyét közömbösen a sutba lökte. Föl lehet-e 2291 3| Föl lehet-e tenni, hogy a kétszázezer forintnak nem 2292 3| Juhász úgy érezte, hogy a tengerparti sziklák táncolnak 2293 3| tengerparti sziklák táncolnak a lába alatt, mert egyszerre 2294 3| mert egyszerre megcsapta a remény, hogy gazdag emberré 2295 3| dobogó szívvel gondolt a képes papirosra, mely porosan, 2296 3| porosan, elfeledve pihen a könyves szekrénye fiókjában...~ ~- 2297 3| magában fogvacogva, - és ha a sorsjegyet holnaputánig 2298 3| váltom, üthetem ugyan bottal a pénz nyomát... Ha ma este 2299 3| vasútra nem ülök, elkésem a terminust és a gazdagságot...~ ~ 2300 3| elkésem a terminust és a gazdagságot...~ ~És elszántan, 2301 3| megnyugodva abban, hogy ő a nagy sorsjáték nyertese, 2302 3| sorsjáték nyertese, már a gondolattól is szinte részegen 2303 3| éjszakai gyorsvonattal...~ ~A lenyugvó nap, mely violaszínü 2304 3| violaszínü sávok közt merült el a tenger sötétkék vízébe, 2305 3| Juhásznak eszébe jutott a szép Faragóné, a holnapi 2306 3| jutott a szép Faragóné, a holnapi légyott és az a 2307 3| a holnapi légyott és az a komoly fogadalom, hogy szerelméért 2308 3| áldozatra képes... Mi lesz a hatórai találkával?... Juhász 2309 3| Juhász összegombolta a fekete kabátját és így szólt 2310 3| ember józanságával:~ ~- A szép asszonyt még harmincegyedikén 2311 3| harmincegyedikén túl is megtalálom, de a kétszázezer forintot nem 2312 3| éjszaka útra nem kelek...~ ~ ~A Transversalis Csatorna sorsjegye 2313 3| fiókban és mikor Juhász a portengert lefújta róla, 2314 3| őrült táncot jártak előtte a sorsjegy fekete számai... 2315 3| csak kacér teremtés, mint a többi. A szám ugyanis közel 2316 3| teremtés, mint a többi. A szám ugyanis közel járt 2317 3| szám ugyanis közel járt a főnyeremény számához - a 2318 3| a főnyeremény számához - a 38-as helyett a 97-es volt - 2319 3| számához - a 38-as helyett a 97-es volt - de a sorozatszám 2320 3| helyett a 97-es volt - de a sorozatszám körülbelül kétszáztizenkilencezerrel 2321 3| kétszáztizenkilencezerrel haladta túl a 4526-ot... Juhász szédülő 2322 3| fővel bámult egy darabig a sorsjegyre, de aztán egyszerre 2323 3| egyszerre fölülkerekedett benne a könnyűvérü, gondtalan bohém...~ ~- 2324 3| naftalinos lakásán végighaladt, a lelkében szomoru melankóliával 2325 3| melankóliával szólalt meg a mindegyikünkben ott rejtőzködő 2326 3| lennék érte és lám, még a remény egy vékony foszlányáról 2327 3| foszlányáról sem tudtam letenni a kedvéért... A világ legszebb 2328 3| tudtam letenni a kedvéért... A világ legszebb asszonyát 2329 3| szaladjak... Hol vannak a keresztes vitézek, akik 2330 4| álmából fráter Bonifáciust, a hegyek közt fekvő kolostor 2331 4| szegény sváb paraszt megint a végét járja, - gondolta 2332 4| gondolta magában ájtatosan a jó fráter, amíg szőrcsuháját 2333 4| Gyorsan kicsoszogott a kapuhoz, a závárt félretolta, 2334 4| kicsoszogott a kapuhoz, a závárt félretolta, aztán 2335 4| aztán hangosan kiszólt a nyíláson át:~ ~- Van itt 2336 4| vagyok. Dominique, az inas, a francia telepről. Nyissa 2337 4| telepről. Nyissa ki hamar, mert a szegény uram a legutolsó 2338 4| hamar, mert a szegény uram a legutolsó perceit éli...~ ~ 2339 4| legutolsó perceit éli...~ ~A portás kinyitotta a kaput 2340 4| A portás kinyitotta a kaput s a következő pillanatban 2341 4| portás kinyitotta a kaput s a következő pillanatban már 2342 4| pillanatban már szemben állt a borotvált inassal, akit 2343 4| úgy hirtelen kapta magára a ruháit.~ ~- Kocsival vagyok 2344 4| főtisztelendő atyát magammal vigyem a kastélyba. Szegény uram 2345 4| senkise gondolta volna, hogy a baj ilyen hirtelenül bekövetkezik. 2346 4| még jókedvüen hallgatta a kisasszony zongorajátékát, 2347 4| hazaérünk s szegény gazdám a halotti szentségek fölvétele 2348 4| nélkül húnyja be örökre a szemeit... Mindenesetre 2349 4| keltsen föl valakit, aki a haldoklót a bűnei alól feloldozhatja...~ ~ 2350 4| valakit, aki a haldoklót a bűnei alól feloldozhatja...~ ~ 2351 4| Üljön le testvérem itt a portában, majd mindjárt 2352 4| majd mindjárt fölkeltem a főtisztelendő gvárdián urat...~ ~ 2353 4| gvárdián urat...~ ~Kezébe vette a gyertyatartót s lassan fölbotorkázott 2354 4| míg az inas egyedül maradt a kis cellában, a lovak pedig 2355 4| egyedül maradt a kis cellában, a lovak pedig türelmetlenül 2356 4| türelmetlenül nyerítettek odakünn a kapu előtt. A fenyvesekkel 2357 4| nyerítettek odakünn a kapu előtt. A fenyvesekkel benőtt hegyoldal 2358 4| éjszaka ragyogott, s kívülről, a kolostor udvaráról, idehallatszott 2359 4| udvaráról, idehallatszott a gépek zakatolása, a transzmissziók 2360 4| idehallatszott a gépek zakatolása, a transzmissziók búgása, melyek 2361 4| pihenés nélkül dolgoztak, hogy a szegény pátereknek a mindennapi 2362 4| hogy a szegény pátereknek a mindennapi borocskájuk, 2363 4| mindennapi borocskájuk, a pirosra sült kappanpecsenyéjük, 2364 4| dohányuk meglegyen. Dominique a rácsos ablakon keresztül 2365 4| udvarra, melynek mélyén, a vérvörös lángok előtt, sötét 2366 4| órájában ő is csak rászorul hát a barátokra, pedig életében 2367 4| ugyancsak elég borsot tört a főtisztelendő atyák orra 2368 4| nem nagyon érdemelte meg a barátoktól, hogy az éjszakai 2369 4| Caudéran Oktáv gróf úr, a vágvölgyi francia, húsz 2370 4| alig tett egyebet, mint a jámbor atyákat bosszantotta. 2371 4| bosszantotta. Ha tőle függ, a refektórium asztalára aligha 2372 4| zöldség és rántott leves, s a kakaskukorékolás rég megszűnt 2373 4| kakaskukorékolás rég megszűnt volna a majorság udvarán... De a 2374 4| a majorság udvarán... De a jó Isten, szerencsére, nem 2375 4| az ő engedelmes szolgáit. A gyárban a Caudéran úr mesterkedései 2376 4| engedelmes szolgáit. A gyárban a Caudéran úr mesterkedései 2377 4| mesterkedései dacára sem aludtak ki a száz év óta lobogó lángok 2378 4| évig élhetnék és mindig a vágvölgyi atyák finom pálinkáját 2379 4| finom pálinkáját ihatnám.~ ~A XVIII. század utolsó évtizedében, 2380 4| először illatos fűvekből a néhai páter Antonius a Szent 2381 4| fűvekből a néhai páter Antonius a Szent Péter életitalá-nak 2382 4| anyagi javakhoz juttatta a hegyek közé rejtőzött vágvölgyi 2383 4| rejtőzött vágvölgyi kolostort. A kicsiny laboratórium, ahol 2384 4| laboratórium, ahol páter Antonius a lombikjai és görebjei fölött 2385 4| gyárteleppé bővült, ahonnét a kanonokhasu, pirosetikettes 2386 4| üvegek ezrei röpültek szét a élvezetekért sóvárgó nagyvilágba. 2387 4| élvezetekért sóvárgó nagyvilágba. A barátok nemsokára gyönyörü 2388 4| Két fráter állandóan a kövér tyúkok, sárgahasu 2389 4| hajnalban ott sürgölődött a csillogó tisztaságu takaréktűzhelyek 2390 4| takaréktűzhelyek körül... És a megyés püspök, aki szenvedélyes 2391 4| aki szenvedélyes híve volt a finom konyhának, üveges 2392 4| batárjával sűrűn odakanyarodott a kolostor elé s miközben 2393 4| kolostor elé s miközben a barátoktól kísérve a refektórium 2394 4| miközben a barátoktól kísérve a refektórium felé tartott, 2395 4| élet örömeiből... De mivel a spékelést annyira értitek, 2396 4| bűnül ne vegye, de behúnyom a félszememet...~ ~Igy álltak 2397 4| félszememet...~ ~Igy álltak a dolgok, amikor a pogány 2398 4| álltak a dolgok, amikor a pogány Caudéran egy napon 2399 4| Caudéran egy napon megvásárolta a tulsó, hegyoldalt... Úgy 2400 4| Rövid látogatást tett a főispánnál, aztán a minisztériumtól 2401 4| tett a főispánnál, aztán a minisztériumtól bérbevette 2402 4| minisztériumtól bérbevette a mitsem jövedelmező kincstári 2403 4| Senkise tudta, mit akar, de a következő évben kitudódott 2404 4| következő évben kitudódott a szándéka: az okos francia 2405 4| kastélyt és gyárat építtetett a hegyoldalon s két esztendő 2406 4| reklámmal árasztotta el a világot. A pálinkát Szent 2407 4| árasztotta el a világot. A pálinkát Szent Péter csöppjei-nek 2408 4| csöppjei-nek keresztelte s bár a barátok tiltakoztak az elnevezés 2409 4| tiltakoztak az elnevezés ellen, a biróság kimondta, hogy a 2410 4| a biróság kimondta, hogy a francia eljárása nem megtévesztés; 2411 4| eljárása nem megtévesztés; mert a csöpp és az élet ital közt 2412 4| élet ital közt lényeges a különbség. Caudéran úr pár 2413 4| Caudéran úr pár hónap mulva a családját is betelepítette 2414 4| családját is betelepítette a kastélyba s a víg francia 2415 4| betelepítette a kastélyba s a víg francia asszony, meg 2416 4| fürgén pöfögött ide-oda a hegyi útakon s kacagásuk 2417 4| útakon s kacagásuk fölverte a fenyveserdők magányát. Reggeltől 2418 4| estig jókedvüen csatangoltak a hegyek közt, míg Caudéran 2419 4| úr szorgalmasan kuksolt a kazánjai körül vagy az irodában 2420 4| kazánjai körül vagy az irodában a leveleivel bibelődött. Úgy 2421 4| Úgy látszik, értette is a dolgát, mert pár év alatt 2422 4| dolgát, mert pár év alatt a Szent Péter csöppjei győzedelmesen 2423 4| győzedelmesen vetélykedtek a Szent Péter életitalá-val; 2424 4| Péter életitalá-val; s ha a barátok koktuma nem is tünt 2425 4| akárhányan voltak, akik a Caudéran úr aranyszínü pálinkájára 2426 4| esküdtek. És szó ami szó, a szegény kolostor megérezte 2427 4| egyelőre nem fenyegette a szegény barátokat, a gvárdián 2428 4| fenyegette a szegény barátokat, a gvárdián a kolostor tornyából 2429 4| szegény barátokat, a gvárdián a kolostor tornyából néha 2430 4| borús pillantásokat vetett a hatalmas podgyászkocsikra, 2431 4| podgyászkocsikra, melyek a francia telepről a szomszédos 2432 4| melyek a francia telepről a szomszédos vasúti állomás 2433 4| állomás felé kanyarodtak.~ ~A jó Isten útjai azonban rejtelmesek 2434 4| úr közel járt hozzá, hogy a pálmát a barátok elől elragadja, 2435 4| járt hozzá, hogy a pálmát a barátok elől elragadja, 2436 4| íme, beteljesedett fölötte a végzet: most ott feküdt 2437 4| most ott feküdt haldokolva a kastélya hálószobájában 2438 4| hálószobájában s remegve várta a gvárdiánt, akiknek földi 2439 4| Dominique legalább, aki a portában várakozott, így 2440 4| aggodalmasan figyelve, vajjon a visszatérő lépéseket nem 2441 4| Hátha megtagadja tőle a halotti szentségeket? Hátha 2442 4| bosszút mindazért, amit a szegény gazdám vétkezett 2443 4| föloldás nélkül zörgessen a mennyország kapúján...~ ~ 2444 4| hallatszott le az emeletről s a gvárdián a következő percben 2445 4| az emeletről s a gvárdián a következő percben így szólott 2446 4| Caudéran úr még élt, mikor a pap megérkezett. A hölgyek 2447 4| mikor a pap megérkezett. A hölgyek kigyulladt szemmel 2448 4| mellett, az orvos pedig, akit a szomszéd városkából hoztak, 2449 4| hoztak, orvosságot kevert a kis szalónban; a gvárdiánt 2450 4| kevert a kis szalónban; a gvárdiánt csönd és kétségbeesés 2451 4| és kétségbeesés fogadta. A haldokló az ajtó nyílására 2452 4| nyílására bágyadtan fölemelte a szemét; s pillantásában 2453 4| pillantásában megvillant a boldog tudat, hogy jó keresztény 2454 4| keresztény módjára fog meghalni. A gvárdián odalépett az ágyhoz 2455 4| gvárdián odalépett az ágyhoz s a beteg ajkához tartotta a 2456 4| a beteg ajkához tartotta a feszületet...~ ~Kívülről 2457 4| halk döngés hallatszott a betegszobába; a gyár gőzgépe 2458 4| hallatszott a betegszobába; a gyár gőzgépe volt, mely 2459 4| dolgozott az éjszaka csöndjében. A pap egy pillanatra haragosan 2460 4| pillanatra haragosan összevonta a szemöldökét, de a ráncok 2461 4| összevonta a szemöldökét, de a ráncok mindjárt elsímultak 2462 4| ráncok mindjárt elsímultak a homlokáról, a beteg megtört 2463 4| elsímultak a homlokáról, a beteg megtört szemeivel 2464 4| gyönge sóhajtással visszadőlt a párnáira. Egy pillanatig 2465 4| fölsikoltott; az orvos pedig, aki a kis szalónból berohant, 2466 4| szalónból berohant, kezét a Caudéran úr szívére tette... 2467 4| állt az ágy mellett, aztán a fejével szomorúan bólintott...~ ~- 2468 4| szükség, - szólt halkan, míg a nők jajveszékelve az ágyra 2469 4| jajveszékelve az ágyra borúltak.~ ~A gvárdián még egy utolsó 2470 4| aztán csöndesen távozott a halottas szobából. A kocsi, 2471 4| távozott a halottas szobából. A kocsi, mely idáig hozta, 2472 4| kocsi, mely idáig hozta, a majorság udvarán várakozott 2473 4| udvarán várakozott rá; és a pap, aki meglehetősen fázott, 2474 4| borzongva beburkolózott a köpönyegébe.~ ~Még félig-meddig 2475 4| félig-meddig éjjel volt, de távol, a fenyveserdő fölött, már 2476 4| ibolyaszínbe olvadt az ég alja s a sűrűségben egy-egy koránébredő 2477 4| madár füttyentgetett...~ ~A páter hátradőlt a kocsiülésen 2478 4| füttyentgetett...~ ~A páter hátradőlt a kocsiülésen s míg a lovak 2479 4| hátradőlt a kocsiülésen s míg a lovak vígan ügettek vele 2480 4| vígan ügettek vele lefelé a hegyi úton, egyszerre csak 2481 4| hallgatódzni kezdett... A gőzgép, mely a gyár küllőit 2482 4| kezdett... A gőzgép, mely a gyár küllőit és kerekeit 2483 4| kerekeit hajtotta, túlharsogta a hajnal ébredő hangjait... 2484 4| hajnal ébredő hangjait... És a gvárdián szeme előtt most 2485 4| előtt most ismét megjelentek a palackokkal megrakott podgyászkocsik, 2486 4| megrakott podgyászkocsik, a színes reklámképek, amelyek 2487 4| aki mennyei kéjjel hörpint a Szent Péter csöppjeiből 2488 4| Szent Péter csöppjeiből s a kövér kappanok, a kotkodácsoló 2489 4| csöppjeiből s a kövér kappanok, a kotkodácsoló tyúkok, a tekintélyes 2490 4| a kotkodácsoló tyúkok, a tekintélyes pontyvirilisták, 2491 4| búcsút készülnek mondani a kolostor ketrecének és halastavának... 2492 4| ketrecének és halastavának... És a jó gvárdián keze ekkor haragosan 2493 4| pogánya, megérdemelnéd, hogy a pokolba kerülj, amiért az 2494 5| Emma hercegnő.~ ~A hegyszakadékban sétáltunk, 2495 5| fenyvesek szegélyeztek, a kőszáli sasok titokzatos 2496 5| unalmas fürdőn túl, ahol a hosszu nyarat töltöttük. 2497 5| az Emma hercegnő lovagja; a többiek már kora hajnalban 2498 5| automobillal rándultak át a hegy tulsó lábánál meghúzódó 2499 5| meghúzódó fürdőcskébe, ahol a lengyel köszvényesek üdülnek. 2500 5| némán haladtunk fölfelé a szerpentin-utakon, mint 2501 5| jóbarát, aki rég túl van már a banális szólásmódokon, de 2502 5| szólásmódokon, de mielőtt a turistaházhoz értünk volna, 2503 5| egyszerre érdeklődve végignéztem a fehérhaju asszonyon, aki 2504 5| annyi idő óta kitüntet engem a barátságával, jól tudja, 2505 5| barátságával, jól tudja, hogy nem a kiváncsi tolakodó beszél 2506 5| tolakodó beszél belőlem, hanem a pszikhológus, aki még a 2507 5| a pszikhológus, aki még a sir szélén is az asszonyokat 2508 5| valaha hűtelen az urához?~ ~A fehérhaju asszony rég túl 2509 5| Egyáltalában nem tartozott a tucat-asszonyok közé, sokkal 2510 5| megbántott királynőként a faképnél, hanem tréfásan 2511 5| az ujjával:~ ~- Kifogytak a táskájából a francia regényei? - 2512 5| Kifogytak a táskájából a francia regényei? - kérdezte 2513 5| kérdésre, hogy kizárólag az a bájos, finom, elragadó asszonytipus 2514 5| asszonytipus érdekel, melynek ő a legméltóbb képviselője, - 2515 5| szavaimból, úgylátszik, a meggyőződés heve áradt ki, 2516 5| alkonyaton, hűtelen voltam. A másodikat, akivel húsz éve 2517 5| az elsőt szerettem, míg a másodikhoz csupán tisztelet 2518 5| és barátság fűz. Az első a kedvesem volt, akiért minden 2519 5| percben meghaltam volna, a második csak egy rokonszenves 2520 5| ha odakünn havas eső hull a sötét utcán...~ ~Megdöbbenve 2521 5| percben meghalt volna, s a másodikhoz volt hűséges, 2522 5| rokonszenves partnernek tart?~ ~A fehérhaju asszony szomorúan 2523 5| folytatta Emma hercegnő, miután a turistaház mellett, egy 2524 5| helyet foglalt. - Ne higyjen a drámaíróknak, még akkor 2525 5| drámaíróknak, még akkor se, ha a szinpadon megríkatják. Ők 2526 5| Ők hozták forgalomba azt a lélektani hamispénzt, hogy 2527 5| hűtlenséggel bosszulja meg a rajta esett sérelmet. Ezt 2528 5| sérelmet. Ezt az axiómát nem a drámaírók találták ki, hanem 2529 5| drámaírók találták ki, hanem a rossz asszonyok, akik a 2530 5| a rossz asszonyok, akik a morál talapzatán akartak 2531 5| aszfaltbetyár nyakába borulni. A tiszta, becsületes és korrekt 2532 5| ha az ura után önmaga is a sárba lép, hiszen a lelki 2533 5| önmaga is a sárba lép, hiszen a lelki bajok ellen az iszapfürdő 2534 5| iszapfürdő nem használ. Aki a tolvajon azzal áll bosszut, 2535 5| hogy soha sincs, - de annak a feleségnek a bűnét, aki 2536 5| de annak a feleségnek a bűnét, aki az urát mindenkinél 2537 5| vasárnapi ebédről cipelték a börtönbe, öt perccel az 2538 5| öt perccel az után, hogy a vőlegényemmel koccintott. 2539 5| hamarabb, mint terveztük, mert a szíve azt mondta neki, hogy 2540 5| sokkal jobban rászorulok a szeretetére... Addig is 2541 5| Addig is őt tartottam a legjobb embernek; képzelheti, 2542 5| Mikor később szegény apám a börtönből kiszabadult, mindannyian 2543 5| kiköltöztek Amerikába, s a megtört, hatvanhétesztendős 2544 5| aggastyán új életet kezdett a világ tulsó oldalán. Nyolc 2545 5| oldalán. Nyolc évig tartott ez a rettenetes küzdelem az élettel, 2546 5| rettenetes küzdelem az élettel, a kilencedikben - egy őszi 2547 5| halálosan beteg, s hogy engem, a régi kis pajtását, még egyszer, 2548 5| nagyobb rabszolga volt, mint a legkisebb hivatalnoka, - 2549 5| lelkemre vehettem-e azt a kegyetlenséget, hogy apa 2550 5| mindig én voltam legközelebb a szívéhez, engem dédelgetett, 2551 5| tőlem kért tanácsot, s azon a rettenetes napon, amikor 2552 5| napon, amikor ebédlőnkből a detektivek elcipelték, könnyes 2553 5| akkor se szakadt el, amikor a megalázott, összetört vén 2554 5| akárhányszor sírva fakadok, ha azok a szerelmes levelek eszembe 2555 5| tanácstalanul forgatta kezében a telegrammot, de én hősiesen 2556 5| telegrammot, de én hősiesen a nyakába borultam:~ ~- Mi 2557 5| Mi történhetik velem? A gazdag, amerikai asszonyok 2558 5| kíséret nélkül áthajóznak a tengeren, s annyiba veszik 2559 5| Nem, drágám, megvan nekem a magamhoz való eszem, s oly 2560 5| oceánjáró gőzös különben is a legkényelmesebb hotel, - 2561 5| hogy egyedül elbocsájt a nagy útra. Még aznap éjjel 2562 5| negyednap, kora reggel, a „Prinz Heinrich” fedélzetéről 2563 5| vetettem egy búcsúpillantást a csatorna partjára, ahol 2564 5| összeszorított ajakkal támaszkodott a nagy kikötőhíd oszlopának...~ ~ 2565 5| szomorúságokat, hiszen az a hivatása, hogy a mi szegény 2566 5| hiszen az a hivatása, hogy a mi szegény lelkünkben búvárkodjék, - 2567 5| búvárkodjék, - de arról a fájdalomról, mely ott a 2568 5| a fájdalomról, mely ott a nagy, gyönyörü, elegáns 2569 5| gyönyörü, elegáns hajón, azon a napsugaras reggelen a szívemre 2570 5| azon a napsugaras reggelen a szívemre zúdult, azt hiszem 2571 5| nincs is ereje hozzá, hogy a kis pajtását bevárja, - 2572 5| képzelni, hogy mit éreztem ott a lármás, jókedvü, boldog 2573 5| hullámzó sokaság között, mely a hófehér gőzös minden zúgát 2574 5| ahhoz se volt energiám, hogy a kabinomból kimozduljak, 2575 5| szótalanul föltámolyogtam a kápolnaszerü ebédlőbe, 2576 5| hölgyeknek, az arcom se ragyogott a csintalan jókedvtől, mint 2577 5| azt hiszem, így se voltam a legcsunyább...~ ~Most már 2578 5| szem rajtam pihent s én a nagy fájdalmam ellenére 2579 5| azért később se vonultam el a kiváncsi pillantások elől: 2580 5| ebéd után sokáig ott ültem a szalonban, ahol tréfás hangversenyt 2581 5| majd álmodozva fölmentem a fedélzetre, melyet az oceáni 2582 5| lengett körül... És ekkor, a felséges magányosságban, 2583 5| magányosságban, utat talált a szívemben felgyülemlett, 2584 5| fájdalom: egyszerre megeredtek a könnyeim, melyeket eddig 2585 5| egyedül. Ijedten fölvetettem a szememet: három lépésnyire 2586 5| három lépésnyire tőlem, a félhomályban, egy ismeretlen 2587 5| asszonyom?~ ~Franciául beszélt, a hangja meleg és szimpátikus 2588 5| hogy sohase voltam híve a véletlen megismerkedéseknek, 2589 5| megismerkedéseknek, de most, itt a véghetetlen víz fölött, 2590 5| vígasztaló szavakat sugjanak a fülembe, mint kisleány koromban, 2591 5| egyedüllét érzése...~ ~És ekkor, a magányos fedélzeten, a csillagos 2592 5| a magányos fedélzeten, a csillagos égboltozat alatt, 2593 5| alatt, mely lágyan borult a titokzatos oceán fölé, mindent 2594 5| mindent elmondtam neki, ami a szívemet elfacsarta, mintha 2595 5| őszinte részvéttel tekintett a szemembe:~ ~- Miért sír? - 2596 5| viszontlátni néhány hét mulva, s a szegény édesapja talán nem 2597 5| barátom, hogy mi történt a maga szegény kis Emma hercegnőjével? 2598 5| az éjszaka újra ráborult a véghetetlen vizekre, a fájdalom 2599 5| ráborult a véghetetlen vizekre, a fájdalom talán még jobban 2600 5| sohase fogom látni többé... A lyoni orvos előbb szeliden 2601 5| becézgetve megsimogatta a kezeimet, amikor éjjel ismét 2602 5| éjjel ismét együtt ültünk a fedélzeten... Utóbb a könnyes 2603 5| ültünk a fedélzeten... Utóbb a könnyes és tüzelő arcomat 2604 5| én reszketve, borzongva, a halálra rémült gyermek félelmével 2605 5| gyermek félelmével bujtam meg a karjaiban, amíg odalenn 2606 5| haragos hullámok verték a sötét hajókolosszus oldalát...~ ~ 2607 5| útvesztőiben, talán megért engem: a mondhatatlan vágyakozás, 2608 5| dédelgetett és jó volt hozzám, aki a könnyeimet fölcsókolta, 2609 5| mutatott irántam azokban a rettenetes órákban, mikor 2610 5| életem egyetlen kalandja. A második uram? Hát hogy lehettem