Rész

 1  1|               egy szívességre... Ahogy itt lát, mindössze kétszáz forint
 2  1|               nem volna rá több példa, itt vagyok én, aki napok óta
 3  1|                könyörgök hozzád, hagyd itt ezt a kicsike lelket, aki
 4  1|                szeretnéd, ha tovább is itt ülnék az öledben...~ ~A
 5  1|        könnyebb jó helyhez jutni, mint itt, a bakonyvári értelmiség
 6  1|                   Terringettét, hiszen itt lehetetlen leülni, - szólott
 7  1|                a feleségétől elváljon. Itt lenne ennek a módnak az
 8  1| cigánymuzsikában gyönyörködjék. Nappal itt mindenki a dolgával volt
 9  1|        visszaemlékezett. Hányszor járt itt, a fekete bőrbútorok között,
10  1|          érezte, hogy csak tegnap járt itt utoljára... És a régi hangulat
11  1|            becsületesen válaszolt:~ ~- Itt a kezem rá, hogy jó és szerető
12  1|              volt, hanem azokért, akik itt maradnak utánam... - Ezért
13  1|              féltem, édes fiam; hiszen itt vagy te, aki majd mindkettőnket
14  1|             csak alig hallatszott föl. Itt naphosszat csönd volt; csak
15  1|            meseházak vettek körül. Aki itt járt, ugyancsak nem hitte
16  1|                  Nos, hát hogy tetszik itt, szívem? - kérdezte Pethő
17  1|              halálosan megsértenéd, ha itt nem maradnál nálunk...~ ~
18  1|            házi békénket elrontsa, hát itt marad... Biztosítom róla,
19  1|               egy pillanatra... Rögtön itt lesz, csak szíveskedjenek
20  1|           Kedves volna, ha most szépen itt maradnának ebédre nálunk, -
21  1|              nézz csak ide, kik vannak itt?~ ~Pethőék kiváncsian tekintettek
22  1|            gondolta:~ ~- Öt perc mulva itt lesz a karjaim között...
23  1|          valami légyott után áhítozom, itt a kezem rá, hogy oly tisztességesen
24  1|              kedve szerint elbújhat... Itt száz meg száz szem vigyáz
25  1|            mondani akar nekem valamit, itt is megmondhatja, a boltban,
26  1|           pesti trabukkóra... Mi ugyan itt Bakonyvárott meg nem érjük,
27  1|          megszólalt...~ ~- Senki sincs itt? - kérdezte, míg a Pethő
28  1|            örökre nem szakítasz...~ ~- Itt a kezem rá, apa...~ ~- Megígéred?~ ~-
29  3|       kártyával töltené el a délutánt, itt a széptevéssel szórakozik,
30  3|                a konyhában van dolguk. Itt fogom várni a verandán...~ ~-
31  4|         kiszólt a nyíláson át:~ ~- Van itt valaki?~ ~- Igenis, tisztelendő
32  4|            ruháit.~ ~- Kocsival vagyok itt, - mondta, miután nagyot
33  4|            hitte... Üljön le testvérem itt a portában, majd mindjárt
34  5|           megismerkedéseknek, de most, itt a véghetetlen víz fölött,