Rész

 1  1|            szóltam volna?... Ő épp oly jól tudta, mint én, hogy
 2  1|            családot alapított; épp oly egyszerü, puritán nőt vett
 3  1|         hajdu vagy a hivatalszolga oly bámuló arckifejezéssel fogadta,
 4  1|          vagyis elhiszem, hogy épp oly lángoló szenvedéllyel szereted
 5  1|            a páratlan napo­kon épp oly ragaszkodással csüggnél
 6  1| szenvedélyesebbeket talán igen, de oly tisztákat, mint az az ártatlan
 7  1|             amelyre gyermekkorából oly élénken visszaemlékezett.
 8  1|          odaborult az ura vállára. Oly szép, oly egyszerü, oly
 9  1|          az ura vállára. Oly szép, oly egyszerü, oly nyugalmas
10  1|            Oly szép, oly egyszerü, oly nyugalmas volt minden, ami
11  1|           a háziasszony oldalán... Oly szép volt, hogy a tisztek
12  1|      féltse... Biztosíthatom róla, oly jól fog mulatni, hogy még
13  1|          előtte, hogy minden, amit oly soká valóságnak hitt, puszta
14  1|     szemembe és higyjen nekem...~ ~Oly meggyőző hévvel mondta ezt,
15  1|           nagyon megörül... Hiszen oly régen nem láttuk már a tekintetes
16  1|           lesújtó piszkosságaiból. Oly bájos volt ez a fejecske,
17  1|         Pethő odanyujtott kezét... Oly hevesen megszorította, hogy
18  1|           megérteni, miért veri le oly szörnyen Pethőt az a végre
19  1|       visszafordult a feleségéhez. Oly megható, oly szokatlan,
20  1|          feleségéhez. Oly megható, oly szokatlan, oly különös is
21  1|            megható, oly szokatlan, oly különös is volt ez a változás!~ ~
22  1|                A nagyapai méltóság oly boldoggá tette, hogy néha
23  1|  bakonyvári helyőrség tisztjei épp oly szegény ördögök voltak,
24  1|     áhítozom, itt a kezem rá, hogy oly tisztességesen fogok viselkedni,
25  1|      elfacsarodott a boldogságtól, oly furcsának és megindítónak
26  1|           kómikus mozdulatot tett. Oly élénken képzelte maga elé
27  1|          vad erővel magához vonta, oly hevesen, hogy az asszony
28  1|           amivel a férfira meredt, oly ijesztő volt, hogy Pethő
29  3|           hogy szeretem, erről épp oly kevéssé tehetek, mintha
30  5|           a magamhoz való eszem, s oly nyugodtan útra bocsájthatsz,
31  5|           könnyeim, melyeket eddig oly hősiesen visszafojtottam...~ ~
32  5|      szegény édesapja talán nem is oly súlyos beteg, mint ahogy
33  5|     órákban, mikor minden szeretet oly mérhetetlenül távol volt