Rész

 1  1|         helyet, annak a kellemes, kissé tunya, de édesen szomoru
 2  1|          megvakarta a fejebubját, kissé elgondolkodott, aztán vállatvonva
 3  1| selyem­szalag volt kötve: s aztán kissé irigykedve, de kénytelen
 4  1|        Mindaketten álmosak voltak kissé az éjszakai kószálástól,
 5  1|         az?~ ~- Analizálnunk kell kissé az érzéseket, amelyek a
 6  1| belekarolt az ügyvédbe, elengedve kissé a hölgyeket, akik maguk
 7  1|           vette, mindig a csinos, kissé szomoru fiu járt az eszében,
 8  1|           pamutomért, s a vér egy kissé a fejembe szállott...~ ~
 9  1|      lépcsőházban, facsarodott el kissé a szíve a részvéttől, miközben
10  1|          a fejét, de a mosolya is kissé fájdalmas, kissé szomorú
11  1|       mosolya is kissé fájdalmas, kissé szomorú volt.~ ~- Semmi
12  1|        hozzanak.~ ~A doktor bácsi kissé zavartan mentegetőzik:~ ~-
13  1|           láthatók: tagbaszakadt, kissé együgyü külsejü urak, a
14  1|         mind a ketten megőrültünk kissé, ő is csak úgy visszaemlékezik,
15  1|   úgyannyira, hogy Pethő szemében kissé idegenszerűnek, de csodálatosan
16  1|      függetlennek érezte magát... Kissé megállott, hogy a nyakkendőjét
17  1|   ellenére tust húzatott... Pethő kissé zavartan nézett szét, míg
18  1|          a székét, Lénártné pedig kissé idegesen hátrált, nehogy
19  1|       talán az, hogy álmos vagyok kissé, mert az utóbbi időben meglehetősen
20  1|          hogy üljön le. Az ügyvéd kissé bambán engedelmeskedett,
21  1| csillogása mindig megré­szegített kissé, boldogan magához szorította
22  1|         Sárika húzódott ugyan egy kissé, de azért engedelmesen követte
23  1|       Amíg a tiszt meg az asszony kissé hátramaradt, Lénárt úr boldogan
24  1|        amikor a dolgát bevégezte, kissé megfájdult a feje. Jó darabig
25  1|       azért Pethő mégis, elsápadt kissé, s halkan így szólott magában:~ ~-
26  1|      mintha megvilágosodott volna kissé az öreg ember sóvárgó pillantása
27  1|  fölindulásában összeessék. Amint kissé magához tért, lábujjhegyen
28  2|        maguk visszatértek még egy kissé az étterembe, hogy - miként
29  2|          bankigazgató, megáztatta kissé a nyelvét a Roedererben.~ ~-
30  3|        asszony, miközben a karját kissé álmosan fonta össze fekete
31  3|           a kávéskanalával, aztán kissé megindulva emelte föl leányos
32  4|       alakok rohantak tova, aztán kissé szégyenkezve így szólott
33  4|    Dominique-nak igaza volt, hogy kissé szégyenkezett: az ura nem