Rész

 1  1|            a trente et quarante se igen kedvezett neki... De hogy
 2  1|         föl nevetve Gyurka.~ ~- De igen, édes fiam, szerelmes vagyok...
 3  1|         mondani, hogy erre még nem igen volt példa a történelemben.~ ~-
 4  1|      mindent bevalljak neki... Nem igen tudom már, hogy miket mondottam,
 5  1|             Igazad van, fiam, ezek igen határozott tünetek... Halljuk
 6  1|           nagy ujságot, de ő mégis igen elhalványodott, mert erre
 7  1|      fejezetére a bakonyváriak még igen jól emlékeznek. Vagy huszonöt
 8  1|      Schober ugyanis ekkor már nem igen törődött a füszerekkel és
 9  1|        után szóba állott vele.~ ~- Igen örülök kedvesem, hogy örökre
10  1|            az elnök úr ő méltósága igen el volt adósodva, s legutóbb
11  1|        födél alatt laktak, de csak igen ritkán állottak szóba egymással;
12  1|          főutcán, a felesége pedig igen érthető célzásokat tett
13  1|          szenvedélyesebbeket talán igen, de oly tisztákat, mint
14  1|        szerint, általában véve nem igen voltak tartós esőzések...
15  1|          erről beszélsz velem?~ ~- Igen, doktor bácsi, nagyon jól
16  1|            a felesége, képzelem... Igen csodál­lak, édes fiam, hiszen
17  1|           meg a helyét. A Lénártok igen derék és szorgalmas emberek
18  1|          így délelőtt az ember nem igen számít látogatókra... Kicsi,
19  1|           bennünket... Mert Zsuzsa igen jó teremtés, de az ilyenben
20  1|           aki az irodája miatt nem igen tudott volna elszabadulni
21  1|      felesége, egy örökké fecsegő, igen jókedvü kis teremtés, azonfelül
22  1|     legkeservesebb önvallomás.~ ~- Igen... nem tagadom... sokáig
23  1|         csemegével... Aztán sokat, igen sokat sétálj vele, mert
24  1|            megfeledkezzem róla?... Igen, igen, az egész életemet
25  1|      megfeledkezzem róla?... Igen, igen, az egész életemet arra
26  1|          fejével, de voltaképp nem igen hallotta, hogy miről van
27  1| barátsá­gosan kezet szorított.~ ~- Igen, ma gyönyörü világos szivarjaink -
28  1|      estéjöket. Az öreg doktor nem igen beszélt, de órák hosszáig
29  1|          mert Novák főhad­nagy nem igen érzett hajlamokat az aszkéta-életre;
30  1|     kétségbeesve gon­dolta:~ ~- Óh igen, most már nincs benne többé
31  1|            hogy ne tréfáljon, mert igen komolyan beszélek...~ ~Elgondolkozva
32  3|          fölött. - Azt hiszem, nem igen találnék férfira, aki hasonló
33  4| abszo­luciót, eddig bizonyosan nem igen erőltették meg magukat az