Rész

 1  1|   egyszerre csak így szólottam hozzá: „Sárika, most mondani fogok
 2  1|    Módjuk, Istennek hála, volt hozzá, hiszen e gyermeken kivül
 3  1|     kegyed felől... Mit szólna hozzá, ha arra kérném, hogy ne
 4  1|    nélkül nem volna bátorságom hozzá, hogy ilyen merészségre
 5  1|       nem volna elég nyugalmam hozzá, hogy Sárikával közömbös
 6  1|        s jóságosan így szólott hozzá:~ ~- Ülj csak le, fiam,
 7  1|  doktor most közelebb húzódott hozzá, s a fiatalember kezét szeretettel
 8  1|      rettegéssel ragaszkodtunk hozzá... Ha tudnád, mily aggodalmak
 9  1|     holtan: egyaránt lesz erőm hozzá, hogy az érdemed szerint
10  1|         Hideg és közömbös volt hozzá, s némelykor valósággal
11  1|      megint ilyen hideg voltam hozzá... Holnap este vissza fogom
12  1|       lélekzete be­hallatszott hozzá, a sötétségben, amely a
13  1|        mint is lehetett szíved hozzá, hogy ilyen kegyetlen légy
14  1| azonban nem baj, az öreg ember hozzá van szokva ahhoz, hogy a
15  1|   egymagamnak nincs bátorságom hozzá, hogy a feleségem színe
16  1|      érezte, aligha lesz ereje hozzá, hogy a folytatásról mindörökre
17  1|       hiszen kinek lenne ereje hozzá, hogy magának ellentállni
18  1|  voltam. Azt hittem, lesz erőm hozzá, hogy elfelejtsem magát,
19  1|           Mint lehetett szívem hozzá, hogy csak egy pillanatig
20  1|   komoly leszek... Még ma este hozzá kezdek a norvég nyelv tanulásához...~ ~
21  1|       sörös üvegből. Már éppen hozzá akartak kezdeni a falatozáshoz,
22  1|      had­nagyhoz:~ ~- Mit szól hozzá?~ ~Amíg a hadnagy udvariasan
23  1|       róla... Sohase lesz erőm hozzá, hogy erről a kacér és gyönyörü
24  1|      alattomossággal így szólt hozzá:~ ~- Hidd el, drágám, mi
25  1|       komolysággal így szólott hozzá:~ ~- Várjon, amíg a cselédeknek
26  1|     embernek még van bátorsága hozzá, hogy jó apának tartsa magát...~ ~
27  1|      Pethő rémülten közelített hozzá.~ ~- Valami baja van? -
28  1|  rémülettől megdermedve rohant hozzá:~ ~- Apa... édes apa...
29  4|         Caudéran úr közel járt hozzá, hogy a pálmát a barátok
30  5|   tizenötéves barátság csatolt hozzá, s bár csak egy magasabbrangu
31  5|       talán már nincs is ereje hozzá, hogy a kis pajtását bevárja, -
32  5|    fátyolos hangon így szóltam hozzá:~ ~- Nagyon szerencsétlen
33  5|    hogy lehettem volna hűtelen hozzá, mikor sohase szerettem?~ ~ ~