Rész

 1  1|      vonattal elutazott Bakonyvárra. Ott minden ember ismerte; hiszen
 2  1|             időre vége van... Másnap ott kószáltam Lénárték boltja
 3  1|             a gyász hosszu időkön át ott tanyázott a csöndes és tisztaságtól
 4  1|          tudományokat. Mint segéd is ott maradt a Schober Péter fia
 5  1|      telepednénk meg egy félórára... Ott ebben az időben ugyancsak
 6  1|     Bakonyvár minden épkézláb embere ott járt-kelt a grófi park körül
 7  1|     megigyanak, s rendesen mindaddig ott ragadtak, amíg az elálmosodó
 8  1|              a kitömött hiúzt, amely ott állott az ódon almáriom
 9  1|        ellenőrizze, az ő gondo­latai ott jártak a távol jövőben,
10  1|              szerelem után ime, most ott ül a férje oldalán, a nagy,
11  1|           látta, hogy az ajka szélén ott lesel­kedik a sírás. És
12  1|         ölébe ültette a feleségét, s ott csókolta meg, ahol érte.
13  1|             voltam... de higyje meg, ott még ahhoz is lusta az ember,
14  1|             ideje volt; már jóformán ott tartott, hogy az egész napja
15  1|            És Lénárt úr, aki szintén ott állott a dohányos polcok
16  1|       unokájához, s egész késő estig ott maradt, mert most mindannyian
17  1|             egy harmadik élő lény is ott lábatlankodik a társaságukban.
18  1|    sétálhatunk vacsoráig a várban... Ott senkisem háborgat bennünket
19  1|             polgármesternek, aki épp ott sétált el a bolt előtt.~ ~-
20  1|         sétáljon ki a malmok felé... Ott ugyan ilyen időtájt senki
21  1|       ónszínüvé vált; az öreg doktor ott állt az egyik fatörzsnek
22  2|   körülvették, a sarokban bizonyosan ott lehetett látni Kemény Gyurit,
23  2|             türelmesen olvasgatta az ott heverő revueket. Mindnyájan
24  2|           anyósok:~ ~- Ni csak, amaz ott Kemény György, azzal a halványkék
25  3|            tréfáit. Talán éjfélig is ott ül a Volosca-kávéház márvány-asztala
26  3|      Csatorna sorsjegye érintetlenül ott hevert az alsó fiókban és
27  3|        szólalt meg a mindegyikünkben ott rejtőzködő filozófus:~ ~-
28  4|              atya már kora hajnalban ott sürgölődött a csillogó tisztaságu
29  4| beteljesedett fölötte a végzet: most ott feküdt haldokolva a kastélya
30  5|            arról a fájdalomról, mely ott a nagy, gyönyörü, elegáns
31  5|          kép­zelni, hogy mit éreztem ott a lármás, jókedvü, boldog
32  5|   pillantások elől: ebéd után sokáig ott ültem a szalonban, ahol