Rész

 1  1|               jó szerencséd...~ ~- És mindig csak magadban beszéltél?~ ~-
 2  1|             Hogyan érted ezt?~ ~- Még mindig ragaszkodik ahhoz, hogy
 3  1|           Husvét vagy karácsony előtt mindig átborzongott a hátamon a
 4  1|            Úgy bánsz vele, mintha még mindig pólyásbaba lenne... Inkább
 5  1|          kézimunkáját a kezébe vette, mindig a csinos, kissé szomoru
 6  1|      elfutották a könnyek; az ő lelke mindig büszke és zárkózott maradt.
 7  1|         susogta:~ ~- Jó Istenkém, aki mindig szerettél, mindig dédelgettél,
 8  1|       Istenkém, aki mindig szerettél, mindig dédelgettél, ugy-e most
 9  1|               el egy pillanatra, mint mindig, ha túlságosan fölizgatom
10  1|               fantáziájuk szerint még mindig melegedő haramiák ülték
11  1|           mert már gyer­mekkorában is mindig leszedte a fedőket a lábasaimról
12  1| végigcirógatta.~ ~- Olyan, mintha még mindig a viaszkos vászonba kötött
13  1|         bakonyvári társadalomnak, még mindig kellemesen izgatta az a
14  1|            szólott az urához:~ ~- Még mindig milyen bájos asszony, ugy-e?
15  1|             sohase volt pénze, de aki mindig a leghangosabb volt a társaságban,
16  1|      vonaglani kezd­tek. De mivel még mindig nem válaszolt a szavaira,
17  1|      változott meg bennem, s hogy még mindig meg tudnék halni azért,
18  1|               szándéka, hogy most már mindig így fog bánni velem?...
19  1|             zavarodottan susogta:~ ~- Mindig csak ilyen bolondságokon
20  1|              akit a tavasz csillogása mindig megré­szegített kissé, boldogan
21  1|             valami nagyon jól, de még mindig sokkal jobban jár, mintha
22  1|              szál erdei virágot a még mindig gyöngélkedő Sárikának...
23  1|             vándorlását megkezdi:~ ~- Mindig csak az anyák szívéről beszélnek,
24  2|          derült nyugalmával segítette mindig ezt a szegény tehetetlen
25  2|          kliensek, Gyuri?... Hát csak mindig nem kell még kibővíteni
26  2|              ügyvédi oklevelének, még mindig ugyanabban a tejcsarnokban
27  3|      mozdítanám meg...~ ~Faragóné még mindig nevetett, de a nevetéséből
28  4|         Bárcsak száz évig élhetnék és mindig a vágvölgyi atyák finom
29  5|            hosszu útra elkísérjen - ő mindig nagyobb rabszolga volt,
30  5|          megtagadjam? Kicsi korom óta mindig én voltam legközelebb a
31  5|           ismerjük, akik egy kicsikét mindig az idegeinkkel gondolkodunk...