Rész

 1  1|      hallottál világéletedben, pedig te ugyan sok és szép földet
 2  1| világéletemben nem hallottam?... Hát te azt hiszed, hogy olyan rettenetesen
 3  1|            esemény az, hogy valaki a te korodban szerelmes?~ ~-
 4  1|          barátom, én megteszem, amit te is megtennél, ha más lenne
 5  1|        szánjam magam?... Azt hiszem, te is belátod, hogy - ha valamikor, -
 6  1|           affektálj, apa, törődöl is te a tálcakendőmmel... Sokkal
 7  1|           szakácsnővel tárgyalt:~ ~- Te mondtad, hogy az a kis leány
 8  1|             így volt rá időm, hogy a te problémáddal foglalkozzam...
 9  1|            szerelmes?... Elfogadom a te álláspontodat, s készpénznek
10  1|              mélyén mit szen­vedtem, te se tudod... Mert sokat,
11  1|             isteni gondviselésben... Te még nem tudod, mi az: három
12  1|         Különben bolondság, nem vagy te képes arra, hogy a szívünket
13  1|            fogsz elhagyni? Hiszen ha te akarod, új világok keletkeznek,
14  1|            épp úgy szerettelek, mint te engem...~ ~A batár most
15  1|           édes fiam; hiszen itt vagy te, aki majd mindkettőnket
16  1|            ilyet, mert megharagszom. Te csak vacsorálj szépen egyedül
17  1|             úgy állott a dolog, hogy te leszel valamikor az utódja,
18  1|    nevetségig kacér is... Amennyivel te, drágám, édesebb és bájosabb
19  1|                     És miért sírtál, te csacsi?~ ~A fiatal asszony
20  1|            fogunk, mert ez már nem a te egészségednek való idő...
21  1|             az udvari ablakokkal is, te lustaság?... Azt mondom,
22  1|            erre a változás­ra!... De te, vén pajtás, nem félsz tőle;
23  1|         szegény, ártatlan szivecském te!... Azt hittem, hogy boldognak
24  1|      ju­tal­­ma, hogy megölnek, mert te, szegény kis bolondom, nem
25  1|            szemétből szedtek föl, de te azzal hálálod meg tisztességes
26  1|            az osztályrészed... Pfuj, te gyalázatos... te gyalázatos...~ ~
27  1|               Pfuj, te gyalázatos... te gyalázatos...~ ~A melléből
28  2|              közbekiáltottak:~ ~- És te még a tehetséget is szükségtelennek
29  4|        hangosan így szólott:~ ~- Ego te absolvo, in nomine patris