Rész

 1  1|        nagyon boldogok leszünk. Mit gondol?” - Nem mondottam
 2  1|     holtomig egy födél alatt... Mit tegyek hát? Mire szánjam
 3  1|    gondolkodtam kegyed felől... Mit szólna hozzá, ha arra kérném,
 4  1|      vissza Budapestre?~ ~- Hát mit tegyek? - kérdezte a leány
 5  1|       azt, hogy a lelkem mélyén mit szen­vedtem, te se tudod...
 6  1|      vagyunk, és igazad van; de mit tehetünk róla, hogy a gondviselés
 7  1|      édesem, ne csúfolkodjék... Mit akar egy olyan öreg asszonytól,
 8  1|    helyéből.~ ~- Istenkém, lesz mit hallanunk Zsuzsától, hogy
 9  1|       ezt, de a szeme elárulta, mit érez, s Pethő tisztában
10  1|      hiába adja a filisztert... Mit tagadja, hogy az elhagyott
11  1|       szólott az anyósához:~ ~- Mit gondol anyuska, jó lesz-e,
12  1|        nagy üveg kőbányai sört. Mit szólsz a tervemhez?~ ~-
13  1|      oda Novák had­nagyhoz:~ ~- Mit szól hozzá?~ ~Amíg a hadnagy
14  1|      gyermekről... Mire gondol? Mit érezhet? Némelykor óvatosan
15  1|     nyugodtan elmondhatja, hogy mit akar tőlem...~ ~Fölszólt
16  1|         mindennek véget vetünk? Mit akar hát tőlem?... Előbb
17  1|    semhogy magáról lemondjak... Mit érne az életem maga nélkül?...
18  1|       vánkosán. Miről álmodott? Mit látott túlvilági szendergésében?
19  2|      mint a másikban, de vajjon mit ér egy szalmaszál az oceán
20  2|    szólt a többiekhez:~ ~- Nos, mit szóltok hát a fogadásunkhoz?
21  3|      kérjek magától!...~ ~- Hát mit gondol, mi érdekem van abban,
22  4|             Szó, ami szó, lenne mit hibáztatni bennetek, fiaim,
23  4|      birtokot... Senkise tudta, mit akar, de a következő évben
24  5|  komolyabban folytatta:~ ~- Hát mit akar tudni? Azt, hogy megcsaltam-e
25  5|      hogy fiatalasszonykoromban mit éreztem iránta! Mikor később
26  5|         országban lehunyná...~ ~Mit tehettem volna? Arra még
27  5| siralmas ábrázatot vágjunk...~ ~Mit beszéljek magának sokat:
28  5|         tudja-e kép­zelni, hogy mit éreztem ott a lármás, jókedvü,