Rész

 1  1|     mondottam, de annyit tudok, hogy később mind a ketten könnyeztünk...
 2  1|         beláttam, hogy igaza van, de később rájöttem, hogy nincs erőm
 3  1|            jezsuita páter prédikált. Később, amikor a felső leányiskolába
 4  1|             legelső, igazi bánata... Később, mikor elkerültem hazulról,
 5  1|              mesterségét.~ ~Az orvos később megnősült és családot alapított;
 6  1|            pony-fogatán kocsikázott, később pedig, a havas téli estéken,
 7  1|              nevezetü péklegény, aki később budapesti műhelyekben dolgozott,
 8  1|     üzletében, ahol fokozatosan, sőt később soron kívül emelkedett első
 9  1|         rebegett hálát, s hat héttel később már az ő cégtáblája függött
10  1|              Most még ne, majd talán később... Otthon már megittam a
11  1|             meginnia, ha beteg volt, később pedig ő is odatelepedett
12  1|        mennyire haragudtam rád... És később, a nyári napokon, amikor
13  1|        doktor, aki maga is megijedt, később mosolyogva megnyugtatta
14  1|            tekintett a szeme közé... Később azonban, amikor egy titokzatos
15  1|              válaszolt a szavaira... Később, amikor a társaság már készülődni
16  1|           csomagolni kezdett... Majd később mondotta: Én egyáltalában
17  1|            bizonyos stilszerűséghez, később fölhívta Novák hadnagyot
18  2|         Balogh Sándorra is átfordult később a beszélgetés, s a társaság
19  3|            az üres kávés­csészét, de később megint urrá lett benne a
20  5| vőlegényemmel koccintott. Hat héttel később Károly feltünés nélkül feleségül
21  5|            mit éreztem iránta! Mikor később szegény apám a börtönből
22  5|         nekem semmi örömet, de azért később se vonultam el a kiváncsi
23  5|     borzasz­tóan kétségbe essék...~ ~Később szeliden kényszerített,