Rész

 1  1|     bámulva nézett kifelé.~ ~- Az, Isten ugyse... Mindjárt reggel
 2  1|       bejártál már...~ ~- Irgalmas Isten, csak nem vagy talán szerelmes? -
 3  1|      veszély; az emberi szív, hála Isten, nem változik napról-napra,
 4  1|         Hogyan döntöttél?~ ~- A jó Isten tudja, hogyan történt, de
 5  1| elismeréssel szólottak:~ ~- Bizony Isten, valóságos kis tündérkisasszony...~ ~
 6  1|            plafond felé, ahol a jó Isten trónusát sejtették.~ ~-
 7  1|          szórakozhatnék?...~ ~A jó Isten, úgy látszik, szerette a
 8  1|       szívvel az anyaföldnek... Az Isten ne adja, hogy azt vala­mikor
 9  1|    könyörületes hozzánk... És a jó Isten meghallgatott bennünket:
10  1|       pillanatban mondom neked: az Isten óvjon meg attól, hogy azt
11  1|            ezt az édes álmot? A jó Isten tudja. Lehet, hogy talán
12  1|            rácsos kertajtó mögött. Isten tudja, mi lesz a vége a
13  1|       Drága, jó apuskám, hozott az Isten! - kiáltja a menyecske,
14  1|             Kicsi, édes asszonyka, isten hozta nálunk... Lujza, hallod-e,
15  1|            odakiál­totta neki:~ ~- Isten hozott komám, tudtam, hogy
16  1|           Derék ember vagy, s a jó Isten meg fog áldani érte fiam.
17  1|           serdülő fiadat nevelnéd, Isten tudja, micsoda kalandok
18  1|            rám valaki, mert bizony Isten kinevettek volna...~ ~Újra
19  1|       minden átkával verjen meg az Isten, ha azzal a másikkal örökre
20  4|        majorság udvarán... De a jó Isten, szerencsére, nem hagyja
21  4|       értitek, mint senki más, hát Isten bűnül ne vegye, de behúnyom
22  4|           felé kanyarodtak.~ ~A jó Isten útjai azonban rejtelmesek
23  4|     szemeivel rája nézett... És az Isten szolgája ekkor hangosan