Rész

 1  1|         pénz a vagyona, amelyet e pillanatban ma­gáé­nak mondhat...
 2  1|   emberségéből kell megélnem, s e végből szükségem van a maga
 3  1|        hála, volt hozzá, hiszen e gyermeken kivül nem volt
 4  1|     nevére az üzletet.~ ~Lénárt e szavakra elsápadt; nem lehetett
 5  1|     helyén. A Kertész Mária fia e váratlan esemény révén egyszerre
 6  1| bakonyvári kisasszonyokat, mert e vidéken, a meteoroló­gusok
 7  1|     Géza örökre szeressen?~ ~És e könyörgés után, megbékült
 8  1|         a pironkodó Sárikát, ha e pillanatban a násznép is
 9  1|      mindketten sírva fakadtak. E pilla­natban a fiatal férj
10  1|     béke idejében is megőrizték e szomoru korszak emlékeit;
11  1|        a rémes hadüzenetnek, ha e pillanatban ki nem nyilik
12  1|       uracskája arcát. Pedig ha e pillanatban Pethő szívébe
13  1|   kérdezte Pethő, aki egyenesen e felé az asztal felé tartott.~ ~
14  1|     rajta az izgatottság, amely e pillanatban a szívét eltöltötte.
15  1|    doktor úr...~ ~A közfigyelem e kis párbeszéd után szerencsére
16  1|         a kalapját megigazítsa. E pilla­natban óvatosan, szinte
17  1|     estére következni fognak... E jelenetek annyira fölizgatták,
18  2|         Teljesen. Mi öten, akik e percben ezt az asztalt körülüljük,
19  2|      dohányzóasztalát a főváros e szerencsés gavallérjai körülvették,
20  2|      aki szerényen húzódott meg e vállalkozó viveurök közt,
21  3|         veszi - már holnapután, e hónap 31-én, a Transversalis
22  3|         tenger sötétkék vízébe, e pillanatban végigaranyozta
23  5|        hosszu nyarat töltöttük. E délelőtt csupán magam voltam