Rész

 1  1|                   igazi bánata... Később, mikor elkerültem hazulról, mind­jobban
 2  1|              tizenöt esztendővel ezelőtt, mikor még Sárika cukrot vagy játékszert
 3  1|            férfitagja volt a házigazda.~ ~Mikor építették a házat, senki
 4  1|             tartott tovább tíz percnél, s mikor Lénártné a katonák lovagias
 5  2|                  társaság doyenjének...~ ~Mikor a Szabó Elemér vendégei
 6  2|         érdeklődve megkérdezték tőle:~ ~- Mikor vezeti oltárhoz a kis Katinkát?~ ~
 7  2|           visszavonni az egész vádat...~ ~Mikor a kaszinóban egy fiatal
 8  2|            miniszternek mondta a szemébe, mikor a textil-iparról volt szó
 9  2|                  Kemény György hírneve... Mikor egy nagy lipótvárosi cég
10  2|            bolondok...~ ~És szombat este, mikor egyszer megint elment az
11  2|              legfényesebb tehetség...~ ~ ~Mikor Szabó Elemérék a következő
12  3|                   vállat vont.~ ~- Téved, mikor áldozatokról beszél, mert
13  3|                szemét.~ ~- Hatkor jőjjön, mikor a gyerekek a tengerparton
14  3|                 hevert az alsó fiókban és mikor Juhász a portengert lefújta
15  3|                 sorsjegy fekete számai... Mikor utóbb annyira magához tért,
16  4|                      Caudéran úr még élt, mikor a pap megérkezett. A hölgyek
17  5| fiatalasszonykoromban mit éreztem iránta! Mikor később szegény apám a börtönből
18  5|          részvéttel tekintett rám, majd - mikor látta, hogy észrevettem -
19  5|              mosollyal tekin­tett utánam, mikor egy kézszorítással elbúcsúztam
20  5|               hercegnőjével? Másnap este, mikor az éjszaka újra ráborult
21  5|             azokban a rettenetes órákban, mikor minden szeretet oly mérhetetlenül
22  5|             lehettem volna hűtelen hozzá, mikor sohase szerettem?~ ~ ~