Rész

 1  1|    talán képzelődés; mindkettőt igazán szeretem. Belátod-e már
 2  1|       tudomány vívmányai... Aki igazán szeret, az ma is csak egyetlen
 3  1|     róla. Mind a két ideálo­mat igazán szeretem, az egyiket épp
 4  1|       mint én... Ezt mondta: Ha igazán szeret, többé sohasem beszél
 5  1| számjegyember sohase értette őt igazán... Azt se tagadta, hogy
 6  1|   vagyok az egyetlen férfi, aki igazán a lelkébe lát...~ ~Gyurka
 7  1|         Elhiszed most már, hogy igazán szeretem Lénártnét?... néha
 8  1|       asszony csak azé a férfié igazán, aki egy személyben a barátja,
 9  1|       súgta:~ ~- Csacsikám, hát igazán nem találod ki? Azért voltam
10  1|    látogatná...~ ~- Oh, apa, ez igazán kedves dolog, - szólott
11  1|        ezelőtt elutazott...~ ~- Igazán elutazott?... No, ha így
12  1|  asszonynak szólítja?... Na már igazán nem csoda, hogy az uracskája
13  1|    teintje van, a termete pedig igazán gyönyörü. Nem csodálom,
14  1|      hogy maga is szeret...~ ~- Igazán? - szólott Lénártné vígan,
15  1|         így fog bánni velem?... Igazán azt hiszi, hogy becstelenséget
16  1|         dundi kis polyásbaba... Igazán nem is csodálhatja az ember,
17  1|          mégis csak őt szeretem igazán... Milyen más, mennyivel
18  1|      Drága, kis cicám, most már igazán megfogadom, hogy sohase
19  1|        voltaképp csak akkor élt igazán, amikor a cigány a fülébe
20  1|   édesanyja... Csak most érezte igazán a nagyapai méltóság örö­meit,
21  2|   szólottak:~ ~- Bizonyos, hogy igazán nagy ember, ezt az irigység
22  3|       áldozatokról beszél, mert igazán semmi sem lenne áldozat,