Rész

 1  1|       hogy én vagyok az egyetlen férfi, aki igazán a lelkébe lát...~ ~
 2  1|       nem várták többé. Amikor a férfi első ízben állott meg a
 3  1|     forró kezecskéit a megindult férfi nyaka köré fonta, a doktor
 4  1|        bizonyítják, hogy az első férfi emléke sohasem pusztul ki
 5  1|     drága szemefényét egy idegen férfi számára nevelje föl, hát
 6  1|        jóravaló és tisztes­séges férfi... Eziránt tehát nyugodt
 7  1|       kocsis a lovak közé vág, a férfi könnyekig meghatva, suttogó
 8  1|          hogy Sárikát egy idegen férfi veszi feleségül... Végre
 9  1|       szép asszony egy szerelmes férfi szívét elidegenítse magától.
10  1|     ujjai hízelkedve babráltak a férfi hajfürtjei közt, forró pillantással,
11  1|       szorosabban kulcsolódtak a férfi nyaka köré, az arca pedig
12  1|      hallgatva sétáltak, aztán a férfi egyszerre meg­állott.~ ~-
13  1|         úr pénzintézetébe, a két férfi csakhamar nemes szenvedéllyel
14  1|         gyönyörü asszony egy más férfi keblére borulhasson, majdnem
15  1|        nagyon bizalmas pózban; a férfi végig­terült a földön, s
16  1|          csak ijedten megállt; a férfi hangja ismerősnek tetszett
17  1|          keze gyöngéden babrál a férfi hajában, s tisztán hallhatta,
18  1|        bűnünkben ártatlanok.~ ~A férfi most megragadta az asszony
19  1|        föl összeborzolt fejét, a férfi pedig egy­szerre talpra
20  5|     félhomályban, egy ismeretlen férfi állott, aki aggódó részvéttel
21  5|         mintha nem is egy idegen férfi lett volna, hanem egy kedves,
22  5| öntudatlanul kergetett az idegen férfi karjai közé, aki dédelgetett