Rész

 1  1|               Ugyan ne affektálj, apa, törődöl is te a tálcakendőmmel...
 2  1|      szólott:~ ~- Az ilyen bolond apa, mint én, szentül azt hiszi,
 3  1| mulatságról hazafelé jöttek... Ha apa néha tréfálkozva ültette
 4  1|         így egyszerre?~ ~- Semmi, apa... Az imént lehajoltam a
 5  1|          Szinte félt, hogy aggódó apa a lelkébe láthat, s elrejtett
 6  1|          nem látogatná...~ ~- Oh, apa, ez igazán kedves dolog, -
 7  1|           megnézlek...~ ~- Kinél, apa? A püspöknél? Hiszen a püspök
 8  1|        levegye.~ ~- Ha nem akarja apa, hogy a házi békénket elrontsa,
 9  1|       reménységedre...~ ~- Miért, apa?~ ~- Miért? Hát egyszerűen
10  1|        kérdésére.~ ~- Azt hiszed, apa, nem mondottam neki, hogy
11  1|  Jánosékhoz...~ ~- Nagyon helyes, apa.~ ~Másnap, déli féltizenkettőkor,
12  1|  megkívánom, hogy koccints velem. Apa szigoruan rám­parancsolt,
13  1|    becsípesselek. Már pedig, amit apa mond, az szentírás...~ ~
14  1|           megpillantotta, az ifju apa egy este kalap nélkül kisétált
15  1|     megdermedve rohant hozzá:~ ~- Apa... édes apa... az Istenért...~ ~
16  1|     rohant hozzá:~ ~- Apa... édes apa... az Istenért...~ ~De Jablonszky
17  1|   végigfutott a hideg.~ ~- Senki, apa...~ ~- Sárika alszik?~ ~-
18  1|        Sárika alszik?~ ~- Alszik, apa...~ ~A nagybeteg kínos fájdalommal
19  1|  szakítasz...~ ~- Itt a kezem rá, apa...~ ~- Megígéred?~ ~- A
20  1|     szívéről beszélnek, mintha az apa szíve nem ugyanebből az
21  5|       kábeltáviratot kaptam, hogy apa halálosan beteg, s hogy
22  5|        azt a kegyetlenséget, hogy apa végső kívánságát megtagadjam?