Rész

 1  1|            munkát?... Ha én élek, úgyse fog olyan emberhez menni, aki
 2  1|            leánya örökké csak a babáira fog gondolni... És lám, aztán
 3  1|                 hogy mindjárt nagyon el fog érzékenyülni, halkan szólott
 4  1|                 szorgal­mas kis feleség fog ülni a családi lámpa alatt,
 5  1|                jó Istenke bizonyára nem fog megharagudni reám...~ ~Másnap
 6  1|                lesz, hát vacsora nélkül fog lefeküdni, ugy-e, Zsuzsa?~ ~-
 7  1| takarékpénztárnak, ahol innen-onnan meg fog üresedni az ügyészi állás,
 8  1|                 korombeli ember, aligha fog már sokáig vesződni a peres
 9  1|                    Jaj, jaj, hogy össze fog szidni bennünket... Mert
10  1|             Biztosíthatom róla, oly jól fog mulatni, hogy még álmában
11  1|                hogy most már mindig így fog bánni velem?... Igazán azt
12  1|            ember vagy, s a jó Isten meg fog áldani érte fiam. Most már
13  1|                nemsokára egy váltócskát fog benyujtani Lénárt úr pénzintézetébe,
14  1|                 Igy, baba, most már nem fog megártani az esti hűvös
15  1|          karjaim között... és reszketni fog a gyönyörüségtől és a boldog­ságtól...~ ~
16  1|               holnap Novák főhadnagy úr fog deklamálni a hűvös vizitszobában...
17  1|                többé... A feleségem nem fog éhenhalni, ha a szememet,
18  1|            alkonyat óráiban, keservesen fog visszasírni minden percet,
19  1|              mégis árván, támasz nélkül fog maradni a hideg világban,
20  4|              hogy jó keresztény módjára fog meghalni. A gvárdián odalépett
21  5|                hallatlan szemtelenséget fog kérdezni tőlem...~ ~- Úgy