Rész

 1  1|         tekintélyéről, gyöngéden, hogy szíve csak úgy nevetett belé,
 2  1|              amikor végre megdobbant a szíve: a városház felől Jablonszky
 3  1|                egészséges lett... És a szíve meg­érezte, hogy mennyire
 4  1|                 facsarodott el kissé a szíve a részvéttől, miközben bűn­bánólag
 5  1|                Hát csakugyan nem volna szíve? - gondolta Pethő Géza az
 6  1|              az Iskola-utcába, s Pethő szíve hangosan megdobbant: a Lénárt-féle
 7  1| eshe­tő­ség­gel számoltam, hogy a maga szíve talán mindörökre elfordult
 8  1|          lesel­kedik a sírás. És míg a szíve majdnem elfacsarodott attól
 9  1|               nem szólt többet, mert a szíve dobogása elfojtotta a szavát.
10  1|           esemény következtében, Pethő szíve egyszerre ismét visszafordult
11  1|                ki­fárad­va lefeküdt, a szíve valami édes nyugalommal
12  1|           társaságot megpillantotta, a szíve egyszerre elszorult... És
13  1|              hogy mindjárt megszakad a szíve... Az a gondo­lat, hogy
14  1|                zellerágyak közt, míg a szíve édes és boldog nyugalommal
15  1|               csermely partján, s öreg szíve ragyogó álmokkal telt meg...
16  1|                 A baba! Az öreg doktor szíve elfacsarodott a boldogságtól,
17  1|                az idő, amikor a dobogó szíve kihül... És akkor, az alkonyat
18  1|               beszélnek, mintha az apa szíve nem ugyanebből az anyagból
19  5|                 mint terveztük, mert a szíve azt mondta neki, hogy most